Az autó megállt az erdő, és a szerpentin határán, kissé inkább az erdőhöz húzódva, ha esetleg más jármű is jönne erre, kényelmesen elférjen az úton. De ettől most nem nagyon kell tartani, hisz még nyáron is ritkán jár errefelé autó, inkább gyalogtúrások szokták nyakukba venni ezt a csodás kis világot, évszaktól függetlenül, ahol még tiszta, ózondús hegyi levegővel töltheti meg az ember a tüdejét.

   A hat fős kis csoport vidáman, nevetgélve szállt ki a parkoló járműből, és hátramentek a csomagtartóhoz. Három hátizsák került elő, amiket a fiúk vittek.

   A lányok közül a barna hajú Cuki, ezen a néven szólítja mindenki. Jó testű, dús keblekkel megáldva, kék farmerben, fehér pulcsiban, és piros, vastag dzsekiben. Ő az, aki az ember kérdéseinél csaknem kiforgatja a szavakat, és kétértelmű válaszokat ad. A másik lány szőke, ő a Cica névre hallgat. Ezt a becenevet szemeinek köszönheti, mert úgy néznek ki, mint a macskának, főleg ha egy kis szemceruzával még ki is emeli a vonalakat. Rajta is kék farmer van, barna bőrdzseki, és térd alá érő barna csizma. Ők ketten módos család sarjai, modern életvitellel, vagány viselkedéssel. Végül Szivi zárja a fiatal hölgyek sorát, ő kissé kilóg a csapatból. Szintén szőke hajú, ugyanúgy, mint Cica, viszont visszahúzódóbb, fiatalabb is két évvel a többiektől, nem jár diszkóba, bulikba, csak néha jön el ezzel a kis társasággal egy- egy kirándulásra.

   A fiúk mindhárman sportos testalkatúak, legtöbbször együtt járnak fitnessterembe, és ha tehetik, mindenhova. Bruce neve onnan ered, hogy imádja az azonos nevű színészt. Ő az, akit minden nő érdekel, és az összeset magának szeretné tudni. Fika enyhén gusztustalan szokásából alakult ki ez a becenév. Úgy szokta kifújni az orrát, hogy semmiféle zsebkendőt nem használ. Az utolsó személy Díler. Neve sokat elárul. Feketén, fű alatt kereskedik bódító, tudatmódosító szerekkel, de kicsiben, ésszel teszi. Nagyon messze van ő a nagy, profi maffiózóktól, talán soha nem fog odáig eljutni, és valószínűleg nem is akar. Ő sem használja rendszeresen, csak néha egy buli kedvéért, hogy minél jobb legyen a hangulata. Persze ilyenkor a többi bulirésztvevőnek is ad egy kis adagot, olcsó, elérhető áron.

   Ha végignézünk a csapaton, észrevehető, hogy mind a hatan kék farmerben vannak, mintha ez lenne az egyenöltözetük, pedig nem beszéltek össze. A vastag kabát, dzseki is érthető az évszak miatt, de itt Cica kilóg a sorból barna bőrdzsekijével. Ők nem három szerelmes pár, akik együtt járnak rövidebb, vagy hosszabb ideje, csupán barátok, akik jól érzik magukat egymással. Igaz, kialakultak a párok, de szerelemről, szexről szó nincs, nem is volt, csak baráti szeretet köti össze őket, vagy kicsit több. Valahol a szeretet, és a szerelem között félúton.

   Bruce Cukival szimpatizált, amit a lány viszonzott is. Sokszor ölelgetik egymást, tényleg úgy viselkednek, mint ha igazi pár lennének, pedig csak barátok. Díler Cicával van jóban már évek óta, de csak baráti szinten. Közöttük is ugyanaz a helyezet, mint Cukiéknál. A harmadik páros Szivi, és Fika lenne, de a lány mindig keményen, könyörtelenül visszaveri a fiú közeledési szándékát, esélyt nem adva a közeljövőben, kétségtelenül, hidegen szokta közölni a fiúval a kegyetlen valóságot. Ez persze nem szegi Fika kedvét, évek óta szorgalmasan ostromolja a lányt, mindhiába, de esze ágában sincs feladni a reményt. Pedig ha egy kicsit elgondolkozna, magába szállna, talán rájönne a problémára. Ilyen idősen lehetne annyi esze, hogy nem viselkedik gusztustalan módon, főleg annak a lánynak a társaságában, akit szeretne meghódítani. De hát ő a javíthatatlan, és örök szerelmes, aki rajong Sziviért.

