Az autó megállt az erdőszéli parkolóban. Pár pillanat múlva egy huszonéves szerelmespár szállt ki. Mindketten sovány testalkatúak, csontos arccal rendelkező, az élettől nem sokat váró fiatalok. Stanley már betöltötte a huszonhetet, Christine három hónap múlva lesz huszonöt éves.
Amint kiszálltak, elindultak előre, és az autó orránál találkoztak. Átölelték egymást, és csókolóztak.
A szerelmes jelenet után a kocsi csomagtartójához mentek. Kivették a piknikhez szükséges cuccokat. Nem vitték túlzásba az otthoni készülődéskor a pakolást. Csupán egy nagy pléd, amit Christine a hóna alá vett, és egy hűtőtáska, amit Stanley vett ki a csomagtartóból. Az ajtót lecsapta, és bezárta.
- Adj egy csókot, édes- mondta Stan, és vadul letámadta a lányt. – Imádom ezt a bűzös leheletet- bókolt a fiú, mire a lány hátravetett fejjel, hangos, hosszú nyögéssel válaszolt.
- Én meg imádom, mikor ilyen állat vagy!
Elindultak az erdőbe, ahol keskeny gyalogút vezetett, néhol kanyarogva. Az útszéli fák törzsére bizonyos távonként útirányjelző jelek voltak festve. Nem figyelték ezeket a jeleket, mert nem ismerték, és nem is érdekelték őket. Elöl ment a lány, mögötte Stan. A Nap sugarai utat törtek, átszűrődtek az ég felé meredő, magas fák lombjain, néha foltokban megvilágítva az úton gyalogoló fiatalokat. Az ágakon az emberi szem elől falevelekkel eltakart madársereg fütyörészett, trillázott. A két piknikezőt ez nem érdekelte, csak mentek, abban a reményben, hogy előbb-utóbb találnak egy tisztást, ahol elheveredhetnek a pléden, és romantikázhatnak. És persze kiüríthetik a hűtőtáska tartalmát, ami számukra nem elhanyagolandó dolog.
Stan szorgalmasan nézte az előtte menetelő barátnője fenekét, aki néha érthetetlenül motyogott valamit maga elé. A fiú nem tudta kivenni, mit motyog a lány, de nem is volt fontos számára, viszont a látvány, amit az előtte ringó női fenék okozott, az annál inkább. Néha rácsapott, és megmarkolta, mire a lány ijedten, rekedt hangon, nevetve felsikoltott.
- Nem bírsz magaddal drágám? Még egy kicsit bírd ki.- Csillapította Stant.
- Csak terüljünk el a pléden, olyat teszek, hogy apa leszek.- válaszolt a fiú, de félt, hogy ez részéről csak szájhősködés, mert jelenlegi állapotában kizártnak tartotta, hogy merevedése legyen, bármennyire is kívánja a lányt.
Senki nem volt az erdőben, nem járt a környéken, csak ők ketten. Legalábbis akármerre mentek, nem találkoztak egy árva lélekkel sem, és távolról szűrődő emberi hangokat sem hallottak, amit abszolút nem bántak, mert így nyugodtan, zavartalanul tudnak romantikázni, és az egekig kitörni készülő vágyaikat szabadon engedni, örömet szerezni egymásnak.
Christine imádta Stanleyt, és el nem tudta képzelni az életét más férfival. Talán nem is sikerülne más férfival összejönnie, az ilyen nőkért nem igazán rajonganak a hapsik. A két fiatalról el lehet mondani, hogy zsák a foltját megtalálta. Stan sem volt különb, pont olyan, mint barátnője. Ő is imádta a lányt, soha nem csalták meg egymást, mindketten hűséges, ragaszkodó típusok. Csak egy dolog érdekelte őket, amit Stan ott cipel a hűtőtáskában. Minden vágyuk, az életük volt az, ami a hűtőtáskában lapul. Másodsorban ezért is várták már, hogy találjanak egy tisztást, minél előbb élvezni akarták a Stan által cipelt kedvenc szenvedélyt.
A lány megállt, Stan majdnem neki ment. Az utolsó pillanatban sikerült blokkolnia lépéseit. Christine belenyúlt dzsekije zsebébe, és egy bontott doboz cigarettát vett elő. A puha doboz félig volt, olcsó bűz rudacskával, amit valami csempészáru lehetett közel, vagy távol keletről. Remegő kezekkel gyújtott rá, majd méla undor ült ki az arcára. Nem esett jól neki a letüdőzött füst, de mégsem dobta el a cigit, csupán megszokásból, a mozdulatok hiányát elkergetendő, berögződött tudattal kívánta. Az első slukk után Stan kivette a szájából, és a sajátjába tette.
