3.

   Mindenki végzett az ebéddel, csak Bruce kanalazta még a repetát. A lányok elkezdték leszedni az asztalt, Fika segített Szivinek.

- Hozok be fát, nehogy kialudjon a tűz.- mondta Díler, és el is indult kifelé, de Bruce utána szólt.

- Van bent fa.

- Nem baj, akkor is hozok.- vágta oda Díler, és kilépett az udvarra. Enyhén szédelegve lépdelt a ház oldalánál lévő kis fáskamrához. Talált ott még üres kosarat, de mielőtt bepiszkította volna a kezét, a zsebébe nyúlt. Kis zacskót húzott elő, melybe fehér tablettákat ömlesztettek. Izgalommal, vágyakozva nyúlt bele két ujjal, és igyekezett kihalászni egy szemet. A második próbálkozásra sikerült is neki. Bevette, és azonnal le is nyelte. Érezte, hogy elkapta a gépszíj. Nem szokott ő ilyet tenni, hogy rövid idő alatt ennyi szemet bevegyen. Ez már a harmadik. A reggeli megérkezéskor, mikor kijött ide fáért, és gyújtóst vágni, akkor vette be az elsőt, ebéd előtt a másodikat, és most ez a harmadik. És ott volt még a két féldeci pálinka is. Úgy gondolta, most egyelőre ez elég lesz, többet nem vesz be. A jóból is megárt a sok. Egyvalamiről viszont nem tudott, mert akitől az anyagot kapta, elfelejtette felvilágosítani, hogy erre a tablettára nem szabad inni alkoholt, mert durva agressziót vált ki, aminek az esetek túlnyomó többsége fizikai tettlegességig fajul. Mivel ez a tájékoztatás elmaradt, Díler abban a hitben volt, hogy lehet rá inni nyugodtan. Ez már régi megbeszélt dolog, ha nincs figyelmeztetés, akkor szabad inni a tablettára. A zacskót visszagyűrte a zsebébe, és betántorgott a házba.

- Nem hoztál fát. Nem azért mentél ki?- kérdezte Bruce.

- Azt mondtad, van bent fa.- feleselt vissza kissé flegmán. Bruce észrevette ezt, és jobbnak látta, ha inkább nem szól semmit. A lányok rendbe tették az asztalt, elmosogattak, közben Fika a sok kis desszertes tálkával, melyekben már benne vannak a papírok, a kanapé előtti hatalmas szőnyeghez ment, és letette őket kettesével, bizonyos távolságokat hagyva köztük. Kör alakban helyezte el mindegyiket, valószínűleg így fognak leülni, ez az ésszerű. Díler ért oda elsőnek.

- Ez az, szuper. Kezdhetjük.- szájalt gátlástalanul.

- Egy perc, és jönnek a többiek is.- mondta Fika, és ő is izgatottan várta a játék kezdetét. – Gyertek már játszani!- kiáltott a többieknek. A három lány kíváncsian indult el, meglepetten nézték a kis tálkákat, ahogy szépen elhelyezte őket Fika.

- Mi akar ez lenni?- érdeklődött Cuki, közben leült a szőnyegre.

- Játék. Egy új játék. Az előbb találtam ki.- mondta büszkén Fika.

- És mi ez? Hogy kell játszani?- kérdezte Cuki.

- Ha már mindenki itt lesz, elmondom a lényegét. Remélem tetszeni fog.- válaszolt Fika.

- Gyertek már!- szólt a többieknek Cuki. Hangjában kis türelmetlenség lappangott, mindig is szerette az új, ismeretlen dolgokat, imád játszani.

   Pár percbe beletelt, mire mindenki helyet foglalt a szőnyegen.

- Akkor kezdem.- szólt Fika, és szépen, érthetően elmagyarázta a játék lényegét. Mondandóját befejezve, eszébe jutott, hogy valamit elfejetett.

- Kellene egy dobókocka.

- Itt van.- mondta Bruce, és oda dobta neki.

