Ha azt nézzük, mindketten szerencsés emberek, hogy ebben a korban élnek, a modern technikai világban, ahol az internetnek köszönhetően szinte minden, és mindenki elérhető. Jázmin és Lambert is a világhálónak köszönheti, hogy megismerkedtek. Nem keresték egymást, puszta véletlen, hogy ismeretséget tudtak kötni, amiből később barátság lett. Bár sokan állítják, hogy nő, és férfi között nem létezik barátság, de ők ketten az élő példa, hogy igenis van.

   A véletlen akkor szólt közbe először, mikor mindketten ugyanarra az internetes oldalra regisztráltak. Persze nem egy időben, hanem két év különbséggel. Nem társkereső oldalról van szó. Egy közösségi portálon akadtak egymásra, ahol olvasni lehet több szerző különféle műveit, levelet írni egymásnak, képeket nézegetni.

   Ha új tag regisztrált az oldalra, azt a főoldalon látni lehetett. Lambert kíváncsi természete miatt minden új tag adatlapját megnézte, így vette észre Jázmint. Szerencsére a nő töltött fel magáról egy képet is, amit nem minden tag tesz, és Lambertnek az első látásra megtetszett. Így vette a bátorságot, és írt egy levelet a nőnek, amire választ is kapott. Kissé meglepődött ezen, mert nem mindenki hajlandó válaszolni, de Jázmin észrevette a levelet, és teljesen korrekt választ írt. Végül is talán itt kezdődött minden, mert a választ újabb levél követte, azt megint egy újabb válasz, és beindult a folyamatos levelezés. Az első levélen Jázmin is meglepődött, nem számított rá, de jól esett neki. Arra pedig egészen biztosan nem számított, hogy regisztrációja után nem sokkal több barátra is lel. Ő nem is ezzel a céllal regisztrált, de ha már így alakult, abszolút nem bánta. Tetszett neki ez a közösség, és az is, hogy van egy komoly levelezőpartnere.

   Egy dologban megegyeztek, mindketten magányosan tengetik életüket, annyi különbséggel, hogy Lambert teljesen egyedül van, Jázminnak viszont van két gyereke. De már ők is felnőttek, kirepültek a családi fészekből, és anyjukat csak néha látogatják meg.

   A negyven éves barna hajú férfi rátalált a negyvennyolc éves szőke nőre. Minél több levelet váltottak, annál jobban megismerték egymást, és nőtt a bizalom a másik iránt, ami kölcsönös volt mindkét félben. Mikor már úgy érezték, hogy ezer éve ismerik egymást, cseréltek e-mail címet, MSN címet, és később telefonszámot is. Persze a dolog nem volt ennyire egyszerű, mint ahogy le van írva, mert Jázmin még teljesen kezdő volt a számítógép ismeretében, és míg meg nem ismerte Lambertet, addig azt se tudta, hogy az MSN létezik. A férfi szépen mindent leírt neki. Egy levélben bemutatta, elmagyarázta az MSN program lényegét, működését, ami a nőnek olvasás alapján megtetszett, és rövid időn belül telepítette is a gépére. Innen kezdve, gyorsabban, egyszerűbben, kényelmesebben tudtak társalogni, ami mindkettőjük számára örömet okozott.

   Az esti csetelések lassan menetrendszerintivé váltak, és Jázmin teljesen oda volt, meg vissza, hogy néhány gombnyomás milyen közel tud hozni két embert, szinte azonnal. Az elején még lassan írt, tele hibákkal, elütésekkel, időbe telt, mire megtanulta, és megszokta, hogy a billentyűzeten melyik betű hol helyezkedik el, de belejött, és pár hét elteltével már teljes rangú partnere volt Lambertnek írásban.