- Kösz, bébi- mondta vigyorogva, a fogaival tartott cigi mögül. A lány fejcsóválva sóhajtott, és elővett egy újabb szálat. Az első slukk után erős kaparást érzett torkában, mellkasában, és köhögni kezdett. A dobozt és a gyufát visszatette zsebébe, közben eldobta a füstölgő szálat, és gondosan eltaposta, nehogy erdőtüzet okozzon. Talpa első része kis korongot rajzolva, a földbe préselte a szebb sorsra szánt cigarettaszálat. Stanley nem fűzött kommentárt a látottakhoz, ő is volt ilyen helyzetben már nem egyszer. De ebből a jelenetből tudta, hogy a lány milyen állapotban van, és tisztában volt vele, hogy saját állapota is ilyen, még akkor is, ha nem dobta el cigit. Neki is rosszul esett, abszolút nem kívánta sem a nikotint, sem a füstöt, mégis úgy döntött, végigszívja.
Némán ballagtak, mindkettőjük kedve elment attól, amit terveztek, de ha már elindultak, és ilyen mélyen bementek az erdőbe, megtartják a pikniket. Aztán Stannak eszébe jutott a hűtőtáska tartalma, és visszatért a kedve. Érezte, és látta is, hogy barátnőjének sincs valami nagy kedve, de elmosolyodott, mert tudta, ha kinyitja a hűtőtáskát, visszatér a bébi kedve is.
Jólesően kúszott arcukra a megkönnyebbülés érzése, mikor megérkeztek egy tisztásra. Christine egy mozdulattal azonnal elterítette a plédet, és már el is terült rajta, mint egy kifáradt igásló. Stan a pléd szélére tette a hűtőtáskát, és elfeküdt barátnője mellett. Mindketten elégedetten, megkönnyebbülve nyögdécseltek, szuszogtak. Majd a fiú oldalára fordult, felső testét nyújtott kézzel megemelte, és a lány fölé hajolt.
- Na, piknikezünk?- kérdezte vigyorogva, türelmetlenül.
- Szomjas vagyok.- Felelt a lány. Stanley szó nélkül fordult a kézközelben lévő táskához. Felnyitotta tetejét, és két doboz sört vett ki belőle. Ő is szomjas volt. Sajnos ők mindig szomjasak.
Ritkán voltak józanok. Minden szabadidejüket, és pénzüket az alkoholnak szentelték. Imádtak részegnek lenni, és mindig berúgtak, amikor csak lehetett. Volt, hogy egy nap többször is. Néha gyógyszert vettek be, és arra ittak, így fokozták a mámort, hogy minél előbb elvarázsolt állapotba jussanak. Nem egyszer előfordult már, hogy úgy berúgtak, hogy egész nap aludtak, és maguk alá csináltak, vizeltek. Arra is volt már példa, hogy saját hányásukba fetrengtek, annyira nem voltak maguknál. Mikor felébredtek fél józan, másnapos állapotban, nem csináltak nagy ügyet a történtekből. Lezuhanyoztak, átöltöztek, és mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül folytatták az alkoholizálást, a züllést, az agysejt, és önpusztítást. Mindketten alkoholisták, szervezetük teljesen el volt áztatva, telítve a szesszel. Nem voltak képesek teljesen kijózanodni. Ha másnap felébredtek, nem kellett sokat rátölteni, hogy visszajussanak az erősen illuminált állapotba. Egyszer a túlzott ivástól volt már alkoholmérgezés, és eszméletvesztés is . Fordult elő olyan is, hogy Stan kóma közeli állapotban a bal orrlyukán hányt.
Nem csupán a saját hibájuk, talán nem is az ő vétkük, hogy iszákosak. Mindketten alkoholista anyától származnak, olyanoktól, akik a terhesség ideje alatt is ittak, nem szolidan. Így a gyerekek akaratlanul is már magzat korukban alkoholfüggővé váltak. Az anyatejjel együtt szívták magukba a káros szenvedélyt, a gyilkos italt . Szerencséjük (vagy nem), hogy megszülettek, és nem haltak meg pár hónapos, vagy pár éves korukban. Okozott náluk depressziót többször is az elvonási tünet, még fel nem cseperedtek, de amint lehetett, tizenéves korukban már tettek róla, hogy ezt a kínzó állapotot soha többé ne érezzék, mint például most is. Így jutottak el oda, hogy számukra a józan állapot már csak ideig-óráig bírható ki. Nekik a részegség a természetes. Ahogy múlt az idő, és szervezetük megszokta az alkoholt, egyre többet ittak, sokszor keverve, hogy teljesen kiüssék magukat.
