A molett, idős nő magányosan tengette életét. Mi tagadás, nem a férfiak álma. Alacsony, tokás, könnyebb átugorni, mint megkerülni. Hiába a gazdagság, a tömérdek pénz, mégsem kaphat meg mindent, amire vágyik, mert nem lehet mindent pénzzel megvenni. Pedig tette állandóan, kitartóan.
Eljárt rendszeresen mindenféle rendezvényre, hogy társaságban legyen, addig sem érzi a magányt. Jótékonysági megmozdulásokra, vállalkozói estekre, különböző sznob bálokra, ahol kedvére bájologhat, kelletheti magát mindenkinek, más kérdés, hogy állandóan csak elutasításokat kap. Kivétel ez alól az általa felajánlott pénzösszeg, ami szinte mindig hét számjegyű. Sok férfit megkörnyékez ilyenkor, de sikertelenül. Nem kell ő senkinek, csak a pénze, de a reményt nem adja fel. Persze hogy is kellene bárkinek, ilyen körökben mindenkinek megvan a busás vagyona, tehát érdekből nem kell igent mondaniuk a molett, multimilliomos nőnek. Őszintén, szívből meg senki nem mond neki igent. Arról nem beszélve, hogy ezeknek a gazdag férfiaknak megvan a feleségük, némelyiknek barátnője, néha több is a kelleténél.
Most, hogy beköszöntött a tavasz, és az első igazi ünnep, a Húsvét, Heléna gondoskodott társaságról. Egy internetes oldalnak köszönhetően már korábban rendelt magának a mai napra locsolót. Ez annyiból áll, hogy a megbeszélt időre kimegy a megadott címre egy jóvágású férfi, és a hagyományoknak megfelelően elmond egy verset, meglocsolja kölnivel, vagy más puccos parfümmel a megrendelőt. Utána ott marad nála, beszélgetnek, eszik a süteményekből, és az ilyenkor szokásos ételekből, hogy a hölgy jól érezze magát, és meg legyen elégedve a szolgáltatással.
Heléna semmit nem tett Húsvét hétfőre, mégis roskadozott az asztal a sok, finomabbnál finomabb ételektől, süteményektől, méregdrága italoktól. Nem jön hozzá senki, a megrendelt locsolón kívül. Mégis miért tette mindezt? Mert megteheti. Mert bár okos asszony, mégis több pénze van, mint esze. Ezen kívül, pökhendi, és beképzelt. Van is mire, de azért mégsem lenne illő, de ez az ő dolga. Lehet, hogy ezért nem kell senkinek, de ebbe talán soha nem gondolt bele. A rengeteg ételt, italt, süteményt is úgy készíttette egy patinás étteremmel.
A hatalmas nappaliban ül, és csak néz a nagy semmibe, várja a locsolót. A falakon cifra szélű, faragott, aranyozott keretekben drága festmények díszelegnek. A kandalló tetején ezüst, és arany gyertyatartók sorakoznak. A bútorok, székek, asztalok, minden antik darab, csak a berendezés több tízmillió euro, nem beszélve a ház értékéről. Hat hatalmas szoba, pazarul berendezve, több gardróbhelyiség szolgáltat helyet a több száz ruhának, és a több száz lábbelinek. Az udvaron hatalmas medence, és a házhoz hozzá van építve egy komplett uszoda. Ott is található egy nagy medence, úszásra, és egy kisebb, meleg vizű, tyúkszemet áztatni. Van még egy jakuzzi, és többfajta kabin, szauna, infra, és gőz. Mindent elért, amit akart, amikről sok ember csak ábrándozik, álmodozik, Heléna mégis egyedül van. Hófehér haját kontyban hordja, hagyva egy összefont copfot, ami csaknem derekáig ér. Állandóan színes selyemruhákat hord, otthon, rendezvényeken egyaránt, így ezzel a kinézettel úgy néz ki, mint az újkori dámák.
