Pár évvel ezelőtt sikerült neki. Gondolkozott. Most fejlettebb a technika, gyorsabb, könnyebb, és kényelmesebb társat keresni, hála az internetnek. Ő kicsit le volt maradva a technikai fejlődéstől, de néhány év alatt mindig felzárkózott. Mikor megjelent az internet, még nem tehette meg, hogy előfizessen a szolgáltatásra, de ahogy idővel gombamód elszaporodott, terjeszkedett, és hódított meg országot, világot, neki is jutott egy csomag a világhálóból. A második legolcsóbb csomagot választotta. Az elsőt csak azért nem, mert le volt korlátozva napi két óra netezésre. Hogy tudjon irodalmi oldalakon olvasgatni, régi írásokat, kedvenc verseit, regényeit, fel tudjon menni kedvenc csapata honlapjára, megnézni mit játszottak hétvégén, hogy áll a tabella, a góllövőlista, ki lesz a következő ellenfél. El tudja olvasni az aktuális híreket, sporthíreket, vicces videók között válogasson, ha jókat szeretne nevetni, vagy csak játsszon, ha épp ahhoz van kedve, esetleg zenét hallgatni, klipeket nézni, ezekre a célokra tökéletesen megfelelt neki az olcsó, lassú csomag, melyre előfizetett. 

   Nem akart ő számítógépet, valahogy nem tartozott érdeklődési körébe. Ami igazán érdekelte, a sport, a zene, a nők. Valaha ő is sportolt, még tizenévesen, azt később felváltotta a zenélés, persze csak hobbi szinten. Szeretett olvasni is, általában izgalmas, tartalmas regényeket, katasztrófa történeteket.

   Mikor már odáig jutott a dolog, hogy ismerősei, barátai körében egyre több embernek lett számítógépe, és internete, akkor elgondolkozott, hogy a mai világban már-már csaknem nélkülözhetetlen a számítógép egy háztartásban. Vagy ha nem is nélkülözhetetlen, de már alapvető dolog. A kollégái is egyre többet beszéltek erről a témáról, és a számítógép csodás tulajdonságairól, akkor döntött úgy, hogy ő sem akar kilógni a sorból. Szerény jövedelme mellett nem engedhette meg magának, hogy új gépet vásároljon, így egy használtat vett, az egyik közeli rokontól. Igaz, részletekben fizette ki, hónapok alatt, de jó vásárt csinált.

   Annak idején így volt a mobiltelefonnal, nagyon is elvolt nélküle. Mikor szinte már mindenkinek volt, csak még neki nem, akkor határozta el, hogy vesz ő is egyet. Persze ezt is használtan vette, kéz alól egyik kollégájától, aki egyben jó barátja is már évtizedek óta. A célokra, hogy tudjon telefonálni, hogy bármikor elérjék, sms-t írni ugyanúgy megfelelt a használt készülék, mint a méregdrága.

    Abban a bizonyos pár évvel ezelőtti időszakban, mikor hirdetésen találta meg társát, szerencsés volt számára a sors, sikeresnek könyvelte el a rózsaszínben pompázó életét. Ekkor még csak a jómódú embereknek volt internet hozzáférés, neki nem. Társát egyik tv adó teletext oldalán találta meg. Történt, hogy januári hónapban Brandonnak nem volt munkája, ezért a délelőtti órákban, unalmában több tv adó teletextjén megnézte a társkereső hirdetéseket. Talált egy olyan oldalt, ahol regisztráció nélkül lehetett felvenni a kapcsolatot a hirdetővel. Itt a hirdetések alatt, melyben az illető leírta paramétereit, jellemzőit, lakhelyét, nem a regisztrációs név, vagy valami idétlen kódszám állt, hanem a hirdető mobilszáma.

   Brandon talált egy számára szimpatikus hirdetést, melyre írt is sms-t. Picit meglepődött, de örült neki, mikor a hölgy válaszolt. Bár elég egyszerű, csaknem semmitmondó választ kapott, ami tele volt helyesírási hibákkal, a magánhangzók ékezetek nélkül, látszott a szövegen, hogy kapkodva íródott. Talán munkaidőben írta a hölgy, és Brandon tisztában volt vele, hogy nagy valószínűséggel nem ő az egyetlen, aki írt ennek a hirdetőnek, amiből az következik, hogy a társkereső másoknak is küldött sms-t, nem csak neki. Viszont az üzenet végén állt egy mondat, ami így hangzott: „Majd kereslek”. Ez kicsit megdobogtatta Brandon szívét, reménykedett, hogy a hirdető hölgy esetleg őt válassza a sok érdeklődő közül, de nagy esélyt nem látott rá.

   Végülis pár hét SMS váltás után kiderült, hogy mégiscsak ő a szerencsés kiválasztott, egyedül ő maradt fenn a rostán. Megbeszéltek egy randevút, és a találkozás létre is jött, rá nem sok időre, még néhány randi után a tartós, komoly kapcsolat is. Legalábbis azt hitték. A kapcsolat komolyra fordult, de tartósra nem, mindössze nyolc hónapig tartott. Imádták egymást, jó volt, szép volt, de mint általában ahogy a jó, és szép dolgok elmúlnak, ennek a romantikus kapcsolatnak is vége lett.

   Ült a monitor előtt, izgalom költözött zsigereibe. A pár évvel ezelőtti sikeres társkeresésen felbátorodva egy izgalmas gondolat fogalmazódott meg elméjében, elhatározta, hogy megpróbálkozik az interneten is.

   A startlap keresőjébe beírta, hogy társkeresés.hu. Csupán egy találat volt. Nagyon ráhibázott, mert létezik egy ilyen nevű oldal. Az izgalom egyre erősödött benne, és reményteli mosolyt csalt az arcára.

   Megjelent a főoldal, ahol rányomott a „regisztráció” menüpontra. Gondban volt, hirtelen nem jutott eszébe semmi, milyen névvel regisztráljon. Ment a következő kitöltendő sorra. Beírta súlyát, magasságát, hobbiját, érdeklődési körét, milyen nőt keres, és mindent, ami a regisztrációs lapon fel volt tüntetve. Végül eszébe jutott a várlak szó, és ezzel a névvel regisztrált. Úgy gondolta, ez szép szó, ami reményt sugároz, és tetszeni fog a társkereső nőknek.