   Néhány este az ismerkedéssel telt el, mindketten írtak magukról, milyen iskolákba jártak, mivel foglalkoznak, és szinte az egész életüket elmesélték MSN-en egymásnak. Néha megszakították a csetelést egy cigaretta szünettel, de utána ott folytatták, ahol abbahagyták. Küldözgettek képet magukról, hogy lássák, hogy néz ki a másik. Ilyen téren is szimpátia alakult ki közöttük. De a technikának, és a sokadik véletlennek köszönhetően a képeket rövid időn belül élőkép váltotta fel. Lambertnek már régóta van webkamerája, még annak idején egyik kollégájától vette potom összegért. Mikor Jázminnál az MSN program okozta újdonság ereje megszokottá vált, Lambert úgy döntött, hogy meglepi új barátját, és egyik este bekapcsolta a kamerát. A nő nagyon megörült, hogy élőben látja a férfit, irkálás közben, és azonnal a webkameráról kezdett érdeklődni. Lambert megírta neki, hogy ebből a termékből is vannak különböző márkájúak, ugyanúgy, mint például a mobiltelefonokból, és az áruk is széles skálán mozog, az olcsótól a csillagos égig. Jázmin örült a felvilágosításnak, a hasznos információknak, és elhatározta, hogy rövidesen ő is beszerez egy webkamerát.

   Egy hét sem telt el, már Lambert is látta Jázmint. A nő hamar beszerezte a kamerát, bár a telepítés gondot okozott neki, de szerencséjére, a vásárlás után pár nappal meglátogatta a nagyobbik fia, aki percek alatt elvégezte a telepítést. Így aztán még barátibb, közvetlenebb lett a társalgás.

   Lambert csaknem deréktól felfelé látta Jázmint, olyan világosban, mintha nappal lenne, de a szoba háttere már kis félhomályba burkolózott. Valószínűleg valami kis lámpa világíthat a nő asztalánál az esti csetelések idején. Jázmin csak nyaktól felfelé látta Lambertet, de a mögötte lévő helyiségből semmit. A férfi szobájában teljes a sötétség, de ha a kamera üzemel, akkor fel szokta kapcsolni a kis asztali lámpáját, hogy Jázmin láthassa az arcát. Igaz, ez nem túl kellemes Lambertnek, mert a lámpa fénye majd kisüti a szemét, de egy barátért mindenre képes az ember. Szóval Jázmin semmit nem látott, csak a férfi arcát. Ő viszont látta a nő mögött a szoba egy részét. Pont Jázmin mögött, a falnál egy fotel volt elhelyezve, mást ezen kívül nem is látott, de nem baj, semmi jelentősége nincs. Nem ez a lényeg, hanem a társalgások, mivel magányosan élnek, esténként jól esett számukra az eszmecsere, és mindkettejük jó társaság a másik számára.

   Mindenféle témáról tudtak beszélgetni. A munkahelyen történt dolgokról, a napi teendőkről, sportról, társkeresésről, családról, és az élet más nagy dolgairól. Mindketten tetszettek egymásnak, de még megismerkedésük elején megegyeztek abban, hogy a barátságon kívül köztük nem lehet komolyabb. Egyrészt, mert Jázminnak végül is van családja, másrészt a távolság, ami az ő esetükben csaknem háromszáz kilométer. Egyikük sem áll olyan anyagi helyzetben, hogy hétvégente elutazzon a másikhoz, ezért is állapodtak meg abban, hogy csak barátság, semmi más. Nincs kizárva, hogy egyszer, vagy többször majd találkoznak, de ez még egyelőre odébb van, hisz nemrég óta ismerik egymást.

   Jázmin újabb csodát élt át, mikor látták egymást webkamerán, és Lambert azt is elmagyarázta neki, hogyan lehet a kamerával fotót készíteni. Néhány este így telt el, hogy készültek a képek csetelés közben, küldözgették egymásnak, és észre sem vették, hogy repül az idő. Teljesen lekötötte őket ez az elfoglaltság, és jól érezték magukat. Ez a közvetlen viselkedés tényleg úgy hatott, mintha már hosszú évek óta ismernék egymást, pedig csak pár hét telt el.

   Néha linkeket küldtek egymásnak, és így néztek mesét, rajzfilmeket, humoros bohózatokat, hallgatták különböző zenekarok különböző dalait. Mikor a videó véget ért, pár sorban megbeszélték, amit láttak, hallottak, és már nézték is a következőt. Persze Lambert néha kamuzott, ő nem mindig nézte a videót, inkább Jázminon legeltette szemeit, nem feltűnően, de ezt a nő nem tudhatta. Aztán Lambert később elárulta a turpisságot, amin Jázmin csak nevetett, és növelte női büszkeségét. Jól esett neki, hogy tetszik a fiatalabb korosztálynak is, nem csak a sajátjának. Persze ő sem rejtette véka alá érzéseit, tudatta a férfival, hogy ez a szimpátia kölcsönös. Természetesen mindez a jó ízlés határain belül zajlott, nem tettek semmiféle tizennyolc év feletti cselekedetet, e téren mindketten adtak magukra. Talán a legtöbb férfi már az első webkamerás estén szexre kérte volna Jázmint, de meglepő, vagy sem, Lambert nem ez a fajta volt, és Jázmin sem. Lehet, hogy eszükbe jutott a gondolat, de nem tette szóvá egyik sem, és nem is ezért MSN-eznek esténként kamerával. Csupán a társalgás miatt, semmi másért. 

