Két kézzel a falnak dőlve, hosszan bámulta magát a tükörben. Nem nézte, úgy gondolta, ilyen arcot csak bámulni lehet. Nem is arc, pofa. A gyűlölet egyre tajtékzott agyában, végül minden mérgét beleadva leköpte a tükröt. A köpés telitalálat volt, pont a tükörkép szeme között csattant. A nyál lustán, komótosan folyt lefelé. Habos volt, sok apró buborékkal. Lassan elérte a tükör alatti piperepolcot, és lomhán beszivárgott a fésű fogai közé.
Szeka utálta magát. Nagyon nem tetszett neki saját arca. Maholnap negyven éves lesz, de a pattanások ugyanúgy jönnek arcára, mint kamaszkorában. Pontosabban, azóta is szüntelenül. És az a rengeteg heg, ragya. Úgy nézett ki, mint egy varangyos béka. Tini korában nem kezelte arcát, nem járt kozmetikushoz, inkább elvakarta, kinyomkodta a gyulladt gennycsomókat saját magának. Most itt az eredménye. Egy rücskös, gyulladástól pirosló arc. Aki nem ismerte, azt hitte róla hogy alkoholista, ahogy az arca kinézett, pedig anti volt. Férfi létére hosszú hajat viselt, hogy legalább a füle tövében, tarkóján lévő pattanásokat eltakarja. Nem egyszerű kelések voltak ezek, némelyik akkora volt, mint egy meggymag, és néha olyan helyen keletkeztek, hogy hihetetlen. Jött már pattanás a kezére, a csukló és a könyök közé, a nemi szerve oldalára, belülre a fülébe.
Hiába csinált bármit is, hasztalan volt. Hónapokig járt kozmetikushoz, de hiába. Megmondták neki, hogy az arcát nem lehet rendbe hozni, csak rendszeresen tisztítani. Ez minden amit tenni lehet.
"- Úristen, még a seggemen is különb bőr van. Oda soha nem jön pattanás, az legalább szép sima."- gondolta. Ránézett a polcon lévő kozmetikumokra. Szánalmas mosoly jelent meg arcán. Megvette őket nem olcsón abban a reményben, hogy használni fognak. Nevetséges . Hogy használna már? Sorsába beletörődve kiment a fürdőszobából.
Másnap délután egy régi barátja látogatta meg. Bobbyval már legalább huszonöt éve ismerték egymást. Persze neki baba arca volt, pedig ivott mint a gödény. Szeka jól tudta hogy ez nem minden, a ragyás, gyulladt arcnak millió más oka is lehet. Egy-két belső szerv nem tökéletes működése, örökölt gének, hajlam, satöbbi.
- Figyelj Szeka, szombat este átjöhetnél hozzánk.
- Minek?
- Csinálunk egy szolid kis bulit. Ott lesz az asszony barátnője is, összejöhetnél vele. Jó anyag.- mondta Bobby.
- Én? Hülye vagy? Ezzel a pofával? Véletlenül megpuszilom, aztán béka lesz belőle.
- Dehogyis! Miért mondasz ilyent? Semmi baj az arcoddal.
- Szerinted miért hordok hosszú hajat? Azért mert a nyári negyven fokban olyan kellemes érzés?
- Nem tudom.- válaszolt Bobby.
- Na akkor elmondom a titkot. A sok hülye pattanást azzal takarom el, amik a fülemen, meg a tarkómon vannak.- mondta Szeka, és rágyújtott. Egymás mellett ültek a kanapén. A tévé szemben volt velük, be is volt kapcsolva, de nem nézték.
- Jó, nincs baba arcod, de messze nem olyan vészes, mint amilyennek gondolod. Túl önkritikus vagy.
- Figyelj!- mondta Szeka. - Már millió dologgal próbálkoztam. Jártam kozmetikushoz, azt mondta, nem lehet vele mit kezdeni, csak rendszeresen tisztítani. Nekem nincs annyi pénzem hogy havi több tízezret költsek rá még élek.
- Nem is kell. Próbálj ki mást.- mondta Bobby.
- Mást? Várj! Már egyszerűen nincs mit kipróbálnom. Nézd meg, ott van a fürdőszobában az a többkomponenses méregdrága hülyeség. Pedig az állítólag tutti szer. Tudod mit használt?
- Mit?- kérdezte Bobby.
- Semmit. Vagyis hazudok. Egy hétig láttam javulást. Nem jöttek a patik, ami volt egy nap alatt elmúlt, a gyulladás is kezdett lemenni a pofámról. Aztán egy hét múlva minden a régi volt. Jöttek a patik, hiába használtam azt a szart. Úgyhogy már nem használom, ott porosodik hónapok óta. Talán már a szavatossága is lejárt. Már annyira se méltatom hogy kidobjam, rohadjon el ott a polcon.
- Gyere már át. Meglátod jó lesz. Nincs semmi bajod.
- Még van mit mesélnem.- mondta Szeka. - Rendszeresen tartok méregtelenítő kúrát. Szerinted használ? Persze hogy nem. Egy zacskó szotyit nem ehetek meg mecssnézés közben, mert két-három nap múlva olyan a képem, mint a nem is tudom micsoda.
- Szokj le a cigiről.- mondta Bobby.
- Jaj már...- reagált Szeka. A beszélgetés kezdett vitába hajlani . - Te is cigizel, sőt, még iszol is, mégis baba arcod van.
- Hááát...- gondolkozott el Bobby. Nem igazán tudott mit válaszolni. - Megkínálsz egy cigivel hogy ne kelljen kérnem?- kérdezte vigyorogva, de már nyúlt is a cigiért. Ennek a szövegnek mindig sikere volt Szekánál.
- Persze, vegyél.- mondta Szeka. - Tudod Bobby, már csak két dolog van amit még nem próbáltam.
- Mik azok?
- Hát, az egyiket nem merem kipróbálni, a másik nagyon drága lenne.
- Mi az, mondd már!- türelmetlenkedett Bobby.
- Még szegény anyai nagymamám mondta, hogy naponta egyszer mossam meg az arcom a saját vizeletemmel. Na ezt nem merem kipróbálni. A másik a plasztikai sebész, bőrátültetés, de erre nincs pénzem.
- Hülyeség. Jó vagy így, ahogy vagy. Semmi baja az arcodnak.- mondta Bobby, de nem vígasztalásképpen, hanem komolyan is gondolta.
- Tudod, már egyre jobban kezdem azt hinni, hogy az arcbőröm immúnis mindenféle kozmetikumra.
- Biztos hogy nem.- mondta Bobby.
- Akkor miért nem használ semmi?- kérdezte Szeka.
- Nem tudom. Akkor átjössz szombat délután?
- Persze.- mondta Szeka nagyot sóhajtva. - Hányra?
- Kettőre. De ha nem jössz, átjövök érted.
- Oké, ott leszek.
Szombat délután Szeka megint a fürdőszobában állt a tükör előtt.
- Ez nem igaz, ilyen nincs, ez filmtrükk.- mondta saját magának. Bal szeme alatt egy hatalmas piros pattanás éktelenkedett. Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egy jót a szeme alá.
- Én így nem megyek bulizni. Nem létezik, hogy menjek. Ezért kell egyedül, magányosan élnem, mert a szemét arcbőröm miatt nem kellek egy nőnek sem. Na megállj te bestia, most elintézlek örökre.- mondta dühösen a tükörnek. Maga alatt volt, teljes depresszió lett úrrá rajta.
Kiment a garázsba. A kocsi mellett előre ment a satupadig. A sarokból elővette az ötliteres benzinkannát. Megrázta, úgy saccolta még fél liter biztos van benne. Kiment, és félreállt a garázs mellé. Előrehajolt, és az egész fejét leöntötte benzinnel. A lecsorgó üzemanyagot elkente arcán. Zsebéből kivette az öngyújtót és meggyújtotta a haját. Az egész feje azonnal lángra lobbant. Üvöltött fájdalmában, izmai megfeszültek, mereven tántorgott mint egy zombi. Elviselhetetlen volt a fájdalom és a forróság, de semmi pénzért nem oltotta volna el a tüzet. Feje úgy nézett ki mint egy tűzgolyó. Szombat kora délután volt, senki nem járt az utcán, ebéd utáni csendes pihenőben sziesztázott a város. Szeka a garázs előtti betonplaccon térdre rogyott. Nem kapott levegőt, csak a forróság ment be nyitott száján. Csapkodta a fejét, el akarta oltani, de már késő volt. Ereje elfogyott, szervezete már nem bírta elviselni a fájdalmat, agya mint egy központi főkapcsoló, kikapcsolta szervezetét. Szeka ájultan oldalára dőlt, majd hanyatt elterült a betonon.
Bobby érkezett meg. Tudta hogy Szeka nem fog elmenni a buliba. Meglátta barátját, ahogy a garázs előtt fekszik lángoló fejjel.
- Úristen!- mondta, és nyitotta volna a kaput, de zárva volt. Gondolkodás nélkül, ösztönösen ugrott át a kerítésen. Őrült módjára rohant Szekához, közben levette a pólóját. Mikor odaért, leguggolt, és pólójával eloltotta tüzet. Szeka feje füstölgött, koromfekete volt, semmi életjelet nem mutatott. Hamuvá pörökődött haja úgy díszelgett fején, és az arcán, mint fekete kávézacc a medvecukron.
- Mit csináltál te hülye,- kérdezte Bobby kétségbe esetten, hangja megremegett. - Szeka hallasz?- Bobbyt a sírás fojtogatta, de választ nem kapott. Megfogta barátja csuklóját, és a pulzust figyelte. Öt-hat másodpercenként dobbant egyet.
- Ez az.- könnyebbült meg Bobby. - Meg ne halj édesem, tarts ki.- előhalászta övtáskájából a telefont, és hívta a mentőket.
Másnap délután látogatók érkeztek Szekához. Bobby, és felesége, Bea álltak az ágya mellett. Bea sírt, és Bobby is küszködött könnyeivel. Szeka nyakig be volt takarva, jobb vénájában infúzió. Feje úgy be volt bandázsolva, mint egy múmia. Csak az orrlyukánál volt vágva egy kis kör alakú nyílás.
- Nincs rákötve semmiféle gépre, akkor életben marad, ugye?- kérdezte Bea. Bobby nem válaszolt, csak némán bólintott. Szemei tele futottak könnyel, majd a meleg, sós lé kibuggyant, és végigfolyt arcán. Követve az arcvonalat, a nyakon folytatta tovább útját.
Szeka fejéről egy hónap múlva vették le a bandázst. Ennél az eseménynél Bobby is ott volt. Az orvos lassan, óvatosan fejtette le a gézcsíkot. Bobby félt, izgult, vajon barátjának milyen az arca. Szegény Szeka, most biztos kibékülne a régi arcbőrével, és boldogan vállalná a ragyákat. De így, szénné égett fejjel még talán az ördög is szebb tőle. Nem baj, nem számít, a külső nem minden, a lényeg az, hogy egyáltalán életben maradt.
Az orvos végzett a bandázs leszedésével. Az asszisztensnő lemosta, letörölgette Szeka fejéről a gyulladás és fájdalomcsillapító, hűtő hatású kenőcsöt.
-Ez nem igaz…- csodálkozott Bobby. Elsírta magát, de ezek most az öröm könnyei voltak. Szeka szeme lassan kinyílt.
- Na mi van?- kérdezte gyengén.
- Öregem, ezután bukni fognak rád a nők.- mondta Bobby.
- Na ne röhögtess, mert még fáj az arcom.- mondta Szeka, és bal keze lassan elindult felfelé. Megérintette az arcát, ujjbegyeivel lassan haladt, a szájához, az orrához, onnan szeme alá az arcára, halántékához, végül felért a homlokához. Nem hitte el amit érzett a tapintással, ezért megismételte az egészet. Úgy érezte, ő a legboldogabb ember a világon. A tapogatás során nem észlelt sem ragyát, sem pattanást, semmit. Arcbőre olyan sima volt, mint egy kisbabának.
Fél év múlva volt az utolsó kontroll, amire Szeka mint mindig, most is pontosan érkezett.
- Nos barátom, hogy érzi magát?- kérdezte az orvos.
- Még egy kicsit érzékeny a bőröm, de ettől eltekintve, remekül.- válaszolt Szeka.
- Nagyon jó.- mondta elégedetten az orvos. – Az érzékenység pár hét alatt el fog múlni, de azért használja el azt a kenőcsöt, amit felírtam. Az arcán lévő barna foltok is el fognak tűnni idővel.
- Doktor úr, a tűznek köszönhetően baba arcom lett. Ez hogy lehetséges?
- Nem mindennapi dolog, az biztos.- mondta a doki. – A tűz hatására úgy olvadt az arcbőre, hogy véletlenszerűen kisimult az egész. A sok ragya, hepe-hupa, ha nem lett volna, akkor most olvadt bőrű, rücskös arca lenne. Mintha tudatos munkát végzett volna a tűz, mintha tudta volna, mely részen mennyire kell olvasztani a bőrt. Piszok nagy mázli, egy a milliárdból, állítom.
- Döbbenet…- mondta Szeka. Teljesen ámulatba esett. A doki fojtatta:
- A tűz során bőréből kiégtek a zsírok, a faggyú, kitisztította a miteszereket okozó szennyeződéseket, és teljesen összeolvasztotta a pórusokat, lyukakat.
- Egyvalamit nem értek doktor úr. A hajam ugyanúgy nő, mintha semmi sem történt volna. Az hogy lehet, hogy a hajhagymáim nem égtek ki? És az arcszőrzetem is ugyanúgy nő, mint annak idején. – az orvos elmosolyogta magát.
- Még bandázzsal a fején feküdt a kórteremben, barátja mesélt nekem valamit. Azt, hogy annak idején ön azt mondta, hogy arcbőre minden kozmetikumra immúnis. Úgy látszik, hogy a hajhagymái, és a szőrtüszői a tűzre immúnisak. Adjon hálát a jó Istennek, és a tűznek.
Szeka arca két év elteltével teljesen rendbe jött. Az érzékenység már korábban elmúlt, és a különböző árnyalatú barna foltok is teljesen felszívódtak. Soha egyetlen pattanás nem keletkezett a testén sehol. Lakása egyik sarkában egy mécses ég, már két éve, amit soha nem hagy kialudni. Minden este letérdel a mécses elé, és hálát ad Istennek, és a tisztítótűznek.
VÉGE.
Edwin Chat
2007.05.12.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedves Edwin!
Mindenre gondoltam,de hogy képes felgyújtani a fejét...nem semmi !
Itt is jól megsétáltattál az elején, de nem volt rossz .
Üdv:Juli
Kedves Julianna!
Igyekszem szórakoztatni az olvasót. Ez hol sikerül, hol nem. Örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Edwin.