- Nem tűrök narkóst a házamban!- jelentette ki határozottan Frutti. – Vidd el, tedd be egy panzióba, vagy bánom is én hova, csak el innen, minél előbb.- Kevinen úrrá lett a kóma, és újra elaludt. Mike pár másodpercig némán nézett Fruttira, majd kiment az előszobába, és Kevin kabátját leakasztotta a fogasról.

   Martin túl volt a műtéten, az altatásból még nem ébredt fel. Kezében ismét infúzió volt. Helga ott ült az ágya szélén, és nézte. Kezdett aggódni, az órájára pillantott. Felállt, és elindult az orvosi szobához.

     Dr. Vega egy beteg leleteit nézte, mikor Helga megzavarta.

- Doktor úr, Mr. Rudownak már másfél órája ébren kellene lennie.

- Még nem ébredt fel?- kérdezte a doki a szemüvege mögül.

- Sajnos nem.- válaszolt Helga. Tizenöt órakor lett altatva, az altató három órán át hat. Most fél nyolc van, és még mindig alszik.

- Ez nem jó. Félek, hogy nem alszik.- mondta az orvos.

- Hanem?- kérdezte aggódva Helga.

- Kómába esett.

- Most mi lesz?- ijedt meg a nővér.

- Nézze nővérke, ismerem Mr. Rudow kartonját, leleteit. Semmiféle orvosi készítményre nem allergiás, az altatóra sem. És az altatónak semmi mellékhatása nincs. Ebben az esetben maga is tudja, mit tudunk tenni.- magyarázta az orvos.

- Semmit?- kérdezte Helga.

- Semmit. Csak imádkozni.- mondta nagyot sóhajtva a doki.

     Helga visszament Martinhoz. Újra leült az ágy szélére, és beszélni kezdett a fiúhoz.

- Martin, szépen kérlek, ébredj fel, ne tedd ezt velünk. Még dolgod van az életben, és biztos vár rád valaki, én tudom. Fel kell épülnöd.- abbahagyta a beszédet, tudta, hogy hiábavaló. Csendben nézte Martint, és a kóma következményeit számolta.

- Lehet, hogy minden rendben lesz, ha felébred. De lehet, hogy lesz egy kis emlékezetkiesés, de majd egy-két dolog, egy-két tárgy eszébe juttatja az életéből kiesett képeket. De lehet, hogy semmire nem fog emlékezni. Nem fogja felismerni a szüleit, a munkatársai, barátok, mindenki vadidegen lesz számára. Még én is.- Helga szeme könnybe lábadt, arcát két kezébe temette, és sírni kezdett.

   Kevin mozdulatlanul aludt. Mike behozta a kabátot.

- Gyorsan add rá, és vidd innen!- mondta Frutti.

- Várj szívem. Emlékezz vissza, a srác emlegetett valami kórházat, hogy nem akar oda visszakerülni. Hátha beteg.- mondta Mike.

- Persze hogy beteg. Drogos! Biztos megszökött az elvonóról.- válaszolt Frutti.

- Elvonó!- tört ki Mike-ból.

- Na, végre belátod, hogy drogossal van dolgunk.

- Szívem, ha úgy van, ahogy mondod, akkor nagy a baj.

- Miért?- kérdezte a lány.

- Ha elvonóról szökött meg, akkor most jelentkeznek nála az elvonási tünetek, azért van ilyen állapotban. Vagy droghoz kell jutnia, vagy vissza kell vinni a kórházba.- győzködte Mike Fruttit.

- Nézzük meg az iratait.- mondta a lány. Mike átforgatta Kevin kabátját, és az egyik zsebben megtalálta a pénztárcát.

- Bankkártya, TB kártya, adókártya, jogosítvány, személyi igazolvány, és lám-lám, véradó igazolvány.- mutatta az iratokat Mike a párjának.

- Mutasd!- szólt Frutti, és elvette Mike-tól a véradó kiskönyvet. Kinyitotta, és végignézte.

- Tényleg negyvenszeres véradó.- lepődött meg a lány. – Az utolsó véradás dátuma szeptember tizenhét.

