A vid�ken dolgoz� kis csapat nagy nehezen �sszeszedel�zk�d�tt. Ma csup�n �ten j�ttek a kilenc szem�lyes kisbusszal, de ennek semmi jelent�s�ge nincs. �t�k k�z�l egyik szem�ly kicsit inger�ltebb volt a kellet�n�l. K�s�bb indulnak haza a megszokottn�l, �gy majd haza�rve megint kapkodhat, rohanhat, amit m�r oly sokszor megtett, �s amit annyira ut�l.

   Nehezen, de v�gre mindenki elhelyezkedett a g�pj�rm�ben. Ketten �ltek el�l, egyik�k a sof�r. A m�sik szem�ly az any�s�l�sen foglalt helyet, �gy a kettej�k k�zt l�v� �l�s �resen �rv�lkodik. M�g�tt�k, a m�sodik sorban, szint�n ketten �lnek. Egy id�sebb f�rfi a sz�len, az oldalra elh�zhat� ajt� mellett, bel�l az ablakn�l az a negyven �v k�r�li fiatalember, aki most a k�sei indul�s miatt inger�lt. A k�zt�k l�v� �l�s ugyan�gy �resen �rv�lkodik, mint az els� sorban. Vagyis, nem �res, az id�s f�rfi oda helyezte el a moty�j�t, amiben az eb�dj�t hozta, �s ki tudja m�g mit, mert a szatyorb�l kiss� kellemetlen szag terjengett. Az inger�lt fiatalembert zavarta ez a szag, de nem akart sz�lni. Soha nem tudta meg�rteni, emberek hogy lehetnek ennyire ig�nytelenek. A h�ts� sorban egyed�l �lt az �t�dik szem�ly, r�gt�n az ajt�n�l, a k�z�ps�, �s a t�lsz�ls� helyet �resen hagyva.

   V�gre elindult a kisbusz. A fiatalember nagyot s�hajtott, �s t�tov�n b�mult ki az ablakon. Tudta, m�g h�tra van egy cerem�nia. A port�n ki kell sz�llni, a bel�p�k�rty�kat leh�zni, majd m�r a port�n k�v�l �jra bem�szni a kocsiba, elhelyezkedni. Nem szerette ezt sem, ugyan�gy, mint a k�sei indul�sokat. Pont ma, egyszer�en nem tudta meg�rteni, mi�rt kell mindig elt�k�lni az id�t, azt�n az aut�p�ly�n meg ezerrel sz�guldani, hogy min�l kevesebbet k�ssenek.

   Oda�rtek a port�hoz. Sorban kisz�lltak egym�s ut�n, �tmentek a porta�p�leten, majd m�r a telepen k�v�l v�rt�k a kisbuszt, hogy az is kij�jj�n. Ez ar�nylag g�rd�l�kenyen szokott zajlani. Miut�n �k ki�rtek, a kisbusz is hamar oda�rt mell�j�k. Most sem volt ez m�sk�pp. Gyorsan beugr�ltak, mindenki elfoglalta a hely�t, �s v�gre elindultak. M�r semmi nem akad�lyozza �ket haz�ig, esetleg a k�zleked�si l�mp�k, mert k�t v�roson kell �tutazniuk, mire r�t�rnek az aut�p�ly�ra. De nem olyan nagy t�vols�gr�l van sz�, id�ben ez mind�ssze h�sz perc k�r�l lehet.

   A g�pj�rm� utastere hamar bemelegedett. Ez j�l is esett a bent �l�knek, eg�sz nap kint dolgoztak a napos, de h�v�s id�ben, melyet nagy erej� sz�l tett m�g bar�ts�gtalanabb�. A sztr�d�ra �rve bej�tt az inger�lt fiatalember sz�m�t�sa. Koll�g�ja �gy nyomta a g�zt, mintha versenyen lenn�nek. Nem f�lt, tudja, hogy a koll�ga j�l vezet, nem megy bele felel�tlen el�z�sekbe, �s �ltal�ban a sebess�get is betartja. Persze nem ma, mert kicsit k�s�sben vannak. N�zett kifel� az ablakon, a h� nagy r�sze elolvadt. M�r �pp ideje �gy m�rcius k�zep�n, de a h�tv�gi zord �t�letid� nyomai m�g l�tszottak az aut�p�lya ment�n, a sz�nt�f�ldeken. A sztr�da melletti r�zs�n el�g sok helyen m�ter magasan feh�rlett a h�t�meg, amit a viharos sz�l hordott �ssze. Tetej�k �vesen lehajoltak, ak�r egy tengeri hull�mnak a sz�le. Az �t teljesen tiszta, sz�raz, rengeteg h� elolvadt h�rom-n�gy nap alatt. Ott, ahol takar�tott�k, h�rmond�ja sem volt a h�nak, de ahol nem, mint p�ld�ul a f�ldeken, ott vastagon t�nd�k�ltek. Itt-ott, nem sz�lv�dett, �s a Napt�l elz�rt r�sz az �t, tal�lhat� volt n�h�ny folt, n�hol j�gborda, melyekre a r�di� f�l�r�nk�nt felh�vta a vol�n m�g�tt �l�k figyelm�t.