   Miután végzett a regisztrációval, a keresőbe beírta, milyen nőt szeretne. Meghatározta a korhatárt, ide azt írta be, hogy harminctól negyvenöt évesig keres párt. A horoszkóp, hobbi, dohányzás nem volt érdekes, viszont a súlyt, és magasságot megadta. A magassághoz 150-től 175 cm-ig határozta meg, a súlyt 50-től 65-ig. Megyét nem jelölt meg, keresni akart az ország egész területén. Pedig szeretett volna olyan nőt találni, aki minél közelebb lakik hozzá, de így legalább tud sok szép, csinos nő fotói között válogatni. Olyanokkal úgysem veszi fel a kapcsolatot, akik messze laknak tőle, majd igyekszik megye, esetleg városbéli párt keresni, találni.

   Mikor végzett a kereső kitöltésével, rányomott a „Keresés” gombra. Huszonhárom oldalt foglaltak el a belépett társkereső nők. Brandon örült, most válogathat kedvére. Lassan vitte lefelé az oldalt, megnézett minden fényképet. Sok csinos nőt talált, de voltak olyanok is, akikről kinézetük alapján azt hitte, hogy férfi. Rövid haj, semmi smink, kiélt, meggyötört arc, nem ilyen nőre vágyott. Voltak nem éppen nádszál hölgyek is. Ezt se nagyon tudta elképzelni, hogy egy nyolcvan, kilencven kilós nőt válasszon magának. Volt egy elmélete, hogy a jövendőbelin ne legyen több háj, mint amennyi őrajta van. Persze arányosan a testalkattal.

   Átugrott a második oldalra. Itt több olyan hirdető szerepelt, akikről nem volt fénykép. Ezeknél megnézte, hol lakik az illető, de ennél többet nem foglalkozott velük. A harmadik oldalon csak fényképesek voltak, normál testalkatú, csinos nők. Itt több is tetszett neki, de egyelőre nem tett semmiféle kezdeményezést egyik felé sem. Az volt a terve, előbb végignézi az összes oldalt, majd utána próbál konkrétan kiválasztani néhányat. Tudta jól, hogy közben a tagok ki-be lépkednek az oldalon, és nem biztos, hogy a mostaniak közül ugyanúgy mind bent lesz, mire végez az oldalak megtekintésével, és újra kezdi az egészet. De sejtette, hogy azért többségük még itt lesz, és remélhetőleg a csinosabb fajtából.

   Ahogy nézelődött, keresgélt az oldalakon, többen is voltak, aki tetszettek neki, akiket el tudott volna társnak képzelni, komoly, hosszú távú kapcsolatra. A haj és szem színe nem volt mérvadó, de az szempont volt, hogy a hölgynek hosszú haja legyen, legalább vállig érő. Az volt Brandon elve, hogy egy nőnek hosszú haja legyen, ne csutka. A rövid haj a fiúknak való. Látta, ezzel nem lesz probléma, a hirdetők többségének hosszú haja van.

   Keresgélés közben megnézte azok adatlapját, akik igazán megtetszettek neki. Itt újabb meglepetések érték. Néhány nő olyan kritériumokat állított fel, amiknek ő nem felel meg, de lerí az illetőről, hogy csakis pénzes, jómódú, magasan kvalifikált úr társaságát keresi. Brandon nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak. Némely hirdető a bemutatkozáshoz durva, agresszív hangvitelű sorokat írt, ezek Brandont megdöbbentették. Elképzelni nem tudta volna, hogy ilyen csinos nők, hogy tudnak ennyire durva, már-már primitív, nagyképű szöveget írni, ráadásul bemutatkozásnak. Az ilyen adatlapokról gyorsan elhúzta a csíkot, akármennyire is tetszett neki a fénykép.

   Az olyan hirdetőknek igazat adott, akik a bemutatkozó soroknál közölték, hogy nem szex kapcsolatot, szeretőt keres, nem mutogatatja magát web kamerán keresztül, és nem hajlandó végignézni egyes beteg férfiak önkielégítését sem a kamera segítségével. De volt olyan hirdető, aki ilyenekre vágyott, amit már a fotó elárult, amit feltöltött magáról. Félreérthetetlenül pózolva a fényképen, ruha nélkül, megadva nyíltan mindenki számára, hogy imádja a szexet, és csak szex kapcsolatot keres, stb. Brandon e nők adatlapját is gyorsan ott hagyta. Neki normális, egyszerű társ kell, komoly, boldog, békés kapcsolatra vágyik. Ahogy haladt az oldalakon, kezdett elbizonytalanodni, hogy itt lehet-e egyáltalán normális társat találni. Átfutott elméjén, hogy megpróbálkozik egy másik társkereső oldallal. Ott is regisztrál, hátha kevesebb a sznob, a kéjelgő, az anyagi javakra hajtó nő. Aztán elvetette a gondolatot, nem akarta feladni, hisz még csak pár perce regisztrált. Majd később is benéz az oldalra, meg holnap is, akkor tutti, hogy mások lesznek fenn, új esélyt adva, hogy rátalál az igazira.