- Ott volt a legutolsó véradáson. Azóta még nem volt véradás szívem.

- Attól még lehet drogos.- mondta Frutti.

- Drogostól nem vesznek vért, cica.

- Akkor miért van ilyen állapotban?

- Nem tudom cica, de egy biztos, ezt a fiút minél előbb vissza kell juttatnunk a kórházba.- Frutti megnézte Kevin személyi igazolványát.

- A szomszéd megyében lakik.- állapította meg.

- Remélem, kibírja a másfél órás utat.- mondta Mike. – Induljunk minél előbb.

 

                                                      9.

 

     Kevin apja kikapcsolta a tévét.

- Végre vége ennek a hülye meccsnek.- mondta megkönnyebbülve Marta.

- Hülye meccs… de persze a te szappanoperáid jók.- morgott az öreg, még a tévétől visszacsoszogott az ágyhoz.

- Ne morogj már öreg!- szólt rá Marta. Az esti idillt telefoncsörgés szakította meg.

- Na még ez hiányzott. Ki lehet ilyen későn? Mindjárt huszonkét óra.- bosszankodott Marta, és felvette a kis éjjeliszekrényen lévő telefon kagylóját.

- Tessék, Norman lakás.

- Üdvözlöm Miss Norman, dr. Morris vagyok Kevin visszatért a kórházba.

- Jaj Istenem, Kevin!- Marta beleszédült a hírbe. A fiú neve hallatára az öreg nikkelbolhaként ugrott ki az ágyból.

- Máris indulunk doktor úr.- mondta Marta, és letette a kagylót.

- Gyerünk öreg! Kevint egy fiatal pár megtalálta, és visszavitték a kórházba. Sajnos nincs jól.- mindketten öltözködni kezdtek. Az öreg hamarabb felöltözött, mint a felesége.

- Még elkészülsz, kiállok a kocsival a garázsból.

- Jól van, sietni fogok.- válaszolt a nő.

     Kevin apja kiment a garázshoz. Mire odaért, a távműködtetésű ajtó már fel is nyílt. Beült, az autó pöccre beindult. Kitolatott a garázsból, egészen a ház bejárati ajtajáig. A sebességváltót üresbe tette, behúzta a kéziféket, gondolta egy-két perc alatt nem tud befagyni, és kiszállt a kocsiból. Megnyomta a távkapcsolót, és a garázsajtó engedelmesen visszakúszott a helyére. Rágyújtott, és a kocsi mellett fel-alá járkálva várta a feleségét. A cigit félig szívta el, mikor a nő kilépett a házból.

- Öreg, te rágyújtottál?- kérdezte szemrehányóan. Az öreg eldobta a cigit a hóba.

- Most ez a legnagyobb bajod?

- Nem, igazad van.- mondta a nő.

- Siessünk.- szólt az öreg. Beszálltak az autóba és elindultak.

 

     - Először azt hittem drogos.- magyarázta Frutti dr. Morrisnak. A folyosó elején voltak az orvosi szobában. Frutti és Mike minden apró részletet pontosan elmesélt az orvosnak, egész onnan, mikor Kevint felvették a főút szélén. A beszélgetést kopogás zavarta meg.

- Tessék!- mondta határozottan az orvos. Az ajtó nyílt, és Kevin nevelőszülei léptek be.

- Üdvözlöm önöket Mr. Norman.- köszönt az orvos.

- Mi van Kevinnel doktor úr?- kérdezte Marta.

- Ez a fiatal pár találta meg Kevint, és hozta vissza. Sajnos nincs valami jól, de legalább jó helyen van.- válaszolt az orvos.

- Jó helyen…?!- szörnyülködött Marta. – Milyen hely az, ahonnan a beteg észrevétlenül el tud tűnni?- az orvos kényelmetlenül érezte magát, tudta, hogy Martanak igaza van. Semmit nem tudott válaszolni. Marta Fruttiékhoz fordult.

- Köszönöm hogy megmentették a fiúnkat. Szeretném meghálálni, nyugodtan kérjenek bármit.

- aranyos tetszik lenni, de nem jutalomért tettük.- válaszolt Mike.

