- Nem drágám, nem vagyok őrült. És hadd döntsem el én, hogy mit hiszek el, és mit nem. – válaszolt Jack.

- Annyira felesleges ez az egész. – mondta végső elkeseredésében a nő.

 - Úgy gondolod? Mert én nem. – reagált Jack.  – Figyelj drágám, úgyis kiszedem belőled az igazat, hidd el, van az a módszer. – magyarázta. Deborah már semmit nem tudott szólni. Teljesen kikészült, és csak várta, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. Férje viszont ismét kézbe vette az ollót, és neje mögé lépett.

- Szívem, akarod, hogy a füleid egyformák legyenek? – kérdezte. Deborah testén végigfutott a hideg, és kiverte a libabőr.

- Nem, nem akarom. – válaszolt halkan, gyenge hangon.

- Nem baj, én akarom. – mondta Jack, olyan hangon, melyben benne van a türelmetlenség, hogy láthassa már a másik fél szenvedését. Így is látta, de kevésnek találta.

- Ha egy újjal is hozzám érsz, elválok! – fenyegetőzött Deborah. Jack hirtelen megtorpant, erre nem számított, de nem esett nagyon kétségbe.

- Fenyegetsz? Hát nem veszed észre, hogy nem vagy abban a helyzetben, hogy te diktálj? Jó, rendben, válj el, ha akarsz, de előtte kicakkozom a füleidet.

- Ne merészeld! – szólt rá a nő.

- Persze, persze, tudom, elválsz. – gúnyolódott Jack.

- Igen, elválok. – hagyta jóvá Deborah. – És akkor fizetheted a gyerektartást vagy húsz évig. – A férj erre elnevette magát.

- Miket hordasz itt össze? A gyerekek már nagyok. Ha elválnánk, nem kellene gyerektartást fizetnem.

- Nem érted, Jack. Terhes vagyok. – közölte a valós tényt Deborah.

- Micsoda? Terhes vagy? – csodálkozott a férje, és gondolkodóba esett. Talán nem kellene egy terhes nőt bántani, az mindenféle ízléstelen, szadista fogalmat kimerítene. És ha megtenné, olyan bélyeget ragasztana magára, amit akkor is hordozna élete végéig, ha nem zárnák börtönbe.

- Hát ez a te nagy szerencséd, különben megkaptad volna a magadét.

- Csak nem akarsz egy ilyen embernek gyereket szülni? – szólt egy hang, ami az ajtó irányából jött. Mindketten odanéztek, Ervin állt az iroda ajtajában. Deborah szólni szeretett volna, de csak ijedt pillantásokra volt képes, miközben remegtek ajkai.

- Nocsak, megérkezett a strici is. – mondta megvetően Jack.

- Ezt fejezd be!- utasította rendre a felesége.

- Annyira szánalmasak vagytok. – jegyezte meg Jack, közben odaért Ervinhez, egészen közel.

- Tedd le azt az ollót. – kérte Ervin. Jack szót fogadott, de nem állta meg szó nélkül.

- Annyira szánalmas vagy. Egy nő szoknyája mögé bújsz? Milyen férfi vagy te? – Ervin tűrt, okosabbnak találta, ha nem szól semmit.

- Jól van, még nincs vége. Lemegyek a mobiltelefonomért, de aztán folytatjuk a beszélgetést. – vetette oda Ervinnek olyan közel, hogy orruk majdnem összeért.

   Miután Jack távozott, Ervin odament a nőhöz.

- Tényleg terhes vagy? – kérdezte.

- Igen. – felelt a nő enyhe mosollyal. Ervinnek nem esett jól a válasz. Deborah hirtelen úgy megrántotta testét, hogy Ervin megijedt. Majd egy ügyes, pontos mozdulattal rálépett a hosszabbító piros kapcsolójára. Minden újra áram alá került. A monitoron megjelent valami olyasmi szöveg, hogy szeretné-e az előző munkamenetet helyreállítani.

- Igen! Nyomj már az igen feliratra! – kiabált Ervinnek. A férfi nem tudta mi van, mit is jelent ez, de a nő szavaiból kiszűrte, ez fontos, és létkérdés lehet, ezért azonnal engedelmeskedett.

