A DGKT LAKJA 2. rsz
6.
Cult s Gabit meglepte a dnts, mikor elmesltk Robinak, hogy mire kszlnek, s a kissrc azt vlaszolta, hogy rendben, megy õ is. Apjtl elkrte az j gumikat, azzal az rggyel, hogy Culnak kell, de kifizeti, vagy majd vesz msikat helyettk. Az apa elhitte a mest, s zoksz nlkl adta oda finak a gumikat. Robi oldalrl nyakba akasztotta, mint egy vlltskt, s fellt Cula csomagtartjra. Akrmilyen kis klk, ezzel a hzsval, hogy elmegy a kt nagyfival a dgkthoz, bizonytotta vagnysgt.
- Mehetnk.- mondta Culnak, s fenkbe paskolta.
- Igen uram.- reaglt Cula, mint taxis az utasnak. Robinak tetszett ez a rvidke jelenet, s elnevette magt. Gabi is mosolygott rajtuk, kzben elindultak.
Cula kerkprjnak vzn mindig volt szerszmtska, a legfontosabb kziszerszmokkal. Rendszeresen ellenõrizte a tska tartalmt, mert otthon is szokta hasznlni, s megnyugtatta az a tudat, hogy akrhova is megy, a szerszmtska tartalma hinytalanul megvan.
- Na figyelj kisgyerek.- kezdte mondandjt. - Elmegynk a dgkthoz, de nem foglalkozunk vele, nem pislunk, nem dobunk bele semmit. Megszereljk a bringdat, kicserljk rajta a gumikat, fellsz r, s jvnk haza. Vilgos?
- Igen.- vlaszolt Robi. Esze gban nem volt a ktba pisilni, nem akart õ semmit, csak amit Cula mondott, semmi mst. Õ mr j fi, mr nem tud a lgynek sem rtani egy hete. Most is volt benne flelem, gyomrban az ismerõs rzs bizsergett, de nknt vllalta ezt az utat, s nem kivagyisgbl, hogy megmutassa Culknak, hogy õ milyen tks gyerek, csak egyszerûen azrt, mert õ ilyen, szeretett a tilosban jrni, mg akkor is, ha az flelmet okoz.
Ahogy kzeledtek, egyre nõtt bennk a feszltsg, gyomrukat izgalom, flelem fesztette. Azt beszltk meg, hogy a kttal nem foglalkoznak, kicserlik a gumit, felpumpljk, s mr tûnnek is el a hatrbl. Hrman gyorsan vgezni fognak, Cula pikkpakkra megszereli a kereket. Robi szmtott is r magban, hogy kt bartja segteni fog.
Pr mterre a dgkttl halkabbra vettk a beszdet. Meglttk Robi bicajt a kt mellett heverve, ugyangy volt, mint egy httel ezelõtt, ahogy ott hagytk. Ebbõl rgtn rjttek, hogy azta senki nem jrt erre, klnben nagy valsznûsggel elvittk volna a bicajt, akrki, aki erre jr. A ktbl se jhetett ki az az ember, mert õ is elvitte volna. s lehet, hogy mr nincs is letben. Egy htig tel s ital nlkl abban a bds ktban, nem sok ember brn. A hrom finak fogalma sem volt rla, hogy a vndor mita raboskodik a ktban, s arrl sem, hogy a dgkbõl tartja letben magt. Nekik legmerszebb fantzijuk is csak ablakveg betrsig, madrfszek kirabolsig szrnyalt.
Clba rve a bicajokat elfektettk a fldn. Cula rgtn megfogta Robi kerkprjt, s fejtetõre lltotta. Kulcsokat vett elõ szerszmtskjbl. Mindegyikk szeretett volna bele nzni a ktba, vajon mi lehet azzal az emberrel, de nem mertek. Cula meglaztotta a kt anyacsavart, s a kereket kiemelte a villbl.
A kt lakja meghallotta a neszeket, ahogy fldre dntttk rkezskor a bringkat, hallotta a zajt, ahogy Cula megfordtotta Robi bicajt, s hallotta, ahogy a kulcsokkal csrmpl. Megint itt vannak, gondolta magban, s kezdett ideges lenni. Pr szfoszlny is leszûrõdtt a mlybe. Szmtott r, hogy megint a ktba vizelnek, s megdobljk. Elejt akarta venni a dolgoknak, s felkszlt a vdelemre.
Nyakbl leakasztotta a cszlit, s egy kavicsot vett elõ zsebbõl, kzben sûrûn felfel pillantott, htha megltja valamelyik fit. Az enyhe zrejt, s a beszdet hallotta, de nem ltta meg egyiket sem. A kavicsot betlttte kezdetleges lõfegyverbe, s nhny mozdulattal tbbszr clba vette a kt magasan ttong nylst. Gyakorolta a clzst, majd leeresztette a cszlit, s vrt. Bal kzzel az gas nyelt fogta, jobb kezben, a gumiban pihenõ, kilvsre vr kavicsot. Kt keze teste elõtt pihent, bevetsre vrva.
Cula nagy rutinnal lefejtette a rgi klsõt az abroncsrl, s levette a belsõ gumit is. A kt msik fi figyelte a szakszerû mozdulatokat.
- Na kiscsik, ezrt jssz nekem egy klval.
- Ok Cula, megkapod.- mosolygott Robi, de ez a mosoly nem volt felhõtlen. Ltszott rajta, hogy a mltkori zûr nem mlt el nyomtalanul, s a mostani flelem is ott bujklt a mosoly mgtt, s a szeme vilgban.
- Mielõtt elindulunk, belepillantunk a ktba?- krdezte. A krds hallatra a
bandavezr kezben meglltak a kulcsok, Tekintett a kissrcra szegezte. Hirtelen nem tudott mit vlaszolni, de legszvesebben õ is belenzett volna a ktba, s nagy valsznûsggel Gabi is. Mindegyikket furdalta a kvncsisg, s Robi most feldobta a labdt.
- Akkor mr kt klval jssz.- hangzott Cula vlasza. Robi nagyon megrlt, fizet õ hrmat is, csak hadd teljesljn a kvnsga. Gabit is lthatan rm fogta el. Gyomrukban ismt felbredt az a bizonyos bizsergõ rzs, de most jval erõsebben, mint amikor tnak indultak. Fltek, lbukban ott jrklt a flelem, s a meneklsi vgy. Azzal tisztban voltak, hogy a kt mlyn az az emberfle valami nem tud nekik rtani, mert nem br kiszabadulni, s teljesen kiszolgltatott helyzetben van. Mgis fltek tõle. Viszont egyvalami elkerlte a figyelmket, amit teljesen elfelejtettek egy ht alatt, hogy Gabi cszlija bele esett a ktba, s most a vndor kezben megtltve hasznlatra vr.