- Bárcsak minden fiatal így gondolkozna.- mondta Marta, majd az orvoshoz fordult.

- Mi baja a fiamnak,

- Bódult állapotban van, olyan mintha részeg lenne. Vettünk tőle vért, alkohol és drog nincs a szervezetében.- magyarázott az orvos.

- De mégis mitől lehet ez az egész?- kérdezte Kevin apja.

- Martin…- mondta a az orvos a rövid, tömör diagnózist.

- Megnézhetjük doktor úr?- kérdezte Marta.

- Természetesen. Ugyanabban a kórteremben van, ahol reggel volt.- mondta a doki kis mosollyal. Az előbbi incidens miatt nem mert nemet mondani.

     Kevin ébren volt, utcai ruhában ült az ágy szélén. A kórterem ajtaja nyitva állt, Mike, Frutti, és a szülők bementek Kevinhez. Mikor az ajtóban megjelent a kis csoport, Kevin odanézett, de nem nagyon izgatta magát.

- Végre kisfiam.- fakadt ki az anya. – Annyira aggódtunk, úgy örülünk, hogy előkerültél.- Marta szorosan az ágy mellé állt, és átölelte Kevint. A fiú is átkarolta nevelőanyját.

- Mi a baj kisfiam?- kérdezte aggódva Marta.

- Nem tudom.- felelt Kevin.

- Martinnal van valami?

- Nem tudom anya, nem érzem Martint.

- Jól vagy kisfiam?- jött az újabb aggódó kérdés Martatól.

- Nem anya, nem vagyok jól. De ha nem kerülök ide vissza, lehet, hogy már jól lennék.

- Ugye nem fogsz megint megszökni?

- Nem anya, ezt a pár napot kibírom még helyre jövök.- nyugtatta Kevin az anyját.

- Fiam, ha rossz fiú leszel, tökön rúglak.- mondta az apa mosolyogva, és megbúbolta a fiú fejét.

- Jó fiú leszek apa. Tutira.- füllentett Kevin, és odafordult Mikehoz.

- Köszönöm a segítséget.

- Nincs mit srác.- válaszolt Mike.

- Ne haragudj, hogy drogosnak hittelek.- mentegetőzött Frutti.

- Nem haragszom, elég logikus gondolatmenet volt, joggal hihetted.- mondta Kevin, majd az anyjához szólt.

- Anya, nagyon álmos vagyok.

- Jól van kisfiam, pihenj csak. Reggel bejövünk hozzád.- mondta Marta, és homlokon csókolta a fiút.

- Légy jó fiam, és vigyázz magadra.- búcsúzott az apa is.

- Persze apa.

- Viszlát srác, gyógyulj meg.- köszönt el a jampi.

- Köszönöm Mike.

- Én csak Mike-ot tudom ismételni.- mondta kedvesen Frutti.

- Köszönöm, sziasztok.- búcsúzott Kevin a látogatóktól. A kis csapat elindult. Már mindenki kiment a kórteremből, Mike csukta volna be az ajtót, mikor Kevin utána szólt.

- Mike!- a jampi megfordult, Kevin kézzel intett neki, hogy jöjjön vissza. Mike belülről becsukta az ajtót, és visszament.

- Figyelj Mike, segítened kell. Élet-halál kérdésről van szó.

- Na de srác…- hüledezett Mike.

- Muszáj Mike! Most nincs idő elmesélni, hosszú história. Minden elvesztegetett perc végzetes lehet.- magyarázta Kevin.

- Mit akarsz?- kérdezte Mike.

- Szükségem lenne két doboz sörre, de még ma. És holnap reggel nyolckor várj kocsival a kórház mögötti utcában.

- Ennyi?

- Ennyi.- válaszolt Kevin.

- Még jó. A Pentagont ne robbantsam fel esetleg? Talán nyolc órája ismerlek.

- Segítesz vagy nem?- kérdezte erélyesen Kevin.

- Segítek.

- A földszinti előtérben van büfé, huszonkét óráig van nyitva. Ha sietsz még eléred.- magyarázott Kevin.

