A fehér személyautó a főútról rákanyarodott a csónakázó tóhoz vezető földútra. Nem ment végig rajta, ezen a néhol hepehupás, kátyús úton. Lefordulást követően pár méter után jobbra kanyarodott, és megállt a füves részen, majdnem a két diófa között. Rick leállította a motort, a sebváltót kettesben hagyta, és behúzta a kéziféket. Kényelembe helyezte magát, a magnóban halkan szólt a zene. Magányosan érezte magát, de szerette ezt a tavat, ide bármikor jöhetett, ha vidám volt, ha szomorú, itt mindig szívesen időzött.
Az U betű alakú tavat szintén ilyen alakú kanális vette körül. A kanális és a tó között van egy U alakú út, sokan szoktak itt sétálni, kutyát futtatni, vagy csak a tónál lakó vadkacsákat, vadlibákat etetni. A fürdést, horgászást tábla tiltja, de ezt nem mindenki tartja be. Rick még nem látta, hogy valaki fürdött volna a tóban, de néhány orvhorgászhoz már volt szerencséje.
A tó közepén benyúló nyelvszerű félszigetre építettek játszóteret, padokat, asztalokat, tűzrakó helyet. Néhány szemetes is ki volt helyezve különböző helyeken, de ezeket sajnos nem mindenki használta. Pár kevésbé nevelt embernek könnyebb volt a szemetet a tóba dobni, minthogy tett volna pár lépést, és a megfelelő helyre tegye a hulladékot.
A kacsák, libák szép számmal lakták a kis tavat, mely télen befagyott, a korcsolya szerelmeseinek nagy örömére. Sajnálatos módon csak a neve volt csónakázó tó. Mert itt sajnos nem lehetett csónakázni, pedig Rick szerint lenne rá igény, sok szerelmes pár örülne neki, hogy kedvesét a vízen, mint egy igazi bonviván, csónakáztatja, és evezés közben esetleg valami szerelmes dalt énekel neki.
Békák is voltak komoly létszámmal, esténként szinte karmesteri intésre éktelen brekegésbe kezdtek, kivétel nélkül mindegyik, majd hirtelen abba is hagyták. Néha Rick is szokott kacsákat etetni. Ilyenkor lesétált a partra egy kiflivel, és abból kis falatokat szakítva, bedobta a vízbe, amire nem egyszer lecsaptak a halak, és a békák is. Rick egy ilyen alkalommal azt vette észre, hogy az egyik bedobott kiflidarabra egy teknősbéka csapott le. Kellemes érzéssel nyugtázta, hogy a kis tónak igen gazdag az élővilága.
Most szép a tó. Ki van takarítva belőle a rengeteg hínár, le van vágva a fű, összeszedve minden szemét, kellemes a levegő, főleg így nyári estén, mikor már nincs az a banánrohasztó nagy meleg. Festői a látvány, gyönyörű képeket lehetne most készíteni, vagy akár festeni. Rick sajnálta is, hogy pont most nem hozta magával a fényképezőgépet.
Magányosan állt autója a füves részen. A két első ablakot teljesen letekerte, a bal első ajtót kitárta, amennyire csak lehetett. Hátradőlt az ülésen, kezeit a feje, és az ülés fejtámlája között összekulcsolta. Nézte a tavat, ami neki annyira tetszik, és amit annyira szeret. Bár a két diófától csak az U alak alját látta, és a félsziget végéből egy részt. De sokan voltak ma itt ezen a kellemes estén, zajlott az élet, és Rick mosolyogva nézte a látványt.
Az U alak alján, közepén egy mobil szökőkút üzemel. Ezt nem rég telepítették, hogy a tónak jobb legyen az oxigénellátása. Most ez a kút öt sugárban lövellte, permetezte a vizet az ég felé. Kellemes, zizegő hangját jó volt hallani, és a magasba ágaskodó sugarak is vonzották a szemeket.
