edwinchat
Fejléc

Tartalom

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
ÍRÁSAIM
  1. Mérges Horda
  2. Locsolás rendelésre
  3. Pók a falon
  4. A főszereplő
  5. Szakítás
  6. Világvége
  7. Álomsötét
  8. Legédesebb emlék
  9. Mese
  10. Haza akarok menni
  11. Üldözés
  12. Fázhatsz, félhetsz, s talán élhetsz
  13. Ünnep a főtéren
  14. Véremet, életemet
  15. Százhorrorbatta
  16. A Valami
  17. Ne hagyd magad...
  18. Rémületben
  19. Öt nap barátság
  20. Az "A" dimenzió
  21. Azon az éjszakán
  22. Emlékezés
  23. Szenteste egyedül
  24. A négy fal között
  25. Kilátástalanság
  26. Társkeresés.hu
  27. Hesszo Livi
  28. Véres sztori
  29. Psychojárat
  30. A gonosz
  31. Az áldozat
  32. Sír a sír
  33. Gyereknap
  34. Esti maci
  35. A pléd fogságában
  36. Az őr 
  37. Félelem
  38. A pocsolyaszörny 
  39. Szellem a parkban
  40. A birtok
  41. Hattyúk és farkasok
  42. Az elveszett kisfiú
  43. A macska
  44. Agyszülemény
  45. Két télapó
  46. Mesék útközben
  47. Kutyák fia
  48. Szúnyogirtás  
  49. Dr. Holttest-a rémálom
  50. Rémlátomás
  51. A nagy álom 
  52. Romantikus piknik 
  53. Élők Napja 
  54. A játszótér 
  55. Edwin Chat
  56. Simogató nyílhegy
  57. Szörny a pincében
  58. Gomba
  59. A dögkút lakója
  60. Idegroham
  61. Ikermisztikum 
  62. Szeánsz
  63. Pénzért mindent
  64. Éjszakai bestia
  65. 16 liter vér ára
  66. Tisztítótűz
  67. A viaszszobor
  68. A bőrdzseki
  69. A Betétkönyv
 
Geovisite
 
Statisztika
Indulás: 2009-09-24
 
Statisztika + Toplista

 




 

 


 

 

 
V. Az elveszett kisfiú (folytatás)

5. Az elveszett kisfiú folytatása

 

