Károly útban volt barátjához, a tőle pár háztömbnyire lakó Attilához. Igyekezve gyalogolt a járdán, a lakótelep panelrengetegében. Szombat kora délelőtt van, tegnap érkezett meg számlájára a bérátutalás. Ezért igyekezett barátjához, hogy megadja a húszezer forintot, amit sokadikán kért kölcsön.
Rendelkezik állandó munkahellyel, becsülettel, rendesen jár dolgozni Karcsi, sokat túlórázik, mégis mindig sokadika van számára. Arról már nem ő tehet, hogy a kiadások az eget verik, és a számlák befizetése után a maradék pénz nem elég a következő fizetésig.
Már nem ez az első eset, hogy tartozását megy leróni Attilához. Jó barátok, ezer éve ismerik egymást, és Károly, ha meg van szorulva, Attila mindig kisegíti, teljes mértékig megbízik benne.
Attilának már régóta nincsenek anyagi gondjai. Tíz éve, hogy jól menő vállalkozása van. Kőműves a szakmája, és ez mellett ért a hidegburkoláshoz is. Rég megteremtette egzisztenciáját, megtehetné, hogy épít magának egy kertes házat, vagy vesz egyet, és felújítja, esetleg átalakítja saját ízlésének megfelelően, ám ennek ellenére mégis lakótelepen lakik. Ki tudja miért. Talán gyűjtöget, vagy a pénzt a vállalkozás fejlesztésére fordítja.
Károly szaporázta lépteit, minél előbb le szerette volna tudni tartozását. Becsületes lelke mindig azt diktálta, ha pénz áll a házhoz, legelső dolog az adósság rendezése. Nem szeretett kölcsön kérni, és utált is tartozni, de néha muszáj volt. Most is iparkodott, hogy túl legyen rajta.
Attiláék lépcsőházához érve a kaputelefonon megnyomta a megfelelő gombot, amelyre név helyett „fsz. 2.” volt írva. Várt, de semmi reakció nem történt. A lépcsőházból zene hallatszott, a dob, és a basszus csak úgy dörömbölt, a lépcsőházajtó üvege beleremegett. Újra megnyomta a gombot, de ezúttal sem vette fel bent a kagylót senki.
Szerencséjére egy lakó jött ki a lépcsőházból. Köszöntek egymásnak, majd Károly fürgén elkapta az ajtót, be ne csukódjon, és belépett. Itt már jóval erősebb volt a zene, ami készülő ebéd illatával keveredett, melyek több lakásból szállingóztak ki. Volt köztük sült tojás, lecsó, rántott hús illata, és pár süteményt is fel lehetett ismerni a levegőben. Károlyt elkapta a vágy, hogy minden ételbe beleharapjon, és egy nagyot nyelt. A sok gusztusos illat irritálta orrát, és gyomrát.
Pár lépcsőfokon felment, és megállt Attiláék ajtaja előtt. Nagyon meglepődött. Innen jött az idegesítően hangos zene. Ez mellett Károly hallott még egyéb hangokat, melyektől megrémült, és úgy érezte, gyomrát egy törött üvegcserép hasítja ketté.
Hallgatózott. Kiabálás szűrődött ki, egy férfi, és egy női hang. Sajnos nem hallotta, miről van szó, a falak, és a zene elnyomták a kiabálások élességét. És valószínű, hogy valamelyik belső helyiségben tartózkodnak. A kiabálásokat folyamatosan kísérte csörömpölés, mintha porcelántárgyak vágódnának földhöz. Egyszer Attila, utána rögtön a felesége vág földhöz valamit, gondolta Károly. Majd ismét Attila, és újra az asszony. Kétség sem fért hozzá, állt a családi cirkusz Attiláék lakásában. Volt időszak, hogy a férfi elcsendesedett, de a nő folyamatosan mondta a magáét. Közben szüntelenül csörömpöltek a jobb sorsra ítélt, földhöz vágott, millió szilánkra törő porcelántárgyak. Károly lelki szemeivel látta a lakást, ahol a sok cserép már bokáig ér, a vitrin kiürült, és a porcelán macitól a jó ég tudja hány részes étkészleten át, a nagymamától örökölt teáskészletig minden apró darabokban hever a padlószőnyegen.
Nem tudta mitévő legyen. Arra gondolt, hiába is kopogna, zörögne, hasztalan lenne, hisz a kaputelefon sípolását sem hallották meg. Ekkora nagy perpatvarban nem is csoda. Ezért Károly úgy döntött, elejét veszi a bajnak, még mielőtt nagyobb lenne, esetleg valami családi tragédia bekövetkezne, és amilyen gyorsan csak tudott, rohant a rendőrségre.
