Amint befejez�d�tt a t�v�ben a foci-�sszefoglal� m�sor, Lionel �ggyel-bajjal kikecmergett a fotelb�l. Minden mozdulatot �vatosan tett, a h�t elej�n siker�lt elt�rnie a jobb l�b�n a kisujj�t. Szerencs�tlen pillanat volt az eg�sz. Reggel felkelt, tette a mindennapi dolg�t, mint ahogy az ember munk�ba k�sz�l�dik. �bred�s ut�n p�r perccel vette c�lba a f�rd�szob�t. Ekkor �rte a szerencs�tlen baleset. Egy �vatlan pillanat, egy rossz mozdulat, �s meg is t�rt�nt a baj. Lionel amint bel�pett a f�rd�szob�ba, azzal a lend�lettel beler�gott a mos�g�pbe. Persze nem direkt, de ez sov�ny vigasz. Hatalmas volt az �tk�z�s, a mos�g�p p�r centit arr�bb is ment, de azt mindj�rt, szinte abban a pillanatban vissza is h�zta a hely�re, nagy k�nj�ban. M�g a reccsen�st is hallotta, �s arra gondolt, ha most nem szenvedett csontt�r�st, akkor vasb�l van. Azonnal tudta, hogy nagy a baj. Mikor len�zett a l�bfej�hez, megijedt. Kisujja kifel� �llt oldalra, legal�bb harminc fokba. Bossz�san, t�rve a f�jdalmat, sziszegve bet�ntorgott a szob�ba, a reggeli tiszt�lkod�s �tmenetileg elmaradt. Felh�vta a f�n�k�t, k�z�lte vele a t�rt�nteket, �s azt, hogy p�r h�tre szerencs�tlen�l kivonta mag�t a forgalomb�l.

   Ez�rt kell Lionelnek �vatosan, megfontoltan mozognia. Felp�colt l�b�t letette a f�ldre. Finoman beleb�jt a papucsba, majd megfogta a m�anyag t�lat, amiben pattogatott kukorica volt, de m�r csak j� n�h�ny ki nem pattogott szem z�r�g benne, �s lassan kibicegett a konyh�ba. H�rom nap telt el a baleset �ta, de semmi javul�st nem �rzett m�g. S�t, �gy vette �szre, mintha romlott volna. Ha l�g a l�ba, egy id� ut�n fesz�l, �s bedagad a l�bfeje. Ha fel van p�colva, akkor megf�jdul a h�ts� fele, a dereka. H�rom nap ut�n el�rt arra a pontra, hogy se �lve, se fekve nem j�. Ut�lta ezt az �llapotot. K�zben belegondolt, mit �rezhet az a szem�ly, akinek a l�ba van elt�rve, �s m�g rajta van a neh�z, t�bb kil�s gipsz is. � mennyit szenvedhet? �gyhogy Lionel kisujja ahhoz k�pest semmis�g, b�r ez se a legkellemesebb �llapot.

   Felkapcsolta a villanyt, �s bel�pett a konyh�ba. A t�lat nem a mosogat�ba tette, csak a pultra. Nagy val�sz�n�s�ggel holnap is k�sz�t pattogatott kukoric�t, arra a kis id�re felesleges elmosogatni azt az egy szem ed�nyt. Fogta a b�gr�j�t, �s a t�zhelyhez l�pett. T�lt�tt mag�nak egy kev�s te�t, �gy gondolta, megiszogatja lassan, m�g elsz�v egy utols� cigit lefekv�s el�tt. A f�nyes te�skanna f�mesen z�rrent, ahogy visszatette a t�zhelyre. Ekkor halk hangot, vagy ink�bb neszt hallott a h�ta m�g�l. Biztos volt benne, hogy nem k�pzel�d�tt, tiszt�n, j�l hallotta. Mintha valami sziszegne, vagy egy kocsiker�k eresztene. Lassan megfordult. Am�gy sem tudott volna gyorsan, t�r�tt kisujja miatt. Megdermedt, megijedt, �s most hirtelen t�r�tt ujja lett a legkisebb gondja.

   A konyh�ban, az ajt� melletti sarokban megpillantott valamit. Pr�b�lta behat�rolni, mi is lehet, de nem tudta. A valami �gy n�zett ki, mint egy k�t kil�s nyers keny�r. De ennek van n�gy l�ba is, �s sz�ja. Hatalmas, lapos, sz�les sz�ja. �gy n�z ki, mint egy b�ka, csak nincs szeme, se orra. H�ta feh�rlik s�r� foltokban, mintha be lenne sz�rva liszttel, mint ahogy a nyers t�szt�k �ltal�ban. Lionel semmit nem mert tenni, csak mozdulatlanul �llt, �s b�multa a Valamit. Ez nem m�s, mint egy b�ka t�szt�b�l. Vagy egy nyers keny�r, aminek l�bai n�ttek. Most vette csak �szre, eszmefuttat�sa k�zben, hogy a l�bak ar�nytalanul kicsik a testhez k�pest. Biztos ar�nyos volt valamikor, m�g meg nem h�zott ekkor�ra. De az abszurd az eg�szben az, hogy ez a Valami �l. Hasa, �s h�ta minim�lisan s�llyedt fel-le, ahogy vette a leveg�t. Ez a leveg�v�tel Lionelnek olyan embert juttatott esz�be, aki er�sen t�ls�lyos, �s �vtizedek alatt romm� f�st�lt t�deje van. Az ilyen emberek vesznek szuszogva leveg�t, m�g nyugalmi �llapotban is, ugyan�gy, mint ez a sarokban l�v� Valami.

