2.

Lambert:

Persze, figyelni fogok.

Jázmin:

Szereti a meséket.

Lambert:

Klassz, azokat én is szeretem.

Majd oda ültetem az ágy melletti székre, onnan mindig látni fogja a tévét.

Jázmin:

Ez megnyugtat.

Lambert:

Ne félj, jó helye lesz itt nálam.

Jázmin:

Oké. A fiú meg megmarad nekem.

Lambert:

Ő is szokott tévézni?

Jázmin:

Nem nagyon. Csak néha.

Lambert:

Nem baj, ha elköszönök?

Kezdek álmosodni.

Jázmin:

Nem. Azt hiszem én is megyek aludni.

Lambert:

Kíváncsi vagyok, holnap meg érkezik-e a maci.

Jázmin:

Arra én is kíváncsi vagyok.

Lambert:

Holnap este leszel?

Jázmin:

Igen.

Lambert:

 Az jó. Én is leszek.

Vigyázz magadra, jó éjszakát.

Jázmin:

Jó éjt.

Lambert:

Szia.

Jázmin:

Szia.

   Az elköszönés után Jázmin kilépett a programból, kikapcsolta a gépet, és mosolyogva állt fel. Kezeit kinyújtotta feje felett, és nyújtózás közben ásított egyet. Örült Lambertnek, mert ha magányos is, az esti cseteléseknek köszönhetően mégsincs egyedül. Nem hitte volna, hogy vannak még ilyen emberek, akikkel lehet normálisan, kultúráltan társalogni a világhálón. Sajnos sok rossz tapasztalata van ezzel kapcsolatban. Nem egy férfival ismerkedett meg a neten, de szinte mindegyiknek a második mondata az volt, hogy megkérdezték, mikor lesz szex. Jázmin ezekkel az alakokkal soha többet nem állt szóba. Biztos vannak ilyen könnyűvérű nők is, de ő nem közéjük tartozik. Normális életet él, rendesen dolgozik, teszi a dolgát, megbízható, csak egy társ hiányzik az életéből, és bízik benne, hogy előbb-utóbb meg is találja. Addig is itt van Lambert, és a maci. A fiú maci, ami egyedül maradt. Most már ő is magányos, társ nélkül ül a fotelben. Jázmin elszakította tőle a párját, akivel hosszú évek óta együtt voltak rosszban, és még rosszabban, ami persze nekik jó volt.

   Jázmin a fürdőszobába vette az irányt. Elvégezte szokásos teendőit, aztán átöltözött. Hálóinget nem használ, csak úgy, laza öltözéket visel alváshoz. Most egy fehér pólót, és egy lila rövidnadrágot húzott fel. A póló alatt nincs melltartó, és a nadrág is vadító. Ha Lambert látná ebben a szerelésben… és e gondolatra, mosolyra húzódott a szája.

   Visszatért a szobába. Felkapcsolta a villanyt, nekiállt megvetni az ágyat, ami két személyes, de így egyedül elég széles. Nem is bánja, mert amikor kicsit fáradtabb a kelleténél, ki tud rajta terülni, mint a gyalogbéka. A lepedőt nagy rutinnal, egy mozdulattal terítette az ágyra, utána kihúzta belőle azt az egy-két ráncot, majd helyére tette a vánkost, és a paplant. Nem vesztegette az időt, amint ezzel végzett, elindult, hogy lekapcsolja a villanyt. Menet közben elhaladt a fotel előtt, és mosolyogva nézett a megárvult fiú macira. Mikor a szoba sötétbe borult, hosszú léptekkel szökellt vissza az ágyhoz, és bebújt a paplan alá. Hanyatt fekve ismét nyújtózott egyet, utána oldalára fordult, a fiú maci felé, elhelyezkedett magzat pózban, és rövidesen elaludt.