   A három pár eleinte kézen fogva menetelt az erdőben, kivéve Sziviéket. Fika minden tőle telhetőt megtett, de a lány nem volt hajlandó kéz a kézben gyalogolni vele. Fika kedvét ez cseppet sem szegte, ide-oda szaladgált fáradhatatlanul, és minden egyes szava Szivinek intézett szerelmi vallomás, bók volt. A többiek csak nevettek a reménytelen hős szerelmesen, egyedül Szivinek nem volt igazán ínyére a dolog, de nem szólt semmit, valószínűleg semmi haszna nem lenne, Fikát úgysem tudná leállítani. Ha esetleg egy jól irányzott rúgással hirtelen tökön rúgná, az biztosan használna, de úgy gondolta, ilyen büntetést nem érdemel a fiú. Végülis nem tesz semmi rosszat. Az a sok szép, jó dolog, amiket mond, valahol jól esik Szivinek, más kérdés, hogy nem vevő rá.

   Egymás mellett haladtak öten, csak Fika lógott ki a sorból, aki rohangált tökéletlenkedett. Enyhe, de hosszú domboldalon baktattak felfelé, kicsit megérezték ezt az erőltetett menetet, de igazán nem jelentett egyikőjüknek sem gondot. A vastag, száraz levélréteg hangosan zörgött talpuk alatt, melybe bokáig süppedtek.

- Drága Szivi, légy az enyém. Mindent megadok neked.- esdekelt Fika.

- Menj a fenébe!- reagált a lány. A fiú erre, pár méterre előrébb szaladt, majd szembe fordult Szivivel, és letérdelt, kezeit imára kulcsolta.

- Kérlek, légy a feleségem!

- Jézusom, reménytelen eset.- állapította meg mosolyogva a lány, és ahogy elhaladt Fika mellett, finoman fejbe paskolta. Erre Fika felugrott, és határtalan örömmel, egekig szárnyaló kedvvel a többiek felé fordult.

- Hozzám ért! Láttátok? Mégiscsak szeret, akar engem. Szerintem alig várta ezt a pillanatot.- Mindenki elnevette magát, tetszett nekik ez a műsor.

- Persze Fika.- jegyezte meg Bruce. – Szivi egész éjjel nem aludt, erre az egy mozzanatra készült lázasan.

- Gyere drága Fika, én szeretlek.- mondta mosolyogva Cica, és kezét a fiú felé nyújtotta.

- Én is imádlak drága Cica, de nálam Szivi az első.

- Megcsalsz?- folytatta a viccelődést Cica.

- Szívesen tenném, de amíg örökké visszautasít, addig nem tudlak.

- Nahát, pedig én azt hittem, igazán szeretsz.- mondta szomorúan Cica, ügyes színészkedéssel.

   Közeledtek a dombtetőhöz, ahonnan lejtő vezet egy kis völgybe, aztán megint egy domb, és onnan már feltűnik a vadászház, ami a városi vadásztársaságé, és aminek Cuki apja az elnöke. Ezért mehetnek oda szinte bármikor bulizni, ingyen, és bérmentve. Az elnök apa úgy gondolta, inkább ide járjanak, mint kétes hírnevű, mindenféle népséggel megáldott szórakozóhelyekre. Nem is nagyon voltak oda a zsúfolt, hangos diszkókért, a füstös, zajos kocsmákért, tökéletesen jól érezték így magukat, hogy hatosban néha kijönnek ide, az erdő közepére, messze a város zajától, a hétköznapok gondjaitól, és egy-két napig szabadnak érezhetik magukat, amikor nincs iskola, nincs munka, csak a szórakozás, és a pihenés. Sok cuccot nem hoztak magukkal, jóformán csak ruhát, váltás fehérneműt, és tisztálkodó szereket. Esetleg egy kis pia, de azt se nyakló nélkül, csak kevéske mennyiséget a hangulat kedvéért. Egyikük se nagy ivó, és nem is rendszeres ez náluk, nagy ritkán, tényleg csak a buli miatt isznak, de akkor is csak annyit, hogy a szalonspicc állapotába kerüljenek, ez a maximum. Persze ez alól Szivi kivétel, ő teljesen egészséges életet él. Ő nem iszik alkoholt, se kávét, és nem dohányzik. Pont ellenkezője Fikának e téren is, mert a fiú mindhárom káros szenvedély rabja, és mindezek mellett néha még szed tudatmódosító, bódító szereket is. Nem elveszett gyerek, mert ésszel teszi, de ha csak egy kicsit is javulna, képes lenne dolgokról lemondani, sokkal több esélye lenne Szivinél. Ám jelenleg úgy néz ki, akármennyire is oda van a lányért, azért ezek a szenvedélyek, még ha ritkán űzöttek is, fontosabbak számára, mint Szivi.

