H���t… ez is elj�tt… meg�regedtem. Valahol szerencs�s vagyok, b�r nem akartam meg�regedni. Ez nem azt jelenti, hogy fiatalon szerettem volna meghalni. Fiatal koromban �gy �reztem, az �regkor soha nem j�n el. V�gtelennek l�ttam a fiatals�got, azt hittem, nem m�land�. De �n is csak ember vagyok, �n sem ker�lhettem el azt, mint a t�bbi embert�rsam. Az id� igenis megy, ha tetszik, ha nem, �s elm�lnak a csod�s �vek, a gyermekkor, a fiatals�g, a sz�p f�rfikor. A harmincas �veim v�ge fel� �reztem el�sz�r azt, hogy most vagyok a cs�cson. A negyvenes �veimben, a legjobb form�ban, er�m telj�ben. Nem f�ltem senkit�l, �s semmit�l. Nem foglalkoztam m�sok v�lem�ny�vel, tettem a dolgom, azt, amit gondoltam, �s �gy, ahogy j�nak l�ttam. M�ra mindez megv�ltozott. Nagyon, �s sajnos negat�v ir�nyba. Most mindent�l, �s mindenkit�l f�lek. F�leg a fiatalokt�l. Az �vtizedek alatt rengeteget v�ltozott a vil�g, �s az emberek. M�r az utc�ra se merek kimenni, csak ha nagyon musz�j, �s akkor is v�gig Istenhez foh�szkodom, hogy siker�lj�n haza�rnem. Mert nem egyszer t�rt�nt az, hogy fiatalok megt�madtak a boltb�l hazafel� menet, �s kiraboltak. Elvett�k amit v�s�roltam, �s a kev�ske p�nzemet is. Ilyenkor azt�n napokig b�jt�l�k, semmit nem eszek, csak ami otthon van a csaknem �res h�t�ben. Volt, hogy h�rom napig egy fej fokhagym�n �ltem. Ezt �rdemlem �tven�t ledolgozott �v ut�n? Mert m�r tizen�vesen dolgozni kezdtem, �s ahogy m�ltak az �vek, �vtizedek, �gy emelt�k a nyugd�jkorhat�rt, nehogy az ember meg�lje, �s t�lthesse a meg�rdemelt id�skori pihen�j�t. Tizenhat �vesen kezdtem dolgozni, �s hetvenegy �vesen mentem nyugd�jba. Most hetvenhat �ves vagyok, de minden �v egyre rosszabb. Most nem sorolom a kinti zord vil�got, megvan �pp a magam baja. Szemeim rohamosan romlanak, csak�gy, mint az eg�sz testem, az eg�szs�gem. R�gen szerettem olvasni, de ma m�r alig l�tok. �js�got m�r nem veszek a kezembe, �gysem tudom elolvasni, nem l�tom a bet�ket, �s p�nzem sincs r�. A f�rd�k�dba se tudok bel�pni, mint r�gen, hogy lezuhanyozzam. A f�ld�n �lland�an van egy lav�r, �s ha tiszt�lkodni szeretn�k, a zuhanytussal engedek bele vizet, de nem sokat, mert k�s�bb azt ki kell �nteni. Figyelnem kell, mennyi vizet engedek bele, hogy fel tudjam emelni. Sajnos nem sokat b�rok, csup�n n�h�ny kil�t. Bezzeg r�gen… �h…

   �gy egyed�l maradtam, mint az ujjam. Szeretteim sz�p lassan elmentek. Sz�leim, a csal�d, a k�zeli, �s t�volabbi rokonok, mind egyt�l egyig. Senkim nincs. Feles�gem, p�rom nem volt, se gyerekem, pedig szerettem volna. De nem mindig alakult �gy, ahogy szerettem volna. Volt, mikor az �let nem adott v�laszt�si lehet�s�get. Mikor lehet�s�gem volt, akkor meg �ltal�ban rosszul v�lasztottam. Szerettem �rni, de a szemeim miatt m�r az se megy. �s persze az ujjaim, m�r k�zel sem olyan f�rg�k, mint a r�gi sz�p id�kben. Ez�rt sokszor csak annyit teszek, hogy megnyitom a fiatal koromban �rt alkot�saimat, �s az v�g�n gy�ny�rk�d�m a d�tumokban, melyek m�r t�bb �vtizedesek. Ilyenkor mosolygok, de f�jdalom is van m�g�tte, �s gyakran kibuggyannak a k�nnyeim, mert az id� felzab�lt mindent, �s mindenkit, amiket, akiket szerettem.

   Megmondom �szint�n, nem ilyen �regkort k�pzeltem el. Azt a kimondott klasszikust. A gyerekeim j�nnek az unok�kkal megl�togatni, �s mi kint j�tszunk, bolondozunk a kertben, lovagolnak a h�tamon, focizunk. Err�l jut eszembe, ez is vil�gnagy v�gyam volt, hogy kertes h�zba ker�ljek. Szinte ott sz�lettem, �s cseperedtem fel, majd a h�szas �veim elej�n lak�telepre ker�ltem. Rossz volt, de olyan nagyon nem foglalkoztam vele. Azt�n ahogy telt-m�lt az id�, egyre jobban v�gytam vissza kertes h�zba, lehet�leg abba, amiben feln�ttem. Oda k�t milli� eml�k, melyek a leg�desebbek. Ezt is megfigyeltem, ahogy �regedtem, �gy v�lt minden egyre k�z�mb�ss�. Fiatal koromban meg�r�ltem volna, ha egy nap nem mehettem volna ki a lak�sb�l. Ma m�r ford�tva van, meg�r�l�k, ha ki kell l�pnem a biztons�got ny�jt� f�szekb�l. Persze akkoriban m�g nagy v�ggyal, rem�nykedtem, hogy egyszer �gyis elk�lt�z�m kertes h�zba, csak id� k�rd�se. �s l�m, itt vagyok, megv�n�lve, de a rem�ny m�g mindig megvan.

   R�g nem hiszek a mes�kben, �s tiszt�ban vagyok vele, ha fiatalon nem siker�lt ezt a v�gyamat val�ra v�ltani, akkor �gy, hetvenhat �vesen m�r nem teljes�l. De a rem�ny megvan. Az kell. An�lk�l nem lehet �lni. Tal�n ez lesz a fejf�mra �rva: „ Kertes h�zba akart menni.” Igen, �n, a nagy �g�ret f�ldje. Sok mindent akartam, de tettek nem k�vett�k. Mindig csak v�gyakoztam, �s rem�nykedtem. Tal�n azt hittem, hogy a dolgok magukt�l is megt�rt�nnek. T�vedtem. Most itt vagyok, csak tudn�m minek. Azt k�rdezed, hogy elt�kozoltam az �letem? Nem csin�ltam semmit, csak v�rtam, �s rem�nykedtem? A v�laszom: igen. Fiatal koromban, mikor d�lut�n haza�rtem a munk�b�l, bekapcsoltam a sz�m�t�g�pet, �s interneteztem estig, m�g le nem fek�dtem aludni. Ez ment minden nap, �veken, �vtizedeken �t eg�szen mostan�ig. �s most is ez megy. Reggel felkelek, bekapcsolom a g�pet, �s c�ltalanul l�d�rg�k a neten. Itt sincs senki ismer�s�m, �s m�r nem is akarok. F�j a m�lt, hogy a fiatals�g elm�lt, hogy nem tettem semmit, csak v�rtam, mik�zben fant�zi�mban hatalmas v�gyak, tervek, �s �rz�sek sz�rnyaltak.

   A v�ros is megv�ltozott. Csak a v�ztorony eml�keztet a r�gi id�kre. Id�vel mindent lebontottak sz�p sorban, �s �j �p�leteket �p�tettek helyett�k. Semmi nincs, ami a r�gi eml�kekre utalna. A j�tsz�tereket �t�p�tett�k, a k�z�p�leteket eld�zerolt�k, �jakat, modernebbeket �p�tettek, az utakat, j�rd�kat fel�j�tott�k, a betonfel�letek aszfaltot, vagy viacolort kaptak.   