   Néhány nevet megjegyzett keresés közben, és mikor végignézte az összeset, kezdte előröl. Voltak új belépők, és frissen regisztráltak is az első lapon, de a negyedik oldaltól változatlan volt a felhozatal. A megjegyzett hölgyek közül meg is találta egyiket a kilencedik oldalon. Írt neki egy rövid üzenetet, amire pár perc múlva elutasító válasz érkezett. Brandon sóhajtott egyet, túl szépnek találta, hogy rögtön sikerüljön, de kedvét nem szegte. A második megjegyzett nevet is megtalálta, de azt már nem figyelte hányadik oldalon. Itt is tett egy kísérletet szándékáról, de az eredmény ugyanaz volt, mint előzőleg. Érezte, hogy kemény dió, nem is olyan egyszerű társat találni, még ha a feltételek az ellenkezőjét is mutatják. Összehasonlítva a teletexttel, itt sokkal könnyebb lehetne, mert vannak fényképek, azonnal kapcsolatba tud lépni a hirdetővel, és ha közel laknak egymáshoz, esetleg egy városban, akár még aznap, pár óra múlva találkozhatnak. A teletext oldalon nem látják egymást, nincs fotó, csak sms-t lehet írni, és ha az illető épp ki van kapcsolva, nem elérhető, akkor a jó ég tudja, mikor kapja meg az üzenetet, és az is elképzelhető, hogy nem is válaszol. Aztán rájött, hogy itt a neten is csak emberek vannak a maguk jó, rossz tulajdonságaival. Pedig az internet szó Brandon számára először pozitív érzéseket sugárzott, arra számított, hogy normális, rendes személyek vannak. De ahogy egyre jobban megismerte a világhálót, és barangolt különböző oldalakon, rájött, hogy sajnos épp az ellenkezője igaz. Kevés a rendes, megbízható ember, sok a szélhámos, a csaló, rengeteg az átverés, félrevezetés, megtévesztés.

   A harmadik elutasítás után azon a ponton volt, hogy feladja. Nem lépett ki, de a társkereső oldalt letette az asztalra. Kezdte reményét veszteni, hogy itt találja meg élete párját. Elhatározta, nem foglalkozik vele tovább, nem érdekli. Brandon mindig is ilyen volt. Ha nem sikerült valami neki rögtön, egyből feladta, nem próbálkozott újra. Most is érezte, hogy türelme pengeélen táncol, és elérhetetlen vágynak tűnt, hogy a társkereső oldalon előbb-utóbb sikerrel járjon. Újra megnyitotta az oldalt, és kilépett. Úgy gondolta, ennyi elég mára, nem kér több elutasítást. Csalódottan ment át kedvenc csapata honlapjára, megnézni a hétvégi meccs kezdő keretét, a kezdés időpontját.

   Másnap friss elmével, újult erővel, nagy reményekkel, bizakodva ült le újra a számítógép elé. Lenyitotta a kedvenceket, majd rányomott a Társkeresés. hu-ra. Beírta regisztrációs nevét, a jelszót, és belépett.

   Erősen koncentrálva figyelte a képeket, keresgélt szorgalmasan, de kevés új arcot látott. A belépettek zöme ugyanazok voltak, mint tegnap. Most inkább az új tagokat vette célba, de köztük kevés olyan volt, akik már töltöttek is fel magukról képet, akiről volt is, az vagy nem adta meg a lakhelyét, még a megyét sem, vagy nagyon messze lakott Brandontól. Ma jó kedve van, érezte, hogy semmi nem ronthatja el, kaphat bármennyi elutasítást, addig úgysem fog nyugodni, míg meg nem találja azt a nőt, akire vágyik, akit már régóta keres. Taktikája ugyanaz volt, mint tegnap. Előbb végignézte az összes oldalt, utána próbált közeledni egy-egy szimpatikus nő felé. Persze most sem omlottak karjaiba a hirdetők, szorgalmasan küldték az elutasító válaszokat. Brandon kitartó volt, mintha kicserélték volna. Ha megkapta a kosarat, mosolyogva ment a következő nő adatlapjára, és írt rövid, udvarias kezdeményező üzenetet.

   Akadt olyan hirdető, aki Brandont találta meg, és írt neki. Ilyenkor a fiú megörült, és türelmetlenül ment az üzenetet küldő hölgy adatlapjára. De mikor meglátta, hogy a magasság, és a súly nagyon nincs arányban, amiről egy bálna testalkatot tud elképzelni, furcsa fintort vágva tért vissza a kereséshez. Mondta is magában, hogy őt csak ilyen nők tudják megtalálni. Miért nem ír neki egy csinos, karcsú, házias, aranyos teremtés? Nem tartja magát valami jó pasinak, de azért annyira rossznak sem, hogy ne jusson neki, egy normális testalkatú, csini bébi.

   Brandon 175 cm magas, nyolcvan kilogramm körüli, negyvenkét éves fiatalember. Nem egy örök vesztest kell elképzelni, aki annyira szerencsétlen, hogy az életben nem tud, vagy nem mer nőkkel ismerkedni, megszólítani őket, egyszerűen csak arról van szó, hogy otthonülő, így nehéz lenne ismerkedni. Egyedül nincs kedve sehova menni. Barátai már megnősültek, nem igazán járnak össze, velük se tud már csavarogni, csajozni, mint a régi szép időkben. Nem is vágyott rá, élt eleget fiatalabb korában, nem hiányoztak neki a csavargások, a házibulik. Nem nagyigényű srác, nem vágyik sznob életre, egyszerűen él, és csak boldogan akar lenni.

   Egy héten keresztül minden nap felment a társkereső oldalra, és kitartóan keresgélt. Már megszokta az elutasító válaszokat, annyira, hogy ezek már nem szegték kedvét. Szorgalmasan nézelődött, sok csinos nő volt regisztrálva, a többség tetszett neki. De hát nem lehet ennyi nőt választani, csak egyet. Egy aranyos, egyszerű, házias teremtést, akinek ugyanolyanok a jellemzői, mint neki. Azt már a legelső napon megtapasztalta, hogy ez nem is olyan könnyű feladat, de hát mi az a mai világban?

   Teljesen otthon érezte magát ezen az oldalon, megismerte, tudta, mit hol talál, mikor mit kell csinálni. Meg volt elégedve ezzel a társkereső oldallal, más helyre nem is regisztrált. Mikor ideje engedte, benézett ide, naponta egyszer biztosan, néha többször is. Megnézte, kapott-e valakitől levelet, esetleg flörtöt, egy virtuális puszit, csókot, ölelést. Mosolyogva vette tudomásul, hogy nem nagyon kap ő ilyeneket. Ha kapott, és el is fogadta, itt meg is állt a dolog. Ebből arra következtetett, hogy az illető hölgy nem gondolja komolyan a társkeresést, csak játszik, esetleg flörtöt, kalandot keres. Pedig Brandon feltüntette az adatlapján, hogy komoly, hosszú távú kapcsolatot keres. És egy bizonyos szinten el is ítélte az ilyen nőket, akik mások érzelmeivel játszadoznak.