Az internetnek köszönhetően viszonylag rövid idő alatt Horth doktor rendelkezésére álltak azok az adatok, melynek lekérésével Brad rendőrfőnököt bízta meg. Ült az íróasztalnál, szemüvegét felvette, és komoly tekintettel tanulmányozta Tommy betegkartonját. A leletek a mostani helyzethez képest, csupa jelentéktelen eredményekről árulkodtak. Vakbél, mandulaműtét, bárányhimlő, csecsemőkori sárgaság, és ezeken a betegségeken Tommy hároméves korára túlesett. Kamaszkorában lábujjtörés, bal könyökzúzódás, kötelező oltások, fogtömések, foghúzás, de semmi olyan diagnózis nem volt feljegyezve, ami mostani állapotára utalna.
A doki kihúzta magát, nyújtózkodott egyet, mély sóhajtás kíséretében visszagörnyedt a monitor elé. A következő Tommy édesanyjának leletei átnézése. Itt szinte női problémák sorakoztak, de ezeken kívül Horth találkozott bal mellből jóindulatú daganat kioperálásával, mindkét láb, alsó lábszárában lévő visszerek kivágása, és kisujjtörés a bal kézen. Ötvennyolc évesen, tüdőgyulladásban halt meg. Semmi komoly betegség, amit Tommy esetleg örökölhetett. Ott van a jóindulatú mellrák, de ezt a fiú nem örökölhette.
Végül következett a harmadik karton, az öreg Tomé. Csupa apró dolog. Izomszakadás, orrtörés, bokaficam. Vállműtét, ez is izomszakadás következménye. Úgy látszik, az öreg Tom sportoló lehetett. Nem profi, mert a köztudatban ismeretlen a neve, de nem kizárt, hogy egy egyesületnél amatőr szinten versenyzett éveken át. Talán bokszoló lehetett, vagy valami más küzdősport űzője. Horth ezt az izomszakadásokból, és az orrtörésből következtette, de nem tartotta elméletét törvényszerűnek, és ha igaz is lenne, itt ennek most nincs jelentősége. Aztán ráakadt arra, ami magyarázat, úgy is mondhatni, bizonyíték Tommy jelenlegi állapotára. De Horth abban biztos volt, e kartonok megtekintése nélkül is. Csak azért kérte, hogy megerősíthesse állítását. Így már Bradnek is elmondhatja a szomorú tényt. Ugyanis az öreg Tom agydaganatban halt meg. Elolvasott róla mindent, a gyógyszeres, kemoterápiás kezeléseket, az időszakos vizsgálatok eredményét. Vegyes érzelmek kavarogtak benne, és kedve teljesen letört, mert tudta, mi lesz itt ma este, mire lehet számítani.
Mikor Horth felállt az asztaltól, Brad épp jelentést írt a szolgálati naplóba, a keresés jelenlegi eredményéről. Ezt megtette félóránként, mikor a kollégák bejelentkeztek, felírva a pontos időt is, ahogy azt a szolgálati szabályzat, és a szolgálati napló szabályzata előírja.
- Mire jutottál?- kérdezte Brad.
- Megtudtam, amit akartam.- válaszolt Horth.
- És, mi a következő feladatom?
- Azonnal hívj egy lakatost.- felelt a doki olyan tekintettel, és hanggal, hogy Brad hátán végigfutott a hideg.
- Micsodát?- kérdezte csodálkozva.
- Azonnal ki kell nyitnunk azt a cellát, ha nem akarod, hogy itt haljon meg, a te kapitányságodon, a te szolgálatod alatt, miattad.- felelt az orvos.
Brad gondolkodás nélkül kapott a telefonhoz, Horth meg odament Tommyhoz. Látta, hogy súlyos a dolog, de a reményt akkor se szabad feladni, ha már nincs, ő erre esküdött fel.
A telefon lerendezése után Brad is odament a cellához.
- Mi baja?- kérdezte. Az orvos félrehívta Bradet, hogy Tommy ne hallja, mit beszélnek.
- Agydaganat, rosszindulatú. A végső stádiumban van, csak idő kérdése, mikor hal meg.
- Most ezt komolyan mondod?- kérdezte Brad kissé csodálkozva. – Akkor minek a lakatos, ha mindjárt meghal.
- Idefigyelj!- kezdte Horth, és hangjában visszafojtott düh tajtékzott. – Még él! Az ott egy élő ember! És amíg él, nekem kötelességem mindent elkövetni a gyógyítása érdekében, vagy a folyamat lelassításában! Érted?
- Mik a tünetek?- kérdezte Brad.
