Reggel 5 �ra 30 perckor megsz�lalt a mobiltelefon �breszt�je. Dylan keze tapogat�zni kezdett, m�g meg nem tal�lta a k�sz�l�ket. Egy mozdulattal kinyomta, a szaggatott s�pol�s elhallgatott, b�r tudta, 5 perc m�lva �jra ez fog t�rt�nni. A telefon megsz�lal, � �jra tapogat�zik, �s ism�t kinyomja. �gy megy ez minden reggel, 6 �r�ig, vagy 6 �ra 10 percig.

   Miut�n elhallgattatta az �breszt�t, hamar �lomba zuhant. Peregtek a k�pek, nem volt valami t�l kellemes �lom, de mindenk�pp �rdekes. Ez is egy olyan �lom, amire �bred�s ut�n nem fog eml�kezni, csak agyal rajta, mi lehetett, �s csup�n n�h�ny foszl�ny az, ami megmarad eml�kezet�ben.

   Eddig kocsival j�rt dolgozni, az am�gy sem messze l�v� munkahely�re, de mi�ta bej�tt a j� id�, ker�kp�rral j�r, �gy is be�r 10-12 perc alatt. Nem is b�nja, ennyi mozg�s igaz�n kell, �s eg�sz kellemes �rz�s reggel taposni a ped�lokat. Sokkal jobb, mint az aut� g�zped�lj�t nyomni. Ez�rt �gy d�nt�tt, ezen t�l v�gleg ker�kp�rral j�r be munkahely�re. Csak akkor haszn�lja majd az aut�t, ha esni fog reggelente, mert nem szeretn� �gy kezdeni a napot, hogy b�rig �zik.

   Sokat �lmodott, hossz� volt az �lom, egy hossz�, �rdektelen t�rt�net. A telefon �breszt�je ism�t megsz�lalt. Dylan �rezte, hogy sokat aludt, m�r csak az �lomb�l is, �s �gy ugrott fel, mint akit �ram�t�s �rt. Azonnal a telefon�rt ny�lt, �s kikapcsolta az �breszt�st. Azt�n megn�zte az id�t. M�r 6 �ra 35 perc van. Eszeveszett kapkod�sba kezdett. Ilyenkor m�r bent szokott lenni a munkahely�n, az �lt�z�ben. Az �gyat nem vetette meg, ezzel is nyert egy kis id�t. Rohant a v�c�re, majd a f�rd�szob�ba. Egy vill�mgyors fogmos�s ut�n megmosakodott, �gy ahogy megf�s�lk�d�tt. Azt�n nyom�s vissza a szob�ba, fel�lt�z�tt, eb�det nem is csomagolt mag�nak, erre m�r nem volt id�. Indul�skor megn�zte m�g, mennyi az id�, a telefon kijelz�je 6 �ra 43 percet mutatott. Ha kiss� odal�p a ped�loknak, gyorsabban teker, mint szokott, akkor j� esetben 50-re be�r a munkahely�re, 10 perc meg b�ven el�g, hogy �t�lt�zz�n.

   Mivel a v�ros sz�l�n lakik, hamar ki�rt a lakott ter�letr�l. Szerencs�re az �ttal p�rhuzamosan egy ker�kp�r�t is vezet munkahely�ig, �gy nyugodtan tekerhet, illetve ma nem teljesen nyugodtan, de sz�guldozhat, ahogy akarja, mivel igencsak k�s�sben van. Az �t fel�ig k�nny� a dolga, od�ig lejt�s r�sz van, majd a lovard�n�l �ri el a v�lgy alj�t, onnan m�r tekerni kell, mert b�r enyhe, de hossz� emelked� k�vetkezik. Mikor ker�kp�rral kezdett j�rni, az els� napokban mindig er�sen megszomjazott, mire be�rt a munkahely�re, �s �gy �rezte, soha nem fogy el a hossz� emelked�. Azt�n id�vel hozz�szokott, m�ra mindenf�le gond, f�radts�g, �s szomj�s�g n�lk�l legy�ri a b� 10 perces utat.

   Nem eg�szen volt nyugodt, �s nem csak a k�s�s miatt. A lovard�n�l kuty�k is vannak. Dylan mindig is f�lt a kuty�kt�l. M�r nem egyszer t�rt�nt vele, hogy egy-egy k�bor eb megkergette, de szerencs�re m�g soha nem harapta meg egyetlen egy sem. Itt a lovard�n�l sem tal�lkozott m�g kuty�val. �gy l�tszik, �jjelre bez�rj�k �ket, vagy megk�tik, mert reggelente egy sincs kint a ker�kp�r�t sz�l�n, hogy a bring�sokat megt�madj�k, megkergess�k. Ez a f�lelme soha nem fog elm�lni, de �gy gondolja, jobb f�lni, mint megijedni.

   Adrenalinja fokozatosan n�tt, ahogy k�zeledett a lovard�hoz, �s a korm�nyt is egyre er�sebben markolta. Mindenre felk�sz�lt, �s �rezte, ha esetleg egy kutya neki szeretne rontani, ott a v�lgy alj�n, teljes er�b�l beletekerve el tud menek�lni el�le.

   A ker�kp�r gumijai halkan surrogtak az aszfalton. K�zben Dylan visszagondolt egy r�gi, m�g tizen�ves kori eset�re, mikor kutya t�madta meg. Egy ny�r este t�rt�nt. Dylan feje f�jt, j� id� volt, �gy gondolta, s�t�l egyet, kiszell�zteti fej�t, h�tha akkor elm�lik a f�jdalom. M�r majdnem az utcasarokhoz �rt, mikor befordult a j�rd�n, egy nagytest� kutya. Dylan ismerte ezt az �llatot, az egyik szomsz�dj��, de hi�ba k�t�tt�k meg, ez a ny�ves d�g mindig el tudott szabadulni. �s ebben a pillanatban Dylan nem tudta mi lesz, mert se v�dekezni, se menek�lni nem tudott. A kutya, amint megl�tta az ifj�t, azonnal vadul csaholva, futni kezdett fel�je. Mikor oda�rt, Dylan annyit tudott tenni, hogy a kutya fel� r�gott. Ezt kiker�lte az �llat, k�zben mindketten megfordultak, egym�ssal szemben. Egyik�k sem mozdult, csak n�zt�k egym�st. A kutya morgott, ugatott. Dylan is ezt tette, �s n�ha megpr�b�lt egy t�mad�st, de ekkor a kutya mindig h�tr�bb l�pett. L�tva, hogy az ember nem adja olcs�n a b�r�t, az �llat nem mert t�madni, csak ugatott. Dylan �llt, figyelt, �s � is folyamatosan morgott. V�g�l a kutya unta meg ezt az adrenalin emel� helyzetet, megfordult, �s elkullogott. Ekkor komoly es�lye volt Dylannak, hogy megszerzi �lete els� kutyaharap�s�t, de szerencs�re meg�szta a helyzetet.

