2.     

   Csodálkozott is magán, hogy írt levelet Brandonnak. Úgy érezte, ő ilyenre nem lesz képes, de hát, ahogy keresgélt, és megtalálta, a fotó annyira megfogta, nagyon tetszik neki. Majd utána az adatlapon olvasottak is rendben voltak, pont olyan férfi, akit keres, legalábbis elméletileg. A gyakorlat majd a személyes találkozás, esetleg találkozások alkalmával derül ki, vélhetőleg pozitívan. Az is kérdés, mikor legyen az első randevú. Minél hamarabb, vagy talán cseteljenek hetekig a társkereső oldalon? Scarlett ezt nehéz kérdésnek találta, de szíve szerint jobb lenne minél hamarabb találkozni. Persze attól is függ, mit szól ehhez Brandon. Nyilván ő is szeretne találkozni, csak azt nem tudni, mikor. Mivel férfiból van, biztosan hamar, és nem lenne elrontója semmi jónak, na de Scarlett nem az a fajta nő, akit az első randin meg lehet dönteni, sőt, még csók sem fog csattanni, esetleg két puszi az arcra, a személyes bemutatkozáskor. Ha ezek a kritériumok nem lesznek Brandon nehezére, akkor szó lehet egy második randiról is, de ha esetleg rámenősen, netalán erőszakosan viselkedik majd, akkor felesleges tovább rabolni egymás idejét. Izgalmasnak, érdekesnek ígérkezik az első találkozás, mindkettőjüket kellemesen mardossa az izgalom, amit a titokzatos esemény, az új remény ébresztett bennük.

   Brandon nem bírt magával, és másnap ebédidőben felhívta a nőt. Remélte, nem tartja tolakodásnak, elvégre mi másért cseréltek számot, ha nem azért, hogy felhívják egymást? Félt, izgatottan várta, hogy a vonal túlsó végén felvegyék, és érezte, a beszélgetésből semmi nem lesz, mert csak csörgött, de nem úgy tűnt, hogy felveszik. Sokadszorra csörgött ki, a férfi arra a pontra ért, hogy kinyomja, mikor egy kellemes hang szólalt meg.

- Szia!- és ebből a hangból életkedv, lendület sugárzott.

- Szia.- szólt bele a férfi is. – Nem baj, hogy felhívtalak?

- Őszintén? Már vártam.- felelt a nő.

- Komolyan? Ennek nagyon örülök. Mondták már, hogy nagyon szép, kellemes hangod van,

- Igen.- jött a felelet mosolyogva. – Köszönöm szépen. A te hangod is tetszik nekem.

- Hogy hívnak?- kérdezte a férfi.

- Scarlett. És téged?

- Brandon.- pár pillanatig hallgattak. Kissé elcsodálkoztak a neveken, de tetszett mindkét félnek a másik neve.

- Ezt a vad, fergeteges csetelésben elfelejtettük.

- Igen.- nevetett Scarlett. – De most bepótoltuk.

- Még valami fontosat nem tudunk egymásról.

- Mi az?- kérdezte a nő.

- Azt, hogy hol lakunk.- felelt Brandon.

- Valóban.- mosolygott Scarlett, és hogy egy kis izgalmat vigyen a dologba, így válaszolt:

- Majd este, csetelés közben megbeszéljük. 

- Nem lehetne most?- kérte Brandon.

- Nem. Nyugi, ne légy türelmetlen.

- Rendben, akkor majd este.- felelt a férfi nagyot sóhajtva.

- Oké, köszönöm, hogy felhívtál, szia.

- Nagyon szívesen, szia.- köszönt el Brandon is. Boldogan, várakozással telve tette el a telefont, és várta az estét, amiről tudta, hogy megint nehezen fog eljönni. A beszélgetés után Scarlett is elégedett volt. Örömmel nyugtázta, hogy a férfi nem állt neki erőszakoskodni, hogy most mondják el egymásnak, hol laknak. Ez mindenképp jó pont Brandon számára, s majd ha az ötödik, tízedik, sokadik alkalommal is jó pontot kap, akkor már nyert ügye van.

                                                         III.

