A DÖGKÚT LAKÓJA 2. rész
6.
Culát és Gabit meglepte a döntés, mikor elmesélték Robinak, hogy mire készülnek, és a kissrác azt válaszolta, hogy rendben, megy õ is. Apjától elkérte az új gumikat, azzal az ürüggyel, hogy Culának kell, de kifizeti, vagy majd vesz másikat helyettük. Az apa elhitte a mesét, és zokszó nélkül adta oda fiának a gumikat. Robi oldalról nyakába akasztotta, mint egy válltáskát, és felült Cula csomagtartójára. Akármilyen kis kölök, ezzel a húzásával, hogy elmegy a két nagyfiúval a dögkúthoz, bizonyította vagányságát.
- Mehetünk.- mondta Culának, és fenékbe paskolta.
- Igen uram.- reagált Cula, mint taxis az utasának. Robinak tetszett ez a rövidke jelenet, és elnevette magát. Gabi is mosolygott rajtuk, közben elindultak.
Cula kerékpárjának vázán mindig volt szerszámtáska, a legfontosabb kéziszerszámokkal. Rendszeresen ellenõrizte a táska tartalmát, mert otthon is szokta használni, és megnyugtatta az a tudat, hogy akárhova is megy, a szerszámtáska tartalma hiánytalanul megvan.
- Na figyelj kisgyerek.- kezdte mondandóját. - Elmegyünk a dögkúthoz, de nem foglalkozunk vele, nem pisálunk, nem dobunk bele semmit. Megszereljük a bringádat, kicseréljük rajta a gumikat, felülsz rá, és jövünk haza. Világos?
- Igen.- válaszolt Robi. Esze ágában nem volt a kútba pisilni, nem akart õ semmit, csak amit Cula mondott, semmi mást. Õ már jó fiú, már nem tud a légynek sem ártani egy hete. Most is volt benne félelem, gyomrában az ismerõs érzés bizsergett, de önként vállalta ezt az utat, és nem kivagyiságból, hogy megmutassa Culáéknak, hogy õ milyen tökös gyerek, csak egyszerûen azért, mert õ ilyen, szeretett a tilosban járni, még akkor is, ha az félelmet okoz.
Ahogy közeledtek, egyre nõtt bennük a feszültség, gyomrukat izgalom, félelem feszítette. Azt beszélték meg, hogy a kúttal nem foglalkoznak, kicserélik a gumit, felpumpálják, és már tûnnek is el a határból. Hárman gyorsan végezni fognak, Cula pikkpakkra megszereli a kereket. Robi számított is rá magában, hogy két barátja segíteni fog.
Pár méterre a dögkúttól halkabbra vették a beszédet. Meglátták Robi bicaját a kút mellett heverve, ugyanúgy volt, mint egy héttel ezelõtt, ahogy ott hagyták. Ebbõl rögtön rájöttek, hogy azóta senki nem járt erre, különben nagy valószínûséggel elvitték volna a bicajt, akárki, aki erre jár. A kútból se jöhetett ki az az ember, mert õ is elvitte volna. És lehet, hogy már nincs is életben. Egy hétig étel és ital nélkül abban a büdös kútban, nem sok ember bírná. A három fiúnak fogalma sem volt róla, hogy a vándor mióta raboskodik a kútban, és arról sem, hogy a dögökbõl tartja életben magát. Nekik legmerészebb fantáziájuk is csak ablaküveg betörésig, madárfészek kirabolásig szárnyalt.
Célba érve a bicajokat elfektették a földön. Cula rögtön megfogta Robi kerékpárját, és fejtetõre állította. Kulcsokat vett elõ szerszámtáskájából. Mindegyikük szeretett volna bele nézni a kútba, vajon mi lehet azzal az emberrel, de nem mertek. Cula meglazította a két anyacsavart, és a kereket kiemelte a villából.
A kút lakója meghallotta a neszeket, ahogy földre döntötték érkezéskor a bringákat, hallotta a zajt, ahogy Cula megfordította Robi bicaját, és hallotta, ahogy a kulcsokkal csörömpöl. Megint itt vannak, gondolta magában, és kezdett ideges lenni. Pár szófoszlány is leszûrõdött a mélybe. Számított rá, hogy megint a kútba vizelnek, és megdobálják. Elejét akarta venni a dolgoknak, és felkészült a védelemre.
Nyakából leakasztotta a csúzlit, és egy kavicsot vett elõ zsebébõl, közben sûrûn felfelé pillantott, hátha meglátja valamelyik fiút. Az enyhe zörejt, és a beszédet hallotta, de nem látta meg egyiket sem. A kavicsot betöltötte kezdetleges lõfegyverébe, és néhány mozdulattal többször célba vette a kút magasan tátongó nyílását. Gyakorolta a célzást, majd leeresztette a csúzlit, és várt. Bal kézzel az ágas nyelét fogta, jobb kezében, a gumiban pihenõ, kilövésre váró kavicsot. Két keze teste elõtt pihent, bevetésre várva.
Cula nagy rutinnal lefejtette a régi külsõt az abroncsról, és levette a belsõ gumit is. A két másik fiú figyelte a szakszerû mozdulatokat.
- Na kiscsikó, ezért jössz nekem egy kólával.
- Oké Cula, megkapod.- mosolygott Robi, de ez a mosoly nem volt felhõtlen. Látszott rajta, hogy a múltkori zûr nem múlt el nyomtalanul, és a mostani félelem is ott bujkált a mosoly mögött, és a szeme világában.
- Mielõtt elindulunk, belepillantunk a kútba?- kérdezte. A kérdés hallatára a
bandavezér kezében megálltak a kulcsok, Tekintetét a kissrácra szegezte. Hirtelen nem tudott mit válaszolni, de legszívesebben õ is belenézett volna a kútba, és nagy valószínûséggel Gabi is. Mindegyiküket furdalta a kíváncsiság, és Robi most feldobta a labdát.
- Akkor már két kólával jössz.- hangzott Cula válasza. Robi nagyon megörült, fizet õ hármat is, csak hadd teljesüljön a kívánsága. Gabit is láthatóan öröm fogta el. Gyomrukban ismét felébredt az a bizonyos bizsergõ érzés, de most jóval erõsebben, mint amikor útnak indultak. Féltek, lábukban ott járkált a félelem, és a menekülési vágy. Azzal tisztában voltak, hogy a kút mélyén az az emberféle valami nem tud nekik ártani, mert nem bír kiszabadulni, és teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Mégis féltek tõle. Viszont egyvalami elkerülte a figyelmüket, amit teljesen elfelejtettek egy hét alatt, hogy Gabi csúzlija bele esett a kútba, és most a vándor kezében megtöltve használatra vár.
