2.

   �ton hazafel� gondolatait rendezte, �s a szerzett inf�kat igyekezett min�l jobban memoriz�lni. Sok a n�v, ki kinek a kicsod�ja, ki mit akart, mit nem akart, mit tett, mi�rt tette… k�osz. A legelej�n kezdte az eg�szet. Van egy s�r, melyben nyugszik Josef, �s Sarah Carne. A l�nyuk, Maria Miller hamvai Josefre lettek temetve. Majd id�vel az ex f�rj Sebastian hamvait is Maria mell� temett�k. Ezt csak a l�nyuk akarta, a fi�k nem. V�g�lis ennyi. Nem is olyan v�szes, els�re bonyolultabbnak t�nt, k�nyvelte el mag�ban, �s el�gedett mosoly jelent meg sz�j�n.

   Mag�nyosan ballagott a s�t�t utc�n, egyfolyt�ban Maria Miller j�rt a fej�ben, �s a s�rb�l hallhat�, h�tborzongat� hangok, azok a kegyetlen veszeked�sek. Arc�r�l elt�nt a mosoly, komoly k�ppel terveket sz�tt. Vill�mk�nt csapott elm�j�be egy �tlet, mely megold�s Maria v�gs� nyugalm�ra.

   Tomnak van fogalma a hamvaszt�sr�l, r�gebben olvasott r�la az interneten. Akkor tudta meg, hogy a holttestet mennyi ideig, �s h�ny fokon �getik el. Majd ut�na, ami megmaradt bel�le, azt por�tj�k. Belegondolt e sz� jelent�s�be, �s a hideg kir�zta. A megmaradt r�szeket, amik nem �gnek el ennyi id� alatt, porr� dar�lj�k. Ezt kegyetlen dolognak �rezte, s�t, �gy gondolta, hogy ez az elj�r�s tot�lis hullagyal�z�s. De ez csak az � v�lem�nye, hivatalosan enged�lyezve van. Vannak olyan hamvaszt�ssal foglalkoz� c�gek, kiknek szolg�ltat�sukban szerepel, hogy a hozz�tartoz�, ha akarja, egy k�l�n�ll� kis helyis�gben v�gign�zheti, ahogy a holttest el�g. Hogy a dar�l�st is lehet-e n�zni, arr�l nincs tudom�sa, mert err�l nem tett eml�t�st az �r�s. Az urn�ban elhelyezett hamvak kett�t�l �t kil�ig nyomhatnak s�lyt, att�l f�gg�en, mekkora termet volt a megboldogult. Az urn�t k�v�l- bel�l egyar�nt ell�tj�k azonos�t� sz�mmal. Egy biztos, Tomnak nincs k�nyes gyomra, de egy hamvaszt�st nem tudna v�gign�zni, f�leg azt nem, ahogy a maradv�nyokat ledar�lj�k. Ez n�la nem is gyomor k�rd�se, ink�bb kegyeleti okokb�l maradna t�vol a morbid rendezv�nyt�l, m�sodsorban pedig az�rt, hogy ne az maradjon meg utols� eml�kk�nt az elhunytr�l, hogy �g, �s a h� hat�s�ra felh�lyagosodik a b�r milli� helyen, majd v�g�l olyan fekete lesz, mint a sz�n. Azt�n nem marad bel�le m�s, csak egy- k�t mar�k hamu, meg az el nem �gett csontok, amik mennek a dar�l�ba. Ezt az eg�sz hamvaszt�si folyamatot annyira kegyetlennek tartja Tom, egyszer�en nem tudja elk�pzelni, hogy a vil�gon van olyan szem�ly, aki v�gig tudja n�zni hozz�tartoz�j�nak el�get�s�t. Mindezek ellen�re r�gebben m�r � is elhat�rozta, ha jobb l�tre szender�l, hamvaszt�st k�r. �t ne egy�k meg a f�rgek a f�ld alatt, �s ne kelljen fagyoskodnia hidegben. Akkor m�r jobb a hamvaszt�s, mert nem lesz a f�rgek �ldozata, �s m�g utolj�ra melegszik is egy j�t, b�r akkor neki az m�r teljesen mindegy lesz.

   Tov�bb eleven�tve a r�gebben olvasottakat, tudta, hogy az urn�t nem teszik le olyan m�lyre, mint a kopors�t. Tal�n egy m�teres lyukat �snak, vagy m�g akkor�t sem. Lehet, hogy csak f�l m�terest, mert az urn�t, esetleg urnakopors�t k�zzel teszik a f�ldbe, �s ha m�lyre �snak, akkor ez lehetetlenn� v�lna. Meg nem is engedik m�lyre �sni, a m�r ott nyugv� halott miatt. Err�l nem tud pontos adatokat, hogy mi�rt nem, �s milyen m�lyre lehet �sni, csak nagyvonalakban van r�luk inform�ci�ja, de az neki b�ven el�g ahhoz, hogy az im�nt esz�be jutott �tletet meg tudja tervezni, �s v�ghez vinni.

