2.

- Szóval, tépünk millió cetlit. A nevesekből harminchatot, és a feladatosokból is. Mindenki előtt lesz két kalap.

- Az tizenkét kalap. Nekünk egy sincs.- vágott közbe Fika.

- Nem kell szó szerint érteni.- mondta Bruce, és fejbe paskolta Fikát. – Majd helyettesítjük valamivel, mondjuk, kis desszertes tálkákkal, abból van bőven.

- Értem. Tovább.- sürgette Fika, és Bruce folytatta.

- Szóval mindenki előtt lesz két kis edény. Az egyikben nevek, hat név, de mindenki neve egyszer szerepel egy edényben. Eddig világos?

- Igen.- felelt Fika, és továbbra is nagy érdeklődéssel figyelt.

- Helyes.- mondta elégedetten Bruce, majd tovább vázolta elképzelését.

- A másik edényben szintén hat cetli, hat feladattal. De itt már nem gond, ha egy edénybe egy feladat kétszer, vagy akár többször bele kerül. Aztán leülünk szépen, kört formálva, mindenki maga elé veszi a két kis edényét. És kezdődhet a játék.

- Hogyan?- érdeklődött Fika.

- Azt még nem tudom, de ha eddig eljutottunk, kitaláljuk azt is.

- Kellene egy dobókocka.- ajánlotta Fika - Annak hat oldala van, és mi is hatan vagyunk. Megszámozzuk magunkat. Először a lányok, aztán mi. De mivel Szivi a főszereplő, ő lesz az első számú. Aztán jöhet a te nőd, Cuki lesz a kettes, Cica a hármas. Utána mi fiúk, te a négyes, Díler az ötös, és én a hatos. Amilyen számot dobunk, az a számú játékos húz az edényeiből, egy nevet, és hozzá egy feladatot.- magyarázta.

- Zseni vagy! Ez nagyon jó!- mutatta ki tetszését Bruce.

- Komolyan? Tényleg jó?- kérdezte Fika.

- Egyszerűen csúcs! Nekem nagyon tetszik.- válaszolt Bruce.

- Szinte ez is olyan, mint az üvegpörgetés, csak nem üveggel, hanem cetlikkel. Sorsolással.

- Igen, hasonló, de szerintem ez sokkal jobb. De van még valami.- töprengett Bruce.

- Mi az?

- Név kellene a játéknak.

- Elméleti üvegpörgetés.- ajánlotta Fika.

- Mi van?- nézett Bruce ijedt szemekkel. – Ezt komolyan gondoltad? Ne haragudj, de nagyon rossz ötlet.

- Az, igazad van.- erősítette meg Fika. Mindketten gondterhelten ültek. Végül is a játékot hamar kitalálták, igaz ehhez kellett Cuki is, de most a név is nagy gondot okoz. Rájöttek, ezt se könnyebb kitalálni, mint magát a játékot.

   Most Fika paskolta fejbe Bruce-t.

- Mi bajod van?- kérdezte hirtelen felriadva gondolataiból.

- Hesszo Livi!- mondta derűtől sugárzó arccal Fika.

- Az mi?- kérdezte Bruce, majd eszébe jutott az a bizonyos jelenet az erdőben, idefele jövet. – Ez legyen a játék neve?

- Aha. Hesszo Livi.- ismételte Fika. Bruce hatalmas nevetésben tört ki. A lányok, és Díler kíváncsian néztek oda.

- Látom fiúk, hulla fáradtak vagytok a munkától.- jegyezte meg Cuki. Bruce, és Fika úgy nevetett, hogy a könnyeik is előjöttek.

- Hesszo Livi…- ez nagyon jó- fogta a hasát Bruce.

- Mi folyik ott? Megtudhatnánk?- kérdezte Cica. – Hadd nevessünk mi is.- erre a kanapén ülő két fiú pár pillanatra elkomolyodott, csendben maradt, majd végül Fika válaszolt Cica kérdésére.

- Hesszo Livi.- mondta, és újra éktelen nevetésbe törtek ki mindketten.

- Ezek megőrültek.- állapította meg Cuki, közben elégedetlenül csóválta a fejét. Díler Cica mögé lépett, hátulról átkarolta karcsú derekát, fejét a lány vállára tette, és megjegyezte: - Remélem, ebéd után is ilyen jó lesz a hangulat.