Cula kerekeire állította Robi bicaját, és elfektette a földön. Utána elpakolta a szerszámokat, tenyerét párszor összecsapva leporolta, végül megtörölte pólója oldalán. A ruhanemûn koszfolt keletkezett, de nem tûnt ki a többi közül, amik korábban kerültek oda. Egymásra néztek, a feszült pillanat megdermedt a levegõben. Tudták, hogy most következik a legnehezebb feladat, lekukkantani a kút mélyére.
Lassan, tétován, óvatosan közelítettek a betongyûrûhöz. Odaérve megfogták a szélét, de nem hajoltak fölé. A vándor meglátta a gyûrû belsejére ereszkedõ ujjakat. Kezét felemelte, a csúzligumit kihúzva megcélozta a kút magas nyílását, ahonnan csak a kék ég mosolygott le rá.
Cula állt középen, bal kezénél Gabi, jobb oldalán Robi helyezkedett el. Féltek, de arra nem gondoltak, hogy veszélybe vannak, arra meg fõleg nem, hogy mekkora ez a veszély.
- Akkor rajta!- adta az utasítást Cula, és egyszerre hajoltak a kút fölé, és lenéztek az aljára.
A vándor türelmetlenül várt, kihúzott gumival. Mikor a fiúk a kút fölé hajoltak, csak három fekete sziluettet látott. Fél pillanat alatt célba vette az egyiket, és lõtt. A kavics surrogva szelte a levegõt, megállíthatatlanul száguldott felfelé.
7.
Leeresztette a csúzlit, és diadalittas táncot járt a dögiszapban. Kezeivel fröcskölt, lábaival rúgkapált, üvöltözött örömében, de emberi szó már nem hagyta el a torkát, csak primitív gügyögés, makogás.
Robi aléltan csuklott össze, mint egy lisztes zsák, tehetetlenül dõlt el, és nagyot puffanva elterült a földön. A kavics halántéka fölött találta el, a bõr azonnal felszakadt, és meleg vér jelent meg, végigfolyva a fiú pajesza mentén. Cula és Gabi nagyon megijedt, ösztönösen tört ki belõlük a sírás, mintha így akarnának védekezni a félelem ellen. Leguggoltak a sebesült fiúhoz, és szólítgatták, pofozták, de nem tért észhez. Cula benyúlt a zsebébe, kihúzott egy használatlan, de kicsit maszatos zsebkendõt, és Robi fején lévõ sebhez szorította. Utána letörölte arcáról a végigfolyt vért, és újra visszahelyezte a sebre.
- Kössük oda valahogy.- mondta Gabinak síró, dadogó, remegõ hangon.
- Mivel?- kérdezte Gabi, ugyanolyan síró félelemmel, amilyen Cula hangjában is bujkált. A bandavezér gondolkodás nélkül fûzte ki térdig levágott farmernadrágja bújtatójából a szíjat.
- Ezzel. Segíts.- mutatta barátjának. A zsebkendõt Robi sebén tartotta, Gabi meg óvatosan körülvette a sérült fejen a szíjat, úgy, hogy pont középen szelje át a zsebkendõt, és finoman meghúzta. Ügyelt rá, hogy ne legyen szoros, de azért annyira laza se, hogy le tudjon esni.
A lény még mindig tombolt a kútban, a fiúk hallották a félelmetes hangokat, féltek, de tisztában voltak vele, hogy nem tud a kútból kijönni. Így ha nem is nyugodtan, de kellõképpen tudtak foglalkozni sebesült, ájult barátjukkal.
- Valahogy haza kell vinni, orvosra van szüksége.- mondta tanácstalanul Gabi.
- Felkötjük a csomagtartómra.- adta az ötletet Cula.
- Hogyan?
- Figyelj, felülök a bicajra. Te felteszed Robit a csomagtartóra, és a rossz belsõ gumival a derekamhoz kötöd. Szorosan, hogy ne tudjon leesni.
- És a kezei?
- Lógni hagyjuk, majd a gumi oda szorítja a testéhez.
- És a lábai?- kérdezett újra Gabi.
- Majd lassan megyek, nehogy a küllõk közé akadjon. Sikerülni fog.- magyarázta Cula.
Legalább tíz percet elbíbelõdtek, mire Robit megfelelõ helyzetben sikerült rögzíteni a csomagtartón, Cula derekához. Egyfolytában sírtak, de a dögkút lakója okozta félelmük csökkent egy kicsit. Más fajta félelmet éreztek most, Robi állapota miatti félelmet. Nem tudták mekkora a sérülés, a feje, esetleg az agya milyen mértékben károsodott. Nem is tudhatták, õk gyerekek, nem orvosok. Valahol a lelkük mélyén volt egy kis büszkeség, hogy a történtek, és az ijedtség után higgadtak tudtak maradni, és ha még féltek is, el tudták látni barátjukat. Úgy érezték, minden tõlük telhetõt megtettek Robiért.
A félelmen kívül lelkiismeret furdalás is kínozta õket. Ha Robi kérésére nemet mondanak, és nem néznek bele a kútba, akkor most minden rendben lenne. De Robi akarta, az õ ötlete volt, hogy nézzék meg azt az embert. Ez nem jelent semmit, ezért nem lehet Robit hibáztatni, nem szabad az õ nyakába varrni a történteket. Neki csak egy ötlete volt, amit a másik kettõ elfogadott. Ez talán nagyobb hiba, mint maga az ötlet. Õk évekkel idõsebbek Robinál, nekik kellett volna, hogy legyen annyi eszük, az ötletet nem elfogadni, és nemet mondani Robi kérésére. De utólag már könnyû okoskodni, és a baj megtörténte után felesleges is, a tényeken nem változtat, és a feltételes módú mondatoknak sincs túl nagy értelmük.
Elindultak lassan, Cula óvatosan kerekezett a hepehupás, itt-ott göröngyös földúton. Robi enyhén rázkódott, de stabilan ült a helyén, akárcsak a seben lévõ zsebkendõ. Gabi hol mögöttük ment, hol mellettük. Figyelte Robit, és a kötést, nehogy valamelyik rögzítése fellazuljon, esetleg teljesen szétbomoljon. Cula már nem sírt, de erõsen szipogott, torka lüktetett a dactól, a fájó valóságtól. Aggódott, nem tudta elképzelni, mi lesz ezek után. Mit mondanak Robi szüleinek? Azt, hogy egy fél állat õrült lelõtte, aki a dögkútban lakik? Ezt nem lehet mondani. Majd azt hazudják, hogy elesett, és fejét egy vasdarabba ütötte, ami a földbõl állt ki. Ez talán hihetõ.
Még hazafelé tekertek, Cula elmondta a tervét Gabinak. Közölte vele, hogy hallgassák el az igazságot, hazudják azt, hogy Robi elesett, és egy vasdarab sebesítette meg. Gabi vevõ volt az ötletre. Ha a szülõk megtudnák, hogy a dögkútnál jártak, és elhallgatták azt is, hogy egy ember van a kútban, aki segítségre szorul, minden bizonnyal akkora verést kapnának, amilyet még soha. Féltek a büntetéstõl, ezért döntöttek inkább a hazugság mellett.
Egyszer álltak meg útközben, Gabi letörölte Robi arcát, és kicserélte a vértõl ázott zsebkendõt, feláldozva a sajátját. A kissrác továbbra sem mutatott semmiféle életjelet, Cula és Gabi féltek haza menni, a saját, és Robi szülei elé kerülni, de tudták, nincs más választás, muszáj menni, már csak Robi miatt is. Számítottak rá, hogy így is kapnak verést, de mégsem akkorát, mintha az igazságot mondanák el. Ha mindketten ugyanazt hazudják, nem fog kiderülni az igazság, legalábbis addig nem, amíg Robi fel nem épül. És ha meggyógyult, felépült, vele is lehet beszélni, hogy ugyanazt hazudja, mint õk. Már ha lesz rá alkalom. Mert ha Robi a kórházban tér magához, és az épp bent látogató szülõknek, vagy az orvosnak elmondja az igazságot, mielõtt õk beszélni tudnának vele, akkor nagy baj van. Van még egy lehetõség, ha Robi magához tér, de szellemileg visszamaradott marad, nem tudja elmondani az igazságot, de ezt Culáék még ellenségeiknek sem kívánták volna, nemhogy Robinak.
A sérült fiút egyenesen haza vitték. A szülõk megijedtek, de nem bántották a két nagyfiút. Viszont a véleményük meg volt róluk, hogy nem tudnak egymásra vigyázni, Robit minden rosszba bele rántják. Cula ennél a kijelentésnél mondhatta volna, hogy Robi ötlete volt az, amibõl végül a baleset történt, de úgy döntött nem szól, inkább lenyeli a békát. Ha meg is említi, nagy valószínûséggel nem hittek volna neki, amit az adott helyzetben teljesen megértett.
Robi édesanyja azonnal mentõt hívott, ami tíz percen belül megérkezett, és a fiúval szirénázva száguldott a kórházba.
Culáék nem várták meg a mentõ érkezését, elég feszült, és kényelmetlen volt a helyzet. Inkább fülüket, farkukat behúzva haza somfordáltak, akár egy gazdátlan kutya, amire sehol nem néznek jó szemmel. Szívük szerint bekísérték volna Robit a mentõvel, de inkább eltekintettek tõle, fõleg így, hogy a sérült fiút szülei kísérték.
Lógó fejjel kerekeztek hazafelé. Mindketten szerették volna, ha soha nem érnek haza. Az miatt is fájt a fejük, hogy saját szüleiknek el-e meséljék a történteket. Persze nem az igazságot, hanem az elferdített változatot. Rövid mérlegelés után úgy döntöttek, jobb, ha maguktól elmondják, elõbb-utóbb úgyis megtudja mindenki. Jobb túlesni rajta, ha esetleg verést kapnak a történtekért, nem fognak belehalni.
A vándor szorgalmasan dolgozott a kútban. A szabadulás megvalósításán ténykedett, és látott is rá esélyt, hogy sikerülni fog. Bõ egy héttel ezelõtt jutott eszébe az ötlet, akkor válogatta szét a hosszabb lábszárcsontokat, amik tehéntõl, lótól származtak.
Mikor a gyerekek megtámadták õt, mert a kavicsdobálást, és a csúzlizást támadásnak vélte, úgy döntött, hogy tovább nem szabad halogatni a dolgot. Ha ezek a büdös kölkök már csúzlival lõnek rá, ki tudja, mit tesznek vele legközelebb. Talán nagyobb kövekkel agyondobálják, vagy annyi élõ patkányt dobnak rá, hogy esélye nem lesz védekezni, életben maradni. Az is lehetséges, hogy jó sok papírt dobnak a mélybe, és meggyújtsák, hogy õ elevenen elégjen, földi maradványai, elvegyül a többi dög között, és soha senki nem tudja meg, hogy egy ember a dögkútba veszett. Majd talán évtizedek múlva, ha már a kút nem fog rendelteltetés szerûen funkcionálni, és jön egy brigád kitakarítani a tartalmát, akkor veszik észre az oda nem illõ emberi csontokat. De az is lehet, ha majd a kút megszûn létezni, semmi takarítás nem fog történni, egyszerûen tele dobálják szeméttel, sittel, feltöltik földdel, jól ledöngölik, és a tetejére fél méter vastag betont húznak.
Ezért úgy döntött, hogy ki kell menekülni a kútból. Számított rá, hogy a gyerekek elõbb-utóbb megint visszajönnek. A legjobb védekezés a támadás, kimászik innen, elbújik, lesben fog állni, és ha a gyerekek megjelennek, kíméletlenül lecsap rájuk, visszakapnak mindent kamatostól.
8.
Izgatott volt. Kezei kicsit ügyetlenül, de szorgalmasan dolgoztak. Ügyelt arra hogy jó munkát végezzen, az élete múlik rajta. A hosszúra vágott keskeny bõrcsíkokat a nyakába vetette, és odament a korábban külön válogatott csontokhoz. Az elsõ terve az volt, hogy egy létrát épít. Aztán rájött, ha kimászik, a létrát ki kell húzni, hogy ne vegyék észre a szökést. Nem tudta milyen nehéz lesz egy legalább nyolc méter hosszú csontlétra. Számított rá, hogy nem tudná kihúzni, ezért elvetette ezt az ötletet, és egy hosszú rudat akart gyártani, ami felér a kútgyûrû tetejéig. Ez jóval könnyebb lesz, mint a létra, el tudta képzelni, hogy ezt ki tudja húzni, és eltüntetni.
Legelõször három csontból egy U alakot készített, erõsen, szorosan összekötözve bõrcsíkkal, hogy testsúlyát elbírja. Utána az U alak egyik szárát elkezdte hosszabbítani. Lassan haladt vele, a szár egyre növekedett, és az U alakból J alak lett. Elégedetten morgott, böfögött, látta hogy a dolog mûködik, bár ez igazából csak akkor fog kiderülni, ha megpróbál felmászni rajta. Éppen ezért nagyon ügyelt a kötésekre, minden egyes bõrcsíkot alaposan meghúzott, hogy minél szorosabb legyen.
Felmérte a rendelkezésre álló anyagot, úgy állapította meg, hogy a csontokból, és a bõrcsíkokból is van elegendõ mennyiség, nem kell több lábszárat összeguberálni, és disznót sem kell megnyúzni.
Két-három óra elteltével a rúd már a kút feléig ért. Minél hosszabb lett a szár, annál jobban örült, jókedvét egyre nehezebben tudta magában tartani. Néha megállt kicsit pihenni, mert minden kötés erõteljes meghúzásakor a bõrcsík kezébe vágott, ami fájt neki. De jól tudta, hogy ennyi fáradtságot, és fájdalmat megér a szabadulás.
A néha beiktatott cigi szünetnyi pihenõk után lankadatlan kedvvel folytatta a munkát, mintha nem is a kútban lenne, hanem egy gyárban, ahol teljesítménybért fizetnek. És közben azon járt az esze, mit tegyen a három gyerekkel. Több lehetõség is eszébe jutott, de végül úgy döntött, hogy ugyanazt teszi velük, amit õ kapott tõlük. Belöki mindegyiket a kútba, és megcsúzlizza õket.
Boldog volt. A csontszárral együtt nõt a jókedve, és ezt növelte a tudat is, hogy még ma, csupán egy-két óra, esetleg három, és kiszabadul a dögkút rabságából.
Culát és Gabit eltiltották egymástól a szülõk, mikor megtudták, hogy Robival mi történt. Mindketten szigorú egy hónapos szobafogságot kaptak, és ez mellett tanulniuk kell, nem árt, ha pár tantárgy osztályzatán javítanak. Az iskolában tudtak találkozni, és beszélgetni, de haza járni nem mertek együtt, nehogy meghosszabbodjon a szobafogság.
Mikor megtudták, hogy Robi még mindig nem tért magához, Cula érezte, hogy bosszút kell állni. Ezt nem lehet annyiban hagyni, ha harc, hát legyen harc. Szemrebbenés, és mindenféle lekiismeret furdalás nélkül meg tudta volna ölni azt a kegyetlen állatott a dögkútban. Bosszús volt, minden porcikája a leszámolásra vágyott. Gabinak is szóvá tette, hogy tudott olyan béna lenni, hogy a kútba ejtette a csúzlit. Nem õt okolta, csak idegességében jegyezte meg. Gabi nem is nagyon vette magára, tudta, hogy ez miatt nem fognak összeveszni, ugyanúgy barátok maradnak, mint eddig.
Két óra között az egyik szünetben félrevonultak a folyosó végére. Itt nem zavarta õket annyira a többi gyerek zsivaja, nem volt lökdösõdés, nyugodtan tudtak beszélgetni.
- Le kell számolni azzal az állattal. Nem maradhat büntetlenül, amit Robival mûvelt.
- Van valami terved?- kérdezte Gabi. Õ is így gondolta, ahogy barátja, de annyira nem foglalkozott vele, hogy terve is lenne hozzá.
- Van - válaszolt Cula. - Kinyírjuk, elégetjük.
- Hogy akarod elégetni? Felgyújtod a dögkutat?
- Igen. Akkora tüzet csinálok, amilyet még nem látott a világ- mondta résnyire szûkített szemmel, és mereven bámulta a szemközti falat. Gabi nem szólt, valahogy sejtette, hogy Cula kérdések nélkül is folytatni fogja, elmondja tervét.
Teljesen kikapcsoltak a világból, a folyosón szaladgáló gyerekek nevetését, kiabálását csak távoli halk neszként jutott el hozzájuk. A dögkútból a pokol mélyére kívánták a vándort, és elhatározták, hogy nemcsak kívánják, de oda is juttatják.
- Teledobáljuk fával a kutat. Meggyújtjuk, és hadd égjen az a sátánfajzat. A pokolban ugyanez történne vele.- mondta Cula, gyûlölettel a hangjában.
- Annyi fa a világon nincs-, jegyezte meg közömbösen Gabi.
- Jó, nem szó szerint kell érteni, de annyit dobálunk bele, hogy a csontjai is porrá égjenek.- magyarázta Cula, és érezte, hogy agya forrni kezd a dühtõl.
- Kifejtenéd részletesebben a véleményedet?- kérdezte Gabi.
- Apámtól tudom, holnap fogják vágni a határban az akácfákat. A levágott ágakat egy kupacba szokták rakni. Mivel a határban elég hosszú akácfasor van, számításaim szerint pár métereként lesz egy kupac. Ha már levágták, és összerakták õket, várunk egy-két napot, hogy kicsit kiszáradjanak. Ha szerencsénk van, esõ nem lesz, marad ez napos, meleg idõ. Ezeket fogjuk beledobálni, legalább a kút egyharmadáig.
- És hogy gyújtod meg?
- Kicsit gondolkozz már. Akárhogy. Dobunk rá égõ papírt, Molotov koktélt.
- Ez gyilkosság. És ha elkapnak?
- Robi élet-halál között lebeg, az rendben van?
- De úgy tudja mindenki, hogy baleset volt.
- Igen, de ha meghal, akkor már nem baleset, hanem gyilkosság. Még ha nem is tudnak róla, akkor is. Nem érdekel semmi, kinyírom azt a tetvet!- Cula eléggé felidegesítette magát, szerencsére megszólalt a csengõ, hogy kezdõdik a következõ óra.
9.
Ünnep volt a dögkútban. A vándor serényen dolgozott, és a rúd már olyan hosszú volt, hogy közel járt a kút pereméhez. A csontok és a bõrcsíkok fogytak, de nem volt jelentõsége, úgy mérte fel, hogy biztosan elég lesz. Testébe izgalom költözött, remegett a vágytól, hogy újra szabad legyen. Egyfolytában vigyorgott, ócska fogai igénytelenül éktelenkedtek szájában. Torkából morgások, vakkantások szakadtak fel, amit a türelmetlen öröm hozott felszínre. Tudta hogy ez a nap az övé, a szabadulás napja, ami ezután piros betûs lesz életében. Ki tudott volna ugrani bõrébõl örömében. És persze a bicska is szent ereklye lesz ezután, aminek fõszerepe van a szabadulásban, és abban, hogy eddig életben maradt.
Munka közben a büntetést forralta, hogy bánjon el a gyerekekkel. Három fiúval számolt, mert nem tudhatta, hogy Robit eltalálta a csúzlival. Azt sem tudhatta, hogy Robi milyen súlyos sérülést szenvedett, és abszolút nem volt benne biztos, hogy egyáltalán eltalálta valamelyik fiút. Számításai szerint elképzelhetõ lett volna, hogy talált a lövés, és megsérült egy gyerek. Így görgethette volna tovább a gondolatmenetet, hogy talán az egyik fiú a lövés miatt kidõlt a sorból, és csak ketten jönnek bosszút állni, ha jönnek, mert ugye még ez sem biztos. Minden lehetõséget számba vehetne, ha foglalkozna vele, de most nem törõdött ilyesmivel, sokkal fontosabb dolga van ettõl. Ezért úgy készül, hogy három fiú fog jönni, és valahogy kelepcébe kell csalni õket.
Egyszerû agya tervei szerint, amint kijut a kútból, el kell bújnia. Keresni kell egy rejtekhelyet, ami biztonságosan elbújtatja, de ami nincs messze a kúttól, ahonnan kellõképpen lát mindent. És ahonnan pillanatok alatt odaér a kúthoz, ha a fiúk ott állnak a gyûrû szájánál, hogy egy hirtelen határozott mozdulattal bele lökje õket. Azt még nem tudta, hogy tudja majd mind a hármat bele lökni. Talán egyet bele lök, közben a másik kettõ eszmél, és dulakodás fog kialakulni, amiben elképzelhetõ, hogy õ fog alul maradni, amit nagyon nem akar. Talán ha az egyik srácot meglövi rejtekhelyérõl, és a váratlan lövéstõl a másik fiú barátjával lesz elfoglalva, addig kirobban a sûrûbõl, és a meglepett, ijedt fiút belökheti a kútba. Mikor ez megvan, már ráér foglalkozni a lövéstõl a földön hempergõ, vagy épp mozdulatlanul fekvõ fiúval. Ezt a gondolatot mûködõképesnek találta, bár egy kicsit sántított, mert ott van még a harmadik gyerek is. Vele is el kell bánni valahogy.
Kezdett bele bonyolódni, mert végülis mindhárommal el kell bánnia, ráadásul pillanatok alatt, hogy feleszmélni se legyen idejük.
Mikor kicsengettek az óráról, Gabi és Cula újra a folyosó végére vonult, tovább szõni a haditervet.
- Az oké, hogy bosszút állunk, de nem kellene megölni.- mondta Gabi.
- De muszáj. Ezután bárki emberfia, ha arra jár, és lenéz a kútba, szétlövi a fejét? Vagy ha dögöt dobnak bele, akkor is? Ezt nem lehet engedni.
- Én félek, nem akarok ilyent tenni.
- Nem kell jönnöd, ha nem akarod. Elintézem egyedül. Robit nézd, lehet, hogy már nincs is az élõk sorában ez miatt az állat miatt. Ez nem ember, ez már egy nem is tudom micsoda. Egy sátánfattyú, vagy hasonló.- gyõzködte barátját Cula. Gabi mélyen elgondolkozott. Látta, hogy Culát nem tudja lebeszélni az õrült tervrõl, és annak ellenére, hogy ellenezte a dolgot, el tudta képzelni, hogy segít Culának.
A következõ szünetben azt tárgyalták, hogy mi kell a terv végrehajtásához. Abban maradtak, hogy visznek magukkal fekete-fehér újságpapírt, jó pár doboz gyufát, öngyújtót, és egy üvegben, vagy kis marmon kannában benzint. A szobafogság most mellékes, el fognak szökni hazulról. Teljesen lebeszéltek mindent, napra, órára. Percre pontosan. Mikor mindennel megvoltak, némán álltak, csak a többi gyerek zsivaja hallatszott, de õk ezt nem igazán hallották, csak testben voltak a folyosón, lélekben és szellemileg már a dögkútnál jártak.
Gabi kicsit bizonytalan volt. Bosszút akart állni Robiért, de nem úgy, hogy annak egy emberélet legyen az ára. Vívódott magában, félt a lebukástól, hogy utólag kiderül minden, elkapják õket, és mennek a javítóintézetbe, vagy fiatalkorúak börtönébe. Ezt nem tudta elképzelni. Hogy õ börtönbe kerüljön, kitéve sanyargatásnak, parancsoknak, egy perc nyugta nem lenne szabadulásig, lelkileg megtörve, testileg megöregedve szabadulna ki, ettõl még a halál is jobb.
Cula törte meg a csendet.
- Akkor kezet rá- mondta, és jobb kezét oda nyújtotta barátjának. Gabi keze elindult, majd megállt, és végül nem fogott kezet Culával. Visszahúzta jobbját, és lesütött fejjel megszólalt.
- Ne haragudj, én ezt nem tudom megcsinálni. - Szégyellte magát, arca pirosan égett, agya lüktetett. Kényelmetlen helyzet alakult ki, és saját magát is kényelmetlenül érezte. Cula is leengedte kezét, és fejét oldalra fordítva, mint akit áram ütött meg, elégedetlenül felsóhajtott.
- Ha nem, hát nem. Akkor megteszem egyedül. - Sarkon fordult, és Gabit a folyosó végén hagyva visszament az osztályterembe. Történt mindez akkor, mikor a vándor befejezte munkáját.
A csontrúd csálén állt, a kút falának támasztva. Behajolt, enyhe rádiusz volt benne, mintha gumiból készült volna. Úgy nézett ki, megfelel arra a feladatra, amire készült.
A vándor örömmel nézte mûvét, boldogsága határtalan volt. Türelmetlen gügyögések hagyták el száját, nézett felfelé, a kút tetejéhez, nézte az eget, ahol újra a régi élet várja.
Megfogta a hosszú rudat, próbálta a felsõ kampós végét a kútgyûrû szélére akasztani. Sikerült megfelelõ magasságba emelni, ez nem okozott gondot, mert csak kevéssel volt rövidebb a kút mélységétõl. Viszont a hosszú rúd mindig eldõlt jobbra, vagy balra, ami megnehezítette a terv végrehajtását. Nagyokat nyögött erõfeszítés közben. Érezte, hogy hasizma, és a kezek izmai feszülnek a kínlódástól. Több sikertelen próbálkozás után pihenõt tartott. Fújtatott, lihegett, kezeit rázva lazította. Nem vették kedvét a hiábavaló próbálkozások, tudta, hogy elõbb-utóbb sikerülni fog. Sikerülnie kell, nincs más választása.
Újra nekigyürkõzött a feladatnak, és tovább birkózott a menekülést, a szabadságot jelentõ csontrúddal. Az eredmény ugyanaz volt, mint elõzõleg. Egymás után több kísérlet, hasztalanul. Nem adta fel, szorgalmasan próbálkozott. Tenyerei fájtak a sok kötözéstõl, de ez nem szegte kedvét, tûrte a fájdalmat. A rúd dülöngélése miatt hol erre, hol arra lépkedett, amitõl enyhén hullámzott, és csobbant a bûzös lé. Egyszer majdnem elesett, de sikerült fenékre huppannia egy dögön, megúszva, hogy a dögiszap alá merüljön.
Megtörtént a várva várt mozdulat. A rúd teteje beleakaszkodott a gyûrû szélébe. Enyhe csodálkozás fakadt fel torkából, aztán örömében megint tombolni kezdett. Csapkodta a bûzös lét, ugrált, kiabált, pancsolt. Most már semmivel nem foglalkozott, nem érdekelte a fájdalom, a sok küszködés, az eddig megélt szenvedés, már csak egy cél lebegett elõtte. Felmászni a rúdon, és kijutni a szabadba, vissza az életbe.
10.
Mindkét kezét feje fölé nyújtotta, és megfogta a rudat. Tett pár erõteljes rántást, így tesztelve a rúd erõsségét, teherbírását. A rángatások közben a rúd minimálisan megnyúlt, majd visszarugózott eredeti állapotba. Ennyit engedtek a kötések diletálni. Elégedett mosoly jelent meg arcán, úgy döntött, a teszt sikeres, a rúdnak megfelelõ teherbírása van.
Kinyújtott kezeivel megszorította, és alul köré kulcsolta lábait. Egyszerû kötélmászó technikával próbált felfelé haladni. Lábait felhúzta, kulcsolással szorított, majd kezeit újra kinyújtva, feljebb kapaszkodott. Érezte, az õ fizikumával nem lesz könnyû feladat kimászni innen, de az akarat azt súgta, sikerülni fog.
A terheléstõl a kötéseknél fáradtan sóhajtoztak a bõrcsíkok. Minden egyes lábkulcsolásnál, és új fogásnál a rúd enyhén himbálózott oldalra. Szenvedés volt a mászás, a kút falával is meg kellett küzdeni. Minden lábfelhúzásnál térdei a betonnak ütköztek. Igyekezett óvatosan, lassan mászni, ha térdei találkoznak a betonnal, minél kevésbé legyen fájdalmas, ne nagyon üsse meg, és ha lehet, ne horzsolja le cafatokban lógó ruháját, és a bõrt.
A rúd elhagyott részét, amin már felmászott, próbálta lerúgni, de a kötések túl erõsek voltak. Így akarta eltüntetni a nyomot, a bizonyítékot. Abban a hitben volt, hogy a lerúgott csontok visszaesnek a kút aljára, de a kötések miatt nem így történt. Eszébe jutott egy másik megoldás. Miután már kint lesz, felhúzza a rudat a kútból, aztán bicskájával elvagdalja a bõrcsíkokat, és minden egyes bõr és csont darabot visszadob a kútba.
Néha megállt pihenni, ilyenkor lábait erõsen kulcsolta a rúd köré, és kezei szorításán engedett. Lábai bírták a strapát, kezei voltak fáradékonyabbak. Mászás közben folyamatosan nyögött, hörgött, párszor köpött egyet, ami tompa csattanással landolt a kút tartalma felszínén. Néha felnézett, mennyi van még hátra, és látta, hogy a kút felsõ pereme egyre közelebb kerül. Ez a látvány erõt adott neki, spanolta akaraterejét, és nagy erõfeszítések közepette, ha lassan is, de biztosan haladt felfelé.
Megfogta a kútgyûrû szélét. Lábai kulcsolása biztonságosan tartotta. Óvatosan kidugta a fejét, és körülnézett. Sehol egy lélek, csak a kihalt határ, tücskök ciripelése, bogarak döngicsélése, madarak csicsergése, de emberi lény, és hang sehol. Ennek örült, de bujkált benne a félelem, hogy bármikor jöhet ember errefelé.
Üggyel-bajjal, nagyokat nyögve kimászott, és elterült a kút mellett a földön, a porban. Ragacsos, nedves, izzadt testére, ruhájára ráragadt a por, de most ez volt a legkisebb problémája.
Felállt, és újra körülnézett. Még soha nem látta ilyen szépnek a határt. A napfény aranyszínûre varázsolta a búzatáblákat, a száraz gaz is rikítóan világított. Szemeivel hunyorogva nézte a tájat. Mintha nem is itthon lenne, hanem valami édenkertben, oly csodaszép volt számára a határ. Örömében legszívesebben felüvöltött volna, körbe táncolná a kutat diadalittasan, hogy oly hosszú idõ után sikerült kimenekülnie, legyõzte a mélységes betonlyukat, de nem tehette, nem merte. Most fontosabb dolga volt.
Hosszú percekig küszködött, birkózott a rúddal, mire sikerült kihúznia. Szeretett volna pihenni, de sietnie kellett. Bármikor jöhet valaki, és nem akarta hogy meglássák. A rúd egyenesen hevert a poros talajon. Megfogta a végét, felemelte a kútgyûrûre. Húzott rajta annyit, hogy az elsõ csont a kút szájában legyen. Elõvette régi kis bicskáját, és pár mozdulattal elvágta a bõrt. A csont és a bõrcsík tehetetlenül zuhant a mélybe, vissza oda, ahova való. Aztán megint húzott vagy fél métert a rúdon, vágott, a csont és a bõr hullott, mint elõzõ alkalommal. Sûrûn pillantott fel, oldalra, ijedten figyelt, nem jön-e valaki. Próbált sietni, hogy minél elõbb végezzen, aztán elbújni, várni a gyerekeket.
