Nem v�rtam meg a reggelt, vagy a d�lel�tt�t. December huszonharmadik�n amint elm�lt �jf�l, �lltam is neki feld�sz�teni a f�t. Mindig is szerettem a kar�csonyt, a telet, a havat. Gyermekkorom csod�s kar�csonyai, t�li est�i a mai napig elevenen �lnek sz�vemben. Soha nem kaptam dr�ga aj�nd�kokat, m�gis tudtam �r�lni. M�g hittem, hogy a J�zuska hozza a kar�csonyf�t, �s az aj�nd�kot. Egyszer egy Szenteste d�lut�nj�n nem akartam aludni. Persze kellett volna, hogy sz�leim ez id� alatt fel tudj�k d�sz�teni a f�t. �desany�m azt mondta, ha nem alszok, sz�l a krampusznak, hogy vigyen el. Azonnal sz�fogad� gyerek lettem. Lefek�dtem, elaludtam. Mire fel�bredtem, ott pomp�zott a fa, alatta az aj�nd�kokkal. Egy villanyvasutat kaptam. Egy mozdonyb�l, �s k�t b�ny�szcsill�s kocsib�l �llt a szerelv�ny, narancss�rga csill�kkel. A s�nt csak k�r alakban lehetett �sszerakni, �s a szerelv�ny csak �gy tudott sz�guldani, k�rbe-k�rbe. De ez nem szegte kedvem, s�t, nagyon is �r�ltem, �s minden nap reggelt�l estig j�tszottam vele.

   Egy m�sik kar�csonyon egy kis zsebr�di�t kaptam. Az volt a mindenem. Minden este, mikor lefek�dtem, oda tettem a f�lem mell� a p�rn�ra, �s azt hallgatva aludtam el. Teljesen mindegy volt, milyen m�sort sug�roztak, �n hallgattam a r�di�t. �r�ltem neki, �s szerettem.

   Minden sz�p, �s j� dolog elm�lik. Most itt vagyok, a kisgyerekb�l feln�tt lett. Egy mag�nyos feln�tt. A f�t m�g �jjel feld�sz�tettem, azt�n lefek�dtem aludni. K�s�n �bredtem, de teljesen mindegy, semmi k�l�n�s dolgom nincs az unatkoz�son k�v�l. Tegnap takar�tottam, vasaltam. �nnepi men� nincs, mivel nem tudok f�zni. Sz�momra a kar�csony m�r olyan, mint az �v b�rmelyik napja. Ennek ellen�re m�g mindig szeretem, csak ne lenn�k egyed�l. D�lel�tt voltam boltban, vettem egy zacsk� pil�ta kekszet, hogy s�tem�ny helyett legyen itthon valami. N�ztem az embereket, mindenki a p�rj�val ment valahova. Tal�n rokonokhoz, vagy boltba. L�ttam olyan p�rokat is, akik a parkol�ban egy�tt tiszt�tott�k meg aut�jukat a h�t�l. De j� nekik, gondoltam. �k nem mag�nyosak. �ket ma este is k�r�l�leli majd a szeretet, �tadj�k egym�snak az aj�nd�kokat, �s ha elj� az id� egym�st �tkarolva alszanak reggelig.

   �vk�zben valahogy elvagyok, de ilyenkor, kar�csonykor tal�n minden ember kicsit �rz�kenyebb a kellet�n�l, �n is. �s figyelmesebb is. Jobban odafigyel�nk egym�sra, �s az �nnepi j�k�v�ns�got, nem megszok�sb�l, mondjuk, mert �gy k�v�nja az illem, hanem �szint�n, szeretetb�l.

   �ll a kar�csonyf�m. Sz�p lett. Vil�g�tanak rajta az apr� izz�k. K�r, hogy csak �n tudok gy�ny�rk�dni benne. A mag�ny nem �l� szem�ly, �t nem �rdekli az �n �nnepi f�m.

   Megvolt az eb�d, d�lut�n f�l kett�kor. K�t szelet r�ntott h�s, keny�rrel, majon�zzel, csalam�d�val. Finom volt. Ezzel ki is mer�lt az �nnepi men�, legk�zelebb majd holnap d�lben eszem.

   Lassan s�t�tedik. Az egyik internetes port�lon megn�ztem egy vide�t, Mr. Bean kar�csony�t. Ez adta az �tletet. Meg�rtam n�h�ny kar�csonyi k�peslapot, magamhoz vettem �ket, majd kil�ptem a lak�sb�l, �s az ajt�t becsuktam magam m�g�tt. A kis lev�lbedob�n bedobtam a lapokat, majd visszaj�ttem a lak�sba. �r�mmel vettem �szre a f�ld�n, �s hat�rtalan �r�mmel n�ztem meg, olvastam el �ket, mintha nem magamt�l, hanem t�nyleg valaki m�st�l kaptam volna.

   Eszembe jutnak a bar�tok, akikkel egy�tt n�ttem fel. Megn�s�ltek, csal�dot alap�tottak. Megteremtett�k a meleg, csal�di f�szket, egzisztenci�t. �k most biztosan boldogan, �r�mmel k�sz�l�dnek a p�rjukkal. A gyerek m�r alszik, �s �k k�z�sen d�sz�tik a f�t, ahogy anno az �n sz�leim. Szint�n eszembe jutnak, �s nem csak kar�csonykor, azok a szem�lyek, akik m�r nem lehetnek itt. Az elhunyt bar�tok, oszt�lyt�rsak, rokonok, �s dr�ga �desany�m. Aki teljesen mindegy h�ny �ves is volt, neki minden bizonnyal mindig az a kisgyerek maradtam, aki hat�vesen ott j�tszott a sz�nyegen a villanyvas�ttal, ami k�rbe-k�rbe sz�guld. �rzem, hogy megremeg a gyomrom, szemeim �gni kezdenek, majd telefutnak k�nnyel. Tartom magam, b�r felesleges. B�szkes�gem r�g nincs, tal�n soha nem is volt. Egyed�l vagyok, senki nem l�t, nyugodtan s�rhatok. Siker�l is. Nem b�nom, �gy valamelyest megk�nnyebb�l a lelkem.

