Hárman ültek az asztalnál, Titusz, Hernyó, és Józsi. Ezen a nyári péntek estén jó volt a hangulat, a három fiú élvezte a szabadidõt, hogy vége a heti munkának, reggel nem kell korán kelni. Hétvégéken mindig itt találkoztak, múlatták az idõt, de néha gondoltak egyet, és elmentek máshova. Egyszer az az ötletük támadt, hogy menjenek át a szomszéd városba az autósmoziba. Máskor megtették azt, hogy elmentek egy másik szórakozóhelyre, leültek egy asztalhoz, és kockapókereztek egész éjjel.
Megszokott szórakozóhelyükön több baráti társaság is volt, de bandaháború soha nem történt. Sok jó ember kis helyen is elfér alapon mindenki tiszteletben tartotta a másikat, a nõket, a barátnõket. Soha senkinek eszébe nem jutott, hogy kikezdjen más nõjével, és lenyúlja. Ha esetleg valaki többet ivott a kelleténél, ember tudott maradni, nem kötekedett, nem hangoskodott.
Csodálatosak voltak a nyári hétvégi esték. Mint minden baráti körben, Tituszék körében is volt pár lány. Meghívták õket kólára, fagyira, néha elmentek egy parkba, és szedtek rózsát a lányoknak. Egyszer az egyik lány szülei elutaztak hétvégére valahova, a baráti kör már ment is fel, hangulatos házibulit csinálni. Az est fénypontja az üvegpörgetés volt. Megbeszélték, hogy mindenki azt tesz a másikkal, amit akar. Szegény lányokban biztos volt egy bizonyos fokú félelem, de a fiúk nem éltek vissza a helyzettel. És õk sem olyan lányok voltak, hogy bármit megengedtek volna. Az üvegpörgetés után mindegyik fiú összejött egy lánnyal, az egyik pár az egyik szobába, a másik pár a másik szobába, a harmadik a konyhába, a negyedik egy sarokba vonult el, de csókon, és simogatáson kívül komolyabb dolgot nem engedtek a lányok. És a fiúk sem viselkedtek tolakodóan, már sokadszorra bizonyították a lányoknak, hogy úri emberekkel van dolguk.
Szóval jó kis baráti kör volt. A három fiú az asztalnál iszogatott, a lányok nem voltak ott velük. Talán az épület elõtt beszélgettek, vagy átugrottak a nem messze lévõ másik bárba fagyizni. Szokás szerint jó volt a hangulat, a három fiú vidáman beszélgetett. Pont a szellemidézés volt a téma, még egyikük sem próbálta, csak találgatták milyen lehet.
- Én biztos becsinálnék, ha megjelenne a szellem.- mondta Hernyó.
- Én hallottam, hogy szépen kell velük beszélni, mert ha nem, tényleg bántanak.- mondta Titusz.
- És ha nem jelenik meg?- kérdezte Józsi.
- Az a kisebbik gond. A nagyobbik az, ha megjelenik, és nem megy el.- válaszolt Titusz.
A szórakozóhelyen egy részeg srác jelent meg. Depi volt az, akinek két nappal ezelõtt született meg a kislánya.
- Odanézzetek, megjött Depi. Ez részeg.- mondta Titusz a többieknek.
- Persze, tegnap elõtt apa lett.- mondta Józsi, aki Depi sógora volt. Józsi nõvére és Depi három éve voltak házasok, boldogan élnek, imádják egymást.
- Nagybácsi lettél?- kérdezte Hernyó. – Miért nem dicsekedtél?
- Ezt az örömet nem akartam elvenni Depitõl. Úgy látom, mindjárt hozza is a hírt.- válaszolt Józsi.
Úgy is lett, ahogy Józsi mondta, Depi odatántorgott az asztalukhoz.
- Szevasztok!- köszönt, és kezet fogott mindegyik fiúval, majd leült Titusz mellé, szemben sógorával és Hernyóval.
- Apa lettem! Kérek egy kört, inni kell a királylány egészségére!- mondta büszkén Depi. Mindenki gratulált neki, és Depi kért négy korsó sört.
- remélem méltón ünnepeled az utód jöttét.- mondta Hernyó.
- Micsoda? Már két napja részeg vagyok egyfolytában. Nem ettem, nem aludtam. Hallod?- dicsekedett Depi.
- Ez igen, jól bírod.- mondta Titusz.