A nő számára könnyebben jött el az este, mert ő nem élte bele magát annyira, mint Brandon. Nem úgy állt neki, hogy ezt a férfit meg kell szerezni minden áron, hanem úgy, hogy ez is csak egy a sok közül, aki vagy rendes, vagy link. Ez az igazság, bármennyire is tetszett Scarlettnek Brandon, nem mert, és nem is akart felelőtlenül fejest ugrani egy új kapcsolatba. Valahol ez is olyasmi helyzet, mint egy autó, vagy lakás eladása. Nem kötelező minden áron eladni az első vevőnek. Ha nem jön össze, majd sikerül a második, vagy akárhányadik vevővel.

   Ilyenkor az ember, kivétel nélkül, nők, férfiak egyaránt be vannak indulva, tombolnak bennük a hormonok, ugyanúgy, mint az állatvilágban, rájuk jön a párzási időszak. Már javában tavasz van, nyakukon a nyár, így május közepén, szebb időt el se lehet képzelni egy társkereső randevúhoz. Zöldell a természet, fütyülnek, dalolnak, énekelnek a madarak, gyerekzsivaj tölti meg a játszótereket, néha futó zápor mossa el a polleneket, és az út porát. Felhőtlen az ég, és az emberek jókedve, szívük, lelkük kinyílt, akár a rózsa, megtelt élettel, vidámsággal, új reményekkel. Virágillatok töltik meg a levegőt, és az esti naplemente különös érzést ébreszt mindenkiben. Egyszóval mindenki, és minden, ami él, és mozog, ki akar ugrani a bőréből, talán még a növények is, melyeknek köszönhető a csodás tavasz.

   Az est beköszöntével Brandon azonnal bejelentkezett a társkereső oldalra. Túl szépnek találta a helyzetet, félt, hogy nem fog összejönni egy komoly kapcsolat Scarlettel. Pedig úgy állt hozzá, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell, de a félelem csak ott lappangott lelke mélyén. Semmi se biztos, csak ami már elmúlt, tudta, hogy a dolog kétesélyes a kölcsönös szimpátia ellenére is.

   Nem is keresgélt, azonnal Scarlett adatlapjára ment, és a fotóit nézegette. Gyönyörködött, szebb nőt festeni se lehetne. Látta, hogy Scarlett nem a világ legszebb nője, de neki igen. Pont ilyen társat képzelt maga mellé. Tökéletesen megfelel rajta minden, és ha a teremtő is úgy akarja, bizonyos idő elteltével mindketten törölhetik a regisztrációjukat.

   Brandon rögtön ment a csetszobába, amint észrevette, hogy Scarlett is belépett, és azonnal hívta csevegni. Egy „szia” köszönéssel kezdte meg a társalgást, majd a válaszra talán egy percet kellett várnia. A nő ugyanígy köszönt neki, és észrevették, hogy lassú a rendszer. Valószínűleg túl sok regisztrált tag van belépve. Megtudták, hogy mindkettejüknek van skype program, és megegyeztek, hogy inkább ott folytatják tovább a társalgást.

   Brandon még kiszaladt, izgalmában elszívott egy cigit. Gyorsan, sietve szívta a slukkokat, kissé bele is szédült, érezte, ahogy a füst marja a nyelvét. Nem szerette ezt az érzést, de most különös helyzet van, muszáj gyorsan szívni a cigit. Közben gondolkozott, és sikernek könyvelte el, hogy összejött a ma esti beszélgetés, de tudta, még nincs nyert ügye.

   Visszaérve a számítógéphez, már látta is, hogy Scarlett írt neki. Gyorsan magára kapta a fejhallgatót, bekapcsolta a hangszórókat, és indította a hívást. Pár kicsörgés után felvette a nő, és elkezdődött, vagyis folytatódott az ismerkedés.

- Szia.- csilingelt a hangja, ami most sokkal szebb volt, mint telefonon keresztül.

- Szia.- köszönt a férfi is. – Azt hittem, soha nem jön el az este. Ezt a pillanatot vártam egész nap.

- Tényleg?- kérdezte Scarlett.

- Igen, és nagyon örülök, hogy végre itt vagyunk.

- Én is örülök.

- Komoly?- kérdezte Brandon, kis csodálkozással.

- Igen. Miért?

- Olyan hihetetlen.

- Mert?

- Mert pont engem találtál meg. Túl szép, hogy igaz legyen.

- Pedig igaz, és valóság, hidd el nyugodtan.- mondta a nő mosolyogva. Brandon észrevett valamit. Kicsit gondolkozott, mitévő legyen, szóvá tegye, vagy sem, majd úgy döntött, megemlíti a dolgot.

- Látom neked is van kamerád.

- Igen, van.- felelt a nő.

- Bekapcsoljuk?

- Szeretnél látni?

- Nagyon. Eddig csak képeken láttalak, élőben nem. Persze ha nem akarod, akkor nem kell. Nem akarom, hogy azt érezd, hogy rád akaszkodom, akaratos vagyok.- magyarázta Brandon.

- Dehogy. Ezzel semmi rosszat nem mondtál. Amúgy én is szeretnélek látni.- a férfi erre úgy reagált, hogy beszéd helyett bekapcsolta a video hívást. Jó néhány másodperc eltelt, mire a kapcsolat létrejött. Amint meglátták egymást, újra köszöntek, és még integettek is.

- Csodaszép vagy.- bókolt a férfi

- Köszönöm.- mosolygott Scarlett, és az egész beszélgetés úgy zajlott, hogy le sem vették a szemeiket egymásról. A nő valami kék ruhába öltözött, Brandon egyszerűen, mint általában a férfiaknak, egy póló, és rövidnadrág az öltözéke. Mindketten csak a felsőtesttől látszottak, de ez bőven elég nekik. Egymás alakját már látták fényképeken, de majd személyes találkozáskor tudják igazán felmérni a másikat, hogyan is néz ki. Bár a fotók sokat, ez a webkamerás beszélgetés még többet elárul, de ez sem helyettesíti az igazi élő találkozást. Jobb a fotóktól, a semmitől meg még jobb. Mint a kevés fizetés, megélni kevés, éhen halni sok.

- Na szóval, van egy fontos dolog, amit meg kell beszélnünk.- kezdte Brandon.

- Mi az?- kérdezte a nő.

- Hát hogy hol is lakunk.

- Ja, igen.- nyugtázta mosolyogva Scarlett.

- Akkor megtudhatom, hol laksz?

- Vacsoráztál?- kérdezett vissza a nő.

- Ne tereld el a szót.- kérte Brandon, mire a nő cinkosan mosolygott.

- Mi volt a vacsi?- kérdezte Scarlett.

- Semmi extra, csak két melegszendvicset készítettem. Kenyérre szalámi, arra sajtot reszeltem, majd pár percre betettem a mikróba. És te?

- Én csak gyümölcsöt vacsoráztam. Almát, és narancsot. Ilyenkor este már csak azt lehet büntetlenül enni.

- Látom, nagyon vigyázol az alakodra.

- Igyekszem.- mosolygott megint a nő.

- Tudom, hogy este már nem jó nem jó kenyeret enni, de munka közben lemozgom, és edzeni is járok.

- Milyen edzésre jársz?- kérdezte Scarlett, és nagy érdeklődéssel figyelt.

- Semmi komoly. Nem vagyok tagja egyik városi egyesületnek sem, csak úgy önszorgalomból heti egyszer eljárok az uszodába. Ott másfél- két óra alatt leúszok pár ezer métert, aztán egy kis szauna, jakuzzi, és jövök haza. Ja, és kerékpárral járok a munkahelyre, akármilyen idő van.

- Ez nagyon jó.- csillant fel a nő szeme, örült, hogy Brandon is odafigyel magára. – Én is szoktam kerékpározni, és van itthon egy taposógépem, azon szoktam naponta két- három ezret lépegetni.

- Akkor tőled sem áll messze a sport.- nyugtázta Brandon, miközben tágra nyílt szemekkel nézték egymást. Egyre jobban belemerültek a beszélgetésbe, önfeledten társalogtak, és fél óra elteltével úgy látták, mintha már ezer éve ismernék egymást. Mindketten érezték, hogy megtalálták a maguk számára megfelelő személyt. Scarlett csodálkozott, mert most el tudta képzelni, hogy akár az első randevún csókolózzanak. Persze ezt nem említette meg, nem árt az óvatosság.

- Kissé elkanyarodtunk a témától.- mondta Brandon.

- Melyiktől is?

- Hát hogy melyikünk hol lakik.

- Igen, jól belemélyedtünk a beszélgetésbe.- Eláruljam?- kérdezte Scarlett.

- Megköszönném.- felelt a férfi, és izgatottan várta a választ. Most kiderül hány kilométer van közöttük. Érdemes-e találkozni, vagy soha nem látják egymást élőben, csak így, kamerán keresztül.

- Gyöngyváron lakom.- jött a válasz, és a nő figyelte beszélgetőpartnere reakcióját, az sok mindent elárulhat. Örömmel nyugtázta, hogy Brandon szemei felcsillantak a város nevének hallatára, amiből Scarlett azt szűrte le, hogy olyan messze nem lehetnek egymástól.

- És te?- kérdezte a férfit.

- Nem fogod elhinni. Csillagvölgyben lakom.- hangzott nevetve Brandon válasza.

- Nem mondod… komoly?- csodálkozott a nő.

- Bizony, komoly. Tizenöt kilométerre vagyunk egymástól.- mindketten örültek, az egekig tudtak volna szárnyalni, ha lehetne. Ha ők nem is, de örömük most odáig szökellt.

- De jó.- lelkendezett Scarlett. – Akkor akár minden nap találkozhatnánk. Persze ha időnk engedi.

- Az biztos. Féltem, hogy messze leszel tőlem, és a mai beszélgetés lesz az utolsó, de ha te is szeretnéd, akkor találkozhatunk többször is.- magyarázta a férfi.

- Te szeretnéd?

- Igen.- válaszolt röviden Brandon.

- Én is szeretném. Ismered a városunkat?

- Igen, elég jól. Régen oda jártunk a piacra, és ott végeztem el a középiskolát is. Tudom, hogy nagy város, az egészet nem ismerem, de a központot, és a környékét igen.- mesélte Brandon.

- Az nagyon jó.- nyugtázta a nő. – Mert én a központban lakom. Itt van a közelben a piac, illetve csak a helye, mert már régóta megszűnt, és a középiskola sincs messze.

- Kár azért a piacért, nagyon jó volt. Szinte minden hétvégén átmentünk. Szombat reggelenként, és délelőtt hatalmas embertömeg hömpölygött, alig lehetett lépni.

- Bizony, jó kis piac volt az.- sajnálkozott Scarlett is. – Mi is sokat jártunk oda, ott még lehetett normális portékákat vásárolni, nem úgy, mint manapság. A boltok tele vannak sok silány, gagyi szemetekkel.- a férfi erre elnevette magát.

- Min nevetsz? Azon, hogy így beszélek?- kérdezte a nő.

- Nem. Azon, hogy portékákat mondtál.- nevetett továbbra is Brandon.

- Mi baj vele?

- Semmi. Csak kicsit régimódi, de teljesen rendben van.

- Én is ismerem a te városodat. Sokszor mentünk a strandra még tini koromban, meg a húszas éveimben.- vette át a szót a nő. – Nem bánnám, ha nálunk is lenne egy oly strand.

- Bizony. Hála az égnek, elég korszerű strandot építettek. Sokan járnak ide a környező településekről, és a fővárosból is. Néhány éve az egyik medencéhez hoztak csúszdát. Tudod, olyan kanyargós, mint az aquaparkokban, csak nem olyan nagy.- mesélte Brandon.

- De jó lenne lecsúszni rajta néhányszor.- ábrándozott Scarlett.

- Ha szeretnéd, nyáron szívesen elmennék veled, és akkor lecsúszunk.

- Odáig el is kell jutni. Mi lesz, ha a személyes találkozáskor nem jövünk be egymásnak?- kérdezte a nő.

- Én nem tudom ezt elképzelni. Legalább is a magam részéről nem.- mondta Brandon, és le sem vette a szemét a monitorról. – Megmondom őszintén, tetszel nekem, és el tudnék képzelni egy komoly, hosszú távú kapcsolatot veled.

- De még nem is ismersz. Mi van akkor, ha kiderül, hogy drogos vagyok, vagy az egyik lábam mű?- tette fel a kérdéseket Scarlett.

- Ez kizárt dolog.

- Melyik?

- Mindkettő.- felet a férfi, és tovább magyarázott. – A fotókon láttam, hogy nincs testi fogyatékosságod, és ha drogos lennél, nem így néznél ki.

- Persze, de nem szó szerint értettem, csak példaként mondtam. Azt akartam ezzel elmagyarázni, hogy a randin kiderülhet eltitkolt tulajdonság, valami, amit nem vallottunk be egymásnak.

- Értem.- tűnődött el Brandon.- Én semmit nem titkoltam el, és szerintem te sem az a fajta vagy, aki füllent.

- Igen, de ettől függetlenül mégis lehet, hogy valamelyikünk talál valami kivetnivalót.- itt a férfi kicsit elgondolkozott. Lehet, hogy ő nem jön be Scarlettnek, és azért mond ilyeneket, hogy ne kelljen találkozni? Ő már most tudja, hogy kettőjük között soha semmi nem lesz, csak nem meri nyíltan kijelenteni? Vagy csak a lehetőségeket veszi számba, melyek szóba jöhetnek? Ilyen kérdések cikáztak Brandonban, amiktől picit lankadt az önfeledt jókedve, de igyekezett nem kimutatni.

- Végül is bármi megtörténhet, nincs garancia semmire.- válaszolta.

- Mikor szeretnél találkozni?- kérdezte Scarlett.

- Ha rajtam múlna, akkor most, azonnal.

- Igen?- mosolygott a nő, és egyre inkább érezte, hogy ez a férfi kell neki. Olyan jó vele beszélgetni, szépek a fogai, sármos az arca, ápolt, nincs borosta, nem néz úgy ki, mint egy hajléktalan, mint a mai műsorvezetők. Brandon ugyanezen a véleményen volt. Maximálisan bejött neki Scarlett, úgy ahogy van. A haja, szemei, arca, beszéde, és a hangja. Az a szép, kellemes, lágy hang. akár szinkronszínész is lehetne. Mindketten egyformán éreztek a másik iránt, de ezt csak a férfi vallotta be, a nő nem.

- Igen.- erősítette meg Brandon. – De legyen akkor, amikor neked jó. Majd én alkalmazkodom hozzád. Ennyi lovagiasság azért szorult belém.

- Ó, te hős lovag.- nevetett a nő. – Talán fehér lovon jössz majd a randira?- Brandon örült ennek a kérdésnek, mert az előbb már kezdett félni, hogy Scarlett mégsem akar találkozni, de ezzel a kérdéssel talán akaratlanul, de elárulta magát.

- Nem. Valószínűleg autóval.- felelt a férfi.

- Van kocsid?- kérdezte a nő.

- Igen. És neked?

- Nekem nincs, de jogosítványom van.- megint újabb információkat tudtak meg egymásról, ami nem baj, jó az, ha minél többet megtudnak, és minél több dolog kiderül rövid idő alatt.

- Szóval, mikor, és hol?- tette fel a kérdéseket Brandon.

- Szombaton, itt nálunk, a főtéren.- kapta a feleletet a férfi, amin igencsak meglepődött.

- Ilyen hamar?

- Jó, akkor ne találkozzunk, várjunk még vele.- válaszolt Scarlett.

- Jaj, ne érts félre, tökéletes a szombat, és a főtér.- mentegetőzött a férfi. – csak azt hittem, később akarsz találkozni, és kissé megleptél a szombattal.

- Biztos?

- Igen, biztos. Nekem tökéletesen jó így. Hány órakor?- A nő gondolkozott, a délelőtt el fog telni a házimunkával, aztán ebéd után kicsit pihenni is kellene.

- Délután fél három megfelel?- kérdezte Brandontól.

- Ha nem lehet előbb, akkor ez az időpont is megfelel.- válaszolt a férfi, és tudta, élete leghosszabb napjai következnek, mire elérkezik a szombat. Scarlett nem érzett így. Bár akarja ő is a találkozást, és kíváncsi a férfira, de a félelem ott van benne, ezért továbbra is úgy gondolja, ha ez nem jön össze, akkor idővel majd sikerül mással.

- Akkor ezt megbeszéltük. - Szombaton fél háromkor a főtéren.- nyomatékosította az időpontot, és a helyszínt.

- Rendben. -nyugtázta Brandon. - Szeretném, ha küldenél magadról egy képet.

- Ott van a társkereső oldalon, mentsd el, amelyiket szeretnéd.- magyarázta Scarlett.

- Már próbáltam, de nem lehet.

- Na szép.- nevetett a nő. – Már próbáltad?

- Igen, de nem megy. Ügyesen megoldották, nem lehet képet lopni.

- Megtudhatom, mire kell?- kérdezte Scarlett.

- Titok. Szeretnék egy kis meglepetéssel kedveskedni.- felelt Brandon.

- Mivel?- kíváncsiskodott a nő.

- Ha elmondom, nem lesz meglepetés.

- De tudni akarom.

- Szombaton megtudod, már nincs sok idő, szerda van.- magyarázta Brandon.

- De lassan fog telni az idő, főleg így, hogy majd csak akkor tudom meg, hogy mi lesz a meglepetés. Ha nem mondod el, nem találkozom veled.- fenyegetőzött Scarlett.

- Ez zsarolás, nem szép dolog.

- Akkor is!

- Na jó.- adta meg magát a férfi. – Gravírozással foglalkozom. Arra gondoltam, egy szép üvegpohárra rágravírozom az arcképedet. Egy kis ajándék, emlékül.

- Szuper!- lelkendezett a nő. – Várj, rögtön keresek képet, és küldöm.- ahogy ezt kimondta, a skype ablakot letette az tálcára, és vad keresésbe kezdett. Brandon hallgatott, és mosolyogva nézte a nőt, aki annyira szép, aranyos, és nagyon tetszik neki. Minden jól áll Scarlettnek, a frizurája, a szeme színe, a mosolya, a pillantásai, pislogásai, arcának gesztikulásai, egyszerűen nincs olyan mozzanata, megnyilvánulása, ami ne tetszene Brandonnak.

- Mit csinálsz?- kérdezte a nő keresés közben.

- Semmit miért?- kérdezett vissza a férfi.

- Nagyon csendben vagy.

- Ja, csak nézlek.

- Annyira szép vagyok?

- Igen, nagyon tetszel.- mondta Brandon, és szeretett volna bemászni a monitorba, ott lenni a nő mellett.

- Fenét, egy átlagos háziasszony vagyok.

- Lehet, nem tudom, de nekem te vagy a legszebb. Be is fejeztem a keresgélést.

- Addig én se keresgélek tovább, míg ki nem derül, mi lesz velünk.- magyarázta Scarlett, továbbra is képet keresgélve.

- Még mindig fotót keresel?

- Igen.

- Ha lehet, portré legyen, az a legjobb ilyen célra. De ha minden kötél szakad, bármilyen képet küldhetsz, képszerkesztővel le tudom venni a fejed, és csak azt gravírozom a pohárra.- mesélte a férfi.

- Ügyes vagy.- ismerte el Scarlett, holott tudta, ez nem is olyan nagy dolog, de azért igyekezett olyan képet választani, amilyet Brandon kért. Néhány perc elteltével talált egy megfelelőt. Nem is habozott, átküldte.

- Ez nagyon jó kép.- állapította meg a férfi az elfogadás, és a megnyitás után.

- Köszönöm.- mondta Scarlett, jól esett neki a bók. – Szombaton majd mesélsz a gravírozásról?

- Ha érdekel, nagyon szívesen. Sőt, ha úgy gondolod, megmutatom, és meg is tanítalak rá.

- Hú, de izgi!- tetszett ez az ötlet a nőnek. – De nem akarok a terhedre lenni.

- Nyugi, nem leszel. Ha teher lennél, nem ajánlottam volna fel.

- Aranyos vagy, én meg kíváncsi, azt hiszem, élni fogok a lehetőséggel.

- Rendben. Akkor elképzelhető, hogy a második randevú gravírozás oktatás lesz?- kérdezte Brandon kissé félénken.

- Nem elképzelhető, hanem biztos.- felelt Scarlett, és ez a válasz megint nagyon jól esett a férfinak, mert így már tuti, hogy nem csak egyszer találkoznak. És minél többször lesz randi, annál nagyobb az esély, hogy ők ketten egy boldog pár legyenek.

- Ez eddig három randevú.- állapította meg Brandon.

- Miért is?

- Szombaton lesz az első. Aztán kell találkozni másodszor is, a gravírozás végett. Harmadik alkalommal a strandra megyünk csúszdázni.- ment a magyarázat.

- Tényleg, a csúszda, már el is felejtettem.- mondta meglepetten Scarlett.

- Nem baj, majd ha ott leszünk, olyanná tesszük, hogy felejthetetlen legyen mindkettőnk számára.

- Jól hangzik.- mosolygott Scarlett, tetszettek neki Brandon szavai. Ő már most különb az előző kettő pasitól, akik a férjei voltak, mert velük nem lehetett eljárni sehova. Viszont Brandonnal még csak pár napja ismerik egymást, máris tele vannak programokkal. És ott lesz még a sok idő a második, és a harmadik találkozás között, mert a csúszdázással várni kell, nincs még olyan jó idő. Kell még pár hónap, mire önfeledten lehet strandolni. Addig is nehéz elképzelni, hogy az idő alatt ne találkozzanak, és a csúszdázásig születni fog még néhány program, amire együtt mennek el.

   Pillantása az órára tévedt.

- Húha, már ennyi az idő?- kérdezte meglepetten.

- Ajaj…- Brandon csak ennyit tudott szólni.

- Menjünk aludni.- javasolta a nő. Brandonnak nem tetszett ez az ötlet, de tudta, reggel kelni kell, munkába menni, muszáj lefeküdni.

- Nem szívesen, de  menjünk.

- Jó volt veled beszélgetni, nagyon elrepült az idő.- mondta Scarlett.

- Nekem is veled.- szólt a férfi, és pár pillanatig némán nézték egymást.

- Akkor jó éjt, vigyázz magadra.- köszönt el Scarlett.

- Holnap este ugyanitt?- kérdezte a Brandon.

- Igen, nagyon szívesen.

- Neked is jó éjt.- köszönt el a férfi is, és Scarlett véget vetett a hívásnak.

   Másnap, csütörtök délután a munkából hazaérve Brandon beült az autóba, és meg sem állt a legközelebbi hipermarketig. Rosszkor jött, mert sokan voltak, de most nem zavarta annyira, mint általában szokta, mivel azzal a céllal van itt, hogy egy szép poharat vegyen, amire Scarlett képét gravírozza. Kézbe vett egy kosarat, és mindenféle nézelődés nélkül azonnal ahhoz a részleghez sietett, ahol a poharakat találja. Odaérve megvakarta a fejét, és elégedetlen képet vágott. Túl nagy a választék, millió féle pohár a kínálat, nehéz lesz választania. Azt tudja, hogy nem talpas poharat vesz, és három deciliteres legyen. Ez valamelyest leszűkítette a kört, de így sincs könnyű dolga. Mindenféle, szép, nem szép poharaktól roskadoznak a polcok. Van öblös, kecses, szűkülő, bővülő, egyenes, görbe, sima, recézett, mintás, füles, fületlen, vékony falú, vastag falú, szinte lehetetlen választani. Újra szűkíteni kell a választékot. Sokat kizárt, mindenképp sima kell, és egyenes, ami minimálisan bővül alulról felfelé. Ne legyen füle se, csak egy egyszerű, hétköznapi pohár, amiből az ember naponta többször iszik vizet, vagy akár teát, üdítőt. Még azt nem tudta eldönteni, hogy vékony, vagy vastag falút válasszon. Úgy vélte, egy ilyen aranyos, szép, karcsú nőnek nem nagyon állna jól a vastag, és a vékony talán szebb is. Lelki szemeivel rá képzelte Scarlett gravírozott arcát. Így mindjárt könnyebb lett a választás, és azt is hamar eldöntötte, hogy nem színtelent vesz, hanem pirosat. Azt nem tudja, Scarlettnek melyik szín a kedvence, de itt, most úgy gondolja, egy párkapcsolathoz, és a szerelemhez a piros illik, ezért egy ilyen színű poharat választott. Az ára nem érdekelte, ez most bagatell, bármennyibe is kerül, megveszi, ez a minimum, amit megtehet, hogy leendő párjának ajándékot tudjon készíteni. Vett még csomagolópapírt, és egy színes ajándéktasakot, mely oldalán két kis bolyhos kutyus ült, összedugott fejekkel.  Csak azt sajnálja, hogy Scarlett kiszedte belőle, milyen meglepetéssel akarja meglepni. De ha meglátja majd, így is nagyon fog neki örülni, ez holtbiztos.

   A hipermarket után visszament a munkahelyére, és elkészítette, körülbelül húsz percet vett igénybe az egész. Nézegette a kész művet, és úgy látta jól választott. Ez a fajtájú, formájú, színű pohár illik legjobban e célra. Scarlett arcképével csodálatos lett. Már csak az időpontnak kell elérkezni, hogy átadhassa.

   Elégedetten ment haza, a csomagra úgy vigyázott, mintha a saját élete lenne benne. Otthon betette a szekrény egyik polcára, az ágyneműk tetejére, hogy még véletlenül se érje baj. Azt is el tudta képzelni, ha átadja az ajándékot, a nő ebből fog inni. Bár a főtérre beszélték meg a találkozót, de nem kizárt, hogy egy rövid séta után beülnek egy presszóba, egy üdítőre, vagy fagyira. Teljesen mindegy, hova mennek, mit csinálnak, lényeg, hogy együtt legyenek. Brandon egész teste bizsergett, ha csak eszébe jutott a randevú gondolata, és Scarlett. Tudta, ez több, mit egy egyszerű ismerkedés, számára ez a nő az igazi. Nem lehet, hogy ne jöjjön össze. Sikerülnie kell, mást el sem tud képzelni.

   Scarlett ugyancsak csütörtök délután ugyanazon mesterkedett, mint Brandon. Ajándékot akart venni, de semmi elképzelése nem volt, hogy mit. Feszes farmerben, testhez simuló pólóban lépett be egy illatszer boltba. Legelső ötletként egy üveg arcszesz jutott eszébe. Talán ez nem illik, vagy nem kell az első randin, főleg nem az, hogy a nő is vegyen ajándékot, de valahol ő is érezte, Brandon az a személy, aki megfelelő magaviselettel párja lehet egy életen át. Nem ábrándozott, és nem élte bele magát, de ezt a férfit valahogy különbnek találta a többitől. Gondolkozott, esetleg az arcszesz helyett mi más jöhetne még szóba. Egy üveg bor, vagy pezsgő, ezek valamelyikét el tudta képzelni ajándékként, de ezzel ki is fogyott az ötletekből. Az a gondolat is átfutott agyában, hogy semmit nem vesz, és ha így is cselekszik, abban semmi rossz, vagy sértő nincs. De érezte, akar venni valamit Brandonnak, és nem azért, mert ő is ad valamit.

   Keresgélt, nézelődött a polcok között, néha egy- egy üveget levett, és megszagolta. Tudta, ez nem mehet sokáig, mert négy- öt szagolás után már nem érzi az igazi illatot. Aztán az arcszeszt se találta a legjobb választásnak. Túl hivatalosnak, komolynak tűnt, ez jobban illik karácsonyra, név, vagy szülinapra. Randevúra egyszerűbb, de aranyos, kedves ajándék kellene. Ezt a gondolatsort végigfuttatva eszébe is jutott egy újabb ötlet, hogy mit vegyen a férfinak, és ezzel már teljesen meg volt elégedve.

   Következő útja egy ajándékboltba vezetett. Itt aztán van minden, de szerencsére ő már határozott szándékkal jött ide, tudja mit akar venni, amúgy elég nehéz lenne a választás. Általában mindig így tesz, előre kitalálja, mit akar venni, anélkül nem igazi a vásárlás. Keresgélni, nézelődni, céltalanul bolyongani, ez nem az ő világa.

   Ahhoz a polchoz sietett, ahol plüssfigurák széles választéka kínálkozott. Mindenképp kutya kell. Egy aranyos, zabálnivaló kis kutyus. Remélhetőleg Brandon nem tartja majd gyerekes dolognak. Egy kis plüsskutyus kedves ajándék, bizalomgerjesztő, és talán a hűség jelképe is lehet, mivel a kutyáknak ez a legjobb, legnagyobb tulajdonságuk, és az se baj, ha a férfi ezt célzásnak veszi. És az illetőről az is sok mindent elárul, hogy mit szól, hogyan reagál egy ilyen ajándékhoz, úgyhogy Brandon akaratán, és tudtán kívül tesztelve is lesz. Az újabb jó pont Scarlettnél, ha a férfi pozitívan reagál majd a kutyusra, és ezzel nőnek az ő, és az új, közös kapcsolat esélyei.

   Szorgalmasan, türelmesen turkált, szíve szerint mind megvenné, de ez lehetetlen, mert egy egész vagyon kellene hozzá, és csak egy darabra van szükség.

- Segíthetek?- hallott egy férfihangot a háta mögül. Gondolta, egy eladó, de tévedett, és megdöbbent, mikor megfordult.

- Szia Scarlett.- köszönt a férfi.  

- Valter… Te hogy kerülsz ide?- csodálkozott a nő, és a meglepődöttségtől el felejtett visszaköszönni.   Ő volt Scarlett első férje, és most meglepően fess kinézettel állt a nő előtt.

- Erre jártam. Kis ajándékot szeretnék venni.

- A párodnak?- kérdezte Scarlett.

- Nem, a testvéremnek, nincs párom, egyedül élek.- válaszolt a férfi, és csak nézte exkedvesét, aki most szebb, mint valaha.

- Értem.- mondta kissé bizonytalanul Scarlett. Nem örült ennek a találkozásnak, de valahogy át kell vészelni. Az biztos, ő nem kezdeményezi a beszélgetést. Ha Valter kérdez valamit, válaszolni fog rá, de ettől több nem lesz az ő részéről.

                                               folytatás --->