A DGKT LAKJA 3. rsz
12
Fleltek. Halk, lass neszeket hallottak. gy vltk, hogy ez semmi komoly nem lehet. Taln egy kbor macska, vagy valami hasonl kis llat. Lehetne patkny is, de erre nem gondoltak. Ha eszkbe jut a patkny, biztos hanyatt homlok meneklnnek, de gy tovbbra is a kt szlnl llva nztek le a mlybe.
A szebb napokat is meglt vndor vatosan bestlt az akcfk, gazok sûrûjbe. rmmel ltta, hogy rejtekhelyhez nem nyltak. Ott nem vgtak le gakat, a fk kztt burjnz gazt nem tptk ki. Odalpett a kis kmlelõnylsszerû ablakhoz, amin keresztl tud majd cszlizni, s felmrte a kinti terepet. Ltta, hogy a munksok csak a fk klsejt vgtk le, igaztottk fazonra a lombot, eltûntettk az elszradt gakat, a vadhajtsokat. Elnzett a msik irnyba is, s megltta a tõle nhny mterre levõ ktnl a lnyokat. Elõbb nem nagyon vehette szre, mert a lnyok csendben voltak, nmn lestk a mlysget, a rohadt tetemeket, s a csontokat. gy reztk, õk is beillennek finak, ilyen hõstett vghezvitelvel.
jra felledt benne a harag. Olyan volt, mint egy kutya, akit ha bntanak a gyerekek, akkor mr az sszes gyerekre haragudni kell. Nyakbl leakasztotta a cszlit, msik kezvel a zsebbe nylt kavicsrt, de kzben szemeit le nem vette a lnyokrl. Halkan morgott maga el rthetetlen szavakat, melyekrõl taln mr õ sem tudta, hogy valjban melyiknek mi is a jelentse. Agya alapjraton zgott, mg messze volt attl a ponttl, hogy a dhtõl forrjon.
Cula szlei hazartek Robiktl. Letrve, sajnlkozva tudattk gyerekkkel a hrt, hogy Robi llapota semmit nem javult, sõt, az orvosok ktszer is vrt izzadva hoztk vissza az letbe. Vgl llapott sikerlt stabilizlni, de hogy maghoz tr, vagy marad a jelenlegi llapotban, azt csak a j Isten tudja. Cula szemei telefutottak knnyel. Torka makacsul dacolt a srs ellen, mintha egy hatalmas gombc akadt volna meg rajta. Arca kipirosodott, zihlva vette a levegõt, sûrûn pislogott. Nagyon jl tudta, mit kell cselekedni, de kptelen volt megrteni, hogy trtnhet ilyen dolog, pont velk. Pont az õ bartjval, radsul a legkisebbel. Istent, s az letet egyarnt igazsgtalannak rezte. J, Robi nem egy mintagyerek, taln nem kellett volna doblni azt az embert, sem meglõni, taln nem is kellett volna a dgktnl megllni, sem bele pislni, de akkor is, ez durva. Nem Robi lõtt a cszlival, s doblskor is csak pr kavicsot szrt a mlybe. Egy egyszerû gyerekcsnyrt gy kell bûnhõdnie? Taln az lete rn? Cula ezt felhbortnak, s kegyetlennek tallta. Az igazsgtalan sz mr eszbe sem jutott, tl enyhnek tallta ide.
Hirtelen sarkon fordult, s kirohant az udvarra. Meg sem llt a fszerig. A lakatszembõl kiakasztotta a lakatot, ami nem volt rnyomva, csak gy beakasztva a helyre. A deszkkbl tkolt ajt nyikorogva nylt ki. A napfny srga szõnyeget tertett az aljzatra. Cula bestlt ezen a srga szõnyegen, s megllt a helyisg kzepn.
Krbenzett. A mai hasznlatos trgyakon kvl volt pr rgebbi dolog is, kzlk nmely az cska kategriba is befrt volna.
Az egyik sarokban rgi kziszerszmok, kapa, s, gereblye, nyelk kiszradt, elgrblt, megrepedezett. Az egyik fal kzepn rgi lszerszmok porosan pihentek. Egy asztal volt a fal tvben, lapja tele mindenflvel. Kalapcs, sztszrt rozsds szgek, kaszakõ, olajos, bds rongyok egy kupacban, res vegek egyms mell lltva. Cult nem rdekelte a berendezs. Csak kt dologrt jtt, s ltta, hogy van mindkettõ, amire szksge van.
Fogott egy res veget, amitõl keze azonnal poros lett, de ez rdekelte, mintha meg sem trtnt volna. Azzal sem foglalkozott, hogy esetleg a ruhjt is bepiszkthatja. Odalpett az egyik sarokhoz, ahova egy vas benzinkanna volt lltva. A polcrl levett egy tlcsrt, ami dtõs pille palack volt fnykorban, s az vegre helyezte. Tlteni kezdte a benzint, de java mell folyt, mert az veg szja, s a tlcsr alja egyforma tmrõjû volt. De most ez sem szmtott, a cl rdekben brmire kpesnek rezte magt. Ujjaira is folyt az zemanyagbl, amit pljba trlt. Sietett, kapkodott, bosszvgynl, s izgalmnl csak trelmetlensge volt nagyobb.
Az veg szjt bedugaszolta, az asztal fikjbl elõvett egy szebb napokat is lt koszos, gyûrtt reklmszatyrot, s bele tette. Rejtekhelyrõl elõvette a cszlit, s azt is az veg mell dobta. Az olajklyha platnijrl elvette a kt doboz gyuft, s a polcrl elcsent egy ngyjtt. A gyufk is a szatyorba kerltek, de az ngyjtt inkbb a nadrgja zsebbe cssztatta.
Kisietett az udvarra, a fszer ajtajval nem bbelõdtt, nyitva hagyta. A szatyor szjt sszemarkolva fogta, s gyors lptekkel a bicajhoz sietett, ami a hz falnak volt tmasztva. Kzbe vette, s rutinosan ugrott fel r. Nem rdekelte a mg rvnyben levõ szobafogsg, kihajtott a nyitott kapun, s csak tekert.
Teljesen felspannolta a hr a bartjrl, ez mg tbb erõt, dht, bosszvgyat adott neki. Tekert, nem rdekelte semmi, megszûnt szmra a vilg. Nem lt a nyergen, az utca fldt volt, grngys, tele ktykkal, amikbe esõs idõben napokig llt a vz, huplikkal, ezek nagyot tttek minden jrmûvn, akr egy fekvõrendõr. Mikor nagyon grngys rszhez rt, abba hagyta a tekerst, s a pedlon llva, elõre dõlve, grnyedt httal manõverezte keresztl a kerkprt. A szatyrot jobb kezvel a kormnynak szortva tartotta, ami ide-oda himblzott, de semmi veszly nem fenyegette, hogy esetleg eltrjk az veg. Nem tudott nekicsapdni sem a kerknek, sem a vznak, vagy a villnak.