- Hallod? Kislányom van, a világ legszebb nõje. Három kilóval, és ötven centivel született. Bombázó.
- És milyen érzés apának lenni?- kérdezte Hernyó.
- Csodálatos. Hallod? Isteni! Ezt az érzést kívánom mindenkinek.- válaszolt Depi. – A mobilomat ki is kapcsoltam, hogy senki ne zavarjon az ünneplésben. Itt van nálam, csak nincs bekapcsolva.
- És ha valami baj van? Hogy értesít a nejed?- kérdezte Titusz.
- Mi baj lenne? A szülés komlikációmentes volt, jól vannak mind a ketten.- mondta Depi, és büszke volt, hogy neki milyen csodálatos felesége van, hogy gyönyörû kislányt szült, és hogy a szülés zökkenõmentes volt, és jól vannak.
- De ha kell bevinni neki valamit, kaját, ruhát, tisztálkodó cuccot, hogy fog értesíteni, ha nincs bekapcsolva a mobilod?- tette fel az újabb kérdést Titusz.
- Hát más is van a családban, nem csak én. Ott vannak szüleim, az anyós, a sógorék. Ugye Józsi?- válaszolt Depi.
- Aha.- mondta Józsi, aki nem csinált belõle különösebb ügyet, hogy Depi mobilja ki van kapcsolva. Megértette sógorát, apa lett, ünnepel, semmi rossz nincs ebben.
- Mi volt a téma, mielõtt idejöttem?- kérdezte Depi, és ivott a sörbõl.
- A szellemidézés.- mondta Hernyó. – De én már a gondolattól is félek.
- Nagyon jó! Érdekes téma.- mondta elismerõen Depi, akinek tényleg tetszett, és érdekelte is ez a téma. – Láttam egyszer egy filmet.- kezdte a sztorit Depi. – Nem szellemidézésrõl volt szó, de szerepelt benne egy szellem. Volt benne egy klassz rész.
- Mi volt az? Meséld el.- kérte Titusz, és Depi mesélt:
- Egy fiatal srác bement egy elhagyatott épületbe. Nem tudom már hogy volt, nem emlékszem pontosan, de az épületben lakott egy szellem. Megszólította a srácot, valami olyan szöveggel, hogy ismeri. Erre a fiú azt mondta: - Ha ismersz, mondd meg a nevem.- a szellem megmondta a srác nevét. A srác megijedt, de mondta a szellemnek, hogy most azt mondja meg, hány éves. Mármint õ, a fiú. - Huszonkettõ.- válaszolt a szellem. A fiú félt, tényleg huszonkét éves volt. – És hány éves koromban fogok meghalni?- kérdezte a szellemet. – Huszonkettõ.- kapta a választ. – kijutok innen élve?- kérdezte. – Nem.- felelt a szellem. A gyerekre totál hisztéria jött rá. Nagyon klassz volt.
- És hogy halt meg a srác?- kérdezte Józsi.
- Már nem tudom, mondom hogy régen láttam a filmet. Lényeg ez a párbeszéd, nagyon tetszett. Jó mi?- kérdezte Depi.
- Jó. De ez csak egy film. Szerintem nincsenek szellemek.- mondta Józsi.
- Könnyen kipróbálhatjuk.- mosolygott Titusz.
- Hogyan?- kérdezte Depi.
- Idézzünk szellemet.- mondta Titusz.
- De hol, és mikor?- kérdezte a félõs Hernyó.
- Nálam, és most.- felelt Titusz.
- Most?- kérdezte Hernyó. – Hülye vagy? Én félek.
- Mitõl félsz?- kérdezte Titusz kicsit lenézõen. – Ne izgulj, ez csak legenda. Akkor megyünk?- kérdezte. A többiek összenéztek. Kevés félelemmel kevert kíváncsiság volt az arcukon, a szemükben. Pár tétova pillanat után mindenki vevõ volt az ötletre. Megitták maradék italukat, és elindultak.
A bárból kilépve, a lányok ott álltak az épület elõtt, és beszélgettek. Meglátták a távolodó fiúkat.
- Hova mentek?- kérdezte Eszter.
- Megyünk szellemet idézni.- válaszolt Hernyó. – Jöttök?
- Dehogy megyünk.- mondta Eszti, és mindegyikük elborzadt Hernyó válaszától. A lányok maradtak, a négy fiú meg nem törõdve velük, elindultak.