   Egy hét után vegyes érzelmek kavarogtak benne, de olyan keserű, rossz tapasztalatot nem szerzett, hogy feladná, és törölné regisztrációját. Nem görcsölt, nem keresgélt türelmetlenül, tudta, ezt a dolgot nem szabad erőltetni, mert egy esetleges rossz párválasztás miatt akár az egész életét tönkre teheti. De azért örült volna már, ha megtalálja az igazit, és lelke mélyén abban bízott, hogy ez az idő minél előbb eljön.

   Sokszor órákon át be volt lépve az oldalra, keresgélt, nézte a képeket, olvasgatta az adatlapokat. Járt már úgy párszor, mikor egy szimpatikus nő adatlapjára kattintott, észrevette, hogy az illető egyetemet végzett, és szomorúan vette tudomásul, hogy ez a hölgy szintén egyetemi végzettségű társat keres. Ezzel az elmélettel nem volt kibékülve. Nem tudta megérteni, a szerelmet miért kell iskolai végzettséghez kötni. Persze nem minden egyetemista nő volt ilyen igényű, de sajnos a többségük igen. Ezekkel nem nagyon foglalkozott, ha észrevette, hogy az illető egyetemet végzett, ment is le az adatlapjáról, és folytatta tovább a keresgélést.

   Legtöbbször a távolság okozott gondot. Ha olyan hirdetőre akadt, akinek ő is szimpatikus volt, az túl messze lakott tőle, több száz kilométerre. Brandon ezeket is kénytelen volt ott hagyni, és tovább állni, mert nem távkapcsolatot keres, és elgondolkozott, hogy ha belemenne egy ilyen kapcsolatba, mikor tudnának találkozni? Hetente egyszer? Vagy havonta? Esetleg negyedévente? Nem ilyen kapcsolatra vágyott. Neki olyan társ kell, aki minden nap mellette van, együtt fekszenek, együtt kelnek, és a szabadidejük minden pillanatát is együtt töltik el. A messze levő nőknél felmerült, hogy meg lehetne oldani a dolgot költözéssel. Brandon költözne a nőhöz, vagy fordítva. De ezt nem nagyon tudta elképzelni, hogy itt hagyja a megszokottat, a biztosat, és egy idegen világban új életet kezdjen. A nő költözését el tudta képzelni, de hogy ő költözzön, ahhoz nem nagyon fűlt a foga.

   Ezért igyekezett olyan nőket keresni, aki közel van hozzá, lehetőleg ugyanabban a megyében lakjon, amelyikben ő. Bár tudta jól, megyén belül is létezik nagy távolság, de talán a többség közel van. Sajnos ezzel a taktikával beleszaladt néhány olyan hirdetőbe, aki messze van tőle, őket udvariasan passzolta. Talált olyanokat, aki közel vannak hozzá, de nekik ő nem tetszett. És volt olyan is, akivel egy városban lakott, ekkor nagyon meglepődött, mert a kiszemelt nő nem reagált semmit közeledésére. Pedig nem egy ilyent talált, viszont az eredmény mindegyiknél ugyanaz. Néha besokallt, a társkereső oldalt letette a tálcára, és elnézett más oldalakra. Pihentette egy kicsit a dolgot, úgy vélte, nem árt kikapcsolódni, máshol nézelődni, és néhány óra múlva friss elmével újra nekigyürkőzni a feladatnak.

   Néha visszagondolt tini korára, elméjében végigfuttatta eddigi partnereit. Mosolyogva látta maga előtt a kellemes képeket, melyek akkoriban igazi, elmúlhatatlan volt, mára kissé megfakultak. Minden kapcsolatot komolyan gondolt, minden nőben az igazit látta, mégis bizonyos idő után vége lett. A legelső barátnőjét tizenévesen ismerte meg. Annyira szerette a lányt, hogy el is jegyezte. Bár akkor, mondhatni gyerekfejjel ez kissé elhamarkodott lépés volt, de akkor nagyon is komoly, igazi kapcsolatnak számított. Ma már mosolyog ezeken a szép és jó, de elmúlt dolgokon. Nem haragszik egyikre sem, mikor oda ért a kapcsolat, hogy vége, nem veszekedett, nem rendezett jeleneteket a nővel, tudomásul vette a szomorú tényt, és útjára engedte szíve hölgyét. Brandon érzékeny lélek, a mai napig is az a szerelem terén, egy-egy ilyen szakításnál nagyon, és sokat szenvedett. Volt olyan kapcsolat, amihez hónapok kellettek, hogy kiheverje, de volt olyan is, melyhez évekre volt szüksége.

   Ő minden nőben az igazit látta, nagyon szerette, imádta őket, mégis egy idő után kiadták az útját. Biztos voltak hibái, de akkora, eget rengetőek nem, hogy dobják, mint egy rongyot. Nem ivott, nem verte a nőket, mint sok más férfi, mégsem volt elég jó. Tudta, ez nem minden, biztos hiányzott valami a partnernek, nem kapott meg mindent kellőképpen. Talán nem volt elég figyelmes, talán kevés volt a romantika, és lehetne sorolni hosszasan, mi lehetett a gond, de így, tíz- húsz év távlatából teljesen felesleges. Csak mosolygott az akkori kapcsolatain, milyen kis buta szerelmes kamasz volt ő, de szép emlékként őrizte mindegyiket.