- Nyugi srác, a kocsim csomagtartójában mindig van sör. Pár perc és itt vagyok.- mondta Mike, és kiment a kórteremből. Kevin arcán cinkos mosoly jelent meg: - Jövök Martin.

 

                                                           10.           

 

     Másnap reggel a kórház második emeletén megállt a lift. Kevin lépett ki belőle, kezében egy bontott doboz sör. A felét megitta, hogy sörszaga legyen, így hatásosabb a terv. Lármázva elindult a folyosón.

- Apa lettem, melyik szobában vagy drágám?!- hangoskodott.  A szolgálatban lévő nővérek, és az orvos azonnal kiment a folyosóra, megnézni, ki ez az őrült kora reggel. Kevin ahogy meglátta őket, magasba emelte kezeit a sörrel együtt, és elindult feléjük.

- Apa lettem, hol vagy drágám?- folytatta a színjátékot. Az orvos elindult Kevin felé, pár másodperc múlva találkoztak.

- Doktor úr, igyon velem.- mondta Kevin, és egy doboz sört húzott elő kabátja zsebéből.

- Köszönöm, de szolgálatban vagyok.- utasította el a doki.

- Apa lettem!

- Gratulálok, de valami félreértés történt.

- Dehogy történt félreértés, apa lettem!- játszotta a részeg újdonsült apukát Kevin.

- Úgy történt félreértés, hogy ez nem a szülészet.- magyarázta az orvos.

- Hogy tetszik mondani?- kérdezte Kevin.

- Ez nem a szülészet. Tévedésből a szájsebészetre tetszett jönni.

- „Hát persze te nagy ökör.”- gondolta Kevin. „- Ez épp az ellenkező épületszárnyon van, ahonnan megszöktem. Még szép hogy ide jöttem.” – Jaj, ezer bocsánat!- mondta tántorogva. – És merre találom a szülészetet?

- Lemegy a földszintre, kimegy az udvarra, és a hátsó porta mögötti épület a szülészet.- magyarázta türelmesen a doki.

- „Tudom te agy alapi mirigy!” – Kö-köszönöm doktornő. Bocsánat… doktor úr.

- Nincs mit, de kérem, halkabban tessék ünnepelni.- kérte az orvos.

- Persze doktor úr, viszlát.- köszönt el, és elindult vissza a lifthez.

- Apa lettem, jövök drágám!- dáridózott, de most már jóval halkabban, ahogy az orvos kérte.

      Áttántorgott az udvaron, meg sem állt a portáig. Ahogy a portás meglátta a fiút, kijött a fülkéjéből.

- Maga mikor jött be ide?

- Cs…cs…cs…ssss…nemtom.- válaszolt Kevin. – Apa lettem! Ezt igya meg a lá-lá- fiam egészségére.- mondta, és a doboz sört, amit az előbb az orvosnak kínált, oda adta a portásnak, majd kitántorgott az utcára. A portás fejét csóválva visszament a fülkéjébe, kezében a doboz sörrel.

    A kórház mögötti mellékutca kihalt volt. Kevin az óráját nézte, három perc múlva nyolc, de a piros Impalát nem látta sehol. Ez a porta, ahol kijött, a kórház hátsó bejárata volt. Hivatalosan itt csak mentők közlekedhettek, látogatók nem. De ezt a szabályt a látogatók soha nem tartották be, és szerencséjükre a portások sem. A porta nagyjából az utca felénél volt. Kevin ahogy kilépett, ment pár métert, majd megállt, és körülnézett. Elnézett jobbra, elnézett balra. Sehol egy lélek, sehol egy mozgásban lévő autó. Az utca egyirányú volt, a szélén állt pár kocsi, mind öreg tragacs, talán már a forgalomból való kivonásra vártak. Az utca teljes hosszában ]koszos volt, Kevint lehangolta a látvány. Millió eldobált csikk, összegyűrt papírok, és ki tudja még mi szemét hevert az úton, a járdán. A szemközti épület tövétől, keresztben a járdán hugyfoltok körvonala látszott, és bűzölgött. Ide járnak brunyálni a csövesek. „- Gyönyörű, a kórháztól pár méterre. Ez aztán a higénia.” – gondolta Kevin. Odasétált a legközelebbi szemetes kosárhoz, és kidobta a sört.