   Amint haladtak, átrendeződött az alakzat. Most nem kéz a kézben bandukoltak öten, hanem párba álltak. Szivi, Cuki, és Cica egymás mellett gyalogolva beszélgettek, őket követte a két fiú, Bruce, és Díler, szintén beszélgetve. Nem nevetgéltek, komoly témákról szólt az eszmecsere, amibe annyira bele mélyültek, észre sem vették a hirtelen támadt, nyugalmat, csendet, hogy Fika eltűnt.

   Az időjárás kissé barátságtalanabbra fordult, eltűntek a simogató napsugarak, kellemetlen, csípős hideg szállt az erdőre. Ezt észre is vették a fiatalok, mert beszéd közben a leheletük láthatóvá vált, és védekezően dugták zsebre a kezüket.

- Nincs hiányérzetetek?- kérdezte Cuki a többiektől.

- De igen, eltűnt a Napocska.- felelt Díler.

- Nem arra gondoltam.

- De van.- mondta ismét Díler. – Csak nem tudom, mi az.

- Én sem.- szólt Cuki, és csendesen folytatta tovább az útját.

- Tényleg, valami hiányzik.- állapította meg Bruce.

- Igen.- jött az erősítés Cicától.

- Mi a franc lehet az?- kérdezte Cuki, és érezte, hogy bántja a gondolat. Erősen töpreng, de nem tud rájönni, mi hiányzik. Egyedül Szivi hagyta szó nélkül a dolgot. Ő is látta, érezte, hogy hiányzik valami, de különösebben nem foglalkozott vele. Majd a többiek rájönnek, minek a hiányát érzik. Ha pedig nem, hát akkor se fog összedőlni a világ.

   Felértek a dombtetőre. Pihenés képpen megálltak pár pillanatra, és az előttük elterülő kis völgyet nézték. Kissé fujtatva, kipirosodott arccal csendesen oltották enyhe légszomjukat, amit a domboldal megmászása okozott. Szivi egy vastag törzsű fánál állt, ő mellette a többiek, szép sorban. Gyomrukat enyhén bizseregette az izgalom, ahogy tudatosult bennük, már nincs messze a cél.

   - Hesszo Livi! – hallatszott hirtelen egy közeli kiáltás. A nagy fa mögül Fika ugrott ki, így üdvözölve Szivit. A lány úgy megijedt, hogy reflexszerűen pofon vágta a fiút.

- Te nem vagy normális, a szívbajt hozod rám! Ezzel végleg elintézted magad nálam!- dúlt- fúlt dühösen. – Pedig már azon voltam, hogy engedek az udvarlásodnak, de felejtsd el!- Ez persze nem volt igaz, csak azért mondta, hogy Fikának lelki fájdalmat okozzon, bosszúképpen. A fiú ebben a pillanatban meg is bánta, amit tett, mert elhitte Szivi szavait.

- Mi az a Hesszo Livi?- kérdezte Cuki. Fika, mintha mi sem történt volna, vigyorogva, jókedvűen válaszolt:

- Köszöntem Szivinek. Csak a két szó kezdőbetűjét felcseréltem.

- Mi van?- kérdezte Cuki értetlenül, mert érezte, hogy ezzel valami nem stimmel.

- Nem azt mondtam, hogy Hello Szivi, hanem azt, hogy Hesszo Livi. Érted?

- Persze hogy értem, de nem jó.

- Hogyhogy nem jó?- lepődött meg Fika.

- Ha a két szó első betűjét felcseréled, akkor a „Hello Szivi-ből” nem „Hesszo Livi” lesz, hanem „Szello Hivi”- magyarázta Cuki. Fika egy kicsit eltöprengett a hallottakon.

- Tényleg…- mondta tűnődve. – Ezt elszúrtam. - A többiek hangos nevetéssel díjazták a bakit, a lányoknak még a könnyük is kijött, kivéve Szivit, neki nem volt kedve nevetni. Eléggé megijedt, és úgy érezte, per pillanat meg tudná ölni Fikát.

- Nem baj. Így sokkal jobban hangzik.- védekezett Fika. – Ízlelgessétek csak a szavakat.

- Mint ahogy te ízlelted Szivi pofonját?- kérdezte Bruce, és újból kitört a nevetés.

- Jól van, na!- legyintett feladóan Fika, erre a megjegyzésre már semmit nem tudott lépni. – Veletek még viccelni se lehet.

- Dehogynem lehet. Nagyon is tetszett. – felelt Bruce, és szavait megint hangos nevetés kísérte. Csak Szivi, és Fika nem nevetett. A fiú már megbánta, amit tett, úgy érezte, ez hiba volt. Szivi viszont nem bánt meg semmit. Ő megérdemeltnek tarja azt a pofont, amit lekevert, és amitől még most is piroslik Fika arca, aki kicsit elrestellve magát, odalépett hozzá.

- Bocsáss meg, ne haragudj.

- Menj a fenébe!

- Többet nem teszek ilyet, ígérem.- próbálta győzködni Fika.

- Nem érdekel!- felelt Szivi kegyetlenül. Elfordult, majd Bruce, és Díler közé bújt, ott biztonságban érezte magát. Mindenki elkomolyodott, de igazat adtak Szivinek. Valóban nem kellett volna ez a hülye játék. Érezték, ez az eset az egész napra, esetleg az egész hétvégére rányomja a bélyeget Szivi, és Fika részéről. A lányban egy tüske alakult ki Fika iránt, a fiú meg bűntudatosan megalázónak érezte a helyzetet, de most, hogy már ismeri a következményeket, ő is azon a véleményen van, hogy megérdemelte a pofont, és igaza van Szivinek.

   - Induljunk!- szólt Bruce. – Még az ebédet is meg kell főzni, ha így haladunk vacsora lesz belőle.- Mindenki részéről gondterhelt sóhajtás volt a válasz, aztán mélán neki indultak. Óvatosan lépdeltek lefelé, nehogy elcsússzanak. Fika egész közel ment Szivihez, és könyéknél belé karolt.

- Vigyázz, meg ne csússz.

- Köszönöm, tudok magamra vigyázni.- válaszolt a lány, és finoman kihúzta magát Fika karolásából.

- Oké, rendben.- nyugtázta Fika, de nem tágított mellőle. Csendesen lépkedtek lefelé, és közben Szivi Fikán gondolkozott. Most haragszik rá, csúnyán megijesztette. Tudja, hogy nem rossz szándékból tette, de mindennek van határa. Végülis örülhetne neki, hogy meg lett ijesztve, mert ez azt jelenti, hogy Fika számára cseppet sem közömbös, sőt, fontos személy. De hát ezt a tényt a vak is látja, nem kell minden pillanatban bizonygatni, főleg nem ilyen szívet megállító ijesztgetéssel. Oldalra fordult, és Fikára pillantott, aki csendesen, lehorgasztott fejjel bandukolt lefelé, látszott rajta, hogy már ezerszer megbánta tettét. Szivi egy pillanatra elmosolyodott, aztán előre nézett a lába elé. Érezte, haragja kezd elszállni, és attól függ, a nap folyamán hogy viselkedik Fika, talán enged majd az udvarlásnak. Nem rossz gyerek ő, rendes, segítőkész, csak sokszor kajlább a kelleténél, mintha nem tudna komolyan viselkedni. Pedig tud, mint például most is. De ez a helyzet teljesen más, talán bűnbánatot gyakorol, és lelke mélyén imák százaival vezekel.

   Fika elméje is dolgozott. Szivi volt minden gondolata éveken keresztül. Kitartóan udvarolt neki, és örökké csak elutasításokat kapott válaszul. Most épp azon gondolkozik, minek fusson olyan busz után, ami nem veszi fel. Mert ha pár hétig, esetleg pár hónapig ellen áll a lány, az rendben van, na de évekig, ez teljesen egyértelmű, hogy semmi keresnivalója, semmi esélye nincs. Úgy döntött, bármilyen nehéz lesz, feladja, nem nyomul tovább Szivinél, aztán majd valahogy túl teszi magát az egészen. Gondolta mindezt úgy, hogy nem tudta Szivi szándékát.

   Csupán néhány percbe telt, míg leértek a kis völgy aljára, majd onnan felkaptattak a túlsó domboldalon. Mosolyogva pillantották meg az előttük néhány száz méterre álló tetőteres, erkélyes lakot, a vadászházat.

- Győztünk, mindjárt ott vagyunk.- mondta diadalittasan a nem hivatalosan bandavezér Bruce.