   Az egyedül maradt fiú maci mozdulatlanul ült a helyén, mereven bámulva a szoba sötét űrjébe. Csendes volt az este, csak néha hallatszott be kintről egy-egy autó zúgása, valahonnan halk kutyaugatás törte meg a csendet, messziről emberi hangfoszlányok érkeztek, de ezek a zajok nem zavarták Jázmin álmát.

   A maci a párjára gondolt, vajon hol lehet most, mit csinálhat, kinél van, jó helye van-e. Annyi sok-sok közösen töltött év után egyik pillanatról a másikra elszakították őket egymástól, úgy érezte, a testéből téptek ki egy darabot. Fájt neki az, ami az embernek a lélek, és a szív. Szenvedett egyedül, fájdalma az egekig ért, és érezte, ez a kegyetlen húzás Jázmin részéről nem maradhat büntetlenül. Szemeit összehúzta, fejét jobbra fordította, és szigorú tekintettel, baljós vigyorral nézett a csendesen szuszogva alvó nőre.

                                  Március 17. Csütörtök.

   Lambertnek szerencséje volt. Még a délelőtti órákban, mielőtt elment volna az önkormányzathoz, a posta meghozta neki a macit, amit Jázmin adott fel. Fél órán múlt az egész, a postakocsi tíz órakor állt meg a ház előtt. A férfi miután átvette a csomagot, izgatottan vonult be vele a szobába, és az íróasztalfiókból elővéve egy szikét, óvatosan kibontotta. A vastag kartondoboz illesztéseinél a széles ragasztószalagot vajként szelte az éles penge, így Lambert pillanatok alatt felnyithatta a tetejét, hogy kivegye a tartalmát. Meg is lepődött, mert a lány maci erősen be volt parfümözve, nyilvánvalóan azzal az illattal, amit Jázmin használ. A férfinak tetszett, és arcába nyomta a macit, hogy minél erősebben érezze az amúgy sem gyenge illatot. Nagyon tetszett neki ez a parfüm, és elgondolta, hogy ez Jázmin illata, vadítóan hatott az egész gondolat. Gyomra megremegett, elképzelte, hogy most nem is a macit, hanem a nőt szorítja magához, és a nyakához dugja a fejét, az orrát, hogy érezze ezt a gerjesztő parfümöt. – „a boszorkány!”- gondolta magában Lambert mosolyogva. Ez a nő nincs tisztában a következményekkel. Ez a parfüm komoly dolgokat képes produkálni, feléleszti az ösztönöket, felturbózza a hormonokat, beindítja a gondolatokat, a fantáziát, és az egésznek az eredménye egy hatalmas kangörcs.

   Eltette a szikét, a dobozt az íróasztal mellé rakta a földre, és a macival a kezében az ágyhoz ment. Ott az ágy melletti székre ültette a hófehér plüssállatot, félig a szék támlájának, félig a szék melletti szekrény oldalának támasztva. Így a maci tökéletesen látta a tévét, bár most épp nincs bekapcsolva. Lambert leült az ágyra, és örömmel nézte az új ajándékot. Ujjait orrához emelte, azokon is erősen érződött a parfüm, és elhatározta, a ma esti csetelés fő témája a találkozás lesz. Mindenképpen most hétvégén, szombaton, minél hamarabb, ahogy csak lehet. És holtbiztos, hogy találkozáskor szorosan magához öleli a nőt, ha már így bevadította ezzel a fránya illattal. Hogy utána mi lesz, azt nem tudni, de Lambert bármit el tud képzelni ezek után, legalábbis saját részről. Észrevette, hogy a parfüm hatására valamit érez Jázmin iránt. Egy olyan érzés, ami eddig nem volt. Csakis az illatos maci megérkezése óta, szinte pillanatok alatt alakult ki, és most azon gondolkozott, hogy a nő vajon ezt szándékosan tette, vagy sem. Az biztos, hogy direkt parfümözte be a macit, csak az a kérdés, hogy milyen szándékkal. Pedig a hülyének is világos, nem kétséges, hogy Jázmin így szeretné meghódítani Lambertet a távolból, még a találkozás előtt. De ez sem törvényszerű, lehet, hogy csak megszokásból, ugyanúgy ahogy saját magát, parfümözte be a macit is. Mindegy, majd este kiderül.