Stan oda nyújtotta a sört párjának. A lány felült, és az ivás utáni vágy okozta remegéssel, türelmetlenül nyitotta ki a dobozt. A hab sziszegő hanggal buggyant ki a sörös doboz tetejére, Christine gyors mozdulattal tapasztotta ajkait a hideg fémdobozra, és beszippantotta a kesernyés habot. Testét, egész szervezetét kellemes érzés járta át, és csaknem felét itta ki a doboz tartalmának, egy szuszra. Szájában érezte a kesernyés, savanykás bűzt. A megszokott, jóleső, mámoros bűzt. Stan ugyanígy tett. Belőle is ugyanazokat az érzéseket váltotta ki az olcsó sör, mint a lányból. A fiú kezeit kiverte a libabőr, mert egy picit viszolygott tőle, de akaratát már nem az ész irányította, hanem az alkohol, és az az utáni vágy.
Christine egy újabb szusszal kiürítette a dobozt. Egy erős szorítással össze horpasztotta, és a pléd mellé dobta a fűre.
- Aggy mégeggyet.- Kérte párját nem valami udvariasan.
- Jó huzatod van, bébi.- Állapította meg Stan, és már nyúlt is a táskába két újabb dobozért. A lány szó nélkül vette el, azonnal felbontotta, és most a habnak esélyt sem adva, mohón inni kezdett. Gyomrát émelygés járta át, feje szédülni kezdett. Felnézett az égre, szemei, mint egy bekómált idegbetegnek, fennakadva nézték a tisztást körülvevő fák csúcsait, és úgy látta, hogy az egész elkezd forogni. Tudta, hogy ez a hányás jele, a tünet, ami jelzi, hogy a kívánt, de nem jól eső ital vissza akar jönni, reggelivel, ebéddel együtt, már ha van ilyesmi a gyomrában a pián kívül. Teste hűvösen borzongott meg, majd egy erős rázkódással, szemeit, fogait összeszorítva kergette el ezt a kellemetlen érzést. Stan észre sem vette mi történt. Csendesen üldögélve, előre nézve itta a saját sörét. Sok apró, sűrű kortyokkal, jóleső, büdös böfögésekkel. Aztán újra a lányhoz fordult, és vadul lesmárolta. Taperolni kezdte, és csókolózás közben akaratlanul bele böfögött a lány szájába. Kicsit hosszúra sikeredett ez a böfögés, mert hatására egy kevés visszajövő sör, nyállal keveredve átvándorolt Christine szájába. Ez egyiküket sem izgatta különösebben, folytatták a romantikus pikniket, mintha nem történt volna semmi.
Stan érezte férfiasságánál a bizsergést, és azt, hogy keményedni kezd, kidudorítva nadrágját a sliccnél. Még vadabb simogatásba, és csókolózásba kezdett. Ennek hatására a lány keze Stan nadrágjához vándorolt, és kigombolta, majd gyengéd, puha ujjai becsusszantak a kényes helyre. A fiún bizonytalan érzés futott át, és érezte, hogy a merevedés kezd alább hagyni. Felült, és dühösen, de szó nélkül itta meg a bontott sört, hogy aztán egy újabbat vehessen elő. A hűtőtáska csak sörrel volt megpakolva, üdítő, vagy egy-két finom falat, sütemény sehol. Christine is kivégezte a második dobozt, és kért egy újat, úgy, hogy a mondat végét böfögve mondta. Majd krákogott egyet, és keserű, sárgás habot köpött a fűbe. A harmadik sört már nyűgnek érezte, de a vágy hajtotta, hogy azzal is végezzen. Szerette a sört, itta akkor is, ha már nem esett jól, soha nem tudta, hol a határ, mikor kell abbahagyni. Stan barátnőjével párhuzamosan fogyasztotta az italt. Nem akart lemaradni, szégyen lett volna, ha egy lány leissza őt. Neki se nagyon volt már ínyére, de itta, nem akart szégyenben maradni. Sűrű böfögések közepette néha öklendezni kezdett, és kényszerítette gyomrát, hogy bent maradjon, amit eddig megivott. Christine is öklendezett párat, de jóval kevesebbet, mint barátja.
A sörös dobozok a pléd szélére kerültek, és a fiú hanyatt fekvő nője fölé hajolt. Újra csókolóztak, de a lány keze már nem vette célba a férfinadrág tartalmát. Tudta, itt ma nem lesz semmi, csak ivászat, és romantika, még pettingre sincs semmi esély. Stant újra elkapta a lány iránt érzett vad vágy, és hirtelen elkapta a sörös dobozt.