- Kösz.- hálálkodott mosolyogva Fika. – Akkor kezdjük. Tessék Szivi, te vagy az egyes számú, te kezded a játékot. Először egy feladatot húzol, utána egy nevet.

- És mi a játék neve?- kérdezte Cuki.

- Hesszo Livi.- felelt mosolyogva Fika.

- Micsoda?- értetlenkedett Cica.

- Hesszo Livi.- ismételte meg Fika. – Szivi tiszteletére.

- Zseniális.- állapította meg Cica, és mindenki elnevette magát, még Szivi is. Jól esett neki, hogy róla neveztek el egy játékot.

- És kinek az ötlete volt?- jött ismét a kérdés Cukitól. Fika pár pillanatig tétovázott, közben Bruce-ra nézett, majd válaszolt.

- Az enyém.

- Jó, kezdjük, kíváncsi vagyok milyen.- szólt Cuki.

- Pillanat. Hol van az a jófajta pálinka?- kérdezte Díler.

- Nagyon kell?- kérdezett vissza Bruce.

- Igen, nagyon.

- Akkor szolgáld ki magad. A hűtőszekrényben van.- mondta Bruce, és többet nem foglalkozott a témával

- Messze van.- állapította meg Díler, és inkább nem ivott. Feje egyre zsibbadt, szédelgett, félt, hogy esetleg nem tudna felállni.

   Szivi benyúlt a bal oldali tálkába, és kivett egy kis cetlit.

- Olvasd fel, mi az. –kérte Fika. Szivi izgatottan hajtogatta ki a papírt, és elolvasta hangosan.

- Egy puszi az arcra.

- Na és ki kapja?- kérdezte Cica. Szivi benyúlt a jobb oldali tálkába, és onnan is húzott. Kissé meglepődött a néven, de tudatta a többiekkel is.

- Fika.

- Bravó!- tapsolt nevetve Cuki. Fika érezte, hogy teljesen lezsibbadt a gyomra, és elárassza egész testét, ez az izgalmas, de kellemes érzés. Szivi nem is habozott, lassan odahajolt Fikához, és egy hosszú, cuppanós puszit biggyesztett az arcára.

- Ez nagyon finom volt.- állapította meg Fika.

- Rendben, dobjál kedves Szivi. Hadd derüljön ki, kinek kell folytatni a játékot.- kérte Cuki. Szivi kézbe vette a kockát, kicsit megrázta, és gurított. A kocka úgy állt meg, hogy a hatos oldala nézett felfelé. Ez Fika száma.

- Nocsak. És mi lesz a feladat? És kin kell végrehajtani?- érdeklődött Cuki, akinek nagyon tetszett ez az új játék, bár ő még nem került sorra. Fika húzott a bal oldali tálból.

- Gyengéd nyakharapás.- olvasta a cetlin álló szöveget.

- Jujj, de izgi.- dörzsölte össze tenyereit Cuki. Fika húzott a másik tálból is.

- Szivi.- olvasta fel a nevet.

- Hát ez hihetetlen.- nevetett Cica.

- Rajta, a feladatot végrehajtani!- utasította Cuki. Fika a mellette ülő Szivihez hajolt, és érzékien ért a nyakához. Óvatosan tapasztotta rá ajkait, és hatalmas gyengédséggel engedte rá fogait. Közben kissé kinyújtotta a nyelvét, és simogatni kezdte vele az illatos bőrfelületet. Szivi enyhén behunyta szemeit, és érezte, hogy minden porcikája bele bizsereg. Jól esett neki ez az érintés. Nem gondolta volna, hogy az oly sokszor tökéletlen Fika ennyire figyelmes, gyengéd is tud lenni. A feladat befejeztével pár pillanatig néztek egymás szemébe, és érezték, hogy valami megmozdult. Valami van, ami eddig nem volt. A többiek megtapsolták őket, főleg a két lány.