Titusz egyedül lakott albérletben, egy kertes háznál. A jó tízperces úton beszélgettek, ugratták egymást. Mindegyik azt akarta hogy féljen a másik, holott mindegyikükben volt egy adag izgalom, és félelem, de ezt nem vallották be egymásnak. A nyári éjszakát a kandeláberek, és a telihold világította meg.
A házhoz érve beléptek az udvarra.
- Halkan, csendben, a tulajék már biztos alszanak.- suttogta Titusz. A ház elõtt a virágoskertben volt két hatalmas fenyõfa, magasságuk a kandeláberekével vetekedett. A három-négy méter széles udvar a ház végéig le volt betonozva. A beton széle, és a kerítés közötti hatvan-hetven centis csíkban egy sor szõlõlugas zöldellt. Titusz albérlete a ház végénél volt, egy külön bejáratú kis lakás.
Beléptek, rögtön a konyhába, ami nagyon pici volt. Jószerivel csak egy egyszemélyes fõzõfülke. A bejárati ajtóval szemközti falon volt a konyha ablak. A konyhából jobb kéz felõl nyílt egy ablak nélküli szoba, ami szintén nem volt valami nagy. Egy ágy, a szoba közepén asztal, négy székkel, az egyik falnál egy ütött-kopott rozoga szekrény, tetején sörös dobozok. Ennyi volt a szerény berendezés.
- Fürdõszobád nincs?- kérdezte Hernyó.
- Nincs.- mondta Titusz.
- Akkor hogy tisztálkodsz?
- Itt a szobában. Hokedlin lavórban.
Leültek az asztalhoz. Régi, ezer éves asztal, a festés alatt látszott, hogy a korábbi festések rétege igencsak felpattogzott. Az asztal lap alatt fiók, az alatt gyúródeszka. Titusz ült erre az oldalra, kihúzta a gyúródeszkát, majd visszatolta. Észrevette, hogy fölfelé, és jobbra, balra is van egy kotyogása a deszkának. Titusszal szemben Depi ült le, bal keze felõl Hernyó, jobb kezénél pedig Józsi foglalt helyet.
- Na, elmondom a fontos dolgokat.- kezdte Titusz. – Elõször is, teljesen sötétnek kell lenni. Ha a konyhában, és itt is lekapcsoljuk a villanyt, totál sötét lesz, mivel nincs szoba ablak.
- Én félek.- mondta Hernyó.
- Nyugi, hadd folytassam.- mondta Titusz, és tovább magyarázta a lényeget:
- Két kezünket az asztalra tesszük szétterpesztett ujjakkal, úgy, hogy a saját hüvelykujjaink, és egymás kisujjai összeérjenek.
- Hernyó, kint telihold van.- mondta Józsi.
- Ne csináld már, mindjárt behugyozok. Hol lehet itt pisálni?- kérdezte Hernyó.
- Kint a szõlõt lehugyozhatod.- válaszolt Titusz.
- Valaki jöjjön ki velem.- kérte Hernyó.
- Menjünk, nekem is kell.- mondta Józsi. Felálltak, és kimentek a teliholdas éjszakába.
- Ez szép.- mondta Titusz. – Ez a hülye úgy fél, hogy majd még miatta nem fog sikerülni.
- Nem baj ha fél. Ha normálisan csinál mindent, sikerülni fog.- válaszolta Depi.
- Én izgulok egy kicsit.- vallotta be Titusz.
- Én is, de nyugi, nem lesz semmi baj.
Hernyó és Józsi visszajött, leültek a helyükre.
- Akkor folytatom.- mondta Titusz. – Kell egy beszélõ.
- Az mi?- kérdezte Józsi.
- Az a személy, aki a körön kívül áll, õ fog beszélni a szellemmel.- mondta Titusz.
- Oké, én leszek a beszélõ.- kapott az alkalmon Józsi.
- És ami még nagyon fontos- folytatta Titusz- ne egy sorozatgyilkost, vagy egy pszichopatát idézzünk meg, hanem egy normális embert.
- Jó, de kit?- kérdezte Depi. – Tényleg, errõl még nem esett szó, hogy kit idézzünk meg.- a fiúk tanácstalanul néztek egymásra.
- Legyen Bruce Lee.- tanácsolta Józsi.
- Miért pont õ?- kérdezte Hernyó.