   V�g�l annyiban maradt, hogy ez a Valami, egy b�ka t�szt�b�l. Egy b�kat�szta. El�g h�ly�n hangzik ez, jobb, ha a Valami elnevez�sn�l marad.

   Csup�n k�t l�p�sre van Lionelt�l az asztal, �s a sz�k. Lassan elindult, hogy le�l, de k�zben szemeit v�gig a Valamin tartotta. Erre az volt a reakci�, hogy a Valami kiny�jtotta els� l�bait, �gy megemelve kiss� a test�t, �s er�set f�jt, mint egy macska, vagy mint egy hatty�. Lionel megijedt. F�lt, �s rem�lte, hogy ez a nyerst�szta szer� massza nem lend�l t�mad�sba. Az t�lz�s, hogy lend�lne, de az�rt felk�sz�lt mindenre. Az �r�ra pillantott, mindj�rt �jf�l. Szerencs�re most az id�nek nincs jelent�s�ge, mivel t�r�tt ujja miatt nem megy dolgozni reggel, p�r hetet m�g itthon kell t�ltenie.

   Lionel arra gondolt, ha a k�t l�p�st�l, �s a le�l�st�l ilyen vadul f�jt a Valami, akkor mi t�rt�nik, ha esetleg nagyobb zajt csap. Ez miatt elbizonytalanodott, egy�ltal�n r� merjen-e gy�jtani. Az sem j�r nagyobb zajjal, mint a le�l�s, halkabbal sem. A f�st kif�j�sa megint halk tev�kenys�g. �s a teaiv�s? �gy gondolta, az is halk. �rdekesnek tal�lta, hogy a Valaminek nincs szeme, de mikor � le�lt az asztalhoz, akkor m�gis reag�lt r�, hangosan f�jtatva. M�giscsak l�tja �t, vagy ha nem is, valami m�don �rz�keli a hangokat, a mozg�st. Lionel m�r sok olyan filmet l�tott, melyek tele vannak k�l�nb�z� l�nyekkel, amik nem l�tnak, m�gis pontosan tudj�k k�vetni az embert. Ez lehet hall�s, szagl�s, vagy a testh�m�rs�klet �rz�kel�se, mozg�s �ltal okozott rezg�sek, l�g�ramlatok keletkez�se, �s a j� �g tudja m�g mi minden, melyek alapj�n ugyan�gy t�j�koz�dnak, mintha l�tn�nak. Elk�pzelni nem tudta mi m�don t�j�koz�dik ez a kupac t�szta, komolyabb dolgok aggasztott�k.

   Ivott kicsit a te�b�l, majd lassan a cigi�rt ny�lt, k�zben szemei �beren figyelt�k a Valamit. �vatosan kih�zott egy sz�lat a dobozb�l. Eddig ok�, a Valaminek csak h�t�nak, has�nak s�llyed�se, �s halk szuszog�sa van jelen. �gy l�tszik, most nyugodt. Lionel sz�j�ba helyezte a cigit, �s a gyuf��rt ny�lt. M�g mindig minden rendben. Vagyis, dehogy van rendben, mindenestre a Valami nem f�j, nem sziszeg, �s ez mindenk�pp siker. A gyufasz�l er�s serceg�ssel lobbant l�ngra, ahogy a f�rfi v�gigh�zta a doboz oldal�n. Meggy�jtotta cigit. A Valami ekkor ism�t f�jt, hosszan sziszegett, �s n�tt. Lionel d�bbenten f�jta ki a f�st�t, nem akart hinni a szem�nek. Ez a Valami k�ts�gk�v�l n�tt. Ha nem is sokat, de szemmel l�that�an nagyobb lett, mint volt. Lionel most �rezte azt, hogy elj�tt a v�g�t�let napja. M�g az hi�nyzik, hogy a Valami elinduljon, �s megt�madja. Ez k�ptelens�g, ak�r csak a n�veked�se. De ennek ellen�re m�gis megt�rt�nt, �gy h�t a t�mad�st sem szabad kiz�rni. Egy�ltal�n semmit sem. Mindenre fel kell k�sz�lni, mindenre sz�m�tani kell, ami nem norm�lis dolog, ugyan�gy, mint ez az elk�peszt� helyzet. Mert hogy a helyzet sem norm�lis, ehhez k�ts�g nem f�r. M�s ember nyugodtan alszik, vagy �pp a p�rj�val szeretkezik, � meg itt �l, �s nem tudja, mit�v� legyen, mert a sarokban ott gubbaszt a Valami. Egy nagy adag nyers t�szta, aminek b�ka alakja van, �s a j� �g tudja mire v�r, mi a c�lja.