A dgkt elõtt egy megllt iktatott be, Gabik hzt. Tisztban volt vele, hogy Gabi nem vesz rszt a bosszban, mert ezt mr korbban megbeszltk az iskolban, de gondolta megossza a hrt vele, hogy mi trtnt Robival, s milyen llapotban van. Lelke mlyn arra is szmtott, hogy a hr hallatra Gabi taln meggondolja magt, de erre nem mert volna megeskdni. Nem is nagyon izgatta a dolog, amilyen lelki s idegllapotban van, gy rzi, hogy egyedl is le tud szmolni a vndorral. s azon elmlkedett magban, hogy egy ilyen kegyetlen ember mirt nem tudott megrohadni a dgktban. Mirt nem zabltk fel a patknyok, mirt nem pusztult hen, szomjan, minek l az ilyen.
Megllt Gabik hznl. Nem szllt le a bicajrl, jobb lbval a kerts lbazatnak tmaszkodott, s megnyomta a csengõt.
Pr pillanat mlva Gabi jelent meg a teraszon, a kulcsot mutat ujjn prgetve kzeledett a kapuhoz. Ltta hogy Cula nem gy nz ki, mint ahogy tõle megszokott, s a kormnyon is felfedezte a reklmszatyrot. Sejtette, hogy mi lehet a ltogats clja, s hogy hova tart. Ismerte Cult mr annyira rgen, hogy ilyen dolgokra pr pillantsbl r tudjon jnni.
Kinyitotta a kaput, s kilpett az udvarrl, bartja mell.
- Szevasz. Ht te? Mi jratban?- krdezte.
- Hrt hoztam Robirl. Rosszat.- vlaszolt, mg mindig a srssal kszkdõ hangon.
- Csak nem…?- krdezte Gabi. A mondat vgt nem merte befejezni, nem akarta kimondani azt a kegyetlen szt, ami akr tny is lehetne.
- Nem. Azrt ennyire nem rossz hr, de majdnem.- mondta Cula, s letrlte arcrl a kibuggyan knnyet. - l, de… mg mindig nem trt maghoz. Az orvosok mr ktszer hoztk vissza. rted? Ktszer lellt a szve.
- s most mi van vele?- krdezte Gabi. Kzben egsz teste beleborzongott a hrbe. A hûvs borzalom gy rzkdtatta meg testt, mintha mnusz hsz fokban llna az utcn egy vkony pizsamban.
- Minden rendben. Legalbbis egyelõre. Sikerlt stabilizlni az llapott. Krds hogy szhez tr-e. Hacsak le nem ll megint a szve. Vgleg…
Mindketten feszltek voltak. Gabit is pillanatok alatt gyomorgrcs kezdte knozni. Lbait, kezeit ideg bizsergette, mint egy trpefeszltsgû ram. Cula nem szlt semmit, csak knnybe lbadt szemekkel, seglykrõen nzte bartjt. Ha õ nem tudta az iskolban, taln ez a hr most meggyõzi Gabit. A testben eszetlen jtkot ûzõ rzsek, az ideg, a dh, a trelmetlensg, az izgalom mell egy jabb is trsult, a lktets. Lktetett a feje, torka, pulzusa, vni akkorkat dobbantak, mintha minden pillanatban szt akarnnak robbanni. Aztn egy hatalmasat nyelt nagy nehezen, mint aki egy kl nagysg kvet akar lenyelni, de eredmnytelenl, mert szemeibõl patakzani kezdett a knny.
Gabi is nmn nzett vissza Culra. A dac mr az õ torkt is erõsen fojtogatta, prblt õ is ellenllni neki, ugyangy, mint Cula. Egyms kztt nem volt szgyen a srs, de rltek, hogy a lnyok most nincsenek itt, hogy nem ltjk õket ilyen lelki llapotban, ilyen szemekkel. Viszont ha a kt fi tudn, hogy most hol vannak a lnyok, inkbb annak rlnnek, ha mgis itt lennnek velk.
Gabi most nem csak a srssal kzdtt, a vlasszal is. Mit tegyen? Erre a krdsre szeretett volna vlaszt adni magban, de oly nehz feladatnak tûnt. A rossz hr, amit kis bartjrl kapott, egy vgtelen, semleges ûrbe hzta lelkt, ahol kzmbs, s lnyegtelen minden, ezrt volt olyan nehz vlaszt tallni a fontos krdsre. Agya huzavont jtszott felizgatott lelkvel, forr lktetsek ksretben. Elmjben prgtek a lapok, agya lapozott, mint egy kinyitva hagyott knyvet a huzat. A lapok surrogva toltk a levegõt, majd enyhe nesszel simultak egymsra.
Becsukta szemeit, erõsen sszeszortotta, s tudta, hogy most van itt a pillanat, kimondani a vlaszt. Ha most nem, akkor itt fog llni az idõk vgezetig, a vlaszon gondolkozva. Kinyitotta szemeit, Cula mg mindig azzal a seglykrõ, bnatos tekintettel nzett r.
- Vrj, hozom a bicajt. Egy perc, s itt vagyok.- mondta Gabi, s berohant az udvarra.
13
Nmn tekertek, nem nagyon volt mondanivaljuk egyms szmra. Gabi gy rezte jl dnttt, Cula pedig rlt neki, hogy bartja meggondolta magt, s vele tart. Persze ez az rm nem felhõtlen, taln nem is igazi rm, inkbb csak egy kis lelki megnyugvs.
Cula azon gondolkozott t kzben, mi lesz, ha szraz gakat doblnak a dgktba, s meggyjtjk. Mekkora lesz a fst, s milyen sznû.
Ha nagy fst lesz, s fekete sznû, ami magasra szll, nem ktsges, hogy a kzsg lakinak szemet fog szrni, s akkor minden kiderl. Milli ember fog a kthoz jnni, tzet oltani, utna kitakartjk, s megtalljk a vndor gett testt. A kvetkezmnyekre jobb nem is gondolni.