- Mit tudom én.- válaszolt Józsi. – Akkor ki legyen?
- Bruce Lee nem magyar volt.- mondta Hernyó.
- Nem baj, úgysem beszélni fog, hanem kopogással válaszol a kérdésekre.- mondta Titusz, majd Józsihoz fordult.
- Te meg mindig kérd meg a szellemet, ha igent akar válaszolni, kopogjon egyet, ha nemet, akkor kettõt. Oké?
- Rendben.- egyezett bele Józsi.
- Minden világos? Kezdhetjük?- kérdezte Titusz.
- Várjatok, megint brunyálnom kell.- mondta Hernyó.
- Nem érdekel! Nem mész sehova!- förmedt rá Józsi. Depi és Titusz is ezen a véleményen voltak. Azt hitték, hogy Hernyó félelme miatt húzza az idõt.
- De be fogok hugyozni.
- Nem érdekel. Minek ittál annyit?- dorgálta meg Titusz. – Ja, még valami. Mikor ujjainkat összeérintve létrehozzuk a kört, mindenki gondoljon erõsen Bruce Lee-re. Kezdjük!
Józsi lekapcsolta a villanyt. Létrehozták a kört, és erõsen koncentráltak. A szobában pokoli sötét volt, az orrukig se láttak. Talán két perc telt el, Józsi halkan megkérdezte:
- Éreztek már valamit?
- Aha, hugyoznom kell.- mondta Hernyó.
- Ez nem igaz!- kelt ki magából Titusz. – Józsi, kapcsold fel a villanyt.- a szobában ismét világos lett.
- Bocs fiúk.- mondta Hernyó.
- Mint egy óvodás.- mondta Józsi, és Hernyóval megint kiment az udvarra.
Újra létrejött a kör.
- Tényleg, ne hülyüljünk, csináljuk komolyan.- kérte Titusz.
- Oké.- egyeztek bele mindhárman. Újra sötét lett a szobában. Teljes sötét, kintrõl semmi fény nem szûrõdött be. Megint erõsen koncentráltak, Józsi elérkezettnek látta az idõt.
- Szellem, itt van?- kérdezte. Várták a kopogást, de semmi válasz nem érkezett. Talán egy perc telt el, Józsi újra megszólalt:
- Szellem, ha itt van kopogjon egyet, ha nincs itt, akkor kettõt.- erre mindenki elnevette magát, és Józsi felkapcsolta a villanyt.
- Ez nem igaz! Veletek nem lehet csinálni semmit.- dorgálta Titusz a haverokat.
- Oké, most már tényleg komolyan.- mondta Józsi, és lekapcsolta a villanyt. Nyomasztó volt a sötét.
- Szellem, ha itt van, kopogjon egyet.- kérte Józsi. Vártak. Semmi válasz, néma csend, tök sötétség. Egyszer csak az asztal alól halk, gyenge kopogás hallatszott, amit egy erõs, hangos koppanás követett.
- Szellem, itt van?- kérdezte Józsi. Most nem késett a válasz. Sok halk kopogás után több hangos következett. Összevissza szabálytalan, ritmus nélküli kopogások. Sírás hallatszott. Hernyó elsírta magát, de próbálta visszafojtani, így olyan volt, mint amikor az ember a nevetést tartja vissza nagy nehezen. Titusz nevetni kezdett, persze visszafojtva, a többiek azt hitték, hogy õ is sír.
- Bruce Lee szelleme van itt? Ha igen, kopogjon egyet, ha nem, akkor kettõt.- mondta Józsi. Újra ugyanaz a ritmustalan összevissza kopogás volt a válasz.
- Állj! Valamelyik szórakozik!- mondta Depi, és megint fény lett a szobában.
- Hogyan?- kérdezte Józsi.
- Valaki a lábával zörög.- mondta Depi.
- Hogy zörögnénk lábbal? Ilyen kopogást?- kérdezte Titusz.
- Üljetek messzebb az asztaltól.- tanácsolta Józsi.
- Az kiabál, akinek a háza ég.- mondta Hernyó.
- Ezt hogy érted?- kérdezte Depi.
- Titusz nagyon teszi az ártatlant. Gyanús.- világosította fel Hernyó Depit. Józsi körbejárta az asztalt, és Titusznál felfedezte az asztalfiók alatti gyúródeszkát.