Ahol Rick megállt az autóval, onnan egy kis szakadék kezdődött körbe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kis tó, a kanális, a félsziget, minden egy mederben van, mintha ártér lenne. És az ezt körül ölelő magaslat a gát, ami megakadályozza, hogy a víz a főútra kerüljön áradáskor. Rick ezt nehezen tudta elképzelni, hogy az általa imádott tó annyira megáradjon, hogy elöntse a főutat. Ez lehetetlen, a legnagyobb áradáskor is. Arról nem beszélve, hogy a tó nincs közel a főúthoz.
Meredek, de nem mély rézsű vezetett le az ártérbe. A rézsűn kinőtt jó néhány fa, köztük nem egy diófa. Rick két ilyen diófa között parkolt le. A kanálist teljesen belepte a rengeteg nád, bambusz. Hátradőlve figyelte a tavat, a szökőkutat, és a tavat körbe vevő kis utat, ami olyan széles volt, hogy egy személyautó elfért rajta. Látszott is a két keréknyom, amit valószínűleg a kukásautók kerekei koptattak ki, mikor ürítik a szemetes zsákokat. Ezen az úton sokan sétáltak, bolyongtak céltalanul pihenésképpen, vagy épp az ebédet sétálták le, vagy csak a jó levegő kedvéért látogattak ki. Na és persze a nagyon jó, kellemes idő miatt is. Ilyenkor vétek ülni a négy fal között.
Tetszett Ricknek ez az esti idill, csak azt sajnálta, hogy ő nem sétálhat itt kedvesével, mert nincs neki. Irigyelte is a parton sétálókat. Öröm, boldogság tükröződött róluk, és látszott, hogy szerelmesek. Néhány aktív futó is megjelent a tavat körül ölelő úton. Férfiak, nők, fiatalok, középkorúak egyaránt, sportosan öltözve, ahogy azt egy esti futáshoz kell. Rick őket az akaraterejük miatt irigyelte. Képesek rá, hogy esténként kijöjjenek, és párszor körbe fussák a tavat, tűrni a meleget, az izzadtságot, a szomjazást. Kitartóan szelni a köröket, míg meg nincs a napi adag, a kellő kilométer. Nem nevette ki őket, sőt, felnézett rájuk, úgy érezte, ő ilyenre nem képes. Mert pont attól fél, hogy őt kinevetik, nézd, hogy fut a hülye, vagy valami hasonló gúnyszöveggel. Ő meg fejet lehajtva, szemlesütve somfordálna el, minél messzebb, hogy ne is lássák, el, messzire mindenki szeme elől. Pedig szívesen tenné ő is, de egyedül nincs kedve, és fél hogy kinevetik, különben sincs hozzá sok lelki, és akaratereje.
Kiszállt a kocsiból, és rágyújtott. Kezeit a nyitott ajtó tetejére támasztotta. Néha ringatta magát előre, hátra az ajtóval, és mosolyogva figyelte a tóparti életet. Lábujjai ritmusosan jártak a zenére, a papucs, vagy saruszerű lábbelijében. Most legjobban a mobil szökőkút nyűgözte le, csak pár napja üzemel, még az újdonság erejével hatott.
Visszaült a kocsiba, előtte gondosan eltaposta a csikket, nehogy meggyulladjon a fű, mert nem szeretne este szerepelni a híradóban, hogy miatta égett le a csónakázó tó környéke. Ahogy a kocsiban ült, ugyanabban a pózban, mint a cigi előtt, néha elnézett jobbra, a főútra, ha onnan ritka pillanatban egy-egy személyautó kanyarodott a csónakázó tóhoz vezető útra. De ilyenkor azt is látta, hogy a főút túloldalán nyúló járdán a fiatal, csinos lányok ballagnak hazafelé a strandról. Gyönyörködött a látványban, és tekintetével addig kísérte a lányokat, még el nem tűntek a láthatárról. Sok szép, csinos lányt látott, akár így, akár a tó körül sétálva. Nézte a formás idomokat, a karcsú testeket, a szexi öltözéket.