Csengettek. Felvette a mobiltelefonját, amiről mindent tud irányítani. A fűtést, a villanyt, a kaputelefont, és sok más elektronikus eszközt. Pazar luxusotthonába a legmodernebb műszaki technikát építették be.
- Tessék! – szólt bele.
- Kezeit csókolom! Buck vagyok, a rendelt locsoló. – hallatszott a válasz.
- Rendben, tessék csak jönni! – szólt Heléna a telefonba, majd egy gombnyomással kinyitotta kaput. Rövidesen kopogtak az ajtón. Ehhez fel kellett állnia, noha az ajtót is tudta volna távműködtetéssel kezelni, de ilyenkor ez így illő, hogy személyesen nyitunk ajtót a vendégnek, gazdagság ide, vagy oda. Nem beszélve arról, hogy egy szép ünnep van, és Helénának különösen meg kell becsülnie mindenféle látogatót, vendéget, mert ha nem pénzről van szó, nem sűrűn látogatják meg. Ezért a megrendelt locsolásért is tízezreket fizetett. Ajtót nyitott, és nem hitt a szemének. Egy nagyon csinos fiatalember állt vele szemben. Vastagtalpú, barna velúr cipőben, fehér nadrágban, fekete bőrdzsekije alatt világoskék farmering, amin a felső gombok nem voltak begombolva, így láthatóvá vált a szőrös mellkas, melyen egy vastag ezüstlánc nyugodott, szintén ezüst, gravírozatlan lapkával.
- Kézcsók, hölgyem! Szabad locsolni? – kérdezte mosolyogva. Heléna elnevette magát.
- Nana, fiatalember, ne rohanjunk. – mondta, és kezét előre nyújtotta. Buck illedelmesen kezet csókolt, majd a házigazda beljebb invitálta. A férfi belépett, lassan közeledett a nappali közepe felé, közben mindenfelé nézelődött. Lenyűgözte a pazar luxus, ilyet még soha nem látott élőben, csak filmeken. Heléna becsukta az ajtót, majd követte a vendéget.
- Csodaszép az otthona hölgyem.
- Ó, köszönöm. – mondta mosolyogva Heléna. – De kérem, ne hívjon hölgyemnek, Heléna a nevem.
- Rendben, kedves Heléna, szólítson csak Buck-nak.
- Akkor, kedves Buck, kér valami finom italt? – kínálta a házigazda.
- Nem is tudom. Az a helyzet, hogy autóval jöttem.
- Semmi gond, majd hívok egy taxit, természetesen én fizetem a számlát. – ajánlotta fel Heléna.
- Igazán kedves, nem is tudom. – töprengett el a férfi. Helénának nagyon tetszett Buck. Koromfekete rövid haj, simára borotvált arc, sportos testalkat, és vadító illat, biztos drága dezodort használ.
Leültek az asztalhoz.
- Tudja mit? Nem kínálom. Van itt minden az asztalon, nyugodtan vegyen, és fogyasszon, ami jólesik.
- Köszönöm, Heléna. – szólt Buck mosolyogva, de egyelőre semmi nem vett.
- Meséljen magáról, kedves Buck. Mivel foglalkozik, hol, kivel él? – kérte Heléna. Buck ezen elcsodálkozott, de jól kell viselkednie, így hát szót fogadott.
- A helyzet az, hogy eléggé csóró ember vagyok. Ez a locsolkodás csak egy átmeneti kis mellékes nekem. Sajnos nincs főállásom, közalkalmazott vagyok. Utcákat söprök, kukákat ürítek, ha kell, lépcsőházakat takarítok, attól függ, hova oszt be a városi önkormányzat. – mesélt Buck. Heléna elnevette magát.
- Nahát, hogy maga milyen édes, még humora is van. Mindezek mellett jóképű is, igényes. Buck vette a lapot, és nevetett a gazdag nővel együtt.
- Igyunk egyet, kedves Buck!
- Köszönöm szépen, de…
- Ja, persze, autóval érkezett.
- Így van, kedves Heléna.
