4.

- Azt.

- Igen, észrevettem. Ezer százalék, hogy attól a sok hülye tablettától van. Plusz rátöltötték még a piát is, csoda, hogy egyáltalán még maguknál vannak.

- Talán nem lett volna szabad inni a tablettákra.- magyarázta Szivi. – Hiába hangoztatta Díler, lehet, hogy mégsem szabad, csak átverték.

- Nincs kizárva.- nyugtázta Fika. Ittak a vízből, és a szőnyegen ülőket nézték, ahogy játszanak. Szivi áldotta az eget, hogy Fika ilyen rendes lett egy csapásra. Ha ő is kiütötte volna magát, mint a többiek, nagy lenne a baj, már rég elszabadult volna a pokol. Mert akkor senki nem tudott volna Bruce és Díler közé ugrani, és jobb nem tudni, mi történt volna. Ha Fika is be lenne lőve, Szivi már messze járna, menekülne. Lopva a fiúra pillantott, aki komoly arccal figyelte a játékot. Szivi egész közel lépett hozzá, egy kézzel átkarolta a derekát, és fejét a vállára hajtotta. Fika meglepődött ezen, de jól esett neki, viszonzásul ő is átkarolta a lány derekát.

- Valami baj van?- kérdezte szíve választottját.

- Olyan jó, hogy te nem álltál közéjük.- felelt Szivi. – Én már rég elmenekültem volna.- mondta el szíve bánatát, és még szorosabban ölelte a fiút.

- Nyugi, vigyázok rád. Ne félj semmitől. Holnapra kialusszák magukat, és hazamegyünk. Aztán napok múlva jól megmossuk a fejüket, hogy egy időre elmenjen a kedvük az ilyen bulizástól.- mondta Fika, de félelmet érzett belül. Félt a mai naptól, az estétől, vajon mi fog még történni.

- Figyeled?- kérdezte Szivi. – ezek kezdenek bevadulni. Egyre durvábban játszanak.

- Igen, látom.- és Fika megdöbbent, mert a játékosoknak nem csak a mozgásuk, de a beszédük is belassult.

- Nem kellene tenni valamit?- aggódott Szivi.

- Mire gondolsz?

- Kérjünk segítséget. Hívjunk orvost, vagy rendőrt, vagy mit tudom én, bárkit.

- Nem hívhatsz, nincs telefon. És mi se hoztuk a mobilokat, mert az lett megbeszélve, hogy egy tök nyugis, csendes hétvégét akarunk, ne zavarjon senki. 

- Tényleg.- vette tudomásul Szivi. – De talán elmehetnénk a kocsihoz, bemenni a városba, és hozni segítséget.- mondta, és közben reménykedve nézett Fikára.

- Most nem lehet itt hagyni őket, jobb, ha szemmel tartjuk az eseményeket.

- Akkor elmegyek én, te meg figyelsz rájuk.- mondta a lány az újabb ötletet.

- Azt meg nem engedem, hogy egyedül menj.- felelt Fika.

- És ha te mennél? Én meg figyelném őket?- kérdezte Szivi, de ez volt az utolsó ötlete.

- Nem. Emlékezz, nem is olyan régen mit tett Díler Cukival. Nem hagynálak itt velük.- És Szivi rádöbbent, hogy nincs lehetőség a segítségre, bárhogy szeretné. Tehetetlenség mardosta lelkét, bántotta a gondolat, hogy valamit kellene tenni, de nem lehet.

- Azt hiszem, lefekszem egy kicsit.- sóhajtott a lány kissé fáradtan. Szellemileg, lelkileg fáradt bele a mai napba.

- Veled tarthatok?- kérdezte Fika. Szivi mélyen a szemébe nézett.