- Bízzunk benne.- mondta Cica. - Fikának eddig semmi kedve nem volt, most meg olyan, mint a nem is tudom micsoda...- elhallgatott, majd kérdően Dílerre nézett.

- Adtál nekik valamit?

- Tessék?- kérdezett vissza Díler ártatlanul.

- Mit adtál nekik?

- Semmit! Eszemben sincs.

- Biztos?- kérdezte Cica.

- Biztos. Van nálam szer, de senkinek nem adtam belőle, és magam se vettem még be.

- Mi az hogy még? Akarsz?

- Csak picurkát. Tudod, a hangulat kedvéért. Nektek is hoztam egy keveset.- magyarázta.

- Te nem vagy normális!- kelt ki magából Cica.

- Ez egy új szer, teljesen gyenge, de jó kedvet csinál. Majd meglátod, jó lesz.- mondta Díler, de a lány elfordult tőle.

- Ártalmatlan, még inni is lehet rá.- magyarázta, de Cica közömbösen viselkedett.

   A két röhögő fakutya felállt, odamentek a konyhakredencnek annak a részéhez, amit a lányok nem foglaltak el a főzéssel, és edénykéket szedtek elő.

- Drágám, kérhetnék papírt, és tollat?- kérdezte Bruce.

- Minek?- kérdezett vissza Cuki.

- Dolgozunk.- jött a válasz.

- Ja, persze, gondolhattam volna.- felelt Cuki, és az alsó fiókból egy füzetet vett elő, amit oda dobott a fiúk elé. – Megfelel?- kérdezte.

- Tökéletes.- mondta Bruce. – És a toll?

- Ott van, bele akasztva.

- Ja, látom, köszönöm.- hálálkodott Bruce, és munkához láttak.

- Na, figyelj!- szólt Fikához. – Elosszuk a melót. Mindketten tépünk harminchat cetlit. Te a feladatokat találod ki, és írod rájuk, én a neveket. De vigyázz, ne legyen túl durva, esetleg tolakodó, vagy sértő, amit esetleg Szivi rossz néven vehet, mert akkor végleg elvágod magad előtte.

- Világos.- értette meg Fika a tanácsot.

- De azért legyen benne olyan feladat is, ami kicsit romantikus, de ízléses. Ha lehet, orális szex nem szerepeljen benne.  

- Pedig jó lenne.- mondta nevetve Fika.

- Minden világos?- kérdezte Bruce.

- Persze, kezdhetjük.- és szorgosan nekiálltak kis cetliket tépkedni. Nem kellett sok idő, Bruce megint elkezdett nevetni. Először csak magában, halkan, majd egyre erősebben, próbálta visszatartani, másra gondolni, de nem sikerült neki. Egyre jobban tört rá, és bekövetkezett ugyanaz, ami az előbb a kanapén. Tehetetlenül röhögött, a könnyei újra előjöttek, meg kellett támaszkodnia a kredencben, nem tudta tovább tépni a fecniket.

- A papír is olyan, mit a hagyma? Előjön tőle a könnyed?- kérdezte Cuki.

- Nem.- préselte ki magából Bruce, és érezte, többet nem tudna beszélni, bármit is szólnának hozzá, vagy kérdeznének. Időbe telt, mire csillapodott, majd végleg elmúlt a röhögőgörcs, és folytatni tudta, amit elkezdett. Fika szerencsésebb volt, őt nem kapta el újra a röhögés, még így sem, hogy Bruce ott mellette kínlódott. Ügyesen találta ki a feladatokat, és jegyezte fel őket, egy- két merészet is bele írt, de nem durvákat, úgyhogy bárki hajtja végre bárkin ezeket a feladatokat, semmi gond nem lesz belőle.

- Figyelj Bruce! Most harminchat feladatot találjak ki?- kérdezte tanácstalanul.

- Nem kell annyi. De legyen legalább húsz, huszonöt, hogy ne nagyon ismétlődjenek. Egy feladat többször is szerepelhet egy edényben, csak a nevek nem. Azok csak egyszer. Aztán ha végeztél, megnézem, szépen elrendezem őket az edénykékbe, és ha eljön az idő, kezdődhet a játék.