   Legel�sz�r Sebastian Miller sz�leinek s�rj�t kell megkeresni. Szerencs�j�re mindenki t�sgy�keres v�rosb�li, �gy az eg�sz dinasztia itt van eltemetve, ezt is a dr�ga, j�s�gos Shubi n�nit�l tudja.  Nem kell vid�kre utazgatnia, t�voli v�rosok temet�iben keresg�lni. Miut�n megvan az id�sebb Miller s�rja, elmegy Sarah, �s Josef Carne nyughely�hez, �s ki�ssa Sebastian urn�j�t. Elviszi, �s r�temeti az apj�ra. �gy v�ge szakad az �lland� veszeked�snek, �s Maria b�k�ben nyugodhat tov�bb. �s akkor mi lesz �? Hullarabl�, s�rgyal�z�, vagy tal�n j�s�gos igazs�goszt�? Komoly lelkiismeret furdal�sa volt ez miatt, de ha nem teszi meg, akkor meg az�rt lenne a furdal�s, mert nem seg�t a szenved� n�nek. Ha �gy n�zz�k, mindegy mit csin�l, de m�gis azt v�lasztja, hogy a n�t megszabad�tja alkoholista ex f�rj�t�l.     

                                                             III.

   Tom halottak napjai el�tt k�t- h�rom nappal ism�t felkereste Shubi n�nit. Nyugodtan l�pett be a rozoga kis kertkapun, a n�ni soha nem z�rta. Kuty�ja sincs, de nincs r� sz�ks�ge. Olyanok is ismerik, akiket � nem, semmit�l, �s senkit�l nem kell tartani. Ezt igazolja is a meg�lt kilencvenh�t �ve, mert �lete sor�n soha senki nem b�ntotta, nem t�rtek be hozz�, semmi baj, k�r nem �rte, csak seg�tettek neki. Lust�n nyikorogva csuk�dott be a kiskapu Tom h�ta m�g�tt, �s p�r l�p�ssel oda�rt a h�zhoz. Tudta, hogy a bej�rati ajt� sincs bez�rva, de az�rt kopogott, �gy k�v�nja az illem.

- Tess�k!- hallatszott bentr�l. A fi� benyitott, Shubi n�ni �pp eb�det f�z�tt az ezer�ves, fat�zel�s� sparhelten. Egy lepattogzott zom�ncozat� l�basb�l �nycsikland� illatok t�lt�tt�k be a konyh�t. Tom becsukta az ajt�t, melynek �vege p�r�s volt a kinti hideg, �s a benti meleg h�, illetve g�z hat�s�t�l.

- Cs�kolom.- k�sz�nt mosolyogva.

- Szia fiam! H�t te? Gyere, �lj le.- invit�lta a v�ratlan vend�get. Ha nagyon belegondolunk, nem volt v�ratlan, mert Shubi n�nihez mindig j�n valaki, tan�cs�rt, seg�ts�g�rt, inform�ci��rt. Ez�rt a nap minden pillanat�ban sz�m�t r�, hogy betoppan hozz� valaki. Tom le�lt az asztalhoz, �s k�rben�zett. A megszokott, ismer�s konyh�t l�tta. A n�ni befejezte a leves kever�s�t, a fakanalat n�h�ny er�s mozdulattal hozz�veregette a l�bas sz�l�nek, �s keresztbe r� helyezte, majd kezeit megt�r�lte s�t�t sz�n� k�t�ny�be.

- Mi j�ratban, �des gyermekem?- fordult a vend�ghez.

- Szeretn�k k�rdezni valamit.

- Mindj�rt gondoltam.- mosolygott a h�zigazda. – Na, ki vele!

- Shubi n�ni, nem tetszik tudni v�letlen�l, hogy h�vt�k Sebastian Miller sz�leit?

- H�t, v�letlen�l nem tudom. �n amit tudok, azt direkt tudom.- v�laszolt viccel�dve. Tom elmosolyodott a v�laszon.

- Mi�rt kell? Azt a s�rt is felveszed a list�dra?

- Milyen list�ra?- k�rdezte Tom.

- Tudod, a s�rok list�j�ra, amikr�l �rni akarsz.

- Ja, persze… igen. �gy lesz teljes a t�rt�net.- Shubi n�ni ny�gve, s�hajtva le�lt, majd Tomra vetette tekintet�t.

- Sz�val Sebastian sz�lei…- t�n�d�tt el.

- Igen.- er�s�tette meg Tom. A n�nike p�r pillanatig b�multa a plafont, mint aki kutakodik a milli� �s milli� eml�kek k�z�tt. G�cs�rt�s kez�vel megt�r�lte fogatlan sz�j�t, �s mes�lni kezdett:

- Ismertem �ket szem�lyesen. Sebastian apj�t Elliot Millernek, anyj�t Irene Millernek h�vt�k. Rendes, dolgos emberek voltak. Nem is tudok r�luk rosszat mondani, �s nem az�rt mert m�r halottak. Ha minden ember ilyen lenne, amilyenek �k voltak, nem lenne b�n�z�s a vil�gban.

- Akkor Sebastian hogyhogy oly kegyetlen ember volt? Nem a sz�lei term�szet�t �r�k�lte?- k�rdezte Tom.

- Jaj, fiam, dehogynem. Az�rt Sebastian sem volt mindig ilyen. Szorgalmas, sz�fogad�, �gyes gyerek volt �, az �let tette olyann�, amilyen lett.

- Tetszene mes�lni?- Tomot egyre jobban �rdekelte a csal�d k�lv�ri�ja. Shubi n�ni a sparhelthez l�pett, belepillantott a l�basba, majd a t�zhely sz�l�re h�zta. Az eb�d elk�sz�lt.

- K�rsz egy kis levest?- k�rdezte, mik�zben visszacsoszogott az asztalhoz.

- K�sz�n�m, tal�n majd k�s�bb.

- J�l van fiam, te tudod. Sz�val, nagyon szomor� t�rt�net Miller�k�. Lassan sz�z �ves vagyok, az �n fejem se k�ptalan m�r. Hossz� �vtizedekkel ezel�tt, m�g a m�lt sz�zadban, borzaszt� trag�dia t�rt�nt itt a faluban. – Tom erre felkapta a fej�t.

- Faluban???- k�rdezett r� csod�lkozva.

- Igen. Ez a telep�l�s sem volt �r�kk� v�ros. Abban az id�ben, csak p�r sz�zan laktak itt, iskola csak egy volt, munkalehet�s�g kev�s, akkoriban bizony ez a v�ros m�g falu volt.

- �rtem- b�logatott Tom, �s �rdekl�dve n�zte Shubi n�nit, aki folytatta a t�rt�netet.

- Abban a bizonyos tragikus �vben volt a legmelegebb ny�r, amire eml�kszem, pedig �n m�r sokmindent meg�ltem. A kis v�lgyben �llt egy gabonat�rol�. Rengeteg k�bm�ter szemes kukorica, b�za be�mlesztve. El tudod k�pzelni?

- Azt hiszem, igen.- mondta Tom, kiss� hunyorg� szemekkel. Teljesen egy�tt �lt a t�rt�nettel, bele�lte mag�t, itta Shubi n�ni szavait.

- N�gy gyerek j�tszadozott ott. Sebastian, �s a h�rom testv�re. Mindegyik�k fi� volt. Der�kig m�szk�ltak a hatalmas kukorica kupacban. Azt�n az egyik�k, m�r nem tudom melyik, fel akart menni a tetej�re. De ezt te is tudod, hogy lehetetlen, mert els�llyed benne az ember. Kis h�j�n elmer�lt, �s meg is fulladhatott volna, ha a testv�rei nem h�zz�k ki id�ben. Tal�n ez lehetett egy rossz el�jel. De h�t gyerekek l�v�n, nem volt el�g vesz�ly�rzet�k, nem voltak tiszt�ban dolgokkal, minek mi lehet a k�vetkezm�nye. Mind a n�gyen megijedtek, de hamar visszat�rt a j�kedv�k, �s �nfeledten j�tszottak, rosszalkodtak tov�bb.

- Mi�rt ott bent j�tszottak?

- Ez j� k�rd�s, fiam. Mivel kint tombolt a k�nikula, vibr�lt, rezgett a leveg�, olyan forr� volt. Bent se lehetett sokkal h�v�sebb, de legal�bb nem a napon voltak. �s h�t ugye, a kukorica, abban m�szk�lni kell, nem is �k lettek volna, ha nem teszik meg. Mint minden ilyesmi kor� gyerekn�l, n�luk is volt cs�zli, gyufa, bugylibicska, csupa olyan dolog, amit nem szabad. Mivel eg�sz nap ott j�tszottak, enni se mentek haza, a sok ugr�l�st�l egyszer csak meg�heztek. Egyik�knek az az �tlete t�madt, s�ssenek kukoric�t. Addig keresg�ltek, m�g nem tal�ltak egy nagyobb konzerves dobozt. Megt�lt�tt�k kukoric�val, �s al� gy�jtottak. A trag�dia hirtelen t�rt�nt. A hatalmas mennyis�g� kukorica, a k�l�nb�z� fa eszk�z�k, a tet�, minden pillanatok alatt l�ngra kapott. Megijedtek, bep�nikoltak. Egyed�l Sebastian menek�lt meg, a h�rom testv�re bent �gett. Az�ta iszik. �gyhogy ne t�rj p�lc�t a feje felett, am�g nem tudod az ok�t, hogy mi�rt volt olyan, amilyen.

- H�ny �ves volt akkor?- k�rdezte Tom. Arc�ra ki�lt a d�bbenet, �s a f�jdalom.

- Tizenh�t. Ekkor ny�lt el�sz�r az italhoz, �s soha t�bb� nem tette le. Olyan lejt�n indult meg lefel�, ahonnan nincs vissza�t. Persze volt p�r j��rz�s� rokon, bar�t, akik pr�b�ltak neki seg�teni, a lelk�re hatni, fejezze be az iv�st, m�g nem k�s�, de nem k�rt az effajta seg�ts�gb�l. Tudod fiam, aki nem akarja, hogy seg�tsenek neki, azon nem is lehet.- Shubi n�ni a l�basra n�zett. – Azt hiszem m�r megh�lt annyira, hogy ehet�. Eszel velem?

- Igen, k�sz�n�m.- felet Tom, de a tragikus t�rt�net m�ly nyomokat hagyott benne. K�zben az id�s n�nike t�ny�rokat, kanalakat tett az asztalra, v�g�l a l�bast is.

- Szedj�l csak, amennyi j�l esik.- k�n�lta.

- K�sz�n�m.- felelt Tom egy er�ltetett mosollyal, �s merni kezdte t�ny�rj�ba a levest.

- �s azt tetszik tudni, hol lehet Sebastian sz�leinek a s�rja?

- Persze hogy tudom. A ravataloz� melletti parcell�ban.

- Merre? Felfel�, vagy lefel�?

- Felfel�, tudod, az a kicsi parcella, a legkisebb a temet�ben.

- Igen, tudom.

- K�nnyen meg fogod tal�lni a s�rt.

- Nem tetszik enni?- k�rdezte Tom k�t kanalaz�s k�z�tt.

- Majd eszem, ha elment�l. Miattam ne agg�dj.

- A sz�l�k mibe haltak meg?

- Irene teljesen kik�sz�lt, lelkileg, idegileg. A b�natban meghasadt a sz�ve. Ezt hidd el, �s sz� szerint �rtsd. Az apa, Elliot m�sf�l �vvel �lte t�l feles�g�t. A trag�dia miatt sz�vbeteg lett, infarktus v�gzett vele. A negyedik.

- A negyedik?- �llt meg Tom kez�ben a kan�l.

- Bizony. Er�s szervezet�, sz�v�s ember volt. Az ilyenre mondj�k, hogy �gy kell majd agyoncsapni. De ink�bb t�rt�nt volna vele az, mintsem hogy ilyen trag�dia �ldozata legyen � is. Mert ugye � is a trag�dia �ldozata lett. Annak hat�s�ra lett sz�vbeteg, �s csak id� k�rd�se volt, meddig h�zza.

- Igen…- merengett Tom, �s �gy �rezte, m�r nem tud enni.

- Azt a picit m�r ne hagyd ott.- sz�lt r� Shubi n�ni.

- K�sz�n�m sz�pen, de m�r egy falat se megy le a torkomon. Nagyon finom volt. -  Megint csak k�t puszival, �s egy �lel�ssel b�cs�zott el, ugyan�gy, mint m�ltkor, �s a hazafel� vezet� �t helyett elindult a temet�be. J�l esett neki, hogy megtudta, amit akart, de most nem tudott �r�lni neki. Ked�ly�llapot�ra er�sen hatott Sebastian testv�reinek trag�di�ja. A kellemetlen, cs�p�s hideg p�rt festett mindk�t arc�ra, de �tj�t hat�rozottan folytatta a temet� fel�, hogy megkeresse Elliot Miller s�rj�t.

   A temet�kapun bel�pve, lassan haladt a ravataloz� melletti kis parcella fel�. Egyik kez�ben k�t sz�l vir�g, a m�sikba k�t kis m�cses, amiket Gemm�nak, �s Marianak vett �tk�zben. Hamar oda�rt, ez a kis parcella nincs messze a temet�kaput�l. Elindult a sorok k�zt, figyelve minden s�rfeliratot. N�hol meglep�d�tt a sz�let�si �vsz�mokon, mert nem egy olyan ember nyugszik itt, akik m�g az ezernyolcsz�zas �vek v�ge fel� sz�lettek. �vsz�zadokat �t�lel� t�bb gener�ci�. Egy helyen, ahol semmi nem sz�m�t, mindenki egyenl�. Sorr�l- sorra haladt, lassan, figyelmesen. Balszerencs�j�re legyen mondva, Elliot Miller s�rja az utols� sorban, abban is a legutols�, a kis parcella sark�ban. Persze, ha onnan kezdi keres�st, akkor r�gt�n megtal�lja. De ennek most semmi jelent�s�ge, megvan a s�r, ez a l�nyeg.

   Siker�lm�nye h�tt�rbe szor�totta a Sebastian testv�rek trag�di�j�t, �gy most megk�nnyebb�lt l�lekkel indult Mari�hoz, �s Gemm�hoz.

 A Carne h�zasp�r s�rj�n�l meg�llt, �s k�r�ln�zett. Egy teremtett l�lek nem volt l�t�t�vols�gon bel�l. Az egyik sz�l vir�got bele helyezte Maria Miller t�bl�ja m�g�tti v�z�ba. A kis m�csest meggy�jtotta, �s a t�bla el� tette. �llt n�h�ny pillanatig, majd keresztet vetett, �s indult volna Gemm�hoz, mikor a s�rb�l hangokat hallott.

- Seg�ts!- hallatszott a k�ny�rg� n�i hang. Meglep�d�tt, �s csod�lkozott, hogy most nincs veszeked�s, kiab�l�s, egyed�l csak a n� hangj�t hallja, azt is szel�den. L�gyan, k�ny�rg�en.

- Seg�ts!- hallatszott �jra. Tom odal�pett a s�r oldal�hoz, �s leguggolt Maria t�bl�j�hoz.

- Mi a baj?- k�rdezte f�l�nken, de nem tudta, kap-e v�laszt, vagy sem, mert egy szellemmel besz�lgetni val�sz�n�leg el�g egyoldal�.

- Seg�ts!- k�rte �jra a l�gy hang. Tom sz�m�tott, hogy k�rd�s�re nem kap v�laszt.

- Seg�tek.- felet a s�rnak. V�rta, mi lesz a reakci�, de csak a csend volt jelen, semmi m�s.

- K�sz�n�m!- j�tt a h�l�s v�lasz. Tom megijedt, erre nem k�sz�lt fel. A szellem v�laszolt.

- Mi a baj?- k�rdezte rem�nykedve, h�tha kap v�laszt. Azt�n �jra meglep�d�tt, mert k�ts�gbe esett s�r�s j�tt v�laszul.

- Mi a baj?- k�rdezte �jra, de a helyzet nem v�ltozott. Maria szelleme csak s�rt, m�ghozz� oly meghat�an, hogy Tom legsz�vesebben meg�leln�, �s engedn�, hogy a n� a v�ll�n s�rja ki mag�t. De innent�l b�rmit igyekezett tenni, b�rmit k�rdezett, v�lasz nem �rkezett, csak a sz�ntelen s�r�s.