   A fiatalember inger�lts�ge kiss� enyh�lt, benne volt a tudat, hogy m�r �tban vannak hazafel�. Tov�bbra is az ablakon n�zett kifel�. N�zte a kop�r, nedves, n�hol havas t�jat, �s k�zben beteg �desanyj�ra gondolt. Gy�gy�thatatlan betegen fekszik az egyik f�v�rosi k�rh�zban. Megbesz�lt�k, hogy ma bemegy hozz� l�togatni. Ez v�ltotta ki inger�lts�g�t, hogy pont ma kellett k�s�bb hazaindulni a megszokottn�l. Most majd rohanhat � is. �s ugyan�gy nyomhatja majd a g�zped�lt, mint a koll�g�ja. Haza�rve gyorsan �t�lt�zik, be�l a kocsiba, �s azonnal indul. T�bb lakott ter�leten kell majd �thaladnia, hamar el�ri a f�v�ros sz�l�t, ami csup�n harminc kilom�terre van lakhely�t�l. De ez a t�v a lakott ter�letek, �s a j�gbord�k miatt legal�bb egy �ra lesz. J�, ha f�l h�tre haza�r, ha gyors, akkor tal�n h�romnegyedkor el tud indulni. Lesz este nyolc �ra, mire im�dott �desanyj�hoz �r.

   M�g gondolataival j�tszadozott, ami kellemes volt neki �desanyja miatt, �rezte, szemh�jai nehez�lnek. Arca is kellemesen �gett, amit eg�sz nap f�jt a vad sz�l, �s most itt az utast�r melege l�gyan cir�gatott. Kicsit lejjebb cs�szott az �l�sen, szemeit becsukta, �s hamarosan el is aludt. A kisbusz egy t�bb kamionb�l �ll� sort el�z�tt a bels� s�vban sz�guldva, mikor r�hajtott a v�gzetes j�gbord�ra.

   A roncstelep kis �p�lete csendesen �llt a ker�t�sen bel�l, ahol a k�t �r tart�zkodik. A rengeteg �cska kocsi, milli� roncs hatalmas k�rben volt felst�colva egym�s tetej�re. N�h�nyb�l m�g lehetett ezt-azt megmenteni, de a legt�bbje z�z�sra, pr�sel�sre, beolvaszt�sra v�rt.

   A kis �p�letben ketten unatkoztak. Egy k�z�pkor�, �rett f�rfi, v�kony, de szik�r testalkat�, kis borost�val. Fekete haj, kock�s ing, farmernadr�g, mint valami sablonos amerikai film szerepl�je. A neve Ede. Kedvtelen�l �lt a fotelben, �s a kist�v�t n�zte, aminek nem nagyobb a k�perny�je, mint egy k�nyv. Az ad�s csak fekete-feh�ren j�n be rajta, �s a hang is �gy z�g, recseg, hogy szinte �lvezhetetlen. T�rsa egy fiatal, huszonh�rom �ves sr�c, � mindenhol v�kony, �s m�g sok id�nek kell eltelnie, hogy olyan macs�n n�zzen ki, mint Ede. �t B�nknak h�vj�k. M�g �j, csak n�gy napja kezdett, most van m�sodszor szolg�latban Ed�vel. �gy n�z ki, �lland� t�rsak lesznek. Most itt kell �rk�dni�k reggel hatig. Szolg�latuk tizenk�t �r�s. Este hatkor kezdtek, �s rem�nyeik szerint reggel f�l hat fel� m�r j�n a v�lt�s. Ezt �gy besz�lt�k meg, �s r�gi bevett szok�s, hogy kicsit el�bb v�ltj�k le egym�st. Ede m�g tan�tgatja B�nkot, mi a szok�s, hogy kell ell�tni a szolg�latot. A fiatal fi� maxim�lisan egy�ttm�k�dik ebben, nincs vele gond, csak kicsit k�v�ncsibb a kellet�n�l, de Ed�t ez nem zavarja.

- Mint kor�bban is l�ttad, a szolg�lat �tv�telekor egy�tt v�gigj�rjuk a telepet a lev�ltott koll�g�kkal. Megmutatj�k mit hoztak be aznap, elmagyar�zz�k mi t�rt�nt a nap folyam�n, �s ha minden rendben van, mindketten al��rjuk a szolg�lati jegyz�k�nyvet.- mondta Ede.

- Igen. K�rdezhetek valamit?- sz�lalt meg B�nk.