 Sz�mad�st v�gzek magamban arr�l a n�h�ny �vtizedr�l, amit eddig �ltem. J� volt, b�r tark�tja nem kev�s s�t�t folt, rossz, kellemetlen eml�k is. De h�t szerintem mindenkinek van ilyen, nem csak nekem. Ha belegondolok, nekem is van minden. Egy szeret� p�rom, gyermekem, egy boldog kis csal�d, ugyan�gy, mint a bar�taimnak. Annyi k�l�nbs�ggel, hogy n�luk ez val�s�g, n�lam meg csak k�pzelet, csak egy �lom. Egy el�rhetetlen �lom. �s �gy �rzem, ha eddig nem teljesedett be, most m�r nem is fog.

   F�radt vagyok. Testem, lelkem egyar�nt elf�radt. Belef�radt a t�bb �vtizedes szomor�s�gba, a sok szenved�sbe, a boldogs�g mell�z�s�be, �s a mag�nyba. Szeretem, im�dom a kar�csonyt m�g �gy is, de m�r f�j az �let. Pihenni szeretn�k, nem �rezni semmi rosszat, azt szeretn�m, ha kellemes meleg, �r�m, boldogs�g venne k�r�l, mint a kar�csonyt is. �s szeretn�m, ha itt lenn�nek most velem azok, akik annyira hi�nyoznak. De mivel �k nem tudnak elj�nni hozz�m, �gy hiszem, nekem kell mennem hozz�juk.

   Kimegyek a konyh�ba, a kredencben van n�h�ny doboz gy�gyszer. Nem tudom milyenek, �s azt sem, hogy mire val�k. Nem is �rdekes, az �n bajomra t�k�letesen megfelelnek. �t kis feh�r, henger alak�, m�anyag dobozk�t tal�lok. Sorra felbontom �ket. mindegyikben van p�r szem. Megfogom a kors�t, amib�l szebb napokon te�t ittam, �s megt�lt�m v�zzel. A meg�rvult tablett�kat a kezembe �nt�m. Mikor minden kis m�anyag doboz ki�r�lt, egy gyors mozdulattal a sz�mba teszem a tablett�kat. Megiszom r� a kors� vizet, majd visszamegyek a szob�ba. Nem tudom, mennyi id�m van h�tra. El�veszem volt szerelmem fot�j�t, aki j� n�h�ny h�nappal ezel�tt hagyott el, egy m�sik f�rfi miatt. K�nnyes szemekkel cs�kolom meg a fot�t, egym�s ut�n t�bbsz�r is, majd a kar�csonyfa al� helyezem, neki�ll�tva a fa tart�j�nak. M�g p�r m�sodpercig n�zem a fot�t, �s a f�t. S�rva, n�m�n, magamban b�cs�zom a n�t�l, akit m�g mindig szeretek, �s a kar�csonyt�l.

   Kikapcsolom a mobiltelefonomat, elfekszem az �gyon, magzat p�zban. Szemeim lecsuk�dnak, �s szeretn�k elaludni, mint kisgyermek koromban, nehogy elvigyen a krampusz.

   �bren vagyok, de elt�nt a szoba, a kar�csonyfa, �s a fot� is. Egy alag�tban �llok t�tov�n, ami zord belseje ellen�re abszol�t nem ellenszenves. A v�g�n csod�latos, hatalmas, er�s f�ny ragyog. N�ma minden, de �rzem, hogy a f�ny h�vogat. Gyomrom ism�t megremeg, �rzem, hogy k�r�lvesz a szeretet, �s kellemes melegs�g. A f�nyben �desany�m alakja rajzol�dik ki. Fiatal, �s szebb, mint valaha. L�gy, �des hangja szel�den sz�l fel�m. Egy lapos dobozt tart kez�ben, melyben villanyvas�t van. Egy mozdony, �s k�t b�ny�szcsill�s kocsi, narancss�rga csill�kkel. Arcom ragyog a boldogs�gt�l, ajkaim sz�les mosolyra h�z�dnak, �s t�relmetlen l�ptekkel elindulok a f�nyre.

                                                 V�GE.

                                             Edwin Chat

                                       2012. december 24.                     

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2012.12.25. 08:13 Joli ...most...:(( Meghat� nagyon az �r�sod, sz�p ahogy meg�rtad, igaz�n �t�rezhet�... (ez illik az �r�sodhoz... csak az�rt... ...�s �r�l�k nagyon, hogy ez csak egy �r�sod a sok k�z�l, mely a fant�zi�d sz�lem�nye....hogy tudtam besz�lni Veled.... B�k�s, Boldog, sz�p Kar�csonyt k�v�nok sok szeretettel!   V�lasz: Kedves Joli!   Mint oly sok �r�som, ez is fikci�. Nagyon sz�p verset tett�l be ide nekem, k�sz�n�m sz�pen. �s k�sz�n�m, hogy itt j�rt�l, �s elolvastad �r�somat. BOLDOG KAR�CSONYT K�V�NOK NEKED, �S KEDVES CSAL�DODNAK, SZERETTEIDNEK! Puszi: Edwin Chat.