- A He…

- Ki ne mondd!- kiáltott rá Bruce, és megint röhögni kezdett. – Könyörgöm, ne mondd ki. Meghalok.

- Oké.- mosolygott Fika, és folytatta munkáját.

   Szivi lépett be. Az ajtónyitásra többen odafigyeltek, köztük Fika is.

- Szia Szivi!- köszönt neki kedvesen, majd oda sietett hozzá, lesegítette róla a kabátot, és a fogasra akasztotta.

- Ezt legalább ki tudod mondani.- jegyezte meg Cuki.

- Mit?- kérdezte Fika.

- A két szót, ha megcserélnéd a kezdőbetűket.- erre Bruce megint röhögésben tört ki. Most tudatosult benne, hogy mindkét szó „SZ” betűvel kezdődik. Ordítva, fuldokolva rohant a nappali közepére, és a kanapéra zuhant. Arcát bele temetve igyekezett tompítani a röhögést.

- Ennek meg mi baja?- kérdezte Szivi, miközben a vásárolt árut az asztalra tette.

- Nem tudni, ezt csinálja már egy órája, Fikával együtt.

- Szép.- jegyezte meg közömbösen Szivi, és edényt vett elő, hogy főzzön ki tésztát.

- Mi ez a sok papírgalacsin?- fordult Szivi Fikához.

- Meglepetés. Tőlem neked.- mosolygott Fika.

- Dolgoznak.- jegyezte meg epésen Cuki.

- Igenis dolgozunk!- reagált sértődötten Fika.

- Bocs, de amit ti munkának neveztek, ezt egy kiskutya is meg tudja csinálni a füzettel, hogy darabokra tépje.- mondta Szivi. Fika ebből érezte, hogy a hullámvölgy tovább tart, minden reménye a játékban van.

- Majd meglátjátok.- érvelt Fika, miközben Bruce még mindig a kanapén fuldokolt.  

   Díler magához hívta Szivit.

- Figyelj! Van nálam anyag.

- Nem érdekel.- utasította vissza határozottan.

- Várj! Ez teljesen ártalmatlan. Csak jó kedvre derít. Gyenge, annyira, hogy nyugodtan lehet rá inni. Kipróbálod?

- Nem.

- És ha a többiek kérnek belőle, akkor se?

- Akkor se.- jött az újabb elutasítás.

- Ingyen adom.

- Nem baj, köszi, nem kell.- mondta Szivi.

- Te még soha egy buliban se vettél be semmiféle szert. Ez nagyon gyenge, semmi bajod nem lesz tőle. Ne félj, nem fogsz rászokni, nem leszel függő.- magyarázta Díler.

- Nem tudom. Majd meglátom a többiek mit csinálnak, és milyen lesz a hangulat.- válaszolt Szivi, de tudta, nem fogja kipróbálni, csak azért válaszolta ezt, hogy Díler ne győzködje tovább, majd kis mosolyt erőltetett az arcára, és beállt a lányok közé, segített az ebéd elkészítésében.

   Díler kissé tanácstalanul vakargatta a fejét, agyalt, mit lehetne tenni. Unalmában odament Fikához, megérdeklődni, mit csinál.

- Jó munkát.- mondta vigyorogva.

- Köszi, van.- felelt Fika.

- Mit csinálsz?

- Dolgozom.- jött a rövid válasz.

- Látom, marha lázas munkában vagy, de kifejtenéd bővebben?- kérdezte Díler.

- Nem lehet, titok. Meglepetés lesz.- mondta Fika, és addig nem csinált semmit, amíg Díler ott volt mellette.

- Beavatnál? Hátha tudnék segíteni.- Fika elgondolkozott. Nem könnyű legalább húsz, vagy huszonöt feladatot kitalálni. Talán ha beavatja Dílert, ő is kitalálna néhányat, akkor megkönnyítené saját munkáját. Kicsit még töprengett, majd döntött.

- Rendben van, elmondom, mire készülünk. Végül is olyan, mint az üvegpörgetés, csak itt most sorsolni fogjuk a feladatokat, és nevet is húzunk hozzá, hogy ki kivel, és mit tegyen.

- Nagyon jól hangzik.- reagált Díler, és elégedetten összecsapta a tenyerét.