Ha szrke, vagy msvalami vilgos fst lesz, az mr jobb, s taln a szl is elviszi a hatrba, hogy ne tudjon a magasba szllni, s akkor minden rendben lesz. Nem hallgatta az idõjrst a rdiban, a tvben sem nzte meg, gy fogalma sem volt, hogy a nap htralvõ rszben milyen idõ vrhat. Remnykedett benne, hogy a jelenlegi idõ nem fog vltozni, marad a derlt, enyhe szeles idõjrs, szerinte ez a legidelisabb a szmukra. Bzott benne, hogy nem lesz esõ, mert akkor hiba minden, a tervnek lõttek.
Gabi nem morfondrozott semmin, egykedvûen kerekezett Cula mellett. A fldet bambulta tekers kzben, csak nha emelte fel a fejt, s nzett elõre. Egyenes hossz ton haladtak, a kzsget mr maguk mgtt hagytk, de a dgktig mg van elõttk pr perces t. Elhatrozta magban, õ nem lesz a fõ hangad. Segt Culnak, de nem dobl gakat a ktba, s begyjtani sem fogja. Volt benne bizonyos flelem abbl a szempontbl, ha kiderl a dolog, akkor enyhtõ krlmny lesz, hogy õ „csak” segdkezett.
A Nap mg sttt, de a tiszta gre felhõk kezdtek kszni, s kicsit a szl is erõsebb lett. A kt fi ebbõl semmit nem vett szre, az gre nem nztek fel, a szl pedig nem erõsdtt olyan mrtkben, hogy felfigyeljenek r. Kzeledett az a front, amitõl Cula flt, bekvetkezik, s a kt finak sejtse sem volt, hogy tervknek, s az idõjrsnak milyen kvetkezmnye lesz.
Julika nyakban ott lgott a cszli, mert ugye õ a mai napon fi, kt bartnõjvel egytt. Amg ki nem rtek a lakott terletrõl, s el nem rtk a hatr szln fut fldes utat, addig nem merte elõvenni a cszlit. Mikor mr kint voltak, megllt egy pillanatra, elõhalszta zsebbõl, s a nyakba akasztotta. Flt, hogy megltjk a szlõk, vagy a tbbi felnõtt kzl valaki, ezrt cselekedett gy.
Dra flre llt, nem brta nzni a sok tetemet, s csontokat. A szag sem volt nyre, nem bnta volna, ha azonnal indulnak, ha nem is haza, legalbb el innen, minl messzebb a dgkttl. De nem szlt bartnõinek, gy gondolta, ha szlna, akkor megvetnk rte, kilgna a sorbl, hogy õ nem tud egy napra fi lenni. Pedig ez nem nehz, finak lenni knnyû, ez volt mindhrmuk vlemnye, s ez miatt tûrnie kellett a bûzt, az ocsmny ltvnyt, amit a nem valami turista ltvnyossg kt raszt.
Eszter vagnyabb volt Drnl. Õ llta a sarat, nem izgatta sem a ltvny, sem a kt bûze. Kzmbs szmra az egsz, nem rez undort tõle, nem melyeg a gyomra. Kt kzzel a gyûrû szln tmaszkodva nzte a mlysgben rothad dgket, kzben a nem tmaszkod lbt finoman elõre-htra lblta. Mgis valahogy mindhrman azt reztk, fõleg Dra, ha valamelyikk elõll azzal az tlettel, hogy jl van, elg volt, menjnk innen, a msik kettõ nem fog r megharagudni.
A vndor, akinek mr csak klseje volt ember, semmi ms, a kavicsot betlttte a cszliba. Tovbbra is halkan, elgedetlenl morgott maga el. Ezeknek a kislnyoknak nem szabadna itt lennik, jelenltk zavartk õt. Kezeit felemelte, a cszlit a nylsra szegezte, s klnsebb clzs nlkl lõtt. A kavics villmsebesen szguldott a lnyok fel, cltalanul tartott a semmibe.
Julika felkapta a fejt.
- Mi volt ez?- krdezte. A msik kt lny is hallotta a neszt, amit a tõlk nem messze elsurran kavics okozott, s az t tloldaln megzrgette a kukoricaleveleket, valamelyikbe tn mg lyukat is ttt.
- Nem tudom.- felelt Dra, aki Eszterrel, s Julikval szinte egyszerre figyeltek fel a hirtelen jvõ, vratlan zajra.
- Ott zrrent. Mintha becsapdott volna valami.- mondta Julika, s kis kezvel a kukorica fel mutatott. Mereven, feszlten figyeltk a kukorict, de semmi nem hallatszott, nem volt lthat, csak a fokozatosan erõsdõ szl suhogtatta a hossz, srgs leveleket, melyeknek zldnek kellett volna lennik, de esõ hinyban, s a tbb napja tart szrazsg miatt srgn, megkemnyedve ringtak a szl haja szerint. Most jtt el a pillanat, kimondani azt, amit megrkezsk ta reztek, s vgytak r, csak a bszkesg, a „megmutatom, hogy n is tudnk fi lenni” felfogs eddig nem engedte kimondatni egyikkkel sem.
- Azt hiszem, mehetnk. Eleget voltunk mr itt.- javasolta Dra. A msik kt lny ellenkezs nlkl szt fogadott, mr nyltak is a kerkprjukrt, jelezve ezzel Drnak, hogy nagyon j tletet tancsolt. Fellltottk a bicajokat, kzben flve tbbszr a kukorics fel pillantottak. Izgalom s flelem nyomasztotta õket, de ezt mindegyik prblta nem kimutatni, br lttk egyms szemben a rmletet, a trelmetlen vgyat, hogy vgre minl messzebb legyenek mr ettõl a helytõl.
Felltek a kerkprokra, de szemk tovbbra is ilyedten jrklt minden irnyba, mintha szmtannak valami hirtelen felbukkan, a kukoricbl kitrõ lnyre, zskos emberre, aki sszeszedi a gyerekeket, zskjba teszi, s estre megeszi õket vacsorra.
Szorgalmasan, elg nagy sebessggel tekertek, htra sem nzve, szerettek volna minl hamarabb, minl messzebb kerlni a dgkttl. Ugyangy mit Culk, õk is csendben voltak, csak a lihegsk hallatszott, bepirosodott arcuk lngolt a hirtelen jtt izgalomtl.
Dra elõre figyelt, s megllj-t parancsolt trsainak. Szembõl Cula s Gabi kzeledett. A lnyok rtetlenl nztk, Cula kezben mit keres egy szatyor, s vajon mi lehet benne. Egyltaln, hova mennek? Dra azt gondolta, majd megkrdezi õket, s taln velk is tarthatnnak, ha mr a mai nap ilyen, hogy fit jtszanak. Elkpzelni sem tudta, Culk mire kszlnek, de oldalt nagyon furdalta a kvncsisg. Leszlltak a bicajokrl, s vrtk a fikat.
