3.

- Nagyon csinos vagy.- bókolt, nem csak udvariasságból, de tényleg így is gondolta.

- Köszönöm.- felelt a nő, és tovább kotorászott a plüssfigurák között.

- Mit szeretnél venni?- jött az újabb kérdés.

- Egy kis kutyust.

- Kinek?- Scarlett ennél a kérdésnél megállt a kereséssel, és komolyan a férfira nézett.

- Semmi közöd hozzá.- válaszolt határozottan.

- Gondolom a párodnak. Ugye? Biztos ma van a névnapja, vagy a születésnapja.

- Nincs párom, egyedül élek. Egyik kolléganőmnek veszem, ha ez megnyugtat.- Valtert teljesen megnyugtatta a válasz, mert nem tudta, hogy hazugság. Új remény ébredt benne, hogy talán akkor újra kezdhetnék.

- Ráérsz ma este? Szívesen meghívnálak egy üdítőre.- ajánlotta fel. A nő megdöbbent, erre nem számított.

- Normális vagy? Te üdítőt? Akinek az alkohol fontosabb, mint én?- hányta a szemére Scarlett.

- Már évek óta nem iszom, teljesen leszoktam róla.- mondta büszkén Valter. A nő most még meglepettebben nézett, de semmi különöset nem érzett. Őt már nem érdekli Valter, soha nem fogja újrakezdeni vele.

- Gratulálok, de nem haragudj, nem.- utasította el.

- Kérlek, Scarlett, ígérem, nem fogod megbánni. Öregedjünk meg együtt.- kérlelte a férfi.

- Sajnálom, nem lehet. Volt rá alkalom, nem éltél vele. Elrontottad, köszönöm, többet nem kérek belőle.

- Most minden másképp lesz. Megváltoztam, hidd el.

- Elhiszem.- felelt Scarlett.

- Akkor eljössz ma este?- kérdezte a férfi reménykedve.

- Nem.- ez a válasz szíven ütötte, de nem adta fel.

- Figyelj drágám. Nem bánod meg, majd meglátod.

- Nem vagyok a drágád! És soha nem is voltam az! Neked minden fontosabb volt, mint én. Nem beszélve a pofonokról, amiket kaptam tőled! Milyen ember vagy, megütsz egy nőt, akit a legjobban szeretsz!

- Nekem te vagy az igazi, a nagy szerelem, a nagy ő. Nem találnék még egy ilyen nőt.

- Neked az alkohol a nagy ő, nem én, és nem is más nő!

- Drágám, öregedjünk meg együtt.- kérte újra Valter.

- Te már megöregedtél. Úgy nézel ki, mint egy nyolcvanéves, köszönd az alkoholnak. Megöregszem én is, de nem veled, és nem az alkoholtól. És ha most nem hagysz békén, szólok a biztonsági őrnek.- néhány pillanatig nézték egymást. Scarlett szeméből sütött a gyűlölet, és most érezte igazán, és komolyan, hogy Brandon kell neki. Valter tekintetében sajnálat, aggodalom, és csalódottság ült. Ha jól bele gondol, magának köszönheti, és az a legszomorúbb az egészben, hogy Scarlettnek teljesen igaza van. Talán ez fájt neki a legjobban, nem is az elutasítás.

- Vigyázz magadra, szia.- köszönt el a férfi, és sorsába beletörődve odébb állt.

- Szia.- köszönt Scarlett is, tovább keresgélt. Valternek köszönhetően zaklatott lelkiállapotba került, és igyekezett nem gondolni rá, sokkal inkább Brandonra. Egyre erősebben érezte, hogy ez a férfi kell neki, akivel a társkeresőn megismerkedett. Szeretné, ha már túl lennének a találkozáson, sínen lenne a kapcsolatuk, élni békében, boldogságban, szeretetben, szerelmesen, és Valter szavaival élve, együtt megöregedni. Brandon mellett ezt mind megkapja, ha nem is tudja, de érzi, és mindenáron azt szeretné, hogy ők ketten egy párt alkossanak. Nem kell házasság, boldogan lehet élni együtt, esetleg élettársi kapcsolatban.

   Egy fehér színű, fekete foltos kutyust halászott elő a rengetegből. Nagyon tetszett neki, de valahogy nem érezte igazinak, ezt inkább egy kisgyereknek lehetne adni. Visszatette a kupac tetejére, és nagy erővel keresgélt tovább. Könyékig benyúlt az állatkák közé, és a sűrűből kihúzott egyet. Világosbarna színű, széles piros szalaggal a nyakában. Ez is aranyos, de nem annyira tetszetős. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a foltos, visszakerült a kupacba.