   A férfi 22 óra után pár perccel jelentkezett be MSN-re. Jázmin még nem volt ott, de nem tudta türtőztetni magát, ezért ráírt.

Lambert:

Szia.- köszönt, majd meg is lepődött, mert rá pár másodpercre jött a válasz.

Jázmin:

Szia.

Lambert:

Itt vagy?

Jázmin:

Igen.

Lambert:

Nekem azt jelzi, hogy nem vagy bejelentkezve.

Jázmin:

Rejtve vagyok fenn.

Lambert:

Ki elől rejtőzködsz?

Jázmin:

Mindenki elől.

Lambert:

Miért?

Jázmin:

Hogy ne zavarjon senki, nyugodtan tudjunk társalogni.

Lambert:

Ez aranyos.

És mindez miattam?

Jázmin:

Igen.- Lambert némán nézte a monitort, bámulta a nőt, akivel még soha nem találkozott, de az illatát már érezte, sajnos nem úgy, ahogy igazán szerette volna. Jázmin szándéka kezdett egyre nyilvánvalóbb lenni, mert az illatos maci után, most kivágott felsőben, és szűk nadrágban ült a kamera előtt, hogy a férfi láthasson minden domborulatot, melyeknek komoly hatásuk lehet egy új párkapcsolat elindításához.

Lambert:

Nagyon csinos vagy.

Jázmin:

Köszönöm.- és megint azzal a szende tekintettel nézett lefelé, jelezve, hogy kicsit zavarba jött a jóleső bóktól.

Lambert:

Ma megkaptam a macit. Köszönöm szépen.

Jázmin:

Ennek örülök, nagyon szívesen.

Lambert:

Nagyon szuper illatod van.

Jázmin:

Lehet érezni a macin?

Lambert:

Micsoda? Az egész lakás tele van az illatoddal.

És nagyon tetszik.

Jázmin:

Hova tetted?

Lambert:

Az ágy, és a szekrény közötti székre.

Onnan jól látja a tévét.

Jázmin:

Oké.

Lambert:

Mondtam én, figyelni fogok, és ha szeret tévézni, akkor megkapja.

Jázmin:

Rendes vagy.

Lambert:

Lenne egy kérdésem.

Mikor találkozunk?

Jázmin:

Arról volt szó, hogy most szombaton.

Lambert:

Neked az megfelel?

Jázmin:

Igen.

Lambert:

Szuper, nekem is.

Már csak az a kérdés, hogy hol, és hány órakor.

Jázmin:

Meg kell néznem, mikor van vonatom, és csak az után tudom megmondani hánykor.

Lambert:

Oké, de hol?

Jázmin:

A fővárosban.

Lambert:

Hova érkezik a vonatod?

Jázmin:

Az Északi pályaudvarra.

Lambert:

Gondolhattam volna.

Jázmin:

Mert?

Lambert:

A legtöbb vonat oda érkezik.

Jázmin:

Meg is nézem, mikor megy vonat.

Lambert:

Rendben, addig én hamar kiszaladok egy cigire.

Sietek.

Jázmin:

Oké.