Ezeket a mozdulatokat legalább hússzor kellett megismételnie, mire a rúd elfogyott, és az utolsó darabig visszakerült a kútba.
Mikor végzett a rúd eltüntetésével, elrakta a bicskát. Kiszaladt a földútra, és kavicsokat szedett a nyakában lógó csúzlihoz. Sikerült össze szedni egy marékra valót, megfelelõ nagyságúakat, és betette abba az egy még ép zsebébe, amelyikben a bicska pihent. Újra körül nézett, még mindig sehol senki. Egyik kezével a csúzlit szorította mellkasához, másikkal a zsebét fogta, hogy a kavicsok ki ne szóródjanak, és berohant az akácfák, bokrok nyújtotta sûrûbe.
Hanyatt feküdt az avaron, és elégedetten szuszogott. Orra igencsak szörcsögött, a benne lévõ takony nem mostanában lesz kifújva. Boldog volt, ki tudott volna rohanni a világból. A tudat, hogy kiszabadult a kút rabságából, visszahozta életkedvét. Már nem érezte azt a tömény bûzt, dögszagot, ami a kútban terjengett. Most millió illat kényeztette orrát. A levágott, száraz tarló, a friss fû, a gaz, a tavasz végi levegõ illata mind-mind parfümként terjengett el szaglószervéig. Méghozzá olyan parfümként, amit csak neves hírességek tudnak megvenni méregdrága áron.
Felállt, és körülnézett, felmérte a terepet. Az ágak, levelek tökéletesen elrejtették, bár a kút egy kicsit messze volt. Elindult a sûrûben, közelebbi, de szintén jól elrejtõ helyet keresni. Az akácsor hét-nyolc méter széles, és több kilométer hosszú lehetett. A közte burjánzó bokrok, gisz-gazok arról árulkodtak, hogy a határ ezen része igencsak el van hanyagolva.
Lassan haladt elõre. Ennek örült, mert az volt az oka, hogy rengeteg bokor, ág, mindenféle kúszónövény nehezítette útját, ami azt jelenti, hogy a sûrû tökéletes menedék, rejtekhely. Talált is egy megfelelõ helyet, ami közel volt a dögkúthoz. Egy picurka tisztás a sûrûben, ahol nem gátolta semmiféle ág. A kis tisztás szélén, a földúthoz, és a dögkúthoz esõ oldalán felfedezett egy elhalt, kitört fatörzset. Leült rá, és a levelek közt próbált nyílást találni, hogy akadálytalanul láthassa a kutat. Ide-oda dülöngélt, kereste a legjobb szöget, a legjobb rálátást a kútra. Végül meg is találta, csak pár vékony leveles ág volt útban. Felállt, két lépéssel a sûrû széléhez ért, és letörte a kémlelõnyílás útjába lógó ágakat.
Visszaült a helyére, és ellenõrizte a kilátást. Megfelelõ volt. Tett még egy próbát, nyakából leakasztotta a csúzlit, töltetlenül célzott, majd elengedte a kihúzott gumit.
Elégedett volt, innen ülve tökéletesen tudott célozni, és reményei szerint az ellenséget is meg tudja sebesíteni, ha eljön a megfelelõ pillanat. A csúzlit visszaakasztotta a nyakába, és várta a három fiút.
Aztán minden terve romba dõlt, mikor a távolból közeledõ mezõgazdasági gépek motorzúgását hallotta meg. Felpattant ülõhelyérõl, és vadul morgott, mint az almot védõ nõstény oroszlán. Fejét kidugta a levelek között, és elnézett a hangok irányába. Emberek közeledtek traktorokkal, nyírni az akácfákat, de õ errõl semmit nem tudott. Visszahúzódott a kis tisztásra, és ijedten forgolódott mindenfelé. Hirtelen nem is tudta, mit tegyen. Aztán váratlanul kitört a sûrûbõl a másik oldalon, ellenkezõ irányban, mint ahogy a kút és a földút helyezkedik el. Rohant a végtelen puszta szántóföldeken, minél messzebb akart jutni, nem szeretett volna találkozni egy emberrel sem.
11.
A három kislány a határban játszott, ott, ahol babázni szoktak. Nem is játszottak, csak ültek a réten, és beszélgettek. Babák helyett most kerékpárok voltak náluk. Kerékpároztak a község utcáin, majd kijöttek a határba, ahol mindig nyugalom, csend van. Ahol élvezhetik a madarak dalolását, a simogató lágy szelet. Törökülésben ültek, egy kis kört alkotva, és beszélgettek.
Az volt a téma, vajon milyen lehet fiúnak lenni. Mindhárman egyet értettek abban, hogy biztos rossz, mert szerintük lánynak lenni sokkal jobb.
- A fiúk hülyék. Mindig bántják a lányokat.- mondta Julika, akinek a csalánosba dobták a babáját. Kicsi sértõdöttség volt hangjában, és harag a világ minden fiúja iránt.
- Ha én fiú lennék, nem bántanám a lányokat.- vette át a szót Eszter. - Mindig segítenék nekik.
- Azt nem tudhatod.- reagált Dóra. - És soha nem is fogod megtudni, mert nem tudsz fiú lenni.
- De kipróbálhatnánk, milyen lehet fiúnak. Azért egy napra szívesen lennék fiú, csak úgy próbaképpen.- Dóra kerek szemekkel nézett Eszterre. A szíve mélyén õ is fiúvá változna egy napra. Kíváncsiságból, vajon milyen lehet igazán szeretni a focit, és mûvelni, milyen érzés állva pisilni, és minden csínyt kipróbálna, amit általában a fiúk mûvelnek.
- Ma legyünk fiúk.- tanácsolta két barátnõjének.
- Mi van?- kérdezte Eszter.
- Hogyan?- tette fel a kérdést Julika is.
- Ma csináljunk olyan dolgokat, amiket Culáék szoktak.
- Júj... de mégis, mit?- jött az újabb kérdés Esztertõl.
