1.
Hossz ideje gyalogolt a poros ton. Knozta napsts, esõ, szl. Naprl- napra erõtlenebb lett, szdelgett, hallucinlt, kpzelõdtt. Az tven v krli vndor sovny volt, csak Isten a megmondhatja mikor evett, ivott utoljra. A rajta lvõ koszos, kopott ruha volt az sszes vagyona, semmi ms. Fekete fak nadrgja zsebben lapult egy kis reg, szinte mr hasznlhatatlan bicska, amivel taln mr egy bkt sem lehetne megnyzni. Sztfeslett bakancsbl kilgtak az ujjai, a lyukas zokni, s a bokja fekete volt az t portl.
Felnzett az gre, figyelte a slt galambokat, s nyl csurgott ki szjbl. Az hsg okozta kpzelgstõl minden madarat, s mozg llatot slt pecsenynek ltott. Ilyenkor megllt, gre nyjtott arccal becsukta szemeit, enyhe mosoly jelent meg szjn, s azt kpzelte, hogy finom ropogs pecsenyt eszik. Szja mozogni kezdett, hinyos, szuvas fogsora lassan õrlte a levegõt, hogy a nem ltezõ slt hs minden zt, zamatt rezzen zlelõbimbival. Belelte magt az lomvilgba, taln egy kicsit jl is lakott tõle.
Lassan, komtosan ballagott, jobb kezben egy gcsrts fagat hasznlt staplcnak, vagy inkbb kamps botnak. Rrõsen bandukolt, nem azrt, mert nem volt semmi srgõs dolga, hanem mert mr nem volt sem kedve, sem ereje sietni, gyorsabban menni. Ha valami kbor kutya, vagy taln egy egsz falka megtmadta volna, eslye nem lenne a meneklsre.
Behzdott az tszli akcfk rnykba, s lelt. lt benne a remny, hogy felllni is lesz ereje. Levette zsros, kopott, rongyos kalapjt, s nekidõlt a fa trzsnek. Kicsit megknnyebblt, mikor lbai felszabadultak az amgy sem nehz testsly all. Hinyos, izzadt hajt kt kzzel megborzolta, hogy kicsit tjrja a friss levegõ, a szl.
Elszundiklt. lmodott minden szpet s jt. lma feledtette vele gytrelmes, kiltstalan lett, amit szinte mindig hibavalnak rzett, de ngyilkossghoz nem volt elg btorsga, s akrmilyen sanyar lete is volt, ragaszkodott hozz, nem nagyon akarta eldobni. Most gy lt, mint brki ms. Volt tiszta, rendes ruhja, teste sem bûzltt a tbb hetes, esetleg hnapos kosztl. Nem rzett hsget, s szomjsgot, minden nap tiszta s gazdagon megtertett asztalnl ebdelt. s volt fedl a feje felett, szp felesge, s kt eleven kis gyerek.
Aztn szemei egyre nagyobbat vibrltak, s egyszer csak kinyltak, az lom gy eltûnt, mint egy gyenge, alig szre vehetõ nyri fuvallat. Sajnlta hogy felbredt, olyan lethû lom volt, de nem csaldott, ilyen az õ formja, ez az õ sorsa, tengetni kell tovbb lett naprl-napra, amg el nem jn vg, amit mr kzelebbnek hitt, mint amennyire valjban volt.
Lgatott fejjel bandukolt, bmulta a poros utat, ahol itt-ott volt pr gazfoszlny, nha egy kavics, vagy nagyobb kõdarab, ami sznig a fldbe volt sllyedve. Titkon remlte, hogy megpillant valami kincset, amit egy jmd riember, vagy finom hlgy hagyott el. Egy arany vagy ezst nyaklncot, flbevalt, gyûrût, esetleg pnzrmt, vagy kvr pnztrct. De ilyesmitõl nem kellett flnie. Az õ szerencsje nem olyan, hogy r mosolyogjon, hisz nem tallt õ letben mg soha semmi rdemes dolgot.
Megllt, fejt lassan felemelte, s elõre nzett a vgtelen messzesgbe. A hallucinci rabjaknt friss vz illatt rzett a levegõben, amit lgyan ringatott fel a szl. Lpteit felgyorstotta amennyire csak tudta, de nem haladt sokkal gyorsabban, mint eddig. Csak õ rezte gy hogy gyorsan halad, legyenglt szervezetnek mr minden erõfeszts komoly feladatot okozott. A friss vz illata jobb kedvre dertette, s a tvolban megltta egy kt gyûrûjt. Boldog volt, hogy nemsokra a Knanba r, ahol olthatja szomjt, s a megregedett, rncos arc barzdirl kicsit lemoshassa az t port. A hatalmas iramban - amit szerinte diktlt - a kamps botot sem hasznlta, menet kzben vzszintesen hevert himbldz jobb kezben.
Mgiscsak r mosolygott a szerencse. Annyira nem lehet nyomorult, az letben neki is jr egy kis szerencse, s most kicsit krrvendve mosolygott az gre, jelezve az gieknek, hogy most õt vlasztotta ki Fortuna. Senki mst, csak õt.
Odart a kthoz. Lelt a gyûrû szlre, ami fl mternl nem nagyon lehetett magasabb. A betongyûrû tmrõje kzel volt a kt mterhez. Az reg vndor gy gondolta, hogy meg is frdhetne, ha akarna. De nem akart mohn, trelmetlenl a dolgok kzepbe csapni, meg akarta adni a mdjt minden pillanatnak. Egy ilyen ritka alkalom, mikor Fortuna a kegyeibe fogadta, nagyobb nnep volt szmra, mint egy htkznapi tlagembernek a Karcsony. Egy kzzel benylt a gyûrûbe, s ujjaival vgig simtotta a friss illat hûstõ vz felsznt, melyben visszatkrzõdtt a kk g, s a napsugr. Testt kellemes, jl esõ rzs jrta t. Tenyerbõl kanalat formzott, mertett a vzbõl, s elkente arcn az dtõ, hûs nedvet. Vizes arct fjta a gyenge szellõ, elgedetten ismtelte meg a frisstõ mûveletet.
Mikor arca, s tarkja megelgedett a vz hideg simogatsval, felllt, s levette a zakjt. Agya mr minden porcikjt felksztette a frdsre. A zakt a betongyûrû mell dobta, s visszalt a szlre. Inge ujjt, amin mr srga foltokat hagyott az izzadtsg, s barna cskokat a kosz a gyûrõdsek szegleteiben, kigombolta, s feltûrte knykig. Majd lve htat fordtott a ktnak, s mint a bvrok, hanyatt bele vetette magt.
Ijedtsgben pillanatok alatt szhez trt. Eltûnt az dtõ hûs vz, vgtelennek tûnõ msodpercekig zuhant, majd valami irtzatos bds, rohadt masszba esett. Teljesen elmerlt, kezeivel sztnsen prblt a felsznre trni, mint egy fuldokl. Ujjaival tbbszr rzett rvidebb, hosszabb ismeretlen trgyakat, de nem nagyon foglalkozott vele mik is lehetnek, elsõdleges szempont a tlls, a felsznre kerls volt. Szja akaratlanul is telement a bûzs iszappal, amirõl mg fogalma sem volt, hogy mi lehet. Rohadt hs szagt, dgszagot rzett. Levegõje hamar elfogyott, de szdelegve fljultan tovbbra is szorgosan, sztnsen hadonszott kezeivel, lbaival, a tllsrt.
Nagy nehzsgek rn, szenvedve sikerlt feltrni a felsznre. Kezei tovbb csapkodtak, amg szilrdabb helyet nem tallt magnak, ahol mr nem tud elsllyedni. Mohn lihegett, kapkodta a levegõt, kikpkdte a kellemetlen zû valamit, s hnyt volna, ha gyomra nem lenne res. De a sok klendezs csak egy adag borzalmasan keserû ept hozott a felsznre, amit szintn kikptt. rezte hogy a helyisg, pontosabban a mlyeds, vagy reg, amibe esett, nem sok levegõ van. Knldva lihegett, arca, feje, s egsz teste bebortva a bds masszval.
Mikor szeme hozzszokott a benti sttsghez, dbbenten vette szre, hova is esett. Az iszap, ami eddig ismeretlen volt szmra, rohadt llatmaradvnyokbl llt. Nhol felfedezett egy disznfejet, mshol egy l flig elrohadt fejt, de volt itt macska, kutya, tehn, szinte mindenfle emlõs hzillat. Agya rgztette a szomor tnyt, hogy egy dgkt rabsgba kerlt. Knjban, lelki fjdalmban felvlttt, de csak az enyhe visszhang volt r a vlasz. Felmrte helyzett, ami teljesen kiltstalan volt. A kt mter tmrõjû kt legalbb nyolc mter mly volt. A krves betonfal oldaln sehol egy ltra, vasdarabok, semmi, amin esetleg fel lehetne mszni a klvilghoz, a levegõre. jra ordtott, majd kt kezbe temetve arct elsrta magt.
Bele telt fl rba is, mire a srs abbamaradt, lelke, ha nem is nyugodott meg, de beletrõdtt a remnytelen sorsba. Azt hitte, letben mr nem jhet rosszabb a nyomorsgnl, de tvedett. A dgktbl esly nem volt a szabadulsra. Nem tudta mitvõ legyen. Itt a hatrban ritkn jrnak emberek, ha kiablna is, hasztalan volna, gysem hallan senki. A fenti zajok se nagyon szûrõdnek le, esetleg ha valaki kzvetlen a dgkt mellett haladna el, de erre sincs sok esly, mert a kt a fldttl pr mterre beljebb van. Taln ha valaki hoz egy elhullott tetemet, akkor megmeneklhet. Erre azrt kevs az esly, mert a kzsgben nem pusztul el nap, mint nap llat, amit a ktba kellene dobni.
Szmtsai mind halovny remnnyel kecsegtettek. A rothadt iszap tetejn volt pr friss tetem, amiket nemrg, taln ma vagy tegnap dobtak bele. Flt, mostanban nem fog llat elpusztulni, s senki nem jn a kt krnykre. Azt is szmtsba vette, hogy ha a Tsz-ben valami jrvny tr ki, a jszgok majd gy hullnak, mint a legyek. De ezt mg õ maga se hitte el, legalbbis mint minden szba jhetõ megoldsnak, ennek sem ltta nagy valsznûsgt.
Arcrl amennyire lehetett, letakartotta a horrorfilmbe illõ krmet. Lassan kezdett hozzszokni a bûzhz, ami normlis esetben kibrhatatlan lenne, de most nincs ms vlaszts, hozz kell szokni, mert jl tudta, nem percek mlva fog innen kiszabadulni, hanem napokba is bele telhet, hacsak hen, szomjan nem hal. De szve mlyn minden pillanatban remnykedett, hogy meghall fentrõl valami zajt, ami emberi letre utal, gy a tudat, hogy brmikor megmeneklhet, egy fokkal elviselhetõbb tette tudatalattija szerint utols napjait.
Prblt optimistn gondolkozni. Minden jban van valami rossz alapon, itt is keresett valamit, ami j lehet. Ugyan mr, mi j lehet egy dgktban, tette fel magnak a krdst. Aztn az optimizmust elkergette az hsg hossz hegyes fogai, amik nylknt martak gyomrba. Most nem nzte a slt galambokat, nem volt olyan helyzetben, s ha fel is nzett volna, a kt szjn t ritkn replt madr.
A betonfalnak tmaszkodva lt, s kezeirõl is lesprte a kt tartalmt. Lbait is igyekezett minl tisztbbra takartani. lve elõre hajolt, s elõbb a bakancst takartotta meg puszta kzzel. Onnan felrt a spcsontjhoz, lassan felfel haladva tûntette el magrl a nem ppen tvgygerjesztõ frmedvnyt. Mikor felrt a combjhoz, keze megtorpant. Ujjaival kitapintotta a kis bicska domborulatt. A tlls, s az sztn azonnal tudatta vele, mit kellene tenni. Gyomra melyegni kezdett, nem tudta, kpes lesz-e r. Lenzett maga mell. Egy arnylag friss, taln mai vagy tegnapi diszntetemen lt. Szjban sszefutott a nyl, de gyomra mgis undort rzett. Erõsen vvdott magban, mit tegyen. Ha nem teszi meg, vagy nem tudja megtenni, elõbb-utbb hen hal, hacsak meg nem tallja valaki minl hamarabb. Taln jobb rothad dghstl meghalni,- legalbb nem rez hsget, mikor jobb ltre szenderl-, mint az hhall. Elõvette a bicskt, s kinyitotta a pengjt. Mg mindig bizonytalan volt, meg merje-e tenni vagy ne, de csak kt vlasztsa volt, s hen halni nem akart. Fjdalmas arcra undor is lt, mikor a bicskt belemlyesztette az lõhelyknt szolgl dgltt diszntetembe.
2.
3 hnap mlva...