- És milyennel, ha szabad tudnom?
- Egy dobozos kisteherautóval. – válaszolt Buck, mire Heléna újra nevetésben tört ki, most jobban, mint az imént.
- Hát hallja… maga aztán tud szórakoztatni. – és szűnni nem akarva hahotázott. Majd hirtelen mégis abbahagyta, és újabb kérdést szegezett a fiatalembernek.
- Tud táncolni? – de a választ meg sem várva, felállt, a távkapcsolóért nyúlt, pár pillanat múlva andalító, lassú zene szólalt meg a mennyezetbe épített, sok-sok kis hangszóróból.
- Jöjjön, kérem! – mondta Heléna. A férfi felállt, a nőhöz lépett. Átkarolták egymást, és táncolni kezdtek. A házigazda nem vette véka alá szándékát. Először lágyan a férfi mellkasára hajtotta a fejét, és élvezte a táncot, a macsó közelségét, és illatát. Buck-nak nem tetszett ez, de tűrte, mert tudta jól, tervét csak így viheti véghez, ha egy ideig együtt működik Helénával. A nő felemelte fejét, megállt, a tánc abba maradt.
- Igyunk már egyet! Ellenkezést nem tűrök! – jelentette ki szigorúan, de mosolyogva.
- Rendben. – adta be a derekát Buck. A nő töltött, két féldecis pohárba, valami jófajta konyakot, vagy whisky-t, olyat, ami Buck számára teljesen ismeretlen. Persze, ilyen komoly, drága italok csak a felsőbb körökben találhatóak, az átlagember életében ismeretlenek. Koccintottak, majd fenékig itták a poharat. Buck savanyú képet vágott hirtelen, mert van ereje az italnak, de elismerte, hogy finom. Heléna kérdezés nélkül újra töltött, majd megszólalt:
- Fenékig! – és ismét kiürültek a poharak.
- Hát, kedves Buck, hol is tartottunk? – kérdezte.
- Táncoltunk. –mosolygott a férfi.
- Ah, persze. – nyugtázta örömmel Heléna, és újra elkapta partnerét. Folytatták, ahol abbahagyták. Heléna feje újra Buck mellkasán nyugodott, és lassan ingadozva mozogtak az andalító klasszikus zenére. Persze hogy klasszikus zene, sznobéknál ez kötelező, még ha utálják, akkor is, gondolta Buck, majd meglepődött. Heléna kezeit a fenekén érezte.
- Kérem, hölgyem! – kelt ki kissé magából. A tánc leállt, de Heléna kezei még mindig markolták Buck hátsóját.
- Tetszel nekem. Menjünk a hálószobába. – a férfi hirtelen semmit nem tudott szólni. A meglepődöttségtől teljesen leblokkolt.
- Nem érdekel mennyit kérsz, bármi pénzt kifizetek, már nagyon régen voltam férfival. – vallotta be Heléna. Buck reménytelennek látta helyzetet, és azt sem tudta, hogyan meneküljön el, hogy ne kelljen szeretkeznie ezzel a kövér nővel, mert az igazat megvallva, semmi gusztusa hozzá. Biztos vannak férfiak, akiknek ez a testalkat jön be, de neki más a nőideálja. Szerencséjére eszébe jutott egy mentő ötlet.
- Őőő… talán előbb a locsolás. – bökte ki nehezen.
- Ó, tényleg, erről meg is feledkeztem, pedig ezért jöttél.
- Így van. – helyeselt Buck.
- És hogy lásd, nem vicceltem az előbb pénz terén, írok neked most egy csekket. – majd szavait tettek követték. Pillanatok alatt kiállította csekket, már nagy rutinja volt benne.
- Tessék! – nyújtotta át. Buck megnézte, és nem hitt a szemének. Százezer euro. Nem is rossz pénz. Ennyiért igazán kibír egy menetet, akármennyire is nem jön be neki a nő. Hát igen, van az a pénz.
- Köszönöm. – mondta illedelmesen.
- Ha meglocsoltál, utána megmondod, mennyit kérsz egy nemi aktusért is. Jó? – közölte Heléna. Buck már nem meglepődött, hanem ledöbbent.
- Ez nem a… - kérdezett volna, de Heléna belé fojtotta a szót.
- Locsolópénz. Így illik, nem? Igaz, hogy már nem vagy gyerek, de adjuk meg a módját, a szép, régi hagyományok szerint. – közölte a nő, majd újra kézbe vette a csekkfüzetet.
- Mi az árad? Mennyit kérsz az együttlétért? – jött a kérdés, de Buck teljesen leblokkolt.
- Na, ki vele! – sürgette Heléna.
- Öt… öt… - a férfi csak ennyit tudott kinyögni.
- Ötszázezer? Rendben van. Azt hittem, drágább vagy. – közölte Heléna, és már írta is az ötszázezer eurós csekket.
- Tessék, de most már menjünk a hálószobába. – kérte a nő. Buck még jobban ledöbbent, mert ő ötezret akart mondani, de elvette a csekket. Persze hülye lett volna nem elvenni. Majd Heléna megfogta a kezét, és a hálószobába húzta. A nő lomha teste ellenére gyorsan levetkőzött, csak a fehérnemű maradt rajta, egyelőre. Buck a látványtól hirtelen azt gondolta, inkább visszaadja a csekket, és elmenekül, de a pénz az nagy úr.
- Gyere már! – sürgette Heléna.
- És a locsolás? – vágta ki magát Buck.
- Jól van, locsolj meg gyorsan, de ne mondj verset, hagyjuk a formaságokat. Aztán a saját bőrkulacsodból is locsolj meg. – mondta cinkos mosollyal a nő. Buck a zsebébe nyúlt, és egy kis spray-t vett elő. Rendesen befújta vele a nő feje tetejét, majd várt.
- Köszönöm. – mondta Heléna, majd megvakarta a fejét.
- Mi ez? Milyen kölni, vagy parfüm? Kicsit csíp. – közölte a férfival. Válaszadásra sem volt idő, már újra vakarta a fejét, mert már nem csak csípett, de fájt is. Majd Heléna döbbenten vette észre, hogy véresek az ujjai.
- Úristen! mi ez? – kérdezte ijedten.
- Mi ez? – kérdezett vissza Buck. – Megmondom! Lúgos víz! – majd újra zsebébe nyúlt, és egy kis üveget vett elő. Lecsavarta a kupakját, és többször a nő fejére, arcára fröcskölt vele. Heléna sikított a fájdalomtól.
- Kúrjon meg téged az ipari áram! – kiabált Buck, majd újra fröcskölt, egészen addig, míg a kis üveg kiürült. Aztán nem törődve a szenvedő, haldokló nővel, a nappaliba ment. Kinyitotta az utcára néző ablakot, és füttyentett hangosan. A kis dobozos furgonból két alak szállt ki, és besiettek a házba.
- Ez az srácok, gyorsan! – utasította őket Buck.
Heléna nappaliját negyedóra alatt kirámolták. Festmények, ezüst, és arany tárgyak, kisebb bútorok kerültek a furgonba. Dolguk végeztével mindhárman beültek a fülkébe. Nem Buck vezetett. Ő tiszteli a törvényt, ittasan nem vezet.
- Mi a következő cím? – kérdezte társait, közben a kisteherautó elindult.
Heléna fejét csontig marta a lúg. Csonka, csaknem fej nélküli teste élettelenül hevert a franciaágyon. Kicsit komolyra, erősre sikerült az idei Húsvét. Na de hát, Jézus is szenvedett a kereszten, többet, mint Heléna az ágyon. A rendelt locsoló elment, kiürült a ház, csend, és nyugalom van, csak az andalító klasszikus zene szól halkan a nappaliban, a mennyezetbe szerelt sok-sok kis hangszóróból.
VÉGE.
Edwin Chat
2015. Április 5.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