- Nézz rá, látod te is. De ha érdekel, elsorolom. Az agydaganat, vagy más néven tumor, a koponyaüregen belül kialakult jó, vagy rosszindulatú az elváltozás. Sajnos a mi esetünkben rosszindulatúról van szó. A tumor nem dudorodik ki, mert a koponyacsontot nem tudja tágítani, nyomja az agyat, mert kifelé nem tud terjeszkedni, és képes az adott térben a lehető legnagyobb helyet elfoglalni.
- Miből gondolod, hogy neki ez a betegsége, és mik a tünetek?- szólt közbe Brad.
- Az előbb beszélgettem Tommyval. Bizonytalan járásra, szédülésre, hányingerre, romló látásra panaszkodott. Ezen kívül még harmincon túl epilepsziás roham, izomgyengeség, személyiségváltozás, növekvő nyomás, egyensúlyvesztés is jelentkezhet.- ezzel Horth be is fejezte a rögtönzött előadást. Bradet már nem is annyira a kisfiú aggasztotta, hanem Tommy állapota. Semmi esetre sem szerette volna, hogy a fiú meghaljon. Még túl fiatal, keveset élt. Nem igazságos ez így. Brad úgy gondolta, a halál nyolcvan év fölött jöjjön, ne ily fiatalon.
- Az apja is agydaganatban halt meg. Örökölhető.- egészítette ki Horth az előbbi mondókáját. Brad teljesen le volt sújtva, semmit nem tudott hozzáfűzni az orvos mondatához.
Tommy nézte őket, és vigyorogni kezdett.
- Mi folyik ott?- kérdezte a manó. – Bizottság alakul a hülyegyerek likvidálásához?- majd kitört belőle az az idegesítő, idétlen röhögés.
- Látod?- tette fel a kérdést Horth. – Személyiségzavar. Majdnem úgy néz ki, mint akit megszállt az ördög.- magyarázta, közben aggódva nézte a fiút.
- Tudsz tenni valamit?- kérdezte a rendőr.
- Őszintén? Semmit.- és Horth érezte, hogy ez nem az ő napjuk. Brad nem jár sikerrel a kisfiú keresésében, legalábbis eddig nagyon úgy néz ki, és ő is kudarcot vall, mert itt van egy beteg fiú, és nem segíthet rajta, nem tudja megmenteni az életét.
- Mitől lesz az embernek agydaganata?- kíváncsiskodott Brad.
- Ezt senki nem tudja. A rák mindenkiben benne van. Valakiben kifejlődik, valakiben nem.- válaszolt Horth. Brad úgy érezte, ez elég bizarr dolog, ezért úgy döntött, többet nem kérdezősködik.
Tommy ismét iszonyú fájdalmakat élt át. A nyomást egyre nehezebben viselte el, ami a koponyáját feszítette. A manó újra nekiveselkedett kiszabadulni. Egyre kijjebb, és kijjebb küzdötte magát Tommy agyából, és egyre elszántabban nyomta a koponya falát, abban a reményben, hogy talán sikerül kiszakítani, vagy kitörni valami úton módon, és akkor végre szabad lesz.
Az orvos idegesen, tehetetlenül járkált fel-alá. Ezt utálta a legjobban, ha van egy beteg, és nagyon jól tudja, hogy nem tehet érte semmit, nem tud rajta segíteni. De hálát adott Istennek hogy ilyen esetek nagyon ritkán fordultak elő hosszú praxisában. Igaz, csak egyszer, de olyan is előfordult vele, hogy már a tepsiben feküdt a szerencsétlen páciens, de Horth visszahozta az életbe. Ezek most mind sovány vigaszt nyújtottak számára, vagy még azt sem.
- Jöjjön már az a lakatos!- türelmetlenkedett Brad. A doki nem bírta tovább a várakozást, újra odament Tommyhoz. Aggódva nézte a fiút. Reménykedett, hogy talán sikerül rábeszélnie a kulcs kiadására.
- Fiam- szólalt meg halkan, de vigyázott, hangja ne remegjen meg. Tommy a földön ült, hátát fekhelyének támasztva. Lassan az orvosra nézett.
- Kiadnád a kulcsot? Szeretnélek megvizsgálni.- kérte. Tommy csak nézett, és nem tudta mit válaszoljon. Talán a manóra várt, hogy majd ő válaszol helyette, de a manó nem volt sehol, talán éppen pihent, mert most a fiúnak is nyugodt pillanatai vannak.
- Nem merem.- szólalt meg végül. – Brad bántani akar.
- Ugyan már, miért akarna bántani?- kérdezte az orvos.
- Mert nem mondtam el neki mindent. Mert átvertem.- jött a válasz.
- Átverted?- kérdezett vissza Horth. – Mivel?