   Lionel mozdulatlanul �lt, ha n�ha meg is mozdult, m�g sz�vott egy slukkot a cigib�l, vagy ivott egy korty te�t, azt igyekezett nesztelen�l, min�l csendesebben, ha lehet, s�ri csendben tenni. �s k�zben agya j�rt, zakatolt. Mif�le l�ny ez? Hogy ker�lt ide? �s mikor? Meg minek? �s mi�rt pont az � konyh�j�ba? Meddig lesz itt, vagy egy�ltal�n mit akar? Milli� k�rd�s, v�laszok n�lk�l.

   Lionel tiszt�ban van azzal, hogy valamit cselekedni kell, nem �lhet itt �r�kk�. �s hi�ba nem megy dolgozni, aludni m�gis csak kellene. B�r most m�g nem �lmos, csup�n t�z perc telt el, mi�ta kij�tt a szob�b�l, a mutat�k is elhagyt�k m�r a tizenkettest a fali�r�n, de t�tlen�l nem �lhet sok�ig. Megold�st kell tal�lni erre az �ldatlan �llapotra, ak�rmit, b�rmit, �s min�l el�bb, ann�l jobb. A gondolatok sz�ntelen�l cik�ztak elm�j�ben, melyek �rtelmetlen k�rd�sekb�l, hasznavehetetlen �tletekb�l �llt. K�t tippet tartott haszn�lhat�nak, vagy ha annak nem is, �gy �rezte, �rdemes elgondolkodni a kivitelez�s�k�n. Az egyik, hogy megeteti a Valamit, h�tha akkor tov�bb �ll. Tal�n csak az�rt van itt, mert �hes, �s ha j�l lakik, elt�nik v�gleg. De mivel etesse meg, �s hogyan? Els� �tlete �jabb k�rd�seket sz�lt, melyekre ugyan�gy nem tal�lt v�laszokat, mint ahogy eddig egyikre sem. Ahogy j�tt ez a gondolat, �gy el is vetette. A m�sik lehet�s�g, hogy meg�li. Itt is az a k�rd�s, hogyan. Egy�ltal�n meg lehet �lni k�t kil� �l� nyers t�szt�t? Nyilv�n meg kell pr�b�lni. �s ha nem, annak milyen k�vetkezm�nyei lenn�nek? Ism�t csak k�rd�sek z�poroztak, v�laszok n�lk�l. Legal�bb a te�t ihatja, �s cigarett�zhat �vatosan, ezeknek nincs k�vetkezm�nye. Ezekre a Valami semmit nem reag�l. Lionel sz�ja mosolyra h�z�dott.

- Most megd�glesz te h�lyag!- jegyezte meg ep�sen, a Valaminek c�mezve, �s k�zben gy�l�letet s�t� szemekkel n�zte. Amint kimondta rossz k�v�ns�g�t, azonnal visszavett mag�b�l, mert a Valami megint f�jt, sziszegett, �s n�tt. M�rete m�r akkora, mint egy harminc kil�s zs�k krumplinak. „- Mi van itt, mi t�rt�nik?”- tette fel mag�ban a k�rd�st a f�rfi. Ott l�tott, halott mindent, ami t�rt�nik, de m�gsem j�tt r�, mi zajlik, �s mi�rt. „- Meg�l�m! Ha addig �lek is, meg�l�m!”- gondolta, �s elmosolyodott. Mosolyogni csak szabad, az nem j�r hanggal, se zajjal. Esz�be jutott egy szerinte haszn�lhat�, kivitelezhet� terv, ez volt a mosoly t�rgya. Leakassza az egyik kredencajt�t, r�dobja a Valami h�t�ra, majd r�ugrik, �s addig ugr�l rajta, m�g ez a h�lyag palacsint�v� nem lapul. M�r kezdte elhinni, hogy �gy megmenek�lhet, �s a Valamit a m�svil�gra k�ldheti, mikor egy �jabb gondolat lehervasztotta arc�r�l a mosolyt, ami nem m�s, mint a szomor� val�s�g, hogy t�r�tt ujjal kiss� bajos lenne ugr�lni, cs�rd�ng�l�t j�rni a kredencajt�n �llva a Valami h�t�n.

   Lionel v�gk�pp elszomorodott. Semmi kiutat nem tal�l, �s �gy a szob�ba sem mer visszamenni, hogy az ajt� melletti sarokban ott gubbaszt a Valami. Az mindenesetre b�ztat�, hogy egy ilyen �tlet esz�be jutott, �s kivitelezni is tudn�, ha az ujja nem lenne elt�rve. Mindez azt mutatja, hogy van megold�s a probl�m�ra, a Valami elpuszt�t�s�ra, csak meg kell tal�lni a megfelel�t.

   �jabb cigire gy�jtott. Ugyan�gy mint az im�nt, lassan, halkan, �vatosan. A gyufa sercen�s�re a Valami megint n�tt valamennyit, Lionelt kezdte aggasztani ez a n�veked�s, m�g akkor is, ha csak eleny�sz� m�rt�k�. Ha minden gyufagy�jt�sn�l n� egy picit, reggelre kih�zza a konyh�t. �s �rezte, hogy nem szabadna, de ebben a helyzetben, �s lelki�llapotban biztos, hogy s�r�n r� fog gy�jtani. Ekkor kipattant elm�j�b�l az isteni szikra. Fel�llt, a t�zhelyhez l�pett, �s begy�jtotta az egyik r�zs�t. Amint ez megt�rt�nt, egyb�l takar�kra tekerte, �s vissza�lt. Ezzel megoldotta a r�gy�jt�st, �gyhogy mostant�l gyufaserceg�s kiz�rva. „- Na, ez m�r halad�s.”- veregette meg gondolatban saj�t v�ll�t dics�ret gyan�nt, �s ism�t mosoly �lt arc�ra.

   A Valami a sarokban nyugton volt, n�ha megmozd�totta egyik l�b�t, azt�n a m�sikat, de ezen, �s a szuszog�s�n k�v�l m�st nem csin�lt. Csak �lt, �s v�rt. Semmitmond� �lete, �rzelemszeg�ny lelkivil�ga lehet ennek a massz�nak, ak�r egy egysejt�, gondolta Lionel. M�gis sakkban, retteg�sben, f�lelemben tartja �t, �s ez �gy m�r el�g ciki. Egy buta, tudatlan, egyszer� l�ny uralkodik a homo sapiens felett. Lionel ezt m�r megal�z�nak tartotta, ami csak tov�bb spannolta tenni akar�s�t, �s rem�lte, hogy el�bb-ut�bb r�j�n a megold�sra, amivel v�gleg elint�zheti ezt a mocsad�kot.

                                                                 II.

   Hirtelen felriadt, tekintete azonnal a Valamire esett, majd onnan a fali�r�ra. �jjel f�l h�rom van. Siker�lt v�letlen�l elaludnia, �s csaknem k�t �r�n kereszt�l h�zta a l�b�rt. Felel�tlens�g volt. �s ha a Valami r�t�mad? Vagy a g�z berobban, mert meggy�jtotta �r�kkal ezel�tt? Szerencs�re semmi ilyesmi nem t�rt�nt, de sajnos m�s igen. Lionel szomor�an vette tudom�sul, hogy a Valami nagyobb, mint elalv�sa el�tt. Most m�r l�nyegesen nagyobb. Hirtelen nem is tudta mihez viszony�tani a m�ret�t, azt�n esz�be jutott a centrifuga. Igen, akkora, tal�n egy kicsivel nagyobb.

   R�gy�jtott a megszokott m�don, de imm�r a t�zhelyen gy�jtotta meg a cigit. K�zben agya kereste a megold�st. Pr�b�lt r�j�nni, mit�l n� ez a k�rs�g, mikor semmit nem eszik. Gondolatban visszament az eg�sz hist�ria elej�re, onnan pr�b�lt mindent felid�zni, ami eddig t�rt�nt. Bej�tt a konyh�ba, a t�lat a kredencre tette, majd fogta a b�gr�t, �s te�t t�lt�tt. Mikor a te�skanna z�rrent a t�zhelyen, akkor hallotta meg a sziszeg�st. A n�veked�st m�g nem l�thatta ekkor, ha volt, mert h�ttal �llt a Valaminek. Azt�n a gyufa serceg�se, majd a besz�d, mikor mondta, hogy megd�glesz te h�lyag. K�s�bb m�g k�tszer volt gyufagy�jt�s, melyek szint�n n�veked�st okoztak a Valamin�l. Lionel t�n�dve �lt, f�jta a f�st�t, �s maga el� suttogta a megold�st:

- A hangok…- H�t persze, csapott volna a homlok�ra, de az utols� pillanatban meg�ll�totta a kez�t. Akkor itt kussban kell lenni, �s m�g fingani se szabad, f�leg nem orden�r� recseg�set, mert a Valami biztos att�l a hangt�l is n�ne. Mindegy ennek milyen hang, azzal t�pl�lkozik. A f�rfi most �rezte mag�t igaz�n megfogva. Hogyan is tegyen b�rmit csendben, hangtalanul? Ez a k�rd�s m�g v�rhat a v�lasszal, mivel jelen pillanatban fogalma sincs, mit kellene tenni. Itt �l az �jszaka k�zep�n, �r�k teltek el, �s ugyanott tart, mint mikor kij�tt a szob�b�l. Sehol. Az�rt egy hajsz�llal el�r�bb, annyit siker�lt kider�tenie, hogy a Valami a hangokt�l n�vekszik, �s ez el�rel�p�s m�g akkor is, ha per pillanat semmi haszn�t nem veszi. S�t, m�g ink�bb rosszabb helyzetbe hozta a tudat.

  Fel�llt, a k�zel l�v�, k�tsz�rnyas ablakhoz l�pett. Az utcai kandel�ber megvil�g�totta az udvart. Nedvesen csillogott a sz�pen leny�rt f�, enyhe k�d hom�lyos�totta f�tyolszer�en a k�rny�ket. A sufni ajt� mellett falnak t�masztva a vasvilla, �s a gereblye. Ezeket elfelejtette eltenni. M�g szerencse, hogy a ker�kp�rt eltette, �s gondosan bez�rta a sufni ajtaj�t. Minden csendes, kutyaugat�s sem sz�r�dik be, sz�p, idilli �szi �jszaka van. Persze, m�r akinek, mert Lionel sz�m�ra nem igaz�n. Egy dologban szerencs�snek �rezte mag�t. Mindig azt az �vszakot szerette, ami �ppen van. Most �pp az �sz ny�g�zi le sz�ps�g�vel, tarka, sz�nes vil�g�val. N�zte az udvart, �s elmosolyodott. Ahogy a sufni fal�nak neki van t�masztva a gereblye, �s a vasvilla, kicsit meghintve a gyenge k�ddel, igazi �sz �ji csend�let.

   Szinte belesz�d�lt, ahogy fejbe v�gta a felismer�s. Gereblye? Vasvilla? VASVILLA! Innent�l m�r semmif�le zaj nem �rdekelte. A hirtelen j�tt �tlet teljesen j�, abszol�t kivitelezhet�. A bej�rati ajt�n nem tud kimenni, s�t, m�g a konyh�b�l sem, a sarokban gubbaszt� Valami miatt. Innent�l fel�l�nk�ltek a gondolatai, �s folyamatosan cselekedett. Ha a h�zb�l nem tud kimenni, majd kim�szik a konyha ablakon. Amint ezt v�gig gondolta, m�r cselekedett is. Elkapta a k�z�pen lev� kilincset, elford�totta, de az ablaksz�rny nem mozdult. T�ny �s val�, nem mostan�ban volt kinyitva utolj�ra. R�ngatni kezdte, ami zajjal j�rt, �s a Valami, ami ebben a helyzetben Lionel h�ta m�g�tt volt, f�jtatni, sziszegni kezdett. Vadabbul, hangosabban, mint eddig. A f�rfi gondolta is, most biztosan fr�cs�gne a ny�la, ha lenne neki.

- Ny�lj m�r ki, te �tkozott!- kiab�lta az ablaknak, �s sz�ntelen�l r�ngatta. A Valami teljesen bevadult, �s lassan, de fokozatosan n�vekedett, mint egy pump�l�s alatt �ll� gumilabda. Lionel a kilincs cib�l�sa k�zben egyszer h�tran�zett. L�tta, hogy a Valami meg�ll�s n�lk�l n�, �s m�r akkora, mint egy mos�g�p, �s tudta, hogy gyorsnak kell lennie, mert lesz m�g nagyobb is.

   Az ablak egy bizonyos ellen�ll�s ut�n megadta mag�t, �s recsegve, nyikorogva ny�lt ki a feh�rre festett fakeret. Lionel azonnal nyitotta a k�ls� sz�rnyakat is, gondolkoz�s n�lk�l l�pett fel a p�rk�nyra, el�sz�r a bal l�b�val. Majd m�g azzal a lend�lettel, a jobb l�b�val is, de nem siker�lt teli talppal a p�rk�nyra l�pni, �gy l�bujjai a t�r�tt kisujjal egy�tt meghajlottak. F�jdalm�ban fel�v�lt�tt, ami szint�n t�pl�lta a Valami n�veked�s�t. Kiugrott, �s azonnal elter�lt a f�v�n. M�g r�gebben sportolt, megtanult esni, ez�rt most mindenf�le gond n�lk�l kigurult az es�sb�l �gy, hogy semmi baja nem lett. Sziszegve fel�llt, �s er�sen bicegve elindult a sufnihoz a vasvill��rt. Hallotta a Valami vad sziszeg�s�t, de nem foglalkozott vele.

- Sziszegj csak te szem�t! �gyis mindj�rt megd�glesz!- kiab�lta, �s c�lj�t�l t�ntor�thatatlanul haladt a sufnihoz.