   Mikor lesz már este? Ez a kérdés türelmetlenül futott át elméjén, és azon vette észre magát, hogy hiányzik neki Brandon. „- Te jó ég, teljesen megőrültem.”- állapította meg magában. „ Csak nem beleszerettem egy olyan valakibe, akivel soha nem találkoztam, és szinte nem is ismerem? Nem baj, biztos nem én vagyok az egyetlen, mással is előfordult már ilyen. Semmi gond vele, teljesen normális, emberi érzés. Drága Brandon, ölelj át, jó szorosan, és ne engedj el. Érezni akarom erős karjaid lágy ölelését, mellkasod süllyedését, emelkedését, amint ráhajtom a fejem. Hallani szíved dobbanásait, magamba szívni arcszeszed illatát.”- ezek a gondolatok, vágyak mosolyt csaltak az arcára, és úgy érezte, ha így ábrándozik, könnyebb elviselni a várakozást, talán az idő is jobban telik, hamarabb eljön az este. „ Kedves Brandon, öregedjünk meg együtt, ne kelljen érzelmi nélkülözésben élnünk. Hidd el, szép, és jó lesz, majd meglátod, nem fogjuk megbánni. Én teszem a dolgom a konyhában, vezetem a háztartást, te dolgozol, ellátod a férfimunkát a ház körül, élünk csendesen, szerényen, mint egy turbékoló gerlepár.”- az együtt öregedésről eszébe jutott egy újabb ötlet. Olyan kutyust kell választani, ami nem egyedül van. Egy párt, vannak ilyenek is. Látott már régebben macipárt, egymás mellett ülve össze voltak varrva, és nagyon édesen néztek ki. Olyanhoz is volt már szerencséje, mely hasára egy bocsot varrtak. De most kutyus kell, egy szeretetreméltó pár, amilyenek reményei szerint ők is lesznek Brandonnal. És ha már az együtt öregedésről van szó, egy idős párt kellene találni.

   Megint mélyen túrt a kupac közepébe, két kézzel, és előhúzott több plüsst is. Sajnos nem volt köztük olyan, amilyet szeretne. Arra is gondolt, hogy talán nincs is az elképzelésének megfelelő, de nem adta fel, újra túrt, húzott, de eredménytelenül. Nincs mese, addig keresgél, míg nem talál megfelelőt.

   Az est beköszöntével mindketten ott ültek a monitor előtt, bekapcsolt kamerákkal. Megint úgy nézték egymást, mint az első alkalommal, talán a nőnek jobban csillogtak a szemei, amit nem lehetett nem észrevenni. Brandon felfigyelt erre, és a köszönés után szóvá is tette.

- Nagyon jókedvűnek látszol. Csillognak a szemeid, tele vagy életkedvvel, mi az oka?- a nő mosolyogva nézte jövendőbelijét, majd válaszolt.

- Vártalak.- majdnem kicsúszott a száján az is, hogy hiányzott neki Brandon, de úgy érezte, ezt talán még korai lenne bevallani. A férfit melegség töltötte el a válasz hallatán, jól esett neki.

- Ez jó, én is vártalak téged. Azt hittem, soha nem lesz este.

- Én is, de szerencsére, ha nehezen is, eljött a mi időnk.- mondta a nő mosolyogva, csillogó szemekkel.

- És ez váltotta ki belőled ezt a nagy örömet?- kérdezte Brandon.

- Nem. Találkoztam a volt férjemmel. Az elsővel.- jött a felelet. A férfi arca elkomolyodott. Ennek örül annyira? Biztos kibékültek. Egy világ omlott össze benne, és ebben a pillanatban feleslegesnek érezte, hogy tovább beszélgessenek. Nincs értelme tovább rabolni egymás idejét.

- Értem.- mondta szomorúan. – Nem tudom, ezek után kell-e egyáltalán folytatnunk az ismerkedést.- Scarlett elnevette magát.

- Féltékeny vagy?

- Kibékültetek?- kérdezett vissza Brandon.

- Dehogy! Vele? Soha! Elküldtem melegebb éghajlatra.- ettől a választól a férfi kicsit megnyugodott, de az iménti jókedve nehezen tért vissza.

- Hol találkoztatok?

- Egy ajándékboltban. Vettem neked valamit, amiről mindig én jutok majd eszedbe. Illetve csak remélem.- magyarázta Scarlett.