Cula kerekeire lltotta Robi bicajt, s elfektette a fldn. Utna elpakolta a szerszmokat, tenyert prszor sszecsapva leporolta, vgl megtrlte plja oldaln. A ruhanemûn koszfolt keletkezett, de nem tûnt ki a tbbi kzl, amik korbban kerltek oda. Egymsra nztek, a feszlt pillanat megdermedt a levegõben. Tudtk, hogy most kvetkezik a legnehezebb feladat, lekukkantani a kt mlyre.
Lassan, ttovn, vatosan kzeltettek a betongyûrûhz. Odarve megfogtk a szlt, de nem hajoltak fl. A vndor megltta a gyûrû belsejre ereszkedõ ujjakat. Kezt felemelte, a cszligumit kihzva megclozta a kt magas nylst, ahonnan csak a kk g mosolygott le r.
Cula llt kzpen, bal keznl Gabi, jobb oldaln Robi helyezkedett el. Fltek, de arra nem gondoltak, hogy veszlybe vannak, arra meg fõleg nem, hogy mekkora ez a veszly.
- Akkor rajta!- adta az utastst Cula, s egyszerre hajoltak a kt fl, s lenztek az aljra.
A vndor trelmetlenl vrt, kihzott gumival. Mikor a fik a kt fl hajoltak, csak hrom fekete sziluettet ltott. Fl pillanat alatt clba vette az egyiket, s lõtt. A kavics surrogva szelte a levegõt, megllthatatlanul szguldott felfel.
7.
Leeresztette a cszlit, s diadalittas tncot jrt a dgiszapban. Kezeivel frcsklt, lbaival rgkaplt, vltztt rmben, de emberi sz mr nem hagyta el a torkt, csak primitv ggygs, makogs.
Robi alltan csuklott ssze, mint egy lisztes zsk, tehetetlenl dõlt el, s nagyot puffanva elterlt a fldn. A kavics halntka fltt tallta el, a bõr azonnal felszakadt, s meleg vr jelent meg, vgigfolyva a fi pajesza mentn. Cula s Gabi nagyon megijedt, sztnsen trt ki belõlk a srs, mintha gy akarnnak vdekezni a flelem ellen. Leguggoltak a sebeslt fihoz, s szltgattk, pofoztk, de nem trt szhez. Cula benylt a zsebbe, kihzott egy hasznlatlan, de kicsit maszatos zsebkendõt, s Robi fejn lvõ sebhez szortotta. Utna letrlte arcrl a vgigfolyt vrt, s jra visszahelyezte a sebre.
- Kssk oda valahogy.- mondta Gabinak sr, dadog, remegõ hangon.
- Mivel?- krdezte Gabi, ugyanolyan sr flelemmel, amilyen Cula hangjban is bujklt. A bandavezr gondolkods nlkl fûzte ki trdig levgott farmernadrgja bjtatjbl a szjat.
- Ezzel. Segts.- mutatta bartjnak. A zsebkendõt Robi sebn tartotta, Gabi meg vatosan krlvette a srlt fejen a szjat, gy, hogy pont kzpen szelje t a zsebkendõt, s finoman meghzta. gyelt r, hogy ne legyen szoros, de azrt annyira laza se, hogy le tudjon esni.
A lny mg mindig tombolt a ktban, a fik hallottk a flelmetes hangokat, fltek, de tisztban voltak vele, hogy nem tud a ktbl kijnni. gy ha nem is nyugodtan, de kellõkppen tudtak foglalkozni sebeslt, jult bartjukkal.
- Valahogy haza kell vinni, orvosra van szksge.- mondta tancstalanul Gabi.
- Felktjk a csomagtartmra.- adta az tletet Cula.
- Hogyan?
- Figyelj, fellk a bicajra. Te felteszed Robit a csomagtartra, s a rossz belsõ gumival a derekamhoz ktd. Szorosan, hogy ne tudjon leesni.
- s a kezei?
- Lgni hagyjuk, majd a gumi oda szortja a testhez.
- s a lbai?- krdezett jra Gabi.
- Majd lassan megyek, nehogy a kllõk kz akadjon. Sikerlni fog.- magyarzta Cula.
Legalbb tz percet elbbelõdtek, mire Robit megfelelõ helyzetben sikerlt rgzteni a csomagtartn, Cula derekhoz. Egyfolytban srtak, de a dgkt lakja okozta flelmk cskkent egy kicsit. Ms fajta flelmet reztek most, Robi llapota miatti flelmet. Nem tudtk mekkora a srls, a feje, esetleg az agya milyen mrtkben krosodott. Nem is tudhattk, õk gyerekek, nem orvosok. Valahol a lelkk mlyn volt egy kis bszkesg, hogy a trtntek, s az ijedtsg utn higgadtak tudtak maradni, s ha mg fltek is, el tudtk ltni bartjukat. gy reztk, minden tõlk telhetõt megtettek Robirt.
A flelmen kvl lelkiismeret furdals is knozta õket. Ha Robi krsre nemet mondanak, s nem nznek bele a ktba, akkor most minden rendben lenne. De Robi akarta, az õ tlete volt, hogy nzzk meg azt az embert. Ez nem jelent semmit, ezrt nem lehet Robit hibztatni, nem szabad az õ nyakba varrni a trtnteket. Neki csak egy tlete volt, amit a msik kettõ elfogadott. Ez taln nagyobb hiba, mint maga az tlet. Õk vekkel idõsebbek Robinl, nekik kellett volna, hogy legyen annyi eszk, az tletet nem elfogadni, s nemet mondani Robi krsre. De utlag mr knnyû okoskodni, s a baj megtrtnte utn felesleges is, a tnyeken nem vltoztat, s a feltteles md mondatoknak sincs tl nagy rtelmk.
Elindultak lassan, Cula vatosan kerekezett a hepehups, itt-ott grngys fldton. Robi enyhn rzkdott, de stabilan lt a helyn, akrcsak a seben lvõ zsebkendõ. Gabi hol mgttk ment, hol mellettk. Figyelte Robit, s a ktst, nehogy valamelyik rgztse fellazuljon, esetleg teljesen sztbomoljon. Cula mr nem srt, de erõsen szipogott, torka lktetett a dactl, a fj valsgtl. Aggdott, nem tudta elkpzelni, mi lesz ezek utn. Mit mondanak Robi szleinek? Azt, hogy egy fl llat õrlt lelõtte, aki a dgktban lakik? Ezt nem lehet mondani. Majd azt hazudjk, hogy elesett, s fejt egy vasdarabba ttte, ami a fldbõl llt ki. Ez taln hihetõ.
Mg hazafel tekertek, Cula elmondta a tervt Gabinak. Kzlte vele, hogy hallgassk el az igazsgot, hazudjk azt, hogy Robi elesett, s egy vasdarab sebestette meg. Gabi vevõ volt az tletre. Ha a szlõk megtudnk, hogy a dgktnl jrtak, s elhallgattk azt is, hogy egy ember van a ktban, aki segtsgre szorul, minden bizonnyal akkora verst kapnnak, amilyet mg soha. Fltek a bntetstõl, ezrt dntttek inkbb a hazugsg mellett.
Egyszer lltak meg tkzben, Gabi letrlte Robi arct, s kicserlte a vrtõl zott zsebkendõt, felldozva a sajtjt. A kissrc tovbbra sem mutatott semmifle letjelet, Cula s Gabi fltek haza menni, a sajt, s Robi szlei el kerlni, de tudtk, nincs ms vlaszts, muszj menni, mr csak Robi miatt is. Szmtottak r, hogy gy is kapnak verst, de mgsem akkort, mintha az igazsgot mondank el. Ha mindketten ugyanazt hazudjk, nem fog kiderlni az igazsg, legalbbis addig nem, amg Robi fel nem pl. s ha meggygyult, felplt, vele is lehet beszlni, hogy ugyanazt hazudja, mint õk. Mr ha lesz r alkalom. Mert ha Robi a krhzban tr maghoz, s az pp bent ltogat szlõknek, vagy az orvosnak elmondja az igazsgot, mielõtt õk beszlni tudnnak vele, akkor nagy baj van. Van mg egy lehetõsg, ha Robi maghoz tr, de szellemileg visszamaradott marad, nem tudja elmondani az igazsgot, de ezt Culk mg ellensgeiknek sem kvntk volna, nemhogy Robinak.
A srlt fit egyenesen haza vittk. A szlõk megijedtek, de nem bntottk a kt nagyfit. Viszont a vlemnyk meg volt rluk, hogy nem tudnak egymsra vigyzni, Robit minden rosszba bele rntjk. Cula ennl a kijelentsnl mondhatta volna, hogy Robi tlete volt az, amibõl vgl a baleset trtnt, de gy dnttt nem szl, inkbb lenyeli a bkt. Ha meg is emlti, nagy valsznûsggel nem hittek volna neki, amit az adott helyzetben teljesen megrtett.
Robi desanyja azonnal mentõt hvott, ami tz percen bell megrkezett, s a fival szirnzva szguldott a krhzba.
Culk nem vrtk meg a mentõ rkezst, elg feszlt, s knyelmetlen volt a helyzet. Inkbb flket, farkukat behzva haza somfordltak, akr egy gazdtlan kutya, amire sehol nem nznek j szemmel. Szvk szerint beksrtk volna Robit a mentõvel, de inkbb eltekintettek tõle, fõleg gy, hogy a srlt fit szlei ksrtk.
Lg fejjel kerekeztek hazafel. Mindketten szerettk volna, ha soha nem rnek haza. Az miatt is fjt a fejk, hogy sajt szleiknek el-e mesljk a trtnteket. Persze nem az igazsgot, hanem az elferdtett vltozatot. Rvid mrlegels utn gy dntttek, jobb, ha maguktl elmondjk, elõbb-utbb gyis megtudja mindenki. Jobb tlesni rajta, ha esetleg verst kapnak a trtntekrt, nem fognak belehalni.
A vndor szorgalmasan dolgozott a ktban. A szabaduls megvalstsn tnykedett, s ltott is r eslyt, hogy sikerlni fog. Bõ egy httel ezelõtt jutott eszbe az tlet, akkor vlogatta szt a hosszabb lbszrcsontokat, amik tehntõl, ltl szrmaztak.
Mikor a gyerekek megtmadtk õt, mert a kavicsdoblst, s a cszlizst tmadsnak vlte, gy dnttt, hogy tovbb nem szabad halogatni a dolgot. Ha ezek a bds klkk mr cszlival lõnek r, ki tudja, mit tesznek vele legkzelebb. Taln nagyobb kvekkel agyondobljk, vagy annyi lõ patknyt dobnak r, hogy eslye nem lesz vdekezni, letben maradni. Az is lehetsges, hogy j sok paprt dobnak a mlybe, s meggyjtsk, hogy õ elevenen elgjen, fldi maradvnyai, elvegyl a tbbi dg kztt, s soha senki nem tudja meg, hogy egy ember a dgktba veszett. Majd taln vtizedek mlva, ha mr a kt nem fog rendelteltets szerûen funkcionlni, s jn egy brigd kitakartani a tartalmt, akkor veszik szre az oda nem illõ emberi csontokat. De az is lehet, ha majd a kt megszûn ltezni, semmi takarts nem fog trtnni, egyszerûen tele dobljk szemttel, sittel, feltltik flddel, jl lednglik, s a tetejre fl mter vastag betont hznak.
Ezrt gy dnttt, hogy ki kell meneklni a ktbl. Szmtott r, hogy a gyerekek elõbb-utbb megint visszajnnek. A legjobb vdekezs a tmads, kimszik innen, elbjik, lesben fog llni, s ha a gyerekek megjelennek, kmletlenl lecsap rjuk, visszakapnak mindent kamatostl.
8.
Izgatott volt. Kezei kicsit gyetlenl, de szorgalmasan dolgoztak. gyelt arra hogy j munkt vgezzen, az lete mlik rajta. A hosszra vgott keskeny bõrcskokat a nyakba vetette, s odament a korbban kln vlogatott csontokhoz. Az elsõ terve az volt, hogy egy ltrt pt. Aztn rjtt, ha kimszik, a ltrt ki kell hzni, hogy ne vegyk szre a szkst. Nem tudta milyen nehz lesz egy legalbb nyolc mter hossz csontltra. Szmtott r, hogy nem tudn kihzni, ezrt elvetette ezt az tletet, s egy hossz rudat akart gyrtani, ami felr a ktgyûrû tetejig. Ez jval knnyebb lesz, mint a ltra, el tudta kpzelni, hogy ezt ki tudja hzni, s eltntetni.
Legelõszr hrom csontbl egy U alakot ksztett, erõsen, szorosan sszektzve bõrcskkal, hogy testslyt elbrja. Utna az U alak egyik szrt elkezdte hosszabbtani. Lassan haladt vele, a szr egyre nvekedett, s az U alakbl J alak lett. Elgedetten morgott, bfgtt, ltta hogy a dolog mûkdik, br ez igazbl csak akkor fog kiderlni, ha megprbl felmszni rajta. ppen ezrt nagyon gyelt a ktsekre, minden egyes bõrcskot alaposan meghzott, hogy minl szorosabb legyen.
Felmrte a rendelkezsre ll anyagot, gy llaptotta meg, hogy a csontokbl, s a bõrcskokbl is van elegendõ mennyisg, nem kell tbb lbszrat sszeguberlni, s disznt sem kell megnyzni.
Kt-hrom ra elteltvel a rd mr a kt felig rt. Minl hosszabb lett a szr, annl jobban rlt, jkedvt egyre nehezebben tudta magban tartani. Nha megllt kicsit pihenni, mert minden kts erõteljes meghzsakor a bõrcsk kezbe vgott, ami fjt neki. De jl tudta, hogy ennyi fradtsgot, s fjdalmat megr a szabaduls.
A nha beiktatott cigi sznetnyi pihenõk utn lankadatlan kedvvel folytatta a munkt, mintha nem is a ktban lenne, hanem egy gyrban, ahol teljestmnybrt fizetnek. s kzben azon jrt az esze, mit tegyen a hrom gyerekkel. Tbb lehetõsg is eszbe jutott, de vgl gy dnttt, hogy ugyanazt teszi velk, amit õ kapott tõlk. Belki mindegyiket a ktba, s megcszlizza õket.
Boldog volt. A csontszrral egytt nõt a jkedve, s ezt nvelte a tudat is, hogy mg ma, csupn egy-kt ra, esetleg hrom, s kiszabadul a dgkt rabsgbl.
Cult s Gabit eltiltottk egymstl a szlõk, mikor megtudtk, hogy Robival mi trtnt. Mindketten szigor egy hnapos szobafogsgot kaptak, s ez mellett tanulniuk kell, nem rt, ha pr tantrgy osztlyzatn javtanak. Az iskolban tudtak tallkozni, s beszlgetni, de haza jrni nem mertek egytt, nehogy meghosszabbodjon a szobafogsg.
Mikor megtudtk, hogy Robi mg mindig nem trt maghoz, Cula rezte, hogy bosszt kell llni. Ezt nem lehet annyiban hagyni, ha harc, ht legyen harc. Szemrebbens, s mindenfle lekiismeret furdals nlkl meg tudta volna lni azt a kegyetlen llatott a dgktban. Bosszs volt, minden porcikja a leszmolsra vgyott. Gabinak is szv tette, hogy tudott olyan bna lenni, hogy a ktba ejtette a cszlit. Nem õt okolta, csak idegessgben jegyezte meg. Gabi nem is nagyon vette magra, tudta, hogy ez miatt nem fognak sszeveszni, ugyangy bartok maradnak, mint eddig.
Kt ra kztt az egyik sznetben flrevonultak a folyos vgre. Itt nem zavarta õket annyira a tbbi gyerek zsivaja, nem volt lkdsõds, nyugodtan tudtak beszlgetni.
- Le kell szmolni azzal az llattal. Nem maradhat bntetlenl, amit Robival mûvelt.
- Van valami terved?- krdezte Gabi. Õ is gy gondolta, ahogy bartja, de annyira nem foglalkozott vele, hogy terve is lenne hozz.
- Van - vlaszolt Cula. - Kinyrjuk, elgetjk.
- Hogy akarod elgetni? Felgyjtod a dgkutat?
- Igen. Akkora tzet csinlok, amilyet mg nem ltott a vilg- mondta rsnyire szûktett szemmel, s mereven bmulta a szemkzti falat. Gabi nem szlt, valahogy sejtette, hogy Cula krdsek nlkl is folytatni fogja, elmondja tervt.
Teljesen kikapcsoltak a vilgbl, a folyosn szaladgl gyerekek nevetst, kiablst csak tvoli halk neszknt jutott el hozzjuk. A dgktbl a pokol mlyre kvntk a vndort, s elhatroztk, hogy nemcsak kvnjk, de oda is juttatjk.
- Teledobljuk fval a kutat. Meggyjtjuk, s hadd gjen az a stnfajzat. A pokolban ugyanez trtnne vele.- mondta Cula, gyûllettel a hangjban.
- Annyi fa a vilgon nincs-, jegyezte meg kzmbsen Gabi.
- J, nem sz szerint kell rteni, de annyit doblunk bele, hogy a csontjai is porr gjenek.- magyarzta Cula, s rezte, hogy agya forrni kezd a dhtõl.
- Kifejtend rszletesebben a vlemnyedet?- krdezte Gabi.
- Apmtl tudom, holnap fogjk vgni a hatrban az akcfkat. A levgott gakat egy kupacba szoktk rakni. Mivel a hatrban elg hossz akcfasor van, szmtsaim szerint pr mtereknt lesz egy kupac. Ha mr levgtk, s sszeraktk õket, vrunk egy-kt napot, hogy kicsit kiszradjanak. Ha szerencsnk van, esõ nem lesz, marad ez napos, meleg idõ. Ezeket fogjuk beledoblni, legalbb a kt egyharmadig.
- s hogy gyjtod meg?
- Kicsit gondolkozz mr. Akrhogy. Dobunk r gõ paprt, Molotov koktlt.
- Ez gyilkossg. s ha elkapnak?
- Robi let-hall kztt lebeg, az rendben van?
- De gy tudja mindenki, hogy baleset volt.
- Igen, de ha meghal, akkor mr nem baleset, hanem gyilkossg. Mg ha nem is tudnak rla, akkor is. Nem rdekel semmi, kinyrom azt a tetvet!- Cula elgg felidegestette magt, szerencsre megszlalt a csengõ, hogy kezdõdik a kvetkezõ ra.
9.
nnep volt a dgktban. A vndor sernyen dolgozott, s a rd mr olyan hossz volt, hogy kzel jrt a kt peremhez. A csontok s a bõrcskok fogytak, de nem volt jelentõsge, gy mrte fel, hogy biztosan elg lesz. Testbe izgalom kltztt, remegett a vgytl, hogy jra szabad legyen. Egyfolytban vigyorgott, cska fogai ignytelenl ktelenkedtek szjban. Torkbl morgsok, vakkantsok szakadtak fel, amit a trelmetlen rm hozott felsznre. Tudta hogy ez a nap az v, a szabaduls napja, ami ezutn piros betûs lesz letben. Ki tudott volna ugrani bõrbõl rmben. s persze a bicska is szent ereklye lesz ezutn, aminek fõszerepe van a szabadulsban, s abban, hogy eddig letben maradt.
Munka kzben a bntetst forralta, hogy bnjon el a gyerekekkel. Hrom fival szmolt, mert nem tudhatta, hogy Robit eltallta a cszlival. Azt sem tudhatta, hogy Robi milyen slyos srlst szenvedett, s abszolt nem volt benne biztos, hogy egyltaln eltallta valamelyik fit. Szmtsai szerint elkpzelhetõ lett volna, hogy tallt a lvs, s megsrlt egy gyerek. gy grgethette volna tovbb a gondolatmenetet, hogy taln az egyik fi a lvs miatt kidõlt a sorbl, s csak ketten jnnek bosszt llni, ha jnnek, mert ugye mg ez sem biztos. Minden lehetõsget szmba vehetne, ha foglalkozna vele, de most nem trõdtt ilyesmivel, sokkal fontosabb dolga van ettõl. Ezrt gy kszl, hogy hrom fi fog jnni, s valahogy kelepcbe kell csalni õket.
Egyszerû agya tervei szerint, amint kijut a ktbl, el kell bjnia. Keresni kell egy rejtekhelyet, ami biztonsgosan elbjtatja, de ami nincs messze a kttl, ahonnan kellõkppen lt mindent. s ahonnan pillanatok alatt odar a kthoz, ha a fik ott llnak a gyûrû szjnl, hogy egy hirtelen hatrozott mozdulattal bele lkje õket. Azt mg nem tudta, hogy tudja majd mind a hrmat bele lkni. Taln egyet bele lk, kzben a msik kettõ eszml, s dulakods fog kialakulni, amiben elkpzelhetõ, hogy õ fog alul maradni, amit nagyon nem akar. Taln ha az egyik srcot meglvi rejtekhelyrõl, s a vratlan lvstõl a msik fi bartjval lesz elfoglalva, addig kirobban a sûrûbõl, s a meglepett, ijedt fit belkheti a ktba. Mikor ez megvan, mr rr foglalkozni a lvstõl a fldn hempergõ, vagy pp mozdulatlanul fekvõ fival. Ezt a gondolatot mûkdõkpesnek tallta, br egy kicsit snttott, mert ott van mg a harmadik gyerek is. Vele is el kell bnni valahogy.
Kezdett bele bonyoldni, mert vglis mindhrommal el kell bnnia, radsul pillanatok alatt, hogy feleszmlni se legyen idejk.
Mikor kicsengettek az rrl, Gabi s Cula jra a folyos vgre vonult, tovbb szõni a haditervet.
- Az ok, hogy bosszt llunk, de nem kellene meglni.- mondta Gabi.
- De muszj. Ezutn brki emberfia, ha arra jr, s lenz a ktba, sztlvi a fejt? Vagy ha dgt dobnak bele, akkor is? Ezt nem lehet engedni.
- n flek, nem akarok ilyent tenni.
- Nem kell jnnd, ha nem akarod. Elintzem egyedl. Robit nzd, lehet, hogy mr nincs is az lõk sorban ez miatt az llat miatt. Ez nem ember, ez mr egy nem is tudom micsoda. Egy stnfatty, vagy hasonl.- gyõzkdte bartjt Cula. Gabi mlyen elgondolkozott. Ltta, hogy Cult nem tudja lebeszlni az õrlt tervrõl, s annak ellenre, hogy ellenezte a dolgot, el tudta kpzelni, hogy segt Culnak.
A kvetkezõ sznetben azt trgyaltk, hogy mi kell a terv vgrehajtshoz. Abban maradtak, hogy visznek magukkal fekete-fehr jsgpaprt, j pr doboz gyuft, ngyjtt, s egy vegben, vagy kis marmon kannban benzint. A szobafogsg most mellkes, el fognak szkni hazulrl. Teljesen lebeszltek mindent, napra, rra. Percre pontosan. Mikor mindennel megvoltak, nmn lltak, csak a tbbi gyerek zsivaja hallatszott, de õk ezt nem igazn hallottk, csak testben voltak a folyosn, llekben s szellemileg mr a dgktnl jrtak.
Gabi kicsit bizonytalan volt. Bosszt akart llni Robirt, de nem gy, hogy annak egy emberlet legyen az ra. Vvdott magban, flt a lebukstl, hogy utlag kiderl minden, elkapjk õket, s mennek a javtintzetbe, vagy fiatalkorak brtnbe. Ezt nem tudta elkpzelni. Hogy õ brtnbe kerljn, kitve sanyargatsnak, parancsoknak, egy perc nyugta nem lenne szabadulsig, lelkileg megtrve, testileg megregedve szabadulna ki, ettõl mg a hall is jobb.
Cula trte meg a csendet.
- Akkor kezet r- mondta, s jobb kezt oda nyjtotta bartjnak. Gabi keze elindult, majd megllt, s vgl nem fogott kezet Culval. Visszahzta jobbjt, s lesttt fejjel megszlalt.
- Ne haragudj, n ezt nem tudom megcsinlni. - Szgyellte magt, arca pirosan gett, agya lktetett. Knyelmetlen helyzet alakult ki, s sajt magt is knyelmetlenl rezte. Cula is leengedte kezt, s fejt oldalra fordtva, mint akit ram ttt meg, elgedetlenl felshajtott.
- Ha nem, ht nem. Akkor megteszem egyedl. - Sarkon fordult, s Gabit a folyos vgn hagyva visszament az osztlyterembe. Trtnt mindez akkor, mikor a vndor befejezte munkjt.
A csontrd csln llt, a kt falnak tmasztva. Behajolt, enyhe rdiusz volt benne, mintha gumibl kszlt volna. gy nzett ki, megfelel arra a feladatra, amire kszlt.
A vndor rmmel nzte mûvt, boldogsga hatrtalan volt. Trelmetlen ggygsek hagytk el szjt, nzett felfel, a kt tetejhez, nzte az eget, ahol jra a rgi let vrja.
Megfogta a hossz rudat, prblta a felsõ kamps vgt a ktgyûrû szlre akasztani. Sikerlt megfelelõ magassgba emelni, ez nem okozott gondot, mert csak kevssel volt rvidebb a kt mlysgtõl. Viszont a hossz rd mindig eldõlt jobbra, vagy balra, ami megneheztette a terv vgrehajtst. Nagyokat nygtt erõfeszts kzben. rezte, hogy hasizma, s a kezek izmai feszlnek a knldstl. Tbb sikertelen prblkozs utn pihenõt tartott. Fjtatott, lihegett, kezeit rzva laztotta. Nem vettk kedvt a hibaval prblkozsok, tudta, hogy elõbb-utbb sikerlni fog. Sikerlnie kell, nincs ms vlasztsa.
jra nekigyrkõztt a feladatnak, s tovbb birkzott a meneklst, a szabadsgot jelentõ csontrddal. Az eredmny ugyanaz volt, mint elõzõleg. Egyms utn tbb ksrlet, hasztalanul. Nem adta fel, szorgalmasan prblkozott. Tenyerei fjtak a sok ktzstõl, de ez nem szegte kedvt, tûrte a fjdalmat. A rd dlnglse miatt hol erre, hol arra lpkedett, amitõl enyhn hullmzott, s csobbant a bûzs l. Egyszer majdnem elesett, de sikerlt fenkre huppannia egy dgn, megszva, hogy a dgiszap al merljn.
Megtrtnt a vrva vrt mozdulat. A rd teteje beleakaszkodott a gyûrû szlbe. Enyhe csodlkozs fakadt fel torkbl, aztn rmben megint tombolni kezdett. Csapkodta a bûzs lt, ugrlt, kiablt, pancsolt. Most mr semmivel nem foglalkozott, nem rdekelte a fjdalom, a sok kszkds, az eddig meglt szenveds, mr csak egy cl lebegett elõtte. Felmszni a rdon, s kijutni a szabadba, vissza az letbe.
10.
Mindkt kezt feje fl nyjtotta, s megfogta a rudat. Tett pr erõteljes rntst, gy tesztelve a rd erõssgt, teherbrst. A rngatsok kzben a rd minimlisan megnylt, majd visszarugzott eredeti llapotba. Ennyit engedtek a ktsek diletlni. Elgedett mosoly jelent meg arcn, gy dnttt, a teszt sikeres, a rdnak megfelelõ teherbrsa van.
Kinyjtott kezeivel megszortotta, s alul kr kulcsolta lbait. Egyszerû ktlmsz technikval prblt felfel haladni. Lbait felhzta, kulcsolssal szortott, majd kezeit jra kinyjtva, feljebb kapaszkodott. rezte, az õ fizikumval nem lesz knnyû feladat kimszni innen, de az akarat azt sgta, sikerlni fog.
A terhelstõl a ktseknl fradtan shajtoztak a bõrcskok. Minden egyes lbkulcsolsnl, s j fogsnl a rd enyhn himblzott oldalra. Szenveds volt a mszs, a kt falval is meg kellett kzdeni. Minden lbfelhzsnl trdei a betonnak tkztek. Igyekezett vatosan, lassan mszni, ha trdei tallkoznak a betonnal, minl kevsb legyen fjdalmas, ne nagyon sse meg, s ha lehet, ne horzsolja le cafatokban lg ruhjt, s a bõrt.
A rd elhagyott rszt, amin mr felmszott, prblta lergni, de a ktsek tl erõsek voltak. gy akarta eltntetni a nyomot, a bizonytkot. Abban a hitben volt, hogy a lergott csontok visszaesnek a kt aljra, de a ktsek miatt nem gy trtnt. Eszbe jutott egy msik megolds. Miutn mr kint lesz, felhzza a rudat a ktbl, aztn bicskjval elvagdalja a bõrcskokat, s minden egyes bõr s csont darabot visszadob a ktba.
Nha megllt pihenni, ilyenkor lbait erõsen kulcsolta a rd kr, s kezei szortsn engedett. Lbai brtk a strapt, kezei voltak fradkonyabbak. Mszs kzben folyamatosan nygtt, hrgtt, prszor kptt egyet, ami tompa csattanssal landolt a kt tartalma felsznn. Nha felnzett, mennyi van mg htra, s ltta, hogy a kt felsõ pereme egyre kzelebb kerl. Ez a ltvny erõt adott neki, spanolta akaraterejt, s nagy erõfesztsek kzepette, ha lassan is, de biztosan haladt felfel.
Megfogta a ktgyûrû szlt. Lbai kulcsolsa biztonsgosan tartotta. vatosan kidugta a fejt, s krlnzett. Sehol egy llek, csak a kihalt hatr, tcskk ciripelse, bogarak dngicslse, madarak csicsergse, de emberi lny, s hang sehol. Ennek rlt, de bujklt benne a flelem, hogy brmikor jhet ember errefel.
ggyel-bajjal, nagyokat nygve kimszott, s elterlt a kt mellett a fldn, a porban. Ragacsos, nedves, izzadt testre, ruhjra rragadt a por, de most ez volt a legkisebb problmja.
Felllt, s jra krlnzett. Mg soha nem ltta ilyen szpnek a hatrt. A napfny aranysznûre varzsolta a bzatblkat, a szraz gaz is riktan vilgtott. Szemeivel hunyorogva nzte a tjat. Mintha nem is itthon lenne, hanem valami denkertben, oly csodaszp volt szmra a hatr. rmben legszvesebben felvlttt volna, krbe tncoln a kutat diadalittasan, hogy oly hossz idõ utn sikerlt kimeneklnie, legyõzte a mlysges betonlyukat, de nem tehette, nem merte. Most fontosabb dolga volt.
Hossz percekig kszkdtt, birkzott a rddal, mire sikerlt kihznia. Szeretett volna pihenni, de sietnie kellett. Brmikor jhet valaki, s nem akarta hogy meglssk. A rd egyenesen hevert a poros talajon. Megfogta a vgt, felemelte a ktgyûrûre. Hzott rajta annyit, hogy az elsõ csont a kt szjban legyen. Elõvette rgi kis bicskjt, s pr mozdulattal elvgta a bõrt. A csont s a bõrcsk tehetetlenl zuhant a mlybe, vissza oda, ahova val. Aztn megint hzott vagy fl mtert a rdon, vgott, a csont s a bõr hullott, mint elõzõ alkalommal. Sûrûn pillantott fel, oldalra, ijedten figyelt, nem jn-e valaki. Prblt sietni, hogy minl elõbb vgezzen, aztn elbjni, vrni a gyerekeket.