- Feladatokat kell kitalálnom, legalább húszat.- magyarázta Fika, közben Díler gondolkozni kezdett. Eszébe jutott, a Szivinél tett sikertelen kísérlet, és ennek okán eszébe jutott egy remek terv.

- Néhány feladatot én is ki tudnék találni. Nem sokat, mondjuk mindegyikőtök részére egyet- egyet.

- Az jó.- mosolyodott el Fika. – Így akkor nekem csak tizenötön kell agyalni, azt hiszem menni fog.

- Akkor lássunk munkához.- mondta Díler. Fika öt kis cetlit adott neki, meg tollat, és nekiálltak, hogy minél előbb végezzenek.

   Bruce leküzdötte röhögő görcsét, talán még életében nem nevetett annyit, mint most, felült, megtörölte szemeit, és a fiúkra nézett. Látta, hogy ketten dolgoznak serényen, de nem tetszett neki. Felállt, és odament hozzájuk.

- Mit csináltok?- kérdezte nem valami kitörő örömmel.

- Feladatokat gyártunk a játékhoz.- felelt Fika.   

- Ketten?

- Igen. Beavattam Dílert, így előbb végzünk, mintha egyedül találnék ki olyan sok feladatot.

- Remek. Egyre többen tudják. A végén nem is lesz meglepetés, mert mindenki megtudja.- elégedetlenkedett Bruce.

- Nyugi, nem mondom el a csajoknak. Hármunk titka marad a játék kezdetéig.- nyugtatta Díler Bruce-t.

- Nagyon remélem.- mondta Bruce, és ő is nekiállt a saját feladatának. A neveket írta papírra, és hajtogatta össze őket, egyforma kis négyzet alakra. A másik két fiú is szorgalmasan írta tele a papírdarabkákat, és már várták, hogy eljöjjön a játék ideje.

   A lányok is szorgosan végezték a feladatukat. Cuki, és Cica mindent elvégzett, előkészített a főzéshez. A pörkölt már javában rotyog a fazékban. Szivi a tésztát főzte ki hozzá, megterítette az asztalt, savanyúságot vett elő. Ezek után rendbe tették a konyhát, elmosogattak, megtisztították a mosogatót, a pultot, és elpakoltak, majd dolguk végeztével kimentek egy cigire a ház elé.

   A háromból ketten gyújtottak rá, mert Szivi nem dohányzik. Cuki adott tüzet Cicának, majd Szivihez fordult.

- Mi lesz Fikával? Mi a terved?- kérdezte.

- Nem tudom. Olyan lökött.- válaszolt Szivi.

- Már évek óta nyomul nálad, rá se néz más lányra. Legalább ezt díjazhatnád.- érvelt Cuki.

- Igen, de… nem tudom. Aggaszt, hogy szereket használ. Ki tudja, mi lesz. És ha később, idővel rászokik? Ha komolyabb szerek rabja lesz, függővé válik?- tette fel a kérdéseket.

- Azt már rég megtehette volna.- felelt Cica.

- Honnan tudod? Lehet, hogy nem ért még el olyan szintre, hogy anyagilag finanszírozni tudja magának a komolyabb drogokat.- magyarázta Szivi.

- Fenét. –legyintett Cuki. – Aki akarja, az bármi áron pénzhez jut, akár gyilkol is, ha kell. Fika nem ilyen. Nézd meg, évek óta elvan ezekkel a gyenge tablettákkal. Mi is kipróbáltuk párszor, semmi baj nincs vele.

- Gondolod?- kérdezte Szivi.

- Persze.- felelt Cuki. – Látod, semmi bajunk nincs, nem vagyunk függők, és Fika sem az. Csak jobban benne van, mint mi. Ő sem szedi rendszeresen.

- Hát nem tudom.- bizonytalanodott el Szivi. – Majd talán ma kap egy esélyt, attól függ, hogyan viselkedik.

- Ez a beszéd.- mondta mosolyogva Cica. – Látod, olyan jól elvagyunk így hatan. A jó ég tudja ez hányadik hétvége, amit együtt töltünk, és soha nem történt semmi probléma.

- Na jó, kap egy utolsó esélyt. De ha nem él vele, elbaltázza, akkor örökre elvágta magát előttem.- magyarázta Szivi.

- Ez a beszéd.- mosolygott Cuki, és arcon puszilta Szivit.