   Lambert kiment, és rágyújtott. Kicsit sajnálta Jázmint, mert neki szinte a fél országot át kell utaznia, hogy találkozhassanak. Még szerencse, hogy kis országban élnek, de Jázminnak így is órákba fog telni, mire felér a fővárosba. Azon gondolkozott, valami ajándékkal meglepi a nőt, de hogy mivel, arról még fogalma sem volt. Virág biztos illene, és dukálna is az alkalomhoz, de mire Jázmin hazacipeli a hosszú úton, addigra elszárad. Vagy ha nem is, két nap múlva úgyis kidobná a szemétbe. A csoki, bonbon, megint annyira sablonos, mint a virág. Esetleg egy klassz könyv, egy lemez jó zenékkel, vagy egy plüssállat értelmesebb lenne. Ezeket legalább nem dobja ki, mint a virágot. Ha nem is tetszik neki, de csak elteszi emlékbe. Ha nem hallgatja a lemezt, nem olvassa a könyvet, mégiscsak egy kézzel fogható, időtálló ajándék, ami később emlék lesz, illetve emlékeket idéz, ugyanúgy mint a plüssakármi is. A cigit elszívta, de hiába gondolkozott, nem tudott dönteni, milyen ajándékot vegyen. Annyit sikerült előre haladnia ez ügyben, hogy a virágot kizárta, és a kör leszűkült. Könyv, lemez, vagy plüssállat. Majd később eldönti, van még egy kis idő.

   Leült az íróasztalhoz, és írni kezdett.

Lambert:

Itt vagyok.

Jázmin:

Én is.

Lambert:

Sikerült megnézni a vonatot?

Jázmin:

Igen.

Reggel fél hatkor indul egy, azzal fél tízre lennék az Északiban.

Lambert:

Nem semmi.

Jázmin:

Mi?

Lambert:

Hogy négy óra az út.

Jázmin:

Annyi. Minden bokornál megáll.- a férfi elkomolyodott. Mozdulatlanul lesett.

Jázmin:

Baj van?

Lambert:

A maci… Megmozdult.- Jázmin ezúttal már nem dőlt be ennek a trükknek.

Jázmin:

Már megint kezded?

Lambert:

Bocs. Azt hittem megint sikerülni fog.

Jázmin:

Ezután azt se fogom elhinni, amit kérdezel.

Lambert:

Szóval, mikor találkozunk?

Jázmin:

Fél tízre érek a pályaudvarra.

Lambert.

Oké. Addigra ott leszek.

A peronon foglak várni.

Jázmin:

Már nagyon várom.

Lambert:

Én is.

Miről fogjuk megismerni egymást?

Jázmin:

Az arcról.

Lambert:

Tényleg.- írta, és elnevette magát.

Az előbb nem dőltél be a macis tréfának.

Jázmin:

Hát elég ijesztő tréfa volt.

Lambert:

Erről jut eszembe, szereted a horrort?

Jázmin:

Nem igazán, de már láttam pár horrorfilmet.

Lambert:

Az nagyon jó.

Én imádom. Eddig még nem is nagyon volt szerencsém olyan nőhöz, aki néz horrort.

Jázmin:

Mondom, én se sűrűn nézek.

Lambert:

De nem zárkózol el előle.

Velem majd megnézel egyszer egy horrorfilmet?

Jázmin:

Persze. És ha félni fogok, odabújok hozzád, és az arcom a mellkasodba fúrom.

Lambert:

Azt hiszem, ennek semmi akadálya.- és megint érezte azt a különös érzést, ami a maci megérkezése óta keletkezett. Újra elkapta a vágy, hogy a nő nyakán vehessen mintát a parfüm illatából. Járt az agya, és azt gondolta, nincs kizárva, hogy szombaton az első találkozáskor puszi helyett esetleg csók csattan, és egymásba szeretnek. Ez reális elmélet, ahogy a dolgok folynak, és alakulnak, minden esély megvan rá.

   Gondolatai szertefoszlottak, és már bánta, hogy nem a lottószámokkal tréfálkozott eddig, mert a falra festett ördög megjelent. A nő mögött, a fotelben ülő maci megmozdult. Egyenesen a kamerába nézett, és ideglelő mosoly ült a képén. Lambert szíve egy pillanatra talán meg is állt az ijedtségtől.

Lambert:

Jázmin…

A maci…

Jázmin:

Mi van vele?

Lambert:

Megmozdult. Esküszöm az élő Istenre.