Este nyolc órakor elzárták a szökőkutat, de az is lehet, hogy automatikusan leállt magától. Ekkor gyönyörű látvány tárult a szeme elé. Millió apró hal csapkodott a víz felszínén a kút körül, némelyik nem egyszer kiugrott a vízből, majd kis csobbanással visszaesett. Nem hitt a szemének, és azt próbálta kitalálni, vajon minek örülnek ennyire a halacskák. Talán most ott a legoxigéndúsabb a tó.
Újra elnézett jobbra, mert a főútról egy sötétkék autó kanyarodott be. Egy fiatal, hosszú szőke hajú lány vezette. Rick meglepődött, mikor látta, hogy a lány egyedül ül a kocsiban. Mikor mögötte haladt el, a belső tükörből nézte, majd balra fordult, de akkor már csak az autó hátulját látta. Meg is jegyezte a rendszámot, bár tudta, hogy pár perc után úgyis elfelejti.
Egy fiatal, arányos testalkatú srác jelent meg szemei előtt, a kis tó partján, egy idős hölggyel kutyát sétáltatott. Nagytestű, fajkutya, de hogy pontosan milyen lehet, azt Rick nem tudta volna megmondani. Csak abban volt biztos, hogy nem rotweller, vagy más idegbeteg gyilkolásra hajlamos dög. Ez egy aranyos, szép házőrző, bár termete tekintélyt parancsoló. A fiatal srác elnevette magát, mikor a kutya talált egy faágat, felkapta, és eszeveszett módon cibálni kezdte. Rick úgy gondolta, az idős hölgy a fiú édesanyja lehet.
Lassan kezdett sötétedni, fél kilenc felé járt az idő, de a tónál sétáló, futó, szerelmesen turbékoló emberek nem akaróztak haza menni. Nem zavarta őket a sötétedés, ez egy kis romantikát vitt ebbe a szép estébe. Egy autó húzott kifelé a tótól. Két középkorú férfi ült benne. Aztán rá pár percre követte egy másik, aztán még egy. Rick tudomásul vette, ha nem is mindenki, de az autósok lassan kezdenek hazaszállingózni. A kis szőke szépségről meg is feledkezett, ő még nem jött. Ricknek eszébe se jutott, hogy esetleg ő is hazamenjen, jól érezte magát, akármennyire magányos, és egyedül volt. De ezen az estén, a parton sétáló sok embertől nem is nagyon érezte magát egyedül. Legalábbis amíg itt van, addig semmi esetre sem.
Megint befordult a főútról egy autó, ami pár méter után meg is állt, a földút szélén, félig a füves részre húzódva. Talán azért, hogy elférjenek mellette az autók, de erre nem lett volna szükség, mert ott az út még elég széles. Rick oda nézett, és megállapította, hogy egy fehér színű, Mercedes kisteherautó, de azt nem látta, mi van a platóján. Kicsit csodálkozott is, hogy mit keres itt, és miért állt meg. Két férfi ült benne. A sofőr a helyén maradt, le se állította a motort. A másik férfi kiszállt, és odament a platóhoz, valamit babrálni kezdett. Rick hiába nézte, nem látta, mivel ügyködik az ürge, csak a teherutó eleje nézett szembe vele.
Elnézett balra, mert egy sötétkék autó jött kifelé a tópartról. A kis csini szöszi döntött úgy, hogy hazamegy. Rick követte szemmel ameddig csak lehetett. A szöszi elhaladt a teherautó mellett, aztán a főútra kanyarodva pár pillanat alatt eltűnt Rick szeme elől. A fiú arra gondolt, ezt a szép teremtést biztos megcsodálták a teherautósok is.
Tekintetét újra a férfira szegezte, aki még mindig a platónál babrált. Kis idő múlva hangos, mély motorzúgás bömbölt fel. Rick számára ismerős volt ez a hang. Ez egy szúnyogirtó kocsi, ami büdös, sűrű, tömény fehér füstöt okád magából, lassan haladva, hogy elpusztítsa a kellemetlen vérszívókat. Eszébe jutott, mikor gyerek volt, a haverokkal, kerékpárral mentek a szúnyogirtó után, bele a füstbe, nem zavarta őket a bűz. Most így felnőtt fejjel veszélyesnek találta ezt a szórakozást, mert esetleg ha jönne egy autó, nem látja őket a füsttől, könnyen elgázolhatta volna őket, kerékpárostól, mindenestől. Átfutott rajta, ha ezt most megint megtenné, ha csak pár pillanatra is, de újra átélne gyerekkorából egy darabkát. De esze ágában sincs ilyet tenni, különben is, kocsival van, nem kerékpárral.
A platón berregő motor okádni kezdte a sűrű, fehér füstöt. A férfi visszaült a teherautó fülkéjébe, és lassan elindultak, befelé, a tóhoz. Mikor közelebb értek, Rick egy kicsit megszeppent, mert mindkét férfi tekintetében volt valami. Nem tudta megmondani, de valami furcsa, nem mindennapi, kissé groteszk tekintet. Egy pillanatra találkozott a platón babráló férfi tekintete Rickével, és valami hűvös, baljóslatú vigyort küldött a fiú felé. Lassan elhaladtak Rick autója mögött, majd eltűntek. A sűrű permetanyag gyorsan terjedt, Rick becsukta az ajtót, és feltekerte az ablakokat. Örült, mert mikor a köd beterítette az autóját, a büdösből semmit nem érzett. Ez pedig azt jelenti, hogy a kocsi ajtajainak gumiszegélyei tökéletesen záródnak.
Az erős motorhang, és a büdös, sűrű füst egyre jobban terítette be a környéket, de a parton sétálók ennek ellenére se indultak haza. Ugyanúgy folytatták útjukat, ténykedésüket, mint eddig. A szúnyogirtó megjelent a tó túlpartján. A füst szorgalmasan húzódott befelé, a tó felszíne fölé, lassan mindent eltüntetve Rick szeme elől. Berregése most kissé távolinak tűnt, de korántsem halkult annyira, hogy elviselhető legyen.
A teherautó odaért az U alak aljához, majd lassan Rick előtt haladt el néhány méterre, ott lenn a parton. A fiú ekkor már semmit nem látott a tóból, se a parton sétáló emberekből, se a futkározó kutyákból. Tetszett neki ez is. A látványról a Köd című horrorfilm jutott eszébe. Bár azt a filmet csak kétszer látta, ráadásul jó régen, már nem emlékszik minden részletére, de abban biztos volt, hogy hatalmas film, és bármikor megnézné újra, akkor is tetszene neki.
A sűrű, tejszerű köd lassan felszívódott a partról, egész behúzódott a tó fölé. Ott gomolygott, átláthatatlan volt a tömény fehérség. Aztán lefelé kezdett ereszkedni, egyre közelebb a tó felszínéhez. Teljesen beterítette a tavat, a füst teteje, kisimult, olyan egyenes lett, akár egy biliárdasztal lapja. Rick ezen elcsodálkozott, a füst hogy tud így mozogni, így viselkedni, de tetszett neki a nem mindennapi látvány.