                                                              II.

   A dolog, ami visszafordíthatatlanná vált, egy márciusi este kezdődött. Szokás szerint mindketten bejelentkeztek MSN-re, és társalogtak a megszokott módon, jó kedvvel, örömmel. Amint Lambert nézte a nőt a monitoron, észrevette, hogy mögötte, a falnál lévő fotelben van egy plüssmaci, amit meg is írt Jázminnak.

                                         Március 14. Hétfő.

Lambert:

Ott egy maci a fotelben. – a nő mosolyogva hátranézett, majd válaszolt:

Jázmin:

Kettő van ott, nem egy.- Lambert a kissé félhomályba öltözött szobán nem látta, csak az egyik macit. Jázmin felállt, odasétált a fotelhez, hogy Lambertnek megmutassa a másik macit. Eközben a férfi hátulról is szemügyre vette a nőt, és tetszett neki, amit látott. Jázmin visszaért, leült a helyére, és a macit egészen a kamera elé tartotta, eltakarva saját magát. Lambert egy fehér, aranyos, szép macit látott, kis szépséghibával, ugyanis a kis plüssállatnak hiányzott az egyik keze, illetve az egyik első lába. Mosolyogva nézte, és közben megírta a véleményét.

Lambert:

Szép, aranyos maci.

Jázmin:

Ő a lány. A másik, amit láttál, az a fiú.

Lambert:

De ennek hiányzik az egyik keze.

Jázmin:

 Igen, már régóta nincs meg.

Lambert:

 Honnan vannak? Kaptad?

Jázmin:

Nem. Úgy találtam őket az utcán. Egy fal tövében ültek egymás mellett. Koszosak voltak, és csapzott a bundájuk. Hazahoztam, kimostam őket, és azóta az enyémek.

Lambert:

Az az áldott jó szíved.

Jázmin:

Igen.

Lambert:

Gyújtsunk rá.

Jázmin:

Oké.- Lambert felállt a székből, elindult kifelé, de csak annyira, hogy eltűnjön a kamera elől, és onnan nézte a nőt, ahogy feláll, hátat fordít, odamegy a fotelhez, és a macit visszateszi a párja mellé. Persze megint a nő hátsójában gyönyörködött, majd miután Jázmin kiment a szobából, Lambert is ugyanezt tette.

   Kint a konyhában rágyújtott, és leült. Jázminon járt az esze. Mivel nincs fából, kicsit játszadozott a gondolattal, hogy biztos kellemes lenne ezzel a nővel eltölteni egy szenvedélyes éjszakát. Arra is gondolt, hogy esetleg megemlíti, jó lenne valamelyik hétvégén találkozni, mint barátok. Jót szívott a cigiből, és elégedetten fújta ki a füstöt. Mosolyra húzódott a szája, ahogy elképzelte, hogy Jázmin felveszi a két koszos macit a földről, nem törődve azzal, hogy látják a járókelők, és esetleg mit gondolnak róla, majd hazaviszi, és kimossa. Jól tette. Lambertnek semmiféle plüssállata nincs, pedig régóta tervezi, hogy vesz egy nagy tigrist, vagy fekete párducot, a franciaágy közepére. De hát ez már több éves terv, és még pár év biztos el fog telni, mire valóra válik, mert szépek ezek a nagy plüssfigurák, de az áruk is megvan.

   A cigit elnyomta, ivott egy pohár vizet, és visszament a szobába. A nő még nem érkezett meg. Leült a monitor elé, és amíg várta Jázmint, ismét elolvasta, amit eddig irkáltak egymásnak. Néha egy-egy mondaton mosolyra húzódott a szája, de a mosoly akkor lett igazán széles, mikor Jázmin megjelent a szobában, és amíg oda nem ért a székhez, addig Lambert tetőtől talpig láthatta, az egész formás női testet.