- A vasvill�ra b�klek, �s bev�glak a s�t�be! Megs�tlek, megeszlek, megd�glesz! N�lam rossz l�ra tett�l, kishaver!- fenyeget�z�tt, k�zben el�rte a sufni fal�t. Megmarkolta a vasvill�t, �s azonnal indult is vissza. M�g mindig er�sen bicegve, s�r�lt l�b�t igyekezett k�m�lni, de f�jdalm�n ez nem enyh�tett. J�l esett neki a h�v�s �jszakai, �szi leveg�, f�leg �gy, hogy ami�ta balesetet szenvedett a f�rd�szob�ban, h�rom napja, ki se tette l�b�t a h�zb�l. Rem�lte, hogy csak �lmodja ezt az eg�szet, de rem�nyei hamar szertefoszlottak, mert az el�bb fel�bredt, �s a Valami ott van, l�tezik, �l, n�vekszik. Nagyon is val�s�g minden.

   Vissza�rve a konyha ablakhoz, a vasvill�t a p�rk�nyhoz t�masztotta, �s igyekezett bem�szni. Nem ment olyan egyszer�en, ahogy elk�pzelte. Most pr�b�lt jobban vigy�zni s�r�lt ujj�ra, ami �gy er�sen g�tolta a mozg�sban. Jobb l�b�t �tvetette a p�rk�nyon, de nem �rt le a konyha k�v�re. Ahogy a p�rk�ny a l�bai k�z� ker�lt, k�t k�zzel megkapaszkodott benne, �s �lep�t lassan cs�sztatta, hogy jobb l�ba talajt �rjen. Ez kis id�be telve siker�lt is neki �gy, hogy teli talppal �rt le. Ekkor m�g �vatosan r�helyezte tests�ly�t, majd a bal l�b�t belend�teni m�r nem okozott nagy gondot. Nem n�zett k�rbe, nem mert, f�lt. Kiny�lt a vasvill��rt, �s beh�zta azt is. K�t marokra fogta, �s csak ekkor merte szemrev�telezni a helyis�get.

   Egy vil�g d�lt �ssze benne. A v�gs� terve, ami haszn�lhat� volt, most szertehullott. Szeretett volna r�gy�jtani, nyugodtan, b�k�sen elsz�vni egy sz�l cigit, �gy, ahogy azt kell. Megadni a m�dj�t. K�nyelmesen elhelyezkedve, nyugalommal sz�vni a slukkokat, j�les�en f�jni ki a f�st�t, �lvezni minden egyes pillanat�t. De sajnos nem lehet, mert a cigit az asztalon hagyta, �s az asztal elt�nt. A sz�k is. Lionel remegve vette tudom�sul, hogy a Valami kifejlett birka m�ret�re n�tt, �s minden bizonnyal megette az asztalt, cigist�l, gyuf�st�l, sz�kest�l. Mert sajnos a sz�k is elt�nt, �s err�l �rulkodnak a Valami t�sztapof�ja sz�l�be ragadt apr� doh�nydarabk�k. A m�sik szomor� t�ny, hogy egy ekkora d�g�t m�r nem tud felb�kni a vasvill�ra. De ha tudn� is, a s�t�be �gysem f�r be, lehetetlen. Ha esetleg kett�v�gn�, akkor fel tudn� b�kni, �s betuszkolni a s�t�be, de �gy egyben nem. A konyh�ban a legnagyobb k�s is csak keny�rszeletel�sre alkalmas, egy hatalmas test kett�v�g�s�ra nem. Viszont ha lenne egy pallos, egy j� nagy b�rd, amivel r�gen az embereket lefejezt�k, az igen, azzal egy suhint�ssal kett� tudn� v�gni.

   Itt �rt v�get minden �br�ndoz�s, �s megkezd�d�tt a k�zdelem az �letben marad�s�rt, mert a Valami egy hatalmasat sik�tott, olyan magas hangon, hogy Lionel majd megs�ket�lt, �s a vill�t �szt�n�sen v�gta a t�szta h�t�ba. Az eredm�nye egy m�g hangosabb sik�t�s lett, majd a Valami megindult a f�rfi fel�. Iszony� lass� temp�ban, majdnem mint egy csiga, �gy h�zta dagadt, sz�tfolyt t�sztatest�t. Lionel gondolta, kipr�b�lja egy kor�bbi terv�t. Leakasztotta az egyik kredencajt�t, �s a Valami h�t�ra dobta. Semmi nem t�rt�nt, a k�l�nleges l�ny ugyanazzal a lass� temp�val haladt el�re, k�zben folyamatosan sziszegett, �s n�tt. Meg�ll�thatatlanul n�tt. A f�rfi igyekezett j�zanul, higgadtan gondolkozni. �gy v�lte, nem kellene a Valami h�t�n ugr�lni, mert az is zajjal j�r. Ink�bb megh�z�dik az egyik sarokban, csendben, n�m�n, akkor h�tha ez az �llat is lenyugszik, �s olyan csendes lesz, mint mikor m�g a konyhaajt� melletti sarokban p�ffeszkedett. �gy is t�rt�nt, Lionel bekuporodott a Valamit�l legt�volabbi sarokba, �s csendben v�rt.