- K�rdezz.- felelt egyhang�an Ede.

- Sok roncs mi�rt van hatalmas feh�r X-el megjel�lve?- Ede s�hajtott egyet, megvakarta �polt k�rszak�ll�t.

- Mert �resek. Le van engedve bel�l�k a motorolaj, �s az �zemanyag.

- �rtem. �s mi t�rt�nik a leengedett �zemanyaggal?- tette fel az �jabb k�rd�st.

- Szerinted? - k�rdezett vissza Ede, majd v�laszolt. – Az a mi�nk. Miel�tt felst�coljuk a roncsot a t�bbi tetej�re, vagy ak�rhova, vill�stargonc�val felemelj�k. Sz�pen al� �llsz egy f�r�g�ppel, �s egy marmonkann�val. Az �zemanyagtankot kif�rod a legm�lyebb pontj�n, �s a kann�ba engeded a benzint, vagy g�zolajat. Ennyi. Azt�n belet�lt�d a saj�t kocsidba, vagy ha m�r eleget halmozt�l fel, el tudod adni ismer�snek, havernak.

- Ez klassz.- fogadta der�sen a v�laszt B�nk.

- Az. �gyhogy, ha �gyes vagy, nem s�r�n kell j�rnod benzink�tra tankolni.- mondta a f�rfi, �s fel�llt. Ny�jt�zott egyet, k�zben olyat ord�tott, hogy B�nkra a fr�szt hozta.

- De megijedtem! - reag�lt a fi�. Ede mosolyogva r�n�zett.

- Majd megszokod - k�z�lte, �s szedel�zk�dni kezdett. Terve az volt, hogy v�gigj�rja a telepet. Nem j�n ide a kutya se, tolvajokt�l se kell tartani, de jobb f�lni, mint megijedni, �s h�t ez a dolga neki is, t�rs�nak is, hogy �r�nk�nt valamelyik�j�k k�rbej�r�r�zze a ter�letet. Felvette a kiskab�tj�t, mag�hoz vette a l�mp�t, �s egy kulacs vizet. Ez kiss� furcsa volt a fi�nak, hogy arra a p�r perces s�t�ra minek visz mag�val vizet. Nem tudta meg�llni, hogy ne k�rdezze meg.

- Figyelj, Ede!

- Mondd!

- Mi�rt viszel magaddal vizet? T�z perc sem telik el, �s m�r vissza is �rsz.- sz�lt B�nk, �s figyelemmel v�rta a v�laszt. Ede a fi�ra n�zett. Tekintete hal�losan komoly volt. F�lbehagyta a k�sz�l�d�st, vissza�lt a hely�re, szemben B�nkkal, �s mes�lni kezdett.

   - �letem legpokolibb szolg�lata volt. Azon az �jszak�n… - �s Ede belemer�lt a mes�l�sbe. Szinte �jra �t�lte az eg�szet, mintha most t�rt�nne �l�ben:

   „Azon a m�rcius k�zepi napon Ed�re �jszak�s szolg�lat jutott. Szok�s szerint f�l �r�val el�bb ott volt a munkahely�n. Lebratyizott koll�g�j�val, akit �ppen v�ltott, majd �rdekl�d�tt mi t�rt�nt. Sejtette, hogy nagy lehetett a forgalom, de azt nem tudhatta, nem is �rezhette, hogy k�s� este minden id�k legborzalmasabb �jszak�j�t fogja �t�lni. F�leg �gy, hogy ezt a szolg�latot egyed�l kell v�gigvinnie, ugyanis a t�rsa az utols� pillanatban beteget jelentett.

- Na, gyere haver!- sz�lt a koll�ga, �s �tkarolta Ede v�ll�t. – Megmutatom neked a mai term�st. H�t nem unatkoztunk, �s ezt nyugodtan vedd panaszkod�snak.- magyar�zta F�l�p.

- De j�, hogy nem �n voltam d�lel�tt�s.- k�nnyebb�lt meg Ede.

- M�zlista vagy. Ennek a h�lye id�nek k�sz�nhet�en rengeteg aut� t�rt az utakon. Sajnos sokan �let�ket is vesztett�k. R�szv�tem a csal�doknak, de ez nem a mi dolgunk. A mi�nk a roncsok kezel�se. K�pzeld, m�g olyan kocsit is hoztak, aminek a tetej�t lev�gt�k a t�zolt�k, de a szerencs�tlen utas agya ott van a m�szerfalon.

- Na, ne… - sz�rnyedt el Ede. – Ma sem eszem m�r semmit, �gy �rzem.

- De ez nem minden. Olyat mutatok mindj�rt, amilyet m�g nem l�tt�l.- magyar�zta F�l�p, �s lassan ballagva, k�zben besz�lgetve k�zeledtek egy k�l�n�ll�, elker�tett roncshoz.