Gabi s Cula odart a lnyokhoz.
Õk is leszlltak a nyeregbõl, lbukat kt oldalt a fldre tettk.
- Mit kerestek itt?- krdezte Cula, hangjbl szemrehnys volt kivehetõ.
- A dgktnl voltunk.- felelt Dra. Cula elgedetlen kpet vgott. Mr csak ez hinyzott, pont ma, hogy ez a hrom kis csitri elrontson mindent.
- Menjetek haza! Gyorsan!- hangja erõteljes volt, de visszafogott.
- Hova mentek? Mit akartok csinlni?- krdezte Dra. Most is Cula vlaszolt.
- Az nem lnyoknak val. Menjetek! Gyorsan!
- Nem tarthatnnk veletek? Ma gyis azt jtsszuk, hogy mi is fik vagyunk.
- Nem!- trt ki erlyesen Culbl. Tns haza, vagy megjrjtok!- mondta fenyegetõen, s tett egy hirtelen mozdulatot, mintha le akarn tenni a bicajt, hogy elverje õket. Ez megtette hatst. A lnyok ijedten nyeregbe pattantak, s eliszkoltak.
- Na vgre.- knnyebblt meg Cula. Majd egy elgedetlen fejcsvlssal visszaszllt kerkprja lsbe. Gabi ugyangy cselekedett, s folytattk tjukat a dgkt fel.
Rejtekhelyn a vndor elgedett volt az eredmnnyel. A lnyok elhztk a cskot, ez megknnyebblst hozott neki. Nem akarta õ igazbl megsebesteni egyikõjket sem, ezrt is lõtt gy vaktban, csak el akarta riasztani õket, s ez sikerlt is. s rlt neki, hogy rejtekhelyt nem fedeztk fel. Megtehettk volna, ha kicsit jobban figyelnek. A lnyok csak a kukorict lestk, azt az irnyt nem figyeltk, amerrõl a lvs jtt, s nem jrtak utna, hogy mi jtt valjban, s honnan. Szerencsjkre.
Tn kt perc telt el, hogy tallkoztak a fikkal. Dra gy vlte, õk is haladtak, meg a fik is az ellenkezõ irnyba, mr biztos tisztes tv van kztk. jra megllt, bartnõi kvettk pldjt.
- Figyeljetek! Kvncsiak vagytok, Culk hova mennek, s mit fognak csinlni?
- Aha.- mondta Eszter.
- Igen.- vlaszolt Julika is.
- Van egy tletem.- kezdte Dra, s ki is fejtette mire gondolt.
- Visszamegynk egy darabon a dgkt fel, s ha messzirõl megltjuk õket, bemegynk a kukoricba. Ott letesszk a bringkat, s vatosan osonunk tovbb, amg utol nem rjk õket. Kilessk, hogy mit csinlnak. Benne vagytok?
- Juj, de j!- rikkantott Julika.
- Indulhatunk!- mondta vrakozssal teli rmmel Eszter is. Megfordultak, s elindultak visszafel, amerrõl jttek, a dgkt irnyba.
14
A fik clhoz rtek. A dgkttl tisztes tvolsgra lefektettk a bicajokat a fldre, s vatosan, halkan kzeltettek. Tbb kupac levgott, elszradt leveles akcfa gak sorakoztak az t szln, nyolc, tz mterre egymstl. Az elsõ is tz mterre lehetett a kttl.
- Belenznk?- krdezte Gabi.
- Hlye vagy? Azt akarod, hogy a mi fejnket is sztlõje, mint Robit?!- trt ki Culbl a dhs vlasz. Halntka lktetett.
- Tnyleg, igazad van.- ismerte el Gabi. Most gondolt bele csak igazn, milyen rossz tlet, s nagy felelõtlensg lett volna belenzni a ktba. Az a valami a kt mlyn most is biztos kihzott cszligumival clozza a kt tetejt, arra vrva, hogy valaki lenzzen a mlybe. Gyomra megremegett a gondolattl, s rlt, hogy Cula szhez trtette.
- lljunk neki.- javasolta Cula, s elindult a legkzelebbi akcfa kupachoz. Gabi nmn kvette, lelkiismerete mardosta. Nem biztos, hogy helyes dolog itt lenni, s ilyen dolgot mûvelni. De ha mr gy dnttt, hogy segteni fog, most mr nem htrl vissza.
Cula megfogott egy-egy gat, s hzni kezdte a kthoz. Gabi ugyanezt tette, a szraz gak, s apr levelek karcosan sercegtek a fldn, keskeny barzdt hzva a porba. Cula elengedte az egyik gat, a msikat kt kzzel megfogta, s a mlybe dobta. Utna rgtn megfogta a msik gat is, s kldte az elõzõ utn. Aztn mint aki jl vgezte dolgt, leporolta tenyert, s indult is a kvetkezõ adagrt.
Gabi is odart a kthoz, s beledoblta az gakat. Komtosan, lehorgasztott fejjel kvette Cult.
- Gyernk! Az sszes kupacot bele akarom doblni. Sznig tele legyen az a kt fval!- szlt Gabihoz gy, mint egy parancsot osztogat katonatiszt. Gabinak ez nem nagyon volt nyre, gy rezte, Cula tlzsba viszi a dolgot, s vlemnyt szv is tette.
- Szerintem hlyesg annyi gat bele doblni. Ha flig tesszk, vagy harmadig, az is bõven elg.
- Nem ktelezõ itt lenni, ha nem akarsz. Majd megcsinlom egyedl .- kapta a vlaszt Gabi, s letrte amgy is ocsmny kedvt, hogy bartja hajthatatlan. gy tehetetlenl, sz nlkl tette azt, amit Cula mondott.
Hossz folyamat volt, amit tettek. Ahogy fogytak az akcfa kupacok, egyre messzebb kellett gyalogolni a kvetkezõig, ez kiss idõignyes vllalkozs volt gy. Szorgalmasan hztk az gakat a fldn. Gabi csendben, egy szt nem szlt, Cula viszont nem egyszer megszlalt, ismtelgette mondkjt, ami Gabi szmra gy tûnt, hogy bartja sajt magt hergeli. Tettk a dolgukat, elkpzelni sem tudva, mi vr rjuk.
A vndor rejtekhelyn rgus szemekkel figyelte az esemnyeket. Nzte, ahogy a kt fi sernyen dolgozik, fradtsgot nem ismerve dobljk a ktba az gakat. szre vette, hogy Gabi nem igazn rajong ezrt a foglalatossgrt, inkbb Cula az, aki hajthatatlan, rendthetetlen tervnek megvalstsban.