Lambert:

Csinos vagy, jól nézel ki.

Jázmin:

Köszönöm.- válaszolt mosolyogva, és lesütötte szemeit. Láthatóan kicsit zavarba jött. Talán az évek óta tartó magány miatt elszokott a bókoktól, a kényeztetéstől, amire sok nő vágyik.

Lambert:

Komolyan mondom.

Jázmin:

Oké.

Lambert:

Nagyon jó a tested.

Jázmin:

A tied is.

Lambert erre egy piruló hangulatjelet küldött, majd ezt írta:

Az kissé túlzás, ne firtassuk.- a nő néha a kamerába pillantott, majd tekintetét a földre szegezte, és kissé jobbra-balra forgatta magát a székkel. Úgy tűnt, még nem múlt el a zavar, amit az előző bók okozott. A férfi ezt próbálta oldani, és témát váltott.

Lambert:

Nekem nincs semmilyen plüssállatom.

De majd veszek egyet.

Egy nagy fekete párducot.

Jól fog mutatni az ágy közepén.

Jázmin:

Nekem sincs más, csak ez a két maci.

Egyszer varrtam neki kezet, de nem sikerült igazán jól.

Meg pár mosás után levált, így hát kéz nélkül maradt szegénykém.- Lambert arra gondolt, kicsit megtréfálja a nőt. Komoly, ijedt arcot vágott, amit Jázmin észre is vett.

Lambert:

A macik megmozdultak.- amint ezt elolvasta a nő, azonnal hátranézett. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy mindkét maci úgy ül a fotelben, ahogy utoljára elhelyezte őket. Visszafordult a kamerához, és látta, hogy Lambert jót nevet.

Jázmin:

Ne ijesztgess, mert egyedül vagyok a házban.

A szívbaj jön rám.

Lambert:

Oké, bocs.

Jázmin:

Semmi baj.- Lambert két kezét álla alá támasztva könyökölt, és csak nézett előre. Jázmin megint azt tette, mint az előbb. Néha oda pillantott, néha a földre. Úgy tűnik, ismét zavarba jött, a férfi nézésétől.

Jázmin:

Mit nézel?

Lambert:

Téged. Tetszel.- Jázmin erre a válaszra csak zavarát tudta kimutatni, de látszott rajta, hogy jólesik neki, és igényli is.

Lambert:

Van egy ötletem.

Jázmin:

Igen?

Lambert:

Mi lenne, ha egyik hétvégén találkoznánk?

Jázmin:

Mikor?

Lambert:

Nem tudom.

Vagy most, vagy a jövő hétvégén.- a nő megfordult, és a macikra pillantott.

Lambert:

Mit néztél?

Jázmin:

A macikat.

Lambert:

Miért?

Jázmin:

Hogy nem mozdultak-e meg.- Lambert elnevette magát.

Jázmin:

Ne nevess!

Lambert:

Azok nem igaziak, nem tudnak megmozdulni, csak vicceltem.

Jázmin:

Akkor is.

Belém hoztad a félelmet.

Lambert:

Ugyan már. Ne foglalkozz velük.

Vagy így akarod elterelni a szót a találkozásról?

Jázmin:

Nem. De komolyan, majdnem félek, olyan lüke vagy.- és ismét hátra nézett.

Lambert:

Szóval, mikor találkozunk?

Jázmin:

Nem tudom.

Lambert:

Az jó.

Jázmin:

Legyen most hétvégén.

Lambert:

Melyik nap?

Jázmin:

Szombat.

Lambert:

Szuper!

Menjünk aludni.

Reggel korán kelek.

A többit majd megbeszéljük holnap este.

Persze csak akkor, ha van kedved megint itt irogatni velem.

Jázmin:

Igen, van kedvem.

Lambert:

Akkor aludj jól.

Jázmin:

Te is.

Én még maradok egy kicsit.

Holnap nem kelek korán.

Lambert:

Este mikor leszel itt?

Jázmin:

Fél tíz körül.

Lambert:

Oké. Jó éjt.

Jázmin:

Neked is jó éjt.

Lambert.

Szia.

Jázmin:

Szia.