   A v�lgy alj�hoz �rve, ahol pont a lovarda bej�rata van, nem l�tott egy h�z�rz�t sem a ker�t�sen k�v�l, s�t, az udvaron sem. �s nem is hallott mozgol�d�st, morg�st, ugat�st, de jobbnak v�lte, ha �gy viselkedik, mintha t�mad�s �rn�, �s tiszta er�b�l tekerni kezdett. Am�gy is edzett fick�, egy ilyen tiszta er�b�l teker�s enyhe emelked�n nem okoz neki nagy gondot. Ezt m�r csak az�rt is tartotta j� taktik�nak, mert ha kicsit k�s�bb veszi �t �szre valamelyik lovard�s kutya, �s esetleg ut�na eredne, akkor Dylannak m�r tekint�lyes el�nye lenne. A kuty�nak es�lye nem volna utol�rni a ker�kp�roz� embert.

   Megk�nnyebb�lt, mikor t�l volt ezen az eg�szen, �s meg�szta az �t kritikus r�sz�t. Most m�r tudott az el�tte emelked�, hossz� �tra koncentr�lni. Felvett egy folyamatos, monoton temp�t, �s azt tartva, kitart�an tekert. �gy �rezte, nem tudja tartani a tervezett id�t, m�g jobban k�s�sben van. Hi�ba teker fanatikusan, lehetetlen behozni. De tal�n nem olyan nagy katasztr�fa ez, esetleg kap majd a f�n�kt�l egy kis fejmos�st. T�l�li.

                                                         II.

   M�r a telep utc�j�n gurult, ahol sorra �llnak az egyforma �p�letek, mindegyik egy-egy c�g�. Kicsit �rdekesnek tal�lta, hogy a telep elej�n l�v� �rb�d� teljesen kihaltnak t�nik. Pedig ilyenkor kint szokott �llni az �r, m�g k�sz�nnek is mindig egym�snak. Ha a fiatalabb, ha az id�sebb van, akkor is. Dylan az id�sebb �rt szem�lyesen is ismeri, m�g a r�gi sz�p id�kben koll�g�k voltak egy �llami c�gn�l. De most sehol senki. Se �r, az �p�letek el�tt se parkolnak aut�k, pedig ekkorra m�r sokan a munkahely�k�n vannak. Dylan �rdekesnek tal�lta ezt a szokatlan l�tv�nyt. Sehol senki, �s semmi? Nem �rtette.

   Befordult k�t �p�let k�z�, melyek k�z�l a jobb oldali az � munkahelye. Itt is elcsod�lkozott a l�tottakon. Sehol egy aut�, c�ges kocsi, amikkel a koll�g�i j�rnak. Elment az �p�let v�g�ig, ahol a k�tsz�rnyas nagykapu van, de ezt is z�rva tal�lta. Teljesen kihalt minden. Ker�kp�rj�t sztenderre �ll�totta a nagykapu el�tt, �s kotor�szni kezdett a zseb�ben. Kis ny�ggel el�h�zta a telefont. Megn�zte mennyi az id�, ekkor teljesen elk�pedt. 6 �ra lesz 7 perc m�lva. Nem gy�zte szidni mag�t. Cs�ny�n eln�zte az id�t �bred�skor. Most kider�lt sz�m�ra, hogy id�ben �bredt fel, egy cseppet sem volt k�s�sben. S�t, egy �r�val el�bb �rt be, mint kellett volna. Abszurdnak �rezte az eg�sz helyzetet. Nem ez az els� eset, kor�bban j�rt m�r �gy egyszer, igaz, akkor p�r m�ter ker�kp�roz�s ut�n r�j�tt a hib�ra, �s visszafordult. De most m�r itt van a munkahely�n. Ha hazakerekezne, r� nem sokra �jra indulhatna vissza, ez�rt �gy d�nt�tt, kiv�rja itt a nagykapu el�tt azt a b� f�l �r�t, mire meg�rkezik a f�n�k, �s a koll�g�k.

    R�gy�jtott, �s odas�t�lt a kapu v�g�hez, amivel mer�legesen fut egy magas betonfal, ker�t�s gyan�nt. A fal, �s a kapu �ltal bez�rt sarokban van valami ismeretlen, keskeny, magas bokor, bel�l, a telepudvaron. Dylan soha nem tudta mif�le n�v�ny lehet. Nincs vir�ga, term�se, csak egyszer�en van, l�tezik, de szinte semmi haszna. R�gy�jtott. Egyik kez�t zsebre dugta, a m�sikban a cigi f�st�l�g. �llt szemben a kapuval, �s az udvart b�multa. Teljesen �res, ritk�n l�tja �gy, hogy egy c�ges kocsi se �ll bent. Mert mire � meg�rkezik, persze nem �gy, mint most, hanem id�ben, addigra befut n�h�ny aut� a koll�g�kkal. B�multa az �res udvart, eg�szen elbambult, n�ha sz�vott egy slukkot.

   H�ta m�g�l l�pteket hallott, de nem szokv�nyosat. Mintha k�rm�k kopogn�nak a f�lig aszfalt, f�lig beton�ton. Hangerej�b�l �t�lve �gy m�rte fel, ak�rmi is k�zel�t, m�g nincs t�l k�zel. De persze sejtette, tudta, hogy mi lehet az. Megfordult, �s nem csal�dott. Egy koromfekete, hatalmas test� kutya k�zeledett fel�. M�g ez hi�nyzott, semmi m�s. Nem el�g ez a rosszul indult nap, az �bred�s, a kapkod�s, a sz�guld�s a bicajjal, a t�bb mint f�l �ra v�rakoz�s, mire j�n valaki, most m�g ez a kutya is. Amint egym�sra n�ztek, a v�ratlan, h�vatlan j�vev�ny azonnal fut�snak eredt, vadul ugatva. Dylan egy pillanatra megr�m�lt, majd a cigit eldobva, felkapaszkodott a nagykapun, �s a betonker�t�sen. Neh�zkesen h�zta fel mag�t, mert a sarokban �ll� bokor �gai nehez�tett�k mozg�s�t. Gyomra remegett, �s sz�v�vel egy�tt a tork�ban l�ktetett. Nincs mit sz�p�teni, nagyon f�lt. Hi�ba n�tt fel, elm�lt a gyermekkor, de a kuty�kt�l val� f�lelem nem. Dylan az utols� pillanatban fordult �t a ker�t�s tetej�n, be az udvarra, mert a kutya amint oda�rt, lend�letb�l ugrott. Sikertelen�l huppant vissza a f�ldre, k�zben Dylan m�r bent az udvaron, a bokorral viaskodva igyekezett kiszabadulni. Szerzett n�h�ny s�r�l�st, arc�t itt-ott, �s k�zfejeit �sszekarmolt�k az �gak, minek hat�s�ra v�kony, hossz� v�rcs�kok jelentek meg a s�r�lt fel�leten. G�rnyedve m�szott ki a sarokb�l, a bokor al�l, hangos sziszeg�sek k�zepette. �jra szemben �llt a nagykapuval, de ez�ttal m�r bent az udvaron. Megk�nnyebb�lt, itt m�r biztons�gban �rezte mag�t, de a kutya jelenl�te, �s viselked�se nyugalomra nem adott okot. Vadul ugatott, rohant neki t�bbsz�r is a nagykapunak, mintha be akarn� t�rni, amit Dylan kiz�rt dolognak tartott.