- T�relem, Maria. Seg�tek. - mondta a s�rnak.  - Egy kis t�relmet k�rek. Holnap �jjel seg�teni fogok. Este, kapuz�r�s ut�n itt leszek.- v�rt valami reakci�t, de csak a halk, l�gy s�r�s hallatszott. Fel�llt, m�g kis ideig n�zte a s�rhelyet, majd h�tat ford�tott neki.

- K�sz�n�m.- felet Maria szelleme s�r�s k�zben. Tom fej�t visszaford�totta.

- Nincs mit.- v�laszolt, �s elindult Gemm�hoz.

   Kis ideig gyalogolt, mire oda�rt, de �tk�zben senkit nem l�tott a temet�ben.

- Szia anya!- k�sz�nt a s�rnak halov�ny mosoly k�s�ret�ben, �s itt is elhelyezte a vir�got a v�z�ban.

- T�rt�nt valami rendk�v�li.- kezdte mes�lni, k�zben a m�csest is meggy�jtotta. – Tal�n rosszat fogok cselekedni, de valahogy m�gis tudom, hogy ezzel j�t teszek.- p�r pillanatra csendben maradt, �s visszagondolt, mit is mondott az im�nt. El�g kusz�nak t�nik, de tal�n �rthet�.

- Hivatalosan a t�rv�ny ezt b�nteti, de most nemes �rdekr�l van sz�. �s rem�lem, hogy nem fogok lebukni.- megint elhallgatott. F�lelt. Messze van a s�r� s�rt�l, de Maria hangj�t ugyan�gy hallja, mint mikor m�g ott guggolt mellette. K�nny sz�k�tt a szem�be.

- Anya, mi�rt ilyen neh�z az �let? Mi�rt kegyetlen a vil�g? Mi�rt �nz�k az emberek?- k�rdezte s�rva. Enn�l a s�rhelyn�l minden rendben van, Gemma szelleme nem v�laszolt. Tom nem is v�rt v�laszt. M�g az hi�nyzik, hogy minden s�rhely neki�lljon k�ny�r�gni, seg�ts�get k�rni. Ezt biztosan nem b�rn� ki �p �sszel. Keresztet vetett, �s elindult hazafel�.

Nemsok�ra komoly, neh�z feladata lesz. Ez�rt szeretne kicsit pihenni, �s m�g egyszer �jra �tgondolni mindent. A terv kidolgoz�sa k�sz. M�r csak a szersz�mok kellenek. M�g j�, hogy n�hai anyja minden h�zi kell�ket v�s�rolt �lete sor�n, �gy m�r csak a gar�zsb�l kellett el�szednie a sz�ks�ges seg�t� eszk�z�ket: egy kis �s�t, egy eleml�mp�t, egy nagyobb h�tizs�kot, egy p�r b�rkeszty�t, egy kis pokr�cot �s egy hossz� f�m emel�rudat.

                                                              IV.

   A k�s�i �r�kban, az �jszaka csendj�ben indult neki az �tnak, egyenesen a temet� fel�. A l�bai reszkettek, gyomorideg ker�lgette, de egyben b�tornak is �s izgatottnak �rzete mag�t, hiszen ilyet m�g sohasem tett. Kih�v�s volt sz�m�ra. A v�ros csendj�t csak a hideg s�v�t� sz�l t�rte meg n�ha-n�ha. A csillagok milli� fagyos szikrak�nt t�nd�k�ltek a s�t�t, tiszta �gbolton.  

   Amikor oda�rt a temet�kapu mell�, k�s�rtetiesnek l�tta a pisl�kol� f�nyben �sz� halottas kertet. Felm�szott az egyik oldals� falon. De �r�lt, hogy a kisv�rosuk szeg�ny, �s nem szereltek fel kamer�kat, mint egyes helyeken. Nyugodtan tudta v�grehajtani a terv�t.

   Oda�rt a Carne s�rhoz. A fesz�t�vassal pr�b�lta kisebb-nagyobb sikerrel megmozd�tani a fedlapot, �s hamar sikerrel j�rt. Kellemes csal�d�s �rte, arra sz�m�tott nehezebb dolga lesz. Elkezdett �sni a kis �s�j�val, de nagyon �vatosan emelte od�bb a f�ldet, nehogy megs�rtse az urn�t. Az eleml�mpa er�sen vil�g�tott, mindent j�l l�tott. A f�ld nem volt puha, de fagyos sem, a fedlap megv�dte a csapad�kt�l, �s a fagypont alatti h�m�rs�klett�l. Ahogy �gy munk�lkodott, megizzadt, a hideg ellen�re is. Felemelkedett �s megt�r�lte a homlok�t. A v�r megfagyott ereiben, ahogy h�tralibbent az ijedts�gt�l. A boltozat tetej�n egy fekete varj� b�multa. Mikor siker�lt tudatos�tani a l�tott l�nyt, �s lenyugodott, igyekezett hely�re rakni a sz�v�t, ami ezerrel kiugrott a hely�r�l. Pr�b�lt sz�p dolgokra koncentr�lni, majd tov�bb folytatta az akci�j�t.

   Kiemelte az exf�rj urn�j�t, betekerte a pokr�cba, belehelyezte a h�tit�sk�j�ba a szersz�mokkal egy�tt, azt�n nekil�tott visszatemetni az urna hely�t, az �res lyukat. Szerencs�j�re nem sok f�ldr�l van sz�, hamar v�gzett vele, �s a fedlapot is k�nnyebb volt helyre tolni, mint elfeszegetni onnan. Amint v�gzett, felegyenesedett, kif�jta mag�t, �s ellen�rizte, rendben van-e minden. Az eredm�nnyel el�gedett volt, cuccait mag�hoz vette, �s elindult Sebastian Miller sz�leinek s�rja fel�, ami p�r parcell�val volt od�bb.

   �tk�zben �vatosan l�pdelt, mert ha megbotlana, �s elejten� az urn�t, a hamvak kisz�r�dn�nak, az lenne a sz�p baleset. B�r az is �tfutott elm�j�n, hogy tal�n az urnatet� le van r�gz�tve valami m�don. Err�l fogalma sem volt, leszedni meg nem pr�b�lta. L�mp�j�t csak n�ha kapcsolta fel, r�vid id�re megvil�g�tva maga el�tt az utat. Tudta, �vatosnak kell lennie, ha nem szeretn�, hogy b�rmi gikszer t�rt�njen. Azt kiz�rtnak tartotta, hogy �jnek idej�n, ebben a csontig hatol� hidegben b�rki is megl�tn� a temet�ben, de az �rd�g nem alszik. Zih�lt t�d�vel moh�n kapkodta a leveg�t. Nem a f�radts�g, sokkal ink�bb a nem mindennapi izgalom okozta a heves l�legzetv�telt. Biztat�an haladt, eddig minden �gy siker�lt, ahogy tervezte, de nem b�zta el mag�t. Tudta, el�g egy rossz mozdulat, egy meggondolatlan d�nt�s egy adott pillanatban, �s akkor v�ge mindennek.

   Mikor a ravataloz�hoz �rt, ami mellett m�r ott van az a kis parcella, ahol Sebastian sz�lei nyugszanak, nekid�lt a falnak, �s pihent egy keveset. Itt most lelki, szellemi pihen�sre is sz�ks�ge volt. Teste is f�radt egy kicsit, de azt nem is a fizikai cselekedet, hanem az idegt�p� szitu�ci�, �s a h�v�s id�j�r�s okozta, ami er�sen ig�nybe vette minden izomsz�l�t. Mellkasa nagyokat mozgott fel- al�, ahogy m�g mindig zih�lva vette a leveg�t, �s k�zben a parcella fel� n�zett. Esz�be jutott, mikor elj�tt Shubi n�nit�l, egyenesen ide, hogy megkeresse az �reg Miller�k s�rj�t. Akkor a legutols� sorban tal�lta meg, mert rossz helyen kezdte a keres�st. Nem szeretett volna megint �gy j�rni, ez�rt �gy d�nt�tt, az �ton elmegy a parcella m�sik v�g�be, onnan az els� lesz a Miller s�rhely. V�rt m�g p�r pillanatot, igyekezett lelkier�t gy�jteni, �s elindult.   

   Ism�t munk�hoz l�tott. Felfesz�tette a m�rv�nyboltozatot, pr�b�lta od�bb tolni, de csak nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt. Ez m�g r�gi, b�kebeli fedlap, nem olyan v�konyak, k�nny�tettek, mint a mostaniak.  A lapot vcsak annyira tolta f�lre, hogy �ppen bef�rjen az urna, �sott egy f�l m�teres g�dr�t, a homokot az �desanya melletti boltozatra lap�tolta, behelyezte az urn�t, �s a f�ld nagyobbik r�sz�t visszat�rta a s�rba, a marad�kot sz�tsz�rta a f�ves talajon. Mikor visszahelyezte a lapot, megvizsg�lta eleml�mp�ja seg�ts�g�vel, hogy nem hagy-e nyomot, majd �r�mmel, el�gedetts�ggel, nyugodt l�lekkel nyugt�zva elindult vissza Marie s�rj�hoz.

   F�lelt. �lt a f�ld�n, a t�sk�j�n, �s figyelte, h�tha hallja a veszeked�st. Semmi emberi hangot nem hallott. A bagoly egyszer-k�tszer hallattatta hangj�t, belesz�lt a leveg�be, de m�s nesz nem j�tt. Tom �r�mmel k�nyvelte el mag�ban, hogy a terve j�l s�lt el. A n� v�gre b�k�re lelt. A hideg sz�l cs�pte �s kipiros�totta Tom feh�r arc�t, ki is volt mer�lve, de boldog volt, hogy seg�thetett… m�g ha egy szellemen, akkor is tett j�cselekedetet.

   K�t nap m�lva elj�tt a Halottak napja. Tom az egyik boltban gy�ny�r� �veglapos, mot�vumos, nagy m�csestart�kat tal�lt. Kett�t is v�s�rolt bel�le. Egyiket �desanyja, m�sikat Maria Miller eml�k�re. �gy �rezte, emell� m�g egy mesebeli, �r�kk� tart� vir�g kellene, �gy �leth�en kin�z� m�vir�gokat is v�s�rolt a k�t n� r�sz�re.

   Ahogy kapuz�r�s el�tt v�gigment a gyerty�kkal kivil�g�tott temet�ben, b�k�snek �s meghittnek �rezte a k�rnyezetet… � is nyugodt volt bel�l. A temet�ben m�r csak � volt. A temet��r nem is l�tta, hogy bej�tt, annyira lek�t�tte egy m�sor a telev�zi�ban. El is szenderedett k�zben.

   �tja el�sz�r �desanyj�hoz vezetett. Elment Maria Miller s�rja mellett, de tudta, hogy nemsok�ra visszaj�n hozz�.