   Később a sors útjába sodort egy alkalmas kapcsolatot, már ha lehet annak nevezni. De akkor még sem ő, sem a nő nem tudta, hogy csak akkor az egyszer találkoznak, soha többet. Ezek is társkereső randevúk voltak, még a teletextes időkből. Volt szerencséje távkapcsolathoz is. Itt a táv nem volt annyira vészes, hogy néha ne tudja legyűrni. Egy óráig tartott autóval. Ennél a kapcsolatnál is adódtak furcsa helyzetek, de mindketten húzták egy ideig. Végülis vagy másfél évig tartott ez a kapcsolat, de úgy, hogy ritkán találkoztak. Brandon csak néha tudott elmenni kedveséhez. Volt olyan hónap, hogy kétszer, háromszor találkoztak, de előfordult az is hogy hat hónapig nem látták egymást. Pedig ez a nő szép, aranyos volt, Brandon szerette nagyon, és imádott menni hozzá. Csak az volt a bökkenő, a nő soha nem jött Brandonhoz. Ezek szerint mégsem ez a nő volt az igazi, mert ő nem ment tűzön-vízen keresztül ezért a kapcsolatért, ahogy a fiú tette. A nő, ha csak fele annyira szerette volna ezt a kapcsolatot komolyra fordítani, mint Brandon, most boldogan, békésen élhetnének. De hogy a nő miért viselkedett így, miért nem akart egy bizonyos távolságon belülre kerülni, az már örök rejtély marad.

   Elhessegette a régi kapcsolatok emlékeit, visszazárta szíve mélyére őket, és felállt. Kiment a konyhába, kaját készíteni. Néhány szendvicset tett a tálcára, úgy tért vissza a szobába a gép elé.

   Újra nekiveselkedett a Társkeresés.hu oldalnak. Nem csalódott, most is ugyanazokat tapasztalta, amiket korábban. Néhány közeledés, amire semmiféle reakció nem érkezett. A többség nem hazudtolja meg magát, gondolta, de nem szegte kedvét, tudta jól, a társkeresés ilyen. Nem tetszhet mindenki mindenkinek, szép is lenne. Észrevette pár nő adatlapján, hogy már elég régóta itt keresgélnek, a regisztrációs dátum erről árulkodott. Unott képet vágott hozzá, nagyon remélte, hogy ő nem lesz itt hosszú hónapokig, esetleg évekig. De valami kellemetlen hang rosszat sejtetett vele, és próbált felkészülni rá lelkileg, hogy talán ő is sokáig itt lesz, mire megtalálja élete párját.

   A szendvicsek elfogytak, a tálcát félre tette, lusta volt kivinni, és keresgélt tovább. Ez a nap ilyen, könyvelte el magában. A felhozatal ugyanaz, mint az előző napokban.

  Sóhajtva kattintott a „Keresés” gombra, és egyik kezével az egeret kezelve, másikkal ujjaival zongorázva keresett kitartóan, közben dünnyögött magában, halkan kommentálta a megnézett fotókat.

-Messze lakik, nem tetszik, rövid hajú, bálna, egyetemet végzett, szex kapcsolat érdekli…- amelyiknél nem talált kivetnivalót, ott ő volt a nem megfelelő. Gúnyos mosollyal nyugtázta az eseményeket, és tovább folytatta keresést. A legnagyobb siker a mai nap folyamán az volt, hogy a hölggyel megbeszélte, tetszenek egymásnak, és közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy messze laknak egymástól, így sok szerencsét kívánva elköszöntek. Na de semmi baj, egyszer sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Ha ma nem, talán majd holnap, vagy azután. Elhatározta, addig nem fejezi be a keresést, és nem törli a regisztrációját, amíg meg nem találja a párját. Persze erről a társkeresésről nem beszélt senkinek, sem kollégáknak, sem a haveroknak. Nem szerette volna, ha ez miatt egy szerencsétlen baleknak tartanák. Különben is, senkinek semmi köze hozzá, már felnőtt ember, azt tesz, amit akar, amit jónak lát, és nem tartozik elszámolnivalóval senkinek. Ha megtalálja élete párját, és már holtbiztos a dolog, akkor esetleg elmondja, hogy internetes társkereső oldalon ismerkedtek meg, de azt is csak akkor, ha megkérdezik, saját magától nem fog dicsekedni vele.

                                                          II.

   Brandon másfél hónappal a regisztráció után már kissé megcsömörlött a kereséstől. Azt tudta, nem szabad görcsösen akarni, mert abból semmi jó nem sül ki, és sehova nem vezet. Elmúlt a társkeresés varázsa, a remény is megcsappanni látszott, ezért már nem lépett be minden nap a Társkeresés. hu-ra, volt, hogy napokig meg se nyitotta az oldalt.

   Egy nap aztán mégiscsak rámosolygott a szerencse. Mint mindig, most is az volt a legelső dolga a számítógép bekapcsolása után, hogy megnézte az e-mail fiókját. Ekkor pillantotta meg az értesítést, melyet a Társkeresés.hu küldött neki, hogy az egyik regisztrálttól levelet kapott. Türelmetlenül ment az oldalra, és villámgyorsan belépett. Azonnal megnyitotta a „Beérkezett levelek” menüpontot. Mosolyogva látta meg a levél tárgyát, és a feladó nevét. Mielőtt elolvasta, rákattintott a nő regisztrációs nevére, így megnyílt előtte az adatlapja. Meglepődött, de nagyon örült is neki, mert minden rendben volt. Testsúly, magasság, hobbi, érdeklődési kör, a haj hosszúsága. Drágám, ő írta a levelet, otthonülő, házias, és a fényképek alapján is bejött a férfinak. Ritka gyöngyszem, úgy látszik, még vannak természetes nők, akik nem borotválják le a szemöldöküket, hogy szemceruzával egy idétlen vonalat rajzoljanak helyette, nincs tele az ajka, melle szilikonnal, nem öreg ráncos a bőre a rengeteg szoláriumtól, csak egyszerűen NŐ. Brandon visszament a levélhez, és olvasni kezdte:

                                                Szia Várlak!

   Megnéztem az adatlapodat, és a fotóidat. Amiket leírtál magadról, az alapján bejössz nekem. Jól nézel ki a képeken, és bíztató, hogy egy megyében lakunk, talán nem is messze egymástól, de ez majd kiderül. Ha esetleg érdekellek, légy szíves válaszolj. Este bent leszek az oldalon, ha gondolod, ott majd tudunk csetelni. Szép napot: Drágám.

   Brandonnal madarat lehetne fogatni, öröme az egekig szökell.