A füst oly alacsonyra ereszkedett, hogy a fiú látta a túlpartot. Bár ne látta volna. Nem tudta mi történhetett, de teljesen megdöbbent. A part üres volt, sehol egy lélek. Ijedten nézett balra, jobbra, szemében félelem táncolt, de hiába, senkit, és semmit nem látott. A parton sétálók eltűntek nyomtalanul, hangtalanul, párostól, kutyástól. Eltűntek az esti köröket futók is, csak hűlt helyük árválkodott Rick szemei előtt. Csak ő volt ott az autójában ülve, és a szúnyogirtó kocsi, senki más. Nem értette, mi történhetett, de sejtette, hogy ez a tejszerű füst az oka, semmi más. Csak az zabálhatta fel a parton sétálókat. Azt sem értette, miért nem hallott kiabálásokat, jajveszékelést, kutyaugatást. Agyán átfutott, talán a füst némította meg őket, hogy esélyük se legyen segítségért kiabálni. Más nem jutott eszébe, viszont ezt találta az egyetlen magyarázatnak, bármennyire is képtelenség. Döbbenetes, és félelmetes, de a füst tökéletes munkát végzett. Semmi árulkodó nyom nincs, ami arra utalna, hogy szúnyogirtás előtt bárki is sétált, vagy akár egyetlen kutya is szaladgált volna a parton. Semmi foszlány, maradvány, egy szatyor, vagy ruhadarab, esetleg földre hullt póráz, megcsonkult emberi, vagy állati test. Bár Rick kocsiablakai fel voltak húzva, de közel állt a parthoz, a kiáltozásokat így is hallania kellett volna, de nem hallott semmit. Kutyaugatást, vagy nyüszítést sem. Síri csend telepedett a partra. Elnémultak a madarak, a nemrég még párjukat hívó, rekedten hápogó vadkacsák, a szorgalmasan, kórusban brekegő békák, az emberi hangfoszlányok, minden eltűnt. Semmi más nem volt hallható, csak a szúnyogirtó kocsi kellemetlen motorzúgása, ahogy visszatarthatatlanul fújja ki a kegyetlen, mindent megsemmisítő füstöt.
Néhány perc alatt történt minden, az emberek, állatok elnémulása, eltűnése meg szinte pár pillanat műve volt. A kis teherautó végzett a tó körbejárásával, és elindult kifelé a földúton. Közben a köd kezdett felszakadozni, eloszlani a tó felett. Lassan, lustán vált egyre átláthatóbbá, és Rick szemei előtt kezdett kirajzolódni a tó körvonalai, és a víz felszíne. Ijesztő volt számára a látvány, nem értette, hogy történhetett mindez. És vajon a szúnyogirtó férfiak tudnak arról, hogy mit művelt az általuk szabadba engedett füst? Vagy talán jól tudják, és mindezt szándékosan tették? Rejtély.
A teherautó elhaladt Rick háta mögött. Tekintete megint találkozott az egyik groteszk képű férfiéval, és most olyan ábrázatot látott, amilyet még soha. Abban a mosolyban minden létező gonosz tulajdonság benne volt. A fiú ijedtsége fokozódott, és reszkető kézzel nyúlt a gyújtáskapcsolóban szunnyadó kulcshoz. Elfordította, a motor pörgött, köszörült, de nem akart indulni. A kulcsot visszaállította eredeti helyzetébe, majd újra próbálkozott, eredménytelenül. Szünet nélkül újra, és újra próbálkozott, de hiába. Hideg félelem rázta testét, és minden erejével menekülni akart innen, de az autót nem sikerült beindítani. Eszébe jutott, hogy a füst elnémított minden élőlényt a parton. Talán a kocsi motorját is lebénította, hogy ne lehessen működésbe hozni. Újra próbálkozott, egymás után sokszor, de egyik indítás sem járt sikerrel. Most már biztos volt benne, hogy ez a köd, ami nem lehet más, csak a gonosz lehelete, ez tette üzemképtelenné autóját.
Keze, mely eddig az indító kulccsal babrált, bénán zuhant teste mellé, a két ülés közé. A tóra nézett, és nem hitt a szemének. A gonosz teljesen uralma alá vette az egész tavat, és környékét, és játszotta könyörtelen játékát. A füst a tó felett, ahogy az előbb kezdett felszakadozni, most olyan tempóban sűrűsödött újra, egyre fehérebb, és átláthatatlanabb lett. Mikor már teljesen elborította a tavat, és a víz felszínéből semmit nem lehetett látni, ágaskodni, nyúlni kezdett felfelé, és egy hatalmas légnemű fehér kéz alakult ki belőle. Egy hatalmas izmos alkar, erős, vastag ujjakkal. Több méter magasságával, körbe-körbe forgott, mintha csak keresne valamit, vagy valakit, egy újabb áldozatot, esetleg túlélőt, akivel végezhet. Pásztázta a terepet, mint egy periszkóp.