- Igen, megérkeztünk.- reagált nevetve Cuki, majd nekidőlt Brucenak, és átkarolta a derekát. Az ölelés viszonzásra talált, és így folytatták útjukat a célig. Cica, és Díler is példát vett róluk, egymást átkarolva követték Cukiékat. A sor végén Szivi ballagott Fikával. Ők lehet hogy gondoltak ölelésre, derékátkarolásra, de egyikük se tette meg. Szivi nem kezdeményezett, mert szerinte ez a férfi dolga. Fika meg azért nem, mert az imént döntötte el, hogy végleg békén hagyja Szivit, az évek óta tartó sikertelen próbálkozások miatt.

   Az utolsó néhány tíz métert az első két pár futva, kiabálva, nevetve tette meg. Itt most csak ők hatan léteznek, senki más, övéké a világ. Mikor mindenki a ház előtt állt, Bruce a zsebeiben kezdett kotorászni.

- Ajaj… baj van. A kulcs…

- Nem mondod, hogy nincs itt?- förmedt rá Cuki.

- Attól félek, a kocsiban felejtettem.

- Akkor szépen visszamész érte.- utasította határozottan Cuki.

- Csak vicceltem, itt van.- szólt Bruce, és mosolyogva húzta elő zsebéből.

- Mindjárt kapsz egyet! Mit szórakozol? Úgy akarsz járni, mint Fika?- fenyegetőzött a lány. Erre a megnyilvánulásra Fika olyan mélyet, hangosat sóhajtott, hogy mindenki meghallotta.

- Bocs’ Fika, ne haragudj.- kérte Cuki, és lépett volna oda hozzá, hogy megvigasztalja, de a fiú elfordult. Pár pillanatig dermedt csend ült a társaságra.

- Oké, menjünk be.- mondta Bruce, és kinyitotta az ajtót.

   Mindenre fel voltak készülve. Nagy valószínűséggel, a délelőtt takarítással fog eltelni, hogy eltüntessék a múlt hétvégi vadásztivornya nyomait. Közben két embernek el kellene szaladni boltba is, ha esetleg nincs élelem a hűtőszekrényben. Szép kilátások egy hétvégi buli kezdetéhez, de ha ez az ára a szórakozásnak, akkor nincs más választás, meg kell tenni.

   Az előtérben a hátizsákok a földre kerültek, majd mindenki levette kabátját.

- Hű, de jó, itt hidegebb van, mint kint.- állapította meg Cica.

- Egy perc, és begyújtok.- ajánlotta fel Díler.

- Nagyon jó. Így nem kell tanakodnunk, ki mit tegyen. Akkor Cuki, és én nekiállunk ebédet főzni.- mondta Bruce.

- Már ha lesz miből.- egészítette ki Cuki.

- Igen, ha lesz miből.- ismételte Bruce.

   A nappaliba lépve elcsodálkoztak a látványtól. Rend, és tisztaság van, mintha nem is lett volna összejövetel egy héttel ezelőtt.

- Ez meg hogy lehet?- kérdezte Cica.

- Mit számít? Örülj, hogy nem kell takarítani.- válaszolt Díler. – Egy gonddal kevesebb.

- Nem vagy egy kicsit szemtelen?- förmedt rá Cica.

- Nem, csak őszinte.- vigyorgott Díler. Közben Szivi csendesen a hűtőhöz lépett. Ekkor jött az újabb kellemes csalódás. A polcok roskadoztak a kajától. Volt ott minden, mi szem- szájnak ingere, akárcsak egy terülj-terülj asztalkámon. A hűtőszekrény mellett a falnál több karton ásványvíz állt rendben felstócolva.

- Minden van!- kiáltotta vidáman Szivi, a kaják nagy felfedezője. Hangjára mindenki felfigyelt, és a másik két lány oda is ment hozzá. Cuki felnyitotta a fagyasztóláda tetejét. Ez nincs tele, mint a frigó, de van benne bőven hús. A három lány turkálni kezdett benne, és sorra nézték a felcímkézett zacskókat, melyekbe különböző mennyiségű adagok voltak kiporciózva. Őz, vaddisznó, nyúl, fácán, minden húsból van elegendő, még több is a kelleténél. De hát ők ma nem azért jöttek ide, hogy felzabáljanak mindent, csak egyszerűen bulizni egy jót, nyugalomban, jókedvvel.

   Azonnal kezdetét vette a tanakodás. A vita témája, hogy milyen étel készüljön ebédre, és melyik állat húsából.

- Nekem mindegy, csak gyorsan készüljön, és finom legyen, mert farkaséhes vagyok.- mondta Díler.