- Megköszönném.- felelt, és érezte, most szüksége van valakire, aki egyszerűen csak ott van mellette. Kicsit elfeküdni az ágyon, nem aludni, csak feküdni, közben a plafont bámulni, és pihenni, erre vágyott. A hatalmas vitrin melletti szobába léptek be. Nem nagy helyiség, de a pihenésre, visszavonulásra tökéletesen alkalmas. Egy kétszemélyes ágy van az ablak alatt, mellette kétoldalt annyi hely, hogy meg lehessen közelíteni. Más be sem fér, a szoba területe miatt. Egy kis hálófülke, semmi más. Úgyis ez volt megbeszélve, hogy ide fekszik le Szivi, vélhetően Fikával. És most itt vannak bent mindketten, csak a körülmények nem olyanok, mint amire eredetileg gondoltak, már ami a nappaliban játszó, négy bódult személyt illeti.

   Szivi jobb oldalról közelítette meg az ágyat, és hanyatt feküdt. Fika a másik oldalról, és ő is lefeküdt. Szivi hanyatt, jól esett neki, ahogy mentesülnek lábai testsúlya terhétől, és nyújtózott egyet. Fika az oldalára feküdt, jobb kezén könyökölt, a másik kézzel Szivit simogatta.

- Ne hagyd abba, ez nagyon jó.- mondta a lány.

- Eszemben sincs abbahagyni.- felelt Fika, és mosolyogva nézte a számára legszebb nőt a világon. Szíve, és esze szerint most jó hosszan megcsókolná, de nem akart tolakodó lenni, és félt, hogy elrontja ezt a kellemes helyzetet.

- Amikor fésültél, az is nagyon jó volt.- mosolygott Szivi becsukott szemmel. Fika beleborzongott a pillanatba. Itt fekszik előtte nagy szerelme, a szeme is csukva van, most simán le tudná támadni, egy hosszú, szenvedélyes csókkal. De nem tett semmit, csak feküdt, és továbbra is simogatta. Izgatóan hatott rá ez az egész, a lány jelenléte, közelsége, illata, beszéde. Tudta jól, hogy észnél kell lenni, és türtőztette is magát. Szivinek most szüksége van valakire, akire számíthat, akinél oltalmat talál, aki megvédi bármikor, bármitől, ha kell, és ezt a személyt Fikában találta meg, nem szabad visszaélni vele, és elrontani, kettejük barátságát, jövőbeli kapcsolatukat végleg tönkre tenni.

   Szivi hirtelen elkapta két kézzel a fiú nyakát, és egész közel húzta magához. Arcuk néhány centire volt egymástól. Fika érezte, most fog megőrülni, ha nem történik semmi, de még mindig nem mert kezdeményezni. Csak nézték egymást, mindkettejük tekintetében ott lobogott a vágy, a szenvedély, a másik iránti rajongás, ragaszkodás.

- Köszönöm, hogy nem hagytál magamra, és számíthatok rád.- mondta Szivi, és szájon csókolta Fikát. A fiú hirtelen azt se tudta hol van, de jól esett neki, és állta a finom, édes csókot. Nem kapta el a hév, a lányra bízta, milyen hosszan tartson. Meglepetésére Szivi nagyon ki volt már szomjazva erre, mert hosszú csókot adott. Szájuk nem nyílt ki, nyelvük nem ért össze, csak az ajkak tapadtak egymáshoz, szenvedélyes tűzben égve. A csók befejeztével újra mélyen néztek egymás szemébe, némán, mozdulatlanul. Néhány pillanat után Fika szólalt meg.

- Ezt miért kaptam?

- Hálám jeléül, mert itt vagy velem, és szerettem volna, ha megcsókolsz.- felelt a lány, majd visszakérdezett.

- Mi az oka, hogy itt vagy velem?

- Te.- válaszolt tömören Fika, és arra számított, hogy válaszát egy újabb csókkal jutalmazza Szivi, de vágya nem teljesült. Viszont a lány hanyatt lökte Fikát, majd ő feküdt az oldalára, és fejét a fiú mellkasára helyezte.

- De jó így.- állapította meg.