A gyerekek szerettek a kzsg hatrban jtszani. Nyugodtan rosszalkodhattak, lrmjukkal nem zavartak senkit. Esetleg a hatr akcfin lõ, fszkelõ madarakat, de ezzel nem foglalkoztak. A labdt is btran rghattk, itt nem kellett attl flni, hogy bergjk valamelyik hz ablakt. De legjobban cszlizni, fra mszni szerettek, madrfszkeket kirabolni. Ha a fszekben tojst talltak, kiszedtk, felraktk egy fa gcsrts trzsre, addig lõttk cszlival, mg el nem talltk. Ugyanezt tettk a fikkkal is. Nem volt bennk sajnlat a vdtelen, kiszolgltatott kis csipaszok irnt. Amelyik megszta a cszli ltali hallt, azt teljes erõbõl fldhz vgtk. A pr napos csupasz kis test begyn felrepedt a bõr, vr buggyant ki alla, s a madrka ernyedt testtel adta meg magt a vgzetnek.
A lnyok mindig kint voltak a fikkal a hatrban, de kln vonulva jtszottak. Nekik nem tetszett ez a kegyetlen durva jtk, amit a fik j szrakozsnak tartottak. Nha õk is kaptak a fiktl. Volt lny, akinek a hajt hzkodtk meg, a msiknak a ruhjt cibltk, a harmadiktl elvettk a babjt, s a fik egymsnak doblva cicztak vele, lveztk, hogy a lny ktsgbe esetten, remnytelenl prblja visszaszerezni jtkszert. Mikor ezt meguntk, a babt bedobtk a csalnosba, tudtk, hogy a lny utna megy. Jkat nevettek, hogy a kislny srva kapkodja kezeit, lbait a csaln cspõ levelei, szrai elõl, persze mindhiba, gy haladva elõre, hogy szeretett babjt megmentse, visszaszerezze.
Mikor a babt megltta a csalnszrak tvben heverve, srva hajolt le hozz, arct, nyakt, flt knyrtelenl sszecsipkedtk a vad, bartsgtalan szrak. A fiknak ez volt a finl. Felpattantak ttt-kopott bicajaikra, s ms szrakozs utn nztek.
A lnyok megknnyebbltek a fik tvozsakor. Most mr nyugodtan jtszhattak, nem kellett rettegnik, hogy mikor zaklatjk õket. Legalbbis tmenetileg, mert fel voltak r kszlve, hogy a rosszcsontok brmikor visszajhetnek.
Akrcsak a fik, õk is hrman voltak, Dri. Eszter, s Julika. Mindegyikk j tanul volt, magatartsuk, szorgalmuk is kitûnt az iskolban. Szpen ldgltek a fûben, babjukat fslgettk, kzben az iskolban tanult dalokat nekeltk. Julika is nfeledten nekelt mr, aki az elõbb a csalnosba ment nfelldozan a babjrt. Vgtagjai s arca hlyagos s piros volt a rengeteg cspstõl, de nem foglalkozott vele, lvezte, az nekls okozta rmet. Eszter szlei, ugyangy, mint Julik, nem voltak valami mdosak, de a kislnynak nem kellett nlklznie. Mindig volt szp, s tiszta ruhja, ha nem is a legmenõbbek. Szernyen, egyszerûen, de boldogan ltek. Dri volt hrmuk kzl a legnagyobb, s a legszebb. Õ tetszett mind a hrom finak, s mg oly soknak az iskolban. Kitûnõ tanul volt, az õ csaldja mdosabb, mint kt bartnõj. De itt egyms kztt eltûnt az osztlyklnbsg, az anyagi s csaldi httrnek semmi jelentõsge nem volt. s hla Istennek minden szlõ gy gondolkozott a gyerekekrõl, s egymsrl.
Sokszor van olyan nap, mikor a fik nem bntjk Drikat. Szoktak is egytt jtszani, de ez a mai nap nem olyan. Volt mr hogy egytt fociztak, vagy felltek a fik bicajnak csomagtartjra, s mentek a messzesgbe boldogan, lvezve a szabadsg rzst. De a fik fontak mr fûszlbl karktõt is a lnyok babinak, a hatrban tallhat vadvirgokbl csokrot szedtek, s mindegyik fi adott egyet egy lnynak. Drik ilyenkor nagyon rltek, de lelkk mlyn nem tudtk megrteni, hogy a fik mirt nem tudnak mindig ilyen kedvesen, jl viselkedni. Viszont a mai nap a harag napja volt, fõleg azrt, amit mûveltek Julikval.
A fik eszeveszetten tekertek a poros ton, majd hirtelen kontrztak, cskot hzva a fldn, porfelhõ ksretben. Aztn ezt abbahagyva versenyezni kezdtek, mg vadabbul, s gyorsabban tekertek, kzben kiabltak, kurjongattak, cukkoltk egymst. Õk nem voltak olyan j tanulk, mint a lnyok, sõt, mindegyikk llt egy tantrgybl buks kzeli helyzetben. Cula volt a bandafõnk, mr ha bandnak lehet nevezni a hrom tizenves tagbl ll csoportot. Õ vkony, magas src, rossz tanul, s minden rosszban benne van az elsõ szra. Neki ment a legjobban a cszlizs, a bicajozs, s szinte minden, amit tenni szoktak. Mindenben õ volt a legjobb, ezrt nzett fel r a msik kt bart, s ezrt hallgattak r. Robi kzepes tanul volt, tudott jl is viselkedni, ha nagyon muszj volt, de ez a ritka pillanatok kz tartozott. Gabi valahol Cula s Robi kztt helyezkedett el tanulsban, viselkedsben egyarnt. Õ sem volt a tanrok, s a szlõk lma, ha valakit bosszantani kellett, vagy rossz dolgot csinlni, nem kellet ktszer mondani neki.
Most vadul tekertek, Cula haladt az len, nyomban ott volt Gabi, Robi kiss leszakadva tekert kattog, cska bicajn. Az elsõ kereke klsõ gumijnak oldala ki volt szakadva pr centi hosszan, ahol fekete buborkknt kukucsklt ki a belsõ gumi. Brmelyik pillanatban kidurranhat, de ez nem rdekelte, csak tekert tiszta erõbõl, szerette volna behozni a htrnyt. Az t csak gy porzott utnuk, a lnyokat mr jcskn maguk mgtt hagyva, mr nem is gondoltak rjuk. Robi jelentõs tvot lefaragott a htrnybl, de rezte, nem brja mr sokig, s jra le fog maradni. Vadul vette a levegõt, izzadt, arca kipirosodott, oldala szrt.
- Vrjatok!- kiltott a tbbiek utn, majd leszllt a nyeregrõl, nyjtott lbbal a pedlra llva, pihenve gurult. A bicaj egyre lassult, vgl megllt az t szln a gazba. Cula s Gabi lelasstott, visszafordultak, s vigyorogva cukkoltk Robit.
- Mi van, kidglttl?- krdezte Cula flig rõ szjjal.
- Elfradtam.- Kzben a kt fi odart hozz, s õk is leltek a az tszli gazba. Mindhrman pirosl arccal lihegtek, fûszlat tptek, s a szjukba vettk.
- Ok, pihenjnk egy kicsit, n is elfradtam.- mondta Cula. Pr percig a gazban heversztek nmn, a lbukat vakartk, a gazzal bbelõdtek. Rvidnadrgban, s plban voltak, lbuk, kezk tele horzsolssal, gak okozta karcolsokkal. Erre mondjk azt a szlõk, hogy itt jn ki a jsg. Cula hanyatt fekdt, kezeit, lbait sztdobta, mint egy bka, s a flje nyl falombra meredt vgtelen tekintete. A szjbl kilg fûszl szrt lustn majszolta, rezte gyenge, kellemes zt.
-Bicajfogzzunk.- tancsolta bartainak.
- Ok, n benne vagyok.- mondta Gabi.
- Persze, ti el tudtok tekerni, s nekem eslyem nem lesz, hogy menekljek.- panaszkodott Robi.
- Nyugi, n talltam ki a jtkot, majd leszek n a fog.- nyugtatta Cula.
- Aztn megfogsz, elhajtotok, n meg gysem tudlak utol rni benneteket.- folytatta panaszt Robi, s mr a torkban dobogott a szve, a srs fojtogatta.
- Nyugodj mr le csi.- csittotta kiss erlyes hangon Cula. - Mondtam, leszek n a fog, s kaptok elõnyt is. Menekljetek.- Robinak gy mr tetszett a dolog, mosoly jelent meg szjn, s vrakozssal teli rzs bizsergette meg gyomrt. Most meneklni kell, s õ imdott meneklni.
- Akkor kezdjk?- krdezte Cula.
- Aha, mehet.- egyeztek bele mindketten.
- Akkor menekljetek!- ijesztett rjuk Cula, odaugrott Robihoz, s a fenekbe cspett. A kissrc nevetve kapta fel a gazban heverõ kerkprt, futva kitolta a fldtra, felpattant r, s izgatottan tekerni kezdett. Gabi sem ttlenkedett, õ is felpattant, s elg hamar le is elõzte Robit.
- A dgktig kaptok elõnyt!- kiltotta utnuk Cula, s nzte, ahogy porzik utnuk az t.
3.
Gabi tnyleg jtknak fogta fel a bicajfogzst. gy tekert, hogy Robi tbbszr meg tudja elõzni, nem kis sikerlmnyt szerezve ezzel neki. Elhitette a fival, hogy mr felnõtt a feladathoz, meg tudja õt elõzni, amire eddig nem nagyon volt plda. Nha visszaelõztt, hogy Robinak kzdenie kelljen a sikerrt, s ne vegye szre a komolytalansgot. Robi boldog volt, rlt, s harcolt is a sikerrt. Minden erejt bele adva tekert, nha megelõzte Gabit, ez megsokszorozta jtkkedvt, akaraterejt. Flelem is volt benne, arra gondolt, mi lesz ha Cula utnuk ered. Nem ktsges, hamar beri õket, s kettõjk kzl azt fogja meg, amelyiket csak akarja. Ha eljn ez a pillanat, Gabi biztos elhz, mint a nyl, s akkor tuti, hogy Cula õt fogja meg.
Robi bepnikoltan kiltott, nevetett, s mg gyorsabban tekert, mikor htranzve megltta, hogy Cula elindult utnuk. Az izgalom mg erõsebben mardosta gyomrt, tnyleg olyan helyzetnek rezte, hogy nem jtszanak, hanem valban menekl. Gabi pr mterre volt mgtte, de nem elõzte meg, tartotta a tvot. A dgkt mellett elhaladva megcsapta orrukat a bûz, de nem foglalkoztak vele. Gabi megltta a fekete zakt a ktgyûrû tvben, de annyira nem rdekelte, hogy meglljon jobban szemgyre venni. Robi biztos nem ltta meg, õ gy bele lte magt a jtkba, s annyira tekert, mintha az letrõl lenne sz. Nem gondolta volna, hogy az nfeledt jtk hamarosan pokolira fordul, s az lmenekls vresen komoly lesz.
Cula hozta a szoksos formjt, perceken bell utol rte a kt fit. Igaz, megizzadt kzben, nagyokat fujtatott, de mr ott volt mterekre mgttk.
- Itt vagyok!- kiltotta. Robi ordtva meneklt, s mr alig brt tekerni a nevetstõl. Gabi felgyorstott, de vigyzott r, Robit nehogy lehagyja. Cula fokozatosan kzeledett a meneklõkhz, majd Gabi mell rt, s htba csapta.
- Te vagy a fog.- adta tudtra, utna eltekert mellõle, egyenesen elõre, Robi utn.
- Gabi a fog!- kiltott a kissrcnak, de õ csak tekert eszeveszetten.
- Nem hiszem el, engem akarsz megfogni- kiablt vissza. Cula erre felgyorstott, s megelõzte Robit.
- Na, ltod, hogy nem n vagyok a fog? Ha n lennk, most megfoghattalak volna.
- Menekljnk, jn.- mondta Robi, s most mr tudta hogy Cula igazat mondott. Szorgalmasan tekertek, a fogaskerekek s a lncok folyamatosan nyikorogtak, nem szenvedtek olajtltengsben. Az elsõ kerk tengelyre fûztt nagy mûanyag lncszem egyfolytban kelepelt, s prgs kzben fnyesre polrozta a tengelyt. ptkezseken, tfelbontsoknl hasznltak ilyen mûanyag lncszemeket, oszlopra akasztva ezzel szoktk elkerteni a feltrt gdrket a forgalom s a gyalogosok elõl, a balesetek megelõzse rdekben. Persze a fik szereztek maguknak, nem is egyet, Cula elsõ kerekn hrom lncszem fnyestette a tengelyt. Ksõ dlutn, estefel szoktak menni beszerzõtra, mikor mr nincs a terleten se munks, senki ember fia. A hossz lncsorbl leakasztottak pr szemet, rtettk a tengelyekre. Mg vlasztk is volt, fehr, s piros sznben.
Gabi utolrte õket. Nem tudta mitvõ legyen, Cula messze elõl jrt, Robit pedig nem akarta megfogni, flt, hogy majd megint elkezd bõgni, s elromlik a jtk, aminek õ lenne az oka, csak azrt, mert Robit fogja meg. De ha meg elteker mellette, akkor az lesz a baj, mert Robi biztos gy fogja rezni, hogy nem veszik komolyan, s rjhet, hogy az elõbbi elõzsek, amiket oly sikerittasan lt t, azok is mind csak sznalombl val engedmnyek voltak. gy ht felvette azt a tempt, amit Robi diktlt, s pr mterre haladt mgtte, vigyzva, hogy a tvolsg ne cskkenjen.
Cula kiss fradni kezdett, de bõven brta mg tdõvel s erõvel, mgis fokozatosan, szrevtlenl lasstott. Csak imitlta a tekerst, lbai jrtak szorgalmasan a pedlon, de korntsem erõbõl, csak lazn. Ezzel eslyt adott Robinak, a felzrkzsra, esetleges elõzsre, s Gabi problmja is megolddni ltszott. A kt lemaradt fi szre vette, hogy cskken a tvolsg kztk, s Cula kztt, amitõl Robi kapott jobban erõre. Gabi nem is akart erõre kapni, neki ez volt a j, megknnyebblt, hogy a jtk gy nem fog kudarcba fulladni, aminek az lett volna a vge, hogy Robi megsrtõdik, bõgni kezd, s hajthatatlanul mondja nyavalyogva panaszait, mg akkor is, ha Cula tbbszr rszlna, nyugtatn.
Robi szemei felcsillantak, a diadal rzse grcssen tombolt mellkasban, hogy itt van a soha vissza nem trõ alkalom, ami taln csak egyszer addik az ember letben, megelõzni Cult. Teljestõ kpessge hatrn tekert, arca lngolt, szomjas volt, fradt, lihegett, vdlija, s combizmai bedurrantak a hatalmas, hossz tv temptl. gy rezte mr nem brja tovbb, knlds volt neki ez az llapot, amit teste, agya, szervezete rzett. Mr egyvonalban volt Culval, mikor nagy durrans hallatszott porfelhõvel ksrve, teljes erõbõl kontrzott, s mg nagyobb port kavarva megllt. Klsõ gumija repedsn kidudorod belsõ gumi gy dnttt, hogy egy kissrc nem elõzheti meg Cult, s mikor Robi mr a gyõzelem kapujban llt, mr csak t kellett volna szaktani a clszalagot, amihez mr hozz is rt mellkasa, kidurrant. A balesetre a kt nagyobbik fi is lefkezett. Gabi megllt Robi mellett, Cula is visszafordult, s odament hozzjuk. Robi eldnttte a bicajt, s srtõdtten, mrgesen rugdosta.
- Rohadj meg! Rohadj meg!- adta ki dht. Fel tudott volna robbanni, de tudta, hiba minden, a katasztrfa megtrtnt, s pont õvele, pont ilyen helyzetben. De megrdemli. Apukja mr tbbszr figyelmeztette, hogy csinljk meg a kereket, mert gy kidurran, nem hallgatott r, most itt az eredmnye. Pedig meg van az j klsõgumi, csak ki kellett volna cserlni. Robi hiba kisebb Gabiktl, s hiba nem olyan nagymenõ, mint Cula, azrt egy klsõgumi csere, vagy belsõ gumiragaszts nem okoz neki gondot. Volt alkalma megtanulni, gyakorlatot szerezni, mr rengeteg gumit, legyen az klsõ vagy belsõ, s kerkprt hazavgott mr. A lyukat is meg tudta keresni egyedl a belsõ gumin, apja, s haverjai megtantottk a kerkprszerels fortlyaira, amiket knnyedn sajttott el. De most minden hasztalan, csak a dh knozta, fojtogatta. Cula megsajnlta, õ mindent megtett, nem rajta mlott, hogy Robi nem tudta megelõzni, s hogy elmaradt a vrva vrt bravr.
- Nyugi seggdugasz, majd megjavtsuk a bicajodat.- prblta vigasztalni.
- Nem vagyok seggdugasz!- frmedt mrgesen Culra, s kllel oldalba verte.
- Fkezz mr kisfi!- mondta Cula ellentmondst nem tûrõen, de az tst nem adta vissza. Cula ki tudott rabolni madrfszkeket, cszlival agyon tudott lõni madarakat, de tõle kisebb gyereket soha nem tudott volna megtni. Maximum egy tockost adott volna kilezett helyzetben. De ez most nem kilezett helyzet, s Robi olyan kisfi, aki egy tockostl is, ami nem fj, el tudja magt srni. Nem a fjdalomtl, hanem a tudattl, hogy megtttk. Ez most csaldott, keserûen fj helyzet, legalbbis Robi szmra. Kicsit Gabik hangulatt is bernykolta a kudarc, nem akartk, hogy az nfeledt jtk vge srs legyen.
- Ha nem srsz, megnzzk a dgkutat.- ajnlotta fel Cula.
- s bele is hugyozunk, mint mltkor?- krdezte Robi, s kzben szjn mosoly jelent meg.
- Ht persze, a nlkl nem r semmit. Inkbb el sem indulunk.- Robi arcrl, ami a knnytõl, a portl, s a szemek drzslstõl maszatos lett, kezdett bcszni a srs, htra nem nzve, hogy soha tbb ne jjjn vissza. tadta helyt a mosolynak, a nemrg rzett gyomorbizsergetõ trelmetlen vrakozsnak.
- De n csak tolni tudom a bicajt.- mondta Robi kicsit sajnltatva magt, seglykrõen.
- Nyugi, majd n viszem. Pattanj fel Gabi csomagtartjra.- javasolta Cula, s odalpett Robi lapos elsõ kerkkel heverõ kerkprjhoz. Fellltotta, bal kzzel kzpen fogta a kormnyt, aztn fellt a sajtjra. Elindult, lassan tekert, jobb kzzel kormnyozott, msik kezvel Robi bicajt vezette. Gabik lassan haladtak mellette, tartva vele a tempt.
A dgkt mellett minden bicaj jra a fldre kerlt.
- H, de bds van itt.- mondta Robi fanyar fintorral.
- Dehogy van bds. Kzel van a szd az orrodhoz, azt rzed.- vgta r Gabi, ezt a pont nem hagyhatta ki. Robi nem srtõdtt meg, nem vgta oldalba kllel, jt nevetett a kt nagyfival egytt.
Krbestltk a betongyûrût.
- Mi ez a fekete kabt?- krdezte Robi.
- Hozz ne nylj! Koszos, bds, j g tudja mi baktriumok, lõskdõk lehetnek rajta.- vta Cula. Kt kzzel a gyûrûre tmaszkodtak, s lenztek a mlybe.
- Milyen mly… ide nem szeretnk bele esni.- csodlkozott Robi. Mr milliszor ltta a dgkutat, de mindig el tudott csodlkozni a mlysgn. A kt tekintlyt sugrzott a kissrc fel, hatalmas szjval, ktelen mlysgvel, s killhatatlan bûzvel. Olyan flelmetes volt szmra az egsz betonmonstrum.
4 .
- Ott fekszik egy ember.- mutatott le a mlybe Gabi.
- Az nem ember.- reaglt Cula.
- Ht mi?
- Nincs ott semmi. A dgk pont gy helyezkednek el, hogy vletlenszerûen egy emberi krvonalat rajzolnak ki.- magyarzta Cula.
- Szerintem se ember.- vlekedett Robi. - Meglõjk cszlival? Vagy megdobljuk kavicsokkal?- krdezte a haverokat.
- Nem hugyozunk bele?- krdezte Cula. - n mr mindjrt becsinlok.
- De, elõbb pisljunk a ktba.- rvendezett Robi, s mr tolta is le a rvidnadrg elejt. Mindhrman elõvettk serdlõ nemi szervket, s kiengedtk a fradt olajt. A vizelet hossz sugrban hullt a mlybe, a kt aljn csattogva landolt az emberalak felsznn. A hrom fi j bulinak tallta ezt, s nevetsk vidman szllt az g fel. Robi mr teljesen elfelejtette, hogy nem sikerlt megelõznie Cult, ez a jelenlegi tnykeds kitûnõ szrakozs volt szmra.
A vizelst befejezve tovbbra is a mlybe nztek.
- Ltjtok azokat?- krdezte Gabi.
- Mit? Hol?- krdezett vissza Robi. Cula sejtette mire cloz Gabi, õ szre vette a furcsa dolgot.
- Ott a fal tvben. Azt a sok kln rakott, kivlogatott lbszrcsontot.
- Tnyleg.- csodlkozott megint Robi. - Hogy kerltek azok oda?
- A j g tudja.- vlaszolt kzmbsen Cula. Klnsnek tallta a ltvnyt, de magyarzatot nem tallt r. Nem flelem, de valami hasonl, furcsa rzs kertette hatalmba. Higgadt maradt, gyelt r, Gabi s Robi ne vegye szre, hogy õ majdnem fl a titokzatos ltvnytl, amirõl fogalma sincs, miknt alakulhatott ki. Mintha valaki szndkosan egy kupacba vlogatta volna a hosszabb csontokat. Ezt kptelennek tartotta, nem tudta elkpzelni, hogy brki emberfia lemenjen ennek a bds, fertõzsveszlyes kt aljra, csak azrt, hogy a csontokat egy helyre vlogassa.
A kt aljn a vndor szemei kinyltak. A meleg vizelet, s a fentrõl jvõ gyerekhangok felbresztettk. Mozdulatlanul fekdt, s flelte a beszlgetst. Hrom hnapja mr, hogy a kt rabsgban van. Ennyi ideje senki nem jrt a ktnl, nem dobtak bele tetemet. lett a nem vlogats gyomrnak ksznheti. Mikor bele esett a ktba, el kellett dntenie, hogy eszik a dgkbõl, vagy hen hal. Az elõbbit vlasztotta. Mielõtt ez megtrtnt, mg egy feladattal meg kellett kzdenie. Szablyszerûen harcolnia. A ktban levõ patknyok tmadst visszaverni, megvdeni sajt lett. A harcban minden patknyt sikerlt falhoz vgnia, amik azonnal megdglttek. Kzben beszerzett j nhny srlst, karmolst, harapst. A j Isten tudja mi okbl nem kapott veszettsget, legalbbis nem vgzetes erejût. A patknyok okozta srlsek, s a kegyetlen sors nyomai nem mltak el rajta nyomtalanul. Emberre mr csak klsõben hasonltott. Agya, szervezete kezdett elllatiasodni, tudata, intelligencija egyre messzebb kerlt az embertõl. Mintha egy vadember, s egy vadllat keresztezsnek mutcija kelt volna letre szemlyben. Lnye teljesen alkalmazkodott a krlmnyekhez, a kt ltal knlt, az letben maradshoz szksges tpllkhoz. Knz hsgt, ami mr nem nylknt, hanem sokszor pengeknt hastotta gyomrt, a dgk hsval csillaptotta, szomjt a rothad tetemekbõl keletkezõ lvel oltotta.
Oldalt fekdt, mg mindig mozdulatlanul. A kegyetlen bûzt mr nem rezte, teljesen hozz szokott. Ruhja cafatokban lgott rajta, haja hosszabb lett, s szakll bortotta arct. Kinzete, s szellemi llapota egy primitv õsember kinzett keltette.
A fik fenn a kt szjnl mg mindig õt nztk. Bizonytalanok voltak. Nem tudtk eldnteni, hogy most Gabinak van igaza, aki szerint egy ember fekszik a mlyben, vagy Culnak, aki szerint csak a dgk elhelyezkedse rajzolja ki egy ember krvonalt.
- Dobljuk meg. Ha megmozdul, ember, ha nem, akkor Culnak van igaza.- javasolta Robi. A kt idõsebb fi elfogadta Robi rvelst. Nem mondtak r semmit, sz nlkl kavicsokat kezdtek szedni a fldrõl. Volt a zsebkben is, de az a cszlishoz val munci, azt nem lehet csak gy akrmilyen dologra elherdlni. Nem tl sokat, de azrt elegendõ mennyisget talltak. Mindegyikk markban volt t-hat szem kavics.
- Most ugrik a majom a vzbe.- mondta Cula, s ledobott egy kavicsot. Nem tiszta erõbõl dobta, csak gy ejtette. Figyeltk mi lesz a reakci. Csendben vrtk a hatst. A kavics halk, tompa puffanssal rt clba. A dgkt lakjnak szeme megrebbent, teste sszerezzent az ijedtsgtõl, mikor a kavics vratlanul a tomporn landolt, de tovbbra sem mozdult. Tûrt, gondolta majd csak megunjk, s elmennek, s akkor jra nyugalom lesz a lakosztlyban, s a krnykn.
Egy jabb kavics rkezett. Szemei megint megrebbentek, testn tfutott egy hideg borzongs, de nem ijedt meg, szmtott r. A fik odafent tanakodni kezdtek mi legyen, majd egy kis idõ mlva egyszerre dobtk a mlybe az sszes kavicsot. A vndor testn tsek puffantak, nhny kavics a fejn koppant. Kezdett nyugtalan lenni, rezte, hogy pillanatok alatt sk ideg lesz, de vgl sikerlt egy mrget visszafojt shajjal elintzni, bent tartani a kitrni akar ideget.
A gyerekek vitba szlltak egymssal. Gabi vltig lltotta, hogy az ott egy ember. A tbbiek hiba rveltek, hogy a dobsok ellenre mozdulatlan maradt, semmi emberi reakci nem trtnt, Gabi csak kttte az ebet a karhoz.
- Majd n megmutatom, hogy az ott egy ember.- mondta gret ttel szerûen, s leakasztotta a nyakban lg cszlit.
- Ha ember is, mr halott. Csak nem akarsz egy halott embert cszlival lvldzni?- vitzott Cula. Szerinte ha Gabinak igaza van, akkor neki is. Mr gy, hogy az ott lenn tnyleg egy ember, s biztos, hogy halott.
- Nem lvldzni akarom, csak egyet lvk r. Ha megmozdul, akkor ember.- vlaszolt Gabi.
- Lssuk.- Cula izgatottan vrta, mi fog trtnni. Gabi benylt a zsebbe, s egy szem kavicsot vett elõ. Nagy rutinnal tlttte meg a cszlit. Oda llt a kt szlhez, jobb kzzel stabilan fogta a lõfegyvert, bal kezvel egszen fle mg hzta a gumit. Feszlt vrakozs uralkodott a trsasgon. Robi flni kezdett, de nem szlt semmit. Nem prblta lebeszlni Gabit, hogy hagyja a fenbe, nem rdekes az egsz, s Cult sem gyõzkdte, hogy inkbb menjenek haza. Cula nem is figyelt Robira, a mlyben lvõ ember alakot nzte, s vrta a lvst. Szeme oldals ltterben rzkelte a mellette ll, cszlival clz bartjt. Gabi preczen clzott, nem kapkodta el. Õ is csaknem olyan j volt cszlizsban, mint Cula. A gumi, s az idegek pattansig feszltek. Gabi visszatartott llegzettel llt, vrt, s a kellõ pillanatban lõtt.
5.
A lvedk vllba tallta a vndort. Iszony fjdalom, s getõ rzs borzongott vgig testn, ijedtsg ksretben. Teste reflexszerûen megugrott. Egy pillanat alatt talpon termett, ugrlt, mint aki el akarn kapni a kt peremt, hogy ki tudjon mszni, s le tudjon szmolni a zaklatkkal. Egyfolytban vlttt, nemcsak a fjdalomtl, a mreg, a harag is spanolta idegeit. Sznet nlkl tombolt, ugrlt ssze-vissza, mindenron ki akart trni, hogy vget vessen ennek a cirkusznak, s a fenti emberek letnek. Mint egy vadllat, ami rzi, ha nem l, akkor õt lik meg.
A fenti vilgban teljes lett a pnik. Gabi gy megijedt, hogy a cszlit elejtette, s bele esett a ktba. Robi azonnal elsrta magt, mikor az a valami tombolni kezdett odalenn. Cula akrmilyen menõ bandavezr volt, most ugyangy flt, mint Robi, csak pp nem srt. A hrom fin teljesen rr lett a flelem, a pnik, szvk ki akart ugrani a helyrõl, a rmlet remegtette gyomrukat, s minden egyes izmaikat. Ktsgbe esetten kiabltak flelmkben, mindenki szaladt a kerkprjhoz, hogy elmenekljenek.
- Gyere gyorsan!- kiltott Cula Robinak, hangja remegett a flelemtõl, amit nem tudott eltitkolni, taln nem is nagyon akarta, most nem azzal foglalkozott, hogy milyen hangon szlal meg. Robi srva szaladt oda hozz, s amint fellt a csomagtartra, Cula vad tekersbe kezdett. Gabi a cszlival nem trõdve, szintn bicajra pattant, s mint akit puskbl lõttek ki, elszguldott Cula s Robi mellett. A kisfi tovbbra is srt, Cula is remegõ hangon, flelmt nem titkolva „ Jaj anyukm, jaj anyukm” fohszokat mormolt, s menekltek visszafel, abba az irnyba, amerrõl jttek.
Az egykor szebb napokat is meglt emberi lny, aki mr csak klsejben hasonltott az emberre, tovbb tombolt. Dhtette jelenlegi helyzete, s gy rezte, megli a tehetetlensg. Hajt kt kzzel megmarkolta, s tpte, mint vasrnapi ebd elõtt j hzi asszony a levgott tyk tollt. Nha elkapta szakllt is, azt sem kmlve, ciblta, mint aki az sszes szlat ki akarja tpni. Ilyenkor mg jobban vlttt a fjdalomtl, amit ksrt a dh, s tehetetlensg ordtsa is.
Hirtelen megllt, mintha varzstssel intettk volna nyugalomra. Legalbb kt percig llt, sztlanul, mozdulatlanul, mint egy szobor. Gondolkozott. Mg maradt rajta az emberi civilizcirl annyi tulajdonsg, hogy bizonyos dolgokon el tudjon gondolkozni, s tudjon higgadt dntst hozni. Fejn htra simtotta hajt, utna szakllt is megigaztotta, amire itt-ott r volt szradva nhny dghs csom, s az egsz arcszõrzet ragacsos, koszos, bûzs volt, nagy csomkba sszellva. Lassan sztnzett a kt mlyn. Nhny tetem kiltsz csontjain megpillantott pr szem kavicsot. vatosan megkzeltette õket, vigyzott, nehogy leverje õket a dgl hullmzsa, ahogy mozgott benne.
Sikerlt elrnie cljt. sszeszedte a kavicsokat, s tenyerben tartva nzte õket. Elmerengett. Ezek a kavicsok fentrõl szrmaznak. Fentrõl, ahonnan õ is szrmazik, s ahova nagyon vgyik vissza, de tudta, soha nem jut ki a dgkt fogsgbl. Srs fojtogatta, s lassan megjelentek az elsõ knnyek. Komtosan folytak le bûzs arcn, s elhaltak a csomkba szradt szakllon.
Csak nzte a kavicsokat, aztn vratlanul eszbe jutott valami. Ettõl megknnyebblt, a srs egyre gyenglt, vgl abba maradt. Eszbe jutott, hogy mikor kitrt belõle a tombols, az egyik fi a ktba ejtette a cszlit. jra sztnzett a mocskos l felsznn, ami derkig rt neki. Meg is pillantotta, amit keresett. A cszli csak fli volt elsllyedve, ksznhetõen fa villjnak, ami rsze el is volt merlve, pp egy kicsit, annak krvonala kirajzoldott a dgl felsznn. Ez klns nagy ajndk volt szmra. rlt neki, olyan rzs jrta a lelkt, mintha csak kint lenne a val letben, s egy rgi j bartjtl kapott volna valami kedves, szp ajndkot. Pityeregve simogatta a cszlit, majd megpuszilta, s a nyakba akasztotta. A pr szem kavicsot, amik a markban voltak, bele tette mg p, nadrgja bal elsõ zsebbe. Gondolta, j ha van, s gy tervezte, hasznlni is fogja, ha lesz r alkalom.
Megint csak sztnzett sznalmas birodalmn. Fejt rrõsen forgatta krbe minden irnyba. jra megltott valamit. A csontok, amiket nemrg gondosan kivlogatott, s kln pakolt. Kicsit megfeledkezett rluk, de hogy most megltta õket, eszbe jutott, mi is a szndka velk. Mosoly jelent meg arcn, enyhe, elgedett morgs ksretben. Elhatrozta magt, gy vlte, nem ttlenkedik tovbb, s munkhoz ltott.