Az iroda egyhangú fehérre volt meszelve, igénytelen kinézete hasonlított a katonaságtól ismert helyiségekre. Az íróasztal mögött egy nagydarab, komor tekintetű hadnagy ült, aki hellyel kínálta Károlyt.
Egymással szemben ülve a rendőr kérdezte Károly adatait. Legelőször a nevét. Károlyon látszott, hogy ideges, türelmetlen, és fel van zaklatva.
- Hogy hívják?- kérdezte a rendőr.
- Kérem, azonnal jöjjenek, a barátoméknál nagy családi cirkusz van. Még tragédia is lehet belőle.
- Hogy hívják?- hangzott újra a kérdés.
- Hadnagy Károly.
- Pimaszkodik a hatósággal?- kérdezte a hadnagy, és tekintélyt parancsolóan nézett a bejelentőre.
- Nem pimaszkodom, ez a nevem.- jött az ideges válasz.
- Hol lakik?
- A tiszti lakótelepen.- mondta Károly, de kevés türelme is elfogyott, érezte, mindjárt elszakad a cérna.
- Na ebből elég!- üvöltött a tiszt. Közben két kézzel az asztalra csapott, és felállt. Károly megijedt.
- Adja ide a személyi igazolványát!
- Nincs nálam.
- Mi az hogy nincs magánál?!- kérdezte baljós hanggal a rendőr.
- Siettem, otthon felejtettem .- válaszolt Károly, és ő is megemelte a hangját. Agya lüktetett, végtagjai már remegtek az idegtől. - Nagyon kérem, jöjjenek, nagy baj lehet, ha most azonnal nem indulunk!- ordította. A válasz egy hatalmas pofon lett.
- Fiúk!- kiáltott a hadnagy, és két másik rendőr rohant be az irodába.
- Fogjátok le ezt az őrültet!- parancsolta a tiszt, és nyúlt a telefonért. A mentőket hívta, közben a két rendőr közre fogta a tajtékzó Károlyt, és megbilincselték.
A mentők kényszerzubbonyt húztak Károlyra, aki már idegességében, és tehetetlenségében tényleg úgy tombolt, mint egy őrült. Kapott még egy nyugtató injekciót, és elvitték az idegosztályra.
A mentők és Károly távozása után a hadnagy a két beosztottjához fordult. Egy papírcetlit lökött eléjük.
- Fiúk, menjetek ki erre a címre. Nézzétek meg azt a családi cirkuszt, és tegyétek meg a megfelelő intézkedéseket.
Attiláék lakásában elnémult a zene.
- Drágám, légy szíves cseréld ki a lemezeket a CD tálcában .- kérte Attila a feleségét.
- Rendben szívem.- jött a válasz kedves, kellemes hangon.
Csöngettek. Attila kilépett a fürdőszobából, és odasétált a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta, a két rendőr látványától meglepődött.
- Jó napot.- köszönt az egyik rendőr. - Bejelentést kaptunk, hogy itt valami családi dráma folyik.
- Itt?- kérdezte meglepetten Attila. - Talán téves címet kaptak, vagy egy szélhámos szórakozik magukkal.
- Szóval minden rendben?- kérdezte a rendőr.
- Igen, minden a lehető legnagyobb rendben.- adta a kielégítő választ Attila, és egy kis mosolyt is megeresztett mellé.
- Akkor elnézést a zavarásért, és további kellemes napot.
- Minden jót.- köszönt el Attila is, és becsukta az ajtót.
A rendőrök lusta léptekkel indultak el. Az egyikük már nyitotta lépcsőház ajtaját, mikor a társa odaszólt neki.
- Te, gyere csak egy percre .- kérte, és közben a faliújságot nézte. A társa oda állt mellé.
- Ezt olvasd el.- és egy nyomtatott betűkkel írott, rajszöggel oda biggyesztett fehér lapra mutatott. Társa elkezdte olvasni:
„Tisztelt lakók!
11.-én szombaton fürdőszoba felújítást végzünk. A régi csempék leverése hangos, kellemetlen zajjal járhat, amiért ezúton kérjük szíves türelmüket, és megértésüket.
Tisztelettel: Nagy Attila, fsz. 2.”
VÉGE.
Edwin Chat
2008.06.06.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