- Mi is jól elvagyunk a fiúkkal, és akár komolyra is fordulhat a dolog idővel.- mondta Cuki.

- Bizony.- helyeselt Cica. – Talán borúsabban látod a dolgot a kelleténél. Fika nem bűnöző, és nem züllött le.

- Jó. Akkor te mit tennél, ha rád hajtana?- kérdezte Szivi.

- Semmit. Én engednék neki. Jó gyerek ő, néha idétlen, de kezelhető.- magyarázta Cica.

- Rendben, ma bizonyíthat. De erről egy szót se. Nem akarom, hogy megjátssza magát. Világos?

- Világos.- mondta Cica.

- Oké.- felelt Cuki. Pár pillanatig csendben voltak, csak azt lehetett hallani, ahogy a kifújják a füstöt. A komor, kissé zord arcot felvett erdőt nézték. Cica elsétált a ház sarkáig, és körülnézett, majd visszament a többiekhez.

- Ma ti fogtok valamit bevenni, ha Díler felajánlja?- kérdezte Szivi.

- Elképzelhető.- válaszolt Cuki. – Neked is ki kellene próbálni, meglátod, nem rossz.

- Az előbb odajött hozzám Díler, és bepróbálkozott, egy tablettát akart rám beszélni, de elutasítottam.- magyarázta Szivi.

- Na, akkor biztos az egész társaságnak akar majd adni, még nem volt olyan buli, amin ne tette volna meg.- mondta Cuki mosolyogva.

- Én annyira nem tudom elképzelni, hogy bármiféle tudatmódosító szert is bevegyek.- felelt Szivi.

- Egyszer se? Soha?- kérdezte Cica.

- Nem tudom. Kíváncsi vagyok, de félek. Talán jobb így nélküle. Végül is, ha nem próbálom ki, azzal nem ártok sem magamnak, és az egészségemnek se.

- Ez így van. De hidd el, ha kipróbálod, akkor sem ártasz.- mondta Cuki.

- Azt mondod?

- Persze. Nézz ránk. Mi bajunk van? Semmi. Pedig mi nem egyszer éltünk vele. Jó volt, aztán elmúlt a hatása, és itt vagyunk, mintha mi sem történt volna.- felelt Cuki, olyan hangsúllyal, mintha Szivit rá akarná beszélni.

   Közben a cigit elnyomták.

- Menjünk be, nehogy oda égjen a kaja.- mondta Cuki. Így is tettek. Amint bementek, Szivi egyből a tűzhelyhez lépett, és megkeverte az ételt. Aztán kis kanállal kivett egy darabka húst, és megkóstolta.

- Nemsokára jó lesz.- állapította meg a többiek felé fordulva.

- Szuper.- örült a hírnek Cica, és a fiúkhoz lépett, akik lázasan tették feladatukat.

- Ti meg mit csináltok?

- Meglepetés.- válaszolt Bruce,  többet nem árult el, de nem is volt rá szükség, mert Cica nem kérdezett többet. Visszament Cukihoz, és Szivihez, így a fiúk nyugodtan tudták folytatni a dolgukat. Bruce amint végzett a feladatával, kinyitotta a konyhaszekrény felső részét, és kis desszertes tálkákat vett elő, tizenkét darabot. Ezekből hatba tett neveket, úgy, hogy minden edényben egy név csak egyszer szerepeljen. Díler is végzett, majd mielőtt bárki megnézhette volna, milyen feladatokat talált ki, hamar összehajtogatta a papírdarabkákat, ugyanúgy mint Bruce. Kicsit meg is kevergette őket.  

- Megnézhetném?- kérdezte Bruce.

- Nem!- utasította el Díler. – Hadd legyen meglepetés. Ne csak a lányok számára, nekünk is. Én se fogom megnézni, hogy Fika milyen feladatokat talált ki. Így lesz érdekes, és izgalmas.

- Igazad van.- vigyorgott Bruce. – De én kíváncsi vagyok.

- Nem baj. Majd eljön az ideje, nemsokára megtudod.- magyarázta Díler, majd a hat üres tálkák mindegyikébe pottyantott egy kis papírdarabot, amikre ő írta fel a feladatokat.