Odalpett a legfrissebb diszntetemhez, ami szmtsai szerint is tbb hetes lehetett. Nem tudta, hogy hrom hnap telt el azta, hogy kpzelete becsapta, s a ktba esett, idõrzkt mr rgen elvesztette, de nem is volt r szksge. Mindegy volt neki, hogy milyen nap, s hnyadika van.
A tetem mellett llva elõvette bicskjt, ami meghllta a sok hasznlatot. A rendszeres ignybevteltõl pengje kifnyesedett, s a kt betonfaln tbbszr meghzva le is a borotvval vetekedett. Kinyitotta, s mutatujjt vatosan vgighzta a penge ln. rmmel vette tudomsul, hogy a bicska tkletes llapotban van a feladat vgrehajtshoz.
Markolatig dfte a diszn oldalba, s hossz vgst ejtett rajta. Ezt tbbszr megismtelte, s sikerlt lenyzni rla fl ngyzetmter nagysg bõrt. Elgedett volt magval. A tetemet forgatta, igazgatta, hogy mindig a legidelisabb helyzetben lljon a mûvelet vgzshez. Egy-kt ra elteltvel csaknem az sszes bõrtõl megszabadtotta. gy rezte magt, mint egy bõrdszmûves, aki pontos, precz szakmunkt vgzett. Mikor vgzett a nyzssal, hossz, egyenes, keskeny cskokat kezdett vgni a bõrbõl.
A lnyok mr messzirõl lttk, hogy baj van. A hrom pnikba esett fi rmlt kiablsaibl erre kvetkeztettek. Dra flre tette babjt, s felllt.
- Mi lehet a baj?- krdezte bartnõit. A msik kt lny is felllt. Dra krdsre nem rkezett vlasz, mindhrman ijedten nztk a kzeledõ fikat. A lnyok szrevettk, hogy egy bicikli hinyzik, s Robit Cula hozza.
Gabi rt oda elsõnek. Arcn rmlet s ijedtsg volt, szemein tkrzõdtt a flelem. Cula is megrkezett kis utasval. Leszllt az lsrõl, a bicajt lba kztt tartva, kt oldalt letette lbait. Robi mg mindig srt a csomagtartn lve.
- Mi trtnt?- krdezte Dra a fikat, de õk nem vlaszoltak, csak ijedten lihegtek, mohn oltottk lgszomjukat.
- Semmi…- vlaszolt bizonytalanul Cula. Jobbnak ltta, ha a lnyok nem tudnak meg semmit a trtntekrõl, s csak remnykedni tudott, hogy Gabi is gy gondolja, nem fog eljrni a szja, s Robi sem fog semmit kikotyogni.
- Hol van Robi biciklije?- krdezte Julika.
- Kidurrant a gumija. Majd visszamegynk rte.- mondta Cula, s rezte, hogy ez a vlasz sem volt a leghatrozottabb.
- Mgis, hol hagyttok?
- Most hazamegynk. Jobb lenne, ha ti is ezt tenntek.- javasolta Cula a lnyoknak, s fellt a bicikli lsre.
- Elvisztek minket?- krdezte Julika, s a babjt felvette a fldrõl.
- Igen, pattanjatok fel.- felelet zihlva Gabi. Kerkprja vzra Eszter lt, a csomagtartra Julika. Cula bicajvzn Dra foglalt helyet, s elindultak hazafel.
A hrom fi egy htig nem mert a hatrba menni. Minden nap iskola utn hazarve otthon maradtak. Lbukat ki nem tettk a hz udvarbl. A szlõk csodlkoztak, hogy hirtelen hogy megjavult a gyerekk. Az elmehetsz jtszani, de este htre itthon legyl. Nem megyek sehova, nincs kedvem volt a vlasz. A szlõk sejtettk, hogy valami nincs rendben, mert a fik ilyet mg soha nem tettek, sõt, akkor is el szoktak szkni, ha pp szobafogsg volt a bntets. Most meg mehetnnek, de õk inkbb otthon tnykednek, ez gyans volt. De nem jrtak utna, nem dertettk ki, mi lehet az igazsg, mert sejtettk ugyan, hogy a gyerekek valami rossz ft tehettek a tûzre, de mivel senki kzsgbeli lak, egy szomszd sem jtt panaszkodni, gondoltk, hogy csak egy kis piti gyerekcsny van a httrben. Mikor Robit krdõre vontk a szlei, hogy hova lett a kerkpr, csak annyit fllentett, hogy elloptk.
Egy ht mltn Gabi tment Culhoz, addig nem is tallkoztak. Arra gondolt, el kellene menni a dgkthoz Robi bicajrt. Cula nem rajongott az tletrt, de bele egyezett. Mg frissen lt bennk a dbbenet, a flelem, mintha csak tegnap trtnt volna. Szerettk volna meg nem trtntt nyilvntani ezt a kellemetlen histrit, de nem tudtk. Azzal viszont tisztban voltak, hogy ez a borzalom egy ideig elksri õket, ksrteni fog bennk mg j nhny hnapig.
Azon tanakodtak, hogy Robit magukkal vigyk-e. Kellene abbl a szempontbl, hogy az õ bicajrt mennek, de ugyanakkor nem kellene vinni, mert mg biztos fl, nem merne velk tartani. Cula azt javasolta, hogy prbljk meg. Tegyenek egy ksrletet, s hvjk el Robit, azzal az rggyel, hogy bicajozni mennek. Ha jn, jn, ha nem, nem. Gabi elfogadta a javaslatot, de nem tetszett neki, hogy elcsaljk a kisfit. Szerinte meg kellene neki mondani, hogy hova is mennek, mire kszlnek. gy megelõzhetõ az jabb ijedtsg, amitõl Robinak akr rmlmai is lehetnek, ha eddig mg nem voltak, s nem kell tlni egy jabb lelki traumt. Cula tancstalanul vakarta a fejt, vgl gy dnttt, hogy rendben van, igazat adott Gabinak, s elindultak Robihoz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
Kedves Edwin!
Szrny trtneted elm festette hogyan lesz az emberbl,akava,akaratlanul , egy szrnyeteg,s egy adott
helyzetben,pillanatban,hogyan mozdul meg a szrnyben az ember.
Flelmetesen izgalmas volt,de legalbb annyira pusztt vge lett.
dv :Juli
Kedves Julianna!
Ksznm szpen, hogy idt szenteltl rsomnak. Csak most nztem a trtnet vgn a dtumot. Idn nyron mr hrom ve lesz, hogy megrtam. Mintha csak tegnap lett volna. Repl az id.
dv: Edwin.