   A kocka ajtaja halkan a helyére csusszant.

- Na ne, mi van? Mi történt? – rémült meg Jack. Pár pillanat eltelt, mire felfogta, hogy saját csapdájába esett.

- Te kibaszott szuka! Megöllek! Azonnal nyisd ki!- ordított, miközben a falat verte két kézzel. Tudta, teljesen hiába, de nem akart beletörődni helyzetébe, minden esély nélkül reménykedett, hátha kiszabadul.

- Engedjetek ki!- üvöltött újra, majd kitört belőle a sírás. – Ez nem lehet… ugye nem…

   - Most már minden oké. – nyugtázta a nő. – Kérlek, szabadíts ki. – Ervin szó nélkül vette kézbe az ollót, amivel nemrég még Jack szerette volna kicakkozni Deborah fülét, és elvágta a zsinegeket. A nő felállt, és felváltva masszírozta csuklóit.

- Köszönöm. – hálálkodott fáradt mosollyal, meggyötört lélekkel. Lassan a monitorhoz lépdelt, és leült a székbe, ahol nem is olyan régen Jack nézte, hallgatta áldozata szenvedéseit. Közben Ervin is odament, csendesen állt a nő mellett.

- Megnézzük, mit csinál? – kérdezte mosolyogva, és a klaviatúrán megnyomott egy gombot, mely működésbe hozta a világítást. A kockában fény lett, Jack, pedig mint egy tébolyodott, ide-oda kapkodta a fejét. Azonnal a telefonját nézte, és szomorúan állapította meg, hogy elég gyenge a térerő. Majd a készülék csipogott egy rövidet, amivel jelezte, nemsokára lemerül.

- A pokolba ezzel az ócska masinával! – dühöngött, majd teljes erőből földhöz vágta. A készülék azonnal több irányba röppent szét. Leesett az előlap, a hátlap, a billentyűzet is külön útra tért, csakúgy, mint az akkumulátor.

- Na, nem baj, jön még kutyára dér. – sziszegett tehetetlenül összeszorított fogakkal.

   Az irodában Deborah mosolyogva állt fel, közben üzembe helyezte a mikrofont is. Szorosan Ervin elé lépett, és átkarolta a nyakát mindkét kezével. A férfi felszisszent, ahogy a nő kezei sok apró sebeihez értek.

- Most már minden rendben van. – szólt a Deborah, és már érzett egy kis örömet. Ervin továbbra is komoly arccal állt, nem sok érzést mutatott.

- Komolyan, terhes vagy? – kérdezte rezzenéstelen arccal, közben felkészült a könyörtelen válaszra. Mindezt Jack a kockában, csendben, türelmetlenül, idegesen hallgatta.

- Igen. – válaszolt Deborah fülig érő mosollyal. – De nem Jacktól, hanem tőled! – közölte a nem mindennapi hírt. Ervin hirtelen azt se tudta mit reagáljon.

 - Ez komoly? Tőlem vagy terhes?

- Igen, tőled. – válaszolt a nő. - Hétfőn beadom a válópert, és miénk a világ. – erre a mondatra már a férfi szája is mosolyra húzódott, és szorosan átkarolta a nő derekát.

- Nem is olyan hülye ember a férjed, hogy nem hitt nekünk. – állapította meg. Deborah egy gombnyomással kikapcsolta a mikrofont, és a világító falakat, majd szenvedélyes csókolózásba kezdtek.

   Jack gyomrába mintha ezer tőrt szúrtak volna, úgy mardosta a kín, az ideg, a lelki fájdalom. Szeretett volna menekülni, de lehetetlen. Minden szó kínozta, amiket hallott.  Reménykedett, hogy telefonjával még egy sms-t tud küldeni, a menekülésben reménykedve. Lement négykézlábra, hogy összeszedje telefonja darabjait, és a koromsötét helyiségben tapogatózni kezdett.

                                            VÉGE.

                                        Edwin Chat

                                 2014. Február 1.-2.-9.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés