Jázmin érezte, hogy egyre fogy ereje, és azt is, hogy számára hamarosan eljő a vég. Ellenállása fokozatosan alábbhagyott, gondolataiban még utoljára arra a pár csodás estére gondolt, amit itt MSN-en töltött Lamberttel. Sajnálta, hogy a találkozás nem jön létre, mert hitte, tudta, hogy szép, jó párt alkottak volna együtt, és most bevallotta magának, hogy amit érez a férfi iránt, az több, mint barátság. Úgy hívják, szerelem. Sokat köszönhet Lambertnek. Az ő segítségével ismerkedett meg az MSN programmal, neki köszönheti, hogy van webkamerája, és ha élőben nem is, de legalább az internet segítségével látták egymást. Szüntelenül a monitort figyelte, és nézte Lambert haláltusáját. Látta, hogy nemsokára a férfi is bevégzi. Még az a kérdés futott át Jázmin agyán, hogy Lambert vajon most mire gondol. Ő is hasonlóképpen gondolkozik, ábrándozik arról, ami megtörténhetett volna, de végül mégsem válhat valóra? Szerette volna ezt tudni, de nem voltak olyan helyzetben, hogy még egy pár mondatot leírva egymás tudtára adják. De érezték, mindketten ugyanazt érezték, csak nem tudtak egymás gondolatairól.
Lambertnek már nem is a maci okozta sebek fájtak, hanem a tudat, hogy soha nem találkozhat ezzel a csodálatos nővel, mert a halál elválasztja őket egymástól, még mielőtt a sors egymásnak adta volna őket. De remélte, bízott benne, hogy van másvilág, és ott újra találkozhatnak, ahol senki, és semmi nem tudja elszakítani Jázmint, és őt.
Csak nézték egymást, látták a másik arcán a fájdalmat, a vért, a beteljesületlen vágyakat, és ebből megértették egymás gondolatait. Mindketten ugyanarra gondoltak, vágytak, és ez most olyan határozottan tudatosult bennük, mintha írásban adták volna a másik tudtára. Jázmin jobb kezét felemelte, és a monitor felé nyújtotta, mintha meg szeretné érinteni a szeretett férfit. Neki is fájt a kegyetlen valóság, de valahol mégis boldog volt, mert úgy halhat meg, hogy közben azt a személyt látja élete legutolsó pillanatában is, akit szeret. Lambert ugyanígy cselekedett. Ő is felemelte a kezét, és a monitor felé nyúlt, még egy mosolyt is az arcára erőltetett. A macik közben megadták a kegyelemdöfést, és egy nyisszantással elvágták a nyaki ütőeret. Jázmin ajkain egy halovány mosoly táncolt szerényen, vágyakozva, majd keze tehetetlenül lehullt, feje előre hanyatlott, és ráborult az asztalra, a billentyűzet mellé. Lambert a látvány hatására akart egy fájdalmasat üvölteni, de csak gyenge próbálkozás lett belőle. Még utoljára próbált erőt venni magán, kezével még jobban nyúlt a monitor felé, mintha meg szeretné érinteni a halott nő arcát, aztán az ő keze is élettelenül hullott le. Ilyenre soha nem tudtak volna gondolni, hogy találkozás helyett, a randevú előtt két nappal végignézik egymás halálát.
Mindkét maci leszállt az élettelen testről, és az asztalra ültek, a klaviatúra elé. Mosolyogva, elégedetten bámulták egymás véres pofáját, majd csetelni kezdtek.
Fiú maci:
Szia drágám!
Lány maci:
Szia szerelmem!
Fiú maci:
Nagyon ügyes voltál.
Lány maci:
Köszönöm, te is az voltál.
Fiú maci:
Így jár mindenki, aki akaratunk ellenére elválaszt minket egymástól.
Lány maci:
Úgy ám. A bűnösök elnyerték méltó büntetésüket.
Fiú maci:
Imádlak!
Lány maci:
Én is imádlak, egyetlen mackósajtom!
Fiú maci:
Ezt miért írod? Soha nem hívtál így.
Lány maci:
Azért, mert olyan jó szíved van, hogy kenyérre lehet kenni.
Fiú maci:
Megzabállak, te boszorkány!
Azt hiszem, itt az ideje indulni.
Lány maci:
Hol találkozzunk, és hánykor?
Fiú maci:
Az Északi pályaudvaron. Fél hatkor indul a vonatom.
Fél tízre ott leszek.
Lány maci:
Rendben szerelmem. A nyolcas peronnál foglak várni.
Fiú maci:
Már nagyon várom.
Lány maci:
Én is.
Fiú maci:
Szeretlek Jázmin!
Lány maci:
Én is szeretlek, Lambert!
VÉGE.
Edwin Chat
2011.07.17-07.22.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