- Takarodj, de s�t�nfajzat!- �v�lt�tt m�ly, �bl�s hangj�n, de a kuty�t nem ijesztette el, ink�bb m�g idegesebb lett t�le. M�g n�h�nyszor nekirohant a vaskapunak, majd l�tva sikertelens�get, a kudarcot, Dylan ker�kp�rj�t vette c�lba. Egy ugr�ssal leter�tette, az els� kereket azonnal a sz�j�ba vette, �s cib�lta kegyetlen�l, mintha csak egy csib�szkar lenne. Dylan hallotta, amint a gumib�l hangos sziszeg�ssel kimegy a leveg�. A kutya elengedte a kereket, majd egy �jabb fog�st keresett, ez�ttal a k�ll�k�n. A v�kony f�mp�lc�k peng� hangon szakadtak ki a hely�kr�l, �s Dylan kezdett egyre jobban f�lni. Ha ez a kutya a ker�kp�rt percek alatt sz�tszaggatja, mint egy rongyot, lehet, hogy a nagykaput is be tudn� t�rni kell� kitart�ssal. Nem tudta mit tegyen hirtelen. F�lt, ijedten keresg�lte zsebeiben a telefonj�t, majd szomor�an vette �szre, hogy az ott fekszik az �ton, a ker�kp�r mellett. Minden bizonnyal akkor esett ki a zseb�b�l, mikor �tm�szott a nagykapun. Eddig minden rosszul s�lt el a mai napon. Vajon most hogyan tov�bb, �s ha van terv, �tlet, mit is tegyen a tov�bbiakban, az is kudarcba fullad, mint ahogy eddig minden a mai nap folyam�n? �szt�nei dikt�lt�k, hogy beljebb kell menni az udvaron. Elb�jni, elt�nni a kutya szeme el�l, akkor tal�n r�vid id�vel tov�bb �ll. Nem is habozott, sz�p lassan h�tr�lni kezdett, de a szemeit nem vette le a kuty�r�l, ami m�g mindig a ker�kp�rral bajl�dott. A f�k, �s v�lt�bowdenek �sszevissza l�gtak, sz�tszaggatva, a l�nc leesett a hely�r�l. Let�rtek a l�mp�k, a prizm�k, a ped�lok. A kerekekb�l csaknem az �sszes k�ll� kiszakadt, az �l�s is viharverten �ktelenkedett a vad harap�sok ut�n.

   A koromfekete kutya meg�llt, abbahagyta a t�p�z�st, �s az emberre n�zett. L�tta, hogy az lassan h�tr�l, menek�l�re fogja a dolgot. Ezt sokkal jobb pr�d�nak tal�lta, mint a ker�kp�rt. Morgott, �v�lt�tt, ugatott, �s �jra meg �jra a vaskapunak rohant, mely hangos, f�mes csattan�ssal himb�l�zott befel�, de egy ponton a lakat meg�ll�totta, amivel be van z�rva. Arr�l a pontr�l visszafel� mozgott, de a kutya ism�t nekirohant, sz�ntelen�l, t�bbsz�r. A sokadik �tk�z�s ut�n �sszerogyott, de fel�llt. Ny�sz�tett egy kicsit, v�lhet�en feje belef�jdult a kapu ostromol�s�ba. Ism�t h�tr�lni kezdett, majd nekifutott, de most nem csap�dott a kapunak a feje, hanem egy nagy rugaszkod�ssal felkapaszkodott a tetej�re. Dylan teljesen elk�pedt, �s arra gondolt, ha esetleg messzebbr�l fut neki, �s jobban elrugaszkodik, �t is ugrotta volna a kaput. M�g a kutya h�ts� l�baival kap�l�zva k�zd�tt, hogy lek�zdje az akad�lyt, addig Dylan elt�nt az �p�let m�g�tt.

   A megvadult, vagy t�n veszett �llat bejutott az udvarra. V�rakoz�ssal telve toporgott, hatalmas, koromfekete fej�t mindenfel� forgatva k�rben�zett. Sok mindent nem l�tott. El�tte, a nagykapuval szemben egy doh�nyz�helyis�g, t�le jobbra az �p�let t�zfala. Lihegve, ny�lt�l habz� sz�jjal beljebb ment. Amint el�rte az �p�let sark�t, el� t�rult a hossz�, keskeny udvar. Ezer dolgot pillantott meg, k�l�nb�z� konzolokat, szerkezeteket, alkatr�szeket, szersz�mokat, elektromos ipari g�peket, melyek sz�m�ra ismeretlenek, �s nem is �rdeklik. Csak az embert nem l�tta sehol, aki miatt �tverekedte mag�t a magas nagykapun.

   Dylan az udvar k�zepe t�j�n elhelyezked� hossz� vas�llv�nyra m�szott fel. A c�g ezen az �llv�nyon t�rolja a hossz� sz�l cs�veket, z�rtszelv�nyeket, k�l�nb�z� �tm�r�j�eket. Sav�ll�t, sz�nac�lt, alum�niumot, horganyzottat, egyszer alapm�zoltat, �s rozsd�sat is. L�tta a kuty�t, �s azon im�dkozott, nehogy �szrevegye �t, mert akkor mindennek v�ge. Innen neh�z lenne menek�lnie. M�g ezen filozof�lt, talpa alatt megmozdult egy nagyobb �tm�r�j� cs�, minek hat�s�ra ereiben megh�lt a v�r, �gy megijedt. A zajra a kutya azonnal odan�zett, �s gondolkoz�s n�lk�l fut�sba kezdett. Dylannak fogalma nem volt, most hogyan tov�bb. Oly hirtelen, gyorsan t�rt�nik minden, nem is tud szinte gondolkozni, el�re tervezni pedig lehetetlen. J�szerivel egyetlen fegyvere van, az se t�l sok, amit �pp az �szt�nei dikt�lnak. Egy polccal feljebb m�szott, �gy feljutott az �llv�ny tetej�re. Ott f�l l�bbal �tl�pett rajta, de k�zben a kutya oda�rt. M�sik l�b�val megr�gta a cs�vet, ami az im�nt megmozdult talpa alatt. El�rte a c�lj�t, mert a cs� leesett a hely�r�l, hangos robajjal csap�dott a f�ldnek. A hatalmas �llat megijedt, n�h�ny m�tert el is h�tr�lt, ezzel Dylan nyert egy kis id�t. Annyit, hogy az �llv�ny tetej�n el tudta kapni az �vegsz�las el�tet� sz�l�t, amely befedi az udvar egy r�sz�t hossz�ban. Igyekezett min�l el�bb feljutni r�, a kuty�t nem l�tta hol van, �s nem is akarta ezzel saj�t idej�t rabolni. A c�l hajtotta, felmenek�lni az �p�let lapos tetej�re. Ny�gve, sziszegve k�zd�tte mag�t egyre feljebb, ha nagy neh�zs�gek �r�n is, de siker�lt feljutnia a tet�re. Szinte itt is az utols� pillanatban, mert a kutya is felm�szott az �llv�ny tetej�re, �s �llkapcsa Dylan bok�ja mellett csattant. A f�rfi hanyatt fek�dt az el�tet�n, bet�rt p�l�ja kics�szott nadr�gj�b�l, de ezzel nem foglalkozott. Arra se tudott gondolni, mi lesz, ha meg�rkeznek a koll�g�k. J�l tudja, f�l h�t k�r�l j�n az egyik, azt�n a f�n�k. �ket �gy egyes�vel sim�n le is tudn� vad�szni a kutya. Valahogy �rtes�teni kell �ket. Ha tet�n �tmegy az �p�let t�ls� sz�l�re, onnan majd le tud nekik kiab�lni, hogy �ljenek vissza a kocsiba, �s h�vjanak egy sint�rt, vagy egy vad�szt.

   Dylan majd sz�vbajt kapott, �s vagy f�l m�tert megemelkedett, majd visszaesett a tet�re. A kutya feljutott az �llv�nyra, �s egy hatalmasat fejelt alulr�l az el�tet�be. A f�rfi r�m�lten h�tr�lt feljebb �lt�ben, meg�llap�tva a szomor� t�nyt, ha ez a kutya sz�tkapta a bicajt, �s a kaput is majdnem bet�rte, akkor ez a v�kony, gyenge tet� ne jelenthet neki akad�lyt. Amint ezt a felt�telez�st v�gigfuttatta, megism�tl�d�tt az im�nti jelenet. A kutya fejelt, Dylan meg z�ttyent �jra f�l m�tert. Ha itt marad, van es�lye, csak fel kellene �llni, ha esetleg a kutya bet�ri a v�kony tet�t, akkor azonnal fejbe tudja r�gni, vagy visszataposni a tet� al�. Ha esetleg Dylan �tmegy az �p�let lapos tetej�re, hogy �rtes�teni tudja az �rkez� koll�g�t, koll�g�kat, a bestia k�nny�szerrel feljut a tet�re, �s akkor m�r t�nyleg nincs menekv�s sehova. Nem t�l magas az �p�let, ha Dylan kell� pillanatban leugrana, megmenek�lhetne, de minden bizonnyal a kutya ut�na vetn� mag�t. Sz�val hi�ba pr�b�ln� menteni a b�r�t, sokra nem menne vele. Ott lenn az utc�n viszont v�gk�pp utol�rn� a v�g. Az a legjobb, ha itt marad az el�tet�n. Csak meghallja a kocsi z�g�st, ha meg�rkezik a koll�ga, �s egy j� hangos kiab�l�ssal tal�n figyelmeztetni is tudn�.

   Cs�r�mp�l�s �ll�totta meg gondolatait. A kutya alatt is megindultak a cs�vek, ez�ttal t�bb sz�l, �s tehetetlen�l, ny�sz�tve zuhant a f�ldre. Egy r�videbb cs� az oldal�ra csap�dott, mit�l vadul, hangosan ny�sz�teni kezdett. Hangosan, hosszan, sz�net n�lk�l. Dylan rem�nyei kezdtek visszat�rni. Tal�n megs�r�lt ez az �tkozott, vagy �gy megijedt, hogy elmegy. A ny�sz�t�s fokozatosan halkult, majd egy- k�t percen bel�l teljesen elm�lt. Dylan f�lelt, de semmit nem hallott. Hossz� percek teltek el �gy, de semmi hang, semmi neszez�s, ami arra utalna, hogy a kutya m�g ott van az el�tet� alatt. Biztos elpusztult, agyon�t�tte egy cs�, rem�nykedett Dylan. Mivel percek �ta semmi nem t�rt�nt, hi�ba f�lelt mozdulatlanul, fel�llt, �s az �p�let lapos tetej�re l�pett. A tet� sz�l�n, kis betonkock�kon vill�mh�r�t� futott v�gig. Ezeken �tl�pve, f�lve, zih�lva, idegesen k�r�ln�zett, majd elindult a tet� sz�l�n, hogy k�rbej�rja, abban a rem�nyben, h�tha megl�t valakit. Ahol �pp halad, azt az utc�t l�tja, amin bej�tt a nagykapuhoz. Lassan ballagott, de senkit nem l�tott. Ki�rt az �p�let sark�hoz, ahonnan m�r t�bbet l�t, de nem azt, amit szeretne. Eln�zett jobbra, majd balra. Sehol senki. �jra jobbra n�zett, abba az ir�nyba, ahonnan j�tt reggel, h�tha felfedez egy mozg� aut�t, vagy ker�kp�rost. Sajnos rem�nyei nem v�ltak val�ra. Azt�n hirtelen r�m�let futott �t agy�n �s gyomr�n. Bevillant neki az im�nti k�p, amit akkor l�tott, mikor el�sz�r eln�zett balra. Most �jra abba az ir�nyba fordult. Remegett, �s p�nikba esett. T�le a harmadik �p�let el�tt az �t k�zep�n ott fek�dt az �r sz�tt�pve. Nem volt t�l messze, tiszt�n l�tta, hogy v�ge, �s azt is l�tta, hogy az id�sebbik �r az, aki annak idej�n k�zel t�z �vig koll�g�ja volt. Dylant vad s�r�s r�zta, �s t�relmetlen�l v�rta, hogy v�gre j�jj�n m�r valaki. Tehetetlen�l fordult meg, �s lassan kezdett visszaballagni arra a helyre, ahol felm�szott az el�tet�re. K�zben pr�b�lt gondolkozni, mit is tegyen. Legal�bb ennek meglett az eredm�nye. Zaklatott lelke ellen�re esz�be jutott egy �tlet, ami tal�n kivitelezhet� is. A kutya most bent van az udvaron, �s rem�nyei szerint megd�gl�tt. Le kellene m�szni a tet�r�l, vagy leugrani, ki az utc�ra. A nagykapu el�tt ott hever a mobiltelefon, ha siker�l megszerezni, akkor tudna seg�ts�get h�vni. Megt�r�lte szemeit, �s �j rem�nyekkel folytatta �tj�t, m�r a tet� v�g�hez, ahol a nagykapu van.

   Rem�nyeit egy �ktelen nagy zaj foszlatta semmiv�. A kutya hatalmasat fejelt az el�tet�be alulr�l. Dylan majd kiugrott a b�r�b�l, �gy megijedt. H�t ez a terve is f�stbe ment, k�nyvelte el mag�ban szomor�an, �s �jra kit�rt bel�le a s�r�s. Gondolkoz�s n�lk�l ment vissza arra a pontra, ahol a kutya ostromolja az el�tet�t. Mikor oda�rt, le�lt, �s lassan az �vegsz�las hull�mlemezre ereszkedett. A kutya ism�t fejelt, minek k�vetkezt�ben a tet� majd kiszakadt a hely�r�l. Dylan k�t k�zzel kapaszkodott a h�ta m�g�tt fut� ereszcsatorn�ba, �s �lve, kiny�jtott l�bakkal v�rt.

- Gyere, te bestia!- suttogta. – Gyere!- �jabb fejel�s r�zta meg a csendet. Dylan tiszt�n l�tta a kutya sz�nd�k�t. Ki akarja t�rni a hull�mlemezt, hogy feljuthasson a tet�re. Le akarja �t vad�szni, de ez k�lcs�n�s, mert Dylan is szeretn� levad�szni ezt a megvadult d�g�t. Nincs mese, kett�j�k k�z�l valamelyiknek el kell pusztulnia.

   �jabb fejel�s �rkezett, ez�ttal sikeresen. A v�kony, �ttetsz� lemez tehetetlen�l adta meg mag�t a hatalmas er�nek, �s kiszakadt. A lyukban felt�nt a koromfekete fej. Dylan azonnal r�gott, egym�s ut�n t�bbsz�r is.

- Nesze! Nesze, te rohad�k! Hogy d�g�ln�l meg!- �v�lt�tte. A kutya vadul morogva, h�r�gve �llta a hirtelen j�v�, v�ratlan r�g�sokat, majd v�dekez�sk�ppen kih�zta fej�t, �s visszah�z�dott a tet� al�. Ism�t f�mes zajok hallatszottak, ahogy a kutya egyens�lyozott a vas�llv�nyzat tetej�n. N�h�ny cs� mozdult meg, de nem estek le, csak elhelyezkedtek.

   Dylan szerette volna tudni, mennyi az id�, de teljesen elvesz�tette ezt az �rz�k�t. Neki �gy t�nik, mintha m�r �r�k �ta tartana ez az �ldatlan �llapot. M�r biztos van f�l h�t, az els� koll�ga b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet. B�rmily helyzetbe is ker�lt, a szertefoszlott rem�ny mindig visszat�rt bel�. Musz�j, kell a rem�ny, ha t�l akarja �lni ezt a pokoli reggelt. Per pillanat semmi haszn�lhat� �tlet nem jutott az esz�be, a telefon az j� �tlet volt, de meghi�sult. Most csak egy dologra szabad koncentr�lni, figyelni a lyukat az el�tet�n, �s ha a kutya megjelenik, r�g�sokkal, ha kell, foggal, k�r�mmel megakad�lyozni, hogy feljusson a tet�re. Jelenleg nyugalom van, lehet, hogy a bestia is valami �tleten t�ri veszett agy�t. Dylan feln�zett az �gre. Amerre ell�t, v�gig be van borulva. Majdnem olyan az id�, mintha esteledne. Ez nem �jdons�g, csaknem egy hete ilyen pocs�k, es�s id� van. Csak most ne essen, legal�bb addig, ne, m�g legy�zi az ellens�get, �s biztons�gba ker�l. Persze tudta, ezt nem � d�nti el, hogy mikor essen, mikor ne, ebben is csak rem�nykedni tudott, hogy meg�ssza �gi �ld�s n�lk�l.

   �jabb hatalmas robaj k�vetkezett, Dylan el�sz�r azt hitte, az �g d�r�g, de t�vedett. B�r csak azt t�rt�nt volna. A kutya ism�t t�mad�sba lend�lt, ezzel az ugr�s�val siker�lt t�g�tania a lyukat, �s most m�r nem csak a feje, a f�l teste is a tet� f�l� ker�lt. Dylan l�bai nyomban munk�hoz l�tta, de azt vette �szre, ez nem veri vissza a t�mad�st, csak m�g jobban felb�sz�ti a m�r am�gy is megvadult �llatot. Ez nem t�ntor�totta el terv�t�l, l�bai, mint a motolla, �gy j�rtak, hangos szitkok k�zepette.

- Takarodj te tetves d�g!- �v�lt�tte. – Megd�glesz!- v�laszul fenyeget� morg�st, �s ugat�st kapott. A kutya k�szk�dve kap�l�zott, �s tehetetlen�l �llta az �jabb r�g�sokat. K�t h�ts� l�ba m�g a vas�llv�nyzaton kap�l�zott, a k�t els� m�r kint a tet�n. Az �g hangosat d�rrent, �s lust�n csepegni kezdett az es�. M�r csak ez hi�nyzott Dylannak, b�r szerette volna, hogy most az es� legyen a legnagyobb gondja.

- Megd�glesz!- �v�lt�tte �jra, �s lassan kezdett h�tra h�z�dzkodni, mert nyilv�nval�v� v�lt, hogy a kutya r�vid id�n bel�l feljut a tet�re, hi�ba kapja a sorozatos r�g�sokat. Dylan �l� helyzetb�l �tfordult n�gyk�zl�bra, majd a v�zszintesen fut� vill�mh�r�t�n kereszt�lm�szva az �p�let lapos tetej�re juttatta mag�t. M�g visszan�zett, r�m�lten l�tta, hogy a kutya, ha k�szk�dve is, de �ggyel, bajjal feljutott a tet�re. Dylan fel�llt, �s szaladni kezdett, hogy majd az �p�let sark�n�l leugrik, ki az utc�ra, rem�nyei szerint a nagykapu el�, ahol a telefonja fekszik az �ton. A kutya sem t�tov�zott. Miut�n siker�lt kim�sznia a lyukb�l, Dylan ut�n eredt. M�g az el�tet�n futva, hatalmas s�lya alatt beszakadt az �ttetsz� lemez, a f�rfi ezzel nyert egy kis id�t, de nem eleget. A besti�nak csak az egyik l�ba szakadt be, f�jdalm�ban felny�sz�tett, de k�nny�szerrel kih�zta v�gtagj�t a csapd�b�l. Az eg�sz k�t pillanat alatt t�rt�nt. Dylan lassan l�tta bev�gezni sors�t, de b�zott benne, hogy el�ri a sarkot, �s le tud ugrani az utc�ra.

   F�lelemben, r�m�letben szaladt, k�zben lihegett, k�h�g�tt, kr�kogott, s�rt. Nem nagy t�vr�l van sz�, csup�n h�sz m�ter a sarokig, de ez most hatalmas t�vnak t�nik. Nyom�ban egy fenevad, ami az �let�t akarja. M�r �tkozta mag�t, hogy mi�rt nem aut�val j�tt ma be, f�leg �gy, hogy tudat�ban az volt, k�s�sben van. A m�sik ok, ami�rt aut�val j�hetett volna, hogy el�gg� es�re �ll az id�. Csup�n a szerencse m�ve, hogy az eddigi reggeleket meg�szta es� n�lk�l. De teljesen felesleges ezeken b�nk�dni, helyzet�n semmit nem v�ltoztat. 

   Nem mert h�tra n�zni, j�l tudta, hogy nyom�ban van a kutya, hallja a liheg�s�t, morg�s�t. A c�l viszont m�r nagyon k�zel, m�g p�r m�ter, �s ugorhat. Nem tudni, mi lesz azt�n, de egy �jabb es�ly a menek�l�sre. Amint ezt elgondolta, el�re esett, hasra, �s tekint�lyes s�lyt �rzett a h�t�n. Mintha k�t zs�k cementet tettek volna r�. A bestia utol�rte az utols� pillanatban, �s m�g miel�tt Dylan ugorhatott volna, az ugrott r� a f�rfira.  

   Hangos puffan�ssal �rt f�ldet, illetve tet�t a k�t test. Mindketten morogtak, Dylan ord�tott, a kutya ugatott. A v�rengz� �llat a f�rfi tark�j�ba harapott, majd az �ldozat egy hirtelen mozdulattal �tfordult, siker�lt a h�t�ra fek�dnie. Nyomban k�t sor hossz�, hegyes fogakkal tal�lta szembe mag�t. A r�miszt� �llkapcsok Dylan nyak�t vett�k c�lba, de siker�lt id�ben elkapni a kutya grabanc�t. A pof�j�t k�t oldalt, �s Dylan olyan er�sen szor�totta, ahogy csak tudta. A d�g morgott, h�rg�tt, ny�sz�tett. Idegeit spannolta, hogy itt a zs�km�ny a karmai k�z�tt, ez�rt t�bbsz�r�z�tt er�vel pr�b�lta terv�t v�ghezvinni. Dylan �rezte, hogy a kuty�nak nagyobb az ereje, mint neki, de nem adta fel. A besti�nak f�jt a f�rfi szor�t�sa, ett�l m�g vadabb lett. Borzalmas erej�vel r�zni kezdte mag�t, test�t, fej�t egyar�nt. Mintha f�rd�s ut�n most j�tt volna ki a v�zb�l. Dylan egyre nehezebben tartotta az �llat fej�t, �rezte, ujjai egyre m�lyebben nyom�dnak a fekete bund�ba, k�zben kezei f�radnak. Jobb kez�vel elengedte, majd nagy lend�letet v�ve, teljes er�b�l pof�n v�gta t�mad�j�t. A v�ratlan esem�ny megtette hat�s�t, a kutya visszah�tr�lt, ez id� alatt Dylannak lehet�s�ge ad�dott kicsit kif�jnia mag�t, er�t gy�jteni. Fel kellene �llni, laz�tani a v�gtagokat, az izmokat, kicsit gimnasztik�zni, de nem torna�ra ez, hanem harc a t�l�l�s�rt.