- Oké, dobjál Fika.- kérte Cuki türelmetlenül. Ugyanúgy, mint Szivi, Fika is megjáratta markában a kockát, majd eldobta. Négyes, ez Bruce száma. Minden tekintet a soron lévő játékosra meredt, és Bruce húzott a tálból.

- Fülharapás.- olvasta.

- Nahát, micsoda feladatok.- nevetett Szivi. A többiek is meglepődtek, és jópofának találták ezt az egészet. Bruce húzott a másik tálból is.

- Díler.- ez megdöbbentette. Szívesen harapdálná valamelyik lányt, nem Dílert, főleg így, hogy nemrég kis nézeteltérés akadt köztük. A lányok sikítva nevettek fel.

- Hát ez érdekes lesz.- állapította meg Cica.

- Mi van, drágám, megcsalsz?- kérdezte Cuki.

- Dehogy.- válaszolt közömbösen Bruce, és négykézláb Dílerhez mászott. Gyorsan, de finoman végezte el a feladatot, hogy ne fájjon neki.

- Áú…- színészkedett kicsit Díler, mintha fájt volna. Bruce visszaült a helyére, és dobott a kockával. Kettes.

- Na végre, ez én vagyok.- örült Cuki. Nem is tétovázott, gyorsan húzott egy- egy cetlit.

- Szájra puszi.- olvasta el a feladatot. Kihajtogatta a másik papírt is, mint az előbb Bruce-t, most őt is meglepte a név.

- Cica.- közölte tűnődve.

- Tessék?- kérdezte Cica.

- Téged kell szájon puszilnom.- felelt Cuki.

- Ilyen nincs.- kelt ki magából Cica. - Nem vagyok leszbi.

- Még lehetsz.- mondta vigyorogva Díler. Persze a fiúknak tetszett a helyzet.

- És ha te húztad volna ezt a feladatot, és mellé egy fiúnevet, akkor hogy állna a szád?- kérdezte elégedetlenül Cica.

- Az más. Azt nem lehet.- felelt Díler.

- Nem mi?- de többet nem tudott szólni, mert szájára Cuki ajkai tapadtak. A döbbenettől hirtelen mozdulni se tudott, így nem is védekezett. Türelmesen állta, és lelke mélyén bevallotta magának, hogy jól esik neki, és finom, édes Cuki csókja. A feladat teljesítése után rövid ideig egymás szemébe nézett a két lány, majd Cuki visszaült a helyére. Megfogta a dobókockát, és dobott. A felső lapon öt pötty feketéllett.

- Díler, te vagy soron, mosolygott Cuki, de egy röpke pillantást Cicára vetett. Tekintetük találkozott, és Cica szemeiben is volt valami sejtelmesség, ami arról árulkodott, hogy jól esett neki a csók. Ezt észrevették egymáson, de Cuki újra Dílerre figyelt. A fiú húzott egy cetlit a balos tálkából.

- Csókolózás.- olvasta fel a többieknek, akik ujjongásba törtek ki. Már csak az lenne a szép, ha egy fiú nevét húzná ki. Keze benyúlt a jobb oldali kis edénybe, és kivett egy papírdarabot. Csak reménykedni tudott, hogy valamelyik lány nevét húzta. Ha Szivi neve állna a papíron, azt Fika nem venné jó néven, ha meg Cukié, az Bruce-nak nem tetszene.

- Cica.- olvasta megkönnyebbülten. Nem is emlékszik, mikor csókolózott utoljára Cicával. Örökké együtt vannak, bizalmas a kapcsolatuk, de ez az intim cselekmény már régen történt köztük. Vágyakozva hajolt oda barátnőjéhez, és hosszasan csókolóztak.

- Elég már!- szólt rájuk Cuki. Mindenki azt hitte, hogy soha nem akarják abbahagyni. De eleget tettek a felszólításnak, nem csókolózhatnak a végtelenségig, bár Díler azt tette volna legszívesebben.