- Igen! Ő az!- csapott elégedetten a tenyerébe. Hogy lenne-e kedve? Hát hogyne lenne! Csetelni? Egy ilyen szelíd, szolid, aranyos, csinos tüneménnyel? Akár reggelig is. Pár percbe bele telt, mire uralkodni tudott magán, és érzelmeit kordában tartva, nekiállt a válasz megírásának:

                                                Szia Drágám!

   Jó regisztrációs nevet választottál. Levelednek nagyon örülök. Én is megnéztem az adatlapodat, és te is tetszel nekem. Már azt hittem soha nem találok itt senkit, de hála az égnek, te megtaláltál engem. Csinos, és aranyos vagy a képeken, a paramétereid is rendben vannak az én elképzeléseimhez. Este leszek, és szívesen csetelek veled. Szia: Várlak.

   A levél elküldése után Brandon elgondolkozott, vagyis inkább elméletben játszani kezdett a szavakkal, kettejük regisztrációs nevével. A saját neve Várlak, a nőé Drágám. Szia Drágám, szia Várlak, Várlak Drágám, Drágám Várlak, Drágám, szia, Várlak, szia. Akárhogy forgatta a szavak sorrendjét, mindenhogyan értelmes, és többértelmű. A név lehet becéző megszólítás is, vagy köszönő, búcsúzó szó is. Talán nem véletlen. Ez egy jó ómen. Ha a nevük így passzol egymáshoz, akkor talán ők is egymáshoz illenek majd az életben.

   A szójáték után Brandon visszacsöppent a valóságba, és újra meglátogatta Drágám adatlapját. A fotóit nézte, és nem tudott betelni velük. Szerencsére egészalakos kép is volt fenn a nőről, így tökéletesen láthatta a nő formás testét, zuhatagként derékig hulló hullámos szőke haját, karcsú derekát. A közeli profilképeken megvizsgálhatta a kék szempárt, melyekbe szinte azonnal beleszeretett. Miután alaposan megnézett mindent, és Drágámat jól elraktározta memóriájába, nem keresgélt többet. Kilépett az oldalról, és várta az estét. Tudta, hogy az idő lassan fog menni, és az este talán soha nem jön el. Ha el is jön, akkor onnantól rohanni fog az idő, és pillanatok alatt eltelik Drágámmal a csetelés. Ilyen az élet, nem lehet mit tenni. Brandon reménykedett, hogy ez a nő talán megmarad, nem áll tovább pár este után, és idővel személyesen is találkozhatnak. S ha a találkozást egy újabb, és újabb követné, az lenne a Mennyország, de nem akar ennyire előre rohanni, előbb a ma este jöjjön, és soha nem múljon el. Vagyis múljon el, mert anélkül nem tudnak találkozni. Összevissza kavarogtak gondolatai, és izgalom bizsergette gyomrát.

   Ólomlábakon köszöntött be az este, vad szél, mennydörgések, és villámlások kíséretében. A számítógép bekapcsolása után odasétált a szoba ablakhoz, és becsukta. Bár türelmetlenül várta, hogy végre bejelentkezhessen, és csetelhessen a nővel, de nem sietett, tudta, pár perc kell a rendszernek, hogy felálljon. Az ablak becsukása után kiment a konyhába, és a mikróban melegített egy pohár teát. Kis tányérra tett néhány szem kekszet, és visszatért a szobába. Miután elhelyezkedett a monitor előtt, azonnal felment az internetre. Először minden rendben volt, nekiállt a keksznek, és a monitorra pillantott, ami még mindig üresen, teljesen fehéren világított. Sejtette, és félt is, hogy baj lesz, ennyi idő alatt már be kellett volna jönni a startlapnak. Várt, türelme egyre fogyott, és sejtése beigazolódott, mikor a rendszer kiírta, hogy nincs internet kapcsolat. Mérgesen zárta be az ablakot, és újra próbálkozott. Ismét hosszú, kínos másodpercek teltek el, tudta, hogy ez a kísérlet is eredménytelen lesz, a viharnak köszönhetően. Persze mikor legyen vihar, ha nem egy ilyen életbevágóan fontos estén? Mert Brandonnak ez az este az volt, élete, jövője, társa a tét. Hirtelen kitört belőle az indulat, és dühösen csapott egyet kezével, tenyere hangosan csattant az asztal lapján. Tudta, hogy reménytelen a dolog, de megpróbálta harmadszor is. Az eredmény ugyanaz, mint az előző kettőnél, nincs internetkapcsolat. A remény elfogyott, és feladta. Kint már intenzív eső áztatta a tájat, és a mennydörgések is folyamatosan hallatszottak, a komor égbolton karcsú villámok brillíroztak.

   Ez az ő formája. Most, mikor már a siker kapujában áll, közbeszól a kegyetlen sors. Úgy látszik, a teremtő nem akarja, hogy Drágám, és ő egy pár legyenek. De miért? Mi ellenvetése van ez ellen az Úrnak? És miért pont ő vele történik ez? Mikor ír neki egy tüneményes nő, akire mindig is vágyott, amilyet keresett, akiről azt hitte, hogy az Úr küldte, ugyanúgy el is vette, ráadásul elég hamar. Nincs internetkapcsolat. Abszurd. Ez a könyörtelen mondat zakatolt elméjében. Nem tudta mitévő legyen. Már arra gondolt, kikapcsolja a számítógépet, és befekszik a tévé elé, mikor elment az áram.

- Szuper. Ez a hab a tortán. Köszönöm Uram.- jegyezte meg epésen. Még az kell, hogy a vihar tönkretegye a számítógépet is, akkor aztán búcsút inthet Drágámnak. Szegény nő biztosan várja a társkereső oldalon, hogy cseteljenek végre, de a vihar miatt majd azt hiszi, hogy Brandon is csak egy férfi a sok közül, aki hülyíti a nőket, és csak flörtöket, egy éjszakás kalandokat keres. Brandon nem tudott mást tenni, csak tehetetlenül mérgelődni.