   A t�sztal�ny meg�ll�s n�lk�l haladt az ember fel�. Mint egy torped�, amit c�lra l�ttek ki. Lionel pr�b�lt �szrev�tlen lenni, l�legzet�t is siker�lt csod�val hat�ros m�don lehalk�tani, ami eddig igencsak hangos, �s zih�l� volt. Azt�n megk�nnyebb�lt, mert b�r nem akart hinni a szem�nek, de a Valami meg�llt. S�t, szeretett volna visszafordulni, de ezt lehetetlenn� tette a tohonya, dagadt, sz�tfolyt teste, ez�rt neki�llt tolatni. Lionel t�gra meresztett pupill�kkal n�zte a hihetetlen esem�nyt, �s hi�ba l�tta mi t�rt�nik, m�gsem hitt a szem�nek. T�volodik a Valami, ez nem igaz. Nem akarja megt�madni, nem akarja megenni. Lionel �r�lt, de megsz�lalni, nevetni, hangot adni nem mert. Most nem is cigi ut�n epekedett, sokkal ink�bb egy poh�r j� hideg v�z�rt. A nyitott ablakon j�tt be friss, h�v�s leveg�, ez kellett is, �beren tartotta a testileg, lelkileg f�radt f�rfit. Abban viszont nagy a szerencs�je, hogy az ablakon �t csak a leveg� �ramlik, �jszakai zajok nincsenek. Kint is oly csend honol, ak�r egy kript�ban. S hogy ne legyen minden ilyen �r�mteli, arr�l a Valami gondoskodott. Nem a r�gi hely�re ment vissza, hanem az ablak melletti sarokba. A vele �tl�san, a legmesszebbi szegletben kuporgott Lionel. Gondolta is, milyen agyaf�rt ez az �tkozott d�g, az egyetlen menek�l�si �tvonalat is elz�rta. �gy m�r arra sincs es�ly, hogy a f�rfi egy hirtelen pillanatban kiugorjon az ablakon.

   Mikor a Valami �rezte, hogy h�ts� fele a saroknak �tk�z�tt, meg�llt. Lionel figyelte, �s v�rta mi fog t�rt�nni, de a Valami csak halkan szuszogott, �s semmi nem t�rt�nt. A f�rfi, akit most m�r h�vhatunk ak�r �ldozatnak is, �szrevette a v�gzetes, mindent eld�nt�, kegyetlen t�nyt. Olyan csend van, hogy a l�gy z�mm�g�s�t is hallani lehetne, ha lenn�nek m�g ilyenkor legyek. S�t, mintha megsz�nt volna a vil�g, a csend m�r nyomaszt�an hatott, �s Lionel a nagy csendben m�r hallotta a saj�t f�lz�g�s�t is. Ahhoz pedig t�nyleg s�ri csend kell. Az meg is van itt most, mindezek ellen�re a Valami m�g mindig folyamatosan n�vekszik. Gyorsabban, mint eddig, szinte m�sodpercenk�nt, vagy m�g att�l is gyorsabban. A f�rfit a s�r�s fojtogatta, �s fogalma nem volt, mit�l n� ez a megnevezhetetlen ak�rmi ily rohamosan. �llapota izgatottabb� v�lik, �rezte, hogy sz�ve is egyre hevesebben ver. Nem volt el�g energi�ja, sem figyelni, az okot keresni, m�gis egyik pillanatr�l a m�sikra beugrott neki. A Valami hallja az � sz�vver�s�t. Vagy �rz�keli, valami m�don. �s minden egyes sz�vdobban�sn�l n�vekszik valamennyit. Lionel m�g sz�mba vette a k�vetkezm�nyeket. Ha nem tesz r�la, hogy a Valami ne hallja a sz�vver�s�t, �s ilyen temp�ban n�vekszik tov�bbra is, akkor � m�r nem �li meg a reggelt. A fali�r�ra pillantott. Mindj�rt negyed �t. Sz�p kil�t�sok. De hogyan is tudn� elhallgattatni a saj�t sz�v�t, hogy ne hallja a Valami? Ahhoz meg kellene halnia, azt meg nem szeretn�. Viszont ha �gy marad minden, akkor a t�szta akkor�ra fog megn�ni, hogy egyszer�en agyon nyomja Lionelt. �rj�t� volt ez a gondolatmenet, �s az eg�sz helyzet. A Valami csak n�tt, �s n�tt meg�ll�thatatlanul. A f�rfi �gy gondolta, nem v�rja meg, m�g beteljesedik a sorsa, el�be megy a dolgoknak. Saj�t mag�t megk�m�lve a szenved�st�l, azon igyekezett, hogy min�l el�bb bev�gezze. Felt�rdelt a sarokban, �s �v�lteni, csapkodni, z�r�gni kezdett.

- Te mocskos d�g, h�zz m�r! M�g jobban, gyorsabban! Ilyen lass� vagy? Te tohonya diszn�! Gyer�nk m�r! Nyomj agyon, hadd fulladjak bele a t�szta testedbe!