- Megvan a bûnös, igazad van Hernyó. Ez a hülye, aki teljes komolyságot kér tõlünk, a fiók alatti gyúródeszkát zörgette a lábával.- magyarázta Józsi.
- Te idióta barom! Miattad bõgtem el magam! Nem érted hogy félek, hogy mindjárt becsinálok?!- dühöngött Hernyó Titusznak.
- Jól van, csak vicc volt.- mondta nevetve Titusz. Bûnösnek érezte magát, majd bocsánatot kért, mert mindhárom barátja mérgesen nézett rá.
- Oké. Egy utolsó lehetõség. Vagy tényleg komolyan csináljuk, vagy menjünk haza a francba.- mondta dühösen Józsi.
- Én komoly leszek.- mondta Depi.
- Én is.- csatlakozott Hernyó.
- Rendben. Csináljuk komolyan.- mondta Titusz is meggyõzõ hangsúllyal.
- De ne Bruce Lee-t idézzük meg. Valaki mást kellene, egy magyar személyt.- javasolta Depi. – És ha lehet, vigyünk bele egy kis újdonságot. Legyen emlékezetes ez a szeánsz.
- Hogy akarod megújítani?- kérdezte Hernyó.
- Élõ embert idézzünk meg.- válaszolt Depi.
- Azt nem lehet.- mondta Titusz. -Csak halottat lehet megidézni.
- Honnan tudod? Próbáltad már?- kérdezte Depi.
- Még nem próbáltam, de mindenki tudja, hogy élõ embert nem lehet megidézni.- válaszolt Titusz, de magában elismerte, hogy nem rossz ötlet.
- Igaza van Depinek, próbáljuk meg.- modta Józsi várakozással tele.
- Próbáljuk meg.- csatlakozott Hernyó is.
- Rendben, próbáljuk.- adta be a derekát Titusz.
- De most megint itt a bökkenõ, hogy kit idézzünk meg.- mondta Józsi. Neki semmi ötlete nem volt ezzel kapcsolatban.
- Van valakinek valami javaslata?- kérdezte Titusz.
- Nekem van.- mondta Depi. – Legyen a feleségem és a kislányom.
- Egyszerre két személyt? Szerintem nem fog sikerülni.- mondta Titusz.
- Már megint hitetlenkedsz?- kérdezte tõle Józsi.
- Nem hitetlenkedek, de már az is abszurd, hogy élõ személyt idézünk meg, ráadásul egyszerre kettõt, kizárt dolog hogy sikerüljön. Az rendben van hogy újítunk egy kicsit, de szerintem ez már túlzás.- fejtette ki a véleményét Titusz.
- Na, akkor még egy dilemma. Azt már eldöntöttük, hogy komolyan csináljuk. Most az a kérdés, hogy megpróbálunk két élõ személyt megidézni, vagy nem.- mondta Józsi, és végignézett a társaságon, de arcán látszott, hogy õ támogatja Depi javaslatát.
- Ha mindenki benne van, akkor én is.- mondta Titusz.
- Én bele egyezem.- érvelt Józsi.
- Oké, kezdjük.- mondta Hernyó.
A szobában újra sötét lett. Létrejött a kör, kezdetét vette a koncentrálás. Mind a négy fiút átjárta az izgalom, a félelem, kíváncsiak voltak, mi fog ebbõl kisülni. A szobát feszültség terítette be. A legjobban Depi koncentrált, ami érthetõ volt, mivel az õ családja volt a fõszereplõ. Elképzelni sem tudta, hogy majd a felesége fog-e kopogni, vagy esetleg a két napos kislánya fog valahogy hangokat adni. Egy hatalmas kérdõjel volt a lelkében ez miatt.
A koncentrálást egy mobiltelefon csörgése zavarta meg.
- Bocs fiúk, ez az enyém.- mondta Józsi és már sokadszor kapcsolta fel a villanyt.
- Kapcsold ki azt a szart!- mondta letolóan Titusz. Józsi kezébe vette a telefont, és megnézte, ki keresi.
- Anyám az.- mondta a többieknek.
- Na és. Nyomd ki, és kapcsold ki azt a nyüves telefont. Majd ha végeztünk vissza hívod.- mondta Depi.
- És ha valami fontos?- kérdezte Józsi.
- Nekem most nincs fontosabb a családom megidézésénél. Kapcsold ki, és kezdjük már.- válaszolt türelmetlenül Depi.