- Most aztán felkötheti a gatyáját, keresheti a kisfiút, de én megfingatom.- válaszolt a manó, és Tommy közben nevetett. Jól tudta, hogy a manó irányítja elméjét, és ő nem tud ellene tenni semmit. Erre a válaszra Brad felkapta fejét, és odasietett a cellához. Nyitotta volna a száját, hogy egy kicsit elbeszélgessen a fiúval, de Horth nyugalomra intette, még mielőtt megszólalt volna. Brad uralkodott magán, hallgatott a dokira, és egy elégedetlen sóhajjal magába fojtotta mondanivalóját. Ismerve a jelenlegi állapotot, jobbnak találta, ha most tényleg inkább az orvos tartja kézben a dolgokat, abban a reményben, hogy a fiú kiadja a kulcsokat, amit mindketten szeretnének, hisz a jó ég tudja, a lakatos mikor ér ide. Persze pont most nincs egy mackós se a fogdán, mérgelődött magában Brad. Ha lenne, biztosan kérné a segítségét, hogy nyissa ki Tommy celláját.
A doki nem felejtette el ezt a választ, hogy a fiú átverte a rendőrt, de most nem ezzel foglalkozott. Próbált nyugodt beszéddel hatni a fiúra, amiről tudta, hogy nehéz feladat lesz, ha a fiú személyiségzavarban is szenved.
- Tommy, ha nem adod ki a kulcsokat, nem tudok segíteni.
- Segíteni? Mit? Hogy minél előbb megdögöljek?- kérdezte a beteg fiú. Az orvos elégedetlen képet vágott erre a megnyilvánulásra, és érezte, hogy hiába veti latba minden tudását, türelmét, a siker el fog maradni, de nem adta fel.
- Szépen kérlek…- aztán elharapta a mondat végét. Érezte, hogy minden egyes kéréssel fogy a kedve, és egyszer csak eljut arra a pontra, mikor értelmét veszti minden próbálkozás. A fiú vigyorogva nézett mindkettejükre, a kulcscsomót kezében tartotta, de semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy Horth kérésének eleget tegyen. Tommy ha nem is tudta, szervezete, biológiai órája érezhette, hogy nagy a baj, és a mai este végzetes lesz számára.
Az orvos nem érezte az időt, azt semmi esetre sem mondhatta, hogy repül, sőt, megesküdött volna rá, hogy megállt. Nem is csoda, ilyen kiélezett, pengeélen táncoló helyzetben. Tommynak igazán elsősorban most egy pszichológusra lenne szüksége, de már hiábavaló hívni, annyi idő nincs, hogy szép szavakkal hasson a fiúra.
A lakatos megérkezése némi megkönnyebbülést okozott Horthnak, és Bradnek. Középkorú, testes férfi, sötétkék overallban. Bal felső zsebében tollak, kisebb csavarhúzók sorakoztak, jobb felső zsebében egy tolómérő, cigaretta, és a mobiltelefon.
- Jó napot. Mi a probléma?- kérdezte.
- Hello Jim.- köszönt a rendőr, és azonnal a cellához vezette. Bekövetkezett, amire nem számítottak. Tommy felállt, a kulcsot a zárba dugta, és erős akarattal ott is tartotta, nehogy a lakatos ki tudja lökni azzal az eszközzel, amivel ki szeretné nyitni a cella rácsos ajtaját. A fiú nyújtott kézzel tartotta a zárban a kulcsot, hátralépett amennyire lehetett, hogy a rendőr, vagy a lakatos ne tudják őt elkapni, ártalmatlanítani.
- Most légy okos, te mestervizsgás, híres szakember.- mondta a manó, és Tommy megint röhögni kezdett.
- Kérlek, ne tedd ezt!- szólította fel az orvos, de hiába.
- Tommy, légy szíves, hagyd abba! Nyisd ki az ajtót!- utasította Brad.
- A híres csapat! A lakatosmester, a rendőrkapitány, és az orvos. Hű, de tanult emberek, egyik okosabb, mint a másik.- mondta gúnyosan a manó. Erre a három személy egy pillanatra egymásra néztek, hirtelen nem tudtak mit kezdeni ezzel a mondattal. Végül nem foglalkoztak vele, figyelembe véve a fiú állapotát. Brad közel lépett a rácshoz, és benyúlt, elkapta Tommy csuklóját. Próbálta eltolni onnan, a kulcsot kihúzni a zárból, hogy a lakatos végezhesse dolgát, de nem sikerült neki. Azért Tommyban is van erő. Brad látva a sikertelen próbálkozást, újabb cselhez folyamodott. A fiú csuklóját próbálta elcsavarni, hogy a kulcs elforduljon a zárban. Ez valamennyire sikerült, de annyira nem, hogy az ajtó kinyíljon.