Jázmin:

Elhiszem, hogy szereted a horrort, de ne rontsd el a mai estét.

Elsőre jó poén volt, de sokadszorra már nem veszem be.

Lambert:

Nézz hátra!- tanácsolta a férfi döbbent arccal, de mire Jázmin hátrafordult, addigra a maci visszafordította a fejét az eredeti állásba. Az a ronda a mosoly is eltűnt róla. A nő fejcsóválva, elégedetlenül nézett szembe a kamerával.

Jázmin:

Megint átvertél, de ez már nem vicces. Kérlek, fejezd be.

Lambert:

Nem vertelek át! Könyörgöm, higgy nekem.

Jázmin:

Na jó. Váltsunk témát.

Ha minden igaz, a nyolcas vágányra fog érkezni a vonatom. De biztos bemondják majd a pályaudvaron.

Lambert:

Rendben. Persze, hogy bemondják. De kérlek, nézd meg a macit.- a nő erre semmit nem felelt, felállt a székről, és odament a fotelhez. Kézbe vette a macit, visszatért az asztalhoz. Leült, mosolyogva mutatta a kamerának a plüsst, és közben egy kézzel írni kezdett.

Jázmin:

Látod, nem él. Nem tud mozogni.- amint ezt elküldte a férfinak, a macit visszavitte a helyére.

Lambert:

Tudom, láttam, de hidd el, tényleg megmozdult.

Jázmin:

Jó színész lennél. Kitűnően játszod ezt a döbbent, ijedt szerepet.

Lambert:

Értsd már meg, hogy nem színészkedem. Biztonsági őr vagyok, semmi tehetségem nincs a színészethez.

Jázmin:

De van.- írta mosolyogva, és nagy hibát követett el azzal, hogy nem hitt Lambertnek, mert most a maci nem csak a fejét mozdította meg, hanem az egész testét. Hasra fordult, és halkan, nesztelenül, óvatosan a fotelból lekúszott a földre.

Lambert:

Jázmin!!! A maci! Lemászott a fotelból!- és már nem csak írt, hanem az írás mellé kézzel is mutogatott, ahogy csak tudott. De mindhiába, a nő most sem hitt neki, és már nem is nézett hátra. Az előbb megvizsgálta a macit, és a férfinak is megmutatta kamerán keresztül, hogy teljesen tehetetlen, ártalmatlan plüssmaciról van szó. Így csak újra fejét csóválva, mosolyogva válaszolt.

Jázmin:

Jaj, most mit tegyek? Végem van. Gyere drágám, ments meg gyorsan, mert megöl ez a fenevad.

Lambert:

Kérlek, ne gúnyolódj. Hidd el, amit írok.

Jázmin:

És most hol van a maci? Vécére ment? Vagy a konyhába?

Lambert:

Nem látom. De fordulj hátra, biztosan ott lesz valahol a földön.

Jázmin:

Azt nem. Kétszer átvertél már, harmadszor nem fog sikerülni.- és amint ezt leírta, történt még valami, amit egyikük sem látott. Lambert szobájában is a lány maci síri csendben ereszkedett le a székről, és óvatos léptekkel elindult a neten csetelő férfi felé. Lambert szobájában csak annyi fény van most, amennyit a monitor ad. Kamerája hiába látja a férfi mögött a szobát, a sötétség miatt Jázmin nem láthatja a közeledő macit, azt meg akkor sem látta volna, ha ég a villany, hogy leereszkedik a székről, mert a szekrény takarásában történt az egész hihetetlen esemény.

Lambert:

Jázmin! Ha azt szeretnéd, hogy tudjunk találkozni szombaton, nézz hátra! Nem hülyéskedek!