     Az utca végén a sarkon volt egy presszó. Kevin célba vette, hiányzott már neki a reggeli kávé. Majdnem odaért, mikor háta mögül autó motorjának duruzsolását hallotta meg. Megállt, és megfordult, a látványtól megkönnyebbült. Mike közeledett  a piros Impalával. Kevin integetni kezdett, Mike oda gurult az utca végéhez. Leállt az út szélén, és kiszállt a kocsiból.

- Szevasz Mike, köszönöm hogy eljöttél!- üdvözölte Kevin.

- Helló srác! Ez sokba fog kerülni, túl korán keltem miattad.

- Nyugi, hálám nem fog elmaradni. Gyere, igyunk egy kávét.

- Jó ötlet.- nyugtázta a jampi, és beléptek a presszóba.

     A helyiség füstös és büdös volt, a levegőben sör és bor savanyú szaga terjengett. Nem is presszó volt, egy rossz lebúj, egy füstös kocsma. Kevin és Mike nem lepődött meg. Ahogy az utca kinéz, nem számítottak első osztályú helyre.

     Zajlott az élet a kocsmában. Csövesek, munkanélküliek itták a fröccsöket, bornak nem nevezhető készítményből. Közülük egy-kettő ingyen kapta a fröccsöt, cserébe néha kiürítették a koszos hamuzókat, letörölgették az ócska asztalok kopott lapjait. Martin miatt Kevin még mindig szédelgős állapotban volt, a jampival együtt odament a pulthoz. Egy iszákos fejű, húsos férfi állt a pult mögött, a pulton pár csövi könyökölt.

- Két kávét kérek.- rendelt Kevin.

- Részegeket nem szolgálunk ki.- mondta a csapos. Kevin ezt ki akarta kérni magának, de Mike nyugalomra intette.

- Két kávét kérek.- mondta Mike.

- Buzikat sem szolgálunk ki.- mondta a pultnál könyöklő muslicák közül az egyik. Mike a hang irányába fordult.

- Akkor te hogy kaptál inni?- vágott vissza.

- Túl szemtelen vagy kisfiam.- mondta a csöves, és négyen-öten körbe állták Mike-ot és Kevint. Mike nyugodt volt, de Kevin izgulni kezdett. A szeszkredenc képű csapos a pult mögött poharakat törölgetett. Szemmel kísérte az eseményeket, de nem szólt közbe. Nem bánta volna, ha a csövik kidobják ezt a két jómódú alakot.

- Ne tegezz kisfiam!- mondta a hangadó csöves Mike-nak.

- Mert, mi lesz? Eltetszik fenekelni?- kérdezte gúnyos mosollyal Mike.

- Igen, és az fájni fog.- válaszolt a muslica, és keze ütésre lendült. Mike elkapta a lendülő kezet csuklónál, és fokozatosan, egyre erősebben szorította. Kevin szó nélkül, tudatlanul nézte mi történik. A muslica előbb meglepődött, majd egyre fájdalmasabb képet vágott. A másik kezével próbálta kiszabadítani magát Mike fogásából, de a jampi úgy szorította, mint egy satu. Mike arccal a pult felé fordult.

- Két kávét kérek!- mondta, és még erősebben szorította a csöves kezét, mire a csövi feljajdult. A csapos letette a poharat, a törlőrongyot, és odalépett a kávégéphez. Mike ekkor elengedte a muslica kezét, aki azonnal elhátrált, de szemeit nem vette le Mike-ról, közben fájó csuklóját masszírozta. Mike Kevinhez fordult.

- Mi a terv srác?- kérdezte.

- Hááát…- Kevin hirtelen nem tudott mit mondani.

- Itt a kávé.- mondta a csapos, és két csészét tett a pultra. – Nyolc euro lesz.- Mike Kevint nézte, és a kávé árának hallatára elmosolyogta magát. Túl magasnak találta az árat két kávéért. Hirtelen a pulthoz fordult, villámgyors mozdulattal elkapta a csapos ádámcsutkáját, és szorítani kezdte.