- Oké, inkább menj ki fáért, ha megígérted, hogy begyújtasz.- vágta neki oda Cica. Díler savanyú pofát vágva reagált a lány szövegére, majd szó nélkül kiment a házból.

- Na, mi legyen a kaja?- kérdezte Cica, és végignézett a társaságon. Szivi egy szót nem szólt, csendesen állt.

- Hát, nem is tudom.- kezdte Cuki. – Mindenből egy kicsi.- mondta mosolyogva, mert tudta, hogy most ez lehetetlen.

- Együnk vaddisznót!- rikkantott Fika.

- Ahhoz téged kellene levágni.- szólt be neki Szivi. A fiú nem tudta, ezt most komolyan gondolja a lány, vagy csak viccel, ezért nem is reagált rá semmit, csak szótlanul nézte Szivit.

- Az jó, legyen a vaddisznó.- helyeselt Bruce.

- Rendben, akkor az lesz. Mindenkinek megfelel?- kérdezte Cica, és végignézett a kis társaságon. Mindenki helyeslően bólogatott.

   A lányok nem is tétováztak sokat, nekiálltak főzni. Bruce is ott lábatlankodott körülöttük, néha hátulról átkarolva Cuki derekát, de nem nagyon hagyták érvényesülni, csak kukta szerepet adtak neki. Szivi is úgy állt, hogy a másik két lány jobban ki tudjon bontakozni, de azért ő is tett-vett. A vaddisznóhúst forró víz alá tették, hogy minél előbb kiolvadjon. Tudták, hogy ez nem két perces mutatvány lesz. Hiába van a hús felszeletelve, egymáshoz tapadtak, összefagytak, idő kell neki, mire teljesen kienged.

   Díler a ház mögötti kis fáskamrában serénykedett. Ha nehezen is, de megtalálta a fás kosarat, és elkezdte megpakolni.   A kosár megtelt fával, Díler nagy sóhaj kíséretében felállt. Pár pillanatig bámulta a kosarat, mint aki lelkileg nekikészül, hogy megemelje, aztán hirtelen felkapta, és elindult vele a házba.

   - Én mit csináljak?- kérdezte Bruce, mert látta, hogy a lányok nem sok hasznát veszik.

- Rád van bízva, biztos hasznossá tudod tenni magad.- mondta Cuki.

- Ahhoz te is kellenél.- felelt Bruce kaján vigyorral.

- Na jó, kocc!- fejezte ki Cuki a véleményét, hogy most az ilyen témához semmi humora. Bruce látva az érdektelenséget, mélán félre somfordált. Leült a nappali közepén lévő széles kanapéra, és első tekintete pont a kandallóra esett. Már pattant is fel, hogy hasznossá tegye magát. Odalépett a fűtőtesthez, úgy gondolta, míg Díler megérkezik a fával, addig ő kitakarítja a korábban benne hagyott égésterméket. Kis lapáttal óvatosan piszkálta, kaparta, hogy a salak, a hamu minél kevésbé poroljon, és sikerült is neki. Közben Díler jelent meg a nagy kosárral a kezében.

- Segítesz nekem?- kérdezte a kandallót pucoló barátját.

- Persze, kihamuzok, még te fát hozol.- válaszolt mosolyogva Bruce.

- Te vagy a legjobb gyerek a városban. Persze, csak én utánam.- vigyorgott Díler, és letette a hatalmas kosarat.

- Ez természetes, hogy csak te utánad.- vigyorgott Bruce.

- Azért ez jó duma, nem?- kérdezte Díler.

- Az.- felelt Bruce, és a hamut óvatosan lapátolni kezdte egy vödörbe.

- Oké, kimegyek, vágok gyújtóst, és még hozok fát, hogy később ne kellejen kirohangálni.- szólt Díler.

- Menj, csak, mire visszaérsz, addigra végzek.- mondta Bruce, és lapátolt tovább.

   A konyhában egy kis gond adódott. Semmi olyan kellék nincs, ami köret lehetne a pörkölt mellé. Se tészta, se krumpli, de még kenyér sincs.

- Hát, ez kapufa. Mit eszünk majd hozzá?- kérdezte Cuki.

- Passz.- felelt Cica. – Nincs semmi. El kellene menni boltba.

- Majd én elmegyek.- ajánlotta fel Szivi. Szerencsére mindnyájuknak van jogosítványa, és egyikük se ivott még, de Szivi amúgy sem él alkohollal.

- Rendben szívem, aranyos vagy.- mondta Cica, odalépett Szivihez, és átkarolta.