   Lionel el�rte, amit akart. A Valami iszony� temp�ban h�zott n�vekedett, negyed �ra sem telt bele, kih�zta a konyh�t. Mikor m�r eg�sz k�zel ker�lt hozz�, �s lehetetlen volt elker�lni a testi kontaktust, Lionel egyszer�en beleugrott a Valami nyitott sz�j�ba. Ott hanyatt esve ragadt bele a l�ny bels� fel�be, ami kelt t�szta jelleg� volt. Azt�n fej�re, has�ra, l�baira, foly�s t�sztadarabk�k cs�ppentek, mint mikor az ember nokedlit szaggat. Lionel keze, l�ba j�rt, �szt�n�sen pr�b�lt szabadulni, kikecmeregni a Valami t�sztagyomr�b�l, de �gy bele ragadt, hogy soha t�bb� nem �llt l�bra. Minden igyekezet�t, k�nl�d�s�t nehez�tette m�g a fel�lr�l al�hull� ragacsos t�sztacseppek. A f�rfit lassan bebor�totta a h�g, ragacsos massza, t�rekv�sei megcsappantak, v�gtagjai egyre lassultak. Eg�sz test�t befedte a t�szta, m�g r�vid ideig mozgott alatta, t�n addig, m�g tartott t�dej�ben a leveg�, v�g�l abbamaradt minden.

   A Valami oldala kifolyt a nyitott ablakon. Lionel megsz�nt sz�vver�sei ut�n az els� kakassz� t�pl�lta tov�bb, majd a m�sodik, �s a t�bbi a folyamatos n�veked�s�t. A foly�s t�sztatest egyre nagyobb ter�letet ter�tett be az udvaron. Megsz�laltak a kuty�k, a reggel �ledez� v�ros zajai t�k�letes felt�telei voltak a Valami meg�ll�thatatlan, terjeszked� n�veked�s�nek. A ker�t�sek recsegve, ropogva adt�k meg magukat a t�bb tonn�s t�ls�lynak. A t�szta kifolyt az utc�kra, befolyt az udvarokba, lefolyt a csatorn�kba. Kifesz�tett, sz�tfesz�tett, elt�rt, letarolt mindent, ami �tj�ba ker�lt, �s g�tat pr�b�lt szabni neki. Kifolyt az orsz�ghat�ron, p�nikot, k�oszt, term�szeti, ipari, �s mindenf�le katasztr�f�t okozva. Ki a kontinensr�l, hogy bekebelezze az eg�sz vil�got. Nincs mit�l tartania, b�ven van mivel t�pl�lkoznia.

                                                V�GE.

                                           Edwin Chat

                                   2013. November 3.-4.

S�g� 3 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2013.11.04. 19:22 tatos Itt j�rtam �s olvastam nagyot mosolyogtam �s izgultam eszembe jutott a k�sa mese, meg r�gen olvastam egy n�v�nny er�szakos terjed�s�r�l. De �n szeg�ny l�bujjadra gondoltam nagyon f�j, hogy ilyesmiket tud kihozni bel�led? J� volt �gyes vagy Gratul�lok.  V�lasz: Kedves Gy�ngyi!   Olvasd el a NE HAGYD MAGAD... c�m� �r�somat. �pp abban �rtam azt, hogy az ember a s�t�tben �vatosan, botork�lva k�zlekedik, nehogy beler�gjon valamibe. Amint ezt meg�rtam, r� k�t napra r�gtam bele a mos�g�pbe, �s elt�rt a kisujjam. Ha ez �gy megy, legk�zelebb a lott� �t�sr�l fogok �rni. :) K�sz�n�m, hogy itt j�rt�l, gyere m�skor is.   �dv: Edwin.

2013.11.04. 13:46 Szeibert �va MI�rt is nem tudtam �n err�l a j� kis hunlapr�l. �gy l�tszik megint figyelmetlen voltam Rem�lem egyszer �n is szert teszek egy ilyen j� kis kuck�ra   V�lasz: Szia �va!   J�l es� �rz�s, �s k�sz�n�m, hogy tetszik a honlapom. �n nem akartam, hogy legyen. A Jolika akarta, �s hozta is l�tre, m�g �vekkel ezel�tt. Munk�ja n�lk�l�zhetetlen, szem�lye p�tolhatatlan. :( Rem�lem, a k�zelj�v�ben neked is lesz saj�t honlapod.   �dv: Edwin.

2013.11.04. 13:33 Szeibert �va Jajj Edvin! Hal�lra izgultam magam, mostm�r legal�bb tudom, hogy az a valami, ami nemr�gen el�nt�tte a h�zunkat csak egy Valami volt :) Kiss� meg is nyugodtam, �gy hogy m�r tudom :) Nagyon teszett...az viszont, hogy szeg�ny embernek el van t�rve a l�bujja...nagyon sajn�latos V�lasz: Kedves �va! �r�l�k neked, k�sz�n�m sz�pen, hogy itt j�rt�l, �s olvastad �r�somat. �dv: Edwin.