- Azt hittem, ilyen előkelő helyen két kávé a cég ajándéka.- a csapos nemhogy szólni, de levegőt venni nem tudott. Két kézzel próbálta magát kiszabadítani, de a satu most is tökéletesen szorított. Végül fejbólintással jelzett. Mike elengedte a csapost.

- Köszönöm, igazán kedves.- mondta flegmán. Megfogta a két kávét, az egyiket oda nyújtotta Kevinnek.

- Egészségedre srác!

- Egészségünkre.- mondta Kevin. A kocsmában mindenki szoborrá merevedve állt, és Kevinéket nézte. Mike rágyújtott.

- Srác, most már ideje lenne, ha beavatnál a terveidbe.

- Igen, persze…- válaszolt Kevin.  

 

      Mike beindította az Impalát. A hengerek mély morajlással elkezdtek dolgozni. Az autó a kocsma elől kifordult a főútra. Átmentek egy felüljárón, majd Mike besorolt abba a sávba, ami a 6-os főútra visz.

     - Na Kevin, meséld csak el ezt a Martin-sztorit.- mondta Mike.

- Hú de furcsa…- csodálkozott Kevin.

- Micsoda? Kérdezte Mike.

- Most először nem azt mondtad, hogy „srác”, hanem a nevemen szólítottál.- felelt Kevin.

- Bocs srác, néha megfeledkezem magamról.- mondta nevetve Mike. Vagány ruhájában, és a frizurája úgy nézett ki, mint egy igazi rock and roll sztár, akiért a tini lányok, és az érett nők eszeveszetten sikoltoznak a koncerten.

- Semmi baj, megbocsátok.- mondta mosolyogva Kevin. Mike egy rock and roll hits kazettát nyomott a magnóba. A kazettán a szakma nagyágyúi, Elvis, Chuck Berry, Jerry Lee Lewis, The Christals, Little Richard, Chubby Checker énekelték az örökzöld slágereket.

- Elég ügyes voltál a kocsmában. Honnan ez a tudás?- kérdezte Kevin.

- Még a régi szép időkben tanultam küzdősportot. Nem vagyok egy Bruce Lee, sem egy Chuck Norris, de meg tudom magam védeni, ha szükség van rá. Te sportoltál valamit?- kérdezett vissza Mike.

- Egy ideig kung-fuztam, aztán a sok tanulás miatt abba hagytam, nem volt rá idő.- válaszolt Kevin.

- Volt már rá példa, hogy visszaéltél a kung-fu tudományoddal?- kérdezte Mike.

- Az önvédelmi sportok nem erőszakra tanítanak.

- Ez a helyes beszéd srác!- nyugtázta mosolyogva Mike. Pár percig csendben autóztak, csak a magnóból áradt a kellemes, dallamos zene. Kevin arra gondolt, el kellene terelni Mike figyelmét Martinról, a szökésről, meg az egész cirkuszról. Semmi kedve nem volt elmesélni ezt a hosszú históriát a jampinak. Tisztába volt vele, hogy ennyivel tartozik Mike-nak, de nem tartotta fontosnak, és fáradt is volt.

     - Mivel foglalkozol Mike?

- Úgy érted, hogy miből élek?

- Igen.

- Party szervező vagyok.- válaszolt a jampi.

- És Frutti?

- Ő is. A társam.

- Jó nektek.- mondta kis irigységgel Kevin. – Klassz lehet.

- Mi a klassz benne?- kérdezte Mike.

- Hát az, hogy a társad a kollégád, így mindig együtt tudtok lenni. És gondolom a munka is érdekes.

- Igen, nagyon jó Fruttival mindig együtt lenni, a meló is jó, csak fárasztó. De megéri.

- Hogyan ismerkedtetek meg?

- Annak idején a haverokkal csináltunk egy zenekart. Rock and roll zenét játszottunk.

- Mi mást.- jegyezte meg mosolyogva Kevin. Mike egy rövid mosollyal jutalmazta a megjegyzést. Tudta, hogy semmi rosszindulat nincs benne, aztán mintha mi sem történt volna, folytatta a sztorit.