   Drágám ugyanúgy járt, mint Brandon. Hiába szeretett volna felmenni az internetre, és bejelentkezni a társkereső oldalra, neki sem volt netkapcsolat. Ő is többször próbálkozott, de hiába. Tehetetlenségében csak azt tudta tenni, amit Várlak. Mérgelődött, és átkozta a vihart, hogy pont ezen az estén kellett jönnie. Mikor talált végre egy szimpatikus férfit, aki megfelel neki az adatlapon leírtak alapján, közbeszól a természet, és a sors.

   Drágám, akinek a rendes neve Scarlett, már régóta keres itt társat. Nagyon megörült, mikor rátalált Várlak adatlapjára, mert sajnos eddig nem sok jót tapasztalt a társkeresés eme formájában. A legtöbb férfi, akikkel kölcsönös szimpátia alakult ki csetelés közben, már a második mondatukban azt kérdezték, mikor szexelnek végre. Scarlett undorodott az ilyen alakoktól, és elköszönés nélkül faképnél hagyta őket. És hogy ne tudják őt zaklatni, letiltotta, így az erkölcstelen alakok nem tudtak vele kapcsolatba lépni. Fájt neki ez az este, kényelmetlenül érezte magát, biztos volt benne, hogy Várlak ott ül a gép előtt, és őrá vár, hogy az ismerkedés végre elkezdődjön. De ezek után a férfi biztos nem fog szóba állni vele, mert egy ilyen húzás, hogy potyára váratja a gép előtt, az nem valami imponáló tulajdonság, és Várlak minden bizonnyal tovább áll, ami érthető, és dühítő is. Szegény Scarlett rosszkedvvel állt fel a monitor elől, és bár már évek óta nem dohányzott, most kiment az udvarra, és rágyújtott.

   A tornácon állva monotonon nézte a sötétséget, és hallgatta az esőcseppek nyugtalanító kopogását. Sűrűn slukkolt a cigiből, így próbálta zaklatott lelkét kicsit lenyugtatni. A terasz felett tetőként elterülő üvegszálas hullámlemezről szaggatott vonalban csorgott le az esővíz. Próbált megnyugodni, de nem ment. Inkább csak hergelte magát, amint a gondolatok némán közlekedtek agyában. Nem tudta mit tegyen, ha lesz alkalom belépni az oldalra. Várlak biztosan nem foglakozik vele ezek után. Azt fogja gondolni, hogy belebotlott egy link nőszemélybe, aki csak ígérni tud, felpiszkálni az érzelmi világát, aztán lelépni, hadd szenvedjen a szerencsétlen. A cigicsikket kidobta az esőre, és indult vissza a házba, mikor áramszünet lett. Két kezét hol oldalra, hol előre nyújtotta ki, és mint egy holdkóros, tapogatózva, óvatosan lépdelve, lassan haladt előre. A konyhában gyertyát gyújtott, és kedvtelenül roskadt az asztal körül álló székek egyikébe.

   Az est folyamán visszaállt az áramszolgáltatás, de mindketten úgy gondolták, már elég késő van, biztos alszik a másik, így hát keserű szájízzel hajtották álomra fejüket.

   Másnap minden rendben volt. Elült a vihar, van áram, az internet is működik, de most az a baj, hogy nem mehetnek fel a tárkereső oldalra csetelni. Scarlettnek, és Brandonnak is meg vannak a mindennapi bajaik, dolgaik, kötelezettségeik, miszerint az új nap reggelén dolgozniuk kell menni. A tegnap esti kudarc nyomott hagyott bennük, de új reményeket dédelgettek szívük, lelkük mélyén, hogy majd talán ma este sikerül végre társalogniuk.

   Brandon félt. Nem egyszer járt már így. Vagyis nem pont így, de hasonlóan. Az elmúlt időben volt pár nő, aki tetszett neki, és meg is tárgyalták, hogy majd esténként csetelnek. Sajnos rendszer nem lett belőle, mindegyikből csak egy alkalmas társalgás, mert a nők többet rá se hederítettek a férfire. Rosszul esett ez neki, mert nem tudta az okát, hiába írt levelet a nőknek, válaszra se méltatták, sőt, járt már úgy is, hogy az általa elküldött levelet az egyik nő olvasatlanul törölte. Ez már elég ok arra, hogy valaki rosszul érezze magát, és később Brandon úgy határozott, ha a nő így viselkedik, akkor nem érdemli meg, hogy foglalkozzon vele. Épp ezért jogos, és érthető mostani félelme, hiszen azt nem tudhatja, hogy Scarlettnél is betette az ajtót az esti vihar. De annyira tetszik neki a nő, minden követ képes megmozgatni azért, hogy ismét rátaláljon, és meghódítsa.

   A nőben ugyanezek a kényelmetlen mardosó érzések kavarogtak a félelemmel együtt, akárcsak Brandonban. Ő sem tudhatta, hogy este a férfinél is elment előbb az internet, később az áram. Végül is mindketten vágyakoztak a másik után, és a nem ismert okok miatt teljesen alaptalanul aggódtak.

Este Brandon bejelentkezett a Társkeresés.hu oldalra. Most nem ért fülig a szája, nem érte váratlan, de kellemes meglepetés. Titkon azt remélte, hogy mire bejelentkezik, addigra várni fogja egy levél, amit Drágám írt neki, de semmi mozgás nem történt utolsó bejelentkezése óta. Szomorú szemekkel újra elolvasta azt a levelet, amit Drágám írt neki, és fájó mosoly jelent meg arcán. De jó lenne visszamenni az időben, a levél születéséig. Akkor minden rendben volt. Egy új kapcsolat, egy sírig tartó szerelem reménye még vadul tombolt, de aztán egy nap alatt semmivé foszlott.

   A levél után Drágám adatlapját olvasgatta, és a fényképeit nézegette. Annyira kívánta a nőt, mint talán még soha senkit. Szerette volna megérinteni, megölelni, érezni az illatát, nézni csillogó szemeit, inni szavait, élvezni a társaságát.