- Nem nagy ügy, egy óra alatt megjárom. Csak az a kérdés, mit vegyek.

- Ezt megint meg kell beszélni, nehogy balhé legyen. Skacok! Mi legyen a pörkölt mellé?- kérdezte Cica a társaságot.

- Sör!- válaszolt azonnal Bruce.

- Na jó… te azt kapsz pörkölt helyett is.- vágta oda Cica.

- Legyen tészta.- ajánlotta fel Cuki.

- Oké, legyen tészta. Ez mindenkinek megfelel?- tette fel az újabb kérdést Cica. A válasz ismét egyhangú igen, mindenki részéről.

- Várjatok, Díler kint van, őt is meg kellene kérdezni.- szólalt meg Szivi.

- Neki teljesen mindegy, csak kaja legyen.- legyintett Cica. – Hallottad, az előbb azt mondta, hogy már farkaséhes.

- Rendben. Akkor tészta? Milyen? Mennyi?- kérdezte Szivi.

- Rád van bízva. Ha esetleg nem fogy el mind, hát elfér a kredencben, majd jó lesz legközelebbre.

- Akkor indulok is.

- Szívesen elkísérlek.- ajánlotta fel Fika.

- Köszönöm, nem kell.- utasította el Szivi, és kilépett az ajtón.

                                                          2.

   Fika összetörten, lógó fejjel kullogott a kanapéhoz, és rázuhant, szomorúan ült, rosszul esett neki a már milliomodik elutasítás. Még akkor is, ha nemrég eldöntötte, hogy végleg lemond Sziviről, mert úgy érzi, erre az egy dologra képtelen. A kanapé szélén ült, a kartámlán könyökölve. Enyhén összehúzott szemekkel bámulta a padlót. Bruce végzett a hamuzással, és észrevette a magába roskadt fiút. Felállt, és elindult a kanapé felé, közben két tenyerét összedörzsölve leporolta, mikor odaért, finoman, barátilag fejbe paskolta Fikát, és leült mellé. Fika feje kissé megingott, de nem reagált rá semmit.

- Mi a baj haver?- kérdezte, pedig nagyon is jól tudta, mi nyomja Fika szívét.

- Semmi.- jött a tömör, valóságot nem fedő válasz.

- Szerintem, van valami. Szivi az, ugye?

- Bravó! Hogy találtad ki?- kérdezett vissza Fika kissé arrogánsan.

- Őszintén? Nem volt nehéz.

- Akkor minek kérdezted?- vonta kérdőre Fika, majd hozzátette: - Hagyj békén!

- Na jó. Figyelj! Bulizni jöttünk, nem engedem sem én, és gondolom, a többiek sem, hogy végig duzzogd a hétvégét.- magyarázta Bruce. – Ez mindannyiunkra kihatna, nem lenne felhőtlen a szórakozás. Hétvége van, úgyis hamar elrepül, használjuk ki, szórakozzunk, legyünk vidámak.

- Hidd el Bruce, szívesen tenném, de félek, nem fog menni.

- Dehogynem fog menni. Ne félj, majd én segítek, kitalálunk valamit.

Kitalálni? Mit?- kérdezte Fika, és kezdte érdekelni a dolog, mert ő is szeretné, ha minden klappolna.

- Még nem tudom.- felelt Bruce. – De addig nem állunk fel innen, míg meg nem találtuk a megoldást. – Fika erre elmosolyodott.

- Min vigyorogsz? Az előbb még élni se volt kedved.

- Ahogy ismerlek-, kezdte a választ Fika,- itt fogunk megöregedni a kanapén, mert tudom, hogy amit a fejedbe veszel, azt véghez is viszed.

- Természetesen. És nem öregszünk meg itt, mert megoldjuk a problémát. Már van is egy ötletem, mit lehetne tenni.- magyarázta Bruce.

- Mit?- kérdezte Fika.

- Emlékszel? Akárhányszor kijöttünk ide így hatan, délután mindig játszottunk.

- Igen.- erősítette meg Fika. – Üvegpörgetés. Órákon át, estébe nyúlva.

- Pontosan.- helyeselt Bruce. – De ma valami újat fogunk játszani.

- Mit?- érdeklődött Fika, és már komolyan érdekelte a dolog.

- Még nem tudom, de azért ülünk most ketten itt, hogy együtt kitaláljuk.

- Igen. Meg lesz. Kitaláljuk együtt.- mondta Fika.

- És bele vesszük Szivit is. Aztán az egészet úgy adjuk elő a többieknek, hogy ez az új játék egyedül a te ötleted volt.- ajánlotta Bruce.