- Na, jó, akkor dobok.- mondta a többieknek. Kézbe vette a kockát, de ekkor érezte, hogy ki kell mennie.

- Bocs, fiúk, lányok, de ki kell mennem. Tudjátok, kisdolog.

- Na szép.- jegyezte meg Cuki.

- Oké, legalább elszívunk egy cigit.- javasolta Cica. – Úgysem gyújtottunk rá ebéd után.- Mindenki felállt a helyéről. Díler kissé tántorogva, de kitalált a vécére. Bruce, Cuki, Cica kimentek az udvarra dohányozni, Fika, és Szivi bent maradtak.

   Fika odasétált a hatalmas vitrinhez, és a puskákat nézte. Ő nem töprengett semmin a fegyverekkel kapcsolatban, csak nézte őket. Egy kéz simította végig hátulról a derekát. Oldalra nézett, Szivi állt mellette.

- Szerinted meg vannak töltve?- kérdezte a lány.

- Nincsenek.- válaszolt a fiú. – Cuki apját ismerve, szerintem ő nem ilyen felelőtlen. Biztos, hogy nincsenek megtöltve.

- De száz százalékig nem lehetsz benne biztos.- mondta Szivi.

- Persze. Az is lehet, hogy meg vannak töltve. Két dupla csövű, az összesen négy lőszer. Illetve négy sörétes hüvely.- magyarázta Fika.

- Hogyhogy nem mentél ki cigizini?- kérdezte a lány. Fika erre oda fordult hozzá, és mélyen a szemébe nézett.

- Nekem sokkal jobban esik együtt lenni veled, itt beszélgetni, mint odakint cigizni.- válaszolta. Néhány pillanatig nézték egymást, Fika reménykedett, hogy történik végre valami, de nem mert kezdeményezni, nehogy mindent elrontson. Szivire várt, hogy lépjen, de elmaradt. A lány csak nézte őt, majd mosolyogva lesütötte fejét, tekintetét a padlóra helyezte. Jól esett neki, amit hallott, és lelke mélyén szeretné, ha Fika mindig ilyen lenne. A fiú egészen közel lépett, és simogatni kezdte Szivi fejét.

- Szép a hajad.- mondta. A lány ekkor felemelte tekintetét, és Fika szemébe nézett.

- Köszönöm.- mondta, és csigalassúsággal közeledtek az ajkak egymáshoz, egyre közelebb, mikor a vécéről ordítást hallottak. Mindketten felkapták a fejüket, a hang irányába.

- Valami van Dílerrel.- állapította meg Fika. – Megnézem, te szólj a többieknek.

- Rendben.- nyugtázta Szivi, és elindultak. Egyikük erre, a másik arra.

   Fika mikor benyitott, nem hitt a szemének. Díler kipakolta az ebédet, az utolsó szemig.

- Te jó ég. Hogy lehet ennyit rókázni? Irdatlan büdös van.- állapította meg, és kezét az orra elé emelte. – Szellőztess ki, mert ezt egy görény se bírná.- utasította Dílert.

- Mit pofázol?- kérdezte Díler kihívóan, amin Fika meg is lepődött. Nem szoktak egymással így beszélni.

- Csak azt mondtam, hogy legalább szellőztess ki.- ismételte meg.

- Kuss legyen!- folytatta Díler a barátságtalan szöveget. Fika erre már nem szólt semmit, becsukta az ajtót, és otthagyta.

   Mire a többiek bejöttek a nappaliba, addigra Fika is odaért.

- Mi van ezzel a jómadárral?- kérdezte Cuki.

- Semmi, csak összeokádta a vécét.- felelt Fika.

- Az szép. Addig ki nem jön onnan, még fel nem takarítja.- mérgelődött Cuki.

   Eközben Díler csak térdelt a földön, és a vécécsészének támaszkodott.

- Ez a kis szarjankó pofázik nekem. Mit képzel magáról?- morogta maga elé, és érezte, hogy be kell venni még egy tablettát, az megnyugtatja a gyomrot, és visszaállítja a jókedvet. Elhajolt a vécétől, turkált a zsebében, hogy megtalálja a hőn áhított szert.