- Nekem is.- mondta a fiú, és tovább simogatta Szivi haját, hátát.

   A nappaliban már gondolkodás nélkül viselkedtek, és játszottak a többiek. Állapotuk még rosszabbra fordult. Beszédük megállt egy bizonyos szinten, de mozgásuk tovább lassult. Szemük elvékonyodott, mint akik totál álmosak, és küzdenek azzal, hogy nyitva tudják tartani. Cuki teljesen belehabarodott Cicába, ezért mikor ő mondott feladatot, akkor az mindig csók volt, és természetesen csakis Cicával. Oda telepedett mellé, és ha épp nem ő volt soron a játékban, szüntelenül Cicát simogatta. A két fiú látta az egészet, de agyuk annyira elbódult, hogy nem tudtak rá semmit reagálni, mintha ez természetes dolog lenne, amit Cuki művel. A pokol akkor szabadult el, mikor újra Cuki következett. A szokásos lemez, a feladat csók, és a személy Cica. Annyira kívánta már barátnőjét, nem tudta kordában tartani érzelemit, cselekvését, és a vad, eszeveszett csók hevében leharapta Cica nyelvét. Fél arca pillanatok alatt véres lett, és nagy élvezettel szopogatta a leharapott nyelvdarabot. Cica hanyatt vágódott, és fülsüketítően sikított, üvöltött fájdalmában. Ekkor Díler nekirontott Bruce-nak, hogy mit művel a csajával az ő csaja. Ők is, mint az állatok, nem kímélve ejtettek sebeket egymáson, harapással, karmolással, ahogy épp tudtak. Lassan Cuki is odamászott, és bekapcsolódott, de nem Bruce-t védte, neki ugyanúgy okozott sebeket, mint Dílernek. Cica a háttérben továbbra is üvöltött, szeretett volna kiabálni, de megcsonkult nyelvvel képtelen volt rá. Érthetetlen szavak hagyták el a torkát. Cuki Díler hátára feküdt, és hátulról két kezét a fiú nyakára kulcsolta. Próbálta szorítani, fojtogatni, de lelassult mozgásában nem sok erő volt. Díler annyit tudott csinálni, hogy jobb alkarral fültövön csapta Cukit, viszont sem lendület, sem erő nem volt benne, de így is fájt a lánynak. A váratlan fájdalom hatására Cuki felkiáltott, és elengedte Dílert. Ekkor Bruce-nak esett neki, aki Díler alatt szinte tehetetlenül feküdt. A lány úgy belejött a harapdálásba, hogy Bruce jobb fülét célozta meg, és vette fogsorai közé. Bruce igyekezett hárítani a támadást, de nem járt sikerrel. Cuki beteljesítette tervét, és barátja fülének felső részét teljesen leharapta. Így már ezt is szopogatta Cica nyelvdarabkája mellett. Bruc-ból is eget rengető kiáltás szakadt fel, és a fájdalom hatalmas erőt adott neki. Egy mozdulattal söpörte le magáról Dílert, és igyekezett felállni, de a másik két elállatiasodott személy meggátolta ebben. Cuki vetette rá magát, amitől Bruce hanyatt vágódott. A lány a fiú orrát szerette volna célba venni, de olyan történt, amire nem számított. Bruce kezei elindultak, egyenesen Cuki arca felé, majd a következő pillanatban egy- egy hüvelykujj nyomódott a lány szemeibe. Reflexszerűen szorította össze szemeit, de késő volt. Az egyik teljesen kifordult a nyomás hatására, a másik csodával határos módon megmenekült. Újabb üvöltés szabadult az éterbe, most Cuki révén. Elvesztett szeme vérrel keveredve folyt végig Bruce hüvelykujján.

   Cicával senki nem foglalkozott, ahogy arrébb tehetetlenül jajveszékelt, így a csonka nyelvű lány zavartalanul tudott közeledni az eszetlen emberkupachoz, ahol már mindenki mart mindenkit. Négykézláb lassan araszolt előre, és mindegy volt neki, hogy kit tud éppen megtámadni, a lényeg, hogy ő is le tudja vezetni kínzó agresszivitását. A nagy összevissza dulakodásban Bruce vette észre Cicát, aki már vészesen közel ért hozzájuk. Érzéstelenül kapcsolódott be a tömegbunyóba, a mészárlásba. A fájdalomtól még mindig szenvedett, de már nem üvöltött süketítően. Hangosakat nyögött, és egyfolytában morgott. A beszéddel meg se próbálkozott, az már teljesen érthetetlen az emberi fül számára. Cukit kapta el, szeretett volna bosszút állni nyelvéért. Részeg, bódult aggyal elég kényes, érzékeny pontot szemelt ki magának Cuki testén. Cuki agya hasonlóképpen forgott, ő is intim testrészt választott Díleren, és most minden erejével azon volt, hogy valóra válthassa.

   Amikor Cica felsikoltott, Szivi, és Fika megdermedt, lebénult az ijedtségtől. Számítottak rá, hogy esetleg tovább romolhat, elfajulhat a játék, és a viselkedésük, de ilyen erős, fájdalmas, ijesztő hangot nem vártak. Érezték, amint gyomrukat egy jéghideg kés szeli ketté, és néhány pillanatig egymást nézték.

- Mi volt ez?- kérdezte Szivi, és tekintetén teljes félelem tükröződött.

- Ez Cica volt.- állapította meg a hangról Fika, amit Szivi is felismert. Mindketten felpattantak az ágyból, és sebesen vették célba a szobaajtót. Fika állt elől, mögötte Szivi, kezeit a fiú vállára téve, és szorosan hozzátapadva. Az ajtó kinyílt, és kiléptek mindketten a nappaliba. A látvány, ami eléjük tárult, sokkolóan hatott fiatal szervezetükre. Fika durván, de nem rosszindulatúan azonnal visszalökte Szivit a szobába.

- Maradj bent!- kiáltott rá.

- Úristen! Mit csinálnak ezek?- kérdezte hisztérikusan.

- Maradj bent!- ismételte Fika, és becsukta az ajtót. Mereven állt, és nézte az öldöklést, lábait a félelem zsibbasztotta le, szemeit a látvány düllesztette ki, tátott szájjal bámult, és fogalma nem volt, mit is tehetne.

- Mi van? Mit csinálnak? Itt vagy?- hangzottak a szobából Szivi szavai, miközben szüntelenül püfölte az ajtót.

- Itt vagyok!- csapott oda az ajtónak egy nagyot Fika. Félt, izgult, és ideges volt, nehezen tudott két irányba koncentrálni. Érezte, tennie kell valamit, mert ha nem, csak itt áll, akkor előbb- utóbb tragédia fog történni. De közben Szivire is ügyelni kell, védelmezni, nehogy ő is áldozatul essen, bent kell tartani a szobában, jobb, ha nem látja ezt a vágóhídnak is beillő helyiséget.

   Lassan ocsúdva a sokkos bénultságból, bizonytalanul indult el a szőnyegen marakodó barátokhoz. A négy bepiált, belőtt alak nem vette észre a közeledő fiút, továbbra is ott marcangolták egymást, ahol érték. Fika legelőször Cicát kapta el, és dobta arrébb vagy két métert. Ezen maga is meglepődött, majd igyekezett Cukit is kiszabadítani, de a lány oly hevesen és vadul tombolt, hogy ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Az artikulált, bőgő, morgó hangok undort váltottak ki Fikából. Annyira hihetetlennek találta ezt a helyzetet, hogy a legjobb barátokból percek alatt dühöngő állatok váltak. Sírni kezdett, arcán könnyek csordultak le, és tehetetlenül nézte kívülről a borzalmas eseményt. Újra elkapta Cukit, próbálta félrehúzni, de ismét kudarcot vallott. Most azon csodálkozott, egy ilyen fiatal nőbe hogy szorult ennyi erő. Vagy talán az ital, és a tabletták hatása mindez? Igen, ezt elképzelhetőnek találta. Csakis ez a két szer lehet az oka mindennek, mert már korábbi bulikon is ettek Díler tablettáiból, de ilyen szörnyűség soha nem történt. Sőt, akkor azok a tabletták nagyon szuper hangulatot varázsoltak a társaságra.

   Fika felüvöltött. Amint összetörve nézte kívülről a szomorú eseményt, jobb vádlijába Cica fogai mélyedtek. Egy tétova pillanat után, amit a váratlan meglepetés, az ijedtség, és a fájdalom okozott, szinte ösztönszerűen rúgott hátra, amekkorát csak bírt. A négykézláb morgó Cica hanyatt terült el a szőnyegen, és két alsó fogat, melyek a rúgástól kitörtek, lenyelt. Fika pár méterre visszább vonult, ahol aránylag biztonságban érezte magát. Felhúzta a nadrág szárát, és megnézte a harapást.  Sötét kör alak éktelenkedett bőrén, és egyenes csíkban folyt a vér a zoknijáig. Fájt neki, de annyira nem, hogy bármekkora mértékben is korlátozná, járásában, cselekvésében. Hirtelen talpra pattant, a nadrágszárral nem törődve úgy gondolta, még egyszer megpróbálja szétszedni az egymásra támadt tiniket.

- Fejezzétek már be!- kiáltotta, de akár a falra hányt borsó, semmi haszna nem lett. Már nem is nagyon figyelte, hogy kit, de valamelyiküket elkapta, és cibálta teljes erőből. Arcán verejtékcseppek jelentek meg, fáradtság, melegség tört rá. Most óvatosabban járt el, szemmel tartott mindenkit. Az imént félre repített Cicára is vetett néha pillantást, nehogy újabb váratlan meglepetés érje.

   Szivi a szobában, az ágyon hason fekve sírt, a párnát fejére húzta, igyekezett minél több kintről beszűrődő hangot tompítani, lehetőleg úgy, hogy ne is hallja. Ez egész jól sikerült neki, de a sokk, és a sírás veszettül remegtette testét.

- Édes Istenem… segíts!- dadogta zokogás közben. Szeretne eltűnni, nem itt lenni, és lehetőleg meg nem történtté tenni ezt a napot. Mit mondanak majd otthon? Hogy állnak a többiek szülei szeme elé? Tudta, hogy Fika, és ő nem hibás, de a szülők miatt is félelmet érzett, aztán kikapcsolt az agya, csak a vad, kegyetlen jelenre tudott gondolni.

   Fika hol Cukit, hol az egyik fiút kapta el, de egyik próbálkozása sem járt sikerrel. Csak magára vonta a figyelmet, és nem egyszer hátra kellett ugrania, nehogy őt is megtámadják, mert tisztában van azzal, ha elkapják legalább ketten, és földre viszik, az csaknem egyenlő a halállal. Itt van Szivi, és ha Fika is elesik, áldozat lesz belőle, akkor szegény lány teljesen egyedül marad, kiszolgáltatottá válik, és talán a percei is meg vannak számlálva. Ilyen gondolatok cikáztak Fika agyában, és ez adott neki erőt, hogy Szivi miatt küzdenie kell, nemcsak a barátokat szétszedni, de egyben a barátnőt is védeni, akár egy hős lovag.

   Gyors léptekkel az asztalhoz szaladt, és ivott egy kis ásványvizet. Jól esett neki, majd pár tétova pillanat után, a pálinkásüvegre esett a pillantása. Felemelte, megrázta, és szomorúan vette észre, hogy csekély mennyiség lötyög az alján. Talán van még ott, ahol ez is volt. A hűtőhöz ment, és nem csalódott. Az ajtó belső felében alul, még két üveg állt egymás mellett. Fogaival ragadta meg a dugót, és kis erőlködéssel kitépte a helyéről. Beleszagolt az üvegbe, megállapította, hogy ez is az a jófajta magyar szilva. Jobb kezében tartva az üveget, nézte rövid ideig, közben azon gondolkozott, hogy töltsön-e magának egy pohárba. Úgy döntött, hogy nem tölt, inkább meghúzta az üveget. Egy erős, nagy kortyot ivott, majd utána olyan képet vágott, mint egy sárkány, aki épp tüzet akar okádni. Kis ideig lihegett, fel- le süllyedő mellkassal, majd mikor kicsit lenyugodott a szervezete, megint meghúzta az üveget. Ismét egy hasonló mennyiségű adagot küldött le torkán, és észrevette, most nincs az a maró, égető érzés, amit az első korty után érzett. Az üveget letette, száját megtörölte, majd mély sóhajtással vette rá magát a lehetetlenre. Újra a szőnyegen birkózó fiatalokhoz ment, vigyázva, nehogy elkapják, és ismét Cukit próbálta félrevonszolni. A gépezetbe homokszem kerülhetett, mert Bruce kapta el a lábát, majd nem tudni honnan, és hogyan, Díler kezei is megragadták a másik lábát. Kétségbe esett hang hagyta el torkát, igyekezett szabadulni, de a kezek erősen szorították, bőrébe, húsába körmök kezdtek mélyedni.

   Szivi felállt, és a szobaajtóhoz lépdelt. Félelemtől gyötörve hosszasan töprengett, mit is tegyen. Menjen ki? Vagy maradjon? A hangokból jól tudta, hogy Fika bajban van, segíteni kell neki. De mi van akkor, ha kilép a szobából, és őt is elkapják? Hiszen nem tudja, ki hol is van pontosan a nappaliban. Végül bizonytalanságát, félelmét legyőzte tenni akarása, és határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót, és a nappaliba lépett. Első pillantása barátaira tévedt, ösztönszerűen cselekedett. Berúgta a hatalmas vitrin üvegjét, majd egy gyors mozdulattal hátrébb lépett, nehogy megsebesítsék a lehulló üvegdarabok, szilánkok. Kivette az egyik puskát, remegve emelte fel, és igyekezett pontosan célozni. Az üvegcsörömpölésre mindenki odafigyelt. A négy ittas egyén nem tudta felmérni a pillanat súlyát, ezért nem is foglalkoztak vele. Fika viszont nagyon is jól látta mi történik, tudta, Szivi mire készül. Még nagyobb félelem szállta meg, attól félt, mi van, ha Szivi nem jól céloz? Ha az őrjöngő állatokká vált barátok helyett őt lövi le. És az is kérdéses, a puska meg van-e töltve. Most nagyon reménykedett benne, hogy igen, mert nagy szükség van két pontos lövésre, ha nem, neki vége. Fika tudta, hogy Cuki apja rendszerető, törvénytisztelő ember, ezért nem sok reményt látott, hogy a puska töltve van. Merev szemekkel nézte Szivit, szíve a torkában lüktetett, és nagyon bízott a lányban, hogy nem fog hibázni.

- Ügyes legyél.- kérte Fika a sírással küszködő lánytól, aki könnyes szemekkel igyekezett célozni, vélhetőleg minél pontosabban. Neki most nem jutott eszébe, hogy esetleg nincs megtöltve a puska, csak egy dologra gondolt, hogy Fikának segíteni kell.

- Igyekezz!- sürgette Fika remegő hanggal. Kezdett feladni mindent, Bruce, és Díler már elég komolyan megsebezték, tudta, hogy sorsa Szivi kezében van. Bruce úgy vágódott el hanyatt, és terült el a földön, mint egy tehetetlen lisztes zsák, mikor Szivi meglőtte. Fika a lövés hallatára kiáltott egyet, ezt a félelem hozta ki belőle. Majd észrevette, hogy kutya baja, tehát a lövés jól sikerült. De jószerivel semmire nem volt ideje, oly gyorsan pörögtek az események. Szivi újra lőtt, de nem történt semmi. Díler továbbra is marcangolta Fika lábszárát, viszont a háttérben Cica szenderült örök nyugalomra. Bruce helyére Cuki lépett, ő is Fikát nyúzta, marta, foggal- körömmel, ahol érte, és ahogy tudta.

- A másik puskát! Gyorsan!- kiáltott Fika, és közben próbálta kiszabadítani magát. Belemarkolt Cuki hajába, cibálta, rángatta, ahogy csak tudta, eredménytelenül. Nem tartotta kizártnak, hogy ezek már olyan szintre süllyedtek, hogy már fájdalmat se éreznek. Közben Szivi engedelmeskedett. A puskát eldobta, és kapkodva vette kézbe a másikat. Itt ugyanaz a helyzet állt fenn, mint az előbb. Vagy meg van töltve a puska, vagy nincs. De komoly az esély, hogy meg van töltve, mert a másik is meg volt, bár nem törvényszerű. Fika megint merev szemekkel, melyekben ott lobogott a félelem, nézte Szivit, és reménykedett. Eddig kettőt lőtt, egyik talált, a másik nem. Illetve az is talált, csak nem azt a személyt, akit kellett volna. Fikában érthetően nőtt a félelem, feje már úgy fürdött az izzadtságban, mintha nyakon öntötték volna, de ez most mellékes, észre sem vette. Csak a feléje meredő dupla csővel nézett farkasszemet, és semmi más nem maradt neki, mint a remény, hogy Szivi nem hibázik többet. Mikor látta, hogy a lány lőni fog, becsukta szemeit, és remegve fojtotta vissza a sírást. A puska újra eldördült. Fika feje megrándult, szája enyhén kinyílt, és vér csorgott állára. Annyira tetőfokára hágott benne a félelem, az izgalom, a stressz, hogy elharapta a nyelvét, és a száját. Aztán megkönnyebbülést hozott benne a tudat, mikor érezte, hogy már senki nem marcangolja a lábát. Díler is élettelenül terült el. Szivi leengedte a puskát, és remegő testtel, sírva nézte a vérfürdőt. A következményekkel nem tudott számolni, most nincs olyan lelki, és idegállapotban. Fika térdelve lassan megfordult, Díler élettelen testét nézte. Arcán könnyek patakzottak, nem így képzelte el ezt a hétvégét. Érezte, ezt nem lehet ép ésszel kibírni, kell valami, ami segít átvészelni a traumát. Mint egy hajléktalannak a kanna bor, most ő is úgy vágyott pár szem tabletta után. Tökéletes kedélyjavító, ha bevesz párat, nemsokára jobb lesz. Saját érdekeit vette számba, és ezt az elméletetet jónak látta. Arról teljesen megfeledkezett, amit nemrég gondolt, hogy talán a tabletta, és a pálinka együttes hatásától váltak állatokká barátai.   Keze lassan elindult, és kotorászni kezdett Díler nadrágzsebében, rövid idő alatt megtalálta a kis zacskót, melyben volt még néhány tabletta. Nem tudta mikor kerülhetett a zsebbe, mert Díler egyszer kitette az asztalra, és azt már nem látta, hogy visszatette volna. De lényegtelen, itt van, és ez a fő. Mivel háttal térdelt Szivinek, saját teste takarásában lopva, gyors mozdulattal kapott be három szemet. Összerágta, és lenyelte. Így oké, nemsokára könnyebb lesz, csak percek kérdése. A tablettás zacskót saját zsebébe csúsztatta be, majd lassan felállt. Cuki kicsit lecsillapodott, annyit felfogott a külvilágból, hogy az őrjöngők közül egyedül maradt, ezért visszább vett, és Cica élettelen teste mellett üldögélve simogatta néhai barátnőjét.

                                                           folytatás --->