   Miután elköszöntek egymástól, Lambert kilépett az MSN programból, és kikapcsolta a számítógépet. Irányba vette a fürdőszobát, és fogat mosott. Közben azon gondolkozott, hol is találkozhatnának. Csakis a fővárosban valahol, mert oda mindketten aránylag egyszerűen eljutnak. Ha egy kis vidéki települést választanak, ami félúton van, az lehet, hogy körülményes lesz mindkettejük számára. Átszállni, várni félórákat, esetleg órákat a csatlakozásra, bonyolult ez így. Az a legtisztább, ha mindketten felülnek a vonatra, és felutaznak a fővárosba. Bár Jázmin messze lakik, és neki biztos elmegy a délelőtt jó része, mire felutazik, de még mindig ez a legjobb, legegyszerűbb megoldás. Holnap este meg is ossza a nővel ezt az ötletet, és ha esetleg nem jó, kitalálnak valami mást. Lambert már nagyon várta a hétvégét, és tudta, hogy most csigalassúsággal fog telni az idő, mert mindig ez történik, ha valamit nagyon vár az ember. És el is tervezte, hogy találkozáskor ad a nő arcára két puszit, átöleli, gyengéden magához húzza, hogy érezze azt a nádszál karcsú testet, minden bizonnyal a nő mellei is majd a testéhez fognak simulni, ami csodálatos érzés lesz.

   A fogmosást befejezve megmosta kezeit, és visszament a szobába. Unottan vetette meg az ágyat, és nagy sóhajjal, hanyatt fekve elterült. Kezeit feje alá helyezte, és az este történt társalgásra gondolva, lassan álomba merült.

                                             Március 15. Kedd. 

   Ez a nap is úgy indult, és telt el, mint a többi. A reggeli ébredés után Lambert elvégezte a szokásos teendőket, és Jázminnak köszönhetően kivételesen jó kedvvel indult munkába. Szép volt az idő. Csodás a reggel, madarak fütyörésznek, és most vele is madarat lehetne fogatni örömében. Akár egy szerelmes kamasz, rózsaszínben látta a világot, pedig nem volt szerelemes, de Jázmin iránt erős baráti szeretetet érzett.

   A munkaidőben folyamatosan dolgozott, nem titkolta jókedvét, aktívan serénykedett, fütyörészett, viccelődött a kollégákkal. Még a főnökhöz is volt pár humoros szava, pedig vele a köszönésen kívül csak annyit szokott beszélni, amennyit muszáj. Ennek is megvan az oka. Mikor Lambert ehhez a céghez került, néhány hét elteltével feltett a főnöknek egy bizalmas kérdést, néhány kolléga füle hallatára. Rögtön meg is kapta a magáét, hogy nyalizik a főnöknek. Innentől kezdve Lambert többet nem beszélgetett a főnökkel, tényleg csak annyit, amennyit muszáj volt. Kissé csodálkozott ezen, hogy egy ártatlan kérdés miatt így megtámadták, mert előző munkahelyén elég jó viszonyban volt a főnökével, és nem csak ő, hanem a többi alkalmazott is. Ott ment a hülyeség egész nap, a főnök nem az irodában üldögélt, hanem munkásruhát húzott, és Lambertékkel együtt ő is dolgozott. Az a kollektíva teljesen más volt, mint ez, ahol most dolgozik. Itt beszélgetnek ugyan, de olyan idegennek tűnik az egész. Mindenki saját magát figyeli, a saját érdekeit nézi, és a beszélgetésekben ott van az a mértéktartó távolság, amitől kissé idegen lesz az egész.

   Ebéd után épp olyan aktívan dolgozott, mint a délelőtt folyamán. Közben az esti csetelésekre, és Jázminra gondolt. És természetesen türelmetlenül várta a hétvégét, miközben azon is gondolkozott, hol is tudnának találkozni.