   A nappaliban cicát is elkapta a hányinger.

- Azt hiszem nekem is ki kell menni.- mondta a többieknek, és rohant vissza az udvarra. Amint kiért, ő is hosszú sugárban rakta ki az ebédet. Kicsit maradt még a friss levegőn, majd visszament. Mosolyogva nézte a többieket.

- Minden rendben van.- adta a megnyugtató választ.

- Nekem is mennem kell.- szólt Bruce, és az udvaron ugyanazt megcsinálta, amit az imént Cica. Ő még vissza se ért, már Cukinak is rohanni kellett.

- Mi van itt?- kérdezte tanácstalanul Fika.

- Nem tudom, de érdekes, az biztos.- mondta Szivi.

   Mikor a társaság újra együtt volt a nappaliban, Bruce elindult a hűtőszekrényhez. Nem tudja miért, de megkívánta a szilvapálinkát. Mikor a többiek meglátták, azonnal követték.

- Tölts nekem is.- kérte Cuki.

-  És nekem is.- csatlakozott Cica. Bruce mosolyogva nézett rájuk, és szó nélkül töltött tele három poharat. Közben Díler visszatért a vécéről.

- Én is kérek!- szólt oda.

- Neked minek? Most okádtál.- pörkölt neki oda Bruce.

- Te talán nem?- kérdezte Cuki.

- És te?- vágott vissza Bruce.

- Ennek semmi értelme.- lépett be a vitába Cica. – mindnyájan hánytunk, és most innánk egy felest. Miért kell ebből akkora ügyet csinálni? Az vesse ránk az első követ, aki még soha nem rókázott.

- Jól beszélsz szépségem.- mondta Díler, odalépett Cicához, és egy hatalmas puszit nyomott az arcára. A négy pohár pillanatok alatt fenékig ürült.

- Díler, tudnál adni még egy tablettát?- kérdezte Bruce, nem törődve, hogy a többiek is hallják.

- Persze.- felelt Díler, és újra a zsebében kezdett kotorászni.

- Én is kérek.- mondta Cica.

- Én is.- kért Cuki is. Díler mosolyogva, elégedetten osztogatta a szemeket. A hatás már mindegyikükön látható volt, de a prímet Díler vitte, mivel ő több tablettát vett be eddig, mint a többiek. Szivi, és Fika csak álltak, és szomorúan nézték az eseményeket. Érezték, ebből még baj is lehet.

- Menjünk vissza játszani.- ajánlotta fel Cuki.

- Menjünk.- csatlakozott Cica is.

- Hajrá!- kiáltott fel Bruce, és kissé dülöngélve, saját párjuk derekát átkarolva visszamentek a szőnyegre. Szivi, és Fika követték őket. Mindenki leült, teljesen másképp, mint az előbb, de ennek semmi jelentősége nincs. Azért arra ügyeltek a fiúk, hogy a szívük hölgye mellett foglaljanak helyet.

- Ki következik?- kérdezte Cica.

- Mit tudom én.- vágta rá közömbösen Díler. – Valaki dobjon azt kész, vagy menjünk vissza inni.

- Rajtad a sor Díler!- mondta Cuki.

- Tényleg?- kérdezett vissza a fiú.

- Tényleg, úgyhogy csipkedd magad, haladjunk.- kérte Cuki.

- Máris tündérkém.- mondta Díler, és dobott a kockával. Hatost dobott, ez Fika száma.

- Gyerünk Fika, ügyes legyél.- bíztatta Cuki.

- Igyekszem, reagált Fika, miközben húzott egy feladatot.

- Hajfésülés.- olvasta.

- Remélem nekem.- reménykedett Cuki, és hangján hallani lehetett, hogy a pálinka kissé a fejébe szállt.

- Rögtön kiderül.- mosolygott Fika, és kihúzta a nevet is.