- Négyen voltunk, egy dobos, két gitáros, és egy énekes. Aztán úgy gondoltuk, egy igazi rock bandába kellene egy énekesnő is, így adtunk fel hirdetést.

- És a sok jelentkező közül Frutti volt a nyerő.- jegyezte meg Kevin.

- Majdnem. Ő volt az egyetlen jelentkező, vagyis az első. Annyira megfelelt a meghallgatáson, hogy a többi, később jelentkezőket már meg se hallgattuk, és a hirdetéseket is levettük mindenhonnan.

- És hogy lettél party szervező?- kérdezte Kevin. Mike sóhajtott egyet, és folytatta.

- A zenekaron belül Frutti és köztem kölcsönös szimpátia alakult ki, és pár hónap alatt összejöttünk. Frutti akkor már járt egy parti szervező, üzletkötő tanfolyamra, és engem is belerángatott. Mikor az iskolával végeztünk, megnyitottuk saját vállalkozásunkat.

- Szép, mint a mesében.- mondta Kevin.

- Igen, csak észnél kell lenni.- reagált Mike.

- Ezt hogy érted?

- Éjszakai élet, pia, drog. Vigyázni kell. A drogot még csak kíváncsiságból sem szabad megkóstolni. És a befolyt nyereséget nem elszórni kell, hanem visszaforgatni. Akiben van emberi tartás, talpon tud maradni.- Kevinnek tetszett ez a történet, ez az élet, kezdte irigyelni Mike-ot, akinek kemény munka árán is, de bejött az élet. És ő, Kevin Song? Még autója sincs. Se lakás, se barátnő. Nem tud felmutatni semmit. Még igazi családja sincs. Most készülődik, hogy legalább a testvérét megtalálja. És ha nem sikerül, akkor mi lesz? Erre gondolni sem mert.

 

     Frutti a vacsora után innivalót töltött a fiúknak, majd ő is leült az asztalhoz. A konyhában ültek, ami épp oly Pazar volt, mint a lakás bármelyik helyisége.

- Gyerekek, lenne két hatalmas kérésem.- Szólalt meg Kevin. Kissé kényelmetlenül érezte magát.

- Ki vele srác.- mondta Mike, és barátilag hátba verte Kevint.

- Hááát… ma éjjel itt alhatnék?

- Viccelsz?- kérdezte Mike. – A legszebb szobánk lesz a lakosztályod.- Kevin zavartan Fruttira nézett, az ő véleményére is kíváncsi volt.

- Hallottad.- mondta a lány kedvesen.

- A másik, az sem kis kérés.- folytatta Kevin.

- Talán nem fog leszakadni az ég.- mondta Frutti.

- Egy autó kellene kölcsönbe. Nem merek bérelni.

- Az enyémet viheted.- mondta Frutti. – Egy zöld színű Ford Capri. Persze, ha megfelel.

- Tökéletes. És nagyon köszönöm. Elképzelni sem tudjátok mekkora segítség ez nekem.- hálálkodott Kevin.

- Tényleg srác, nincs kedved mesélni valamit? Mondjuk Martinról?- kérdezte Mike.

- Ne haragudjatok, erre most nincs energiám. De ígérem be fogom pótolni. Szeretnék lefeküdni.- válaszolt Kevin.

     Frutti megmutatta Kevinnek a szobát, majd jó éjszakát kívántak egymásnak. Kevin ült az ágy szélén, és Martinra gondolt. Érezte, hogy a bódító kábultság, ami miatt drogosnak, részegnek hitték, enyhült. Bizakodva, új reményekkel aludt el.

 

                                                        11.

 

     A kórházban nyugalom volt éjjel. A nővérek és az orvos az orvosi szobában szundikáltak. Az orvos az asztalon könyökölve, az egyik nővér pedig a széken ülve, karba font kezekkel, lehajtott fejjel pihentette szemeit. Helga nem lenne ilyen kényelmes. De hát ő délelőttös, most az igazak álmát alussza otthon. Ő biztos, hogy ott virrasztana Martin ágya mellett, és látná mi történik.