   Ede m�r messzir�l l�tta, hunyorgott, �rdekl�d�s�t felkeltette a l�tv�ny, de el is borzadt, mert amit l�tott, az minden lehetett f�nykor�ban, csak g�pj�rm� nem. Oda�rve meg�lltak el�tte. N�gy kar� volt leverve a f�ldbe, sz�les, s�rga szalag kih�zva, �gy ker�tett�k el a roncsot, ami eleve m�r teljesen k�l�n �llt, messzebb a t�bbit�l.

- Ez mi?- k�rdezte Ede. Egy t�glalap alak�, lapos, gy�r�tt, z�ldes sz�n� vasdarab �ktelenkedett el�tt�k.

- Szerinted? - k�rdezte F�l�p.

- Csak azt ne mondd, hogy ez is aut� volt, �s emberek utaztak benne.

- Nyert. Az volt. V�lhet�leg egy kisbusz. Tal�n kilenc szem�lyes.

- Az nem lehet. Olyan lapos, mint a palacsinta.- sz�rnyedt el Ede. – M�gis, hogy szedt�k ki bel�le az �ldozatot, vagy az �ldozatokat?

- Hogyan?- k�rdezett vissza F�l�p. – Ebb�l? Ugye nem gondolod komolyan? Sehogy.- adta a kegyetlen, megr�z� v�laszt F�l�p. Ede �rezte, hogy l�bai remegni kezdenek. Itt dolgozik m�r h�sz �ve, �s k�z�ti balesetn�l is vett m�r r�szt nem egy ment�sben, de ilyet m�g soha nem l�tott.”

R�vid id�re abbahagyta a mes�l�st. Rossz kedve lett, lelk�t ism�t m�lyen meg�rintette, m�g �gy mes�l�s k�zben is. R�gy�jtott, �s egy pillanatra B�nkra n�zett. A fi� is d�bbenten �lt, nem tudott megsz�lalni, de l�tszott rajta, hogy v�rja a folytat�st. Ede nem is h�zta az id�t, tov�bb mes�lt:

   „- �gy �rzem p�ratlan szolg�latom lesz. �s ezt nem csak az�rt mondom, mert egyed�l leszek. Pont most kellett egy ilyen roncsot behozni… Vagy ha m�r behozt�k, pont most kell egyed�l lennem eg�sz �jjel…- m�rgel�d�tt. K�zben lassan elindultak, folytatt�k �tjukat. Besz�lgettek, ha olyan r�szhez �rtek, ahol �j roncs van, F�l�p odamutatott, t�j�koztatta Ed�t, majd besz�lgettek tov�bb az el�z� t�m�r�l.

- Ne f�lj. Tudom, hogy morbid, �s borzaszt�, hogy az utasok ott vannak a roncsban, p�pp� nyomva, de �k nem b�ntanak. Nem tudnak �rtani senkinek. Szerencs�tlenek…

- Tudom, nem vagyok h�lye. De m�gis, a tudat… horrorisztikus az eg�sz.- magyar�zta Ede.

- Igazad van.- helyeselt koll�g�ja. – Figyeld meg, minden rendben lesz. Ez a szolg�lat is olyan lesz, mint a t�bbi.

- Rem�lem.- s�hajtott Ede, �s a telepfelm�r�st befejezve, visszamentek a kis �rtart�zkod�hoz.

   Ede csendesen �lt a fotelben. Pr�b�lt olvasni, majd t�v�t n�zni, rejtv�nyt fejteni, de hi�ba. Nem ment, semmire nem tudott koncentr�lni. �lland�an az a roncs j�rt a gondolataiban. Szerencs�tlenek. Hogy lesznek eltemetve? Nyilv�nval�an sehogy. �s mi lesz annak a roncsnak a sorsa? Bez�zz�k, beolvassz�k, az emberi testekkel egy�tt? �sszepr�selni nem kell, azt m�r megtette szerencs�tlenekkel valami nagy d�g monstrum az �ton. �s mi lesz majd �r�nk�nt? Amikor ki kell menni, j�r�r�zni, v�gigj�rni a telepet? V�gigfutott a hideg a test�n, kiverte a libab�r, �s beleborzongott az eg�szbe. Majd pr�b�lta mag�t nyugtatni. Igyekezett �gy felfogni mindent, hogy az a roncs nincs is ott. Ez a szolg�lat is olyan, mint a t�bbi. Ez meg is nyugtatta a lelk�t, de amint visszacs�ppent a val�s�gba, �jra a r�gi lett minden. Gyomra bizsergett, nyugtalans�g j�rta �t, �s kicsit f�lt is tal�n. Kimenni �jjel… �r�nk�nt… �jf�lkor… a roncsban halottak…

   Lassan ment az id�, �gy �rezte, soha nem telik le a szolg�lat. M�r n�gyszer volt kint j�r�r�zni. Ahhoz a roncshoz nem ment oda, csak messzir�l vette szem�gyre, �gy, hogy meg sem �llt. Menet k�zben odavil�g�tott a l�mp�val, de csak egy pillanatra. Nem akarta szerencs�tleneket h�borgatni, nyugodjanak b�k�ben. Amint t�l�rt a roncson, megszapor�zta l�pteit, min�l el�bb vissza akart �rni a kis �p�letbe.

   Idegesen, s�r�n pillantott az �r�ra, amely halkan ketyegett a falon. Ahogy teltek a lomha percek, �gy fokoz�dott benne az izgalom. Eg�szkor az �t�dik j�r�r�z�s k�vetkezik. Az �jf�li. Ism�t kiverte a libab�r, �s hideg futott �t rajta. Ak�r nyugodt is lehetne. Eddig n�gyszer ment v�gig a telepen, minden alkalommal l�tta azt a bizonyos roncsot, �s semmi nem t�rt�nt. Persze hogy nem, mi t�rt�nt volna? Ez csak az emberek f�lelme, hogy a halottak b�ntanak, felt�madnak, zombik�nt visszaj�nnek, �s mindenkit sz�tmarcangolnak, mert ki vannak �hezve a nyers emberh�sra. Teste megr�zk�dott, �s teljesen h�ly�nek tartotta mag�t, hogy ilyen gondolatok cik�znak a fej�ben. Nem el�g ez a lid�rces szolg�lat, m�g � maga is csak fokozza ezt az elk�peszt� helyzetet.

   Mikor a nagymutat� a kicsire �rt, nagyot s�hajtva fel�llt. Felvette a kab�tot, k�zbe a l�mp�t, �s elindult. Lassan ment, de �gy �rezte, el�g gyorsan k�zeledik arra a bizonyos pontra, ahol a roncs van a halottakkal. Igyekezett norm�lisan viselkedni, n�zel�d�tt, ide–oda vil�g�tott, szeml�lte a terepet, ahogy mindig is szokta. B�rmennyire nem akarta, elj�tt az a pillanat, �s oda�rt ahhoz a helyhez, amit�l nem messze pihen az a bizonyos roncs. Meg�llt, odan�zett, majd azonnal indult is tov�bb. Most nem vil�g�tott oda, tudta, minden rendben van k�r�l�tte, ahogy eddig is. Ism�t kezdte szapor�zni l�pteit, �s �jra a biztons�got ny�jt� �p�letben lenni, mikor meg�llt. �s tal�n a v�r is meg�llt a test�ben egy pillanatra. Nemhogy megmozdulni, leveg�t sem mert venni.

- K�rem… k�rem, seg�tsen… - hallotta a halk, ny�sz�rg� szavakat. A hangok a h�ta m�g�l j�ttek, kicsit messzir�l, nem k�ts�ges, hogy a k�l�n�ll�, elker�tett roncsb�l. Lassan megfordult, a roncsot n�zte, de nem mozdult. Szoborr� dermedve, n�m�n figyelt.

- K�rem…- hallotta �jra. Agya felfogta, hogy abban a roncsban m�gis van egy t�l�l�. Nincs mese, seg�teni kell. Egy ember k�r seg�ts�get, aki balesetet szenvedett, �s aki m�g �l. Amilyen lassan teltek k�t j�r�r�z�s k�z�tt a percek, oly lassan indult el a hang fel�. A t�vols�g fogyott, k�zben az �ldozat �jra, �s �jra megsz�lalt.

- K�rem, seg�tsen…- ism�telte t�bbsz�r, kis sz�netekkel. Ede seg�ts�gny�jt�si sz�nd�ka legy�zte a f�lelm�t, �s egyre szapor�zta l�pteit.

   Oda�rve �tb�jt a s�rga szalag alatt, �s leguggolt a roncshoz. Az eg�sz nem volt f�l m�tern�l magasabb, de az oldal�n v�gig h�z�dott egy h�sz centi k�r�li r�s, ami Ede elk�pzel�se szerint az ablak lehetett valamikor. Felkapcsolta a l�mp�j�t. A roncs k�zepe t�j�n, azon a keskeny, hossz� r�sen egy fejet pillantott meg. Az is olyan keskenny� lapult, mint a roncs ablakai. Hi�ba l�tta, m�gis hihetetlennek tartotta az eg�szet.”

- Siker�lt megmentened?- k�rdezte B�nk.

- Nyugi- k�rte Ede, holott tudta, ez felesleges volt, mert a t�rt�net hat�s�ra mindketten nyugtalan lelki�llapotba ker�ltek. Ism�t r�gy�jtott, �s folytatta.