- Szivi.- osztotta meg a többiekkel.

- Ki más. Szivi. Mindig Szivi.- mérgelődött Díler. – Ez bunda.- állapította meg.

- Dehogy bunda.- csitította Cuki.

- De igenis az!- emelte fel a hangját Díler.

- Csillapodj öreg!- intette nyugalomra Bruce erélyesen.

- Mert, mi lesz, elfenekelsz?- kérdezte kihívóan Díler. Bruce jobbnak látta, ha inkább nem szól semmit.

- Jó, én így nem játszom.- mondta Szivi.

- Dehogynem játszol!- szólt rá Bruce, és Dílerhez fordult.

- Látod mit csináltál? Elrontod másnak a kedvét, és a szórakozását.

- Bocsánat.- mondta Díler, de bár nem mondta volna. Arrogáns, barátságtalan modort vett fel, és kezdett elég bunkón viselkedni. Fika szaladt ki a fürdőszobába, és egy fésűvel tért vissza. Szivi háta mögött letérdelt, és finoman, gyengéden, vigyázva fésülni kezdte.

- Ez jól esik, finom. –szólt Szivi.

- Örülök.- mondta mosolyogva Fika, közben Szivi dobott. Négyes, Bruce száma. Ő még nem is volt. Bruce húzott mindkét edényből, majd előbb a feladatot, utána a nevet olvasta fel.

- Egy szem tabletta Dílertől. Cuki.- Bruce felháborodott. – Ezt a feladatot te írtad, Fika?

- Nem.- jött a válasz meglepetten, mert tényleg nem Fika írta.

- Te voltál Díler?- fordult oda Bruce.

- Igen, én voltam. És akkor mi van?

- Nem vagy normális!- állapította meg Bruce.

- Gyere Cukika, kapsz egy tablettát.- vigyorgott Díler, és Cuki engedelmeskedett. Bekapta a szert, és vigyorogva ült vissza a helyére.

- Isteni ez a játék, imádom.- mondta mámoros hanggal. Fika még mindig fésülte Szivi selymes haját, és eszébe nem jutott abbahagyni.

- Meddig fésülsz?- kérdezte a lány.

- Ha kell, az idők végezetéig.- felelt Fika, és boldogan, megállás nélkül folytatta feladatát.

- Dobj Bruce!- kérte Cica, és a fiú engedelmeskedett. Egyes. Szivi már húzta is a cetliket szó nélkül, kissé előrehajolva. Fika óvatosan követte a fésűvel.

- Egy szem tabletta Dílertől.- olvasta.

- Hány feladatot írtál?- kérdezte Bruce önmagából kikelve.

- Hatot.- jött a flegma felelet.

- Cuki.- olvasta Szivi a nevet is.

- Te állat!- kiabált Bruce.

- Hagyd, nem tett semmi rosszat.- kérte Cuki, és már ment is a tablettáért. Bekapta, lenyelte, és a többiekhez fordult.

- Iszunk még egyet? Egyre jobb a kedvem.

- Persze.- mondta Díler állat módjára.

- Naná.- reagált Cica is.

- Hát az most nekem is jól jönne.- ismerte el Bruce. Felálltak, és a konyhapulton álló üveghez, poharakhoz mentek. Csak ketten maradtak a szőnyegen. Fika továbbra is fáradhatatlanul, kedvvel fésülte kedvesét. Szivinek jól esett, de aggódott. Látta, hogy a játék kezd elfajulni, és azon gondolkozott, hogyan tudná megállítani, de semmi használható ötlet nem jutott eszébe. Talán majd saját maguk érezni fogják, hogy mikor elég, és remélhetőleg még idejében.

- Mit szólsz hozzá?- kérdezte Fikát.

- Borzasztó.- felelt a fiú.

- Az. És a jó ég tudja, mi lesz a vége.- tűnődött Szivi, és elhatározta, ha túl lesznek ezen a hétvégén, egy ideig nem fog ezzel a társasággal bulizni.