   Abban az id�ben minden vas�rnap kimentem dr�ga �desany�m s�rj�hoz. M�r �vek �ta nem voltam n�la. Nem tudok kimenni. Volt r�gen aut�m, de m�r biztos beolvasztott�k, �s k�sz�tettek bel�le egy parki szemetes kosarat. De lehet, hogy m�r azt a szemetes kosarat is beolvasztott�k, mert az id� azt is megette. Buszra, a helyi j�ratra nem telik, sem vir�gra, �s h�t m�r nem csak �reg, de gyenge is vagyok. M�g a negyvenes �veimben megv�ltottam a saj�t s�rhelyemet, �s elk�sz�ttettem a s�rk�vet is. Kicsi, urnas�rk�. Szeretn�m, ha hal�lom ut�n elhamvasztan�nak. �s mivel senkim nincs, ez�rt kellett gondoskodnom a s�rhelyr�l. Sejtettem, hogy egyed�l maradok �regkoromra, ez�rt m�g id�ben gondoskodtam, hogy legal�bb a s�rom meglegyen, ne egy ismeretlen s�rba, vagy ak�r d�gk�tba dobjanak bele, ha elj�n az id�. Szerencs�re vannak fot�k �desany�m s�rj�r�l, azokat szoktam n�zegetni. De nem tudom, most hogy n�z ki. M�r biztos koszos, moh�s a k�, a v�z�t elvitt�k r�la, vagy elf�jta a sz�l. Mindig is gondolkoztam a hal�lon. Csak annyit akartam, hogy ne munka k�zben haljak meg, �s ne k�z�ti balesetben. Ha �gy t�rt�nne, ahogy szeretn�m, akkor �desany�m s�rj�ra borulva szenderedn�k �r�k nyugalomra. De sajnos ez nem lehets�ges, mert m�r soha nem fogom �l�ben l�tni azt a s�rhelyet, csak f�nyk�pekr�l. �s �gy �rzem, ez az utols� �r�s, amit alkotok, mert m�r nagyon k�zelinek �rzem a v�get. Ezt befejezem, rem�lem siker�l, �s v�gleg leteszem a „tollat.” �sszess�g�ben, nem panaszkodom, magamnak k�sz�nhetek mindent, de nem ilyen �letre v�gytam. Nagyon rossz �regen egyed�l lenni. Nem sz�m�thatsz senkire, �s ami annak idej�n piti�ner, jelent�ktelen dolog volt, most az is hatalmas feladat. Hi�ba, na, az id� megy, m�lik, a test elf�rad, meg�regszik, legyeng�l. Mondhatni azt is, hogy t�nkre megy. �gy h�t hogy feledjem a sanyar�, kegyetlen mindennapokat, gyakran nosztalgi�zom. R�gi fot�kat veszek el�, azokat n�zegetem, Azokon m�g fiatal, �leter�s, eg�szs�ges vagyok. Oszt�lyk�pek, melyeken a t�rsakkal, haverokkal p�zolunk, szam�rf�let mutatva egym�snak, f�lig �r� sz�jjal nevetve. Csak az a szomor� az eg�szben, hogy n�zem a k�pet, �s nem tudom, ki kicsoda. Magamat m�g megismerem, de sok bar�tnak elfelejtettem a nev�t.

   De nem is ez f�j igaz�n, nem is az �regs�g, a gyenges�g. A lelkem, az f�j minden nap egyre jobban. Ma 2048-at �runk, harminch�t �ve halt meg dr�ga �desany�m. De j�, hogy nem l�tja, milyen mag�nyos v�ns�g lett az � dr�ga, sz�p kisfi�b�l. Harminch�t �ve, m�gis �gy f�j, mintha csak tegnap t�rt�nt volna. A m�sik, ami ezut�n a legjobban a f�j, a h�z, ahol feln�ttem. Az a sz�p kertes h�z. Ott szeretn�k megint lakni, sz�leimmel, testv�remmel, �s mindenkivel, akik akkor voltak, �s szerettem �ket. Haza akarok menni, abba h�zba, abba a csod�s meleg csal�di f�szekbe, ahol sz�let�semt�l kezdve laktam. Hinta�gyat akarok a barackfa al�, gar�zst a h�z m�g�, �s enni �desany�m h�sleves�t, nagymam�m kaka�s kal�cs�t. Gerebly�zni a leveleket, fel�sni a kertet, mik�zben az �l tet�n sz�l a magn�. Nem az �letemet k�rem vissza, ami eleny�szett, nem a fiatals�gomat. Csak haza akarok menni. �t�lelni �desany�mat, a csal�dot, az elm�lt rokons�..retf87srphjhq

                                                 V�GE.

                                           Edwin Chat

                                      2014. �prilis 27.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.