   Kapkodva, esetlen�l siker�lt fel�llnia. Terpeszbe �llt, l�bait berogyasztotta, h�t�t dombor�totta. K�t kez�t sz�ttette, mint egy cowboy a vadnyugati p�rbajn�l.

- Gyere!- �v�lt�tte. A kutya morogva figyelte pr�d�j�t. – Gyere! Itt vagyok! T�pj sz�t, �lj meg, zab�lj fel!- ord�totta Dylan, aki idegronccs� v�lt a k�zdelmes percek alatt. Hangja, teste, v�gtagjai remegtek, a f�lelmet, �s a p�nikot r�m�let v�ltotta fel, most tudatosult benne igaz�n, hogy az �let��rt k�zd, �s szomor�an d�bbent r� a kegyetlen val�s�gra, hogy nem � az es�lyesebb. Testtart�s�t �rizve, apr�kat l�pdelt h�trafel�. Rem�nyei szerint, ha a d�g �jra t�mad, ugrik, akkor mindketten hanyatt lerep�lnek a tet�r�l. Ekkor b�rmily viadal is alakul ki, Dylannak lesz es�lye megkaparintani a telefont.

   Az �g hatalmasat d�rrent, mindketten �sszerezzentek egy kicsit, majd a kutya t�mad�st ind�tott.

- Ez az, gyere!- ord�tott Dylan, �s k�p�n zavart vigyor jelent meg. B�zott benne, hogy a zuhan�s szerencs�s lesz, �s miut�n f�ldet �rnek, megkaparintja a telefont.

   Rem�nyei ma m�r sokadszor foszlottak semmiv�. A kutya t�madt, de nem �gy, ahogy Dylan elk�pzelte. Nem ugrott, �s nem d�nt�tte fel, hogy a m�lybe zuhanjanak, hanem a f�rfi bal bok�j�t vette c�lba. Irt�zatos harap�st m�rt r�, Dylan fel�v�lt�tt, �s elter�lt a tet�n. Hihetetlennek tartotta, hogy semmi nem j�n �ssze, b�rmit is tervez el, hogy ez a szem�t d�g is t�l tud j�rni az esz�n, mintha gondolatolvas� lenne. �jra d�rg�tt az �g, �s esni kezdett. Kiad�s ny�ri z�por kerekedett. �ml�tt a v�z, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, �s az �gd�rg�s is csaknem folyamatoss� v�lt, a tet�n pedig megindult az utols� menet.

   Dylan mindk�t keze, mint a cs�phadar�, �t�tte-verte a kuty�t, ahol �rte. Mag�ban elismerte, j� h�z�rz� lenne, mert b�rmi is �ri, a fog�sb�l nem ereszt. Majd egy v�ratlan pillanatban m�giscsak engedett, �s a f�rfi kez�t kapta el. Fej�t r�zva t�p�zta az emberi v�gtagot, egyre mozg�sk�ptelenebb� t�ve. Dylan egyik l�ba m�r haszn�lhatatlan, �s b�rhogy is szeretn� megakad�lyozni, most ugyanilyen sorsra jut a keze is. Egyel�re csak az egyik, azt�n ki tudja a k�s�bbiekben mi fog t�rt�nni. A bestia ism�t �j fog�st keresett, ez�ttal ugyanazt a kart ragadta meg, m�s ponton, a k�ny�k, �s a v�ll k�z�tti r�szt. A f�rfi folyamatosan �v�lt�tt, m�g volt benne egy halov�ny rem�ny, h�tha meghallja valaki, de ebben az �t�letid�ben jelenleg csak �k ketten tart�zkodtak a szabad �g alatt, no meg a sz�tt�pett �r, valahol az �t k�zep�n, de � m�r nem tud seg�teni. A t�mad� �llat egyre biztosabban �rezte fizikai f�l�ny�t, amit�l �j er�re kapott. B�r eddig nem t�l sok s�r�l�st okozott neki �ldozata, de m�g nincs lefutva ez a k�zdelem. Dylan �rezte, hogy ereje fogyt�n van a s�r�l�sekt�l, �s egyre jobban f�rad. Tiszt�ban volt vele, ha hamarosan nem jut valami haszn�lhat� �tlet esz�be, akkor v�ge mindennek. A kutya m�r magabiztosan marcangolta a testet, ott, �s akkor, amikor csak akarta. Ek�pp t�rt�nt, hogy az egyik harap�st Dylan jobb oldal�nak c�lozta, �s kiharapott bel�le egy darabot. A f�rfi dobh�rtyaszaggat�an �v�lt�tt fel, majd hirtelen ellenkez� ir�nyba kapta a fej�t. Ekkor l�tta meg a v�zszintesen fut� vill�mh�r�t�t, amelyet n�h�ny m�terenk�nt kis betonkock�k tartanak. Minden erej�t �sszeszedve kiny�jtotta a m�g �p kez�t, �s pr�b�lta el�rni a legk�zelebbi kock�t. Persze ez nem az � napja, nem �rte el, hi�ba ny�jtotta ki kez�t. De nem adta fel, ebben l�tta az egyetlen, �s utols� es�ly�t a menek�l�sre. Er�n fel�l teljes�tve ny�jt�zott, ezer sebb�l v�rzett, �s mindene f�jt, de mindezt lek�zdve igyekezett megny�lni, mint egy gumib�bu. Az sem �rdekelte, ha esetleg izomszakad�st szenved, az se f�jhat jobban, mint a kutya okozta mar�sok.