   A többiek visszaértek, és helyet foglaltak. Láthatóan mindegyikőjükön hatott a pálinka, és a tabletta is, főleg Díleren, és Cukin, ők vették be eddig a legtöbbet.

- Hol tartottunk?- kérdezte Díler.

- A rosseb se tudja.- mondta Cuki kábán, szédülten.

- Ajaj, baj van.- állapította meg Cica. – Fogynak a cetlik.

- Francba a cetlikkel!- kiáltott Cuki. – Nem kell, csak a nevek, a feladatokat kitaláljuk magunk. Majd az adott pillanatban rögtönözünk.

- Ez a beszéd!- ismerte el Cuki ötletét Díler. – Csak a neves papírokat tegyük vissza a tálba, a feladatosakat meg a kályhába.- javasolta. Nekiálltak összegyűrni a cetliket, melyeken a nevek szerepeltek. Most már nem totojáztak a hajtogatással, egyszerűen galacsinná gyűrték, gyúrták, és a tálba kerültek.

- Kezdjük. Vagy folytassuk, vagy mit tudom én, de valami legyen már!- türelmetlenkedett hangosan Díler.

- Ki kezdjen?- kérdezte Bruce.

- Mit számít, de csináljuk már!- mondta Cuki, ő is olyan hangnemben, és etikátlan viselkedéssel, mit az imént Díler. Szivi látta, hogy ezek egyre képtelenebbek kontrollálni a helyzetet, és saját cselekvésüket, így hát magához vette a kockát, és dobott. Ötös szám. Díler szemei felcsillantak.

- Díler, előbb a feladatot kell mondani, utána húzz nevet.- tanácsolta Cuki, nem valami szalonképes állapotban. A fiú erre semmit nem reagált, úgy tett, mintha a feladaton gondolkozna, pedig jól tudta, hogy mit fog mondani. Idétlenül, fél szemmel bámulta a mennyezetet, majd mint akinek hirtelen isteni szikra pattan ki az agyából, úgy bökte ki:

- Egy szem tabletta Dílertől.

- Már megint?- elégedetlenkedett Bruce. Nem tetszett neki ez a feladat, unta már, és soknak találta, hogy ez a barom itt mindenkit tele akar tömni a tablettáival. Díler kihúzott egy nevet. Széthajtogatta a galacsint, és fülig érő szájjal olvasta fel.

- Bruce! Háhá… gyere csak!- A tablettás zacskót már nem a zsebében, hanem maga előtt tartotta. Felesleges eltenni, ha ő mindig ezt a feladatot fogja mondani. Bruce tekintetében már gyűlölet is lappangott, ahogy közeledett Díler felé, de a tablettát bevette. Próbálta volna nem bevenni. A többiek, Szivi, és Fika kivételével biztosan meglincselték volna.

   Cica felállt, és a konyhabútorhoz tántorgott. Fogta a pálinkás üveget, a poharakat, és visszaszédelgett a szőnyegre.

- I-i-i-igyunk!- tanácsolta nehézkes beszéddel.

- Igyunk, hogy legyen huh… hugyunk.- poénkodott Díler, senki nem díjazta. A poharak ismét megteltek, és rövid idő alatt ki is ürültek.

- Na kérem, hol tartottunk?- vázolta fel Bruce a rövid, de örökös problémát.

- Na hol? Nem tudom.- mondta Díler. De, megvan. Dobni kell, azt hiszem, nekem. Fogta a kockát, és dobott. Kettes, ez Cuki száma.

- Hú, mit találjak ki?- merengett Cuki, akinek egyre nehezebb volt gondolkozni, csak úgy, mint a többieknek.

- Hoppá, megvan! Nyak kiszívás!- adta közre ötletét idétlen vihogással. – És ki lesz az a szerencsés? Vagy szerencsétlen?- morfondírozott, míg egy nevet húzott. A papírt nagy nehezen tudta kiteríteni, hogy meglássa a nevet, de üggyel- bajjal sikerült.