Jázmin:

És ha hátranézek, mit fogok látni?- erre már nem érkezett válasz, mert Lambert olyat látott, amit még soha. A maci lassan felkúszott a szék hátulján, és feje megjelent Jázmin bal válla felett. A sátáni vigyor megint ott éktelenkedett szőrös pofáján, és Lambert úgy érezte, most rondább, mint valaha. Viszont ez a hihetetlen esemény az ő szobájában is végbe ment. A lány maci is felmászott ügyesen egy kézzel a férfi székén, és ugyanúgy megjelent a válla felett, mit több száz kilométerrel arrébb a párja. Lambert észrevette, hogy Jázmin is ugyanolyan kétségbeesett, ijedt képet vág, amilyet ő. A férfi először arra gondolt, a nő azt hiszi, hogy a maci odaért, és elkapta a lábát. Fogalma sem volt arról, hogy Jázmin ugyanazt látja, amit ő a nőnél.

Jázmin:

Lambert! A lány maci!

Lambert:

Mi van?!

Jázmin:

Vigyázz!- több mondatot nem tudtak váltani, mert a macik akcióba léptek. Először a fiú maci ragadta meg Jázmin nyakát két kézzel, és teljes erővel a nyakába harapott. Majd egy fél pillanattal később a lány maci is támadásba lendült. Ő Lambert fülét kapta be, és mint egy piranha, pillanatok alatt cakkosra harapdálta.

   Jázmin hatalmasat sikoltott a váratlan fájdalom hatására, és reflexszerűen kapott oda. A férfi is felüvöltött, és hasonlóképpen cselekedett, mint a nő. Mindketten elkapták a macit, de nem tudták magukról letépni. Olyan erősen kapaszkodtak, álltak ellen a védekező kezeknek, mintha oda lennének nőve. Kétségbeesetten kapálóztak, próbáltak védekezni, a veszélyt elhárítani, de nem sok sikerrel jártak, mondhatni semmivel. Néha a monitorra pillantottak, és látták, ahogy a másik küzd a veszély ellen, az életéért.

   Miután a lány maci kicakkozta Lambert fülét, kezéből egy késpengeszerű, vékony, hegyes, éles szúróeszköz jött elő, mint egy teleszkóp, és egy suhintással levágta a férfi cakkos fülét. Jázmin küzdelme közben mindezt végignézte, és felüvöltött:- Lambert!- és már átkozta magát, hogy nem hitt a férfinak. A macik rutinosan, nagy tapasztalattal végezték öldöklő munkájukat, intenzív morgások közepette. A lány maci a férfi nyakában ülve, lábaival erősen kapaszkodva, előre hajolt, és megcélozta Lambert száját.

- Puszit kérek.- mondta vágyakozóan, és kinyitotta szőrös pofáját, melyből egy forgó, csattogó kis olló jött elő. A férfi próbált ellenállni, rövid ideig sikerült is neki. Az erek kidülledtek a nyakán az erőlködéstől, ahogy igyekezett elhúzódni a veszélyes olló elől. A tolongás következtében a maci nem tudott az ollóval Lambert szájába találni, de az orrát sikerült megsebezni. Jázmin nem volt ilyen szerencsés. Tőle is kért puszit a macija, és sikerült is lopnia egy cuppanóst a nőtől, és a nyelves csók végén a fiú maci leharapta Jázmin nyelvét. Vér folyt ki a nő száján, a maci meg elégedetten brummogott. A szobát betöltötte a mészárlás, és Jázmin halálsikolya. Lambert is üvöltött szüntelenül, folyamatosan kapálózott, próbálta kezeivel védeni magát, de minden egyes alkalommal az olló megsebezte valamelyik ujját, kézfejét, alkarját. Bőrük fénylett az izzadtságtól, és a friss vértől. Erőfeletti küzdelmükben már szinte egyfolytában a monitort nézték. Lambert Jázmint, és fordítva. A nőre erős köhögés tört, közben vadul kapkodott levegő után. A macik megállás nélkül, szorgalmasan ejtették a sebeket, okozták a fájdalmakat az emberi testeken, s folytatják is a halál beálltáig. 

                                                 folytatás ---><