   Felcsillant a szeme, mikor a felső keskeny csíkban a rendszer tájékoztatta, hogy Drágám bejelentkezett. Aztán az öröm pár másodperc múlva lelohadt, mert Brandon azt hitte, Drágám más férfi után néz. Talán kicsit szigorúbban látja a dolgokat, mint amilyenek valójában. Végül a felső keskeny csík egy újabb tájékoztatással mindent rendbe hozott, és a keserű kétkedéseket szerte foszlatta, mert Drágám csetelni hívta Brandont. A felkérést természetesen végtelen örömmel fogata el, és végre elkezdődhetett a csevegés, az ismerkedés, amit már annyira vártak.

   Itt vadul egymásnak estek, mindent tudni akartak a másikról, mint egy tini rajongó a világhírű popsztárjáról. Brandon még azt is megkérdezte, hogy Scarlettnek hányas lába van. Mosolygott is egy jót a válaszon, mikor elolvasta, hogy a nő harminchatos lábbelit visel. Mindent megtudtak, ami csak létezett, és amit lehetett, persze csak publikus dolgokat, de mivel nem igazán van titkuk egymás előtt, így szinte minden publikus a mai estén. Várlak szorgosan írta a sorokat, és utána türelmetlenül várta a választ. Drágám kicsit lassabb volt, mint ő, de ez nem okozott problémát. Vagy a nő ír lassan, vagy az internet csomagja nem valami nagy sebességű. Ennek nincs is nagy jelentősége, úgyhogy a férfi meg sem említette ezt a témát.

   Brandont nem csapta be az érzéke, az este gyorsan elrepült Scarlett társaságában. Mielőtt végleg elköszöntek volna egymástól, még telefonszámot cseréltek, majd kissé csalódottan, a holnapi folytatásig jó éjszakát kívántak.

   Scarlett is egyedül él, csakúgy, mint Brandon. Harminchét éves kora ellenére túl van már két váláson. Eddig nem volt szerencséje a párválasztásban, sikerült kifognia két link alakot, akikhez naivan férjhez is ment. Első férje mindennél többre tartotta az alkoholt, mint Scarlettet, és amint teltek a házas évek, egyre jobban rosszabbodott a helyzet. Végül addig fajult, hogy pofonok is elcsattantak ok nélkül, apróságokon ment a veszekedés, melyeket az alkoholista férj kezdett. Minden jelentéktelen dologba bele tudott kötni. Szegény Scarlett nem tudott olyat tenni, ami jó lenne. Rendesen vezette a háztartást, tiszta volt a lakás, az udvar, a kert, szorgalmasan ellátta napi dolgait, mégsem volt jó semmi, amit tett. Ha nem talált a férj kivetnivalót, akkor abba kötött bele, hogy felesége miért gumizta be a haját. Ha épp nem volt begumizva, akkor meg az volt a baj. Scarlett tudta, ha csak tűr, nem lép semmit, idegroncs lesz a férje mellett, így hát szó nélkül beadta a válópert. Ekkor a férj ígért fűt- fát, hogy megváltozik, soha többet nem iszik, jól fog viselkedni, minden rendben lesz, de Scarlett nem tudott megbízni benne. Bármit is ígért a férfi, ő hajthatatlanul nemet mondott. És jól tette, a válás után a nőre új élet köszöntött, nem keresett párt magának, pedig akadtak jelentkezők szép számmal ennek a csinos nőnek, de ő inkább élvezte a szabadságot, a nyugalmat, hosszú éveken keresztül.

   A húszas évei végén megismerkedett egy korban hozzá illő férfival. A találkozások, beszélgetések eredménye összeköltözés, majd házasság lett. A férfi költözött Scarletthez, ugyanúgy, mint az első férj. Akárcsak az első házasságban, itt is szép, és jó volt minden évekig. Aztán Scarlett párja elindult egy olyan lejtőn, amin nincs, vagy csak nagy nehezen van visszaút. Neki nem sikerült. Megitta a magáét, de az alkoholizmustól messze állt. Az a heti pár üveg sör nem jelentett veszélyt a kapcsolatra. Sokkal inkább a játékgépezés, ez volt a férj nagy szenvedélye, amit a házasság elején még tűrt valahogy sikerült nélkülöznie. Majd lassan újra kezdte, illetve folytatta ezt a rossz szenvedélyt. Jöttek a hazugságok, amit úgy adott elő, hogy Scarlett elhitte, teljesen valós dolgokat hazudtak a szemébe. Ahogy múlt az idő, a férfi úgy került egyre lehetetlenebb helyzetbe. Eleinte csak a túlórapénzt játszotta el, feleségének azt hazudta, hogy nem fizették ki. Aztán áldozattá vált az autó, amit szintén eljátszott, erre azt találta ki, hogy ellopták. A végzetes pillanat, a megállíthatatlan folyamat akkor jött el, mikor aktiválta első hitelkártyáját, amit még tizenöt követett. Egyre kilátástalanabb helyzetbe került, csúszott mélyebbre, és végül minden kiderült. Scarlett is próbálta bele rángatni, kérte, hogy segítsen neki anyagilag, rendezni a rengeteg adósságot, de a nő esze helyén volt. Nem segített, viszont azonnal elvált, és könyörtelenül kitette a férfi szűrét, aki külföldre menekült. Hogy mi van vele, Scarlett nem tudja, de nem is érdekli. ezek után nehezen bízik, de reménykedik, mert az ember társas lény. Most itt van Brandon. Elsőre minden rendben van vele, de hát a két férjével is így volt. Az elején semmi turpisság nem derült ki, jól viselkedtek, aztán idővel csak kibújt a szög a zsákból. Brandon tetszik neki, az is, amiket magáról leírt a társkereső oldalon, és Scarlett csak reménykedni tud, hogy a tájékoztató adatok megfelelnek a valóságnak. Főleg azok, melyek a férfi életvitelét válaszolják meg. Elővigyázatosabb, és tudja, Brandonnak sokat kell küzdenie majd, ha valóban komoly, tartós kapcsolatot szeretne. Mert sajnos Scarlett már kétszer megégette magát, nem csoda, ha alaposan meg szeretné ismerni leendő jövendőbelijét, mielőtt összebútoroznak.

Tovább a folytatáshoz-->>