   Szinte nem is �rezte a f�jdalmakat, annyira koncentr�lt az �letment� feladatra. �s az sem �rdekelte, hogy a d�g als� v�gtagjait harapd�lja. Szem�t le nem vette a kis betonkock�r�l, amit �gy m�rt fel, ide�lis darab arra a c�lra, hogy a kutya fej�t bet�rje vele. Hanyatt fekve ny�jt�zott, mindene megfesz�lt, �s �rezte, mintha kicsit od�bb cs�szott volna a nagy er�fesz�t�sben. Tal�n egy pillanatra megpihent, majd �jra nekifesz�lt a feladatnak. Adott bele lend�letet, m�r amennyit tudott, �s keze sikeresen r�markolt az egyik betonkocka tetej�n ki�ll� vasra. Dylannak szerencs�je volt, e vasdarab tetej�r�l r�gen lerohadt a kis bilincs, ami a vill�mh�r�t�t stabilan tartotta, k�sz�nhet�en az id�nek, �s az eny�szetnek. A kutya a f�rfi jobb t�rd�t harapd�lta. Dylan egy pillanatra odan�zett, k�zben a betonkock�b�l ki�ll� vason keresett min�l jobb fog�st. Eddig siker�lt a terve, de m�g egy feladat h�tra van, ami szint�n nem k�nny�. Nagy lend�letet kellene venni, �s egy er�s haj�t�ssal meglend�teni a betonkock�t, �gy, hogy bet�rj�n a bestia kopony�ja, �s az agya kiloccsanjon. Az es� egyre csillapodott, b�r m�r mindketten csurom vizesen k�zd�ttek, �s a tet�n is n�hol nagy t�cs�kban �llt a v�z. A felh�zet er�sen felszakadozott, lassan el�b�jt a Nap korongja, �s �de, friss, es�v�z illat� leveg� lengte be ezt a reggelt. Dylan n�zte a tisztul�, egyre jobban napf�nyben �sz� eget, �s arra gondolt, mi�rt kell egy ilyen borzalmas kutyat�mad�st�l szenvednie, ezen a reggelen, ami �gy n�z ki, hogy egy csod�s nap fog k�vetni. Sz�ve, lelke egyar�nt f�jt, minden porcik�j�val, �s t�pett sebeivel egy�tt. Nem tudta lesz-e annyi ereje, hogy ellend�tse a betonkock�t, de ha m�r eddig eljutott, hogy a kez�ben tartja, akkor megpr�b�lja. Ez m�r mindenk�pp siker, mert nem nagyon hitt benne, hogy egy�ltal�n tud ekkor�t ny�jt�zni. De siker�lt. �s ak�r a lend�t�s is siker�lhet. Sz�j�n v�r buggyant ki, amit�l fuldokolni kezdett, �s vad h�rg�s, k�h�g�s t�rt r�, de a betonkock�t nem eresztette, arra vigy�zott, tiszt�ban volt vele, hogy most az az �lete. Az es� teljesen el�llt, mad�rdalok t�lt�tt�k be a m�r napf�nyes reggelt. Dylan lelke egyre jobban sajgott, nem ilyen sz�p napon szeretett volna t�vozni az �l�k k�z�l. Hanyatt fekve b�multa a csod�s, tiszta, az�rk�k eget. Egy halv�ny, f�radt mosolyt megeresztett, k�zben er�t gy�jt�tt a mindent eld�nt�, legutols� mozdulatra. Egyik pillanatr�l a m�sikra arc�r�l elt�nt a mosoly, v�res sz�j�b�l �v�lt�s szabadult fel, �s minden erej�t beleadva, fordul�s k�zben meglend�tette a betonkock�t. A kivitelez�s t�k�letesre siker�lt. R�gt�nz�tt �nv�delmi fegyvere telibe tal�lta az �llat fej�t. A bet�rt koponyacsont hat�s�ra a bestia hangos ny�sz�t�sbe kezdett, �s azonnal elkullogott a megt�p�zott testt�l. N�h�ny m�terre t�volodott el, f�l�t, fark�t beh�zva �les, magas hangon, folyamatosan ny�sz�tett. H�ts� l�bai megrogytak, testtart�sa �gy n�zett ki, mint a hi�n�k�. K�nj�ban forogni kezdett, majd elter�lt a tet�n. Vonaglott, rugdal�zott, de fel�llni nem b�rt. Ny�sz�t�se szaggatott� v�lt, mintha most �t�tte volna el egy aut�, vagy egy busz. Azt�n a hang egyre gyeng�bb�, �s halkabb� v�lt, v�g�l teljesen eln�mult. Teste m�g remegett, �s l�bai is meg-megr�ndultak, de fel�llni, �s �jabb t�mad�sba lend�lni m�r nem tudott.

   Dylan megk�nnyebb�lt, nem gondolta volna, hogy siker�l. El�gedett volt mag�val, de ez a f�jdalmait nem enyh�tette. Csak fek�dt, lihegett, �s n�ha v�rt k�p�tt. Nem �rzett annyi er�t, hogy fel tudjon �llni, de nem is kart, j�l esett neki ez a fekve pihen�s.

   Aut�z�g�sra kapta fel a fej�t. Most lehet f�l h�t, vagy tal�n el is m�lt n�h�ny perccel, gondolta. Biztosan a koll�g�k j�nnek. Az �rkez� aut� leparkolt az �p�let mell�, de fiatal vezet�je �rtetlen�l n�zte a kapu el�tt fekv�, ronccs� puszt�tott ker�kp�rt. Szigor� tekintettel, r�ncolt homlokkal sz�llt ki az aut�b�l. M�g bez�rta az ajt�kat, szemeit le nem vette a bicajr�l. Oda�rve azonnal felismerte, hogy ez Dylan ker�kp�rja, de elk�pzelni nem tudta mi t�rt�nhetett, �s hogy hova t�nt koll�g�ja. A telefont is megtal�lta. Felvette, �s zsebre tette. Odal�pett a kapuhoz, zseb�b�l el�vette a kulcsot. mikor a kulcsot a lakatba dugta, k�t aut� fordult be a kis utc�ba. Az els� egy szem�lyaut�, amivel a f�n�k k�zeledik, m�g�tte egy hatszem�lyes kisteheraut�, a t�bbi koll�g�val. Tony kinyitotta kaput, �s az �tb�l f�lreh�zta a Dylan ker�kp�rj�t. A f�n�k szint�n az �p�let mell� parkolt le, a kisteheraut� bekanyarodott az udvarra. 

   Dylan hallva az a g�pi, �s emberi hangokat, pr�b�lt �letjelet adni mag�r�l, de m�r annyi ereje nem volt, hogy f�ttyentsen egyet.

- Tony… Tony…- suttogta er�tlen�l. Igyekezett min�l hangosabban megsz�lalni, de suttog�sn�l er�sebbre nem siker�lt.

- Mi van itt?- k�rdezte a f�n�k.

- Nem tudjuk. Mi is most �rkezt�nk, ak�rcsak te.- felelt Tony. K�zben a kisteheraut� utasai is odamentek hozz�juk.

- Mi van?- k�rdezte Joe, �s csod�lkozva n�zte Dylan ker�kp�rj�t.

- T�rt�nt itt valami, csak nem tudni, hogy mi.- mondta Tony.  – L�tj�tok, a bicaj itt van, s�t, megtal�ltam Dylan telefonj�t is, de � nincs sehol.- magyar�zta, �s k�zben el�vette zseb�b�l a telefont, �s megmutatta a t�bbieknek.

- Rejt�ly.- mondta a f�n�k.

- �rdekes.- sz�lalt meg valaki Joe m�g�l. Dylan fenn a tet�n tiszt�n hallott mindent. Egy pillant�st vetett a kuty�ra, aminek az agya nem loccsant ki, de �gy n�z ki, siker�lt v�gzetes csap�st m�rni a nagy fej�re.

- Itt vagyok… itt vagyok…- suttogta ugyanolyan er�tlen�l, mint az el�bb. K�h�gni pr�b�lt, hogy megszabaduljon a fullaszt� v�rt�l, ami a sz�j�ban gy�lemlett fel, de nem siker�lt neki. Ekkor nagy nehezen oldal�ra fordult, �s az �letet jelent� piros l� kifolyt a sz�j�b�l, a tork�b�l, szabadd� t�ve a l�gutakat.

- Na j�, menj�nk be, azt�n kider�tj�k mi folyik itt.- sz�lt a f�n�k. kinyitotta a bej�rati ajt�t, �s bel�pett az �p�letbe. Az alkalmazottjai k�vett�k.