A manó úgy gondolta, még egyszer utoljára nekiveselkedik, hogy kiszabaduljon. Minden erejét összeszedte, és ökölbeszorított kézzel, hatalmas erővel csapott a koponyafalra. Az ütéstől a koponyacsont enyhén kidudorodott, ekkor Tommy üvöltve a fejéhez kapott, és hanyatt esett. Brad a pillanatot kihasználva azonnal benyúlt a rácson, a kulcsot egy mozdulattal elfordította, és egy gyors, hirtelen mozdulattal kinyitotta rácsot. Sietve lépett be az orvossal együtt. A fiút megfogták, Brad a lábait, Horth kétoldalt a hóna alá nyúlt, és kihozták a cellából. Lefektették a földre, majd az orvos kétségbe esetten guggolt le mellé, és jobb kezével finoman pofozni kezdte a fiú arcát. Tommy továbbra is üvöltött, arca fürdött az izzadtságban.
- Fiam, maradj itt! Hallod, amit mondok?- küszködött az orvos. A fiú hallotta, de képtelen volt oda koncentrálni, mert a manó kitartóan végezte munkáját. Ütötte, vágta, rúgta a koponyát, ahol érte, ahogy csak tudta. Mint egy felspannolt, diadalra ittas bokszoló, komor, vad dühvel mérte a végzetes csapásokat.
- Tommy, figyelj rám! Maradj észnél, nem szabad elájulnod!- kiabált Horth. A fiú hallotta a kérlelő szavakat, de tehetetlen volt, nem tudott másra figyelni, csak saját kínjára. Érezte a hatalmas fájdalmat, ami egyre csak növekedett, és vele együtt a púp is a fején.
Az orvos abbahagyta a pofozást, és döbbenten hajolt el a fiútól. Teljesen leblokkolva nézte, mintha az ördög űzne velük rossz tréfát, ahogy a púp lassan egyre csak növekszik.
- Szent egek…- mondta döbbenten. Tudta jól, hogy mi megy végbe. A daganat a fizikát meghazudtolva nyomja ki a koponyacsontot. Hiába látta, mi megy végbe, mégis hihetetlennek találta, és keserű érzés mardosta, hogy minden igyekezete ellenére, bárhogy is szeretne, nem tud segíteni a szenvedő fiún. Tehetetlenül végig kell néznie egy fiatalember haláltusáját.
Felállt, és a lakatossal, meg a rendőrrel, mintha csak vezényszó hangzott volna el, mindhárman félve, egyszerre léptek hátra, több méterre távolodva el Tommytól. Egyikük sem tudott megszólalni, csak leesett állal nézték, mi történik.
A manó, mit egy örökmozgó, fáradtságot nem ismerve, lankadatlanul püfölte Tommy koponyáját, érezte, hogy minden ütés alkalmával közelebb kerül a szabadsághoz. Ez adott neki erőt, és ettől élt át Tommy hatalmas kínokat. A púp a fiú fején citromnagyságúra nőtt. Ahogy nyúlt rajta a bőr, úgy távolodtak el egymástól a hajszálak, és a bőrpórusokon keresztül vér kezdett lustán kiszivárogni. A fiú nem tudta elképzelni, meddig tarthat ez az egész, és arról sem volt fogalma, ez a hatalmas fájdalom, hogy tud még mindig tovább nőni. Mikor a manó ütött, rúgott, Tommy minden egyes alkalomnál erős, és nagy nyilallást érzett, mintha agyát szeletelné valaki egy pengével.
Van Isten, gondolta magában Tommy. Mintha valaki egy nagy késsel elvágta volna, úgy szűnt meg minden. A megkönnyebbülés csodás érzése terítette el, és ezt mosolyogva vette tudomásul. Bár feje fájt, és agya is lüktetett, de ez most eltörpül a fájdalom mellett, amit a manó okozott a rúgásokkal, ütésekkel.
Horth, Brad, és Jim, tudatlanul, tanácstalanul pislogtak egymásra. Végül az orvos eszmélt elsőnek, és lassan odalépdelt a fiúhoz. A másik két személy követte, de ők nem mentek annyira közel, mint az orvos. Inkább megálltak pár lépésnyire, valahol a doki a háta mögött, és csak nézték, mi történik.
Horth egy papírzsebkendőt vett elő, és megtörölte a fiú izzadt arcát. Felötlött benne a gondolat, hogy talán most tud vele beszélni, és meg is próbálkozott vele.
- Tommy, jól vagy?- kérdezte, majd rájött, ez a legnagyobb marhaság, amit kérdezhetett, hiszen a vak is láthatja, hogy a fiú borzalmasan rossz állapotban van. Elgondolkozott, hogy a daganat miképp tudta kinyomni, ráadásul ennyire a koponyacsontot, ilyenre még nem volt példa a világegyetemben.
A fiú túlzottan nem foglalkozott az orvossal, a kérdésre sem válaszolt, de az jól esett neki, hogy az arcát megtörölte. Hát, ha még egy kis vizet is kapna, az maga lenne a mennyország, de ez nem jutott eszébe egyiknek sem.