Fejben neki is megszletett egy terv. Konokul mosolygott, halkan morgott, ahogy szokott, s csak figyelt, vrta a megfelelõ pillanatot. Kzben gy szortotta a cszlit, mintha el akarn venni tõle valaki. Jobb kezvel az gast, ballal a gumit fogta, amiben mr ott vrakozott a kavics, amit szeretett volna kilõni, de mg nem jtt el a vrva vrt pillanat.
A lnyok meglttk a fikat. A nagy tvolsg miatt csak kt plcika embernek hatott Cula s Gabi.
- Ok, most bemegynk a kukoricsba.- mondta Dra.
- Biztos hogy oda akarsz menni?- krdezte Julika.
- Igen.- kapta a rvid vlaszt.
- De az elõbb az a zaj… valaki van ott.
- Nincs ott senki.- felelt Dra. - Brmi okozhatta azt a zajt, nem kell egybõl a legrosszabbra gondolni.- Drban is volt egy kis flelem, valamilyen szinten igazat adott magban Juliknak, de kvncsisga nagyobb volt flelmnl, gy ht, ha szorongva is, de bestlt a kukoricsba kerkprjval egytt. Kt bartnõje kvette. Bementek j pr soron, hogy az trl ne nagyon legyenek lthatak, de õk azrt lssanak mindent. A bicajokat lefektettk a fldre, s igyekeztek minl csendesebben, elõrehajolva lopakodni elõre, az ttal prhuzamosan.
Nem tudtak gy haladni, hogy ne zrgessk a leveleket, de ez a zaj elvegylt azzal a zajjal, amit a szl okozott, ahogy ringatta a szrakat. Fltek mind a hrman, de reztk, nagy baj nem lehet, mert ha esetleg trtnne valami, siktannak j hangosan, s a kt fi biztos, hogy segtene, megmentenk õket.
Elg jl haladtak kt sor kztt rejtõzkdve. Felllni nem mertek, nehogy fejk kiltsszon, a szrak mg nem rtk el vgleges magassgukat. Nha leguggoltak, pihentek egy kicsit. Ilyenkor riadtan nztek egymsra, lihegtek, amit inkbb a flelem okozott, nem az erõltetett menet.
A fik okozta zaj, ahogy hztk az gakat a fldn, s Cula beszdt is egyre hangosabban hallottk, ami azt jelentette, hogy kzelednek, s nemsokra clhoz rnek. Mikor mr annyira kzel kerltek, hogy rendesen hallottak, s lttak mindent, meglltak, s leguggoltak. A kukoricaszrak kztt lestk a kt fit. Megdbbentek a ltvnytl, hogy az gak a ktban vgzik tjuk vgt. Azt pedig vgkpp nem rtettk, s teljes flelem lett rajtuk rr, mikor meghallottk, hogy Cula be akarja gyjtani a ktba doblt gakat.
- Mit akarnak ezek? Mirt gyjtjk be a kutat?- krdezte Dra, de krdse hibaval volt, mert bartnõi ugyangy nem tudtk a vlaszt, mint õ. Egy ember van a ktban, s õt akarjk meglni, elgetni, bosszt llva Robi miatt, azt nem is sejthettk. Brmire gondoltak volna, de erre mg leggytrõbb rmlmaikban sem.
A kt megtelt. Sznltig tele volt pakolva gakkal, Cula elgedetten nzte munkjuk gymlcst.
- Mirt nem kiabl?- krdezte Gabi.
- Kicsoda?
- Ht az ember lenn a ktban. Mikor ledobtuk az elsõ gakat, mirt nem kezdett el kiablni?
- Mit tudom n.- vlaszolt Cula. - Taln alszik, vagy mr nem is l. Vagy agyon nyomtk az gak, vagy valamelyik g keresztl szrta, mint egy kard. Mit szmt, kiabl-e, vagy nem? Akrmi is az oka, meggyjtjuk az gakat.
A szatyorbl kivette az veg benzint, s Gabinak nyjtotta.
- Intzd el!
- n ezt nem teszem meg.- mondta Gabi.
- De nymnyila alak vagy.
- Nem rdekel, gondolj rlam, amit akarsz, akkor sem teszem meg.
- Rendben.- nyugtzta Cula, de nem tetszett neki Gabi vlasza. - Akkor megteszem n.- mondta elgedetlen shajjal, s szabadd tette az veg szjt. Pr pillanatig farkasszemet nzett Gabival, majd odallt a gyûrû mell. Egy darabig nzte az gakkal megtelt kutat, gondolta, gy biztos sikeres lesz a terv.
Locsolni kezdte a benzint az gakra, a ktba. Szablytalanul, sszevissza, mindenfel ltyklt a gylkony anyagbl. Mindenhova jutott belõle. Levelekre, gakra, onnan a lentebbi gakra, lassan csepegve, csordoglva haladt egyre lejjebb, hogy aztn be lehessen gyjtani, s beteljestse hivatst. Mert Cula szerint ez az veg benzin arra hivatott, hogy kellõkppen bebortsa az gakat, leveleket, s egyszer, s mindenkorra vget vessen annak a valaminek ott lenn a kt mlyn, ami Robit slyosan megsebestette, s vlsgos llapotba sodorta.
Locsols kzben egyre knnyebb lett a lelknek. A folyamatban lvõ elgttel egyre jobban szabadtotta fel a lelki teher all, a tudat, hogy a bossz beteljesedik, egyre tvolabb ûzte a feszlt idegessget, rezte, ahogy csordogl a benzin egyre mlyebbre, gy lesz nyugodtabb lelki llapota.
Az res veget bedobta a ktba, majd egy doboz gyuft vett elõ. Kivett egy szlat, s vgighzta a doboz oldaln. A vkony foszforos szl sercegve lngra lobbant. Meggyjtotta vele az sszes gyufaszlat, ami a dobozban volt, s sztszrva a ktba dobta. Az gõ gyufaszlak kzl is j pr szlnak sikerlt lejjebb jutni, alsbb gakat, leveleket begyjtani. Ahny szl csak volt, mind ms helyen landolt. Jobb tûzgyjtst Cula el sem kpzelhetett volna.
A szraz gak, s a levelek azonnal lngra lobbantak. Ropogva, pattogva nõtt a lng pillanatrl pillanatra. Nyelvei egyre hosszabban nyltak kifel, mint egy riskgynak, egyre tbb s tbb testvre kelt letre. Vgl teljesen kinõtte magt, s az gaskod nyelvek egyre merszebben nyjtztak az g fel.