Rick teljesen maga alatt volt, kétségbe esetten próbált menekülni, de hiába. Nem tudhatta, hogy innen nincs menekvés, a gonosz keze mindenhova elér. A hatalmas fehér kéz észrevette a füves részen parkoló autót, és ökölbe szorított ujjaiból felemelte a mutatóujjat, mintha Rick figyelmét szeretné felhívni, hogy most őrá figyeljen. A fiú rémülten nézte a kezet, ami oly képtelennek tűnt, pedig ott volt előtte. Tehetetlenül ült, és várta sorsát.
A kéz kinyújtotta mind az öt ujját, majd a tó felett vízszintesen száguldani kezdett a magatehetetlenül, üzemképtelen kocsijában ülő Rick felé. A száguldást erős süvítés kísérte, mintha viharos szél kóborolna a parton. Ahogy közeledett, a fiú maga elé emelte kezeit, kitátott szájjal üvölteni kezdett, de ezzel semmit nem tudott megakadályozni. A hatalmas fehér kéz úgy markolta meg az autót, akár egy gyufásdobozt, és lassan összeszorította, mint sörivó az üres sörösdobozt. Rick még üvöltött néhányat, kínjában összevissza kalimpált kezeivel. A kocsi kasznija a fiú csontjaival együtt recsegett, ropogott, magatehetetlenül adták meg magukat a pokoli túlerőnek. Rick minden testnyílásából, és a törött csontok által kiszakított bőr alól szivárogni, folyni, fröcsögni kezdett a vér. A fiú félájult állapotban, már csak ösztönösen tett néhány mozzanatot, de ez már nem volt tudatos, nagy részét az idegek okozták, ahogy kínok közepette rángatták a hatalmas fájdalmakat elszenvedő testet. A magnó elnémult, minden összetört kívül, belül egyaránt. Nemcsak az autón, a fiú testében is. Ricknek egy ép csontja nem maradt. Az autóból egy gyűrött vasgolyó lett, benne valahol, az ülés támlájába préselt, fasírttá lapult testtel együtt.
A kéz, mikor végzett gyilkos feladatával, pár pillanatig pihenve tartotta tenyerében a szebb napokat megélt autót, vezetőjével együtt. Aztán párszor feldobta, elkapta, majd egy határozott, erős mozdulattal a földbe préselte. Rövid ideig állt a kocsi maradványai felett, ami már csupán csak egy fehér folt volt a fűben, semmi más. Majd kinyújtózott, és szétterpesztett ujjakkal, fülsüketítő zúgással, akár egy repülőgép, száguldani kezdett az ég felé. Egyre távolodott, és pár jobbra- balra cikázás után eltűnt a végtelenben.
VÉGE.
Edwin Chat
2009.08.23.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Kedves Edwin !
A történet végkifejletével együtt nagyon tetszett nekem ez az írásod. Nekem ez megint egy egészen más stilusú írás . A tájleírás gyönyörű ,szinte ott álltam és a tavat a környékét ,a vízben úszkáló vadkacsákat és minden szépséget láttam ,hallottam. Azt hiszem ez az írás az első amiben ilyen intenzíven éreztem a főhős ragaszkodását környezetéhez ,ami bennem / meg ne haragudj ,de a te írásaidnál nem igazán fordúl elő velem/ olyan igazi meleg érzést váltott ki. Még a szúnyogírtó kocsi okozta köd leírása is varázslatos volt ,egészen addig míg ki nem derűlt hogy egy gonosz lehelete ,ami megsemmisített minden élőlényt és tárgyikat a tónál , és ezt a főhős sem kerűlhette el.
Azt hiszem ez a második írásod amit szívesen elolvasnék akár többször is ,mert ebben az őszinte emberi érzéstől a táj szépségén át a feszített izgalomig és a borzalmas vég bekövetkezéséig minden benne van.
Szerintem jó ! Nekem tetszett !
Üdv : Juli