- Oké, alakul ez.- állapította meg Bruce. Fikára várni kellett, ő még csak a felénél járt. Úgy érezte sikerül, amit elterveztek. Egész jó kis feladatokat talált ki, egyik sem erkölcstelen, vagy bántó.

   A lányok a kanapén beszélgettek, de inkább csak Cica, és Cuki. Szivi is ott volt, de nem igazán avatkozott a beszélgetésbe, csak hallgatta őket. Majd felállt, és a falhoz sétált, ahol hatalmas vitrinben Cuki édesapjának vadászpuskáiból látható két darab. Mindkettő dupla csövű, az egyik hosszabb, a másik rövidebb. Szivi azon gondolkozott, hogy vajon meg vannak-e töltve. Tudomása szerint az a szabály, hogy töltetlenül kell tárolni, a lőszereket külön helyen, egy dobozban elzárva kell tartani. Ezt még régebben hallotta egy tévéhíradóban, mikor egy családi tragédiáról számoltak be. Az apa a szabályoknak nem megfelelően, megtöltve tárolta a fegyvereket, és a többi lőszer is ott volt velük, könnyen hozzáférhetően, így be is következett a baj. Szivinek tetszett a két puska, de nem tudta elképzelni, hogy ő valaha is rá tudjon lőni bármiféle állatra. Szerette őket, és ilyen szempontból, ha nem is ítélte el Cuki édesapját, de nem értett egyet azzal, hogy állatokat gyilkol. Azon is eltöprengett, hogy hiába van a vitrin bezárva, semmiféle rács nem védi, így bárki hozzájuthatna a fegyverekhez, csak az üveget kell betörni. Akkor talán mégsincsenek megtöltve. A lőszerek egész biztos más helyen vannak, és a puskák csövei üresek. Még néhány pillanatig nézte őket, majd eszébe jutott az étel. Odament a tűzhelyhez, és ismét megkeverte a fazék tartalmát. Aztán újra kihalászott egy darab húst a kiskanállal, ahogy tíz- tizenöt perccel ezelőtt tette, és megkóstolta, finom volt, és tökéletes, el is zárta alatta a gázt. Megfordult, a többiek felé, és hangosan tudatta mindenkivel, hogy készen van az ebéd. Tökéletesen sikerült az időzítés, Fika is végzett a feladatával, a papír fecnikkel, amiket bele is helyezett az erre a célra rögtönzött kis tálkákba. Mindegyikbe hatot, és senki nem tudja, melyik cetli milyen feladatot rejt.

                                                              3.

   Persze legelőször a fiúk ültek asztalhoz. Egy- egy helyet kihagyva maguk között, úgy helyezkedtek el, hogy mindegyikük mellé egy lány kerüljön, vélhetőleg a párjuk. És ha az ég is úgy akarja, Szivi Fika mellé ül, bár erre semmi garancia nincs.

   A lányok nekiláttak a tálalásnak. Szivi a tésztát vitte az asztalhoz, és letette. Merő véletlen, vagy nem, hogy pont Fika mellé lépett, és úgy serénykedett. Aztán a meglepetés fokozódott, mikor elvette Fika elől a tányért, és tésztát mert bele, majd visszatette elé, de a fiú közben már nyúlt is érte.

- Köszönöm szépen kedves Szivi, aranyos vagy.

- Egészségedre.- mondta a lány mosolyogva, Fikára nézve. A fiúval madarat lehetett fogatni, és úgy érezte, ki tudna ugrani a bőréből, de tudta, hogy türtőztetnie kell magát. Ma megpróbál rendesen viselkedni, nehogy még jobban kegyvesztett legyen. Csodálkozott is, mi történt Szivivel, hogy varázsütésre egyik pillanatról a másikra megváltozott, de kit érdekel, most kedvesen viselkedik, új reményeket ébresztett, és ez a lényeg.

   Cuki érkezett az asztalhoz, és a közepére tette a fazekat. Utána következett Cica, a kenyérrel, és a savanyúsággal.

- Mennyei illatok.- állapította meg Bruce.

- Ugye?- kérdezte Cuki. - Örülj neki, hogy nem annyi ételt kapsz, amennyit segítettél.