15
Akadlyt nem ismerve kapaszkodtak a vgtelenbe, hes getõ vgyt egyre magasabbra kiltotta srgsvrs nyelveivel.
- Mg, mg! Hozzunk mg tbb gat!- kiltott Cula Gabinak. Szve szerint a vilg sszes fjt a tûzre dobta volna, hogy kivetnival se legyen a bosszban. Gabi szomoran lgatta az orrt, de megtette, amire bartja krte.
A lnyok dbbenten kuksoltak a kukoricsban. Halkan suttogtak, hallottk a fik beszdt, s lttak mindent.
- Ez nagy baj. Mirt tesznek ilyent?- krdezte Eszter.
- Fik. Rosszalkodnak, de szerintem mr kezdik tlzsba vinni.- mondta Julika.
- Ezt nem lehet annyiban hagyni, ttlenl nzni. Szlni kellene valakinek.- magyarzta Dra, majd Julikhoz fordult. - Figyelj tkmag! Vissza kellene menni a kzsgbe, szlni egy felnõttnek, hogy hvjk ki a tûzoltkat. Meslj el mindent, amit itt lttl, mondd el, hogy tûz van a dgktnl.
- Hossz az t a hzakig. n flek egyedl a hatrba.- felelt Julika lehorgasztott fejjel. A fldet bmulta maga elõtt, ahonnan pr szl gaz, tarack kandiklt ki.
- Inkbb ne szljunk senkinek. Ha szlunk, kiderl hogy mi is itt jrtunk a dgktnl, s akkor garantlt lesz a bntets.- mondta el vlemnyt Eszter.
- Ezt ugye nem mondod komolyan?- krdezte csodlkozva Dra.
- Tudod milyenek a felnõttek. Majd neki llnak fantzilni, mi hogyan trtnt, mint valami krimibeli nyomoz, aztn majd az lesz a vge, hogy minket is bele kevernek. n ebbõl nem krek.- prblta gyõzkdni Eszter a bartnõjt. Nem hiba, mert Dra gondolkodba esett, elbizonytalanodott. Agya trelmetlenl zakatolt, jra tgondolta Eszter mondandjt, s vgl igazat adott neki. A felnõttek hajlamosak ilyesmire, knnyen lesz a szemkben rtatlanbl bûns. s majd õk hrman magyarzkodhatnak, hogy semmi kzk a tûzhz, csak jelentettk a bajt. De ezt a szlõknek nehz lenne elmagyarzni, gyõzkdni õket, hogy higgyk mr el vgre az igazsgot.
- Rendben, azt hiszem igazad van. De mgiscsak abszurd itt lbe tett kzzel figyelni, amit mûvelnek.
- s? Mit tudunk tenni? Taln menjnk oda, s oltsuk el a tzet? Vagy szljunk rjuk, ha hagyjk abba, kikapnak?- tette fel a krdseket Eszter. Dra gondolatban megint csak igazat adott neki. Beltta, hogy semmit nem tudnak tenni, csak figyelni, tehetetlenl nzni, mit mûvel a kt fi.
Cula teljesen nkvleti llapotban volt. A tûz pattogott, egyre hatalmasabb lett, de õ csak szorgalmasan hordta az gakat Gabival. Eltklt szndka volt, hogy az sszes kupacot a tûzre dobja, amiket a munksok levgtak, s felhalmoztak az t szln. Arra nem gondolt, hogy ez lehetetlen feladat, mert rengeteg kupac van, s kilomter hosszan vrakoznak sorsukra. De igyekezett, amennyit csak lehetett, azt mind a ktba akarta dobni.
Õ is mr kezdett hasonltani egy õrltre, Gabi meg tudta, hogy semmit nem tehet, Cult nem tudja megakadlyozni. Ha nem segtene neki, egyedl folytatn tovbb ezt az eszelõs tnykedst.
A lny az akcfk nyjtotta menedkben nzte a mûsort. Agya tajtkozni kezdett, most fogta fel igazn, mi is trtnik valjban. Õt akarjk elgetni, meglni. ldotta Istent, s sajt maga lelemnyessgt, hogy a csontokbl rudat eszkblva kimeneklt a ktbl. Ha ezt nem tette volna meg, ott lenn a kt aljn mr ropogsra lenne slve.
Teljesen elbortotta mreg. Ekkora gyûlletet mg soha semmi irnt nem rzett, mint most a gyerekek irnt. Rejtekhelye apr tisztsn dhsen jrt krbe-krbe, vadul morgott, most mr hangosabban, mint eddig, s csakgy, mint Cula, õ is spanolta sajt magt, de õ gyerekek ellen. A kialakult rzs, a gyûllet klcsns lett a vndor, s Culk kztt, s egyforma erõssgû. Mindkt fl le akart szmolni a msikkal, mindegyikk csatt akart nyerni.
Hirtelen megtorpant, s a kis kmlelõ kinzetû kis nylshoz lpett. Ltta hogy Cula meglls nlkl hordja a szraz gakat, Gabi messze lemaradva, lustn, kedvtelenl teszi ugyanezt.
Ellenõrizte cszlijt. Benne volt a kavics, kilvsre vrva. Tenyereit megtrlte foszladoz ruhjba, mert mr igencsak izzadtak az izgalomtl is, s a cszli szorongatstl is. rezte, felesleges tovbb vrni. Tmadllst vett fel, a cszligumit kihzta, s vrt.
Cula fejrõl patakokban folyt a vz, plja is teljesen tzott. Ezzel nem trõdve, kitartan hzta az gakat a fldn a kt fel, br tempja jelentõsen lassult a korbbihoz kpest. Torka kiszradt, jl esett volna neki egy nagy veg hideg vz, gy rezte, egy szuszra ki tudn inni az utols cseppig.
A tûz mr messzirõl, mterekrõl hõt rasztott, m Cula ezzel egyre kevsb foglalkozott. Ahogy nõtt, magasodott a tûz, gy nõtt Cula btorsga is, s egyre kzelebb merszkedett hozz. Akr egy rszeg ember, aki minl tbbet iszik, annl jobban mlnak el a gtlsai, s annl btrabb lesz.
Egszen megkzeltette a tzet. Egsz teste rezte a hatalmas hõt. Arcn vdekezõleg eltorzult vicsor jelent meg, majd megemelte az gat, s lendletet vve eldobta.
Ebben a pillanatban hatalmasat ordtott, s ahogy lendlt a szraz g, vele lendlt õ is, kvetve az gat az gõ ktba.
Mikor Cula lendletet vett, a vndor kivrt az utols pillanatig, egszen a holtpontig sikerlt nyjtania a vrakozst, s ahogy lendletbe jtt az g, akkor lõtt. A fit jobb szeme klsõ sarka alatt, az arccsontnl tallta el. Felvlttt, a hirtelen fjdalom, s a reflexszerû megugrssal mg jobban a kt fel lendlt. Mozgst nem tudta korriglni, de ebben az adott pillanatban ez eszbe sem jutott, minden idegszla a meglepetsszerû fjdalomra koncentrlt, s tehetetlen teste az ggal egytt a tûz gyomrba esett.
A legjobb pillanatot vrta ki a vndor. Gabi pp az ellenkezõ irnyban volt, messze gakrt, viszont Cula a ktnl, elg kzel. gy elg volt egy jl irnyzott lvs, hogy a terv egy rsze sikerljn.
Gabi az vltsre felfigyelt, de semmit nem ltott. Azonnal rezte, hogy valami tragdia trtnt, s mivel sehol nem ltta bartjt, rgtn a legrosszabbra gondolt. Eszeveszett rohansba kezdett, Cula nevt vltzve.
A kthoz rve kt kezt arca el emelte, hogy vdje a nagy hõtõl. Szeretett volna õ is minl kzelebb menni a kthoz, bele nzni, segteni bartjn. Izgatottan jrt fel-al, tehetetlenl toporgott, kzben szre sem vette, hogy apr lptekkel egyre kzelebb kerl a veszedelmes, tzes pokolhoz.
Az akcfk kztt elgedett morgs szllt fel az terbe. Erre nem gondolt a vndor, hogy a lvs ilyen jl sikerljn, arra meg vgkpp nem, hogy ezzel a msik fit is ide csalja, s egy kis szerencsvel, egy jra jl irnyzott lvssel õt is Cula utn kldheti. Benylt p zsebbe, s elõhalszott egy jabb kavicsot. Ismt megtlttte a cszlit, remegõ kezekkel, melyeket az izgalom, a trelmetlensg, s az adrenalin remegtetett.
Megint a nylshoz emelte a cszlit, egyik szemt becsukta, s clba vette a kthoz vszesen kzel ll, tehetetlenl toporg fit.
16
Minden pillanatban vrta, hogy lhessen, ezrt mint egy plet tetejn elhelyezked mesterlvsz, gy kvette a cszlival kiszemelt ldozatt.
Gabi nagyon flt. Tudta, hogy Cula a lngokban lelte hallt, s hogy nem segthetett rajta, pedig legszvesebben most is utna ugrana, s kihzn, de tisztban volt vele, hogy teljesen felesleges, minden hiba, bartja mr halott.
Egsz teste reszketett a flelmtl, s remegett az idegtl. Srt, fel-al jrklt nem messze a kttl. Az imnt vszesen kzel kerlt a lngol kthoz, de aztn ellpdelt onnan a nagy h miatt. Tisztes tvolsgra ment, de azrt igyekezett olyan kzel maradni hozz, amennyire csak lehetett, amennyire a forr lngnyelvek engedtk. Arca gett, a srgs, narancssrgs lngok apr msolatknt tkrzdtek szemben. Lelkt knyrtelenl mardosta a fj valsg. Flt a kvetkezmnyektl is. Nem mert volna haza menni, mert biztos szjat hastanak a htbl, ha szlei, s az egsz kzsg megtudja, hogy mi trtnt. Az elbujdoss gondolatval foglalkozott, gy gondolta, mg fldnfutnak is jobb lenni, mint a bntetst megkapni, vllalni. De krds, hogy egyltaln felels-e? Egyrtelmen bntudata volt. Nem lett volna szabad meggondolni magt, Culnak segteni. Nem lett volna szabad ide jnni, nemcsak ketten, de Culnak egyedl sem. s ennek az egsz napnak nem lett volna szabad megtrtnnie.
Tudomsa szerint mr kt gett holttest van a ktban, Cula, s az a bizonyos ember, akit mg hrman levizeltek, amikor Robi egszsges volt, s pimasz klykgrimaszok, mosolyok voltak kisfis arcn. Egy pillanatra megfordult a fejben, hogy a lngok kz veti magt, vget vetve a flelemnek, a fjdalomnak, de tudta, hogy ez nem megolds, s nem is lett volna btorsga hozz. Csak egy rossz gondolat volt, el is vetette, mintha soha eszbe se jutott volna ez az rltsg. nkvlten jrklt fel-al. Gondolataiba mlyedve egyszer ki is stlt egsz a poros t szlig. A tloldalon ott volt a kukorics, eshinytl, napmelegtl kiszradt kzpmagas szrakkal, ahol az t szltl pr mterrel beljebb ott kuksoltak a kislnyok, s lttak, halottak mindent, ami eddig trtnt.
Fl pillanatra megtorpant, nzte a kukoricst, majd megfordult, szembe az akcossal, s visszament a ktig. Ekkor pont gy helyezkedett, hogy tkletes clpont volt a vndor szmra. jra megfordult, s elindult az t fel, de nem ment ki addig, csak hrom mteres tvon bell mszklt trelmetlenl, idegesen, flve, rettegve, srva. Rgdott a trtnteken, sajt helyzetn, kegyetlen sorsn.
Rejtekhelyn a lny kivrta a megfelel pillanatot, mikor Gabi megint megtorpant egy pillanatra, ezttal az ellenkez irnyban, szemben vele. Elengedte a hossz percek ta kihzva tartott gumit, amivel szorgalmasan ksrte eddig az ldozatot. A kavics sebesen szguldott a cl fel, hogy beteljestse Gabi sorst, a vndor tervt.
Hatalmas ervel csapdott a fi homlokn, amitl azonnal sszeesett. Elterlt a poros fldn, mozdulatlanul fekdt. Homloka kzeprl vr folyt arcra, onnan a nyakra, s legrdlt a porba. A hall azonnal bellt. Szerencstlen finak semmire nem volt ideje. Fogalma sem lehetett mi trtnt vele, nem lthatta a kzeled kavicsot, nem tjolhatta be a lvs irnyt, nem foghatta fel mi is trtnt, csak a fjdalmat rezhette egy pillanatnyi idre, s mire hanyatt elterlt a porban, addigra halott volt.
A lnyok is, csakgy mint nemrg Gabi, fltek, remegtek, a sokk hatrn voltak. Tl sok volt fejldsben lev, rzkeny lelkknek, amit az utbbi pr percben lttak. Sejtettk, taln tudtk is, hogy a tloldalon van valaki, aki meglte a fikat, de nem lttk az elkvett. Remltk, bizakodtak benne, hogy ez a valaki brhol is bjik, eljn, s elhagyja a krnyket, s akkor k el tudnak meneklni, felpattanni a biciklire, s hazatekerni, a biztonsgot nyjt otthonba, a vdelmez szlk mell. Ruhjuk szlt felhajtottk, azt dugtk be szjukba, hogy tomptsk a srst, megakadlyozzk foguk vacogst, amit a trauma okozott. Naiv kis gyerekek, nem sejthettk, hogy soha tbb nem trnek haza.
A vndor megint rmtncot jrt, nnepelte a pontos lvst. Br Gabi nem esett bele a ktba, de ez most nem izgatta, a lnyeg, hogy sikerlt rtalmatlann tenni. Nem tudta l-e a fi, de ennek nem is volt jelentsge, mert elhatrozta, ha halott, ha l, minden ron az g ktba dobja.
A cszligasra rtekerte a gumit, s begymszlte a mg arnylag p zsebbe. Direkt nem akasztotta a nyakba, nem akarta, hogy zavarja mozgs kzben, mikor a fi testvel knldik. A lngok mg mindig szorgalmasan gaskodtak az g fel, tbb mterre kinylva a kt gyrjbl.
vatosan eljtt rejtekhelyrl. Krlnzett, hallgatzott, de semmi gyansat nem hallott, br a tz ropogsa, lobogsa kicsit gtolta, hogy tisztn halljon mindent, olyasmi hangokat, ami esetleg arra utalna, hogy jn valaki.
Aztn sutba dobta az vatossgot, elhatrozta, nem kmlel ezutn semerre, sem szemmel, sem fllel, hanem maradktalanul nekilt a feladathoz. Odament a hanyatt fekv fihoz. Nem rdekelte l-e, nem nzte meg a pulzust, csak szemrevtelezte a lvs helyt, s elgedetten vigyorgott. Kzben ggygtt, makogott, mint egy vadember, mint egy majom, ami pp azt lvezi, hogy sajt rlkt keni az arcra.
Nzte az tven kil krli tizenves fit, majd a feje mgtt leguggolt hozz. Hna al nylt, de nehezen tudott felllni. Elre hajolva, grnyedve hzta az lettelen testet a kt fel. Taln egy mtert tett meg, megllt pihenni. Szomoran vette tudomsul, hogy fizikuma egyenl a nullval, komoly feladat lesz Gabit elciblni a tzig, s bele dobni. Mg pihent, elengedte a fit, s kiegyenesedett. Hol a tzre pillantott, hol ldozatra. Mint aki a terepet mri fel, mennyi tv van mg htra, mennyit kell mg szenvedni, mire vgez.
Elrehajolt, jra a hna alatt fogta meg a holttestet, s folytatta hullagyalz mvelett, Gabi utols tjt. Nagyokat nygve, krkogva, mint egy tdbajos, hzta a fit. gy rezte, mindjrt sszeesik, teljesen kimerlt a pr pillanatnyi fizikai munktl, amihez mr nagyon rgen volt szerencsje. Mikor mr nem brta tovbb, megint beiktatott egy pihent, ezttal hosszabbat, mint az elz.
Kzben azon morfondrozott, hogy is dobja be a fit a ktba. Tl kzel kell menni a tzhz, komoly esly van r, hogy is megg, egy ksza lngnyelv megprkli brt, belekap ruhjba, hogy olyan sorsra jusson, mint Cula, s itt a kt mellett, a fldn hemperegve, a fjdalomtl ordtozva, elevenen elgjen. Ezt nagyon nem akarta. Aztn felderlt a kedve, eszbe jutott egy tlet, amirl elkpzelhetnek tallta, hogy mkdkpes.
Megint megragadta a tehetetlen testet, s kitartan hzta. Gabi lbai cskokat rajzoltak a porba, kezei kiszolgltatottan lgtak, enyhn ringtak, feje minden rntsnl aprkat blintott.
A vndor annyira kzeltette meg a tzet, amennyire el tudta viselni a nagy meleget, szervezete trkpessgnek hatrig. Ott letette a fit a fldre, mtereket htrlt, hogy kmlje magt a forrsgtl, s pihent, minden eddiginl hosszabban.
Pihenjnek vge fel elindult, hogy beszerezze a fi tzbe lkshez szksges segdeszkzt. A kttl vagy tven mtert is el kellett gyalogolnia a legkzelebbi akcfa kupacig. Most ltta csak igazn, a kt fi milyen sok szraz gat hordott a ktba.
Hosszasan nzeldtt, keresglt, rakta az gakat ide-oda, prblta megtallni a legmegfelelbbet, kivlasztani a clra legalkalmasabb, elegend hosszsg, s vastagsg darabot. A sok pakolstl az apr szraz levelek zrgve, recsegve trtek parny mretre, leperegve a fldre. A legtkletesebb szrat kihzta a tbbi kzl, s megint be kellett iktatnia egy pihent. Nem gondolta volna, hogy a feladat ilyen nehzsget okoz szmra, lepusztult teste, szervezete semmit nem br, eddig tbbet pihent, mint amennyit dolgozott.
A kzel ngy mter hossz, karvastagsgnyi gat kt kzzel hzta a ktig. Ekkor vrt r a legnehezebb feladat. A fit fel kellett lltani, elre dobni, vagy lkni annyira, hogy ressen a gyr szlre, gy, mint aki flig behajolt a ktba.
Remnytelen feladatnak ltta, de tisztban volt vele, hogy meg kell tenni, muszj vgrehajtani. Kesersg mardosta gyomrt, flt a kudarctl, hogy esetleg nem fog sikerlni, br most sz szerint az lenne j, ha ktba esne a terve.
Felemelte Gabi testt, amitl mr csillagokat ltott. Az egsz ltvny gy hatott, hogy a fi eltte ll, pedig a hna alatt elre nylva, a hulla mellkasn tkulcsolva kezeit, apr lpsekkel araszolt elre. Elrte teljestkpessge hatrt, minden pillanatban vrta, hogy eljul, vge mindennek, de kitartsa, erlkdse, knszenvedse meghozta gymlcst. Sikerlt kellkppen megkzelteni a kutat, csak azt nem tudta, lesz-e elg ereje elldtani a testet, hogy a ktgyrre terljn.
Megint pihent, de ezttal nem tette le a hullt. Tisztban volt vele, ha leteszi, nincs az a hossz pihen, ami alatt annyi ert tud gyjteni, hogy jra fel tudja lltani az tven kils testet. llva pihent, szortva a hullt, megint fjtatott, krkogott, kpkdtt. rkkvalsgnak tnt a pillanat, s gy rezte, minden tagja, izma lebnul.
|