- Jól tudjuk, hogy miket szoktak mûvelni. Kiválasztunk párat, és ma mi is azt fogjuk csinálni .- magyarázta Dóra. Barátnõi mosolyogtak, testükbe izgalom költözött, de látszott rajtuk, hogy tetszik nekik az ötlet.
- Menjünk végig, Culáéknak mi a szórakozás. Persze csak rossz dolgok lehetnek.- Eszter és Julika elnevette magát, már nagyon várták, hogy egy kicsit rosszalkodhassanak.
- Ürgeöntés.- mondta Eszter.
- Madárfészkek kirabolása.- folytatta Julika.
- Én ilyenben nem veszek részt.- mondta Dóra. - De egy bicajfogóba benne vagyok.
- Az nem rossz dolog.- mondta Eszter.
- Attól még kipróbálhatjuk.- válaszolt Dóra. Neki tetszett ez a játék, de õk soha nem szokták játszani, úgy gondolta, most itt az alkalom.
- Csúzlizás.- bõvítette a listát Julika.
- Ezt pont te mondod, te kis szende lány?- kérdezte csodálkozva Dóra, és nevetve nyomott egy puszit a legkisebb lány fejére.
- Igen, van is csúzlim, itt van a zsebemben.- válaszolt Julika, és elõvette. Kicsi ágas nyugodott a tenyerében. Jóval kisebb csúzli, mint Gabié, és a gumi is gyengébb rajta, de mégiscsak csúzli.
- És mire szoktad használni?- kérdezte Dóra. Még mindig nevetett, fõleg mikor meglátta a pici csúzlit a kislány kezében.
- Hát igazán még soha nem használtam.- válaszolt Julika. - De nem árt, ha van. Sose tudni, mikor van rá szükség.- mondta aranyosan pislogva.
- Oké. Eddig van a bicajfogó, és a csúzlizás. Mi legyen még a mai program?- nézte kérdõn Dóra a lányokat.
- Nézzük meg a dögkutat.- javasolta Eszter.
- Fúj, én oda nem megyek. Ott olyan büdös van.- mondta Dóra undorral az arcán.
- Hát ott tényleg büdös van.- csatlakozott hozzá Julika.
- Eddig mindegyikõtök mondott valamit. Julika mondta a csúzlizást, Dóra a bicajfogót. Én a dögkutat mondom. Culáék oda is szoktak járni.- Dóra kicsit megborzongott a gondolattól. Julika tekintetén is látszott némi izgatottság, kis félelem.
- Nem bánom.- egyezett bele Dóra. - De az lesz az elsõ. Odamegyünk, belenézünk, és már jövünk is el onnan.- tekintete Julikára siklott, akinek semmi ellenvetése nem volt az ötlettel kapcsolatban.
Felálltak, és lábukat átvetették a bicajokon. Julika visszagyömöszölte zsebébe a csúzlit. Néha szokta bökni a combját tekerés közben, de most sikerült úgy visszahelyezni, hogy nem fog kellemetlen pillanatokat okozni.
Egymás mellett tekertek a földúton, közben beszélgettek. Lassan haladtak, Dóra nem bánta volna, ha soha nem érnek oda a kúthoz. Megbeszélték, hogy majd keresnek valami tárgyat, rossz üveget, papírdobozt, amire lehet csúzlival lõni. Azt kizárt dolognak tartották, hogy madarakra lõjenek. Csakúgy mint az ürgeöntést. Haza menni vízért, visszatekerni a határba, kiönteni szegény, aranyos jószágot, ehhez nem volt szívük. Ehhez tényleg fiúnak kellene lenni.
Ha a dögkútnál végeznek, a csúzlizás fog következni, ami izgalmas újdonság számukra. Ez az egyetlen dolog, amit mind a hárman igazán vártak. Tervük az volt, hogy a bicajfogót utoljára hagyják. Azt akár majd a hazafelé vezetõ úton is lehet ûzni, már ha még egyszer haza érnek az életben.
A Nap magasan járt fenn az égen. Nem spórolva sugaraival, szorgalmasan melengetett embert, állatot, fát, bokrot, és az egész tájat.
A vándor a gazban hanyatt fekve heverészett. Mellette csörgedezett a kis patak, ami nem volt két méternél szélesebb, és mélysége is elenyészõ. Kihasználva a lehetõséget, megfürdött, lemosta magáról a több hónapos koszt, bûzt, állati maradványokat. Ruhája még félig vizes volt, de így is kellemes meleg kényeztette testét, amihez az utóbbi idõben nem volt szerencséje. Élvezte a semmittevést, a jólesõ fekvést, a Nap melegét.
Jó ideje már, hogy elmenekült rejtekhelyérõl. A Nap állásából úgy állapította meg, hogy már igencsak késõ délután lehet. A munkás brigád, akik megzavarták õt, akik miatt el kellett menekülnie, már biztos végeztek, elképzelhetõnek tartotta, hogy visszamenjen a fák, bokrok nyújtotta sûrûbe.
Útközben a földet pásztázta tekintetével, és ha meglátott egy kavicsot, felvette, és zsebébe rakta. Gondolkozott, mennyit kell majd várnia, vajon mikor jön a három fiú a kúthoz. Végülis mindegy volt neki, vár õ órákat, esetleg napokat is, ha kell.
Mikor meglátta a hosszú, széles akácsort, megszaporázta lépteit, fejét ide-oda kapkodva, figyelte, nem tûnik-e fel valahol a láthatáron ember.
De a magasan repülõ madarak, mindenfele cikázó rovarok kivételével senki más lélek nem volt közel, s távol.
A lányok a földre döntötték kerékpárjukat, és orrukat befogták.
- Eszméletlen ez a bûz.- mondta Dóra. Szabad kezével a levegõt legyezte maga elõtt, de hiába. A hatalmas, tömény bûz elterelésére esélye sem volt. Nem is ezért legyezte a levegõt, az egész mozdulat csak ösztönösen jött.
Orrukat elengedték, és fanyar fintorral lépdeltek a kúthoz. Megtámaszkodtak a peremén, és lenéztek a mélybe. Fogalmuk sem volt, mekkora szerencséjük van. Ha a vándor nem szabadul ki korábban, komoly esélye lett volna, hogy most valamelyikük kap egy fejlövést.
- Halljátok?- kérdezte Eszter.
- Mit?- kérdeztek vissza a többiek szinte egyszerre.
- Valaki jön.- válaszolt, és riadt tekintettel néztek az akácsor felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