- Örülök.- válaszolt Bruce, és belemarkolt a lány fenekébe. Cuki semmit nem reagált, tovább tette a dolgát. Minden lány mert a párjának ételt, majd saját maguknak is. Szivi Fika mellé, ült, amit a másik két lány elégedetten nyugtázott magában. Mikor mindennel megvoltak, és mindenki a helyén ült, jó étvágyat kívántak egymásnak, de mielőtt hozzá láthattak volna az evéshez, Díler megszólalt.

- Gyerekek, nem felejtettünk el valamit?- kérdezte a társaságtól.

- Ugyan mit?- kérdezte Fika.

- Egy kis étvágygerjesztőt.- hangzott a felelet.

- Mire gondolsz?- kérdezte mosolyogva Cuki, aki a tablettákra gondolt, és szívesen be is venne egyet, hogy később jobb legyen a hangulat. Szivi is arra számított, hogy Díler most a szereivel áll elő, de meglepetésére, és a többiekére is, nem ez történt.

- Egy kis itókára. Felesre.- vigyorgott Díler.

- Jó ötlet.- állapította meg Bruce, és már állt is fel, hogy poharakat, és italt hozzon.

- Ez az, úgy látom, alakul a délután.- állapította meg Cica, és Díler vállára hajtotta a fejét, amit a fiú gyengéden átkarolt.

- Bruce! Csak öt poharat hozz!- kérte Szivi.

- Ja, persze, te nem mérgezed magad.

- Csak négyet.- szólt oda neki Fika is, amin mindenki meglepődött. A három lány cinkosan összenézett egymással, főleg Szivivel.

- Nocsak…- lepődött meg Bruce. – Mi lett veled?

- Semmi. Köszönöm, én nem kérek most alkoholt.- válaszolt Fika. Közben Bruce visszaért az asztalhoz, és mindenki elé tett egy feles poharat, akik igényt tartottak rá, és szép sorban tölteni kezdte őket.

- Igazi, hamisítatlan magyar házi szilvapálinka.- tájékoztatta barátait.

- Magyar? Honnan?- kérdezte Szivi.

- Nem fogod elhinni. Magyarországról.- mondta vigyorogva Bruce. Erre a többiek elnevették magukat.

- Azt gondoltam, te észlény, de hogy került ide?

- Apám kapta egy barátjától, még tavaly. Több üveggel hozott, már nincs sok belőle. Ez ver minden rövid italt, higgyétek el.- magyarázta Cuki.

- Elhisszük.- mondta elismerően Díler, és fenékig ürítette a pohár tartalmát. Kicsit beleborzongott. Érezte, amint végigfolyik az ital, mintha meggyulladt volna a nyelőcsöve.

- Húúú… ez brutál.- állapította meg. – Még egyet!- kérte, és Bruce újra töltött neki. Díler ezt is egy hajtásra leküldte, és meglepve vette észre, hogy ez már nem marta végig nyelőcsövét, mintha csak egy kis vizet küldött volna le.

- Jó fajta, és szuper az illata is.- mondta elismerően. – Drága Bruce, kérlek, ne vidd messzire az üveget.- kérte barátját.

- Rendben, de ne nyakló nélkül vedeld, nem azért van.- mondta Bruce.

- Vizet, vizet!- jajveszékelt Cica. Díler pattant fel, és sietve hozott neki egy pohár vizet. Cica lekísérte vele a pálinkát, és kissé megkönnyebbült.

- Nem semmi. Ezek a magyarok tudnak élni. Majdnem meggyulladtam belül. Hány fokos ez a pálinka?- kérdezte.

- Nem tudni, de nem gyenge, az biztos.- felelt Cuki, aki szintén leküldte a felest, de neki nem volt szüksége vízre. Néhányan köhögtek, torkukat köszörülték az ital hatására, de mindenkinek ízlett.

- Most már együnk.- mondta Bruce, miközben helyet foglalt Cuki mellett.

- Még egy pillanat.- kérte Díler. Felállt, a zsebébe nyúlt, és az asztalt körbe járva kis fehér tablettákat kezdett osztogatni.

- Ezt most kell bevenni?- kérdezte Cuki.

- Igen, most.- felelt Díler osztás közben. Mikor Szivihez ért, pillanatra megállt, és a lányra nézett.

- Nem gondoltad meg magad?- kérdezte.