- Brad! Jöjjön ide!- kérte. A rendőr meglepődött, de azonnal eleget tett a kérésnek. Ő is leguggolt mellé, ugyanúgy, mint a doki, csak a másik oldalon. Eszébe jutott a pillanat, mikor ma délután Tommy belépett a rendőrségre, és Bradnak szólította, aminek felháborodás lett az eredménye, mert Brad kikérte magának, és tudatta a fiúval, hogy a tiszt úr a helyes megszólítás. Most mindez nem volt lényeg, nem számított, most nem bánta, hogy újra Bradnek szólította.
- Itt vagyok.- mondta a rendőr, és merev szemekkel nézte a fiút.
- Meg fog haragudni azért, amit most mondok.- kezdte nehezen.
- Dehogy haragszom meg. Bármit mondasz, nem fogok haragudni.- reagált Brad nyugodt szavakkal.
- Ne keressék a kisfiút.
- Miért?- kérdezte a rendőr, és egy pillanatra kérdően nézett Horthra. Az orvos tekintetében is egy nagy kérdőjel volt, a kérés hallatán.
- Mert átvertem magát. Csúnyán.- jött a válasz.
Mielőtt megmondhatta volna az igazságot, a manó újra munkába lendült. Tommy újra felüvöltött, úgy, hogy Brad, és Horth ijedten ugrottak hátra. Aztán pár tétova pillanat múlva újra a fiú mellett guggoltak, és próbáltak valami használható információhoz jutni.
- Tommy, hogy verted át Bradet?- kérdezte az orvos. A fiú nehézkesen próbált válaszolni, a fájdalommal való küszködés közepette.
- A kép…- mondta, de nem tudta folytatni. A fájdalom olyan határt ért el, ami az ájulás határán táncolt. Fején a citromnagyságú púp lüktetni kezdett, akárcsak egy dobogó szív, ami már teljesen piros volt a szivárgó vértől. Horth, és Brad döbbenten vették tudomásul a szokatlan, és hihetetlen kategóriába tartozó jelenséget, de ez csak egy futó pillanat volt, és továbbra is a fiú faggatásával törődtek. A doki látta, hogy csak másodpercek kérdése, és Tommy elveszti az eszméletét.
- Ki van a képen?- kérdezte kiabálva, de nem jött válasz. Tommy fél aléltan próbált még ébren lenni, de érezte, hogy nem megy tovább.
- Ki van a képen? Ki az a kisfiú?- kérdezte újra az orvos türelmetlenül. Brad nem szólt semmit, feleslegesnek találta, hogy ő is feltegye ugyanazt a kérdést, inkább a mindent megmagyarázó választ várta. Tommy dacolva a kínnal, fájdalommal, ellenkezve a manó akaratával, próbált még pár pillanatig az a lény maradni, amit úgy hívnak, ember, és megfeszült testtel, újra izzadtságtól vizes arccal, próbálta kinyögni a választ. Csak három szót szeretett volna mondani, de torkában gombóc lüktetett, amit nem tud lenyelni. Az orvosra nézett, akit mindig is tisztelt, becsült alázatos munkájáért. Aztán könny szökött a szemébe, hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos világot, ráadásul ilyen fiatalon, ily kegyetlen kínokkal. És miért pont ő, miért pont így? Ezeket a kérdéseket csak magában tette fel, és sehonnan nem várt rá választ. Megfogta Horth felkarját, és a szemébe nézett.
- Én… ovis koromban…- nyögte ki nehezen a választ, majd feladott mindent. Lelke kissé megkönnyebbült, mikor szétáradt benne a tudat, hogy vége az elviselhetetlen fájdalomnak, a kínoknak, az értelmetlen, hiábavaló küszködésnek, és Tommy a tajtékzó fájdalom hatására elájult.
Horthnak, és Bradnek a válasz hallatán nem volt idejük csodálkozni, mert újabb elképesztő esemény ment végbe. Tommy fején a púp egyre nagyobbakat lüktetett, aztán hullámozni kezdett, halk, csobogó hang kíséretében, végül váratlan, hangos pukkanással kiszakadt. Mindenki úgy ugrott el a fiú mellől, mintha áramütés érte volna őket. Az arcokon döbbenet, ijedtség, lelki fájdalom, és félelem ült. A padlón, egy bizonyos területen véres, mézszerű váladék terült el, néhány távolabbi pontra apró piros pöttyöket rakott a fröccsenés. Tommy meghalt, fején egy lyuk tátongott, és a manó kijutott a szabadba. Véres ruhában, véres arccal, nézte a döbbenettől lebénult embereket.