     Martin szeme megrebbent, mint amikor álmodik az ember. Tudatalattija érzékelte, és nyugtázta a tényt, hogy az a kellemes valami (vagy valaki) ha lassan is, de közeledik újra. A kóma alatt látott képeket. Egy versenypályát, a startvonalnál autók motorja bömbölt, várva, hogy elindítsák a mezőnyt. Tisztán látta az autókat. Egy fehér Opel Record, egy barna Opel Kadett, egy szürke Ford Fiesta, egy fehér 405-ös Peugeot, egy bordó Lada Nova, egy sötétszürke Fiat Croma, egy fekete Volkswagen Passat, és egy zöld Ford Capri. Martin tudta, hogy a Capri lesz a nyerő. Aztán kigyúltak a fények, lendült a zászló, és a mezőny elindult. A hatalmas kipufogó füsttől pár pillanatig semmit nem lehetett látni, de ahogy az autók távolodtak a füstös starthelyről, kezdett kirajzolódni a mezőny. A fehér Peugeot élre ugrott, nyomában ott volt a két Opel, és a két Ford. Az ovális alakú pályán pár kör után az egyik kanyarban dulakodás alakult ki. A zöld Ford Capri pont kanyarodni kezdett, mikor mellé ért a Fiat Croma. A két autó oldala összeütközött, és a Capri úgy pattant le a Fiatról, mint gumilabda a falról. A kanyar helyett egyenesen ment tovább, nekiütközve a gumifalnak. Felborult, oldalán, tetején pörögve haladt tovább, még lassan veszítve a lendületéből, fejtetőn megállt. A zöld Ford Capri kiesett a versenyből. Martin elméje és tudatalattija zaklatott volt. Feje picit megmozdult oldalra, és balkeze is megrezzent, mintha áramütés érte volna.

 

     Kevin nagyon korán kelt, még hajnal volt. Frutti autójával kiállt a garázsból, és angolosan távozott. Frutti és Mike nyugodtan aludtak.

     A kölcsönautóval folytatta útját a 6-os úton Dél felé. Csendes volt a hajnal, a teli Hold bevilágította az egész hófehér környéket. A sötét magas kopár fák úgy nyúltak ágaikkal az ég felé, mint segítséget kérő, pihenésre vágyó megfáradt, öreg kezek. A rádiósmagnó gombjai UV zölden világítottak, a kazettafészekből egy kazetta lógott ki. Kevin finom mozdulattal benyomta, és várt. A szalag az elején volt, pár másodperc múlva megszólalt Bill Haley Rock az óra körül című dala. Kevin elnevette magát. Nem is számított másra, csakis rock and roll zenére. Ez a dal felvidította, jókedvű volt, bátran nyomva a gázpedált haladt ikertestvére felé. Még fáradt és álmos volt, nem gondolkozott azon, mi lesz ma, mit kellene csinálni. Úgy gondolta, ez ráér a reggeli kávé, vagy az ebéd után. Most egyenlőre csak a vezetéssel foglalkozott, és élvezte a zenét.

     Reggel fél hét tájban beért egy városba. Nem is város volt, talán nagyközség. Az utca kihalt volt, pár háznál világított a lámpa. A Ford lassan gurult a főúton, ami átszelte a lakott területet. Pár „S” kanyar után Kevin egy fogadó fényreklámját látta meg.

     Befordult a parkolóba, lekapcsolt minden fogyasztót, leállította a motort, kiszállt, és egy nagyot nyújtózkodott. A reggeli téli hideg levegő, és a nyújtózás felfrissítette, érezte, hogy ereiben megpezsdül a vér.

     Belépett a fogadóba. Üres volt, vendég sehol, csak egy férfi a pult mögött. A pult előtt fából faragott, magas bárszékek sorakoztak. Kevin leült arra, amelyik nagyjából a pult közepe táján helyezkedett el. Rendelt egy kávét és egy korsó kólát. A kávétól még jobban életre kelt, utána leküldte a kóla felét. A pult szélén egy tálcán frissen készült, gusztusos szendvicsek voltak. Ebből nem kért, túl korán volt még, úgy érezte, nem tudna reggelizni. Ebben az izgalom is közrejátszott, mert ha gyengén is, de újra kezdte érezni Martint.

 

                                              folytatás --->