   Jázminban nem égett ekkora tűz, mint Lambertben, de egy kicsit az ő szíve is hevesebben vert a megszokottnál, és az ő kedve is átlagon felül ragyogott. Ő munkaidőben nem kalandozott el, nem gondolt az esti társalgásokra, de Lambert néha eszébe jutott. Ilyenkor mosolyra húzódott a szája, és kellemes érzés töltötte el. Kolléganői észre is vették, hogy Jázmin mostanában más, mint amilyen lenni szokott, sejtették, hogy valami pasi van a dologban, mert egy nő akkor szokott így viselkedni. Kávé, és cigiszünetben néha bepróbálkoztak nála a kolleginák, próbálták kifaggatni, megtudni, mi az oka ennek a hirtelen pozitív irányba elmozdult kedélyváltozásnak, de Jázmin ugyanúgy, mint este Lamberttel, most is kicsit zavarba jött. Lehajtott fejjel mosolyogva csak annyit válaszolt: - Semmi. – persze ebből a kolléganők tudták, hogy gyanújuk helytálló, mert mikor újabb kérdéseket tettek fel, Jázmin nem válaszolt, csak némán mosolygott, és ugye általában a hallgatás az bele egyezés. Lamberttel ellentétben Jázmin nem foglalkozott annyira az idővel, tette a dolgát. Annyit viszont észrevett, hogy ebéd után nagyon lassú tempóra váltott az idő, délelőtt sokkal jobban haladt.

   Este mindketten izgatottan ültek a monitor elé. Lambert érkezett elsőnek, és amint bejelentkezett, kissé szomorúan vette tudomásul, hogy Jázmin még nincs itt. Az ablakot letette a tálcára, és bekapcsolta a hangszórókat, ha közben megjön a nő, és ír, azt biztosan észrevegye. Benézett néhány oldalra, de igazán egyik se kötötte le. Mérlegelt magában dolgokat, és tudta, hogy a holnapi napja is olyan lesz, mint a mai. Dolgozik, és alig várja majd, hogy leteljen a munkaidő, és eljöjjön az este, hogy Jázminnal újra társaloghasson, és nem utolsó sorban láthassa is. Újra eszébe jutottak a macik, és elmosolyogta magát. Elképzelte, ahogy a két maci viharverten, koszosan ott dekkol a fal tövében, az utcán. De szó se róla, Jázmin tökéletesen rendbe tette őket, mert mikor a nő kamerán keresztül megmutatta neki, olyan tiszta volt, mintha új lenne. Jóformán csak az a hiányzó első láb árulkodott arról, hogy a maci esetleg már nem mai gyerek.

   Ismerős hang szólalt meg a hangszórókban, és az MSN ablakot azonnal felvette a tálcáról. Nagyon megörült annak, amit látott.

Jázmin:

Szia.- és a rózsaszín betűkkel írt köszönő szócska mellett Lambert meglátta a nőt is.

Lambert:

Szia.- köszönt vissza örömmel.

Hogy vagy?

Jázmin:

Kicsit fáradtan, de nem vészes.

És te?

Lambert:

Én is hasonlóan.

Jázmin:

Ma feladtam a macit.

Lambert:

Tessék?

Jázmin:

Ma feladtam a macit.

Lambert:

Hova?

Jázmin:

Rendesen, csomagban postán. Neked.

Lambert:

Ez komoly?

Jázmin:

Igen, komoly- Lambert teljesen meglepődött, amit ki is mutatott.

Lambert:

Nem igaz…

Azt hittem lefényképezted, és a képeket tetted fel a számítógépre.

Jázmin:

Nem.

Feladtam, és azt mondták, holnap, vagy holnapután megkapod.

Lambert:

Húha…

A holnapután kicsit necces.

Szabin leszek, mert fél tizenegyre be kell mennem az önkormányzathoz.

Jázmin:

Reméljük, nem akkor érkezik majd a postakocsi, mikor nem leszel otthon.

Lambert:

Azt én is remélem.

De nem nagy probléma.

Mert, ha esetleg így lesz, dobnak be értesítőt, hogy csomagom érkezett, és majd lesétálok érte a postára.

Jázmin:

Igen.

Lambert:

Persze, jobb lenne, ha akkor érkezne meg, mikor itthon vagyok.

Jázmin:

Aha, világos.

A lányt küldtem el.

Amelyiket mutattam kamerán.

Lambert:

Nagyon aranyos vagy.

Köszönöm szépen.  

Jázmin:

Szívesen.

Lambert:

És mivel érdemeltem ki?

Miért küldted el nekem?

Jázmin:

Csak úgy.

Lambert:

Mégegyszer köszönöm.

Jázmin:

De figyelj rá, mert szokott tévét nézni.

                                                      folytatás --->