Ezeket a mozdulatokat legalbb hsszor kellett megismtelnie, mire a rd elfogyott, s az utols darabig visszakerlt a ktba.
Mikor vgzett a rd eltntetsvel, elrakta a bicskt. Kiszaladt a fldtra, s kavicsokat szedett a nyakban lg cszlihoz. Sikerlt ssze szedni egy markra valt, megfelelõ nagysgakat, s betette abba az egy mg p zsebbe, amelyikben a bicska pihent. jra krl nzett, mg mindig sehol senki. Egyik kezvel a cszlit szortotta mellkashoz, msikkal a zsebt fogta, hogy a kavicsok ki ne szrdjanak, s berohant az akcfk, bokrok nyjtotta sûrûbe.
Hanyatt fekdt az avaron, s elgedetten szuszogott. Orra igencsak szrcsgtt, a benne lvõ takony nem mostanban lesz kifjva. Boldog volt, ki tudott volna rohanni a vilgbl. A tudat, hogy kiszabadult a kt rabsgbl, visszahozta letkedvt. Mr nem rezte azt a tmny bûzt, dgszagot, ami a ktban terjengett. Most milli illat knyeztette orrt. A levgott, szraz tarl, a friss fû, a gaz, a tavasz vgi levegõ illata mind-mind parfmknt terjengett el szaglszervig. Mghozz olyan parfmknt, amit csak neves hressgek tudnak megvenni mregdrga ron.
Felllt, s krlnzett, felmrte a terepet. Az gak, levelek tkletesen elrejtettk, br a kt egy kicsit messze volt. Elindult a sûrûben, kzelebbi, de szintn jl elrejtõ helyet keresni. Az akcsor ht-nyolc mter szles, s tbb kilomter hossz lehetett. A kzte burjnz bokrok, gisz-gazok arrl rulkodtak, hogy a hatr ezen rsze igencsak el van hanyagolva.
Lassan haladt elõre. Ennek rlt, mert az volt az oka, hogy rengeteg bokor, g, mindenfle ksznvny neheztette tjt, ami azt jelenti, hogy a sûrû tkletes menedk, rejtekhely. Tallt is egy megfelelõ helyet, ami kzel volt a dgkthoz. Egy picurka tiszts a sûrûben, ahol nem gtolta semmifle g. A kis tiszts szln, a fldthoz, s a dgkthoz esõ oldaln felfedezett egy elhalt, kitrt fatrzset. Lelt r, s a levelek kzt prblt nylst tallni, hogy akadlytalanul lthassa a kutat. Ide-oda dlnglt, kereste a legjobb szget, a legjobb rltst a ktra. Vgl meg is tallta, csak pr vkony leveles g volt tban. Felllt, kt lpssel a sûrû szlhez rt, s letrte a kmlelõnyls tjba lg gakat.
Visszalt a helyre, s ellenõrizte a kiltst. Megfelelõ volt. Tett mg egy prbt, nyakbl leakasztotta a cszlit, tltetlenl clzott, majd elengedte a kihzott gumit.
Elgedett volt, innen lve tkletesen tudott clozni, s remnyei szerint az ellensget is meg tudja sebesteni, ha eljn a megfelelõ pillanat. A cszlit visszaakasztotta a nyakba, s vrta a hrom fit.
Aztn minden terve romba dõlt, mikor a tvolbl kzeledõ mezõgazdasgi gpek motorzgst hallotta meg. Felpattant lõhelyrõl, s vadul morgott, mint az almot vdõ nõstny oroszln. Fejt kidugta a levelek kztt, s elnzett a hangok irnyba. Emberek kzeledtek traktorokkal, nyrni az akcfkat, de õ errõl semmit nem tudott. Visszahzdott a kis tisztsra, s ijedten forgoldott mindenfel. Hirtelen nem is tudta, mit tegyen. Aztn vratlanul kitrt a sûrûbõl a msik oldalon, ellenkezõ irnyban, mint ahogy a kt s a fldt helyezkedik el. Rohant a vgtelen puszta szntfldeken, minl messzebb akart jutni, nem szeretett volna tallkozni egy emberrel sem.
11.
A hrom kislny a hatrban jtszott, ott, ahol babzni szoktak. Nem is jtszottak, csak ltek a rten, s beszlgettek. Babk helyett most kerkprok voltak nluk. Kerkproztak a kzsg utcin, majd kijttek a hatrba, ahol mindig nyugalom, csend van. Ahol lvezhetik a madarak dalolst, a simogat lgy szelet. Trklsben ltek, egy kis krt alkotva, s beszlgettek.
Az volt a tma, vajon milyen lehet finak lenni. Mindhrman egyet rtettek abban, hogy biztos rossz, mert szerintk lnynak lenni sokkal jobb.
- A fik hlyk. Mindig bntjk a lnyokat.- mondta Julika, akinek a csalnosba dobtk a babjt. Kicsi srtõdttsg volt hangjban, s harag a vilg minden fija irnt.
- Ha n fi lennk, nem bntanm a lnyokat.- vette t a szt Eszter. - Mindig segtenk nekik.
- Azt nem tudhatod.- reaglt Dra. - s soha nem is fogod megtudni, mert nem tudsz fi lenni.
- De kiprblhatnnk, milyen lehet finak. Azrt egy napra szvesen lennk fi, csak gy prbakppen.- Dra kerek szemekkel nzett Eszterre. A szve mlyn õ is fiv vltozna egy napra. Kvncsisgbl, vajon milyen lehet igazn szeretni a focit, s mûvelni, milyen rzs llva pisilni, s minden csnyt kiprblna, amit ltalban a fik mûvelnek.
- Ma legynk fik.- tancsolta kt bartnõjnek.
- Mi van?- krdezte Eszter.
- Hogyan?- tette fel a krdst Julika is.
- Ma csinljunk olyan dolgokat, amiket Culk szoktak.
- Jj... de mgis, mit?- jtt az jabb krds Esztertõl.