- De hát miért? Én nem akarom egy közös munka gyümölcsét egyedül learatni.

- Pedig most az lesz. Nem érted? Egy új játék, amiben Szivi is benne van, esetleg ő a játék főszereplője, és mindez egyedül a te ötleted. Ha ez nem imponál neki, és nem lágyul meg a szíve, akkor nem érdemel meg téged.

- Igazad van. Akkor gondolkozzunk lázasan.- mondta Fika most már csillogó szemekkel. Egy újabb remény gyúlt benne, hogy majd most végre megtörik a több éves rossz sorozat, és Szivi végre nem tud ellenállni, igent mond, és boldogok lesznek, míg világ a világ.

   Díler érkezett meg az apróra vágott gyújtóssal, és még egy rakomány fával.

- Bruce!- kiáltotta.

- Tessék!

- Végeztél?

- Igen.

- Oké, akkor begyújtok.- mondta Díler, és ezzel le is zárta a párbeszédet.

- Már ideje.- jegyezte meg Cica.

- Igyekszem drágám.- szólt vissza neki Díler, és leguggolt, hogy a kályhát megrakja fával.

   Fika és Bruce elmélyedve, csendben ültek, és erősen gondolkoztak.

- Fiúk! Nem akartok segíteni?- szólt oda nekik Cuki.

- Mit?- kérdezte Bruce. – Tésztát pucolni?

- Haha… nagyon vicces. Például kockákra vághatnátok a húst.- felelt Cuki.

- Kiolvadt már?- kérdezte újra Bruce.

- Igen.- felelt Cuki.

- Nem érünk rá!- válaszolt a párja.

- Na jó, ha rajtatok múlna, soha nem ebédelnénk.- jegyezte meg Cuki, és feladta, hogy a két fiút bármi feladatra is rávegye.

- Na, most ez nagyon kellett.- mérgelődött Bruce. – Sikerült összezavarnia a gondolataimat. Ott vannak ketten, nem igaz, hogy nem győzik.

- Miért, volt már valami ötleted?- kérdezte Fika.

- Nem, de majd lesz.- A rövid párbeszédet, és a lázas gondolkozást ismét Cuki zavarta meg. Odalépett hozzájuk.  

- Ez volt az utolsó! Legközelebb, ha jövünk, felírjuk mindenkinek a nevét kis cetlikre, és bedobjuk egy kalapba. Aztán további kis cetlikre feladatokat írunk. Például, hamuzás, begyújtás, takarítás, főzés, mosogatás, satöbbi. És ezeket is bele dobjuk egy kalapba. Először a neves kalapból húzunk, utána a feladatos kalapból. Tetszik érteni?

- Persze, értjük.- válaszolt Fika.

- A nagyságos úr is érti?- kérdezte Cuki Bruce-tól.

- Igen, de most tényleg nem érünk rá.

- Látom. És örülök neki. Tudod mi munka annyi húst felvágni, hogy hat személynek elég legyen?- Cuki hangjában volt némi sértődöttség is.

- Bocsáss meg szívem, jóvá fogom tenni. Mi itt most tényleg dolgozunk.- válaszolt Bruce.

- Igen? Dolgoztok? És mit, ha szabad kérdezni?

- Az titok, de majd meglátod, nem fogjátok megbánni, és mindenkinek tetszeni fog.

- Ezt erősen kétlem.- vágta oda Cuki, és visszament Cica mellé, aki már javában kockázta a húst.

- Ez szép. Ha percenként megzavar, soha semmit nem találunk ki.- mérgelődött Fika.

- Dehogynem. Már meg is van. –mosolygott Bruce.

- Tudtam, hogy te leszel az ötletgazda.- mondta sajnálkozva Fika, és bántotta, hogy nem neki jutott eszébe valami klassz, új játék, főleg így, hogy Sziviről van szó, az ő kegye a tét.

- Én nem.

- Akkor?

- Cuki.

- Ezt hogy érted?- nézett csodálkozva, tanácstalanul Fika.

- Amit mondott. Kis cetlik, nevek, feladatok.- vigyorgott még mindig Bruce.

- Kifejtenéd bővebben?- kérte Fika.

- Figyelj! Ő adta az ötletet, de nem kell másnak tudni rajtunk kívül. Csak kicsit megmásítjuk.

- Érdekel, meséld el, hogy képzeled.- szólt a kegyvesztett fiú, és kíváncsian figyelte barátját.

                                            folytatás --->