- Vettél nekem ajándékot? Aranyos vagy, köszönöm szépen, de nem kellett volna.

- Dehogynem. Én is kapok tőled valamit, de ha nem kapnék, akkor is megvettem volna neked ezt a kis apróságot.

- Értem.- felelt Brandon, és újra mosolygott, visszatért a kedve. Látta, hogy a nő nem linkeskedik, őszintén elmond mindent, ez megnyugtatta lelkét.

- Én is elkészítettem a te ajándékodat.- mondta mosolyogva, és várta a reakciót.

- De izgi!- ujjongott a nő, mint egy kisgyerek. – Mutasd meg!

- Csak akkor, ha te is megmutatod az enyémet.

- Azt nem lehet, meglepetés lesz.- felelt a nő.

- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Nem mutatjuk meg egymásnak. Majd szombat délután meglátjuk mindketten.

- De én látni szeretném.- kérte Scarlett.

- Figyelj, felnőttek vagyunk. Legyen bennünk annyi türelem, hogy kivárjuk a megfelelő időpontot. Nekem is nehéz, mert én is kíváncsi vagyok, mit kapok tőled, de ne rontsuk el a meglepetés örömét.- magyarázta Brandon.

- Jó, igazad van.- ismerte be Scarlett, majd hirtelen kitört belőle a düh.

- Képzeld, az a mocsok békülni akart velem.

- Ki? A volt férjed?

- Az. Még volt pofája bepróbálkozni! Úgy felidegesített, hogy hihetetlen. Persze megint ígért mindent, hogy jobb lesz, nem bánom meg. Állítólag leszokott a piáról is. Mindegy, nem érdekel.

- Gondolom, nem örültél ennek a találkozásnak.

- Hát nem. A hátam közepére se kívántam. De inkább váltsunk témát.- javasolta Scarlett.

- Oké.- egyezett bele Brandon. – Már csak kettőt kell aludni, és találkozunk.

- Igen.- mosolygott a nő, és tudta, ez a két nap mindkettejük számára hosszú lesz. – Soha nem fog eltelni.

- Dehogynem, csak nem olyan gyorsan, ahogy szeretnénk.- mondta a férfi.

- Bezzeg a randi, az majd pillanatok alatt elrepül.- sajnálkozott Scarlett.

- Aki jól fogja érezni magát, annak biztosan. Azt hiszem, nekem igen.- szólt Brandon, és várta a nő véleményét.

- Nekem is, hidd el. Már szeretnélek élőben látni.

- Találkoztál már valakivel a Társkeresés.hu oldalról?

- Még nem, te leszel az első.- válaszolt Scarlett.

- Én sem, nekem is te leszel az első. Reményeim szerint az utolsó is.- ez a mondat nagyon jól esett a nőnek, és ő is ugyanígy gondolja, érzi, de nem akarja Brandon tudtára hozni.

- Köszönöm.- többet nem szólt, pár pillanatig csak nézték egymást, kamerán keresztül szemeztek. – Amúgy milyen nők vannak itt?

- Van sok csinos, nehéz lenne választani, de hála Istennek, a te megjelenéseddel ez a gondom megoldódott.

- Ennyire biztos vagy abban, hogy összejövünk?- kérdezett újra Scarlett.

- Nem, de szeretném. Reménykedem.- Brandon válasza után a nő kicsit elgondolkozott.

- Megmondom őszintén, én is szeretném, ha összejönnénk. Tudod, ma ott az ajándékboltban az exem megjelenésekor semmire nem vágytam, csak rád. Szerettem volna karjaidba menekülni, el se hiszed milyen rossz volt. Hiányoztál, ezért csillogtak úgy a szemeim, mikor ide jöttünk ma este.- magyarázta. Brandon jólesően hallgatta, és csak mosolyogva nézte ezt a csinos nőt.

- Elítélsz ezért?

- Dehogy! Miért ítélnélek el?- csodálkozott a férfi.

- Mert ilyeneket mondtam neked.

- Semmi rosszat nem tettél, és nem is mondtál. Sőt, nagyon jól esnek a szavaid. Ne hidd azt, hogy bármiféle kezdeményezés, vagy vágyak kimondása csak a férfi dolga. Legalábbis én így gondolom.- magyarázta Brandon.

- Tényleg ez a véleményed?- Scarlett kissé zavarban volt, amit saját magának köszönhet.

- Hát persze. Úgyhogy nyugodj meg, minden rendben van. Szerintem sok nőnek ez a véleménye, mint nekem, más kérdés, hogy te nem tartozol közéjük, de e miatt ne érezd kényelmetlenül magad.- a nő kicsit töprengett, majd megszólalt.

- Hát jó, akkor lazítok, nem görcsölök tovább ezen.

- Ez a beszéd.- mosolygott a férfi, és úgy érezte, egy hatalmas csókot tudna adni Scarlettnek. – Látod, már úgy beszélgetünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.

- Igen, és ez nagyon jó.- Scarlett úgy érezte, ez nagyon sokat jelent, nagy jelentőséggel bír. Számára fontos, hogy valakivel lehessen beszélgetni, és Brandonnal lehet, bármiről. Ő nem egy szexéhes, ferdehajlamú, beteges kretén, csak egy ember a sok közül, aki párját keresi, és a boldogságot. Felvállalja magát fotókkal is egy társkereső oldalon, a második mondata nem az volt, hogy mikor kefélünk, mint annyi sok hibbant agyúnak, és őszinte válaszokat ad, személye kellemes, jó társaság. Arra gondolt, a regisztrációs nevén szólítja meg, kíváncsi rá, mit fog reagálni.

- Várlak…

- Mondd, Drágám.- Brandon vette a lapot, és ő is a regisztrációs nevén szólította a nőt. Ez jól esett Scarlettnek, ezt a szót már régen mondták neki.

- Szeretném, ha…- aztán elhallgatott. Szemeiben lángolt a vágy, de oly nehéznek érezte kimondani.

- Figyelek Drágám, mondd bátran. Ne legyen titkunk egymás előtt.- bíztatta a férfi, és ez adott egy olyan lökést Scarlettnek, ami segített kimondatni vele azt a nehéz mondatot.

-… ha szombaton megcsókolnál.- majd lesütötte tekintetét. Ez meglepte Brandont, de semmi akadályát nem látta, hogy eleget tegyen a kérésnek.

- Bocsáss meg. Egy rossz ribanc vagyok. Nem lett volna szabad ezt mondanom.- szidta magát a nő. Brandon meglepődött, nem számított ilyen önostorozásra.

- Dehogy vagy az, hogy mondhatsz ilyet?

- Most biztos azt hiszed, én is olyan fajta nő vagyok, aki piócaként ráakaszkodik az emberre, és csak az a bizonyos dolog kell neki, semmi más.- folytatta Scarlett, és érezte, el tudna süllyedni szégyenében.

- Fejezd be, kérlek, nincs igazad. Nem is tudom, hogy mondhatsz ilyeneket. Egy szép, csinos nő nem viselkedik így.

- Mindjárt elsüllyedek.- mondta szégyenkezve a nő.

- Azt ne tedd, mert akkor szombaton nem tudlak megcsókolni.- Scarlett a monitorra kapta tekintetét, és Brandon mosolyogva nézett rá.

- Én is vágyom erre, hidd el, és megteszem, amit kérsz, teljesítem a vágyadat.

- Komoly?- kérdezte Scarlett.

- Igen, komoly. Miért hiszed azt, hogy rosszat mondasz, és bűn, amit teszel? Látod, mindketten szeretnénk. Akkor süllyedjek el én is? Miért? Amit kértél, az szép, csodálatos dolog, fenséges érzés, és biztosan mindkettőnknek jól fog esni.- Scarlett majdnem elsírta magát, örült, hogy Brandon ilyen megértő, nem nézi rossz lánynak, igyekszik nyugtatóan, bátorítóan beszélni, ez még rokonszenvesebbé tette.

- Ha már itt tarunk…- kezdte a nő-… kérdezhetnék még pár kényes dolgot?

- Igen, csak bátran. Őszintén fogok válaszolni.- Scarlett igyekezett rendezni a gondolatait, és mivel a csók végett nem ítélte el őt a férfi, kissé felbátorodva feltette az első kérdést.

- Mikor voltál utoljára nővel?- Brandon valahol számított ilyesmi kérdésre, mégis meglepte egy kicsit, de nem jött zavarba. Elkomolyodott, próbált emlékezni, a pontos dátumot már nem tudja.

- Mint eddig mindig, most is őszintén válaszolok, de pontos adattal sajnos nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy idén még nem.- Scarlett nagyot nézett. Ez a válasz igencsak meglepte. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy ilyen sármos, jó pasi, több mint fél éve nem volt nővel. Brandon viszont azon töprengett, hogy vissza kérdezzen-e. Nem tudta eldönteni, helyes dolog ilyet kérdezni egy csinos hölgytől, vagy illetlenség. Felnőtt emberek, és egy párkapcsolatnak ez is része, méghozzá elég fontos, ezért mégis úgy döntött, felteszi a kérdést. Kissé félénken, de megkérdezte.

- És te?- Scarlett számított rá, bár kissé kényesnek érezte a helyzetet, jobbnak vélte, ha minél előbb túl vannak rajta, és szinte gondolkozás nélkül válaszolt.

- Régen. Még a házasságom idején, de rég elváltam.- megkönnyebbült a válaszadás után, sóhajtva fújta ki a levegőt.

- Értem.- nyugtázta Brandon, ő is ugyanolyannak ítélte a helyzetet, mint a nő, gondolta, nem árt, ha témát váltanak, de Scarlett újra meglepő kérdéssel állt elő.

- Tudnál már az első találkozáskor szexelni?- Brandon hirtelen azt hitte rosszul hall, ezt végképp nem várta Scarlettől.

- Attól függ, ki a partner.- válaszolta, és a nő arcát figyelte, milyen reakció látható rajta. A női arc komoly maradt, nem jött zavarba. Már benne vannak ebben a témában, nem lehet visszavonulni.

- Egy olyan nő, aki tetszik neked, de komolyabb érzelmek még nincsenek.- a férfinek nem jelentett gondot a válaszadás, most is őszintén szólalt meg.

- Ha tetszik a nő, akkor igen. Nem baj, ha nincsenek érzelmek. Semmi jónak nem vagyok az elrontója.

- És ha én lennék az a bizonyos szóban forgó nő, akkor is?

- Igen.- válaszolt röviden Brandon, és szíve a torkában lüktetett.

- Most már biztos megvan a véleményed rólam.- kesergett újra Scarlett. Talán túl messzire ment, lehet, hogy nem kellett volna ilyen beszélgetésbe bonyolódni pár nap ismeretség után. Mert hiába a kölcsönös szimpátia, mégis csak vad idegenek egymásnak.

- Kérlek, ne kezdd megint! Emberek vagyunk, és nem fából. Vannak érzéseink, ösztöneink. Ez az élet velejárója, csakúgy, mint egy párkapcsolatnak, legyen az házasság, élettársi viszony, vagy bármi.- mondta Brandon. A nőt figyelte, aki kissé zavarba jött saját kérdéseitől, és talán el is pirult. Ezt a férfi nem látta az olcsó, nem a legjobb minőségű kamerán keresztül.

- Olyan jó vagy, jól esnek a szavaid, és örülök, hogy így gondolkodsz.

- Na látod, akkor teljesen felesleges itt aggódnod. Ez a beszélgetés köztünk marad, soha senki nem tudja meg. Az én részemről biztos nem.

- Rendben, én sem fogok pletykálni senkinek.- értett egyet Scarlett, és kis mosoly jelent meg száján. Mindketten érezték, túl vannak ezen a kényes témán, Brandon is megkönnyebbülve mosolygott. A párbeszéd után arra a következtetésre jutott, akár meg is kaphatja Scarlettet már az első randin, de nem ment bele a témába, nem erőszakoskodott, továbbra is az a személy maradt, akit eddig megismert a nő. Nem akart elrontani semmit, és nem is az a fajta, aki egy ilyen téma után nyomulni kezd. Ezzel a ma esti beszélgetéssel még közelebb kerültek egymáshoz, oldottabb, barátiabb lett a köztük lévő kapcsolat, ami ezen túl még jobb lehet, ha mindketten akarják.

- Későre jár megint.- mondta szomorúan a nő.

- Igen, ismét hamar elrepült az idő. Nem értem, munkaidőben miért nem tud ilyen gyorsan telni?- kérdezte Brandon.

- Na igen, ez örök rejtély.- mosolygott Scarlett. – Holnap este?

- Igen, itt leszek.- válaszolt a férfi.

- Szeretnéd?

- Igen. És te?

- Én is. És megint egy hosszú nap áll előttünk, holnap estig.

- Az. De majd az este megint pillanatok alatt el fog repülni.- szomorkodott Brandon.

- Akárcsak a randevú.- egészítette ki Scarlett. – Attól tartok, holnap este életünk leghosszabb éjszakája vár ránk.

- Majd korán lefekszünk. Ha alszik az ember, gyorsabban megy az idő.- javasolta a férfi.

- Oké, a délelőtt meg majd csak eltelik, ha itthon tesz, vesz az ember.

- Úgy legyen.- nyugtázta Brandon, és elköszöntek egymástól a holnap esti viszontlátásig.

                                                   folytatás --->