- Azon az �jszak�n…

   „ - K�rem…- sz�lt �jra a hang a roncsb�l.

- Istenem…- Ede csak ennyit tudott mondani, �s k�nny sz�k�tt szemeibe. Elk�pzelni nem tudta, hogy tudott �letben maradni, mik�zben feje a fel�re lapult �ssze. Homlok�n, arc�n, �s �ll�n volt egy kis v�r. Fogsora vicsorgott, mivel a sz�j�t nem tudta becsukni.

- Vizet… k�rek… - sz�lt a szerencs�tlen. Hangja f�lig suttog�, rekedtes, zih�l�, j�l hallhat�an nehez�re esik a besz�d. Ed�nek p�r pillanatba telt, mire felfogta a k�r�st. M�r nem f�lt, viszont hatalmas seg�teni akar�s t�zelte agy�t, lelk�t.

- Azonnal. M�ris hozom.- k�z�lte, �s vad rohan�sba kezdett. Soha nem l�tott sprintet v�gott ki az �p�letig, k�zben kit�rt bel�le a s�r�s. Vadul csapta ki az ajt�t, �s azonnal a konyhakredenchez l�pett. A s�r�ssal, �s remeg� kezeivel k�szk�dve vette el� a kulacsot. Megt�lt�tte v�zzel, �s az ajt�t nyitva hagyva eszeveszetten rohant vissza.

   Reszketve guggolt le a f�rfihoz, akit negyven �v k�r�linek saccolt, m�r amennyire meg lehetett �llap�tani a kilap�tott fejb�l.

- Tess�k, igy�l.- k�n�lta, �s remeg� kezeivel igyekezett seg�teni. Nem siker�lt t�k�letesen az itat�s, egy kev�s v�z a fiatalember sz�ja mell� folyt, de Ede rosszabbra sz�m�tott.

- K�rem…- hallatszott ism�t.

- Mondd csak- felelt Ede. – B�rmit k�rsz, megteszem. - �s m�r nem foglalkozott semmivel. Els�rta mag�t.

- �desany�m…- rebegte a fiatal �ldozat.

- Mi van vele? � is a roncsban van?- k�rdezte Ede. Kis sz�net k�vetkezett. Val�sz�n�leg a balesetet szenvedett f�l er�t gy�jt, hogy �jra besz�lni tudjon. K�nos n�ma m�sodpercek k�vetkeztek, de Ede t�relmesen v�rt. Vagyis, dehogy volt � t�relmes, de csendben v�rta a v�laszt.

- Nem… � k�rh�zban… van. - j�tt a felelet.

- H�nyan vagytok a kocsiban?

- �ten. - Ez a v�lasz megr�zta Ed�t, �s vad zokog�sba kezdett. Az �ldozat, belet�r�dve sors�ba, hangja alapj�n nyugodt maradt. Ez is �rthetetlen volt Ede sz�m�ra, mert ha �l, bizony�ra sokkot kapott, de ennek jele nem l�tszott rajta. �s tiszt�ban van azzal is, hogy a m�sik n�gy szem�ly minden bizonnyal meghalt.

- F�j…

- Mi? Hol? - k�rdezte Ede.

- Mindenem…  a fejem… a l�bam… de csak az… egyiket �rzem… A hasam… azt hiszem a… koll�g�m keze… belef�r�dott… - Ede �gy �rezte, azonnal elh�nyja mag�t. Tartania kellett mag�t. Ha ez a szerencs�tlen �gy viselkedik, akkor � se eshet p�nikba. El sem �julhat, az mindkettej�k sz�m�ra v�gzetes lehet. B�r tiszt�ban van azzal, hogy ez a fi� ott a roncsban el�bb-ut�bb bev�gzi sors�t. De van valami tal�n, ami �letben tartja.

- Mondd, mit tegyek? - k�rdezte Ede. Elk�peszt�nek tal�lta a l�tv�nyt. Itt guggol egy kilap�tott aut� mellett, �s besz�lget egy szint�n kilap�tott emberrel. Ez mindent meghazudtol. Fizik�t, biol�gi�t, mindent. Ede agy�n �tfutott, hogy kiv�gja a fi�t a roncsb�l, de azt�n esz�be jutott, hogy lehetetlen. Ez csak �gy menne, ha belev�gna a bennrekedt testekbe is, annyira �sszelapult a j�rm�. Val�sz�n�leg ez�rt nem ny�ltak hozz� a t�zolt�k sem.

- �desany�m… - hangzott ism�t.

- Mi van vele?

- Szeretem nagyon… k�rh�z… ban… van… Hal�… los… beteg…

- Hol? Melyik k�rh�zban? - k�rdezte a telep �re.

- A… f�v�rosi… onko…

- Onkol�gi�n? - seg�tett befejezni Ede.

- Igen… egy… tele… fon…

- Van n�lam, adom - mondta Ede, �s vadul kereste a zsebeiben.

- Mondd a sz�mot! - k�rte a fi�t. Beletelt vagy egy percbe, mire az �ldozat ledikt�lta, �s Ede k�zben m�r �t�tte is be. Majd megnyomta a h�v�s gombot. Az els� kics�rg�s ut�n odatartotta fi�hoz. T�zet cs�rg�tt, mire felvett�k. Val�sz�n�leg az anya m�r aludt, �s most a cs�rg�sre �bredt fel.

- Tess�k! - sz�lt bele.

- Anya… szia…

- Szia, kisfiam - k�sz�nt az anya is. Fia hangj�b�l lesz�rte, hogy baj van, ez�rt jobbnak l�tta, ha pillanatnyilag nem k�rdezi meg, hogy mi�rt nem ment be l�togatni.

- Anya… f�j a… fejem… �s minde… mindenem… - Az anya els�rta mag�t, tudta, �rezte, hogy baj van. S�r�s�t leplezte, de teste remegett a paplan alatt.

- J�l van kisfiam, pihend ki magad. Azt�n majd bej�ssz valamelyik nap.

- Anya… nem tudok… pihenni… f�lek, hogy…

- Semmi baj dr�g�m - T�bbet nem tudott mondani, mert s�r�g�rcs kapta el. Fia hangj�n �rezte, hogy nagy a baj. Legal�bb ez megk�nny�ti a dolg�t. Nem kell tov�bb harcolnia a hal�los k�r ellen.

- Ne haragudj… �desany�m…

- Jaj, kincsem, dehogy haragszom. Csak pihend ki magad.

- Anya, most leteszem… vigy�zz… magad… ra…

- Te is vigy�zz magadra egyetlenem - felelt az anya.

- Szeretlek �desany�m…

- �n is szeretlek kisfiam - Ede l�tta a fi� tekintet�b�l, hogy ki kell nyomni a telefont. Meg is tette. Nagyon meghatotta besz�lget�s. Az �jszakai csendnek, nyugalomnak k�sz�nhet�en az anya szavait is hallotta. �jra s�r�s kapta el, �s keservesen zokogott.

- Hogy.. h�v… nak? - hallotta a k�rd�st.

- Ede - v�laszolt r�viden.

- Ede, �r�l�k… ne… ked… Zal�n va… gyok…

- Dr�ga Zal�n… - mondta Ede, majd tov�bb zokogott.

- Ede… k�rlek…

- Mondd, dr�ga.

- K�rlek… holnap… l�to... gasd… meg… az… �desany�mat…

- �g�rem - mondta s�rva Ede, a fi� folytatta.

- Mes�ld el… neki… mi… t�rt�nt… velem… �s azt is… hogy… szeretem nagyon… �s… azt is… hogy… ott fenn… v�rni fogok… r�… de most m�g ne… haljon meg… gy�gyuljon meg…

- Megteszem, amit k�rsz - v�laszolt Ede. Egyik kez�vel a fi� keskeny arc�t simogatta finoman.

- Milyen j�rm�vel utaztatok? - k�rdezte m�g.

- Kisbusz… kilenc… szem�… lyes…

- Istenem… mi�rt…?! - �v�lt�tt Ede a f�jdalomt�l, a borzalmas val�s�gt�l.

- Ede… k�sz�… n�m…

- Nincs mit k�sz�nn�d - mondta, tov�bbra is a fi�t simogatva, de �szrevette, hogy szemei kimerevedtek, a neh�zkes besz�d elm�lt, �s Zal�n l�legzete sem zih�lt m�r. Ede hatalmasat �v�lt�tt f�jdalm�ban, t�bbsz�r megism�telve. Hossz� percekbe telt, mire kis�rta mag�t, �s a vad zokog�s, remeg�s enyh�lni kezdett.

- Megteszem, kincsem. Holnap reggel megl�togatom �desany�dat. Nyugodj b�k�ben, dr�ga Zal�n - mondand�j�t befejezve, fel�llt, �s per pillanat semmi j�t, sz�pet nem l�tott ezen a vil�gon, lassan, c�ltalanul, elindult vissza az �rhely�hez.

   M�snap reggel a j�l bev�lt kiss� kor�bbi v�lt�snak k�sz�nhet�en hat �r�ra haza�rt. Lezuhanyozott, �t�lt�z�tt, kocsiba �lt, �s azonnal elindult. F�l nyolckor m�r a k�rh�zban volt. A n�v�rpultn�l �rdekl�d�tt Zal�n �desanyja ut�n. Ekkor tudta meg a szomor� h�rt. Az �desanya m�g ma �jjel, nem sokkal �jf�l ut�n elhunyt. Ede szemeib�l k�nnyek hullottak. Ismerve a t�rt�nteket, tudja, hogy az �desanya a telefonbesz�lget�s ut�n nem sokkal halhatott meg. Az is lehet, hogy egy id�ben a fi�val. D�h�s volt a vil�gra, haragudott Istenre, mindenre, �s mindenkire. Mintha a saj�t �desanyj�t, �s saj�t gyermek�t vesz�tette volna el.”

   Ede elhallgatott, B�nk nem s�rgette. Azt�n az �rett, macs� f�rfi let�r�lte k�nnyeit.

- Itt a v�ge. Ennyi volt a t�rt�net. Most m�r tudod, ez az oka annak, hogy minden j�r�r�z�semre viszek magammal vizet. Mert azon az �jszak�n… - pillanatra elhallgatott, �s r�gy�jtott. – Azon az �jszak�n v�gig kellett n�znem tehetetlen�l egy fiatalember hal�l�t. De m�gis tudtam seg�teni neki. Nem a v�zzel. A telefonnal, ami akkor tal�n fel�rt azzal, mintha megl�togatta volna szeretett �desanyj�t. Nem l�thatta, de legal�bb utolj�ra hallhatta a hangj�t. - �jra elhallgatott. Tal�n er�t gy�jt�tt a besz�dhez, mint azon az �jszak�n Zal�n, a roncsban.

- Azon az �jszak�n… ott, akkor megtanultam, hogy semmi nincs, amit�l f�lhetn�k itt ezen a telepen, b�rmi is t�rt�nik. Mert azon az �jszak�n �ltem �t �letem legsz�rny�bb, legf�j�bb perceit. - �jra csend k�vetkezett. Mindketten k�nnyeztek, majd B�nk sz�lalt meg el�sz�r.

- Mi lett a ronccsal? - k�rdezte. Ede csendesen �lt, kicsit megv�ratta a v�lasszal koll�g�j�t.

- A v�rosi �nkorm�nyzat temette el. K�z�s s�rnak nyilv�n�tott�k. A Duna part mellett egy r�ten. Ahol nem j�rnak aut�k, ahol nem d�b�r�gnek kamionok, ahol csend, b�ke, �s nyugalom van. Zal�n �desanyj�t is odatemett�k, egy kopors�ban. A s�rk�re mind a hat elhunyt neve fel van v�sve. �s nem csak k�z�s s�rnak, de d�szs�rhelynek is nyilv�n�tott�k.

- Ede, t�rt�nhet m�g ilyen? - k�rdezte B�nk. A f�rfi a fi�ra n�zett.

- Persze - j�tt a kurta v�lasz.

- Honnan tudod? Annyira kicsi r� az es�ly.

- Tudom. Mert megtanultam mindent… azon az �jszak�n. - szemeit �sszeh�zva B�nkot n�zte.

- Kifel�! - utas�totta.

- Mi van? - k�rdezte meglepetten a fi�.

- Kifel�! - ism�telte meg Ede. – J�r�r�zni! - B�nk a fali�r�ra pillantott. A nagymutat� �pp eltakarta a kicsit.

                                                   V�GE.

                                                Edwin Chat

                                             2013. m�rcius 19.                               

S�g� 3 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2013.06.01. 12:05 Ed Kedves Gy�ngyi! A regisztr�ci� nem k�telez�, b�rki hozz� tud sz�lni az �r�sokhoz. K�sz�n�m sz�pen, hogy itt j�rt�l, gyere m�skor is.

2013.05.14. 10:14 T�tos Gy�ngyi Hell� Ed. Itt j�rtam regeltem �s bejutottam sz�p �s �rdekes oldaladra. Elolvastam az �j �r�sodat. Ami nagyon tetszik. Tetszik a l�pcs�zetes �tletes izgalmi fel�p�t�se. A sztorri is �rdekes. Nagy figyelemmel �s kedvvel olvastam. M�g sok ilyen �r�st k�v�nok sikerekkel egy�tt. Szeretettel Gy�ngyi.

2013.04.14. 11:35 kuzmajulianna Azt hiszem gyakrabban j�rok olvasni hozz�d Edwin ,mert egy�ni st�lusadat megtartva olyan hangulatot vagy k�pes belesz�ni az �r�saidba ami csavar egyett az ember sz�v�n �s kicsalja szem�b�l a k�nnyet . Velem ez t�rt�nt ennek az �r�sodnak olvas�sa k�zben . Kedvenceim k�zt az els� helyre l�pett ez az �r�s �s azt hiszem nem most olvastam utolj�ra .  K�sz�n�m az �lm�nyt : Fantasztikus �r� �s ember vagy . �dv : Juli  V�lasz: Kedves Juli!   �r�l�k, ha tetszik ez az �r�s. Igyekszem tetszet�seket �rni, de nem mindig siker�l. K�sz�n�m, hogy itt j�rt�l.