Termete csak akkora volt, hogy egy tojásba is beleférne állva. Barnás, ráncos pofája groteszk tekintettel ruházta fel. Kicsi, görbe lábakkal rendelkezett, és csökevényes karjai végén nem ujjakkal végződő kézfej volt, hanem madárláb. Legjobban talán egy saskaromhoz hasonlított. Egy ugrással felpattant szerencsétlenül járt Tommy fejére, és sűrűn pislogva, vigyorogva nézte Bradet, Horthot, és Jimet.
- Még találkozunk!- adta tudtukra, és gúnyos nevetéssel szaladni kezdett. Futás közben teste szilárd halmazállapotúról légneművé kezdett változni, és mire az íróasztalhoz ért, már teljesen láthatatlanná vált. A három meglett férfi kiakadt szemekkel, leesett állal, a meglepődöttség hatása alatt, némán figyelték a manót, még el nem tűnt.
- Mi volt ez?- kérdezte Brad, és még mindig azt a pontot figyelte, ahol a manó eltűnt.
- Daganat. Rosszindulatú agydaganat.- felelt Horth.
- És az így el tud szaladni?- tette fel Brad a képtelen kérdést, mint egy oly tudatlan hülyegyerek, akinek még az egyirányú utca is labirintus. A doki erre nem válaszolt semmit.
Brad elsőként ocsúdott az átélt szörnyűségekből, és a hűtőszekrényhez lépett. Léptei kopogására, a padlózat nyikorgására Horth, és Jim is visszazökkent a valóságba, és követték. Egy üveg konyak került elő, és Brad szó nélkül meghúzta az üveget. Megtörölte az üveg száját, és némán nyújtotta az orvosnak, aki elvette, és ő is jókora adagot eresztett le a torkán, majd tovább adta Jimnek. Aztán az üveg újra végigvándorolt mindhárom kézen.
- Ezért élt egyedül. Ezért volt oly visszahúzódó.- állapította meg az orvos Tommyról, és megtörölte a száját.
- Miért?- kérdezte Brad.
- Nem érted? Saját magát kereste. A gyerekkori önmagát. Újra az a kisfiú szertett volna lenni, aki a képen ülve fogja az autót. Vissza akart menni abba az időbe, újra gyerek akart lenni. Élni a gondtalan gyerekkort. Nem tudta elfogadni, hogy az a kisfiú nincs többé, mert felnőtt.- magyarázta Horth.
- Nem igaz.- csodálkozott Brad. – Ha nem árulja el, hogy ő van a képen, talán soha nem jövök rá. Nincsenek róla gyerekkori képek, és már nem ovis volt, mikor megismertük.
- Szegény fiú, mit élhetett át, és mennyi lelkiterhet cipelhetett nap, mint nap.- gondolkozott el az orvos.
- Bármi is volt, már vége.- állapította meg a rendőr.
- Ne hidd!- jött a kiábrándító felelet Horth szájából.
- Ezt hogy érted?- kérdezte Brad, és ijedten nézett a dokira.
- A manó. Elmenekült. Azt mondta, még találkozunk.
- Ez azt jelenti, hogy lesz még ilyen eset, amilyen most Tommyval történt?- tette fel az újabb kérdést.
- Igen.- válaszolt Horth. – Csak idő kérdése, mikor, és kiben.
- Nem lehet. Nem történhet meg még egyszer ilyen borzalmas dolog.- szörnyülködött Brad.
- Ezt nem mi döntjük el, és nem tehetünk ellene semmit.- magyarázta a doki, és valami reagálást várva nézett, de semmi reakció nem történt.
Brad az íróasztalhoz ment, felvette az adóvevőt, és embereit a polgárőrökkel együtt visszarendelte.
- A keresés lefújva! Előkerült a kisfiú!- szólt bele a recsegő készülékbe, majd szipogni kezdett. Úgy érezte, eldugult az orra, és mintha valami birizgálná belülről. Legszívesebben mutatóujját bedugná orrlyukába, és megpiszkálná, de Horth, és Jim előtt ez illetlenség lenne. Szippantott egy nagyot, és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a dugulás elmúlt.
Leült az íróasztal mögötti székbe, és érezte, hogy a konyak kezd hatni. Üres szemekkel bámulta Tommy holttestét. Ez ügyben is intézkednie kell, jegyzőkönyv, jelentés, a holttest elszállítása, minden hivatalos… Befejezni nem tudta a gondolatsort, mert hirtelen szédülés tört rá, majd ezt követően egy éles, nyilalló érzés akarta kettéhasítani agyát. Egyből a konyakra gyanakodott, és a mai nap történéseire, és fájdalmas arccal fejéhez kapott, mikor a manó kényelmesen befészkelte magát Brad agyába.