- Díler!

- Gyere csak, könnyű préda leszek.- mondta örömmel Cukinak, és a lány elindult. Négykézláb mászott, és ahogy odaért, szívni kezdte a fiú nyakát. Először minden rendben volt.

- Ez az bébi. De ha nem csak a nyakam szívod ki, az se probléma.- álmodozott Díler. Cuki egyre vadabban szívta a nyakat, és a fiú érezte, ez már nem is annyira jó. A szívás egyre erősebbé, és fájdalmasabbá vált.

- Oké, elég, fáj.- mondta Díler, de semmi haszna nem lett.

- Fáááj!- üvöltötte, és hirtelen félre lökte Cukit, közben lekevert neki egy pofont. Erre Bruce azonnal reagált, és Dílernek rontott.

- Mit csináltál! Te állat! Megütötted a nőmet?- a konfliktust, és a fizikai tettlegességet Fika akadályozta meg, mikor a fésűt eldobva a két fiú közé vetette magát.

- Fejezzétek be!- kiabált rájuk. Még ezek az események zajlottak, Cuki kiment a ház elé, és rágyújtott. Cica követte őt. Kint álltak, pár lépésre, de szemben egymással. Kis ideig mosolyogva szemeztek. A szernek, és a pálinkának köszönhetően levedlették gátlásaikat. Cica odament egész közel Cukihoz.

- Mondták már, hogy jól csókolsz?- kérdezte.

- Nők még nem.- felelt Cuki alkoholittas vigyorral.

- És finom is volt, nekem ízlett.- folytatta Cica.

- Kérsz még?- kérdezte Cuki.

- Igen.- jött a tömör válasz. Ezután már nem tudtak többet szólni, mert szorosan átölelve egymást, taperolva mindenhol, ahol csak lehet, szűnni nem akaró, vad csókolózásba kezdtek.

   Bent a fiúk nehezen, de lassan kezdtek lehiggadni.

- Oké, rendben lesz minden.- mondta Bruce fújtatva, remegő hangon.

- Biztos?- kérdezte Fika.

- Igen.- felelt Díler, de mérges tekintettel nézett Bruce-ra.

- Rendben.- szólt Fika, és visszatért Szivihez.

- Sajnálom, hogy ilyen eseménynek szemtanúja lettél.

- Semmi baj.- mondta a lány, és sóhajtott egyet. Mindketten érezték, hogy ez a nap, a hétvége már elromlott, és már nem lehet rendbe hozni. Túl sokat ittak, túl sok tablettát vettek be, önkontrolljuk egyre inkább csődöt mond.

                                                         4.

A két lány bejött az udvarról, és visszatelepedtek a szőnyegre.

- Mehet a játék?- kérdezte Cuki nehezen forgó nyelvvel. Az előbb mikor Cicával csókolózott, akkor a nyelve fürgébben forgott, mint most beszéd közben.

- Persze, játtszunk.- mondta Bruce.

- Mehet a buli.- szólt Díler is. Cica fogta meg a kockát, és dobott, Szivi, és Fika csak nézték az eseményeket. Mindkettejüknek feltűnt, hogy a másik négy barát szemmel láthatóan belassúltak. Messze nem úgy mozognak, mint eddig, mintha lassított felvételt nézne az ember. Szivi, és Fika összenézett, mindketten ugyanarra gondoltak, és csak tanácstalanul, némán pislogtak.

- Iszom egy kis vizet.- mondta Szivi, és felállt.

- Elkísérlek.- szólt Fika, és követte a lányt. A konyhakredencnél Szivi vizet kezdett tölteni egy pohárba, és megkérdezte Fikát is.

- Kérsz?

- Igen, köszönöm.- felelt a fiú. A lány némán töltött egy másik pohárba is, aztán Fika kezébe adta.

- Észrevetted?

- Mit? Hogy lelassultak?- kérdezett vissza a fiú.

                                            folytatás --->