Este, mikor egyedül vagy a lakásban, fáradtan a tévéhez lépsz, és kikapcsolod. Majd vágyakozva fekszel le, egy nehéz nap után, abban a reményben, hogy éjjel kipihened magad, és reggel egy új, szebb napra ébredsz. Míg el nem alszol, néha forgolódsz, keresed a megfelelő pózt, egy kényelmes testtartást, ami nem mindig egyszerű. Közben akaratlanul is hallod a hangokat, amivel soha nem foglalkoztál igazán, de ha egyszer egy kicsit belegondolnál, nem valószínű, hogy találnál rájuk magyarázatot. Igyekszel elfelejteni a mögötted hagyott nap rossz történéseit, szeretnél nem gondolni semmire, vagy ha mégis, akkor csak jó dolgokra. Esetleg ábrándozol, mit szeretnél, olyan dolgokról, melyekről tudod, soha nem éred el.
Átfordulsz a másik oldaladra, még kicsit helyezkedsz, aztán egy ideig elvagy ebben a helyzetben. Nyugalom ül a sötét szobán, s te élvezed a kényelmes fekvést, a megérdemelt pihenőt. Egy légy sem zümmög már, ilyenkor az ősz derekán. Csak a szoba sötétje ad néha hangot. Pattan a tévé burkolata, de nem foglalkozol vele. Minden este adja ezt a hangot, hol többször, hol kevesebbszer. Pitiáner ügy, mindenkinek pattog a tévéje, kisebb gondod is nagyobb ennél, hogy most pont ezzel foglalkozz. Fittyet hányva a tévé pattogására, mintha nem is történt volna, tovább szövöd gondolataidat, álmaidat. Igyekszel kellemessé tenni az elalvás előtti, helyezkedésből, forgolódásból álló idődet, amiről nem tudod meddig tart.
Az egyik szekrény roppan egyet. Ez is olyan, mint a tévéd pattogása. Minden este jelentkezik, s te ugyanúgy nem foglalkozol ezzel sem, mint a többi késő esti hangokkal. Bele gondoltál már ezekbe? A tévé magától pattog? A szekrény magától reccsen, roppan? Szerinted az élettelen tárgyak képesek hangok kiadására maguktól? Nem tudod, mert soha nem foglalkoztál velük. Pedig a kérdésekre a válasz: Nem. Ne hagyd magad becsapni. Az éjszakai lények léteznek. Ők adják ezeket a hangokat, ők döntik el, és irányítják, milyen álmod legyen. És ők döntik el, hogy reggel felébredsz, vagy sem.
Te, aki kiegyensúlyozottan élsz, van kellő egzisztenciád, nem gondolsz ilyen dolgokra, mert szerinted, aki ilyeneken agyal, akár sűrűn, vagy csak néha, az beteg, agyilag nincs rendben nála valami. Gondolom neked is vannak kedvenceid. Kedvenc író, költő, esetleg filmrendező, színész, satöbbi. Rajongasz értük, szeretnél találkozni velük, autogramot kérni, esetleg egy közös fotón pózolni vele. Lehet, hogy a kedvenc rendeződ készített egy thriller, vagy horror filmet. Esetleg az íród írta a regényt, melyből készült a film. Ők nem betegek szerinted? Nem, mert ők a kedvenceid. Tévhitben élsz. Senki sem beteg. Nincs őrült író, filmrendező, rajongó. Viszont vannak az éjszakai lények, a késő esti zajok.
Ha éjjel ki kell menned az illemhelyre, két kézzel a falakat taperolva elbotorkálsz az ajtóig. Semmi sikerélményed nincs, mert ez természetes dolog, hogy az ember a sötétben tapogatózva közlekedik, kimért, megfontolt léptekkel. Mert nem szeretnél kisujjal a szekrény lábába rúgni, hisz jól tudod, mennyire tud fájni. Másrészt nem szeretnél zajt csapni, feldönteni valamit. Pedig lehetne sikerélményed. Nem azért, mert ügyesen kiértél a vécére úgy, hogy nem rúgtál bele semmibe kisujjal, nem is azért, mert nem löktél fel semmit. Hanem azért, mert a sötétben nem mentél neki senkinek. Utána a fürdőszobában is lehetne sikerélményed, mert a tükörben senkit nem látsz meg magad mögött. Felelőtlen vagy, könnyedén veszed a dolgokat. Nem figyelsz a késő esti zajokra, az éjszakai lényekre, mert szerinted ez beteges.
Megmostad a kezed. Kapcsold le a fürdőszobai villanyt, és botorkálj vissza a szobába. És legyen sikerélményed, mikor a visszaúton nem ütközöl nekem. A szobába érve azonnal kapcsold fel a villanyt, és győződj meg róla, hogy míg a vécén, és a fürdőszobában voltál, az ágyadat nem foglaltam el én, vagy egy másik éjszakai lény. Elalvás után már csak egy sikerélményre kell vágynod, hogy reggel felébredj. Ne hagyd magad becsapni, mert nagyon is létezünk.
Vége.
Edwin Chat
2013. Október. 26.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