- Jl tudjuk, hogy miket szoktak mûvelni. Kivlasztunk prat, s ma mi is azt fogjuk csinlni .- magyarzta Dra. Bartnõi mosolyogtak, testkbe izgalom kltztt, de ltszott rajtuk, hogy tetszik nekik az tlet.
- Menjnk vgig, Culknak mi a szrakozs. Persze csak rossz dolgok lehetnek.- Eszter s Julika elnevette magt, mr nagyon vrtk, hogy egy kicsit rosszalkodhassanak.
- rgents.- mondta Eszter.
- Madrfszkek kirabolsa.- folytatta Julika.
- n ilyenben nem veszek rszt.- mondta Dra. - De egy bicajfogba benne vagyok.
- Az nem rossz dolog.- mondta Eszter.
- Attl mg kiprblhatjuk.- vlaszolt Dra. Neki tetszett ez a jtk, de õk soha nem szoktk jtszani, gy gondolta, most itt az alkalom.
- Cszlizs.- bõvtette a listt Julika.
- Ezt pont te mondod, te kis szende lny?- krdezte csodlkozva Dra, s nevetve nyomott egy puszit a legkisebb lny fejre.
- Igen, van is cszlim, itt van a zsebemben.- vlaszolt Julika, s elõvette. Kicsi gas nyugodott a tenyerben. Jval kisebb cszli, mint Gabi, s a gumi is gyengbb rajta, de mgiscsak cszli.
- s mire szoktad hasznlni?- krdezte Dra. Mg mindig nevetett, fõleg mikor megltta a pici cszlit a kislny kezben.
- Ht igazn mg soha nem hasznltam.- vlaszolt Julika. - De nem rt, ha van. Sose tudni, mikor van r szksg.- mondta aranyosan pislogva.
- Ok. Eddig van a bicajfog, s a cszlizs. Mi legyen mg a mai program?- nzte krdõn Dra a lnyokat.
- Nzzk meg a dgkutat.- javasolta Eszter.
- Fj, n oda nem megyek. Ott olyan bds van.- mondta Dra undorral az arcn.
- Ht ott tnyleg bds van.- csatlakozott hozz Julika.
- Eddig mindegyikõtk mondott valamit. Julika mondta a cszlizst, Dra a bicajfogt. n a dgkutat mondom. Culk oda is szoktak jrni.- Dra kicsit megborzongott a gondolattl. Julika tekintetn is ltszott nmi izgatottsg, kis flelem.
- Nem bnom.- egyezett bele Dra. - De az lesz az elsõ. Odamegynk, belenznk, s mr jvnk is el onnan.- tekintete Julikra siklott, akinek semmi ellenvetse nem volt az tlettel kapcsolatban.
Fellltak, s lbukat tvetettk a bicajokon. Julika visszagymszlte zsebbe a cszlit. Nha szokta bkni a combjt tekers kzben, de most sikerlt gy visszahelyezni, hogy nem fog kellemetlen pillanatokat okozni.
Egyms mellett tekertek a fldton, kzben beszlgettek. Lassan haladtak, Dra nem bnta volna, ha soha nem rnek oda a kthoz. Megbeszltk, hogy majd keresnek valami trgyat, rossz veget, paprdobozt, amire lehet cszlival lõni. Azt kizrt dolognak tartottk, hogy madarakra lõjenek. Csakgy mint az rgentst. Haza menni vzrt, visszatekerni a hatrba, kinteni szegny, aranyos jszgot, ehhez nem volt szvk. Ehhez tnyleg finak kellene lenni.
Ha a dgktnl vgeznek, a cszlizs fog kvetkezni, ami izgalmas jdonsg szmukra. Ez az egyetlen dolog, amit mind a hrman igazn vrtak. Tervk az volt, hogy a bicajfogt utoljra hagyjk. Azt akr majd a hazafel vezetõ ton is lehet ûzni, mr ha mg egyszer haza rnek az letben.
A Nap magasan jrt fenn az gen. Nem sprolva sugaraival, szorgalmasan melengetett embert, llatot, ft, bokrot, s az egsz tjat.
A vndor a gazban hanyatt fekve heverszett. Mellette csrgedezett a kis patak, ami nem volt kt mternl szlesebb, s mlysge is elenyszõ. Kihasznlva a lehetõsget, megfrdtt, lemosta magrl a tbb hnapos koszt, bûzt, llati maradvnyokat. Ruhja mg flig vizes volt, de gy is kellemes meleg knyeztette testt, amihez az utbbi idõben nem volt szerencsje. lvezte a semmittevst, a jlesõ fekvst, a Nap melegt.
J ideje mr, hogy elmeneklt rejtekhelyrõl. A Nap llsbl gy llaptotta meg, hogy mr igencsak ksõ dlutn lehet. A munks brigd, akik megzavartk õt, akik miatt el kellett meneklnie, mr biztos vgeztek, elkpzelhetõnek tartotta, hogy visszamenjen a fk, bokrok nyjtotta sûrûbe.
tkzben a fldet psztzta tekintetvel, s ha megltott egy kavicsot, felvette, s zsebbe rakta. Gondolkozott, mennyit kell majd vrnia, vajon mikor jn a hrom fi a kthoz. Vglis mindegy volt neki, vr õ rkat, esetleg napokat is, ha kell.
Mikor megltta a hossz, szles akcsort, megszaporzta lpteit, fejt ide-oda kapkodva, figyelte, nem tûnik-e fel valahol a lthatron ember.
De a magasan replõ madarak, mindenfele cikz rovarok kivtelvel senki ms llek nem volt kzel, s tvol.
A lnyok a fldre dntttk kerkprjukat, s orrukat befogtk.
- Eszmletlen ez a bûz.- mondta Dra. Szabad kezvel a levegõt legyezte maga elõtt, de hiba. A hatalmas, tmny bûz elterelsre eslye sem volt. Nem is ezrt legyezte a levegõt, az egsz mozdulat csak sztnsen jtt.
Orrukat elengedtk, s fanyar fintorral lpdeltek a kthoz. Megtmaszkodtak a peremn, s lenztek a mlybe. Fogalmuk sem volt, mekkora szerencsjk van. Ha a vndor nem szabadul ki korbban, komoly eslye lett volna, hogy most valamelyikk kap egy fejlvst.
- Halljtok?- krdezte Eszter.
- Mit?- krdeztek vissza a tbbiek szinte egyszerre.
- Valaki jn.- vlaszolt, s riadt tekintettel nztek az akcsor fel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