Edwin Chat
2010.
                                                                        VÉGE.

 

 

2 hozzászólás
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
2010.12.30. 09:51
kuzmajulianna

Szia!

Szerintem nagyon jól sikerült alkotás,bár én nem igazán értek hozzá de nekem tetszett.

Úgy tudsz írni és az írásodban építkezni,hogy az elején megragadod az embert és nem ereszted míg csak végig nem olvasta a történetet. Nekem nagyon emberi és  megható történet volt.

Érdeklődéssel olvstalak.

                                               Juli


Válasz:

Kedves Julianna!

Véleményed nagyon jólesik, köszönöm szépen. Igen, én is úgy érzem, ez az írás türhetőre sikerült. Köszönöm hogy itt jártál.

Üdv: Edwin Chat.

2010.03.13. 12:45
Joli

Kedves Edwin!
Ez az írásod is a kedvenceim közzé került.
Nagyon szép képekkel írtad meg a bevezetést…
...majd igazán átérezhetően Tomy tépelődését, és érzéseit.
Végig fenntartottad az érdeklődésem, rendkívül izgalmas volt ez az írásod is…
A vége felé majdnem elsírtam magam, annyira megható volt, nagyon átérezhetően írtad meg, mintha én is ott lettem volna annál a szomorú eseménynél….
...és a vége…nem is tudom mit mondjak...
Remeket alkottál, és köszönöm, hogy olvashattam!
Őszinte szívből gratulálok!
Nagyon, de nagyon tetszett!
Szeretettel: Joli


Válasz:

Szia kedves Joli!

Hozzászólásodat köszönöm szépen, nagyon jól esett. Az ilyen véleményekért érdemes írni, ezek adnak erőt. Ha dolgozom egy íráson, mindig igyekszem, hogy jól sikerüljön, de sajnos ez nem mindig jön össze. Viszont ennél az írásnál én is érzem, hogy sikerült, ez ritka.

Tisztelettel: Edwin Chat.

 
Óra

 
Névnapköszöntő

   

 
Emlékoldal

 

ÉDESANYÁM

 

 

 

 

 

 
Társoldalak

 

 

 

 
Award

                                                                                                      

 
Tartalom

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?