   Gemm�n�l elid�z�tt egy darabig. Felid�zte az egy�tt �t�lt �lm�nyeket, f�j� sz�vvel gondolt vissza a csod�s m�ltra, mikor �desanyja m�g �lt. Tudta, m�r soha t�bbet nem lesz olyan az �lete, mint akkor volt. B�rmit is tesz, ak�rhogy viselkedik, az �let nem k�nyeztet el senkit sem j� magaviselet�rt. Az elt�r� r�gi sz�p eml�kek k�nnyeket csaltak szemeibe, de nem foglalkozott vele. Engedett is az �rzelmeknek, tudta, hogy ilyenkor megk�nnyebb�l a l�lek, ha az ember kis�rja mag�t. A f�jdalom nem sz�nik, azt az id� sem tudja begy�gy�tani, de tal�n a l�lek egy kicsit megnyugszik, belet�r�dve az elfogadhatatlanba.

   Napk�zben m�sok is kimehettek, mert Gemma s�rj�n rengeteg m�cses �gett, �s j� n�h�ny koszor� is d�szelgett. A rokonok k�z�l, ha mindenki nem is, de a nagy r�sze biztos kij�tt. �s Chris is volt itt, efel�l semmi k�ts�ge.

    �gy elm�lyedt az eml�kek v�gtelen tenger�ben, �szre sem vette, hogy a temet��r bez�rta a kaput, �s hazament. Akkor z�kkent vissza a val�s�gba, mikor egy sz�p nagy p�ld�ny varj� hangos sz�rnysuhog�s k�s�ret�ben lesz�llt az egyik s�rk�re, meglep�en k�zel. Tom hirtelen odan�zett, �s megijedt, de semmi olyan mozdulatot nem tett, hogy elkergesse a madarat. �r�j�ra pillantott, �s bossz�san �llap�totta meg, hogy bez�rt�k a temet�be. Nem d�l �ssze a vil�g, van rutinja a ker�t�sm�sz�sban, de nem akart eg�sz �jjel itt maradni, �gy h�t szomor�an k�sz�nt el �desanyj�t�l, �s elindult Maria Millerhez.          

   Tom meg�llt a n� s�rja el�tt. A m�csestart�t �s a m�vir�got elhelyezte a fedlapon, meggy�jtotta a gyerty�t, �s m�lyen beleszippantott a leveg�be. Csak a hideg lehelet sz�llt k�r�l�tte. Ahogy �gy elderengett mag�ban, �szrevette, hogy baloldalr�l mintha s�t�tedne. Ameddig a szem ell�t, sorra aludtak el a gyerty�k, m�csesek.  A hideg sz�l egy hangot hozott mag�val:

„Meg�llek!” – hallatsz�dott a hang.

A f�rfi hullamerev lett. A hang ir�ny�ba tekintett, de az arca is megfagyott. Egy feh�r �rny j�tt a s�t�ts�g �l�n, egyenesen fel�je. Ahogy k�zeledett a szellem, Tomban �gy n�tt a f�lelem. Elk�pzelni nem tudta mi az, �s egy�ltal�n mi folyik itt. L�ba f�ldbe gy�kerezett, �jra �rezte azt az ac�los merevs�get, ami ugyanenn�l a s�rn�l b�n�totta le, mikor el�sz�r hallotta meg a m�lyr�l j�v� veszeked� hangokat.

„Itt a bossz� ideje!” – sz�lt m�ly hangon a k�s�rtet.

Tom a l�tv�nyt�l kiszolg�ltatottnak, tehetetlennek �rezte mag�t.

„Meg�llek!” „Meg�llek!” A szavak folytonosan ism�tl�dtek.

   A k�r kezdett bez�rulni. A fi� tekintet�vel v�gigf�s�lte a temet�t. L�tta, hogy Elliot Miller s�rj�t�l, ahova eltemette Sebastian urn�j�t, sorra alszanak ki a m�csesek, gyerty�k. Ahogy k�zeledett Sebastian szelleme, �gy, abban a vonalban sorra aludtak ki a megeml�kez�s f�nyei. Az a ter�let, ami m�g a szellem el�tt volt, az is megfert�z�d�tt a gonosz huzattal, mert a sok gyertya l�ngja a messzes�gben m�r csak egy kis feh�r foszl�ny volt a leveg�ben. Tom eln�zett Gemma s�rj�nak ir�ny�ba, ott �gtek a m�csesek, gyerty�k, oda m�g nem �rt el a borzalmas l�ny.

    A szellem az ex feles�ge s�rj�n�l �ll� Tom m�cseseit hagyta utolj�ra. Mikor kialudt a gy�ny�r� �veglapos, mot�vumos, nagy m�csestart�ban l�v� gyertya, egy hangos kacaj terjedt el a leveg�ben. A k�rny�ken senki nem volt.

A suttog� besz�det a f�le mellet hallotta: „Meg�llek, fiam!”- a feh�r �rnyfoszl�ny Tom el� libbent, �s a f�rfi megl�tta a szellem arc�t. Hasonl�tott r�, az arcvon�saik is megegyeztek. A d�bbenett�l m�g a l�legzete is el�llt. Agya t�lp�rgette az esem�nyeket, szinte t�lhev�lt a sok inform�ci� �s jelenet l�tt�n. R�j�tt, hogy a megmentett n�i l�lek exf�rje az � apja. Hihetetlennek tartotta, de m�gis igaz volt… a kirak�s elk�sz�lt. Tom most vette �szre igaz�n, hogy csal�di neve megegyezik �desanyj��val. Ezek szerint nem v�letlen�l. Sz�gyen, vagy nem, eddig elker�lte figyelm�t, nem foglalkozott vele. Meg�rtette Gemm�t abb�l a szempontb�l, hogy ha m�g sz�l�s el�tt elhagyta az a f�rfi, akit�l teherbe esett, akkor ne az apa nev�t kapja a gyerek. De ezt a d�nt�st biztos a n�i b�szkes�g is dikt�lta Gemm�nak. Tom a szellemre n�zett �jra. 