- Itt vagyok.- suttogta Dylan, �s �jabb er�fesz�t�sek �r�n, mely hatalmas f�jdalommal j�rt, azon mesterkedett, hogy leguruljon a tet�r�l. Id�be telt, mire oda�rt a vill�mh�r�t�hoz. A nap folyam�n tal�n el�sz�r szerencs�je volt, �pp hogy elf�rt a v�zszintesen fut� f�msz�l alatt. Onnan m�r csak f�l m�ter a tet� sz�le, de neki ilyen �llapotban ez is tekint�lyes t�v. Tompult k�r�l�tte a vil�g. A nagy f�jdalmakt�l �s a v�rvesztes�gt�l k�b�n fek�dt, mint aki f�l�jult. Besz�de, hall�sa er�sen megromlott, minden hang t�volinak, �letlennek t�nt sz�m�ra.

   A kutya kinyitotta szemeit, �s felemelte s�r�lt fej�t. � is k�ba volt a hatalmas �t�st�l, de messze nem annyira, mint Dylan. Er�tlen�l, lassan t�p�szkodott fel, szemeit az emberen tartva. Halkan mozgott, mint egy igazi ragadoz�, ami a pr�d�t szeretn� elejteni.

   Dylan �tk�zd�tte mag�t a vill�mh�r�t� alatt, �s b�r kock�zatos v�llalkoz�sra sz�nva el, egy utols� mozdulattal levette mag�t a tet�r�l. Mikor az utols� koll�g�ja is bel�pett az �p�letbe, akkor �rt f�ldet hangos puffan�ssal. M�g az ajt� se csuk�dott be, mikor mindez t�rt�nt. Mindenki meg�llt.

- Mi volt ez?- k�rdezte a f�n�k, de m�r fordultak is meg, �s kimentek az udvarra. A l�tv�nyt�l kiv�tel n�lk�l megr�m�ltek. Dylant hanyatt fekve tal�lt�k, es�v�zt�l �t�zva, ruh�ja, teste mindenhol tiszta v�r.

- Dylan! Mi t�rt�nt veled?- guggolt le hozz� a f�n�k. – Azonnal h�vjatok ment�t!- adta ki az utas�t�st. Tony nyomban el�kapta telefonj�t, �s h�vta is �ket.

- A kutya…- mondta Dylan. Arc�n szenved�s, szemeiben f�jdalom �lt.

- Mi van?- k�rdezte a f�n�k.

- A kutya.- ism�telte Dylan, de senki nem �rtette mit mond. Besz�de halk, �s zavaros volt.

- �rtitek, mit mond?- k�rdezte a f�n�k, de mindenki nemmel felelt.

- Dylan, tarts ki, mindj�rt itt az orvos.- b�ztatta a f�n�k. mindenki l�tta, hogy s�lyos �llapotban van, igencsak legyeng�lve. Az �sszes koll�ga ott guggolt k�r�l�tte, �s sajn�lkoz�an, r�m�lt szemekkel, tehetetlen�l n�zt�k.

- Tess�k, igy�l.- k�n�lta Tony. Egy poh�r vizet hozott, �s Dylannak siker�lt is egy- k�t kortyot lenyelni.

- Mi t�rt�nhetett?- k�rdezte Joe, �s mint r�gt�nz�tt nyomoz�. pr�b�lt r�j�nni az igazs�gra. – El�t�tte valami? De h�t m�g az el�bb nem volt itt. Most meg a semmib�l, egyik pillanatr�l a m�sikra el�ker�lt. K�l�n�s.- fejezte be mondand�j�t elgondolkozva.

- A kutya.- mondta Dylan �jra, de megint csak eredm�nytelen�l. – Fenn… a tet�n… vigy�zzatok!- a koll�g�k �rtetlen�l n�ztek egym�sra. Nem tudt�k kivenni, mit mondott a sebes�lt. Viszont ezt pozit�v t�nyk�nt fogt�k fel, hogy legal�bb tud besz�lni, m�g ha �rthetetlen�l is, �s a legfontosabb, hogy mag�n�l van. Ha nem is �gy, ahogy kellene, de �rz�keli a k�lvil�got, a k�r�l�tte zajl� esem�nyeket, �s szem�lyeket.

   A tet�n a bestia n�m�n �llt. Kor�ntsem szerzett annyi s�r�l�st, mint �ldozata, �s messze nem olyan s�lyosakat. Egyed�l a fejs�r�l�se sz�mottev�, de annyira nem, hogy ez b�rmiben is g�tolja. Nagy termet�nek, er�s fizikum�nak k�sz�nhet�en, j�l t�rte a szerzett sebek �ltal �rzett f�jdalmakat. Lassan elindult el�re, �s c�lba vette a tet� sz�l�nek azt a pontj�t, ahol Dylan elt�nt a szemei el�l.

   A ment� szinte rekordid� alatt �rkezett ki az orvossal, ha azt n�zz�k, hogy a v�rosb�l az �t id�ig m�g aut�val is t�bb, mint �t perc. Szir�n�zva fordult be, �s hirtelen f�kezve �llt meg a nagykapuban. K�t betegsz�ll�t� azonnal hord�gyat vett el�, k�zben az orvos odasietett a f�ld�n fekv� beteghez. A kuty�t ideges�tette a ment�aut� szir�n�ja, ez�rt egy hossz�, m�ly vony�t�st eresztett meg, mintha csak a Holdat ugatn�. Dylan k�r�l az emberek a hang ir�ny�ba kapt�k a fej�ket. Merev szemekkel k�mlelt�k a tet�t, de nem l�ttak semmit. Azt�n nem is foglalkoztak vele, de egy adag szorong�s maradt mindenkiben. K�zben oda�rt az orvos, � nem foglalkozott a vel�tr�z� vony�t�ssal, miel�bb szerette volna ell�tni a beteget. A koll�g�k utat engedtek neki, a guggol� k�r kiss� sz�tny�lt, hogy a doki hozz�f�rjen a sebes�lth�z. Leguggolt � is, �s azonnal munk�hoz l�tott.

   A kutya el�rte a tet� sz�l�t. L�g� nyelvvel n�zett lefel�, figyelte az emberkupacot. Mint minden vad�llat, � is �si szok�s szerint j�r el t�mad�skor. Miel�tt t�mad�sba lend�l, az utols� pillanatban ord�t, �v�lt, morog, vagy ugat egy sz�vdermeszt�t minden ragadoz�, att�l f�gg, milyen �llatr�l van sz�. Ez az�rt kell, mert �gy a kiszemelt pr�da a v�ratlan hangt�l egy pillanatra megr�m�l, leblokkol. Ezt a pillanatot kihaszn�lva veti r� mag�t a t�mad� vad. Most a bestia is ezt tette. Egy darabig n�zte az embereket, akik ott lent Dylan teste k�r�l fontoskodnak. Majd egy borzalmasat �v�lt�tt. Ebben a pillanatban mindenki r�m�lten n�zett fel, a hang ir�ny�ba. �s pont akkor, mikor minden r�m�letben f�rd� tekintet felfel� szegez�d�tt, a bestia hatalmas teste k�z�j�k csap�dott.

                                                 V�GE.

                                            Edwin Chat

                                      2013. m�jus 29-31.                                                                                 

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.