- Nem, köszönöm.- utasította el Szivi. Díler nem csodálkozott, számított rá, és megállapította, hogy ez a nőszemély egy örök visszautasító. Fika rá az élő példa. Tovább lépett, és Fika elé is tett egy szem tablettát.

- Köszönöm, nem kérem.- kapta az újabb elutasítást.

- Mi történt veled? Se pia, se tabletta?- csodálkozott Díler.

- Talán majd legközelebb, de szerintem még akkor se.- magyarázta Fika.

- Csak nem Szivi miatt ez a hirtelen változás?- tette fel az új kérdést Díler.

- Nem mindegy, ki, vagy mi miatt van?- kérdezett vissza Fika. – Nem kérem, és kész, az ok már mindegy, hadd maradjon az én titkom.

- Ahogy akarod.- sóhajtott Díler, és visszavette a szert. A kör végeztével visszaült a helyére, és ő is bekapta a maga kis adagját.

- Na, most már semmi akadálya nincs, hogy együnk. Még egyszer jó étvágyat.- mondta a társaságnak, és nekiláttak ebédelni.

   Szivi azon tűnődött evés közben, hogy Fika milyen jó fiú. Meglepően, váratlanul vett száznyolcvan fokot. Persze ez jó, de kérdés, vajon meddig tart. Csendesen ettek, láthatóan az étel ízletesre sikerült, és valószínűleg a pálinka is elérte a várt hatást, étvágyat csinált mindenkinél.

- Ez szép!- állapította meg Szivi.

- Mi a baj?- kérdezte Cuki, és tanácstalanul nézett.

- Pia, drog az van az asztalnál, de egy pohár innivaló az nincs!- mondta elégedetlenül.

- Ez nem drog!- kelt ki magából Díler. Láthatóan kissé agresszív a viselkedése.

- Tök mindegy, nevezd, aminek akarod.- vágott vissza Szivi.

- Nyugalom! Nehogy már egymásnak essetek!- csitította őket Bruce. – Szivinek igaza van.

- Igaza van?- ellenkezett Díler. – Mégis kértél a szerből!

- Pillanat! Nem kértem, hanem adtál.- mondta Bruce.

- Jó, de nem ellenkeztél! Szó nélkül elfogadtad!

- Oké, igen, elfogadtam, bevettem. De a lényeg, hogy innivaló tényleg nincs az asztalon, de most már legyen békesség.- kérte Bruce. Fika pattant fel a helyéről, és a hűtőszekrényhez ment vízért. Három ásványvizes üveggel tért vissza. Kettőt letett az asztalra, egynek letekerte a kupakját, és töltött Szivinek.

- Köszönöm szépen.- köszönte meg a lány.

- Nagyon szívesen, kedves egészségedre!- mondta mosolyogva, ragyogó szemekkel. Szivi figyelmes volt, mikor terített, mert a tányérok, evőeszközök, szalvéták mellett poharakat is tett az asztalra. Talán tehetett volna vizet is, de ezt nem lehet a szemére vetni. Ott van a három fiú, aki semmit nem csinált, csak a papír fecniket firkálgatták, hajtogatták. Közülük valamelyik igazán hozhatott volna vizet, még ebéd előtt. De most már teljesen mindegy, a probléma megoldódott, és ez Fikának köszönhető. Ezért Szivi kissé közelebb húzódott a fiúhoz evés közben, úgy, hogy karjuk összeért. Fika ekkor ránézett, és egymásra mosolyogtak, de nem szóltak semmit, csendesen ettek tovább.

   Bruce végzett elsőként.

- Kérek még.- mondta, miközben két kézzel a hasát simogatta.

- Nesze!- vágta oda flegmán Díler, és egy szem tablettát dobott elé.

- Normális vagy?- kelt ki magából Bruce.

- Az!

- Kétlem. Különben is, én a kajára gondoltam.

- Semmi akadálya kedvesem, ha kérsz, majd szépen mersz magadnak.- mondta Cuki két falat között.

- Oké.- szólt Bruce, miközben a merőkanálért nyúlt, de szigorú tekintettel nézte Dílert. Mindenki észrevette, hogy Díler egy kicsit bedurvult, de nagy jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Azt hitték, hogy a hirtelen megivott felesek szálltak kicsit a fejébe, ami igaz is, de van itt más dolog is.

                                               folytatás --->