- Legyen.- mondta Józsi, kikapcsolta a telefont, és leoltotta a villanyt.
A sötétség, és a tudat, hogy kiket idéznek meg, nyomasztotta mind a négyüket. Féltek, hogy talán egy misztikus legendával nem kellene úgy ujjat húzni, hogy két élõ személyt idéznek meg. De azon voltak, hogy úgysem sikerül, mert szellemek nincsenek.
- Szellem, ha itt van a kislányával, kopogjon egyet.- mondta Józsi. Most kerítette hatalmába õket igazán a félelem, mert a mennyezet felõl, mintha a padlásról jönne a hang, egy határozott hangos koppanás volt hallható. Reménykedtek abban , hogy esetleg egy macska zörög a padláson, vagy valami patkány, vagy menyét féle.
- Szellem, a kislánya is itt van?- tette fel az újabb kérdést Józsi. A válasz megint az a határozott hangos koppanás volt a padlás felõl. Ez biztos hogy nem macska, vagy más valami állat, futott át a négy fiún. Döbbenten vették tudomásul, hogy szellemet igenis meg lehet idézni, még élõ emberét is.
- Szellem, a kislányával együtt a kórházban van még?- kérdezte a beszélõ. A válasz egy hangos koppanás, a megszokott irányból.
- Most együtt van a kislánnyal?- jött az újabb kérdés. Erre két hangos kopogás volt a válasz. Depi izgalma megnõtt. Hogyhogy nincs együtt a kislány az anyjával?
- Élõ ember szellemét meg lehet idézni?- kérdezte Józsi. Most két kopogás jött válaszul.
Depi nem bírta tovább, és kitört rajta a hisztéria.
- Mi ez? Becsapott minket! Most idéztük meg õket, és azt válaszolja hogy nem lehet élõ embert megidézni! Hát pont most idéztünk meg két élõ személyt.
- Valami hiba csúszhatott be.- mondta Titusz. – De megcsináltuk. Lehet szellemet idézni, és méghozzá élõ emberét is. Ezzel a szellemidézés úttörõi leszünk.
- Ugye mondtam, hogy újítsunk! Tudtam hogy sikerülni fog.- örvendezett Depi.
- Lesz mit mesélni a csajoknak.- mondta Hernyó.
- Tényleg, oda visszamegyünk még?- kérdezte Józsi.
- Naná hogy visszamegyünk! Ezt el kell újságolni. Hadd egye õket a fene, hogy kihagytak egy ilyen bulit.- mondta szinte kárörvendve Depi.
Józsi bekapcsolta a mobilját. Két üzenetet kapott. Az egyiket a szolgáltató küldte, amelyben jelezte, hogy három nem fogadott hívása volt, amíg a készülék ki volt kapcsolva. Miután elolvasta, azonnal ki is törölte. A másikat édesanyja írta. Ezt is elolvasta, és úgy érezte megtébolyodik.
- Úristen, ez nem lehet!- ordította kétségbe esett hangon. – Istenem, ne…!- a többiek értetlenül nézték, mi lehet a baja. Józsi elejtette a mobilt, és összeesett a padlón.
- Mi van sógor?- kérdezte ilyedten Depi, és leguggolt a földön fekvõ fiúhoz.
- Ne olvasd el! Könyörgöm, ne olvasd el az üzenetet!!!- üvöltötte bepánikoltan.
- Térj észhez sógor. Mi a baj?- faggatta Depi, de csak fájdalmas sírás, könyörtelen, keserû zokogás volt a válasz.
Titusz felvette a földrõl Józsi mobilját, és elolvasta az üzenetet.
- Mit írt az anyós, mondd már!- kiáltott Depi idegesen Tituszra, de Titusz csak döbbenten állt, meg sem tudott szólalni. Depi kivette kezébõl a telefont, és elkezdte olvasni az üzenetet, közben Titusz megszólalt:
- Mégiscsak nekem volt igazam. Csak halott emberek szellemét lehet megidézni…
VÉGE.
Edwin Chat
2007.12.28.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia Ed!
Megrázó volt ez az írás, bár eleinte még jókat mosolyogtam. Azt gondolom nem fogok szellemet idézni, még poénból sem!!!!
Üdv: Cunami
Kedves Cunami!
Nem jó a túlvilági lelkekkel játszani. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Edwin.