- Igyál bébi, imádom, ha részeg vagy- és bele öntötte a szájába. A lány mohón nyelt, orra, álla, arca csupa sör lett. Oldalra fordította a fejét, és köhögni kezdett. Stan odahajolt hozzá, és nyalni, csókolni kezdte a köhögéstől kipirosodott, sörtől ragacsos arcot. Erre Christine elkapta a fiú fejét, és most ő kezdeményezte a csókolózást. Hangosan, nagyokat nyögve falták egymás csókját. Stan ráült a hanyatt fekvő női testre, így folytatva tovább a nem mindennapi romantikát.
Tartottak egy kis szünetet. A fiú felegyenesedett, és csak nézték egymást. Tetszettek egymásnak így is. Stan közben arra gondolt, de jó lenne szeretkezni. Jó lenne egy gyereket csinálni. Vajon milyen gyerek születne, aki részeg mámorban fogantatik meg? Sejtette, hogy nem lenne egészséges az újszülött, de ebben az állapotban szó nélkül belevágna a dologba, ha alkalmas lenne rá.
Újra csókolózni kezdtek. Hosszan, minden eddiginél hosszabban. Christine már nem kapott levegőt, szerette volna abba hagyni, de Stan nem engedte.
Levegőhiányban szenvedve, nyögve vonaglott a fiú alatt, és a három doboz sör kijött belőle. Tele fröcskölte párja száját, és arcát. A fiú egy pillanatra megállt, ekkor Christine végre levegőhöz jutott, ám hányásának egy része visszafolyt a torkára, amitől fuldokolni kezdett. A történtektől egy pillanat múlva Stanből is sugárban tört elő a megivott sör, egyenesen a lány visszanyelt hányással küszködő, köhögő, levegőért kapkodó szájába. Jutott mindenhova. Szájába, orrába, arcára, hajára, Stan okádása beterítette a lány fejét. A fiú megkönnyebbült gyomorral fordult le a nőről, és hanyatt fekve, nagyokat lihegve fújtatott, kapkodta a levegőt. Megtörölte száját, és érezte a gyomorsavas, savanyú ételdarabkákkal tarkított hányás ízét.
Felült, a lánnyal nem törődve a hűtőtáskához fordult. Egy újabb sört bontott, hogy leöblítse az ételdarabkás, keserű bűzt. Mikor a sör elfogyott, nagyot böffentett, és egy másikat vett elő. Sorba itta őket, mintha muszáj lenne. Teljesen megfeledkezett Christineről, csak magával foglalkozott. Azon volt, hogy eltűnjön szájából az ocsmány bűz, és gyomrát valamelyest helyre hozza.
Mikor kiürült a hűtőtáska, Stan az alján meglátta a fél liter pálinkát. Egyik szemét becsukta, mert már duplán látott, és erősen szédült is. Lecsavarta a kupakot, és meghúzta az üveg tartalmát. Majd a lányhoz fordult.
- Kérsz, bébi?- kérdezte, de választ nem kapott. Christine csendben, mozdulatlanul feküdt.
- Jól van bébi, aludj csak- nyugtázta, és újra ivott a pálinkából. Cigit keresett, de már nem volt eléggé tudatánál ahhoz, hogy rá is tudjon gyújtani. Már ülve is hanyatt esett, és egyre nehezebben sikerült újra felülni. De az üveget fogta, az egyszer sem esett ki a kezéből. Vigyázott rá, de „inkább a szemem folyjon ki” felfogással sikeresen őrizte a pálinkát. Az üvegben már csak kétujjnyi volt, mikor inni akart belőle. Szájához emelte az üveget, fejét hátra vetette. Ekkor átbillent a holtponton, a kevéske italt fejére öntötte, hanyatt terült, és kép, hang elment. Az üveg tompán zörrent a pléden.
Másnap reggel két hideg, merev test feküdt a tisztáson, körülöttük üres sörös dobozok, összehányt pléd, és egy pálinkásüveg. Stan alkoholmérgezéssel ment át a másvilágra. Talán más baja is történt, amit most hozott ki a hosszú évek óta tartó ivászat. Christine a barátja, és a saját hányásába fulladt bele. Talán szebb véget képzeltek ennek a romantikus pikniknek, de úgy voltak vele, eddig mindig így szórakoztak, és soha semmi nagyon veszélyes probléma nem adódott. Talán egy dolgot hagytak figyelmen kívül, hogy a ronccsá pusztított szervezet előbb-utóbb beadja az unalmast.
VÉGE.
Edwin Chat
08.11.02.- 08.11.07.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedves Edwin!
Ez a történet gyomorforgató részeivel együtt átültethető a valóságba.
Nagyon jól leírod ennek az életformának az undorító részleteit,és a végét is ami ennek az életformának szinte egyenes következménye.
Nem mondom hogy tetszett, de kétségtelenűl jól meg lett írva.
Üdv:Juli
Kedves Julianna!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Örülök, hogy itt jártál.
Üdv: Edwin.