„Mi�rt, mit v�rt�l?- k�rdezte a k�s�rt� Sebastian. Te is olyan elcseszett lett�l, mint a t�bbi gyermekem! Kis semmirekell�, mihaszna n�ps�g! Velem j�ssz a Pokolba!” - sz�lt suttog� hangon �s vis�t� nevet�ssel a k�s�rtet, mikor l�tta elhagyott gyereke arc�n a felismer�st.

   Tom minden erej�t �s b�tors�g�t �sszeszedte, hogy felvegye a harcot a szellemmel… de bel�l tudta, hogy ez lehetetlen. Sebastian szelleme �tlibbent Tom test�n, aki megmerevedett, kifordultak a szemei, �s a bels� f�jdalomt�l eltorzult az arca, de kiab�lni nem tudott a k�v� dermed�s v�gett. Az exf�rj egy id� ut�n kisz�llt Tom h�t�n�l a testb�l, majd s�lk�nt a nyak�ra tekeredett, szor�totta egyre er�sebben �s belekacagott a leveg�be. Tom teste �lettelen�l zuhant a f�ldre. Fels�teste, �s kezei Maria Miller s�rhely�nek fedlapj�ra hulltak.

   Sebastian k�rt�nccal lebegett a tetem mellett, mikor egy kisebb f�ldreng�s t�rte meg �nnepl�s�t.- de Tom ezt m�r nem l�thatta, nem hallhatta.

- Meg�lted a fiam! Ez�rt bossz�t �llok rajtad, Sebastian! – sz�lt Gemma szelleme.

- Mit k�pzelsz, Gemma! Rajta m�r �gy sem tudsz seg�teni!- �s a k�t szellem gyilkos tekintettel, �lni v�gy� szemekkel n�zt�k egym�st.

- Meg�lt�l! – hallatsz�dott a k�zelben egy hang.

A k�t k�s�rtet a hang fel� fordult. Ott �llt Tom szelleme, nem messze a test�t�l.

- Meg�lt�l, �s ez�rt a pokolra jutsz!- fenyegette Sebastiant.

   A f�ld ism�t megremegett, de az er�ss�g�t m�r az eg�sz v�rosban lehetett �rezni. Sebastian szelleme alatt a talaj megny�lt. Egy v�r�sesen izz�, f�st�lg� l�vak�z t�rt el�, mely pokoli h�s�get �rasztott, �s r�fon�dott a menek�l� exf�rj szellem�re.

- Ne! Ne! Ne vigyetek oda! Seg�ts�g! – ord�totta a szabadulni akar� Sebastian, de k�ny�rg�se nem tal�lt meghallgat�sra.

Gemma odasz�llt Tomhoz, �s szorosan mag�hoz �lelte, eltakarta a szem�t, hogy ne is l�ssa a jelenetet. Tom sz�t fogadott, elb�jt anyja �lel�s�ben.

   A l�vak�z gyors, hat�rozott mozdulattal r�ntotta a pokol m�ly�re Sebastian szellem�t, �s a f�ld �sszeforrt felett�k. A hely�n a csod�san gondozott gyep s�t�tlett.

- Szia, fiam! Bocs�ss meg, hogy nem mondtam el neked, ki is volt az ap�d.

- Hidd el, anya, meg�rtem! Most m�r mindent meg�rtettem. Szeretlek, anya!

- �n is szeretlek, kicsim!

Ahogy meg�lelt�k egym�st, �rezt�k a m�sikat, mintha megint emberek lenn�nek.

   Egy feh�r f�nyfoszl�ny ny�lt fel�j�k. Egyre t�gabb lett, a v�g�re beter�tette �ket. Egy suhog�, feh�r sz�rny�, arc n�lk�li l�ny t�nt fel el�tt�k, aki kiny�jtotta fel�j�k mindk�t karj�t. Gemma a fi�val egy�tt megfogta a h�v� kezet, �s abban a pillanatban elt�ntek a pokoli csatat�rr�l, a s�t�ts�get maguk m�g�tt hagyva.

   A harmatos reggel f�nye �tj�rta az eg�sz t�jat. A d�r csod�latos mint�kat var�zsolt az ablakokra, �vegekre. A kor�n j�v� hidegnek k�sz�nhet�en gy�ren, apr� pelyhekben sz�lling�zni kezdett a h�.  A temet��r vacogva �rkezett meg, �s elg�mberedett ujjaival neh�zkesen nyitotta ki a kaput. Miut�n az egyik sz�rnyat kit�rta, k�rben�zett. Tom sehol, pedig ilyenkor m�r itt szokott lenni. � az els�, �s el�z� nap nem l�tta, amikor is halottak napja volt, �gyhogy ma bizony�ra j�nni fog.

Elindult a k�r�tj�ra, �s amikor el�rte Maria Miller�k s�rj�t, megtal�lta Tom megdermedt, feh�r d�rrel teli holttest�t, amit a lakm�roz� varjak reggelre cafatokra szaggattak.

                                                   V�GE.

                                                      Lady Nairi – Edwin Chat

                                                              2011. Okt�ber.